Kelet-Magyarország, 1968. január (25. évfolyam, 1-25. szám)
1968-01-24 / 19. szám
A MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG FELADATTERVE SZELLEMŰBEN Pezsdítő cselekvési programok Büktalórántháza január 22. Itt sajátos hangzásuk van a szavaknak: önállóság, gazdaságosság, piaci verseny. Apagy, Levelek, Nyírjákó, Petneháza és az egész vidék szűkén kapta a természettől a jó adottságokat. Nem is olyan régen ezen a tájon a vetőmagot is alig juttatta vissza a sivár termőföld, öt éve is volt még tsz, ahol egy tag közösből származó jövedelme az évi ötezret sem haladta meg. Ma sem füs- tölögnek gyárkémények ezen a vidéken. Aki csak tehette, sietett el innen a városokba, az iparba, a vasúthoz. Errefelé vizet is csak úgy nyernek az öntözéshez, ha olvadáskor tárolásra összegyűjtik a csapadékot... Volt — és még ma is van — tsz ahol állami segítség nélkül zárszámadáskor csak a deficittel tudnának szembenézni az emberek. Mi lesz ezután? Pontosabban: hogyan legyen most már a gazdaságirányítás új rendszerében? Erre a kérdésre keresték a választ a járás egész lakosságának képviselői: párttitkárok, termelőszövetkezeti és tanácselnökök hétfőn, egész nap. Ekkor tárta a járási pártbizottság a legilletékesebbek elé a megyei irányelveken alapuló elképzelését, feladattervét a kialakult új viszonyoknak megfelelően. A bátor, őszinte és mégis optimista vita pedig azt a bizalmat, helyeslést tanúsította, ami mind erősebben övezi a megyei s a járási pártbizottság megfontolt, előrevivő határozatait. Alapja a bizakodásnak az elmúlt esztendő, melyről Nagy István járási első titkár festett képet. Mert ebben a járásban is — ha lassabban is mint másutt, — szépíti az .életet, a szorgalom. Csáitfft.fyyért peídázil tavaly á járásban az intenzív búza: 14,7-'mázsát adott holdanként. A járás alma- termése 1300 vagont töltött meg, félezer a tehenek száma, s közel hatezer sertést gondoztak már 1967 végén. És tovább: 17 milliót fizettek ki a tsz-ek előlegként, várhatóan 12 ezer forintra alakul átlagosan egy tsz-tag közösből származó jövedelme Tízmilliókban lehet kifejezni a két állami gazdaság nyereségét. S ami talán a legtöbbet mutatja: nyolc tsz-nél számítottak átlag 1—1 milliós deficitre, — ezzel szemben csak két közös gazdaság szorul összesen alig 2,5 milliós támogatásra. Ha jelentős iparról itt nem is lehet szót ejteni, a jó részt szolgáltató ktsz-ek, a tez-közi vállalkozás eredménnyel zárta az esztendőt. Akkor mi hát a gond? Hiszen ebben a járásban — a fenti példák mutatják — jól készültek a reformra, van mire alapozni a holnapot! Ez igaz, miként az is, hogy a fény mögött árnyék is jár. Például az, hogy sikerületlen volt 66- ban az őszi mélyszántás, emiatt tornyosultak a tavaszi teendők. Vagy: mert nem a kívánt területen vetettek még tavaly sem nagy hozamú fajtát, emiatt másfél ezer mázsával kevesebb búzát takarítottak be, mint amire lehetőség volt... Milliós kiesést okozott az almánál a göngyöleghiány, amin valahogy mégiscsak segíthettek volna. És szomorú statisztikát állíthattak össze az állatok elhullásáról, amihez egyformán köze volt a rossz körülményeknek s a szakszerűtlenségnek. Egy kilogramm sertéshús előállításához itt még 5 kilogramm abrakot etettek fel, nemcsak azért, mert az állatok fáznak a szerfás épületekben, s ez ellen a takarmány egy része „fűtéshez” kell... Nyáron sok helyütt álltak a kombájnok, mert hányaveti módon javították meg azokat, s a tsz-eknél nincs kellő szakember, aki erre még az átvételkor felfigyelt volna. Ezek csak kiragadott példák a gondokból, melyeket tetéz, hogy a ktsz-ek például csakis a busásan jövedelmező szolgáltatásokat „űzilt’, miközben községek vannak fodrász, cipész nélkül... De a gazdasági eredmények fokozatos javulásánál is lassúbb talán egyik-másik helyen az emberekkel történő jobb foglalkozás. Petneházán például azt a fiatal tsz- szakembert nem javasolták a pártba a vezetők, akik azelőtt éppen őt érdemesítették a KISZ-titkári funkcióba, delegálták a községi tanácsba, a KISZ megyei bizottságába... A széthúzás, a féltékenység több helyen gátolja még a jobb munkát, őrll az idegeket, dézsmálja az erőt. Lényegében ezeken az eredményeken és gondokon alapszik a járási pártbizottság most megvitatott íeladatterve. „Bővíteni a ktsz-ek tevékenységét, javítani a munka minőségét. Vállalattá fejleszteni a tsz- közi vállalkozást, alkalmassá tenni nagyobb megbízásokra,.., Fejleszteni a nyir- madai varróüzemet... Ha lehet, bedolgozói rendszerrel enyhíteni a göngyöleghiányt..." Vázlatosan is sokat sejtetnek ezek. De itt fő dolog a mezőgazdaság: ebből él a járás. Amikor az új jogszabályok megismeréséről, a munkadíjazás ellentmondásainak feloldásáról, a szakemberek képzéséről, megbecsüléséről, a közgazdasági elemzés meghonosításáról szól a feladatterv, akkor az új viszonyok új követelményeire figyelmeztetnek. Ezt a követelményt fogalmazta meg még tisztábban Orosz Ferenc, a megyei pártbizottság első titkára, aki részt vett a tanácskozás munkájában. A megyei feladatterv a fő gondolatokat rögzíti, ennek alapján kell mindenütt konkretizálni a helyi adottságokhoz igazodó cselekvési programot, — mondta többek között. A járás fő gondja továbbra is a termelőszövetkezetek megszilárdítása. Ennek szolgálatába kell állítani az új jogszabályok megtartását, okos felhasználását, a tsz-alapszabályok kidolgozását. Kapkodás nélkül, megfontolván, de kez- deményezően szükséges jól szervezni a munkát minden területen. Majd arról szólt: a nagyobb önállóságot egyes vezetők tágabb parancsol-1 gatási jogkörnek fogják fel, ami a demokrácia megsértéséhez vezethet. Harcolni kell az ilyen tünetek ellen. De ennél is nagyobb veszélyt jelent, ha egy vezető tehetetlen és a piaci mechanizmus érvényesülése idején is kívülről várja, hogy mit kell tennie. Ahhoz, hogy a jó elképzelések valóra válhassanak, mindenekelőtt egységre, a vézetők egységére, a vezetők és a vezetettek egyetértésére van szükség. Malom Bertalan, Kántor Géza, Biró János, Estefán Bertalan, Kedves József, s a többi járásbeli tsz-elnök a délutáni vitában már olyan kérdésekre szűkítették a holnap terveit, menynyi és milyen legyen ezután a háztáji; kinek a hatásköre a brigádvezető kinevezése... Az önállóság nem jelent-e magárahagyatottsá- got, s hogy a versengés közepette miként tudnának egymáson segíteni a szomszédos szövetkezetek? Abban egyet értettek: a tagokkal együtt nemcsak jól meg kell ismerniük az új törvényeket, hanem azok alkalmazása közben is jó kapcsolat szükséges a vezetők és a tagok között. Ahogy Malom Bertalan fogalmazott: „Ahol az elnököt csak akkor láthatják a tagok, amikor a repülő csészealjat, ott a legszebb terveket sem követik teljes szívvel az emberek.” Baktalórántházán hétfőn már a mindennapi feladatok végrehajtói ismerkedtek a megyei és a járási párt- bizottság elképzeléseivel, határozataival. Hazatérve már hozzá is láttak a megváltozott gazdasági mechanizmus rájuk háruló követelményeinek, lehetőségeinek kutatásához, rögzítéséhez. Még csak az esztendő elején járunk. Kellő időben, késés né'kül láttak a nagy munkához. S már ez önmaga is mutatja, hogy milyen pézSdí- tő, cselekvésre ösztönző életünkben az új gazdasági mechanizmus. Angyal Sándor JAVULT A VÁROSI betegellátás Bevált az SZTK-rendelo kettéválasztása — További lépés: decentralizálni a körzeti rendelést Egy idő óta kevesebb a panasz az SZTK-rendelőben lévő zsúfoltságról... Nem ok nélkül. A város betegellátása az elmúlt évben sokat javult — s 1968-ban tovább fog javulni. Sokat segített a gondokon az 1966 októberépen (negnyj- tott városi szakrendelő, bár a legnagyobb terhet a megyei rendelőintézet orvosainak válláról vette le. Most már, hogy egy egész év tapasztalatai állnak rendelkezésünkre, — bizonyos: Indokolt és helyes volt a külön városi rendelő létrehozása. 1967-ben 182 456 beteget vizsgáltak itt! Könnyebb az orvosok munka a is Ez a szám azt jelenti, milyen sokan mentek volna a városi rendelő hiányában az egyébként is zsúfolt megyeibe. A betegek száma évről évre növekszik. A sok beteg ellenére — s ez általános vélemény — sokkal nyugodtabb a hangulat, jobb a betegellátás, mint amikor együtt volt a megyei és a városi. Egész évben egyetlen egy panaszt tettek az egészségügyi osztályon, az is csak részben volt jogos. Nemcsak a betegek helyzetét tette jobbá tehát a városi rendelő, köny- nyítette az orvosok munkáját- is. Gond, probléma persze van, például a szakorvoshiány. Augusztusban elment a rendelőből az egyik belgyógyász, azóta kisegítővel oldják meg a rendelést, bár hamarosan pont kerül erre a hiányra. Nincs viszont szemész és fül-orr-gégész, — ezenkívül egyes osztályokat helyiséghiány miatt nem tudnak itt- elhelyezni. Kér a Ságvári le?ep is A zsúfoltság — hiába, sok a beteg, — másként is jelentkezik. A tizenhat városi körzeti orvos közül nyolc itt rendel. Három vagy négy körzeti rendelőt feltétlenül ki kellene vinni a területre. A decentralizálásra elképzelés van, pénz azonban egyelőre kevés. Megkezdték egy épület átalakítását a Vöröshadsereg útján, oda rendelő kerül. Hamarosan megkezdődik a sóslóhegyi rendelő, tanácsadó és lakás építése is. Újabb rendelőt kellene kivinni az Északi és a Déli Alközpontba, s helyben kellene rendelőt berendezni a Ságvári telepen is. (Négyezer ember él ott!) Ide tartozik az üzemek orvosi ellátásának gondja is. A konzervgyárba nem sikerült főfoglalkozású orvost kapni, ketten látják majd el másodállásban. A gumigyárban is berendeznek üzemi orvosi rendelőt, ha teljes kapacitással üzemel majd. A legközelebbi terv a három Csak rostált szenet lehet adni Tájékoztató» a szénellátásról — Ózd és Salgótarján 500 vagonnal adós Reggel hét óra. A fehér- gyarmati TÜZÉP-telepre negyvenhat vevő érkezik. Fele a kisszekeresi állomásról jött át, mert ott nincs szén. Itt van, de csak három vagon. Némi szóváltás után a telepvezető igazságot tesz: mindenki kap tíz mázsát A négy utoljára jött- nek ígysem jut Kilenc órára már felrakodtak. Bizony van olyan négytonnás kocsi, amelyben csak a raktér sarkában lötyög egy kevés. A fuvarosok panaszkodnak, hogy sok benne a por. A vezető elmondja, hogy egész januárban csurran-cseppen a szén, napi egy-két vagon érkezik és azt is rögtön elviszik. Felkerestük a megyei TU- ZÉP Vállalat áruforgalmi osztályvezetőjét, Naményi Sándort és tájékoztatást kértünk tőle, van-e elegendő Cseng a telefon. Férfihang. — Szevasz kollegám... ezer éve nem voltam nálatok, de azért nem felejtettelek el! Hogyan? Hogy én ki vagyok? Mindenkit ismerek közvletek, téged, hogy is hívnak? Megmondom a nevem. — Hát persze, téged is jól ismerlek, és jó haverom az a magas fiú, hogy is hívják? — Rakonczai — mondom. — Igen a Rakonczai, vele akartam megbeszélni... Félbeszakítottam, nem dolgozik már nálunk. — Nem baj — vágja rá, de én mindenkit ismerek nálatok, a főnökötöket is, azt a jópofa izét, hogy is hívják? Ismerős a vonalban — Szigeti — világosítom fel. — Persze, a Szigeti. Együtt voltunk hadifogságban, micsoda napokat éltünk át! — Tévedsz barátom — mondom — Szigeti sohasem volt hadifogságban. Óriási csattanás hallatszik a kagylóban, hallom, amint fejére csap. — Hát persze, világos, a helyettesére gondoltam arra a köpcös izére, hogy is hívják, na, mond már. — Zargai — mondom, de ő sem volt hadifogságban, mert tízéves volt akkor. Szerencsére csak tízen dolgozunk az osztályon, így sorra elmondom minden kollega nevét. Amin1 egy pillanat szünet támad, végre én kérdezhetek. — Ne haragudj — hebegek zavartan, — de léged, téged, hogy is hívnak? Megdöbbent csend. — Elfelejtetted a nevemet? Pont az én nevemet? Ezzel lecsapja a kagylót. Máig sem tudom legjobb ismerősöm nevét. Benedek B. István szén, meg kell-e vásárolni a port is szénáron és jogosak-e az említett észrevételek? — Szabolcsi rekordunk eddig év első negyedére — mondja az osztályvezető — nyolcezer vagon volt. Most ezt megdöntöttük: tízezer vagon jó minőségű szenet rendeltünk. De a szénfogyasztás is csúcseredményt ért el. Tavaly január első felében telepeinken 20?5 tonna szenet vásároltak. Idén a hó első tizenöt napjában majd negyven százalékkal többet: 3754 tonnát. — Ha ehhez hozzáveszem — folytatja Naményi Sándor — hogy az elmúlt negyedévben is ezer vagonnal több szenet adtunk el a tavalyinál, a szabolcsi szénellátás jónak mondható. — Mi okozza mégis a problémákat? — Két do’og. Az egyik az, hogy ezen a télen jó minőségű szenet rendeltünk, ami meglepte á vevőinket. Január elsejétől u még meglévő lignitek keverési arányát vidéken az eddigi felé- fele aránytól harminc százalékra szállítottuk le, Nyíregyházán pedig húsz százalékra. Ez sem tart sokáig, mert a lignit elfogy. Viszont a jó minőségű szén azt eredményezte. hogy mindenki többét vásárol. Ez az egyik oka a fogyasztás felfutásának. A másik ok: azokon a telepeinken, ahová az ózdi és a salgótarjáni bányák szállítanak. e"y kis lemaradás van. Körülbelül 500 vagonnal el van késve ez a két bánya. (Özdon lefagytak az osztályozok.) Most tárgyalunk a bányákkaL — És a szénporügy? — Szénport a vevő nem köteles átvenni. Ezért minden telepünkön ismét kifüggesztettük hirdetményeinket, hogy a szenet a telep köteles átrostáltatni. Ameny- nyiben a fuvarosnak nincs ideje megvárni a rostálást, részt vehet a rostálásban, vagy maga rostálhat. Ezért a teleptől megkapja a munkadíját. Ha tehát a fuvaros a vevőtől kéri a rostálás munkadíját, nem mond igazat. És egy jó tanács a falusiaknak: valóban nagyon gazdaságtalan néhány mázsával lötyögni nagy kocsikkal. Fogjon pssze egy község, kérje meg a tsz-t hogy kössön le egy vagonnal, szállítsa el és otthon osszák szét. így olcsóbb a fuvar, gazdaságosabban jár a kocsi és kényelmesebben hozzájuthatnak azok, akiknek már fogyóban van a tüzelőjük. A vállalat jelentéseiből meggyőződtünk róla, hogy a megye többségében kielégítően folyik a tüzelőkiszolgálás. Például kedden reggel a dombrádi, nagykállói, bak- íaiórántházi és nyíregyházi telepeken minden vevőt kielégítettek. Ahol pedig még van probléma — mint például Fehérgyarmaton is — ott a vállalat néhány napon belül , rendet teremt A kétezer vagonos plusz rendelés azt jelenti, hogy néhány nap múlva inkább elhelyezési gondjai lesznek a TÜZÉP-telepeknek. Ezen majd úgy segítenek, hogy megkezdik a tsz-ek számára a vagontételekben való szállítást. t — gesztelyi — ) szomszéd vár, a VAGÉP, a Mezőgazdasági Gépjavító és a Hajtómű gyáregységének egy üzemi orvosi rendelőt berendezni. Itt látnák el a környező üzemek, a felsőfokú technikum és egy kisebb körzet betegeit is. Pénzkérdés A körzeti orvosaknál tavaly 279 562 beteg fordult meg, 18 ezerrel több. mint 1966-ban. Ez a szám az idén tovább emelkedik majd. a betegellátás mégsem romlik, hanem javul. Márciustól kezdve két új körzetet alakítanak ki. így a 18 körzetre kevesebb beteg jut, még akkor is, ha a betegszám az eddigi ütemnél is gyorsabban növekedik. Bár államunk sokat áldoz a betegellátásra (tavaly például a városi szakrendelő egyedül 1,8 millió, az idén pedig 1,9 millió forintot vitt el), a városi egészségügy helyzetének további javítása nem orvos, hanem pénzkérdés. A népgazdaság teherbíró képessége azonban vég^s, így a legsürgősebbnek látszó gondok megoldása is csak akkor lehetséges, amikor zsebünk engedi. Csak szakorvos hiányzik Néhány szakorvosi állást kivéve, nincs orvoshiány Nyíregyházán. Miért? Kényelmesebb munka, nem olyan hajszás itt körzeti orvosnak lenni, mint falun, ez a legfontosabb. Ugyanakkor szakmai szempontból sincs egyedül az orvos, ráadásul gyors segítséget kaphat bármikor az egészségügyi apparátustól. Az a tapasztalat, hogy az orvosok még akkor is szívesen bejönnek a városra, ha itt kevesebbet kereshetnek, mint kinn. Magángyakorlatot azonban kaphatnak bármikor, hogy pótglják fizetésüket. De a tizenhat körzeti orvos közül ezt mindössze öten igénylik, K.L Olvasónk írja: Hármas névadó Nyíri ugoron „Örömmel közlöm, hogy községünkben január 2l-én három újszülött névadó ünnepségére került sor egyszerre. Az ünnepség meghitt és örömteli pillanatokat jelentett a jelenlévők részére, de különösen a szülőknek, akik közül Hornyák Tiborok kislánya Emőke, Fekete Jó- zsefék kisfia József, Mankó Lajosék kisfia Lajos nevet kapta. A kellemes ünnepségen úttörők adtak műsort, majd a jelenlévők mind a szülők, mind a nevet kapott gyerekek részére örömteli Iiosz- szú és boldog életet kívántak. Orosz Irén Nyírlugps a
