Kelet-Magyarország, 1967. december (24. évfolyam, 284-308. szám)
1967-12-13 / 294. szám
(Folytaié« a L oldalról) lantokká váltak, ahol a dolgozók életszínvonala jelentősen emelkedett és végbement a tudomány, valamint a kultúra forradalma a nép szolgálatában. A testvérpártjaink által vezetett hajc eredményeképp ezekben az országokban is lerakták a szocializmus alapjait. Az elmondottakhoz hozzá szeretném tenni, hogy a szocialista országok a gazdasági növekedés ütemét tekintve megelőzik a tőkés államokat. 1966-ban a KGST országok összes nemzeti jövedelme 3,6-szor nagyobb volt, mint 1950-ben és ezzel az évi átlagos fejlődés üteme elérte a 8,3 százalékot A világ többi részén ugyanezen idő alatt a nemzeti termék mintegy kétszeresére nőtt. A szocialista országok gazdasági fejlődésében a legdinamikusabb ágazat az ipar, amely 1950 és 1966 között ötszörösére nőtt, a fejlett tőkés országok 2,4-szeres ipari fejlődésével szemben. A Szovjetunió és a többi szocialista ország népgazdasága gyors fejlődésének nemzetközi jelentősége óriási. Mélységesen igaz Lenin megállapítása, amely szerint a szocializmus gazdasági sikereivel gyakorolja a legnagyobb hatást a világforradalom menetére. Országaink kapcsolatainak új vonásai AprA Antal ezután a gazdasági kapcsolataink elvi, politikai kérdéseivel, együttműködésünk eredményeivel foglalkozott. Részletesen elemezte, hogy menynyiben jelentenek újat a szocialista országok közötti mind sokoldalúbbá váló kapcsolatok: 1 mindenekelőtt az, * hogy a szocialista országok közötti gazdasági kapcsolatok a teljes egyenjogúságon alapulnak. Ez2el szemben a tőkés világban az erősebb országok uralkodnak a gazdaságilag gyengébben fejlettek felett. A szocialista világtól idegenek az országok és népek közötti Ilyen gazdasági kapcsolatok. Abból indulnak ki, hogy az országok gazdasági Színvonalának különbözőségei nem örökérvény űek. Éppen a köztük kialakult új típusú gazdasági együttműködés az egyik legjobb eszköz arra, hogy a ma még alacsonyabb színvonalon álló országok felzárkózzanak. Ez a folyamat megy végbe ma országaink között. O A szocialista országok “• közötti új típusú gazdasági kapcsolatok alapvető jellemvonása a proletár in- intemacionalizmus elvein alapuló kölcsönös segítség- nyújtás. A tőkés országok gazdasági kapcsolatainak alapja a kizsákmányolás. Az elmaradottabb országok fokozottabb kihasználása a fejlettebb ország által. Ezzel szemben a szocialista országok fejlődésének tapasztalatait — ahogy ezt a kommunista és munkáspártok képviselői 1960. évi értekezletének nyilatkozata is hangsúlyozza — újra bizonyítják, hogy vívmányaik és sikereik legfontosabb nemzetközi feltétele: a kölcsönös segítség és egymás támogatása. E kapcsolatok ma már több mint két évtizedes múltra tekintenek vissza. Hangsúlyozni szeretném azt az óriási szerepet, azt a nagyarányú segítséget, amelyet a Szovjetunió biztosított a szocialista országoknak. A Szovjetunió ez év elejéig 1400 vállalat építéséhez és felszereléséhez nyújtott műszaki segítséget, 38 000 szakértőt küldött a testvéri országokba. Egyidejűleg ezen országok 25 000 állampolgárát részesítette műszaki kiképzésben a Szovjetunió különböző intézményeiben. O A szocialista országok *-*• gazdasági kapcsolatait a tervszerűség jellemzi. Ennek lehetőségét pedig az teremti meg, hogy országaink tervgazdálkodást folytatnak. A Ugyancsak egyik fő jellemzője az országaink közötti új típusú gazdasági kapcsolatoknak a biztonság és a stabilitás. Ez mindenekelőtt abból fakad, hogy a gazdasági együttműködés alakulását, általános fejlődését az országok terveikben rögzítik. Szemléltetően bizonyítják mindezt az országaink közötti egyre szélesedő külkereskedelmi kapcsolatok. A KGST tagállamok 1966. évi külkereskedelmi forgalma mintegy 38 milliárd rubel volt, több mint ötszöröse az 1950. évinek. A tőkés országok ugyanebben az idpszakban mintegy háromszorosára növelték külkereskedelmi forgalmukat. A külkereskedelmi áruforgalom ilyen gyors ütemű fejlődése fontos szerepet játszik a gazdasági fejlődés meggyorsításában és kedvező feltételeket teremt a lakosság jólétének emeléséhez. Gazdasági kapcsolataink eredményességének legfőbb záloga végül az a szándék, amit pártjaink és kormányaink vezetői az 1966. évi bukaresti tanácskozásukon egyhangúlag kifejtettek: — az „hogy a jövőben is erőfeszítéseket tesznek a kölcsönös együttműködés fejlesztése érdekében, összhangban a teljes jogegyenlőség, a nemzeti szuverénítás és függetlenség tiszteletben tartása, a kölcsönös előnyök és az elvtársi segítségnyújtás elveivel és hogy ezáltal hozzájárulnak a proletár internacionalizmus, a szocialista világrendszer országai egységének és összeforrottságának további erősítéséhez.” £t Országaink között az utóbbi két évtizedben kialakult gazdasági kapcsolatok szoros összefüggésben vannak együttműködésünk kollektív szervének, a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsának tevékenységével. Rövidesen 20 esztendős a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa, amely igen sokat tett az országaink közötti együttműködés fejlesztésében, szervezésében. A KGST megalapítása a gazdasági és tudományos-műszaki együtt, működés széles körű és szervezett fejlődését indította el országaink között. A KGST rendszeres fórumot biztosít valamennyi tagállamnak az együttműködés problémái megvitatására, a tapasztalatok nemzetközi kicserélésére, a széles körű információ- cserére. Tevékenységével mozgósítja a tagállamok sok ezer szakemberét az együttműködés továbbfejlesztése érdekében. A KGST ezen fontos szerepét pártjaink és kormányaink vezetői számos alkalommal elismerték. A mind szélesebb körben tevékenykedő kétoldalú kormánybizottságok tevékenységüket szintén a KGST alapelvei szerint végzik. Az országaink közötti kétoldalú együttműködés szervesen kapcsolódik a sokoldalú nemzetközi együttműködéshez. Együttműködésünk fejlődését szemléltetően bizonyítják a közösen létrehozott intézmények. A KGST tagállamai közös erőfeszítéssel építették meg a „Barátság” kőolajvezetéket és így a világ leghosszabb kőolajvezetékével rendelkeznek. Együttes erőfeszítéssel hozták létre a Nemzetközi Gazdasági Együttműködési Bankot és azóta már több mint 100 ezer vagonnal üzemelő közös teherkocsi parkot, összekapcsolták energiarendszereiket és közös intézményeket alakítottak például a vaskohászatban es a csapágyiparban. A szocialista országok között, valóban internacionalista gazdasági kapcsolatok mentesek m.nden- nemű autarchikus törekvéstől, gazdasági kapcsolataik kialakításában és fejlesztésében nem diszkriminálnak egyetlen országot sem. Ezt juttatja kifejezésre a KGST alapokmánya is, amely kimondja e szervezet nyílt jellegét és megáilapítja: „A tanács tagjai közé felvehető más olyan állam is, amely osztja a tanács célkitűzéseit és alapelveit.” 6. Erősíteni kell a proletár internacionalizmust Amíg a szocialista országok a békés egymás mellett élés politikáját igyekeznek megvalósítani, addig az amerikai imperialisták pusztító rablóháborút folytadnak a hős vietnami nép ellen. Pártjaink és kormányaink mindent megtesznek a vietnami nép hősi harcának támogatására. Megteszünk mindent annak érdekében is, hogy békés úton rendeződjék a közel-keleti válság. A szocialista országok közötti új típusú gazdasági kapcsolatok fejlődése nemcsak a szocialista világrend- szerre, hanem az egész világ fejlődésére hatással van. A nagy október tanítása arra kötelez bennünket, hogy minden erőnkkel és tudásunkkal munkálkodjunk a szocialista világgazdaság fejlesztésén, a szocialista világrendszer egységének megszilárdításán. E célok elérésére használjuk fel mind jobban a szocializmus gazdasági törvényeit, a szocialista piac lehetőségeit, a gazdaságirányítás haladó elveit. Szükséges, hogy a KGST szervei tegyenek meg mindent együttműködésünk továbbfejlesztése érdekében. így tehetünk eleget alapokmányunk előírásainak és annak a követelménynek, hogy segítsük elő a szocialista társadalom győzelmét a két társadalmi rendszer békés gazdasági versenyében. Mindezeket a nagy feladatokat a kommunista és munkáspártoknak kell megoldaniuk első ízben a történelemben. Október útját járni azt jelenti, hogy következetesen kell küzdenünk soraink egységéért, a legszélesebb körű politikai, gazdasági és katonai összefogás megvalósításáért. Október útját járni azt jelenti, hogy erősíteni kell a szocialista országok népeinek barátságát, a proletár internacionalizmust, hogy erősíteni kell harcunkat a szocializmusért, a haladásért, az egyetemes békéért! Most, a második fél évszázad küszöbén, még egyszer köszöntjük innen, a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa XXI. üléséről a Nagy Októberi Szocialista Forradalom hazáját, az emberi haladás nagy zászlóvivőjét: az 50 éves Szovjetuniót! Dicsőség a Nagy Októberi Szocialista Forradalomnak! Éljen és erősödjön a szocialista országok, az összes haladó, imperialistaellenes erők összefogása a béke fenntartásáért. A delegációk vezetőinek felszólalásai Apró Antal beszédéhez kapcsolódva, a delegációk vezetői felszólalásaikban a szovjet küldöttség útján üdvözölték a Szovjetunió Kom. munista Pártját, a szovjet népet a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulója alkalmából. Valamennyi felszólaló kiemelte a Szovjetunió nagy eredményeit, a pártjaink, országaink, népeink közötti szoros barátság, a gazdasági együttműködés jelentőségét. Hongsúlyozták a proletár internacionalizmus, a proletár szolidaritás nagy fontosságát. Mihail Leszecsko, a szovjet küldöttség vezetője az SZKP Központi Bizottsága és a szovjet kormány nevében köszönetét mondott az üdvözlő szavakért. Hangsú lyozta, hogy a Szovjetunió teljes virágzásában lép az új korszak félévszázadába, s internacionalista kötelezettségeinek megfelelően továbbra is segíti, hogy a többi nép is békében, boldogan éljen. Szólt az országaink közötti egvüítműködésről. amely — mint mondotta — a nének egyenjogúságán, függetlenségén, a beíügyek- be való be nem avatkozáson a kölcsönös megbecsülésen és bizalmon alapszik. Ezután jegyzőkönyvben megörökítették a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulójával és országaink új típusú együttműködésével kapcsolatos hozzászólásokat. Az első napirend az Internacionálé hangjaival fejeződött be. A KGST XXI. ülésszaka délután — második napirendi pontként — a végrehajtó bizottság beszámolójának vitájával folytatta munkáját. Az ENSZ ítélje el az amerikaiak agresszív liakomiját A Nhan Dán cikke Hanoi, (MTI): A Nhan Dán című hanoi lap keddi számában azokkal az amerikai tervekkel foglalkozik, hogy az ENSZ-et az Egyesült Államok Viet- nam-ellenes céljaira használják fel. Ez — írja a lap — az amerikai imperialisták régi trükkje. Rendszerint a vietnami háború kiszélesítését szolgáló intézkedések előtt vagy után tesznek ' ilyen kezdeményezéseket, vagy akkor, ha az egész világban, így az Egyesült Államokban is, magasra csapnak az agresszív vietnami háború elleni tiltakozások hullámai. Ugyanezek az elgondolások húzódnak a mostani tervek mögött. Mindenki számára világos, hogy az Egyesült Államok uralkodó körei mind Dél-, mind pedig Észak-Vietnamban az agresszív háború kiszélesítésére törekednek. Legújabban azzal fenyegetőznek, hogy a háborút kiterjesztik Laoszra, Kambodzsára és a világ más térségeire is. Amennyiben a világszervezet hozzá akar járulni a béke megőrzéséhez — miként ezt az ENSZ alapokmánya is előirányozza —, úgy el kell ítélnie az Egyesült Államok vietnami agresszióját és az Egyesült Államoktól követelnie kell a háború beszüntetését — írja befejezésül a Nhan Dán. A dél-vietnami szabadság- harcosok kedden a kora reggeli órákban tüzérséggel támogatott rohamot intéztek az amerikai 25. gyalogos hadosztály egységei ellen Saigontól 40 kilométernyire északnyugatra. A szárazföldi harcok másik központja a demilitarizált övezettől délre fekvő terület volt, ahol szintén a felszabadító hadsereg egységei kezdeményezték az összecsapást. A szárazföldi harcokkal egy- időben B—52-es amerikai légierődök bombázták a demilitarizált övezetet. Vereséget szenvedtek o zsoldosok Jemenben Mint a MEN A hírügynökség jelenti, Sanaaban hétfőn sajtóértekezletet tartott Ahmed Daifalla ügyvivő külügyminiszter. Elmondotta, hogy a lázadók támadási terveit amerikai, angol, belga és nyugatnémet zsoldosok dolgozzák ki. Az ügyvivő külügyminiszter hangsúlyozta, hogy a lázadók és zsoldosok vereséget szenvedtek és a hegyek barlangjaiban húzódnak meg. A továbbiakban köszönetét mondott az EAK-nak, Ku- waitnak, valamint a szocialista országoknak azért a támogatásért, amelyet Jemennek nyújtottak. Román párt- és kermánrklIdSttséi slazeit Moszkvába Bukarest (MTI) Az SZKP Központi Bizottsága és a szovjet kormány meghívására kedden este román párt- és kormányküldöttség utazott hivatalos baráti látogatásra a Szovjetunióba. A küldöttséget Nicolae Ceausescu, a Román KP főtitkára, az államtanács elnöke vezeti. A küldöttség tagjai: Gheorghe Apostol, Alexandra Birladeanu, Gheorghe Maurer és Chivu Stoi- ca. A királypárti erők továbbra is cáfolják a vereségükről szóló híreket. Sőt azt állították, hogy hétfőn Sza- naa közvetlen szomszédságában elfoglaltak két fontos falut. John Lawton, a UPI tudósítója, aki más nyugati újságírókkal együtt hétfőn érkezett meg Sza- naaba, a jemeni fővárosból küldött jelentésében kimutatja a királypárti állítások valótlanságát. A már korábban Szanaa- ban tartózkodott tudósítók elmondták, az utóbbi napokban csak távoli ágyú tüzet hallottak, más csatazajt nem” — írja a UPI tudósítója. A Reuter New York-i jelentésében közli, hogy a jemeni kormány ENSZ-kül- döttsége nyilatkozatot tett közzé, amely leszögezi, hogy Jemenben teljes a rend és a nyugalom. Szaud-Arábia nagy mennyiségű fegyvert szállított a zendülő erőknek, viszont ezek az erők csak a határon belopódzott külföldi zsoldosok kis csoportjaiból állnak. ILYEN EZ A HÁBCRÜ . . . Fehér szalag a hajban Állok egy üszkös halom előtt Valamikor lakóház volt. Arrébb a téglatörmelék közül ablakrámák merednek az égre. Félig elégve, meghajolva. Mint egy mondat végén a kérdőjel: Kik laktak itt? Kik pusztultak el? Diktálják a neveket. Nem, nem írom fel. Hiszen a név semmit sem mond. Emberek voltak. Emberek, olyanok, akikkel nap mint nap találkoztam Hanoi utcáin, akikkel együtt izgultunk a Than Hoa-i bunkerekben. Akik féltettek, óvtak a gyilkos bombáktól. Már elszállították a halottakat. A megkövesedett szemű idős asszonyokat, a megcsonkított testű gyerekeket. De a föld mélyében sem nyugodhatnak. A temetőre is szórják bombáikat, kiforgatják a sírokat. Emberek teszik. Valami különös borzongás fog el. Csupán ennyit írok le: Hanoi. Pho Hűé utca 39. Állok és nézem a? embereket A törékeny termetű asszonyokat, lányokat. Kétkerekű taligákba rakjak a cserép és téglamaradványokat. A sajátjuktól búcsúznak. Igaz nem volt nekik televíziójuk, hűtőszekrényük, a bútorzatuk is szűkös, talán néhány polcból állt. De az övék volt. Most is szinte két kezükkel kaparják ki megmaradt ruhaneműjüket. Thi Kuong nemrég múlt 19 éves. A szerencse mentette meg. S miközben ez a vietnami lány elmeséli a tragédia óráit, szenved és mosolyog. Hányszor találkoztam ezzel a mosollyal, amit sohasem tudtam megfejteni. Ezen a napon 76 ember halt meg Hanoiban. Lakóházak sora dőlt össze. Lakóházak, amelyek az amerikaiak hadi jelentésében, mint katonai célpontok szerepelnek. Eszembe jut egy korábbi, saigoni keltezésű hír: „Gépeink több hullámban támadták Észak-Vietnamban. a Phat Diem haditengerészeti támaszpontot...” Meglepetéssel hallgatták ezt a jelentést a kis város lakói. Az 6 környékük haditengerészeti támaszpont? Hiszen alig van néhány halászbárkájuk. Találkoztam Mai Bo-val, az amerikai háborús bűnöket vizsgáló bizottság egyik tagjával Képeket, dokumentumokat mutatott. S elmondta a Ha Phu iskolások tragédiáját: — Az iskolakezdés előtti percekben gyújtó és ananászbombákkal támadták a tantermeket: harminchárom gyerek halt meg és huszonnyolc megsebesült. Tudja milyen az az ananászbomba? Az egész szerkezet alig nagyobb egy ananász gyümölcsnél, de a robbanás pillanatában száz és száz szilánkra szakad szét. Szinte átszitálja az emberi testet. Nehéz kioperálni, hiszen ahány szilánk, annyi vágás. Rendezgetem az emlékeket, a Vietnamban töltött három hét emlékeit. A veszélyben megfáradt idegeknek hosszú idő ez. Lapultam futóárokban, láttam a leégett iskolákat, gvárnkat, a megcsonkított gyerekeket. Beszéltem a Nam Mgani asszonyokkal, akik életük kockáztatásával hordták a lőszert a sziklai -dezékben küzdő katonáknak. Láttam az egyik katona felégett tenyerét, aki — vízhiányban — puszta kézzel cserélte ki a géppuska forró csövét. Emlékszem és nem felejtem el az egyszerű embereket, akik megosztották velem szűkös rizsfejadagjukat, és meleg szeretettel beszéltek Magyarországról. Találkoztam Luong Tru óvoda lakóival. Láttam a nyiladozó értelmű csöppséaeket, akik az önfeledt játék helyett először azt tanulják meg: a jó kis gyerek hogyan megy az óvóhelyre? Lefényképeztem az édesapát, aki négyéves fiának holttestét tulajdon két kezével kaparta ki a romok alól. Láttam ezeket. És félek. Amikor a televízió képernyőjén gyilkos terheikkel újból megjelennek az amerikai gépek, félek, hogy megszokom a látványt, és nem találok majd kifejezést hogy leírjam mindezt. Mert nagyon nehéz írni arról, amit Vietnamban tapasztaltam. Túl sok olyan asz- szonyt láttam aki hajában fehér szalagot viselt. A vietnamiak így gyászolnak. Király Fern« VÉGE
