Kelet-Magyarország, 1967. december (24. évfolyam, 284-308. szám)
1967-12-10 / 292. szám
A Csokonai Színház vendé<;iátéka Geyen Gyerfyafénykeringő Szabad idő, vagy mindent kél-óra alatt? Vizsgálódás 16—17 évesek között Kicsit illuzórikus dolog szabad időről beszélni, bár a vizsgálódás arra irányult Amikor a megkérdezett 162 középiskolás, ipari tanuló, technikumi tanuló naponta átlagban 2 és fél órát nevez szabadnak, akkor azonnal felmerül a kérdés: lehet-e ezt egyáltalán jól es hasznosan kitölteni? Lehet-e ennyi időre időbeosztást készíteni? Nem újabb maximalizmus-e az, ha megkívánjuk, hogy ez idő alatt is „hasznos tevékenységet” folytasson a fiatal? Széles körű érdeklődés 0 A felmérések egyöntetűen azt bizonyítják, hogy a 16—17 éves lányok és fiúk a kurta szabad idő ellenére is igyekeznek tartalmas elfoglaltságot találni. A középiskolások az olvasás, rádióhallgatás, tv-nézés, színházlátogatás és egy sor más kedves szórakozás mellett a sétát is megjelölték, viszont kevés különleges hob- byt említenek, s alig érdeklődnek a sport iránt. Az ipari tanulók szabadidejükben többnyire a sport mellett szavaznak, de itt már’ a barkácsolás is jelentős teret kap, s szemben a gimnazistákkal és technikumistákkal a mozit favorizálják a tv-vel szemben. A fiataloknál a kézimunka, a házimunka, a beszélgetés, a tánc, bélyeggyűjtés is szerepel a kedves időtöltésre adott válaszokban s voltak hatan, akik a „ló- gászat, bulizás, haverok” összefoglaló felelettel adtak választ. A skála tehát széles, nagyon is széles, két következtetési lehetőséggel: a fiatalok sokminden iránt érdeklődnek; a sók érdeklődés nem tesz lehetővé rendszeres és • módszeres szabad idő felhasználást wr Számok —- tanulságokkal A vizsgált középiskolások kedvenc szabad idős elfoglaltsága az olvasás. 58 értékelhető válaszból 25-en ezt tették az első helyre. Ezt követi az első'helyen a tánczene, majd nagy szünet után a tv és a mozi. \ második helyen említett időtöltések között is az olvasás szerepel az élen (10), a tánczenehallgatás a következő (9), viszont itt már előbukkan 7 fiatalnál a séta igénye. Említésre méltó, hogy a megkérdezetteknek egynegyede igényli a mozgást „Szeretek a városban kirakatokat nézegetni” ! — írja az egyik. „Szabad időmben először is sétálni szeretek egy félórácskát. Friss levegővel tele, jó kedvvel térek vissza a kollégiumba — olvashatjuk egy technikumi tanulónál. Sétálni megyek, majdnem minden délután” — vall egy fiatal fiú. Mindez felveti: vajon a sport iránti kedvetlenség nem függ-e össze testnevelési módszereink avultságával, ami szükségszerűen szüli a más mozgásformák keresését. A fiatalnak mozgás kell, levegő. A gimnazisták és technikumi tanulók csak 5-en szavaztak a sportra, ami 15 sétálni vágyóval szemben ugyancsak kevés. A szabad idő ilyen felhasználásának problémájáról érdemes gondolkozni. Az ipari tanulók — a megye minden részéből — első helyen 32-en említik 100 közül a sportot mint kedves szórakozást. A sétát nem is említik, ami ered abból, hogy általában fizikailag más megterhelésüek, mint az iskolások. Az olvasást 13- an jelölték meg, s ha ehhez hozzávesszük, hogy 14- en 20-tól több könyvből álló könyvtárral is rendelkeznek, művelődési igényük nem áll rossz helyen. A 162 vizsgált fiatal közül 32 előkelő helyre teszi ■ ai‘>) tánczenehallgotást. Érthető, jellemző. >-A műsor- saerkesfctők azonban a rádiónál elgondolkozhatnának azon, nem nyilna-e lehetőség a tánczenei műsorok közben — gondolok a Komjáthy műsorára — olyan ismereteket, oldottan érdekes problémákat is beépíteni, ami a zene mellett valami pluszt is adna. Tanulság — népművelőknek Az összes megkérdezett fiatalok 35 százaléka jelölte meg — különböző súlyfőtt bizony ott jő sok krumpli, mert szája van mindegyik Pusseninnek, ahová benyomakodik az ennivaló, ha meg nem eszik, olyan harsány hang tör elő belőle, hogy megtelik vele az egész világ. Hányszor ragadta meg ez a ráncos kéz a kávéskanna fogóját — az egyetlen tárgyat, amelynek ebben a kunyhóban fényűzés-szaga volt! AZ UDVAR SARKÁBAN VOLT az istálló: komor, sötét luk, dohos, mint a barlang — bene girhes tehén kérődzőit és valami bárányféle jószág bégetett bágyadt hangon. Ezeket is etetni és gondozni kellett, mivel ezek az állatok csepegtették a tejet a kis Pus- sinenek bögréjébe. Az anyó még köpült is héba- hóba, ahogy az már valamirevaló háziasszonyhoz illik, igaz, hogy csak mogyorónyi vajat, a szegény ember fehér vaját, sóval jó erősen megfűszerezett írós vajat. Azután akadt még ráérő ideje szöszt gerebe- nezni, meg fonni is: taposta a rokkát, ölében a legifjabb Pussiríennel, aki nekikeseredve szívta-rágta anyja csecsét. Azután stoppolt és foltozott az anyó, kiváltképpen az urára. később pedig a mindinkább növekvő Pussinenek- re, akik aztán sorra benyo- mutak Finnország 2ord téli erdeibe. Az apró csemetéken rongyokban lógott az ing meg a nadrág, mégsem fáztak meg soha: villámgyorsan futottak a dolguk után. És hát, persze, mosott is Pussinen anyó, szünetszakadatlan, pelenkákat és mindenféle más ruhadarabokat.. Locsogott a víz, för- csögtek a ruharongyok a markában, amely durva volt és repedezett. Volt mindig munka rogyásig: a Pussinen nemzetség olyan fajta, amely sok-sok verítéket választ ki. És aztán felmosta a kunyhó padlóját, a nyütt gerendákat, • amelyekből úgy dülledtek ki a görcsök, mint otromba békaszemek. Mert akárhogyan alakult is közben-közben az élet, Pussinen anyó sohasem veszítette el azt a hitét, hogy mégiscsak több a víz, mint a piszok... Dolgozgatott ő a kunyhón kívül is, a szabad ég alatt, füvet kaszált, szénát ge- reblyélt, lombos ágat tördelt, kapálta a krumplit, sarlóval vágta az árpát a kis darabka földön, amely bizony akkora volt csak, hogy kötényével leteríthette volna az egészet. És azután nekivágott rőzsét szedni és rohant vissza a kunyhóba, ahol sivalkodtak a kis Pussinenek... ÉS A SOK LÓTÁS-FU- TÁS még ezzel sem ért véget. Szakított időt arra lyal — az olvasást, mint kedves időtöltést. A kedvenc íróik: Jókai, Szil- vássy, Berkessy. Ez a sorrend. Romantika, szerelem, kaland. Az életkor sajátossága. Felmerül a kérdés — s eleve kétes a válasz —, hogy az iskolai és közművelődési könyvtárak tudják-e befolyásolni a fiatalok olvasmányélményeit, van-e megfelelő és színvonalas mai könyv, ami a fiatalok jogos igényét kielégíti? A tv-műsorokkal kapcsolatban is felvethetjük ezt. Általában az érdeklődés a moziról a tv-re tolódott és tolódik át. A Hallón kívül vajon (a krimiket nem számítom!) fni az, ami speciálisan a tömegben jelentkező fiatalságnak szól? A válaszokból mérhető, hogy a szabad idő leginkább szombat este és vasárnap jelentős. A legtöbb kedvenc szórakozás — ezenbelül a beszélgetés is — klubkeretekben megvalósítható. Ezzel szemben a klubok száma megyeszerte keyés, nem is a legjobban felszerelt. Márpedig ez a szervezett forma hét közben is, de hét végén főleg szolgálhatná a fiatalokat, teret engedhetne érdeklődésüknek. Ez a fiatalok hasznos időtöltése biztosítására a legaktuálisabb és leghasznosabb megoldást jelentené. A néhány részproblémát elemző cikk — minden hiánya ellenére — néhány figyelmeztető tanulsággal szolgál. Ezek között az első: meg kellene vizsgálni, hogy a fiatalok terhelése nem több-e, mint ami normális egy 16—17 éves fejlődő ember számára? Továbbá örömteli, hogy az időzavar ellenére is jó és nemes dolgok iránt érdekr lödnek elsősorban, s erőfeszítést tesznek kevés idejük jó kitöltésére. Viszont ehhez mind hírközlőszerveink, népművelőink mélyebb elemzésen alapuló jobb segítsége szükséges. S végül: a KISZ-szervezetek több élményt jelentő munkájukkal, tudományos igényű szabad idő elképzelésükkel előzzék meg a 16—17 évesek erőfeszítéseit. Bärget Lajos Is, hogy a szomszédoknak segítsen, egy kis ezért, azért Mert a kicsinyek szája örökösen tátogott, mint az éhes verébfiókák csőre.. Pussinen anyó eljá- rogatott dolgozni a környék gazdáinak szántóföldjére, mosta a gazdagabbak szeny- nyeset, gyapjút gerebene- zett, bogyót szedett és fűzfaháncsot tépdesett. Amint ott sürgött forgott, hajlongott a fürge, féktelen és nyelves anyóka a friss füzesben, keresve sem találhatott volna senki nálánál nagyszerűbb emberi lényt a föld kerekén. Kettétörte a fűzfát és erejét megfeszítve, körmével húzta le a törzstől elváló háncsot, mintha csak valami elejtett' vad bőrét nyúzná. Fehéren villogtak a nyúzott bokrok és a kis taknyos rosszcsont Pussinenek is ott lábatlankodlak anyjuk körül, mintha segíteni akarnának neki. Anyjuk meg egy re csak tépkedte a faháncsot és szidta a mihaszna porontyokat, mint a bokrot. A kunyhóban a legkisebbek és legnyügöseb- bek alig várták, mikor bukkan már elő anyjuk a zsenge füzesből. És amikor végre megérkezett és' ledob- l£ hátáról a faháncsköte- get, tűz fölé akasztotta a Vizesvödröt és szoptatni kezdett. Ilyen asszony volt ó az idő tájt, hogy öröm volt nézni. A betegségnek Az elmúlt hetek drámái után egy könnyed, kellemes zenés művel lepte meg a Csokonai Színház a közönséget. A meglepetés kétszeres. Először azon csodálkoztunk, hogy Geyernek ezt a bízón»- már poros — bár nálunk mindig nagy sikerrel játszott — művét egyáltalán műsorra tűzte a színház, másodszor pedig az okozott kellemes csalódást, hogy milyen könnyed eleganciával formált korszerű játékot a rendező a banális történetből. Arról van szó, hogy a nőcsábász báró — akinek szerelmi kaladjaihoz is inasa Gaston asszisztál — egyszer házon kívül tölti az estéjét, s a hebehurgya inas a női telefonszámokat felcserélve összeköttetésbe lép egy „úriasszonnyal” akinek a báró jól ismert receptje szerint udvarolni kezd. A ragyogó hölgy kisvártatva megjelenik a báró lakásán és Gaston ura szmokingját felöltve belekóstolhat a hódítás gyönyöreibe. Ekkor érkezik meg a báró, aki azonban érti a tréfát és inasnak öltözve támogatja Gaston ügyét Az operettekre annyira jellemző szerepcsere természetesen itt is sok mulatságos bonyodalomhoz vezet. Még néhány előadás lesz Nyíregyházán ezért nem áruljuk el a mese minden részletét. Azt azonban igen, hogy a hagyományos hep- pyendet — mely szerint az inas a szobalánnyal, a báró a hozzá illő „úriasszony- nyal” találja meg a boldogságot — jó érzékkel másként alakítja a rendező. (Ez a változtatás azonban senkinek sem okoz álmatlan éjszakát...) Az eredetihez képest a legelőnyösebb változtatás az, hogy Fényes Márta rendező a cselekményt néhány évtizeddel előbbre teszi, mint az író. így egy naív század eleji történetet látunk — ami kicsit karikatúra is — és jót mulatunk rajta mint a régi korok egyéb furcsaságain. Katsher Rudolf zenéjét is ehhez a korhoz hangszerelte a színház, s a kosztümök is nagyban hozzájárulnak a sikerhez. A már dicsért rendezői elképzelés fölényes biztonságú játékmesteri munkával párosul, s a konem sok dolga akadt az ő háza táján. A nyarakat mezítláb töltötte, még fagyos földön is így járt, mert a talpán úgy megvastagodott a bőr, hogy a timér cserzőkádjából sem igen került ki keményebb talpbőr. Az Ő6zi jégen is mezítláb lépkedett, kezében kimustrált fejsze, ezzel ütögette agyon a nagy halakat, hogy hallevest főzhessen a Pussine- neknek... Ilyen anya volt az anyó. £s a szája is járt, csaknem szakadatlan. Erőteljes, kifejező finn nyelvétől visszhangzott a ház tája, és a szüntelen gyereksikongatás és munka közepette hányszor csendült fel vidám nevetése, a finn szegénységnek ez a kedves fűszere! MONDHATJÁK EGYESEK, hogy az ő kezemun- kája, sütése, főzése, mosása, foltozása mind, mind olyan természetű munka, ami széthull és elenyészik. Hiszen a körme tépte faháncsok is már rég elrothadtak a tímár cserzőkádjában — és mezítelen talpán, melyet a szegénység cserzett vastagra és keményre, most is ugyanúgy kell lótni-futnia mint ezelőtt. De másfél tucat Pussinen mégiscsak másfél tucat. És élnek. Finn eredetiből fordította: Képes Géza médiázó stílus feledtette velünk a darab gyengéit. Ebben persze a rendezőn kívül nagy szerepe van a színészeknek is. A Gyertyafénykeringő sikere érdekében a műfaj legjobb debreceni képviselőit vonultatta fel a színház. Elsősorban Tikos Sári és Oláh György alakítását kell dicsérnünk. A két színész szinte mindent tud a vígjátékról. Kellemesen énekelnek, kitűnően táncolnak és ismerik a műfaj nagyon is elmosódó határait. A férj szerepében Bizonyos mértekig hézag- ,pótló szerepet fog betölteni az a portrégyüjtemény, amelyet a megyei pártbizottság és tanács kezdeményezésére a Képzőművészet; Alap készített Szabolcs- Szatmár nagyjairól. Ezzel emléket kívánnak állítani mindazoknak a személyeknek akik politikai, munkás- mozgalmi, történeti, irodalmi, művészi pályafutásukra Szabolcsból indultak, vagy életükben szoros kapcsolatot tartottak a megyével. A gyűjtemény egyben egyik fontos eszköze lehet a felnőttek, de külöftösen az ifjúság hazafias nevelésének. Annál is inkább, mert a portrékat tartalmazó nagyméretű és ízléses albumot viszonylag olcsón minden oktatási és kulturá lis intézmény, sőt vállal a beszerezheti. A gyűjtemény 16 Sza- bolcs-Szatmár megyei szeHetcegh Zsolt — most is mint ebben a szezonban már néhányszor — jó karakter figurát fonnál, kitünően egyesíti az ostoba é« erőszakos — éppen ezért könnyen félrevezethető ha- zastárSat. A báró szerepében a színház fiatal bonvi- vánját Gécty Józsefet láttuk. Még kevesebb színészi rutinnal rendelkezik mint az együttes tagjai, jó hangjával, megjelenésével azonban sikert aratott. — gyarmati — mélyiség arcképét tartalmazza. Ezek: Szamuely Tibor, Szamuely László, Zalka Máté, Móricz Zsignond, Bessenyei György, Esze Tamás, Kölcsey Ferenc, Benczúr Gyula, Jósa András, Krúdy Gyula, Mező Imre, Mosolygó Antal, Korányi Frigyes, Császi László, Ka- bay János és Simányi Óbester. A portrékat Szabolcsban élő vagy onnan elszármazó képzőművészek készítették, a szép rézkarcokat illetékes szervek jónak találják így az album' . előreláthatólag már a jö ő év első negyedében me/küldik a megrendelőknek. Arcképgyűjtemény Szabolcs nagyjairól
