Kelet-Magyarország, 1967. december (24. évfolyam, 284-308. szám)
1967-12-10 / 292. szám
Egy hét a világpolitikában ILYEN EZ A HÁBORÚ . . . Puskák és rakéták Puskások. Több mint kétmillió milicista áll fegyverben. Idősek, fiatalok, asszonyok, lányok. Az első légitámadás, amit Vietnamban átéltem, úgy talált, hogy éppen reggelihez készültem a szállóban. Asztalomnál állt a kedves és csinos felszolgálólány. Ékkor üvöltött fel a sziréna. Az óvóhelyre igyekeztem, talán még egy perc sem telt el, az én felszolgáló ismerősöm már sisakkal a fején, kezében puskával elfoglalta őrhelyét. Várt, s amikor megjelentek a gépek: tüzelt, karabélyból. S ezt teszik ezren, tízezren. Havonta ötvenezer tonna bomba, lövedékek, rakéta hull Vietnam két országrészére. Az Észak elleni terrorbombázásokat úgy szervezték meg az amerikaiak, hogy a gépek a legváratlanabb időkben támadjanak. Legalábbis az ő megítélésük szerint. — A franciák elleni háborúban — mesélték az ifjúsági lap szerkesztőségében — nagy szerepe volt a puskának. Ez a népi háború még elevenen él az emberekben. Az amerikaiak tudományos módszerekkel pusztítanak és a legkorszerűbb technikát használják. Természetesen a védekezés is csak úgy hatásos, ha korszerű a védelem haditechnikája. Vietnamban minden ember tudja: védelmük erősítésében felbecsülhetetlen segítséget kapnak a Szovjetuniótól. Az egyik amerikai katonai jelentés szerint Hanoit és Haiphon- got több mint 200 kilövőhelyről védik a rakéták. S a vietnamiak megtanultak bánni a korszerű fegyverekkel. Ifjú milicisták. A veszélytől felborzolt idegek érzékenyen reagálnak mindenre, de különösen a repülőgépzúgásra. Hányszor összerezzentem, amikor gépek hangját hallottam. Vietnami barátaim megnyugtattak: — A mieink gyakorlatoznak! A „mieink” azt jelenti: szovjet gyártmányú MÍG 21-es vadászgépek. Sok-sok súlyos órát okoztak már az amerikaiaknak. Van Dhat őrnagy így mesél el egy ütközetet: ellentmondó hírek Jemenből A világ elsőszámú nemzetközi problémája a vietnami válság, ezen á héten az Egyesült Államokban történtek miatt került a közfigyelem homlokterébe. Amerika nagyvárosaiban, így New Yorkban is, a háború elleni tiltakozás újabb tüntetésekben jutott kifejezésre: különösen a sorozóhiva- lalok és a toborzó irodák körül zajlottak le tömegdemonstrációk. Igaz, még nem állíthatjuk, hogy az Egyesült Államokban a háború ellenzői, a háború ellen tettekkel is síkra szálló emberek lennének többségben, de hétről hétre, hónapról hónapra nő azoknak a tábora, akik bűnösnek, vagy egyszerűen csak esztelennek, vagy fölöslegesnek ítélik a vietnami vérontást 200 milliós ország vietnami veszteségeiről most hoztak nyilvánosságra hivatalos adatokat: a hét évre vonatkozó számok közlésével a „lélektani hadviselés” ame- kai irányítói nyilván azt akarták bizonyítani, hogy a veszteségek viszonylag csekélyek és például az Egyesült Államok országútjain többen vesztik életüket, mint a háborúban. A 111 254 ember elvesztését, vagy harcképtelenné válását kimutató statisztika ugyanakkor elfedi a döntő tényt: most válik különösen veszteségessé az USA számára a vietnami agresszió. McNamara távozása nem vert ugyan újabb hullámokat, de máris újabb „ügy” készül: a washingtoni fáma úgy tudja, hogy Arthur Goldberg, az Egyesült Államok állandó ENSZ-képvi- selője is elhagyja helyét. Ha a hír igaznak bizonyul, újabb tanúsága lehet annak, hogy a Johnson-i politika kiszolgálóinak egyre nehezebbé válik a mesterségük. Ebben a vonatkozásban érdemel szót az angol televízió egy hét eleji műsora is, amely vita formájában két angol és két amerikai politikust állított szembe. Lord Avon, ismertebb korábbi nevén; Eden, a volt külügyminiszter és miniszterelnök nem volt tekintettel az amerikai érzékenységre és leszedte a keresztvizet az óceánon túli szövetséges vietnami politikájáról. Robert Thompson, a vita másik angol résztvevője sem volt más véle- ménnyeL Velük szemben Bundy amerikai külügyminiszter-helyettes nem tudta, Morton amerikai szenátor pedig nem is akarta megvédeni a Fehér Ház és a Pentagon álláspontját. A washingtoni idegességre, amelyet a fokozódó nemzetközi elszigetelődés okoz, egyébként is jellemző, hogy a héten volt nap, amikor Johnson elnök 24 óra alatt három ízben is megpróbálta a nyilvánosság előtt „magyarázni a vietnami bizonyítványát”. Nem sok sikerrel. A világ másik két akut válságában, a ciprusiban és a közel-keletiben bizonyos el- csöndesülést figyelhettünk meg a héten. A ciprusi ellentétek valójában fennmaradtak Ugyan, de a szükséges józanság diktálta, hogy megkezdték a szigetországban volt görög és török csapatok kivonását. Ami pedig a közel-keleti helyzetet illeti: Gunnar Jarring svéd diplomata, az ENSZ közel- keleti megfigyelője elindult New Yorkból, hogy megkezdje munkáját. Cipruson üti fel főhadiszállását, hogy figyelemmel kísérje a Közel-Keleten történteket és megpróbáljon közvetíteni a szembenálló felek között. Az arab világ készül a közelgő arab csúcstalálkozóra, közben pedig a színfalak mögött újabb lázas diplomáciai tevékenység indult meg a különböző arab országok eltérő álláspontjainak egyeztetésére. A héten megmutatkozott, hogy például Szíria vonatkozásában dr. Zuajen miniszterelnök moszkvai tárgyalásai nagyban hozzájárultak az álláspontok kölcsönös tisztázásához. Irakkal kapcsolatban érdekes hírt kaptunk a héten : a francia kormány Irak esetében eltekint a fegyverszállítási tilalomról. A párizsi készség nyilván összefüggésben áll azzal, hogy a francia olajtársaságok a közelmúltban kölcsönösen kedvező megállapodásra jutottak az iraki kormánnyal. De Gaulle tábornoknak a Közel-Kelettel kapcsolatos állásfoglalásai, amelyek figyelembe vették az arab érdekeket, most realizálódnak. Az úgynevezett „atlanti világban” és a nyugat-európai országok politikai köreiben Brüsszel felé tekintenek, ahol a jövő héten a Nato miniszteri tanácsa fog ülésezni, a rá következő héten pedig a Közös Piac országainak miniszterei gyűlnek majd össze, hogy Nagy-Britannia felvételi ügyeiről tárgyaljanak. Mindkét alkalommal élénk vitákra lehet számítani, természetesen főleg az Európai Gazdasági Közösségben. Az angol csatlakozás támogatásáról jobbára plátói jellegű megnyilatkozások hangzottak el Londonban Luns holland külügyminiszter, majd Willy Brandt nyugatnémet külügyminiszter látogatása során. Megfigyelők különösen azt tartják problematikusnak, hogy Bonn valóban hathatós segítséget tud-e nyújtani az angol kormánynak De Gaulle ellenében. A nyugatnémet politika mindeddig nem mert újat húzni a francia köz- társasági elnökkel Anglia miatt, a bonni vezetők általában azt remélték, hogy fel lehet melegíteni az Er- hard-korszakban elhidegült francia—nyugatnémet viszonyt. A mi világunkban és annak szomszédságában az építő hétköznapok nyugalma, illetve egy ünnep történelmi mondanivalója kívánkozik a krónikába. A szocialista országok testvéri kapcsolatainak erősítését szolgálta Brezsnyevnek, az SZKP főtitkárának prágai baráti látogatása és Gromi- kó szovjet külügyminiszternek varsói tanácskozása. A Szovjetunió szomszédságában, a velünk rokon nép ünnepelte államiságának 50. évfordulóját. Az önálló Finnország fél évszázadára emlékező ünnepségek kidomborították, hogy a fiatal szovjet állam vezetői első tetteik között adták meg a függetlenséget a finn népnek. Az évfordulóra Helsinkibe utazott Pod- gornij államelnök jelenléte, fogadtatása és megnyilatkozása egyaránt aláhúzta a szovjet—finn jószomszédság tényét, a szocialista nagyhatalom és az eltérő társadalmi rendszerű kis ország békés egymás mellett élésének kölcsönös előnyeit. Bizonyára önök is emlékeznek még Kosztya Govor- kovra, a washingtoni szovjet nagykövetség szerény beosztottjára — Ilf és Petrov „Tonya” című elbeszéléséből, — akitől egy amerikai orvos 200 dollárt kért egy egyszerű mandula műtétért. Amikor pedig megszületett a gyermek, annyiba került Go- vorkoVéknak, hogy Kosztya dühösen mormogta az orra alatt: „Nem, a professzor csak gyógyítsa Morgant. És szüljön csak gyermekeket is Mrs Morgan. Látom, ezt a „szórakozást” nem a proletariátusnak találták ki. Ilyen körülmények között mi nem tudunk szülni...” Jómagam nem rendelkezem Govorkov-féle tapasztalatokkal: egyetlen hozzátartozómnak sem kellett kivenni a manduálit, nem is szólva a gyermekszülésről — kapitalista országban. Ahogy mondani szokás — ezt megúsztak egyelőre. íróasztalomon azonban elszomorító ajándék és szigorú figyelmeztetésként őrzök egy számlát, családom (két fel* Kairó (MTI) Mohamed Ahmed Mahgub szudáni miniszterelnök, aki már megérkezett Kairóba az arab külügyminiszterek értekezletére, pénteken a harcok azonnali beszüntetésére hívta fel a Jemenben egymással szemben álló erőket. A szudáni miniszterelnök a Jemen kérdésében a khar- toumi csúcsértekezlet alkalmából létrejött megállapodás értelmében létesített háromhatalmi bizottság elnöke és felhívását ebben a minőségben tette. Mahgub a jemeni helyzet további romlásának elkerülése céljából megbeszéléseket folytat a bizottság két másik tagállanőtt és két gyermek) fogainak vizsgálatáról. Hangsúlyozom, nem fogászati kezelésről, csak ellenőrzésről volt szó. A számla alján a következő szám: 175, azaz százhetvenöt amerikai dollár. Mindez azonban semmi ahhoz képest, ami barátommal, Jeffrey Blis-seal, a londoni Daily Mail tudósítójával történt. A közelmúltban apa lett. Amikor tudomást szereztem az örömteli eseményről, gratuláltam neki. Válaszul szomorú históriát mesélt el. A baba születése ugyanis teljesen felborította a Blis család költségvetését. Az újszülött természetesen kórházban látta meg a napvilágot. A benyújtott számla legkisebb tétele az újszülött fényképe — (Blis szerint ez inkább azokra a fényképekre hasonlít, amiket az Egyesült Államokban a postahivatalokban függesztenek ki, amikor a legújabb vonatrablás tetteseit keresik) — 3 dollár 50 cent darabja (plusz 5% adó). A szülés előtti vér"ú</ 'ibJ 'l i Ói ■ CiiOtöV mának Iraknak és Marokkónak — továbbá az-EAK és Szaud Arábia — az egyezmény két aláíró állam — képviselőivel. A jemeni helyzetről szóló hírek és híresztelések továbbra is ellentmondóak. Köztársasági források továbbra is cáfolják, hogy Szanaa repülőtere a királypártiak kezén lenne. A sza- naai rádió péntek este bejelentette, hogy a köztársasági kormány elrendelte a népi ellenállási erők külön parancsnokságának felállítását. E parancsnokságra bízzák a munkásokból, diákokból, kereskedőkből álló népi ellenállási erő gyors megszervezését, kiképzését és felfegyverzését. vizsgálatért 20 dollárt számítottak. A csecsemő vércsoportjának meghatározásáért a papa 11 dollárt fizetett. Az érzéstelenítésért is fizetni keüi bár Jeffrey esküszik rá, hogy szó sem v<olt érzéstelenítésről (15 dollár). Egy aszpirinért, amit egyik éjszaka a felesége kért, — három dollár 50 centet számítottak fel. „Még szerencse, hogy a feleségemnek nem volt szüksége vérátömlesztésére, mert aNewYork-i kórházakban 35 dollár egy félliter vér”, — tette hozzá Jeffrey. A szülőszoba használata 40 dollár. És végül a kórteremben az ágy... 414 dollár, vagyis naponta körülbelül 70 dollár. Ezzel zonban nincs vége. Hátra van a szülész — ez külön ügy, itt a megszabott taksa 500, azaz ötszáz dollár. Blisék kiadása összesen 1300 dollár volt a baba születésekor. A történetnek azonban még nincs vége. — A megadott napon bementem a kórházba, hogy hazavigyem a feleségemet és az újszülöttet. Persze ez sem ment egyszerűen. „Kifizette — Én vezettem egységünket. Hatszáz méterre lehettem a támadók vezérgépétől, amikor kiadtam a parancsot: ösztűz a vezérre. Eltaláltuk, mert megbillent, de jött tovább. Manőverezni kezdtünk. Gépemmel gyors- fordulatot vettem, hogy oldalba kapjam. Nem került rá sor. Zuhanó manőverrel alám került, majd eltűnt. Nyolc ellenséges gép volt. Kettő nem tért vissza. Egyszer a hajnali órákban Van Tin főtiszt légvédelmi egységét látogattuk meg. Ezek a harcosok eddig hatvanhárom közvetlen légitámadást éltek át. Van egy raj, a kilences. Heten vannak. Mindannyiukra jutott egy-egy megsemmisített amerikai' 'gép. ’ A fegyver aranyat ér. De nem kisebb értékű az a segítség, amit élelemben, ruhaneműben, különböző felszerelésekben kapnak a Szovjetuniótól és a többi szocialista országtól. Ott voltam Hguyen Hue iskola ünnepségén, amikor átadták a tanulóknak a magyar édesanyák forintjaiból vásárolt konzerv- és gyógyszerszállítmányt, gyapjú takarókat, rádiókat. Találkoztam azzal az ifjúsági rohambrigáddal, amely a magyar fiatalok „Vietnami műszak”- jainak béréből eljuttatott kerékpárokon szállítja az építőanyagot, felszereléseket. degen az ápolónő, és ki nem adta volna a kezéből a babát. „Igen, természetesen” — feleltem és újra kinyújtottam a kezem a pályásért. Az ápolónő azonban hajthatatlan volt. Kezében a gyermekkel, lejött velünk a pénztárhoz, s csak akkor adta ide a „kis túszt”, mikor maga is meggyőződött, hogy igazat mondtam. Ez a legifjabb Blis története. A kórház természetesen mindenféle csecsebecsével megajándékozta az újszülöttet. Az „ajándék” szó mellett a számlán ez áll: 9 dollár. „Ha jól emlékszem, . ) semmiféle ajándékot nem kértünk!” — próbált ellenkezni Büs. »De az ajándékok már önöknél vannak” —* válaszolták neki ridegen. — Néhány nappal ezelőtt kaptuk meg a városi közigazgatástól a kicsi születési anyakönyvi kivonatát, — fejezte be a történetet Blis. — A borítékban ott volt az egyik bank levele is: „Kedves szülők! Itt az ideje, hogy gyűjteni kezdjenek gyermekük iskoláztatására. Bankunk rendelkezésükre áll.” H. Borovik, az APN New York-i különtudósítója. Néger űrhajós halála Pénteken szerencsétlenség következtében életét vesztette az Egyesült Államok első és egyetlen néger űrhajósa. Az amerikai légierő szűkszavú közleménye szerint Robert Henry Lawrence, a légierő őrnagya, a California állambeli Edwards légitámaszpont közelében, gyakorlórepülés közben gépével a kifutópályára zuhant. A gép másik utasa, Harvey J. Royer, a légierő 36 éves őrnagya, aki az űrkutató pilótaiskola gyakorlatait vezeti, súlyos sérüléseket szenvedett, de életben maradt. Lawrence őrnagy a tervek szerint részt vett volna egy kétszemélyes űrlaboratórium irányításában, amelyet 1970-re terveztek föld körüli pályára juttatni. Lawrence Ohio állam egyetemén fizikai-kémiai doktorátust szerzett és egy- idöben Nyugat-Németor- szágban, a Fursten-Feld- bruck légitámaszponton képezett ki német pilótákat. A szerencsétlenül járt űrhajóst özvegye és hétéves kisfia gyászolja. A légierő tisztjeinek" különleges bizottságát bízták meg a szerencsétlenség körülményeinek kivizsgálásával. Lawrence volt a kilencedik amerikai űrhajós, aki baleset áldozata lett: hárman bennégtek űrkabinjukban, négy gyakorlórepülés közben vesztette életét — akárcsak most Lawrence — egy pedig autóbaleset áldozata lett. MOSZKVA Nyikolaj Podgornij, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének elnöke, aki Kekkonen finn államfő meghívására részt vett Finnország függetlenné válásának jubileumi ünnepségein, szombaton hazatért Moszkvába. A leningrádi pályaudvaron Podgornijt Alekszej Kosziéin és más szovjet vezetők fogadták. KAIRÓ Kairóban szombaton délelőtt valamennyi arab állam képviselőjének jelenlétében megnyílt a külügyminiszteri értekezlet. A megnyitó ülés után a küldöttségvezetők egymás között tanácskoztak. BUKAREST f A Román Kommunista Párt Központi Bizottsága pénteken este plenáris ülést tartott, amelyen Chivu Stoi- cat, a Központi Bizottság titkárává, választották. Ugyanakkor felmentették Alexandru Draghicit és javasolták, hogy válasszák meg a minisztertanács elnökhelyettesévé. Plenáris ülést tartott a Szakszervezeti Szövetség Központi Tanácsa is, ezen a központi tanács elnökévé Gheorghe Apostolt választották meg, Constantin Drágán eddigi elnök a központi tanács első elnökhelyettese lett. CARACAS A Venezuelai Kommunista Párt az Ültimas Noticias című lapban közzétett felhívásában követeli a Tacari- gua szigetén bebörtönzött politikai foglyok tűrhetelen helyzetének megváltoztatását. Ticariguát Venezuelában „a halál szigetének” nevezik, ahol a kopár sziklákon vékony vaslemezzel borított kőbarakkokban sínylődnek a politikai foglyok. A barakkok fala nappal át- izzik, éjjel kibírhatatlan hideget és nyirkosságot áraszt. A Venezuelai Kommunista Párt felszólítja az ország népét, hogy aktívabban harcoljon a fogva tartott hazafiak szabadon bocsátásáért. Király Ferenc Mennyiért lehet világra jönni az USA-ban ? a számlát?” — kérdezte ri-
