Kelet-Magyarország, 1967. december (24. évfolyam, 284-308. szám)

1967-12-05 / 287. szám

Podgornij Helsinkibe érkezett Helsinki (TASZSZ) Nyikolaj Podgornij, a Szovjetunió Legfelső Taná­csa elnökségének elnöke hét­főn Helsinkibe érkezett, hogy részt vegyen a Finnor­szág függetlenné válásának 50. évfordulója alkalmából rendezendő ünnepségeken. A szovjet és finn zászlók­kal feldíszített pályaudvaron Podgornij t és kíséretét Kek- konen elnök fogadta. Vakmerő partizántámadás Dél-Vietnamban Saigon (UPI—AP) Dél-vietnami szabadság- harcosok vasárnapról hét­főre virradó éjjel vakmerő támadást intéztek a legna­gyobb amerikai katonai tá­maszpont ellen. A Long Bin-i főhadiszállás a dél­vietnami fővárostól mind­össze 24 kilométerrel északra fekszik. A támaszpont keleti olda­lára zúdított gépfegyver- és rakétatűz következtében ha­talmas lóngnyelvek törtek a magasba, megvilágítva a főváros égboltját is. Ameri­kai ellentámadás védelme alatt a tűzoltók több órás küzdelmet folytattak a tűz­vész megfékezésére. Az első jelentések számos sebesü­lésről szólnak. A VDK ellen intézett va­sárnapi légitámadások első­sorban a Hanoitól északra fekvő területek ellen irá­nyultak. Az amerikai hadi- tengerészet repülőgépei a VDK északi részében fekvő Mu Giai-szoros ellen is tá­madást intéztek. B—52-es nehézbombázók a demilitarizált övezeten be­lül fekvő célpontokra szór­ták le bombaterhüket. Sartre nyilatkozata a Politikának Bejgrád (MTI) Jean-Paul Sartre világhí­rű francia filozófus, a Rus­sel féle nemzetközi bíróság elnöke nyilatkozatot adott a Politika című belgrádi lap párizsi tudósítójának. Sartre bejelentette: a bíróság mind­addig folytatja tevékenysé­gét, amíg háború folyik Vi­etnamban. s előbb vagy utóbb a tárgyalásokon felve­tődik a háborús bűnökért vi­selt személyes felelősség kér­dése is. Ha az amerikaiak Ismételten felhasználnak új tiltott fegyvereket Vietnam­ban, a bíróság elnöksége rendkívüli ülésszakot fog összehívni. A bíróság mun­kájában részt vevő személyi­ségek egyik fő feladatuknak tekintik, hogy meggyőzzék az Egyesült Nemzetek Szer­vezete tagországainak kor­mányait egy olyan egyez­mény szükségességéről, amely megtiltaná meghatá­rozott fajtájú fegyverek használatát — mondotta Sartre. A Politika szerint Sartre-t és Vladimir Dedijer jugo­szláv történészt, a bíróság egyik tagját Pham Van Dong, a VDK miniszterelnö­ke meghívta, látogassanak Hanoiba a jövő év tavaszán. Kozmosz-194 Moszkva (TASZSZ) Vasárnap a Szovjetunió­ban felbocsátották a Koz­mosz—194-et. A szputnyik pályájának adatai a következők: kezdeti keringési idő 89,7 perc. Ma­ximális földtávolság 333 km, minimális földtávolság 205 km. A pályasíknak az Egyen­lítővel bezárt szöge 65,7 fok. A tudományos berendezé­sen kívül a szputnyik rádió­adót visz magával, amely 19,995 megaherc frekvencián működik, továbbá rádió­rendszert a pályaelemek mérésére és rádiótelemetri- kai rendszert, amely a mű­szerek és a tudományos be­rendezés működésének ada­tait továbbítja a Földre. Október csillaga alatt Kínai helyzetkép Peking (CTK) Az év végének közeledté­vel kínai hivatalos szervek egyre inkább arra szólíta­nak fel, hogy minden erőt a „kulturális forradalom” által az ipari termelésben okozott károk és kiesések pótlására kell fordítani. A CTK pekingi tudósítója jelenti, hogy az emlitett ki­esésekről és veszteségekről már számos hivatalos közlés hangzott el. A kínai fővá­rosban élő külföldi megfi­gyelők úgy vélik, hogy az ország nem fogja teljesíteni évi tervét, amelyet pedig a „kulturális forradalomra” való tekintettel már jelentő­sen csökkentettek. A kínai sajtó az utóbbi időben mindenekelőtt a szénbányászat növelését szorgalmazza. A szénipar­ban konferenciákat tartanak, amelyeken ugyan „kitűnő és egyre javuló helyzetről” szá­molnak be, a végén azonban mindig megállapodnak a széntermelés azonnali növe­lésének szükségességében. Wilson állítólagos útitervei London (MTI): Az AP tájékozott forrá­sokra hivatkozva jelentette, hogy Wilson brit miniszter- elnök a közeljövőben tár­gyain; kíván Johnson elnök­kel Washingtonban és eset­leg Koszigin szovjet minisz­terelnökkel Moszkvában a vietnami háborúról és más nemzetközi kérdésekrőL Szovjet repülőgépek buráti látogatása az EAK-ban Kairó (TASZSZ) Tíz TU—típusú bom­bázóból álló szovjet repülő­kötelék érkezett baráti láto­gatásra vasárnap az Egye­sült Arab Köztársaságba. Kairó egyik repülőterén Moneim Riad vezérőrnagy, a fegyveres erők vezérkari főnöke üdvözölte a szovjet pilótákat. Látogatásuk so­rán a szovjet repülők meg­ismerkednek az EAK légi­erőivel, majd megtekintik az ország történelmi és kultu­rális emlékeit. Nyikolaj Amoszov: Szív és gondolat Regény Fordította ;Radó György 56. Szasa hallja a hangját. Azt hittem, nem fogja meg­hallani. Ujjával int, hogy jöjjön közelebb. Ezt súgja: — Raja! Hogy van Szer- jozsa? — Minden jól van, drá­gám, ne izguljál, telefonál­tam neki. Nem is tudja. — Ne szólj neki, amíg nem tisztázódik... Tehát még veszélyre szá­mít. Túl sokáig feküdt a klinikán, hallott mindenféle históriát. Gondolom, szeret­né látni a fiát, most, hogy súrolta a halál. Jól van, ba­rátom. Most már reményke­dem. a billentyű mégis csak nagy szó! Ha jól van be­varrva, tisztességesen fog működni. Hónapokig. Talán évekig. És azután... mit tu­dom én. — Okszana, mi van? — Gyorsasága száztizen­hét, ritmushiány a korábbi. Az összehúzódási funkció mintha jobb volna. —• Mehetsz aludni. A ké­szülék maradjon. — Hány csepp? — Folyamatosan húsz. Már nem szaporodik. A folyadék átlátszóbb lett. Kitűnő. Ez a veszély te­hát elmúlt. Nézem az edényt: a vizelet ugyancsak megfe­lelő. — No, gyerekek, oszolj! Holnap is munkapap vár ránk. Két ügyeletes itt ma­rad: egy érzéstelenítő és egy sebész. Marija Vasziljev- na, gondoskodjék Raisza Szergejevnáról. Tehát vége a napnak. Ügy látszik, ma Szasa nem hal meg. Lefekhetem. Haza nem mehetek: hátha törté­nik valami. Az orvostudo­mány nem egzakt tudomány. Szólni kell Fenya néninek, ágyazzon meg a dolgozószo­bámban. És nem volna rossz egy kis tea. Erre alig szá­míthatok : a konyhások ha­zamentek, a nővéreknél pe­dig nincs. Megkeresem és teát is kérek. Tisztelettel néz rám. Jólelkű öregasszony. Hány páciensünk dicsérte már! És hánynak zárta le a sze­mét.. — Máris megyek a főnővér­hez, megnézem az asztalá­ban. Valahol biztosan fo­gok találni, legyen csak nyugodt. Mihail Ivanovics. AZ AURÓRA ágyújának dörrenése, amely egy új korszak — a kapitalizmus bukása és a kommunizmus diadala korának — kezde­tét adta tudtul, — elhang­zott a Kárpátokig is. Ez éb­resztett forradalmi öntuda­tot, segítette kibontakozni egy szerencsétlen sorsú nép politikai aktivitását az osz- tályellenességgel vívott harcban. A nagy október ha­tására a Kárpátontúl váro­saiban és felvaiban évről év­re szélesedett a felszabadulá­sért, a szovjet Ukrajnával való egyesülésért kibontako­zott erőteljes mozgalom, A mozgalom, melyet a határ­vidéki pártszervezet veze­tett, feltette a koronát a győ­zelemre. És ime már húszegyné­hány éve élnek, dolgoznak a kárpátontúliak október csil­laga alatt. Az idő nem nagy, de mi minden történt azóta! Hogy fnilyen is volt azelőtt, a burzsoá rendszer­ben a Kárpátontúl, közis­mert. Mérhetetlen nyomor, primitív technikával ellátott ipar, melyet a tucatnyi kéz- műiparos vállalkozás jelen­tette; felparcellázott, ala­csony hozamú földműves gazdaságok — ilyen volt itt a gazdasági élet mintegy húsz évvel ezelőtt. NEHÉZ ÉS KOMOR volt a dolgozók élete. Gondot okozott egy falat kenyér megszerzése is. A felvidéki ember csupán a nagyvilágot tudhatta magáénak. Egész falvak és járások éheztek. „Nyomor és éhség kerítette hatalmába egész Kárpáton- túlt, a kárpátontúl! lakosság 80 százalékát éhhalál fenye­geti” — jelentette ki 1932 május 22 én Stetka elvtárs, a csehszlovák parlament kommunista képviselője. De azok az idők örökre el­múltak. A mai Kárpátontúl a magasan fejlett iparról, az intenzív mezőgazdasági ter­melésről, a jólétről és a lakosság magas kulturális fejlettségéről nevezetes. Az ipar gyors ütemben fej­lődik. Jelenleg a területen több mint 200 iparvállalat működik, s ezekben három­szor annyian dolgoznak, mint 1946-ban, s a termelés volu­mene azóta 13,6 szeresére nőtt. Hatalmas változások történtek az ipar struktúrá­jában is. Korábban az ipar alapját jobbára a fafeldolgo­zás képezte, jelenleg pedig olyan új iparágak honosod­tak meg e területen, mint a szerszámgépgyártás, a mű­szeripar és a gépgyártás. UGYANEKKOR jelentős változások történtek a munkásosztály összetételé­ben is. Ahhoz, hogy ered­ményes munkát végezzenek a dolgozók a bonyolult gé­peken, komoly ismeretekre van szükségük. Az emberek nagy többségénél ez ébresz­tette fel a tanulás iránti vá­gyat. A területen már te­kintélyes a számuk azoknak a vállalatoknak, melyekben a munkások nagy többsége megszerezte a középfokú képzettséget, vagy eredmé­nyesen végzi iskoláit anél­kül, hogy elszakadna a ter­meléstől. Példaként említ­hetem az egyik fiatalnak nevezhető üzemet, a Szval- javszki Üveggyárat, ahol minden munkásnak közép­fokú végzettsége van, s kö­zülük többen tanulnak fel­sőfokú oktatási intézmé­nyekben. Az ismeretek megszerzésé­nek új lehetőségei, az álta­lános műveltség és a kultu­rális szint emelése követ­keztében megnyílt az út az 5 napos munkahétre való áttéréshez, amely jelenleg az egész országban, tehát Kárpátontúl is megvalósul. Az irsavai ruhagyár, a kam- janicki kőzúzó üzem és más vállalatok tapasztalatai mu­tatják, hogy ez az áttérés lehetőséget nyújt a dolgo­zóknak a bővebb ismeret- szerzésre, a szabad idő ész­szerűbb felhasználására és a gondosabb gyermeknevelés­A SZOVJET HATALOM évei alatt megváltozott a Kárpátontúl mezőgazdásága is. A technikával nem ren­delkező aprócska magángaz­daságok helyén hatalmas kollektív gazdaságok jöttek létre, melyekben a terme­lést a haladó technika alap­ján szervezték meg, s me­lyekben a legkorszerűbb tu­dományos tapasztalatokat, az élenjáró gyakorlatot, a leg­ésszerűbb munkaszervezést alkalmazzák. Jelenleg a terü­leten 160 kolhoz és szovhoz működik, s e gazdaságokban a traktorok száma megha­ladja a kétezret, a kombáj- nokéuaz ötszázat- a teher­gépkocsiké az ézerötszázat, ■ s a „villamos meghajtású mo­torok száma mintegy öt és fél ezer. Minden kolhozt és szovhozt villamosítottak. E gazdaságokban több mint kétezer agronómus és ál­lattenyésztő, valamint öt­ezer gépész dolgozik. Évről évre növekszik a mezőgazdaság termelése, csökken az önköltség, növek­szik a kolhozok jövedelme, fokozatosan emelkedik a kolhozparasztok és a szov- hozok munkásainak bére. A gabona, a hús és a tejter­melésben, valamint egyéb mezőgazdasági termékek elő­állításában elért eredményei Nyugodt vagyok. Megle­hetek tea nélkül is. Ismét a szobámban. Az ördögbe is, de meguntam ma ezt a szobát. Nyissunk ablakot. Lan­gyos, nyirkos köd. Apró sze­mű eső. Nagyon jó a zsen­ge növényzetnek. Hogy illa­toznak a nyárfa levélkéi! Nem győzöm beszívni. Gyújtsunk rá. Győztünk. Győztünk a ha­lál felett. Dagályosság. Nem vagyok a frázis barátja, de magától jön a számra. Hogy örülök-e? Természe­tesen. Szasa él. Gondolkoz­ni, beszélni, írni fog. Elkép­zelem: itt ül, szemben ve­lem és kifejti elméleteit. Gesztikulál, szeme csillog. Stop! Ne fantáziáljunk idő előtt: van még veszély bő­ven. Tehát — hagyjuk. De mégis: az az öröm, amelyet fiatalkoromban éreztem, eltűnt. Elfáradtam, íme ez a mai csata: úgy lát­szik, megnyertem. (Hallgass már, te! Nevetséges.) Bizo­nyára megnyertem. Ez jól­esik. Nagyon jólesik. Érzem azonban, hogy lelkemre mégis ráfekszik valami sú­lyos, sötét réteg. Nem tu­dom megmagyarázni. Bizo­nyára a félelem és szomo­rúság. Nem csekélység, amin ma átmentem. Képek: vér zudul ki a sö­vény résén, és én összehú­zódom félelmemben, kétség- beesésemben. Lelkemben nincs is egyéb: csak félelem és még néhány idegközpont, amely hevesen dolgozik, hogy győzzön. Sikerült. De másként is fordulhatott vol­na: sok vére folyt el. Szíve kiürült. Masszázs, bágyadt, ritka rándulások. Bennem minden kiált: „Hagyd már abba! Hagyd abba, az isten szerelmére!” Igen. Teljesen megállt. És csak áll. Kész. Karomat leejtem. Egy per­cig hallgatok, semmit sem értek. Tovább megyek, „Varrjátok be.” Üresség. Irigylem: bár meghalnék. És még egy: Gyima zsá­molyon áll az asztalnál, és vadul préseli, gyömöszöli a mellkast. Homlokáról csepeg a verejték, szemében rémü­let. Okszana a képernyője körül futkos és kezét tör­deli. Villanó gondolatok: „Vége. Szívmegállás. Nem fog sikerülni. És ha sikerül — akkor is meg fog állni”. Semmit sem tehetek. Állok és várok. És kiabálok. Dü­hös vagyok rájuk, min­degyikre: elnéztétek, disz­nók! És mindenféle más ki­fejezés Hát én? Ülök a székemben, összeomolva, ki­bernetikáról olvasok. Irtóza­tosan haragszom önmagám­ra, az orvostudományra. Okszana hangja: „Nincs összehúzódás”. Mind moccanás nélkül, összetörtén állanak. Elég, tovább nem kell képzelődni. Hisz minden jól sikerült. Többé-kevésbé jól. De ez a súly mégis rámfeküdt. Ez és az összes előbbi nem hagy örülni. Akkor szakítunk. Találha­tunk könnyebb munkát is. Diákoknak előadni, és ope­rálni — sérvet vagy olykor gyomrot, epehólyagot is. Szintén lesznek bosszúsá­gaim, de sokkal ritkábban, ha a súlyos eseteket a bel­gyógyászokra és magukra a betegekre bízom. Foglalkoz­hatom unokámmal, olvasha­tok jó könyveket, színházba járhatok, sőt elmélkedhe- tem az orvostudomány teó­riájáról és különféle köny­veket írhatok. Kényelem, jó­lét... S a fizetés marad ugyanannyi. A pénz másod­rendű kérdés. Persze nem abszolút értelemben, de amennyim van, annyi elég. Fenya néni hozza a teát. Két pohárral és néhány fa­lat fehér kenyeret. Tiszta kendőben. — Egyék csak, Mihail Iva­novics. Elfáradhatott... — Köszönöm, Fenya néni nagyon köszönöm. A jó asszony beszélgetni szeretne, de én valahogy képtelen vagyok erre. Meg­érti az arcomról és vissza­vonul. ígéri, hogy mindjárt hozza az ágyneműt. (Folytatjuk) 1 alapján a Kárpátontúli terü­letet a legmagasabb kitün­tetésben részesítették: Le- nin-renddel tüntették ki. Számos mezőgazdasági dol­gozó visel különböző kitün­tetéseket, érdemrendeket, s harmincegyen kapták meg a Szocialista Munka Hőse megtisztelő címet. Fokoza­tosan nőnek a szovjet nép­gazdaság eredményei — a dolgozók jóléte perspektívá­jának reményteljes alapjai. Nincs a Kárpátontúl egyet­len család sem, amely ne érzékelné a szovjet hatalom különböző intézkedéseinek előnyeit, mint például a munkabérek emelését és a nyugdíjak rendezését. Most nem csupán a munkások és alkalmazottak részesülnek nyugdíjazásban, hanem a kolhozparasztok is. A gaz­dag kolhozokban, mint pél­dául a vinogradovi járás „Határőr” kolhozában a ta­goknak bevezették a fize­tett szabadságot is. A jólét emelkedésének fé­nyes bizonyítéka a lakásépít­kezés hatalmas arányú fej­lődése. Elegendő idézni azt, hogy a falvakban például minden második épület már a szovjet hatajom idején ké­szült. Hol vannak már a vaksi ablakú kémény nélkü­li házikók? Helyükön kor­szerű, városias lakóépületek emelkednek. Évről évre nö az állami és szövetkezeti kiskereskedelem áruforgal­ma. MEGNŐTT az emberek szellemi érdekeltsége is. Az ismeretek iránti vágy fel­ébredt a lakosság minden rétegében. Nem Csupán az ifjak és leányok tanulnak, hanem az idősebb nemzedék is. Amennyire jellemző volt az egykori Kárpátontúlra az analfabétizmus, most annyi­ra sikerült gyakorlatilag szinte teljesen megszüntetni az írástudatlanságot. Jelen­leg az iskolákban, a közép- és felsőfokú tanintézetekben több mint 240 ezer ember tanúi, vagyis minden negye­dik lakos. Száz dolgozó kö­zül 47 már megszerezte a - középfokú vagy a felsőfokú Végzettséget. Egy hónappal ezelőtt ün­nepelte az egész szovjet nép a szovjet hatalom létrejöt­tének 50. évfordulóját. Min­denütt méltóképpen köszön­tötték a nagy októbert, melynek fényénél született meg a szovjet hatalom a kárpátontúliak szántára is. AZ IPAR határidő előtt teljesítette tízhónapos ter­melési tervét. A falvak dol­gozói is eleget tettek kötele­zettségüknek, teljesítették áruértékesítési tervüket ke­nyérből, tejből, húsból és egyéb termékekből. A kár­pátontúliak három héten át ünnepeltek Ukrajna többi nemzetiségével együtt. Min­den városban és faluban eredményesen bontakozott ki a szocialista munkaver­seny a nagy esemény tiszte­letére, valamint a szovjet népgazdaság ötéves tervé­nek határidő előtti teljesítése érdekében. A KÄRPÄTONTÜU, mint minden szovjet ember öröm­mel látja nem csupán saját eredményeit, hanem barátai sikerét is. Különös érdeklő­déssel figyelik azokat az eredményeket amelyeket a Magyar Népköztársaság dol­gozói, s ezenbelül Szabolcs- Szatmár megye népe elért. A nagy október 50. évfordu­lójára való készülődés idején a kárpátontúliak alaposan megismerkedhettek a Ma­gyar Népköztársaság ered­ményeivel, sikereivel me­lyeket a szocialista társada­lom építésében elért, és al­kalmuk volt drága bará­taiknak új sikereket kívánni e dicső úton. Kétség nem férhet ahhoz, hogy népeink, területeink közti kaocsola- tunk a jövőben kiszélesedik, mind gazdasági, mind kul­turális téren, mind pedig a társadalmi tevékenység szá­mos területén. Erősödjön örök barátsá­gunk! 3. Lavrenkő, a Zakarpatszkaja Pravda főszerkesztője

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents