Kelet-Magyarország, 1967. december (24. évfolyam, 284-308. szám)

1967-12-29 / 306. szám

Miért változnak az árak ? I MEGfEGYZÉ S; MINDENKI ÁLTAL IS­MERT hétköznapi tény, hogy a termékek, árának nagy ha­tása van mind azok előállí­tására, mind pedig fogyasz­tásukra, A termelő elemi érdekét követve szívesebben termeli azokat a terméke­ket, amelyeken nagyobb a jövedelme, s igyekszik mel­lőzni azok termelését, ame­lyekből nem sok hasznot lát. A fogyasztó hasonlóképpen gondolkodik: a különböző árakon forgalomba hozott termékek közül azokat igyek. szik megvásárolni, amelyek­kel legolcsóbban elégítheti ki szükségleteit. Az áraknak ez a termelést és fogyasztást együttesen szabályozó sze­repe meglehetősen el­vált egymástól az elmúlt 15 cy alatt. A társadalom, a népgazdaság érdeke azt kí­vánja, hogy a termelés és a fogyasztás rugalmas igazodá­sa révén a lakosság szük­ségleteinek kielégítése minél kisebb költséggel és minél magasabb színvonalon tör­ténhessék. Az előállítók és a fogyasztók érdekeit úgy a legkönnyebb egymáshoz közelíteni, ha a termékek árai megközelítően alkal­mazkodnak előállításuk költ­ségeihez. A lakosság fogyasztását szolgáló árualapnak jelen­leg csak 14 százalékánál ér­vényesül ez a követelmény. A többi 1 el méknek az elő­állítási 1 ‘bégekhez viszo­nyítva v magasabb, vagy alacsonyabb az ára. AZ 1968-AS Evet nem kezdhetjük ilyen aránytalan árakkal. A kiegyensúlyozott gazdasági fejlődéshez olyan árak szükségesek, amelyek a fogyasztást a viszonylag ol­csón előállítható termékek­ből növelik és a drágán ter­melhető gyártmányok fo­gyasztását mérsékelik. Azzal is számolni kell, hogy egyre nagyobb tömeg­ben és mind szélesebb vá­lasztékban- hozunk be kül­földről fogyasztási cikkeket. A világpiaci helyzettől füg­gően a hazai árakhoz hason­lítva az egyik terméket vi­szonylag olcsón, a másikat viszonylag drágán tudjuk a külföldi piacokon megszerez­ni. Az áraknak alkalmazkod­ni kell ehhez a körülmény­hez is. Az új gazdálkodási rend­szerben a fogyasztási cik­keknek megközelítően a fele kötetlenebb vagy éppen sza­bad áron kerül forgalomba. Ezeknél a termékeknél — a dolog természeténél fogva — az árak erőteljesebben kö­zelednek majd a költségek­hez. Szükséges tehát, hogy a hatósági ármegállapítás vagy ármaximálás alá eső termé­kek árai is már most meg­mozduljanak ebben az irány­ban. Veszélyeztetné ugyanis az ellátás folyamatosságát, megbontaná az árrendszer egységét az, ha a kötött árak más arányokat tükröznének, rpint a kötetlenebbek. KÖVETELMÉNY tehát egyrészt az, hogy a fogyasz­tói árak arányai közeledje­Nem érte meg ezt a vi­lágot, nem tartják számon veteránok sorában. Pedig Kovács András is ott volt ötven évvel ezelőtt a párt- alapítók. a Tanácsköztársa­ság katonái között. Vajáról indult el, Pesten ette az inasok kenyerét Ö is ott volt a „Munkát, ke­nyeret” követelő tömegben. Még a 16 évet sem töltötte be, amikor jelentkezett a magyar Vörös Hadseregbe, a Tanácsköztársaság védel­mére. Szatmártól Tokajig harcolt a 39-es dandárból jól ismert korbélyjánosok- kal, zsellérekkel, kisparasz- tokkal együtt. A vöröskatonák szülőfalu­ján, Vaján is átvonultak. nek a költségeket tükröző termelői árak arányaihoz, másrészt kifejezésre jusson bennük a fogyasztó értékelé­Cuitor helyett kavics se, a külföldi árviszonyok hatása, de egyúttal érvényre juttassák ezek az árak a szocialista társadalmi-gaz­dasági rendszer szociális, kulturális, egészségügyi szempontjait is. Mindezek alapján nem le­hetett kétséges, hogy a gaz­daságirányítási reform beve­zetésével egyidejűleg egy szolid árreformot is végre kell hajtani. Szolid ez az ár­reform, mert a fogyasztói árualapnak csak 28 száza­lékát érinti. Egy radikális árreform a fogyasztói áru­alap 90 százalékára terjedne ki, s alapvetően megváltoz­tatná az árarányokat. Ilyen árreformot azonban • egycsapásra nem valósítha­tunk meg. Ehhez hosszabb idő szükséges. Ugyanis az árak nagy részének változá­sa esetén lényegesen módo­sulna a különböző jövedel­mű társadalmi rétegek egy­máshoz viszonyított életszín­vonala. Egy réteg jól járna, a másik rosszul. A jelenlegi árreform következetesen szem előtt tartja azt az el­vet, hogy az árváltoztatások egyetlen jelentősebb társa­dalmi réteget sem érinthet­nek hátrányosan. Éppen ezért — néhány terméktől eltekintve — csak az egyes termékcsoportokon belül (például élelmiszerek, ruházat, építőanyagok stb.) hajtanak végre ármódosítá­sokat. Csökkentik általában azoknak a termékeknek az árát, amelyekben magas volt a forgalmi adó, és emelik az olyan árakat, amelyek ed­dig csak jelentős dotációval voltak fenntarthatok. Vályi Péter pénzügyminiszter par­lamenti expozéja érintette ezeket a változásokat A ha­tósági árváltozások egy ré­szének az a célja, hogy 1968 elején egy, az ideinél ala­csonyabb árszínvonalról in­duljunk. Várható ugyanis, hogy a kötetlenebb és a sza­bad árakon értékesülő ter­mékeknél a termelés és a fogyasztás csak bizonyos ár­emelkedés mellett lesz képes egymáshoz igazodni. Ez meg­emelheti az átlagos árszín­vonalat. A szocialista állam alapvető kötelességének tart­ja, hogy őrködjön a pénz értékállandóságán. Ezt a kö­telességet átérezve a kor­mány úgy döntött, hogy a várható áremelkedések rész­beni ellensúlyozására a ha­tósági árakat úgy módosít­ják számos terméknél, hogy az induló árszínvonal az idei­nél alacsonyabb legyen. AZ ÁRRENDEZÉS szoros összefüggésben van életszín­vonal-politikánkkal. A vár­ható árszintemelkedés elle­nére a dolgozók reálbére másfél-két százalékkal nö­vekszik az év folyamán. Szá­mos eszköz áll a kormányzat rendelkezésére, hogy az ár­színvonalat tartani tudja és elhárítsa a nemkívánatos ár­emelkedést. Dr. Pirityi Ottó A család élete egyszerű hétköznapok: amikor a kö­zépiskolás lányok nagy ré­szével második osztálytól felfelé baja van a szülőnek, nincs családi harmónia, a gyerek unatkozik otthon, elvágyik, menekülni szeret­ne a szülői háztól, nincs kedve a munkához, a tanu­láshoz. „ . . . érdektelen a kislányom" Tizenhat éves lánytanulók szüleivel beszélgetek. Zöm­mel panaszos hangú gondo­latok kerülnek elő, melyek­ből a tanácstalanság és a segélykérés őszinte hangjai csendülnek fel. Egyik ilyen probléma: — Olyan érdektelen a kislányom. Sem a tanulás, sem a család élete, sem a saját jövője nem érdekli. Talán a könnyűzene, de ez sem mindig. Nem cinikus a kislányom, de mégis kö­zömbös, fásult. Igen. Gyerekeink között igen sok a közömbös tanu­ló. Ezt a középiskolában le­het tapasztalni. Úgy érez­zük sokszor, hogy a gyerek cél nélkül bolyong a világ­ban. Hol van ezeknek a problémaköröknek a gyöke­re? Egyik alapvető és vissza­térő probléma itt nézetem szerint, hogy a szülők ma­guk sem gondolkodnak eléggé körültekintően azon, hogy vajon milyen foglal­kozásra, milyen élethiva­tásra készítsék fel a gyere­ket, azaz határozott életcélt nem állítanak a gyerekük elé. „Majd csak lesz valahogy . . — Mit szeretne ön nevel­ni a kislányából? — tettem fel a kérdést egyik pana­szokkal teli szülőnek. — Magasan kvalifikált közgazdászt, aki minden élethelyzetben tájékozódik. De ha nem sikerül, akkor „majd csak lesz valahogy”. — A kislány is szeretne közgazdász lenni? — Igen. Pillanatok alatt mérem fel a helyzetet. Látom a gyereket, képességeit. A szülők elképzelését re­álisnak, a célt elérhetőnek tartom. A gyerekben a ké­pességek megvannak erre. De miért teszi oda kijelen­tése végére a „majd lesz valahogy”-ot? Újra kérdezek: — Mit tettek és mit szá­mítanak plusz erőfeszítést tenni, hogyan akarják segí­teni a gyereket, hogy a ki­tűzött célt el is érje? — Most már kezd alakulni az élénk párbeszéd. A szülő is kér­dez. — Hát nem elég, hogy jár iskolába a gyerek, és tanul, hogy eredménye mindig négyes és ötös kö­zött van? A „majd csak lesz vala­Vajáról indult Kovács Andrást hiába akar­ták otthon tartani a szülőit, az önkéntes fogadalom to­vább vitte. A tokaji átkelés­nél Kovács András tüdőlö­vést kapott, nem mehetett tovább. A veszélyt is válla­ló — és máig ismeretlen — tokaji családok gondozták a sebesültet. A románok gyűrűjén egy szénásszekérben rejtőzve juttatták át a fuvarozásra „hajtott” szabolcsiak, így került haza Vajára, ahol a rokonok halálhírét köl­tötték, hogy megmentsék az ellenforradalmi csapatok bosszújától. Hosszú hónapo­kig bujkálnia kellett. A be­teg tüdő egyre jobban gyen­gült, de azért dolgozott. 1928-ban 32 éves korában halt meg. A falusi foltozósuszter kortársai Tóth Dániel, De­meter Sándor, Kovács Sán­dor, Berkeszi Gyula és má­sok azonban emlékeznek a ma már névtelen Kovács Andrásra, aki nem vitt vég­hez nagy hősi cselekedete­ket, csak sokadmagával ott volt a magyar történelem első munkáshatalmának megteremtői, a kommunis­ta párt alapítói között. (PG.) hogy”-hoz elég, de maga­san kvalifikált szakember­hez kevés. — Mit tegyek? Fogadjak tanárt, aki plusz órákat ad némely tantárgyból? — Nem. Ez nem szüksé­ges. De irányítani kell a gyereket, hogy a választott élethivatást jelentő foglal­kozás köréhez tartozó, a gyerek életkori és szellemi fejlődésének megfelelő iro­dalomhoz, gyakorlathoz hozzájusson. — Hát a középiskola mit csinál? — A középiskola átlagtu­dást, átlagműveltséget nyújt, érettségi bizonyít­ványt acf! Segít kialakítani a gyerek világnézetét, gyúj­togatja a hazaszeretet láng­jait. A fehérköpenyes ideál A másik szülő minden áron fehérköpenyes gyógy­szerészt akar nevelni kislá­nyából. Itt a könyörtelen igazság az, hogy a gyerek általános iskolából hozott tudása és bizonyítványa — ami nem mindig esik egybe — kicsi, és a jelenlegi szorgalma is kevés ehhez az elképzelés­hez. A szülők a gyereket helytelen módszerekkel doppingolják az egyre jobb bizonyítvány elérésére, amit természetesen a gyerek nem tud elérni; ígv fáradttá vá­lik, ingerültté, majd bele­fásul az állandó korholás­ba, és hogy ne kelljen hall­gatni a nem is mindig jo­gos korholást, elvágyik ott­honról. menekül ahova éppen tud. Ha baráti köre rendes, akkor sok probléma nincs, de ha azok is haj­lamosak a könnyebb élet fe­lé, akkor tizenhat éves kor­ban törés következik a gyerek életében. Legyen a maga gazdája Szándékosan hagytam utolsónak a gondolatok fel­vetésénél azokat a szülőket és gyerekeket, akiknek egyszerűen nincs életcéljuk, elképzelésük a jövőre. — Érettségizzen le, vala­hogy majd csak lesz, legyen a maga gazdája. Itt van óriási szerepe a pályaválasztási tanácsadás­nak, az iskola szülőket is irányító feladatának, mert ezekből a gyerekekből ke­rül ki a bukott tanulók zö­me, a galerikba járók és ami még szörnyűbb, a ma­gukat feleslegesnek érző fiatalok többsége. Lányokról szóltam, akik­nek mindezek mellett leg­szentebb életcéljuk és leg­nemesebb kötelességük, hogy anyák legyenek, de társadalmunkban a női emancipáció e magas fokán a gyerekkortól irányzott szakma iránti elhivatott­ság harmonikusabbá, bol­dogabbá teszi életünket. Sígér Imre Ha van is a címben egy kevés túlzás, a panasztevő felháborodása érthető. A panasz tárgya: egy kiló úgynevezett „Desszert sza­loncukor”. A doboz ára nem kevés: 67 forint A bélyegzővel ráütött azonos- sági száma 0508731. Á7 ugyancsak bélyegzővel rá­ütött dátum 67. IX. 13. Nem tudható, hogy ez a gyár­tás időpontja, vagy a sza­vatossági határidő. Utóbbi azért nem valószínű, mert hiszen, ha a szavatolt dő lejárt, nem lehetne forga­lomba hozni, legalább is nem eredeti árán — és Ei- gyelmeztetés nélkül. A gyártó cég helyén ez a két szó áll: „Magyar Édes­ipar”.. Jelenlegi tulajdonosa, — egy orvos — a fehérgyarma­ti kórház büféjében vásárol­ta, de feltételezi, hogy sok hasonló forgalomba került. Kibontva egy selyemcu­korkát, csokoládémázzal be­vont valamit találtunk Át­harapni lehetetlen. Fiatal baráíunk, — aki egy ke­mény diót is kettéroppant egészséges fogaival — meg­próbálta, majd feladta. Kes­sel próbáltuk kettévágni. Nem sikerült. Végül is egy hidegvágóval és kalapáccsal — harmadik próbálkozásra nagy csattanással kettévált. Gyanús, nem cukorkaszerű szint mutatott belseje. Egy példányát próbáltuk szopo­gatni. Negyedóra alatt le­jött a máz, a cukor nem ol­vadt. Amúgyis olvan gyanús ize volt, hogy kiköptük. Vajon mi lehet ez a kel­lemetlen meglepetés ? (—gesztelyi—) „Van pénz, főkönyvelő elvtárs?“ Teljesebb összefogást Győrteleken Csontig átfázva száll le a motorkerékpárról Vajda György, a győrteleki Arany­kalász Tsz főkönyvelője. A megcsendesedett masinát kitámasztja s megy be az irodába. Közben leakasztja a válláról a szíjra fűzött aktatáskát — Van pénz, főkönyvelő elvtárs? — kérdezik többen is egyszerre, kedvező vá­laszt várva. — Van. Csak bizony... nem annyi, amennyit hozni szerettem volna. Mert­hogy... — Mi az... Megint? Itt az év vége, az ünnepek, venni kell ezt, azt. Aztán megint van is pénz, nincs is — zúg fel a türelmetlen morajlás. Mondom Szabó László­nak, az elnöknek az előbb látottakat. Elgondolkodva aprókat bólogat. — Sajnos, nálunk még így is van — feleli végül. Tudja az elvtárs, hányadik vezetősége a tsz-nek a mos­tani, mióta szövetkezeti a falu? Én az ötödik, a fő- agronómus a hatodik, a fő­könyvelő a negyedik. Hogy úgy mondjam, kész káoszt vettünk át. Szó szerint min­denben. Elhanyagolt határt, zilált munkaszervezést, sok­rétű munkadíjazási rend­szert... Egyetlen esztendő alatt nem lehetett mindent rendbe tenni. — Pláne olyan esztendő­ben, mint az idei is volt — szól közbe Kiss Gáspár főagronómus — Tavaszi ár- és belvíz miatt összesen 250 hold ku­koricánkat túl későn tud­tuk elvetni. Nem is lett belőle egyéb, mint silótöl­telék. Próbálják keresni a meg­oldások módjait. Az elnök véleménye: — Csupán a vezetőség, legyen bármilyen j óakaratú, gazdálkodásban, szervezés­ben felkészült, egymaga nem varázsolhat csodát. Egyetlen példa: a cukorré­pa esete is sokat mond. A termelési tervben — köz- gyulésileg jóváhagyva — egy hold répa összes mun­kájáért 17 százalék és 48 munkaegység — jóváírás járt volna. Mikor elérke­zett a betakarítási munka ideje a korábbi „hagyomá­nyok” hatására alkudozni kezdtek a tagok. Egyik al­kalommal olyan módosító dön­tés született, hogy legyen 17 százalék és 68 munkaegy­ség. De az sem lett jó. Végül a tagok egy harmad részért végezték csak el a betakarítást. Ennek pénz- beni fizetése persze „kiesik” az eredeti költségvetésből és nem finanszírozza a bank. — A győrteleki határ szinte páratlan, jó a talaja, az adottsága, csak a veze­tés, a gazdálkodás volt rossz eddig — veti közbe határozottan a főagronó­mus. — így nem is csoda, hogy elment a munkakedv. — Tekintve, hogy eddig ál­talában munkaerőhiánnyal küzdött a tsz. olyan növé­nyi kultúrákat állítunk be. amelyek termelése már tel­jesen vagy legalább jelen­tős mértékben gépesített. A kapások területét csökkent­hetjük. A kukoricaterme­lést az eddigi 250 holdról 150 holdra Helyette több területen termelünk őszi árpát és ami itt új: takar­mánybúzát. Elhagyjuk az itteni kötött talajon erőlte­tett 30 hold burgonyát, a 10 hold dohányt. Viszont a pillangósok területét az eddigi 200 holdról 400 hold­ra növeljük a következő évben, melyből 150 hold lucernát és 50 hold lóherét magfogásra hagyunk. Ki­használva a Holt-Számost. 500 holdat teszünk öntözhe- tővé. A spontán állat- tenyésztést valóban nagy­üzemi szintre fejlesztjük. Ezt a célt szolgálja a meg­felelő tartási körülmény ki­alakítása, az új tanyaköz­pont kiépítése á következő három évben, amely 11 millió forint beruházást igényel. Felhasználjuk a költségvetés hetven száza­lékát kitevő állami hitelt, míg a harminc százalékát saját fejlesztési alapból fe­dezzük Az istállók betele­pítése után az állami hi­tel a — vonatkozó kedvez­mény értelmében — ki­egyenlítődik. 150 darabból álló tehéntörzset állítunk be, s az eddigi évi 25—30 hízó és növendékmarha he­lyett 120—150-et értékesí­tünk. Tejüzemet létesítünk a tejipari vállalattal közö­sen, s itt dolgozzuk fel a szomszédos Géberjénből és Fülpösdarócról is a tejet. Bevezetjük az itatásos bor­júnevelést. Saját takar­mánykeverőt helyezünk üzembe. Hatvan létszámos, törzskönyves kocaállomány szaporulatát részben sonka­süldőként, részben tovább- tenyésztésre értékesítjük. Mindenképpen megteremt­jük az alapját a teljesít­ménydíjazásnak. Reális, az adottságokkal, lehetőségekkel jobban szá­moló terv készül tehát a tsz-ben. De ez még nem minden. Feltétlen szükség van arra, hogy minden részletében a tagság is megismerje Esetleg észre­vételeivel. javaslataival módosítsa, ami biztosíték arra, hogy sajátjának fo­gadja el. Legyen végre egy a vezetőséggel. Asztalos Bálint Szülők, ideák9 nagylányok A pedagógus Jegyzetfüzetéből

Next

/
Thumbnails
Contents