Kelet-Magyarország, 1967. december (24. évfolyam, 284-308. szám)
1967-12-24 / 304. szám
tttés Lajos$ A teljesség igénye szépprózánkban SZOCIALISTA IRODALMUNK történetében újra és újra találkozunk a teljességre, komplexitásra törő és a leegyszerűsítő, leszűkítő irányzatok harcával. Már századunk első évtizedének végén a Népszavának a szocialista irodalom arculatáról, jövőjéről kirobbant polémiájában — melyet a későbbi viták modelljének tekintenek — megfigyelhetjük összecsapásukat. A szocialista jelleg, tartalom, összetett, lényegében éppúgy, naint megnyilvánulási formáiban. A kor, a társadalmi viszonyok, a nép, a nemzet, a nagyvilág, az egyéni lét erőterében kialakuló komplexitás felismerése és vállalása küzdelmet kívánt régen és kíván ma is. A Népszava- vitában Adynak lett igaza ellenfeleivel szemben, mert ő képviselte „a teljesség vágyát, a nem belenyugvást a töredezett létbe... minden igaz forradalmiság legbenn- sőbb ismérvét: a messzire nézést. A távlat akaratát.” A teljesség megragadásának vágyát, a "komplexitás vállalásának és korszerű értelmezésének szenvedélyét Ismerhetjük fel az ötvenes évek végén és a hatvanas évek elején feltűnő új kezdeményezésekben és törekvésekben, melyeknek az elmúlt időszak legjobb műveit, szépprózánk számos új tartalmi, formai vívmányát köszönhetjük. Meghatározó és termékenyítő erejük még napjaink irodalmát Is átjárja. A feltáruló lehetőségeket csak részben valósította meg szépprózánk. Ezért az eredmények őrzésének és a további gazdagodásnak feltétele, hogy figyelemmel kísérjük e jelentős törekvések bontakozását, sorsát, s vigyázzunk tápláló alapjainak (például a teljesség vágya, a komplexitás vállalása) épségére és szilárdságára. \ft,"Társadalmi, nemzeti, forradalmi ütünk, küzdelmeink ábrázolásának igénye ma is eleven. Mintha egy nagyszabású freskónak újabb és újabb részeit festenék meg prózaíróink! Egyre más és más társadalmi rétegek, osztályok, nemzedékek sorsa válik láthatóvá felfedező és alkotó tevékenységük eredményeképpen. Darvas József Részeg eső-jéhez, Sánta Ferenc Húsz órá-jához és más önvizsgáló-számvető művekhez ez évben is újabbak csatlakoztak. Ezek folytatják a nagy jelentőségű kezdeményezést: az elmúlt évtizedek „homo politicusa”- inak, a cselekvő, a végbement társadalmi folyamatokban tevékenyen részt vállaló emberek bemutatását különböző területeken és életszférákban. Gáli István Csapdá-jában egy bányaváros társadalmának közegében a munkások közül kiemelkedő vezető útja s belső világa tárul fel előttünk. Mesterházi Lajos Férfikorában pedig a hivatásos magyar forradalmár alakja jelenik meg, akinek sorsában összefutnak az elmúlt félévszázad történelmének erővonalai. A regény hőseszöb- rásznak készült, de a hivatásos kommunista forradalmár útját választotta, s ezt jártá mindvégig. Mindkét itó a mai kor, a közvetlen jClöti magaslatáról tekinti át és éftékéli hőseinek tetteit, vívódásokkal, harcokkal teli életét. A FÁfclZMUS KORÁNAK felderítése és könyörtelen lerheztélenítése egyre ered- ftjényeéebb vállalkozásokra serkenti íróinkat, különösen azt a nemzedéket, mely fia- tátbri, de már felnőtt fejjel, érettéh élté át ezeket az Iszonyú Időket. Cseres Tibor,'Dóbozy Imre és mások kiemelkedő műveket teremtő kezdeményezései nyomán 1#ŐX. december 24. mindinkább a múlt hadseregének belső világára, légkörére, tetteire irányul prózaíróink figyelme. Ez a vonzódás a hadsereg ábrázolása iránt — mint ahogy a világ- irodalom számos remekműve bizonyítja — azzal is összefügg, hogy egy adott társadalom tendenciái, törekvései, törvényei, melyek egyébként rejtettebben, áttételesebben nyilvánulnak meg, itt nyersebben, nyíltabban jutnak kifejezésre. A katonai cselekvés az egyén és közösség életét átalakító, meghatározó, sőt bizonyos helyzetekben determináló erőként mutatják be. Fekete Gyula Csördülő ég című regényében egy nyilas hungarista egység és parancsnoka iszonyatos pszichológiájának feltárására vállalkozik. Örkény István Nászutasok a légypapirori fcímű kötetének egyik elbeszélése: a Tóték, majd az ebből készült színmű a groteszk ábrázolásmód eszközeivel megjelenített figurákkal gazdagítja irodalmunkban a fasizmusnak behódoló embertípusok galériáját. Boldizsár Iván Királyalma című könyvének több darabja a frontokra hurcolt magyar katonák és a gyötrelemre-pusztulásra szánt munkaszolgálatosok lelki konfliktusait, erkölcsi problémáit ábrázolja. Ezekben és a nemrég bemutatott színművében felbukkán a kor szorongatóan drámai kérdése: miért így alakult nemzetünk sorsa, miért porladtak el a kirobbanni készülő energiák? E problémák egyre jobban nyugtalanítják íróinkat. Dobozy Imre Kedd, szerda, csütörtök című kisregényében a szembefordulás, a harc szükségességét felismerő, s ennek útjait, módjait kereső kevesek küszködései, vívódásai bontakoznak ki előttünk. Cseres Tibor folyóiratban (Látóhatár 0—-If),),, részben már publikált, I A következő évben a Kozmosz sorozatban megjelenő új regénye: a Bizonytalan század egy katonai egység eszmélésének, öntudatra ébredésének nehéz, ellentmondásos útját rajzolja meg 1944 őszétől a háború befejezéséig: addig, amíg eljutnak oda, hogy a Budai önkéntes Ezred kötelékében a szovjet csapatok oldalán vállalják a haza felszabadulásáért a fasizmus ellen vívott fegyveres harcot SZÉPPRÓZÁNKBAN MEGFIGYELHETŐ másik fontos tájékozódási irány: a másfél évtizedes munkánk, harcosaink nyomán kialakult új valóság felfedezése. Milyenné vált az ember, milyen új tulajdonságai keletkeztek, milyen új konfliktusokkal küszködik jelen korunkban? — ezekre a kérdésekre íróink számos új műben keresik a feleletet. Csák Gyula Két karácsony közt cimű regényében egy mai terme- lőszövéfkezeti faluban lejátszódó Rómeó és Júlia történet modem változatát ismerjük meg. Az író azt vizsgába, hogy a falu új, fejlettebb viszonyai közepette miképpen alakul a tiszta, a szabad kibontakozásra tőrő szenvedély sorsa. Mocsár Gábor Fecskék és miatyánk című elbeszéléskötetében folytatja a mai termelőszövetkezetek jellegzetes konfliktusainak s alakjainak felfedezését. Moldova György Akar velem beszélgetni? című kötetének kisregénvei az elmagányosodó emberek gyötrelmeit és az . elmagányosodás okait tárja fel meg- rendítően drámai erővel. Több írónkat foglalkoztatják a nemek kapcsolatábah bekövetkezett változások, a férfiak és nők átalakuló magatartásának új vonásai (Kolozsvári Grandpierre Emil Eljegyzés mai módra c.. Molnár Géza Harangos óra c. művei.) Mások egyre szenvedélyesebb figyelmet fordítanak társadalmi fejlődésünket gátló, nehezítő, a szocialista erkölcstől idegen jelenségek, magatartásformák, hagyományok bírálatára. Urbán Ernő írott malaszt című regényében a szocialista erkölcsiség, a humánum és a közöny, a íélektelenség, a bürokratizmus napjainkban kibontakozó küzdelmének felkavaró képeit vetíti elénk. Szépprózánkban is egyre lzgatóbb kérdéssé válik az ember léte, helye, sorsának távlata a modern technika és tudomány új környezetében, a ma világában. Korunk számos gondolkodóját aggasztja: a tudomány és technika fejlődése, annyira vihar iramú, hogy az ember nem tudja érzelmileg és erkölcsileg feldolgozni tényeit, s emiatt a létrejövő új feltételekhez bizonytalanul alkalmazkodik. Életünk, mely valaha elsősorban természeti környezetben ment végbe, most egyre inkább önmagunk által teremtett technikai és gépi környezetben bontakozik ki. Az atom- és a hidrogénbomba léte előidézte, hogy minden eddigi kortól eltérően az emberiséget és az embert nemcsak az egyéni, a csoportos, hanem a kollektív halál iszonyú lehetősége is fenyegeti. A KÉT VILÄG eszmei viaskodásával összefüggő jelenségek már az 1950-es évek közepén megjelentek irodalmunkban. A Tűztáncnem- zedék lírikusainál ez már egyik fontos uralkodó gondolattá vált; elég, ha hivatkozunk Garai Gábor Tűz- tánc című versére, melyben az atomháború elleni küzdelem összefonódik az új társadalmi rend megteremtésének akaratával. A szocialista, a kommunista rend látomása ad erőt a költőnek, hogy leküzdje ezeket a félelmeket. Később ez a törekvés tovább fejlődött.- Ju- ■ hász Ferenc Az éjszaka képéi című lírai oratóriumában az atomháború utáni létet idézi fel, maroknyi ember sorsát rajzolja e kietlen, iszonyú világban. Más költők — így Illyés Gyula — verseiben figyelmeztetnek az ösztönök és az értelem konfliktusára, a gazdaság, a technika és a lélék fejlődésének egyenlőtlen ritmusára. Az ide tartozó művekben nagy szerepet játszik a modern háború, a korszerű haditechnika és hadviselés elképzelése. A próza, eltekintve néhány kísérlettől, eddig még nem vállalta jelentőségéhez mérten a problémavilág feldolgozását. A mai katonák életét ábrázoló írók már szembetalálkoznak azok, kai a reális lelki reflexekkel, gondolatokkal és érzésekkel, amelyek azoknak a katonáknak jellemzői, akik e modem eszközök ismerői és urai, s így küzdenek hazájukért, az emberiség életéért. (Bertha Bulcsu Az őr és mások írásai.) Prózaíróink érdeklődésének szintén fontos iránya és területe: a nemzedékek viszonya, az új, már a ml világunkban felnőtt fiatalok magatartása, gondolat- és érzésvilága. Az előző időszakban túlnyomórészt kritikai szellemben, gyakran külsőségek alapján rajzolták meg íróink ifjúságunkat. Ma egyre inkább érezhető a megértésnek és a beleélésnek az igénye, s az erre építő segítségnyújtás vágya. Szász Imre Felhőfejes című regényében megragadó erővel formálja meg egy 12 éves kislány és elváltán élő édesapja alakját, kapcsolatuk erkölcsi problémáit. Szabó Magda Alvók futása című novelláskötete és Mózes egv. huszonkettő című regénye szintén a nemzedékek mai viszonyának számos vonatkozásban ellentmodásra ösztönző rajzát adja. Irodalmunk nem mondhat le soha az eszmények kereséséről és közvefen kifejezéséről. Korunk hősét íróink a hétköznapok világában Igyekeztek felfedezni így találtak rá az ..észrevétlen forrada1már”-ra, aki nem fegyverrel, hanem munkája tudatos és lelkiismeretes végzésével formálja kisebb vagy nagyobb körben az életet: a szocializmuson belüli újért küzdő hősre: a „nehéz emberre” s az ellentmondásokkal számot vető, vívódó és cselekvő ember alakjára. Ezek a hősök azonban mostanában meglehetősen ritkán jelennek meg mai szépprózánkban. Különösen kevés alkalmunk nyílik a jelen homo politicusával való találkozásra, oly módon, ahogy Darvas József, Sánta Ferenc, Gáli István vagy Mesterházi Lajos említett regényeiben. A szocialista irodalomnak pedig fontos hivatása, hogy bemutassa a modern kor cselekvő embereit, akik Garai Gábor szavaival szólva, akárcsak a Nagy Október hősei „teszik a hihetetlent, s hiszik a tudható!” Különösen sürgető feladat ez, mert jelenleg az olvasóközönség széles rétegeiben élő vágyat a cselekvő hősök iránt még túlnyomó részt a XIX. századi irodalom és a modern szocialista bestseller elégíti ki. A SZAMVETÖ-ÖNKRI- TIKUS TÖREKVÉSEK kíméletlen erővel világítanak be nemzeti történelmünk legsötétebb bugyraiba is. Még sok minden vár elmondásra. Ez a kritika lényeges eredménye irodalmunknak, mégis azt vesszük észre, hogy ezzel nem tart lépést nemzeti múltunk, történelmünk értékeinek kutatása, felfedezése és művészi megjelenítése. Pedig csak így bontakozhat ki a kérlelhetetlen kritikai törekvések igazán építő ereje. A modem művészi módszereknek, a közvetett ábrázolás eszközeinek térhódítása összefügg olvasóközönségünk fejlettebb igényeivel is. Gyakran tapasztaljuk azonban, hogy a közvetettség, az áttételesség nem egyszer az állásfoglalás, az állítás hiányát takarja el. A szocialista irodalom, ha komplex értelemben fogjuk fel, akkor nemcsak bírál, hanem állít, orientál és állást foglal. A MAI KOR VALÓSAGA kétségkívül áttételes, bonyolult ábrázolásmódot kíván meg. Az író az olvasó önálló közreműködésére, nem egyszer fokozottabb intellektuális erőfeszítésere számít és épít. Ez azonban nem jelentheti azt, hogy lemondjon a szocialista, haladó világnézet határozottabb kifejezéséről, s a kor új kérdéseire adható, támaszt és biztonságot nyújtó válaszok szenvedélyes és felelősségteljes kereséséről. Fodor József: Táguló körök Melletted emberek vannak, kiknek szeszélyed Bánat vagy öröm! Egy létünk van itt, e melléd rendelt kis élet És nincs más külön: — Őrjöngésed vagy jód veled-rángva viselőd Tőled szerencsétlen vagy boldog a sír előtt Száz lehetőség, sors, ember bukkan eléd, mint Tárul a világ, S várod — égve tán — ki társkeresve feléd int, Rossz az árvaság. És milyen láncba léptet jó avagy balcsillagod. Lágy kényszer játékán, ember, nem gondolhatod. Mint vesszőző had, ver száz baj, s lényünk ezek közt Szisszenve forog, S mely forró mérget hűt a társban lelni eszközt Oly szokott dolog Mint rabokba vásnak mással-köz bilincseik, Egymásban a jók más rosszát is így szenvedik. Egy léted van itten, — s perc az ember élete, — örülj vagy riadj. Kin múlik, milyen az legfőképpen társa: te, Ki mellette vagy. Rossz sors és gond: s oly sokszor en-szenvedély Egymásban főbb próba, és ezzel eszedben élj. Rossz, baj ellen kapcsot keres az ember, — Hány. míg él, keres! — És fojt az üresség, mint hab, ha nyílt vizen ver És a szél heves. Mint űrbe s a szélbe, kapkodhat a léghiány, így fogódzik egybe sokszor két nehéz magány. Két sors így lesz, s jobban egy: s együtt — s a világgal Font kapcsolaton így függ, rajtad át, s hű ember-kötelmed által Lét, társadalom. Példádon is, s mint lágy hullám hullámtól lökött: Növő emberség, mely élőt jobban összeköt. Csanády János: rr* f . • / • latrai ej Tátra-aljai ősfenyők, bozontos, gyantaszagú had roppant, csillagos ég alatt — medveerejű szálfák rázkódnak meg az éjben. Karjukkal felfogják puhán a hópehely-angyalokat; tűleveleik hullanak, mint konfetti nép-ünnepélyen. Megharsannak a zord hegyoldalak; ■ fehér S2Üklá-#ertyák kigyúlnak, kántálnak a Három-királyok, vígan didergő gyerekek házalnak a papír-betlehemmel. Éjfelen felzúg Bach miséje, és tisztán, ünnepélyesen járnak-kelnek a hóesésben: medveerejű ősfenyők, bozontos, gyantaszagú had tűlevél-szőnyegén a népek — mi kiteríttetett ez éjen völgyön és meredélyen, hogy fel ne sértsék békés lábukat! Ratkó József. Szerelem Fölfogja huttó szavaim; nyolc éve mosolyából élek. Nővérem ö a szerelemben, ölelvén a vattáig érek. Édesanyaként mosolyog szipogó orrú bánatomra. Küszöbre szorult hitemet bátorító kezébe fogja. Földes Mihályt Ahol a Dnyeszfer vize zúg zon a frontszakaszon, amelyen a szemben álló seregeket a Zbrucz választotta el, hosszabb ideje viszonylagos nyugalom uralkodott. Különösen abban a szögletben, ahol a Dnyeszter magába fogadta a Zbrucz agyagos, zavaros, gyorsan csacsogó vizét. Persze, a helyi csatározások egészen nem szüneteltek sem nyár végén, sem ősszel, de inkább csak a tüzérek „piszkálták” egymást Fekete Balázs öreg honvéd szerint „ha köll, ha nem köll.” Nemsokára aztán igazán nagy lett a csend. Megjöttek a fagyok a nagy sáros mezők megráncosodtak a hidegtől és reggelenként zúzmara ülte meg a bakák bajuszát a mellvérten. a figyelő állásban, a padkán. Égbekiáltóan szomorúak tudtak lenni ezek a ködös, fagyos reggelek a közeli község szivet tépő romjai felett. Fekete Balázs a 72-eseknél — csak a jó ég tudja, miképpen került oda alföldi parasztember létére a hegyiek közé — súlyos kedéllyel szemlélődött a világban. Oly nagyon kikezdte már a bánat „a nyűves dög háború miatt”, amit bajos leírni, mert vannak bizonyos betegségei a léleknek, amikre nincsenek értelmes szavak. „Haza kéne már menni” — gondolta Fekete Balázs — „mert még egy telet nehezen bírna már ki a kurafi test az árokban. Odahaza meg végképpen el- bitangol minden...” Ilyen hangulatban tengett- lengett azon az éjszakán, amikor túlnan. a futóárokban, nagy vidám hejehuja kerekedett Alig egy kőhajításnyira húzódott az oroszok árka, innen a Zbruczon. még csak nagyon éles fül sem kellett a neszek meghall Asára. Fekete Balázs fülelt, bümmö- gött, csóválgatta a fejét, s mi tagadás — erősen bököd- te a kíváncsiság megtudni, ugyan mitől van a „muszkáknak” olyan éktelen jókedvük? Azt mondta a komájának, a mellette őrködő Vas Péternek: — Hallod-e, ezek vutkit kaptak. — Fene a jó dolgukat. — Roham előtt szokott megesni az ilyesmi. — Akkor nyitogassuk csak a szemünket. Bizony, erősen nyitogat- ták. Abban igazuk volt, hogy minden roham előtt pálinka járt a harcosnak. Ez a szokás dívott mindkét oldalon. De azért a rohamokat tüzérségi „heccelődések” szokták megelőzni, erről pedig szó sem volt ekkor Mi történhetett odaát, mit jelent a nagy vidám zsivaj, ej csak virradna már meg. Megvirradt Arnnkor a két vitézt leváltották. reggel, erős köd gomoiygott átal a Dnyeszter fekete vizén Bukovina felé. Az árokban mindenki tudott már az oroszok ..la- kodnlmá”-ról. csak az okál nem értették. Barna Miska, a zászlóaljtörzs ordonánca sokat sejtetően, suttogta a századírnoknak:
