Kelet-Magyarország, 1967. december (24. évfolyam, 284-308. szám)

1967-12-21 / 301. szám

(Folytatás a 3. oldalról) Az új helyzetben a ta­nácsok önálló döntési lehe­tősége a beruházások széle­sebb területére terjed ki. Lényegében csak az egyedi nagy és a célcsoportos be­ruházásokat — lakás, kór­ház, középiskola, nagyobb vízműépítés — kell a köz­ponti elgondolásoknak meg­felelően megvalósítaniok, míg a többi beruházásról a tanácsok jogosultak hatá­rozni. Ezzel lehetővé vált, hogy a tanácsak beruházás­ra szolgáló eszközeiket is jobban, a helyi szükségle­Tisztelt országgyűlés! Egész pénzügyi politikánk központi célkitűzése a gaz­daság kiegyensúlyozott fej­lesztése. E politika egyik oldala az eddiginél gyor­sabb fejlesztés megalapozá­sa, másik oldala pedig a forint stabilitásának biztosí­tása, a pénz vásárlóerejének megőrzése, s nemzetközi te­kintélyének erősítése. A gazdaság kiegyensúlyo­zott fejlődését, a tervkon­cepciók megvalósulását a jövőben a szabályozók egy­behangolt működésével fog­juk biztosítani. Ennek leg­főbb elemei: egyfelől a költ­ségvetés, amely széles terü­leten szabályozza a fizető­képes keresletet, másfelől a közgazdasági-pénzügyi sza­bályozó eszközök, amelyek közvetett módon, a külön­böző feltételek megteremté­sével befolyásolják a vál­lalatok döntéseit. A leg­főbb szabályozó eszközök az árrendszerben, a jövedelem­szabályozó rendszerében, a hitelrendszerben, a külke­reskedelmi- és devizarend­szerben érvénysülnek. Az árreform fő célja, hogy az árarányok és a költség- arányok közeledjenek egy­máshoz, hogy az árak fi­gyelembe vegyék a piac, a kereslet és a kínálat viszo­nyait, továbbá a gazdaság- politikai elhatározások is tükröződjenek bennük. A termelők között érvényesülő új árak elősegítik a techni­ka gyorsabb fejlődését, a korszerű gyártmányok el­terjedését. a gazdaságos fel­használási struktúra kiala­kulását. A fennálló termelési és értékesítési ado‘tságok egyes területeken szükségessé tet­ték a belföldi termelés ál­lami támogatását, amelynek különböző formái lesznek: a szén- és ércbányászatban a magas költségek miatt az Tzközlakötési járulék és az illetmény adó fizetése aló1 mentesítjük a vállalatokat, a műanyagiparban ter­melési dotációt folyósítunk. Jelentős támogatást nyúj­tunk a mezőgazdasági ter­melőszövetkezeteknek gé­pek, gépalkatrészek, műtrá­gyák és növényvédöszerek beszerzéséhez. A mezőgaz­daság a tényleges költség­nél alacsonyabb áron juthat ezekhez a termékekhez A mezőgazdaság számára azért adjuk e termékeket tényle­ges költségeiknél olcsóbban, mert a mezőgazdasági ter­mékek állami felvásárlási A hatósági árak kőiében tervezett árcsökkentések a következő területekre ter­jednek ki. Csökken egyes alapvető élelmiszerek ára: például kilogrammonként 66 forintról 50 forintra csök­ken a vaj, átlag 18 százalék­kal a sajtfélék, kilogram­monként 1 forinttal a cu­kor, kilogrammonként 3—4 forinttal a vágott csirke ára. Leszállítjuk néhány háztar­tási vegyipari termék árát is, 17 százalékkal a szinte­tikus mosószerek, átlag 10 százalékkal a szappan árát. Kiterjed az árcsökkenés egyes tartós fogyasztási cik­kekre: például 11 százalék­kal csökken a rádió és tele­vízió ára, 13 százalékkal a hűtőszekrényé. 11—20 szá­zalékkal egyes háztartási fel­szereléseké. A hatósági árak körében teknek megfelelően használ­hatják fel. A fejlődés meg­gyorsítása végett természe­tesen szükség van arra, hogy a lakosság helyi erőforrá­sait, társadalmi munkáját — a törvényes lehetőségeken belül — a jövőben is igény­be vegyék. Az összeállított tanácsi költségvetésekből és tervek­ből megállapítható, hogy a tanácsok jól fogadták az új rendelkezéseket, s élni is fognak azokkal a lehetősé­gekkel, amelyek az új irá­nyítási rendszerből adód­nak. árai — emelésük ellenére — •még mindig alacsonyabbak az ipari áraknál. Az árreform figyelembe vette az életszínvonal-poli­tikai elhatározásokat. En­nek megfelelően a fogyasz­tói árak olyan változására kerül sor, amely mellett biztosítható a lakosság — s ezenbelül egy-egy társa­dalmi réteg — egy főre jutó reáljövedelmének és egy ke­resőre jutó reálbérének ter­vezett emelkedése. A fogyasztói árak és ter­melői árak közötti kapcso­latot a forgalmiadó-rendszer biztosítja. Az új forgalmi­adó-rendszer a fogyasztói árak nivellálását jelenti, me­lyet elsősorban a cikkcso­porton belül helyes — a rá­fordítási arányokhoz igazo­dó — árarányok kialakítása tesz szükségessé. Ugyanak­kor a jelenlegi 2500 forgal­miadó kulcs kb. 1000-re csökken és a ruházati ter­mékeknél megszűnik a 10 000-nyi adótétel. A forgalmiadó-reform so­rán a túlzott fogyasztói ár­mozgások elkerülésére töre­kedtünk. Számításaink sze­rint a forgalmi adó változá­sok miatt az érintett forga­lomnak mintegy 10 százalé­kában következik be ár­emelkedés, közel 1,4 milliárd forint kihatással, de ezzel szemben az érintett forga­lom közel 20 százalékánál következik be árcsökkenés, mintegy 2 milliárd forint kihatással, összességében te­hát a forgalmi adó összvolu, ménét ez alkalommal az ál­lam több, mint 600 millió forinttal csökkenti, s ennt\ számottevő ármérséklő ha­tása lesz. Az árreform jellemző vo­nása a rugalmasabb ár- mechanizmus bevezetése is A legfontosabb alapanyagok és használati cikkek árát to­vábbra is központilag álla­pítják meg. Lesznek termé­kek, amelyeknek árát a vál­lalatok — a hatósági előírá­sok betartásával — bizonyos korlátok között változtathat­ják és lesznek szabadáras termékek. Ahol az árak sza­bad mozgása megengedett, ott a kereslet-kínálat viszo­nyoktól függően bizonyos áremelkedés és árcsökkenés is bekövetkezhet az év fo­lyamán. A szabad - árak mozgása az árszínvonalat 2 —3 százalékkal növelheti. Ennek ellensúlyozására ja­nuár 2-án jelentős hatósági árintézkedésekre kerülhet sor, amelynek eredménye­ként a fogyasztói árszínvo­nal valamelyest csökkenni fog. ugyanakkor áremelésekre is sor kerül. Az ilyen jellegű árintézkedések körében a jelentősebbek a következők: a bútorok árszínvonala átlag 7,5 százalékkal emelkedik, hogy az árak megfeleljenek a termelési költségeknek. A napilapok ára 20 fillérrel, a hetilapoké valamivel na­gyobb mértékben nő. Né­hány vas-műszaki cikknél áremelés szükséges az- álla­mi dotáció csökkentése mi­att. Emelkedik a mosás, vegytisztítás ára 13 száza­lékkal. Az alapvető szolgál­tatások díja — lakbér, köz­lekedés — változatlan marad annak ellenére, hogy a va­lóságos költségarányok ezer. szolgáltatások díjának az emelését is indokolttá ten- nék. Továbbra is megmarad a fogyasztási cikkek ártá­mogatása az élelmiszeripar­ban is, a gyermekruházat­nál, a tüzelőanyagnál és a szolgáltatások jelentős ré­szénél, mint a közlekedés, lakás, vendéglátás, posta, stb. területén. Az építőanya­gok ára is módosul, de úgy, hogy egyes építőanyagok ára emelkedik, másoké csökken. Arra törekedtünk, hogy egy családi ház költségén belül a változások kiegyenlítsék egy­mást. A hatósági áremelések együttesen egy év alatt mint­egy 830 millió forint terhet okoznak, ezzel szemben a hatósági árcsökkenések több, mint 1600 millió forint meg­takarítást eredményeznek. Együttesen tehát a hatósági árváltozások mintegy 770 i millió forinttal kevesebb ki­adást jelentenek a lakosság­nak. Figyelembe véve a január 1-i említett árcsökkenéseket és az év közi várható összes árváltozásokat, 1968-ban a teljes kiskereskedelmi for­galomra és szolgáltatásokra vetítve éves átlagban az ár­színvonal 1—2 százalékos emelkedése várható, ame­lyet a bér- és életszínvonal­politikát megalapozó elő­irányzatok mindenekelőtt a bérek növelési előirányzatá­ban megfelelően számításba vettek. Ez azt jelenti, hogy az árak változását is számí­tásba véve 1968-ban a la­kosság egy főre jutó reáljö­vedelmének mintegy 3—4 százalékos, a munkások és alkalmazottak egy főre jutó reálbérének 1,5—2 százalé­kos növelése valósul meg. Különös figyelmet fordí­tunk a jövő évben a lakos­ság áruellátására. Gondos­kodtunk megfelelő árutar­talékokról. A szokásosan ter­vezettnél akár néhány mil­liárd forinttal nagyobb áru­forgalom is lebonyolódhat zavartalanul. Néhány — je­lenleg is szűkén rendelkezés­re álló — terméktől elte­kintve az árufedezet telje­sen kielégítő, a lakosság nyu­godt ellátása biztosított lesz. A pénzügyi szabályozó A személyi jövedelem nö-< velősére szolgáló nyereség- rész után, a' vállalatok pnog resszív adót fizetnek. A prog­resszív adó lépcsőzetes, az adó sávjait a bérek arányá­ban határoztuk meg. Ahol a nyereség kevés és a része­sedési alap a béreknek 3 százalékát nem éri el, ott nem kell adót fizetni, majd a nyereséggel együtt fokoza­tosan nő az adó. A vállalatok a legmagasabb sáv elérése esetén is érdekeltek a nye­reség növelésében. Itt az adóteher 70 százalék. Ezzel kapcsolatban több­ször merül fel az a kérdés, hogy miért van szükség ilyen erős progresszióra az adó­rendszerben? Ez az intéz­kedés az első években nél­külözhetetlen, mert nem len­ne helyes a személyi jöve­delmekben olyan nagy dif­ferenciálódás, mint amilyen különbségek a vállalati nye­reségek között létrejönnek. A különbségeket tompítja a progresszív adórendszer, de nem szünteti meg. Két azo­nos bérigényességű vállalat közül tehát — a progresszív adó ellenére — feltétlenül annál a vállalatnál lesz na­gyobb a személyi jövede­lem, amely nagyobb nyere­séget ért el. A progresszív adózás el­lenére is várható, hogy egyes vállalatoknak túl nagy le­hetőségük lenne a bérek nö­velésére, ezért átmenetileg további szabályozást léptet­tünk életbe. Előírtuk, hogy 1968-ban egy vállalatnál sem lehet átlagosan 4 szá­zaléknál magasabb átlagbér emelést végrehajtani. A bér­tarifarendszer továbbra is egységes marad, de a mainál nagyobb mozgási szabadsá­got biztosít a vállalatok bér­politikájában. A vállalatok az adózás után a személyi jövedelem növelésére szolgáló nyere­ségrészt a részesedési alap­ba helyezik, s abból fede­zik az átlagbér növelését, az egyszeri jutalmakat, pré­miumokat. az év végi nye­reségrészesedést, továbbá a nem pénzbeni társadalmi juttatásokat, a szociális, a kulturális. sportlétesítmé­nyeik fenntartását. A válla­eszközök másik nagy cso­portja a jövedelemszabályo­zás rendszerében érvénye­sül. Hatása intenzív a terme­lői, a beruházási, a külkeres­kedelmi és a fogyasztói pia­cokon egyaránt. A jövede­lemszabályozás rendszere te­remti meg az azonos ará­nyú érdekeltséget a népgaz­daság egésze, a vállalati kol­lektívák és az egyes dolgo­zók között. A vállalatok eddig a meg­termelt tiszta jövedelmet majdnem teljes egészében befizették az állami költség- vetésbe, s csak igen kis ré­szét használhatták fel köz­vetlenül saját céljaikra. Ha a tervezettnél kevesebb vagy több jövedelmük keletke­zett, a különbség majdnem kizárólag a költségvetés ja­vára, vagy terhére vált, mert a vállalatoknál visszatartha­tó nyereség nagysága alig változott. Igaz, hogy ha a vállalatok több tiszta jöve­delmet realizáltak, akkor a költségvetés több forrással rendelkezett, s több lehető­sége volt a közös társadalmi célok kielégítésére, — új gyárak, lakások, kórházak, iskolák építésére — a társa­dalomnak együttesen tehát ez előnyös volt. De ez köz­vetett érdekeltség, amely­nek kapcsolatát a dolgozók nehezen érzékelhették. Eb­ben a közvetett érdekeltség­ben mindenki majdnem egy­formán járt jól, — vagy ros­szul — függetlenül attól, hogy a jól dolgozó, vagy ke­vesebb eredményt felmuta­tó vállalati kollektívához tartozott. Az elmúlt évek­ben már sok változás tör­tént, s a közvetlen érde­keltség növekedett, de nem eléggé. Ha az 1968. évi fej­lődés terveink szerint alakul, a vállalatok közel 40 mil­liárd forintot — az eddigi­nek mintegy négyszeresét — használhatják majd fel sa­ját céljaikra, saját döntéseik alapján. Ezzel nagymérték­ben nő a közvetlen érdekelt­ségük tevékenységük ered­ményében. az önállóságuk a gazdálkodásban. lati juttatásokra a nyereség­től függetlenül is adunk le­hetőséget, hogy megmarad­jon a dolgozók szociális el­látásának biztonsága. Számítottunk arra is, hogy lesznek vállalatok, amelyek kezdetben nem rendelkez­nek, vagy alig rendelkeznek nyereséggel. Ezeknek lehető­séget adtunk — előre rög­zített szabályok szerint — némi bérszínvonal növelésre a nyereségétől függetlenül. Ez azonban csak átmeneti in­tézkedés, s kívánatos, hogy ezek a vállalatok is minél hamarabb gondoskodjanak gazdálkodásuk hatékonyab­bá tételéről. Az új gazdálkodási rend­ben megnő a vállalati koc­kázat, az átmeneti nyereség­ingadozás lehetősége és ez­zel együtt meg kell hogy nő­jön a nagyobb biztonságra törekvés. A mezőgazdasági terme­lőszövetkezetek jövedelem­szabályozási rendszere mó­dosult. A felvásárlási árak felemelése lehetővé teszi a mezőgazdasági termelőszö­vetkezetek döntő többsége számára, hogy bevételeikből fedezzék folyamatos ráfor­dításaikat, visszafizessék az álló- és forgóalaphiteleket, továbbá saját alapokat ké­pezzenek. Átalakul a ter­melőszövetkezetek adórend­szere is. A földadó az arany­korona értéket figyelembe véve differenciáltabb lesz, és színvonala valamelyest növekszik. Egyidejűleg a jö­vedelemadó csökken, együtt­véve tehát az adóterhek nem változnak, de a mainál job­ban igazodnak a tényleges teherviselőképességhez. A költségvetés az 1968. évben 4.5 milliárd forintot fordít közvetlenül a mezősazdasági termelőszövetkezetek támo­gatására. A támogatás rend­szere alantabban nem válto­zik, ezenbelül azonban töb­bet fordítunk a szarvasmar­ha- és sertéstenvésztés tá­mogatására. Változatlanul segítjük a kedvezőtlen adott­ságú szövetkezeteket. A mechanizmus reformja során lénvegesen megnőtt a hitelrendszer szereoe. mert a hitelezés a gazdasági be­folyásolás egyik legrugal­masabb eszköze. Az állami vállalatok — önálló gazdálkodásuk egyik fontos feltételeként — saját forgóalapokkal fognak ren­delkezni, s folyamatos for­góeszköz-szükségletük 70— 80 százalékát saját pénz­alapjaikból tudják biztosíta­ni. Ezen túlmenően a hitel­képes vállalatok rövid-, kö­zép- és hosszúlejáratú hite­leket vehetnek majd igény­be. Hitelképesnek azokat a vállalatokat tekinti a bank. amelyek termékeiket rend­szeresen ^.tudják értékesíteni, jövedelmezően gazdálkod­nak, fizetési kötelezettsége­iknek rendszeresen eleget tesznek. A hitelrendszer fő fela­datait a kormány által jó­Gazdaságunk növekedésé­nek egyik fontos feltétele, hogy hosszabb időszakot te­kintve az ország fizetési mér­lege megfelelően kiegyensú­lyozott legyen. Hazánkban a fizetési mérleg alakulásának legfontosabb tényezője a külkereskedelem. Eddigi gazdaságirányítási rendszerünkben a termelő vállalatok nem voltak kel­lően informáltak a külföldi piacok értékítéletéről, mivel a külföldi árak és belföldi árak különbségét a külke­reskedelmi vállalatoknál le­bonyolított1 árkiegyenlítési rendszer a költségvetés ter­hére rendezte. A gazdasági reformnak komoly lépése, hogy a belső és külső piacok kapcsolatát közvetlenné te­szi. Ennek érdekében beve­zetjük az egységes külkeres­kedelmi árszorzókat, továb­bá módosítjuk a külkeres­kedelem szervezeti formá­ját. Az export—import for­galom mintegy 90 százalékát bizományosi formában mű­ködő — külkereskedelmi és önálló exportjogú termelő vállalatok útján bonyolítjuk le. A külkereskedelmi árszor­zókat a népgazdasági átla­gos devizatermelés alapján állapítjuk meg. Ez lehetővé teszi, hogy az export szá­mos területen nyereséges le­gyen. Az átlagos árszorzó­ból következik ^-viszont az is, hogy az export bizonyos vállalatoknál’ nem hozza azt a nyereséget, mint amit a belföldre történő termelés biztosít. Ilyen esetben az exportot állami támogatás­ban, állami visszatérítésben részesítjük. Az állami visz- szatérítést feltételekhez kö­töttük és három évre álla­pítottuk meg, sok esetben évenként csökkenő mérték­ben. Az export—import enge­délyezési rendszer a külke­reskedelempolitika eszköze. A szocialista országokkal Tisztelt országgyűlés! A történelmi példák azt mutatják, hogy jelentős át­alakulások a gazdaságban csak fokozatosan mehetnek végbe. A reform intézkedé­sei 1968 január 1-én életbe lépnek, de az év elején nem lesz több anyagi erőforrá­sunk mint az előző év vé­gén volt. Termelési és kül­kereskedelmi struktúránk változatlan lesz, nem lesz­nek egyik percről a másik­ra hatékonyabbak a beruhá­zásaink, magasabb a terme­lékenység. Nem lenne tehát reális egyik napról a má­sikra csodát várni, s elége­detlenkedni, ha rövid idő alatt nem érezzük erőtelje­sen a reform kedvező ha­tásait. A reformot előkészítő munka tapasztalatai alap­ján bizakodóak lehetünk, a vállalatok túlnyomó többsé­ge megértette és felkészül­ten várja az új mechaniz­must. Természetes, hogy az 1968. évi feladatokra va­ló felkészülés a szokásosnál nagyobb gondot okozott. A jövő évi megrendeléseket és a szállítási szerződések meg­kötését még a szabályok pontos ismerete nélkül és új piaci tapasztalatok hiá­nyában kellett előkészíteni Ennek ellenére a termelési és kereskedelmi kapcsola­tokban nem kell zökkenőre váhagyott hitelpolitikai irányelvek határozzák meg. A hitelrendszer feladata a pia­ci egyensúly elősegítése. A hitelrendszernek nagyobb befolyása és felelőssége lesz az eddiginél a fizetőképes kereslet és kínálat össze­hangolásában, továbbá ma­gasabb hatékonysági köve­telmények érvényre juttatá­sában. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy átlagos hi­telfeltételekkel nyújtanak hitelt minden rendszeresen értékesíthető termékre, de szigorú hitelfeltételekkel, esetleg a hitel megtagadásá­val is korlátozzák az elad­hatatlan. vagy nehezen ér­tékesíthető készletek felhal­mozódását. , fennálló külkereskedelmi és együttműködési kapcsola­tunk fontossága változatla­nul érvényesülni fog deviza- gazdálkodásunkban és kül­kereskedelmünkben. Ez Kü­lönösen érvényes államközi szerződéseinkre. Emellett fo­kozni fogjuk a többi orszá­gokkal bonyolódó kereske­delmünket is a kölcsönös előnyök alapján. Megszüntetjük az import deviza keretgazdálkodást, egy-két speciális termék ki­vételével. Ugyanakkor a Ma­gyar Nemzeti Bank deviza­monopóliumát természete­sen megőrzi, azaz az ex­portból származó devizát be kell a bankhoz szolgáltatni és az importhoz innen kell a devizát igényelni. Ha va­lamilyen okból ez különö­sen fontos, a devizakiutalást devizabeszolgáltatási köte­lezettséghez lehet kötni. Külkereskedelmi intéz­kedéseink között fontos he­lyet foglal el az új vám­tarifarendszer bevezetése. Az új vámrendszer hármas célt szolgál: gazdaságpoliti­kai, kereskedelempolitikai és devizapolitikai célokat. Ennek keretében főképpen a hazai termelés ésszerű védelme és egyes országok velünk szemben alkalmazott diszkriminációs vámrend­szerének a hazai vámrend- ,s szerrel történő kiegyensúlyo­zása kap hangsúlyt. Valutarendszerünkben a forint aranytartalmát nem módosítjuk. A nem kereske­delmi forgalomban érvénye­sülő árfolyamot azonban pótlékolással némileg emel­jük a konvertibilis valuták­nál. A változtatás hatására — úgy véljük — tovább fog növekedni a nyugati or­szágokból jövő turistaforga­lom. A magyar állampolgá­rok többletköltségeinek el­lensúlyozására ugyanakkor csökkentjük az útlevélilleté­ket. számítani. A legtöbb válla­latnál készülnek a gyorsabb miszaki fejlesztésre vonat­kozó javaslatok és érvénye­sül a biztonságos gazdálko­dásra való törekvés is. Mindezekből következtetni lehet arra, hogy a reform által teremtett új gazdasági lehetőségek máris széles körben érlelődnek tudatos, aktív cselekvéssé, s ez je­lenti népünk számára a tartós felemelkedés forrá­sát. Kérem a tisztelt ország- gyűlést, hogy az 1968. évi állami költségvetést tartal­mazó törvényjavaslatot fo­gadja el. Vályi Péter pénzügymi­niszter expozéja után foly­tatódott a vita. Felszólalt dr. Bognár József, a terv- és költségvetési bizottság elnö­ke, a törvényjavaslat előadó­ja, dr. Gonda György Vas megyei, Lakatos András So­mogy megyei. Bódi László szegedi, dr. Kovács Magdol­na Szabolcs megyei (felszó­lalását pénteki lapszámunk­ban közöljük), dr. Marton Zoltán budapesti. Geiszbühl Mihály Győr-Sopron megyei, Halasi Lajosné Baranya me­gyei és Valter Imre Somogy megyei képviselő. Ezután áz elnöklő Beresz- tóczy Miklós bejelentette, hogy az országgyűlés a költ­ségvetési törvényjavaslat vi­tájával 'csütörtökön 10 óra­kor folytatja munkáját. Az árreform és az életszínvonal­politikánk összhangja Az árcsökkentések és áremelések köre A személyi jövedelem alakulása A belső és külső piac kapcsolata Felkészülten várjuk az új mechanizmust

Next

/
Thumbnails
Contents