Kelet-Magyarország, 1967. december (24. évfolyam, 284-308. szám)

1967-12-20 / 300. szám

Igazságos arányok

MOST, hogy az új gazdasági mechanizmus elveit és konkrét intézkedéseit már számszerűsítik a vállalati gazdálkodásban, s egyre érzékelhetőbb módon körvonalazódik a jövő, gyakori vitatéma: a nyereséges gazdálkodás révén keletkező részesedési alap felosztása. A polémiák középpontjában ez a kérdés áll: vajon igazságos-e, hogy az igazgatók, a főosztály-, a gyáregységvezetők évi alapbérük 80 százalékát az üzem- és művezetők, a kiemelkedő munkát végző tervezők, szervezők, fejlesztők, közgazdászok stb. évi alapbérük 50 százalékát kaphatják, míg a munkások és egyéb alkalmazottak csak évi keresetük 15 százalékát? Igazságos-e a részesedési alap felosztása 1:3:5 arányban? — különösen sokan kérdezik ezt most, amikor a kollektív szerződés összeállításakor személy szerint is döntenek a kategóriákba sorolásokról. A ténylegesen kifizetett részesedési összegek közt valójában nem is 1:3:5, hanem ennél is nagyobb különbségek mutatkoznak majd, mivel a vezetők és a műszakiak alapbére eleve másfél- kétszerese a munkásokénak. Ezt csak részben ellensúlyozza, hogy az első két kategóriánál az alapbért, a harmadiknál a túlórával, prémiummal és egyéb kiegészítő jövedelemmel növelt évi keresetet tekintik számítási alapnak.

A mostani vitákra számítani lehetett, mert közvéleményünkben nagy hagyománya van már az egyenlősdi törekvéseknek. Ezért nem csupán a részesedés felosztásának főbb elveit határozták meg központilag, hanem a három kategória közötti felosztási arányt is.

Vagyis a kormány Gazdasági Bizottsága azért, hogy a vállalatok nyereségérdekeltsége valóban érvényesüljön, nem bízta az arányokat a vállalaton belüli „osztozkodásra”, hanem konkrét formában és határozottan az egyenlősdi ellen a munka szerinti elosztás szocialista elvének következetes érvényesítése mellett döntött.

AZ AGITÁC1Ö gyakran mégis védekezésre, magyarázkodásra szorítkozik,

mondván: ilyen összegeket, vagyis az alapbér 30, 50 százalékát csakis maximális részesedési alap elérése esetén lehet csak kifizetni, erre pedig a közeljövőben többnyire nincs kilátás. Ez igaz, de minimális részesedés fizetésénél is megmarad a differenciált 1:3:5 arány! A bérezés szocialista elveit magyarázni, az egyenlősdi ellen hatásosan küzdeni csak elvi alapon lehet. Az egyenes beszédet, a határozott állásfoglalást nem lehet megkerülni, a világos magyarázatot lehetetlen magyarázkodással pótolni.

Vannak, akik azt hangsúlyozzák, — ugyancsak védekező jelleggel, magyarázkodva —, hogy a kategóriákon belül is differenciált lesz a felosztás, nem fizetik egységesen, mindenkinek a csoportátlagot. így egy kiváló, régtől a vállalatnál dolgozó szakmunkás a harmadik kategóriában akár nagyobb részesedést is kaphat, mint a második kategóriába sorolt műszaki, s megközelítheti egyik vagy másik első kategóriás vezetőjét. Ez a kategóriákra jutó csoportátlag a végzett munkával, a vállalt felelősséggel arányos, igen differenciált felosztása szükséges és helyes. De az nyilvánvaló, hogy ez egyáltalán nem hat a kategóriák közötti nivellálódásra, a felosztásnál eleve teremtett különbségek mérséklésére, mivel a kategóriák csoportátla- gát nem érinti.

Az elosztás módjával foglalkozó, gyakran meddő viták helyett érdemes nagyobb figyelmet szentelni a nyereség, s az ebből adódó részesedési alap tervezésére és előteremtésére. Nyilvánvaló, hogy a dolgozók beosztás és munkakör szerinti kategorizálása önmagában még túl általános, meg kell tehát határozni a gyáregységek, telepek, részlegek s ezenbelül a különböző vezető állású dolgozók konkrét feladatait, a vállalati nyereségterv teljesítésében. így a műhelyek munkásai, a gyáregységek vezetői, a technológusok, a szerkesztők, a szervezők stb. megismerik a konkrét feladatokat és azt is, hogy a feladatok teljesítésével, túlteljesítésével arányosan milyen összegre számíthatnak, illetve milyen arányban részesednek a vállalati alapból.

Hányszor elmondtuk már: elosztani csak azt lehet, amit megtermeltünk. A különböző kategóriák, a gyáregységek, a hasonló beosztású dolgozók között a részesedési alap ösztönző és differenciált felosztását szintén a termelési eredmények, a nyereség létrehozásában végzett munka arányában lehet elvégezni. Ha a lehetséges részesedési alapot most nem mint meglévő és készen kapott összeget osztják fel, hanem a létrehozással kapcsolatos konkrét és mérhető feladatokat szabják meg, nyomban érthetőbbé válik a kategorizálás, megszűnik a kicsinyes féltékenység és irigység, s nyilvánvalóvá válik a vezető, irányító és műszaki, gazdasági alkotó munka megnövekedett szerepe és felelőssége.

KORSZERŰ, keresett, jó minőségű cikkekkel, termékekkel rugalmasan és olcsón kielégíteni a piaci igényeket, — körülbelül így összegezhető az új gazdasági mechanizmus, más szavakkal a nyereség tartós növelésének vállalati programja. Ez számtalan rövid és hosszútávra szóló döntést, reagálást, intézkedést igényel az üzletpolitikában, a gyártmány- és gyártásfejlesztésben, a beruházásokban, a kapacitások jobb kihasználásában, a készletgazdálkodásban stb. A reform nyomán a növekvő vállalati önállósággal tehát elsősorban a vezetők felelőssége növekszik, munkamódszere változik. Ahhoz, hogy a műhelyek munkásai kifogástalanul dolgozhassanak —ahogy eddig is kellett volna —, szintén a vezetés biztosíthatja a magasabb fokú szervezettséget. rendet, fegyelmet. A vezetők nagy feladataival és növekvő felelősségével arányos, erőteljes anyagi ösztönzés a népgazdaság és a gyár munkásainak egyaránt érdeke, s ez felel meg a munka szerinti elosztás szocialista elveinek is. Az új helyzetben, amikor a vállalat a maga számlájára kénytelen gazdálkodni, jól vagy rosszul megélni, a hármas kategóriába sorolt munkások és alkalmazottak személyes anyagi érdekeit is a vezetők hatékony ösztönzése szolgálja, hiszen csak így kaphatnak — ha nem is jövőre, de mielőbb — maximális, csaknem kéthavi fizetésüknek megfelelő év végi részesedést.

A VEZETŐK növekvő anyagi felelőssége kedvezőtlen gazdálkodási eredmények esetén is fokozottan érvényesül. Ha például az elért eredmény tartóssága erősen kétséges, az irányító szerv letilthatja a vezető állású dolgozó részesedésének egy részét vagy teljes egészét. Amennyiben pedig a vállalat veszteségesen működik, s a veszteséget a tartalékalap sem fedezi, az első részesedési kategóriába sorolt dolgozóknál az alapbér 75 százaléka, a második kategóriába soroltaknál pedig az alapbér 85 százaléka fizethető csak ki. Viszont a harmadik kategóriába sorolt dolgozók alapbérét veszteséges működés esetén is ki kell fizetni. Ezek a feltételek arra késztetik a vezetőket, hogy messzemenő gondossággal, körültekintő, lelkiismeretes munkával biztosítsák a vállalat jövőjét, a dolgozók megélhetését.

K. 3.

Színes fonallal szőtt szépség

Emlékezés Ferenczi Noémire

Érdekes ház volt Budapesten a Deák tér 3. alatti. Tornya uralta a teret, lépcsőházában nyüzsgő volt az élet Itt dolgozott az Angelo fotoműterem. Az egyik emeleten a Rotschild szalon varrónői készítették a ruhacsodákat. A harmadik emeleten egy Pest szerte ismert fogász szedte nagy pénzekért a fogakat De a nagy zaj úgy csökkent, ahogy a lépcsőkön felfelé mentem. S a tetők alatt az üzleti élet zajától távol csodavilágot ígért a csend.

Két műterem volt itt. Az

egyikben Kmetty János, a másikban Ferenczi Noémi dolgozott. Két csendes ember, akiket 1944-ben összekötött egy kissé a kor elleni lázadás hangulata és érzése, Noémi nénihez szívesebben

jártám fel. Gyermek voltam, s valahogy közelebb esett hozzám nagy kerek szemének melege, csendes szava.

A gobelinek világába léptem, s csak később, évek múltával értettem meg: nap mipt nap egy csodálatos művész spontán tárlatának voltam vendége. Rövid haja volt. Kurtára nyírta, fiúsra. Először féltem tőle. De csak addig, amíg meg nem szólalt. Hangja maliban zenélt, s amikor mesélt munkájáról, minden alkalommal ars poeticáját fogalmazta.

— Látod, ez egy Madonna. Egy gyermek van az ölében. A karácsonyi Jézus. Olyan anyuka, mint a tiéd. S olyan gyermek, mint te voltál. (Keze siklott a pam- ron, s máig is feledhetetlenül rajzolta a magyar Madonnát. Arca kicsit keserű volt, a gyermek se nevetett.

Foltokat rajzolt, s a két — — számomra már akkor is olyan szomorú alak — monumentálissá nőtt.)

1944 karácsonya előtt voltunk. Amikor felbúgott a sziréna, ott ültünk a pincében. Oda is lehozta a Madonnát. Aki szűrke volt és keserűen nézett. Nem tudtam róla, hogy ez a keserűség 1919. után Párizsban fagyott az ő arcára is, amikor emigrációban volt. Ma már megértem. Táblája ott volt az ölében, s amikor csattantak az aknák, amikor lőtték a várost, a Mária-arc még keserűbb lett, s a gyermek szája sírásra görbült.

Viíkán, az új év előtt

A szövetkezeti gazdálkodás első évei gyenge eredményeket hoztak Vitkán. Évekkel ezelőtt, amikor ott jártunk, panaszon kívül nem. igen lehetett egyebet hallani. A vezetést épp olyan erősen érte bírálat, mint általában a közösben végzett munkát és a jövedelmet.

Most merőben más a hang, más az „ítélet.”

HATÁROZOTT

ELŐBBREJUTÁS

— 1963-at számítjuk a

fordulat évének — mondja Góczi István főagronómus. Attól kezdve van határozott előbbrejutás. A szervezeti kérdések rendbetétele után, a teljesítménybérezéses forma bevezetése következett, majd az állattenyésztés célszerű fejlesztése. Az összjövedelem egyharmadát a nagyüzemi jószágtenyésztés adja.

Az adatok halmazából érdemes megjegyezni, míg az 1700 hold közös szántón gazdálkodó tsz-ben négy évvel ezelőtt 30 fejős tehenet tartottak 5—6 liter napi átlag tejhozammal, idén a létszám 97, megduplázott tejtermeléssel. A borjúszaporulat 20 százalékkal javult. Az állatelhullás 15 százalékról 1 százalékra csökkent.

A kellő bérezési forma kialakítása, amely az anyagi érdekeltséget is megtartotta — az össztermelési érték 10 százalékát —, az állattenyésztés fejlesztése mellett az egyéb területeken is ked-- vező fejlődéssel jár.

Szántóföldi termelésnél a legfontosabb termékek holdanként! átlagtermése négy év alatt a következőképpen alakult: őszi búzából 9 mázsáról 17, dohány 3 mázsáról 7, kukorica (májusi morzsolt) 10 mázsáról 17, cukorrépa 110 mázsáról 170, burgonya 40 mázsáról 70 mázsára növekedett. E termelési eredmények párhuzamosak a talaj jobb megbecsülésével, tápereiánek fokozott visszapótlásával. 650 hold kötött és közánkötött terület szakszerű talajjavítást kapott. Az egy holdra jutó műtrágyafelhasználás az utóbbi négy év alatt 3,5 mázsával emelkedett. S míg azelőtt évenként átlag ötven holdnyi közös területet részesítettek szerves trágyázásban. idén 400 holdat istállótrágyáztak.

A MAGA IDEIÉBEN

— Az is az igazsághoz tartozik — közli a főagronő- mus —, hogy korábban két- háromszáz hold is műveletlen maradt. Az idén talpalatnyi elhanyagolt terület sem volt.

A tagok most így nyilatkoznak.

Olyan gyermek volt, mint én. Mert Ferenczi Noémi sose festett mást, sose szőtte selyem szállal gobelinné mássá a valóságot. Komor, fiús haja alól kivillanó meleg szeme nem tudott mást látni, mint azt ami van.

Az aknák robbantak, a bombák tépték a házakat. Lassan és csendben minden a pincébe vándorolt. A gobelinek, a vázlatok, a félig készre szőtt szépségcsodák. Ö ült a pince félsötétjében, a petróleumlámpa fénye mellett. 1944 nyomora az ő fejében képpé állt össze. A háború vihara sei iálakból szőtt hitvallássá finomult.

Ö öregedett — én felnőttem. Még találkoztunk. 1957. decembere előtt, — mielőtt álomra, hosszú és végtelen álomra hunyta a szemét — a magyar Madonnával egy képes folyóirat borítóján, vele Budapesten. A szeme a régi maradt. Benne égett

Kaposi Gusztáv növény- termelő:

— Nem lehet másképp, mindenki állja meg helyét a rá jutó munkában. Erre tanítottak bennünket a gyenge esztendők. A megélhetés biztosított.

Balogh István sertésgondozó:

— Hatvanon felüli létemre meg vagyok elégedve a keresetemmel. Minden legyen. menjen a maga rendjén a maga idejében, akkor nem lehet elégedetlenség. Az én keresetem havi átlagban 2500—3000 forint. Mit kívánjak még?

Korábban hat-hétezer forint évi, közösből való átlag- kereset jutott egy tagra. Az idei zárszámadás 12 ezer forint körüli átlagkeresetet készül bizonyítani.

De az is bizonyíték, hogy az eltelt négy esztendő alatt közel százan tértek vissza távoli munkahelyekről szülőfalujukba és láttak eredeti foglalkozásukhoz.

AZ ÖNKÖLTSÉG CSÖKKENTÉSE

Amikor az új gazdasági rendszer is szóba kerül, a vltkai Kossuth Tsz tagjai nem a vállukat rándítják, hogy: majd meglátjuk. Góczi István főagronómus adja a szakszerű magyarázatot.

— Távoltartjuk magunkat minden ködös, erőltetett elképzeléstől. Számot vetettünk azzal, hogy adottságunk között az eddig bevált és szép fejlődést mutató termelés maradhat elsődleges feladatunknak. Ezenbelül van még elég tennivalónk. A tehenészetnél bevezettük a gépi fejést. így kifogástalanul tiszta a tej kezelése, emberi munkaerőt kímélünk meg. Egy kiló szarvasmaihahús előállítási önköltségét 21 forintról 13,40 forintra csökkentettük.

A következő évben 25 vagonos alma hűtőlároiót építtet a tsz, aminek 1 millió 300 ezer forint költségét három év alatt ki akarják gazdálkodni. Az idei 80 hold mellett egy-két éven beiül további 400 hold alma gyümölcsöse fordul termőre a közös gazdaságnak.

— Mindenben az a cél vezet bennünket — folytatja a főagronómus —. hogy a lehető legkedvezőbbre csökkentsük a termelés önköltségeit. Ezt tettük már most ősszel is a burgonya betakarításánál, ahol saiát betakarítógépünket alkalmaztuk. Holdanként 30—40 forinttal csökkentettük így ^ betakarítási költséget. Jövőre még veszünk két új traktort, s elérjük, hogy minden munkát saját gépeinkkel végzünk. Egy-egy erőgénünkre 500—600 normálhold évi munka jut. Amortizác'ó'- alapunk meghaladja a félmillió forintot. Jövőre tovább fejlesztjük ezt a fontos tartalékalapot, s reméljük m-g jobb eredmények összegezésével készülhetünk a zárszámadásra. J

A legjobb úton van erry 4 yitkai Kossuth Tsz.

Asztalos Bálint " . ", ...................... " —...... ..............—........ . —

Új kezdeményezés Mátészalkán

„Részleges“ tanácskozások

tsz-vezetfifckel

Érdemes volt kezdeményezi)} — vallják; most a Mátészalkái Járási í»4pfj>i- zoltság munkatársai. Érdemes vplt, mert a most véget ért viták évekre megadták a járási jai^pttság, a járás kommunistáinak programját.

öt-öt termelőszövetkezet vezetőit hívták meg egy-egy tanácskozásra, ahol a járási bizottság munkatársai

mondtak rövid vitaindítót, hogyan látják ők az érintett közös gazdaságok helyzetét, jövőjét, lehetőségeit. S ezt követte az egész napos megbeszélés. Mindenki elmondta terveit, a gondját, s nem rejtette véka alá azt sem, amiben még nem látnak helyileg kiutat, konkrét segítséget is kértek. A járási vezetők pedig szakítottak a régi gyakorlattal, s e megbeszélések egész anyagát papírra vetették. Amikor már minden termelőszövetkezettel megtörtént ez a tapasztalatcserének is beillő

............ '

Párizs, München, az illegalitás sok esztendeje, a pince sötétje. Hű maradt eszményeihez, az emberséghez, a széphez.

1944 karácsonya előtt azt hittem, hogy magyar Madonnája az istenanya. Aztán rájöttem arra, hogy a Madonna az anyák arca volt. A szenvedő anyáké. Ez a törékeny asszony, a nagy Ferenczik gye meke és testvére egy kor szenvedését, szépségét, reményét szőtte selyembe.

Immár negyedszázada ennek. 10 évvel ezelőtt találkoztam vele utoljára. Egy hideg decemberi napon, 20- án. Sírjánál. Búcsúztatták. A Kossuth-díjast. az Érdemes művészt, az Iparművészeti Főiskola tanárát. Álltam, valahol messze hátul a sírjánál. Mint nem meghívott. Mégis tanítványa. Aki megtanított arra, hogy gobelinbe szőve is él az igazság.

Bürget Lajos

beszélgetés, az anyagot most kezdik feldolgozni, értékelni. A legjobb javaslatokat általánosítják, a hibákat egyenként és szívós munkával orvosolni kezdik.

A 'gazdaságirányítás új rendszerének bevezetése számos problémát is jelent a helyszínen, az érintett közös gazdaságokban. Mint a mátészalkaiak mondják, az emberek fejében kell először rendet' teremteni. A termelőszövetkezeti vezetők értsék rpcg legejőször, hogy a mechanizmussal miért, mi és liogyai) változik. A fenti beszélgetések ezt a célt szolgálták. S hogy jó eredménnyel, ezt máris bizonyítja az eddig feldolgozott anyag. Sok jó javaslat született a termelésszerkezetben bekövetkező változásokra, arra, hogyan lehet a népgazdaság és a szövetkezetek igényeit tökéletesebben összehangolni.

Ezek a megbeszélések a járás életét megváltoztató, de az országnak is fontos kérdései köré csoportosulták. Konkrét tennivalókat mutattak ki például az állattenyésztésben, amelyek a gazdaságosságot, a termelési biztonságot és az állandó foglalkoztatottságot is jelenítik Magyarul: kidolgozták a feltételeit, hogyan lehet intenzívebben — kevesebb földön, jobb munkával fokozott agrotechnikával — ugyanannyit termelni.

Ezeket a kérdéseket kutatni, tárgyalni, felszínen tartani, jelentős politikai munka, ügy is kifejezhetnénk: mpst a legjelentősebb. A gazdaság és a politika mindig is összefüggött, de most a gazdasági munka sikerén nagyon sok múlik.

Hogy a mátészalkaiak ezekkel a beszélgetésekkel is színesítették, gazdagították a pártmunkát, s hogy a most folyó taggyűlések, pártvezetőségi tanfolyamok, pártnapok, s más találkozások mellett ilyen alkalmat is kerítettek a holnap ügyeinek jobb megalapozására, ez mindenképp dicséretes, » követendő kezdeményezés.

(kopkaf