Kelet-Magyarország, 1967. november (24. évfolyam, 258-283. szám)
1967-11-16 / 271. szám
Szabadságharcosok sikeres támadása a Dák To-nál Bugyonnij katonája voltam Történetek a kommunizmus születéséről MURMANSZK A szovjet sarkvidéki Ko- la-félszigeten megkezdték a nagy atomerőmű építését. Az építkezési terület előkészítése során 140 ezer köbméter sziklás talajt kell megmozgatni. KAIRÓ Az A1 Ahram kairói napilap közlése szerint kedden este Nasszer elnök fontos tanácskozáson elnökölt, amelyen részt vettek legfőbb munkatársai is. A tanácskozáson elsősorban a Biztonsági Tanács most folyó közel-keleti vitájával foglalkoztak. Az A1 Ahram bagdadi rádióra hivatkozva közölte, hogy rövidesen újabb arab csúcstalálkozóra kerül sor. Az iraki rádió nem jelölte meg a találkozó időpontját, színhelyét és annak kezdeményezőjét sem. NEW YORK Thompson Pennsylvania állambeli főiskolai tanár „Hat másodperc Dallasban” címmel könyvet írt Kennedy elnök meggyilkolásáról. Thompson kétségesnek mondja Lee Oswald bűnösségét és úgy vélekedik, hogy a washingtoni kormánynak újabb vizsgálatot kell indítania Kennedy elnök meggyilkolása ügyében. MANILA Kedden a Fülöp-szigete- ken megrendezték az ország történetének legvéresebb közigazgatási és törvényhozási választásait: a helyi hírügynökség jelentette, hogy hétfőtől keddig 24 személy halt erőszakos halált A választási kampány július 1-én kezdődött az azóta elkövetett politikai gyilkosságokkal együtt, ösz- szesen 97 halottja van a választásoknak. KOPPENHÁGA Adam Rapacki lengyel külügyminiszter szerdán ötnapos hivatalos látogatásra Koppenhágába érkezett. Tárgyalásait, amelyek során dán kormányképviselőkkel gazdasági, műszaki és ipari együttműködési egyezményt ír alá, már csütörtökön délután megkezdte Hans Tabor dán külügyminiszterrel, majd Krag miniszterelnököt is felkereste. ALGÍR Kedden háromtagú jemeni kormányküldöttség érkezett Algírba, El Attar gazdaságügyi miniszter vezetésével, hogy tájékoztassa Bumedien elnököt a jemeni kormányváltozás körülményeiről és okairól. A delegáció az esti órákban felkereste Bumedien elnököt. BONN Bonnban szerdán Kiesinger kancellár ázsiai utazásának megkezdése előtt négy nappal bejelentették, hogy a Német Szövetségi Köztársaság és Kambodzsa hivatalosan felvette egymással a diplomáciai kapcsolatokat. Eddig az NSZK-nak csak „képviselete” volt Phnom Penhben, amelyet mostantól kezdve nagykövetségi rangra emelnek. (Folytatás az 1. oldalról) népeinek és az elnyomott magyar népnek a sorsa, a vágya ugyanaz volt. Ezért találkoztunk, s összeforrtunk a szocialista forradalom eszméiben, a marxizmus—le- ninizmusban. örülök, s a vezető testü- leteinket itt képviselő elvtársak mindegyike örül és meghatottságot érez, hogy ma este itt lehet. Az alkalmat mégragadva szeretném én is hivatalosan és mégegyszer kifejezni őszinte köszönetünket a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának, a Szovjetunió Legfelső Tanácsának és kormányának azért a nagy megbecsülésért, amit e kitüntetések jelentenek, s amiről azt mond. hatjuk, arra érdemes emberek kapták, de mi úgy tekintjük, hogy ez munkás- osztályunk, népünk és barátságunk megbecsülése és értékelése is. Köszönjük, s hálásak vagyunk érte. Kedves Münnich elvtára. Saigon (MTI) Az amerikai 4. gyalogos hadosztály Dák To-i támaszpontjának repülőterét szerda reggelre heves támadás érte. A szabadságharcosok aknavetői a repülőtéren eltalálták az amerikaiak két szállító repülőgépét és megrongáltak egy harmadikat. A lövedékek által eltalált gépek másodpercek alatt elégtek. A füst több mint 300 méter magasságban terjengett a támaszpont felett. A heves támadás a dél-vietnami központi fennsíkon folyó elkeseredett harcok harmadik hetét nyitotta meg. Hír- ügynökségi jelentések szerint a mintegy hatezer főnyi amerikai katonaságot a szabadságharcosok nyolcezres létszámú serege zárja körül. Dak To repülőterét a délvietnami szabadságharcosok szerdán a heves reggeli támadás után délután is aknatűz alá vették. A körülbelül egyórás délutáni támadás főleg katonai járművekben okozott kárt, és lőAlgir—Aden Néhány órával azután, hogy hivatalossá vált:Ahg- lia nem a FLOSY nevű hazafias szervezettel, hanem a rivális NLF-fel kezd tárgyalásokat a dél-arábiai köz. igazgatási hatalom átruházásáról, a FLOSY „általános offenzívát” jelentett be. Abdel Makkavi, a FLOSY (a megszállt Dél-Jemen fel- szabadítási frontja) főtitkára, az APS algériai távirati irodának adott nyilatkozatában közölte: „a FLOSY fegyveres erői kedden általános offenzívát indítottak Aden város ellen és folytatkedves kitüntetett veterán elvtársak! Mi későbbi nemzedékeket képviselünk. Szeretném megmondani, hogy önök a döntő időben és a döntő helyen ott voltak és kiálltak az igaz ügyért, ahogy az méltó kommunistákhoz, a munkásosztály, a dolgozó nép, a magyar nép becsületes fiaihoz illik. Ezt mi nagyra értékeljük- önök ötven esztendővel ezelőtt nem az elismerésért tették, amit tettek, de bizonyára sokat jelent önöknek, hogy a szovjet nép is emlékezik rá, s a magyar kommunisták, az öntudatos emberek mai és ifjabb nemzedéke is tudatában van annak, mit tettek önök. Mi azon az úton járunk, amelyet önök törtek, igyekszünk ugyanolyan tisztességgel és becsülettel járni rajta, ahogyan önök jártak. Engedjék meg, hogy a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa és kormán szerraktárakat robbantott fel. A kifutópálya teljesen megrongálódott, úgy hogy csak helikopterek tudnak le- szállni a repülőtéren. Az AFP különtudósítója, aki a második aknatűz idején a helyszínhez közel egy bunkerben tartózkodott, telefonjelentésében Dien Bien Phu harci helyzetéhez hasonlította a látottakat. Mint mondotta, a lövedékek két- három percenként csapódtak be, s miközben a tudósító beszélt, Saigonban a telefonon át hallani lehetett a lőszerraktárakban bekövetkezett robbanásokat. A Dák To-i támaszponttól északra a partvidéken szabadság- harcosok lelőtték két napon belül a harmadik amerikai helikoptert, amelyen nyolc amerikai katona tartózkodott. Mindannyian életüket vesztették. A VDK felett Nghe An tartományban a légvédelmi tüzérség lelőtt egy amerikai harci repülőgépet. A VNA közlése szerint ezzel együtt az amerikaiak 2530 gépet vesztettek. ják előrenyomulásukat, bár angol gépek bombázzák őket és a brit hadsereg az ellenfél oldalán beavatkozik. A FLOSY vissza akarja szerezni azokat a pozíciókat, amelyeket Anglia „a dél- arábiai szövetségi hadsereg bizonyos elemeivel karöltve” átjátszott az NLF-nek. „A nemzeti felszabadítási front, fájdalom, hajlandó volt szerepet vállalni ezekben a manőverekben” — mondotta Makkávi. A FLOSY főtitkára azt is közölte, hogy Dél-Arábia bizonyos körzeteit továbbra is a FLOSY ellenőrzi. nya nevében szívből, őszintén gratuláljak önöknek magas és megérdemelt kitüntetésükhöz. Mindnyájan — magam is — azt kívánjuk: legyenek sokáig közöttünk, mert nagy és jó érzés lehet önök számára tudni, hogy mi van ma a világon. Ez adja meg a legfontosabbat, azt, hogy nem hiába harcoltak. Mi igyekszünk a ma feladatait meggyőződésünk és lelkiismeretünk szerint becsülettel elvégezni, hogy önök lássák és mi elmondhassuk nem hiába harcoltak. Emelem poharam a szovjet népre, a magyar—szovjet barátságra, a magyar népre, a kommunizmusra s az önök egészségére, kedves elvtársak! Az elkövetkező napokban magyar internacionalisták további csoportjainak adnak át szovjet kitüntetéseket Több mint ezer személy kap „Harci Érdemekért” emlékérmet. Ez alkalommal valamennyi megye székhelyén rendeznek ünnepségeket. Az alábbi riportunkban szereplő Szilágyi Lajos elvtársnak szerdán Budapesten a Szovjetunió nagykövetségén a Vörös Csillag Érdemrendet nyújtották át. Húsz faluban ment híre Lajos bácsi előadó délutánjainak. Először a falusi pártszervezet, KISZ és az iskola szervezte meg a mándi és borzovai úttörők találkozását a hetvenhárom éves Szilágyi Lajos bácsival. Az eredmény meglepő volt. Záporoztak a kérdések és amikor az idős ember elfáradt a mesélésbe, azzal váltak el, hogy egy hét múlva folytatják. Október végén már negyedszer kell megrendezni a fiatalság találkozását 1919 hős katonájával, aki végigküzdötte a Szovjetunió Vörös Hadseregében a polgárháborút. És a meglepő az, hogy a szomszéd községek, Vámosoroszi, Fülesd, Penyige, Kömörő ifjúsága, kis és nagydiákjai kérték, őket okvetlenül értesítsék. Olyan időben tartsák, amikor nincs elfoglaltságuk. Mi a titka Szilágyi Lajos szava erejének? Ezt megtudni keltünk útra a szatmári végekre, a parányi kis faluba, ahová lángoló bük- kök vérvörös sorfala között vezet az út a hulló falevelek aranyában úszó színes őszben. Tatjána — Teréz — Tueska Mindjárt az elején meglepetés ért bennünket. Egy történet helyett kettőt, egy hős helyett egy hőst és egy hősnőt találtunk a tervezett történethez. Mert Szilágyi Lajos „orosz asz- szonyt hozott” haza a háborúból a Vityebszk melletti Prutnyikból, ahol hadifogoly is volt. Tatjána Szi- monovna Fedosza, vagy ahogyan a kis szatmári faluban elnevezték és megszerették, Teréz néni, Mánd életének jellegzetes figurája lett, a falu legdolgosabb asszonya, messze földön híres háziasszonya a Fő utca 10. alatti kis háznak, ahol példás rend van most is, ragyog a konyha, dús a kis veteményes kert. A szorgos munka eredményeként, vidámsággal és élelemmel tele a kamra és néhány fiatal fenyő árulkodik a távoli fehér-oroszországi kis faluról, ahol a fenyő volt minden kiskert dísze, és ahol Tatjána néni, — vagy ahogyan Lajos bácsi melegen becézi: Tucs- ka (ez a Tatjána orosz beceneve) — kislány volt öt testvére között. Először tehát halljuk ennek az ötvenéves szerelemnek a történetét. Mint hadifoglyot, mezőgazdasági munkára adták ki Dmitrij Fedoszhoz, az öreg paraszthoz, akinek minden fia katonáskodott akkor, kellett a munkáskéz. Szegényparaszt volt Dmitrij apó és a daliás huszár szakaszvezető hamarosan megbecsült családtag lett nála. Ottmaradt a békekötés után is dolgozni nála, mert be kellett vetni a földet és bár vágyott haza, úgy érezte, ez még kötelessége. A környéket tatárok dúlták és elvitték a két lovat. Szilágyi Lajos elment a tatárokhoz visszaszerezni. Kissé hangosan is beszélt talán velük. Ottfogták. „Otthon” már aggódtak érte, amikor a falu egy tatár barátja kiszabadította. És a lovakat is hazahozta, így történt aztán, hogy amikor a fehérek, németek először bejöttek a faluba, a háziasszony őt és két társát, meg a legnagyobb lányát, a kinyílt szépségű Tatjánát együtt rejtette el a szénapajtába, a széna alatt építve nekik egy kis búvóhelyet. — És ugye, ott született a szerelem? — kérdezzük a bácsit. Ránk néz, felemeli a szemöldökét: — Hogy képzeled, azt. édes fiam? Tiszta lány volt áz. Úgy vigyáztunk mi akkor ott, mint a kistestvérünkre. Tíz napig bújtak a széna alatti kuckóban. Ez még 1918 őszén volt. Amikor a daliás magyar huszár vöröskatona lett, úgy járt haza Prytnyikba szabadságra, mintha hazajönne. A következő évben, 1919-ben a honvágya is lecsitult, hiszen Magyarországon is Tanácsköztársaság lett, úgy érezte, a hazájáért is harcol, egy front lett számára a világ. Májusban, 1920-ban esküdtek örök hűséget egymásnak. Amikor leszerelt, 1922- ben természetes volt, hogy az asszony kövesse az urát: hazahozta Magyarországra, így lett Tatjána Fedoszá- ból Teréz, majd Teréz néni Mándon. Két gyermeket neveltek fel becsülettel. Megértő, mintaszerű családi életet éltek. Az a csodálatos első hadsereg! Kint ülünk, a ház előtti kis pádon. Süttetjük magunkat a színarany őszi nappal. Botjával belekotor a hulló levelekbe, mintha a múlt avarját kaparná fel. Nagyokat gondolkozik, úgy mondja a régi történetet, ízesen, kihangsúlyozva belőle, ami fontos. — Húszéves voltam 1914, október 26-án, — ötvenhárom esztendeje — amikor bevonultam katonának. Nem egészen egy évig harcoltam. Akkor, 1915 május 28-án fogságba estem. Kiadtak mezőgazdasági munkára. Fogságomról csak jót mondhatok. Az orosz nép szeretett bennünket, magyar hadifoglyokat. Különösen Vityebszk környékén, ahol először dolgoztam, mi is úgy éreztük magunkat, mintha itthon lennénk. Ugyanazok a sovány, agyagos földek, ugyanazok a gondok, ugyanaz a szegénység. Nemcsak, hogy ellenségnek nem tekintettek bennünket, hanem egyenesen családtagnak vettek. Voltak híreik arról, hogy a magyarországi falvakban is jól bánnak az orosz hadifoglyokkal. Úgy érezték, ezt viszonozniok kell. Falun lassan járnak a hírek. Amikor úgy jött híre, hogy vége a háborúnak, elindultam hazafelé. De amikor Kijevbe értem, meghallottam, hogy milyen bajban van a fiatal szovjet, köröskörül tépi az ellenség. Többszörösen az életemet és egészségemet köszönhettem akkor már az orosz szegénységnek, akiknek a szabadságát készültek letiporni. Nem sok buzdítás kellett hozzá, hogy az akkor születő Vörös Hadsereg to- borzóinak tenyerébe csapjak. Voltunk akkor így sokan. Igen sok magyar hadifogolytársam lépett be az első lovashadseregbe. Általában az volt az elv, hogy az idősebbeket gyalogosnak, a középkorúakat tüzérnek vették be, a magamfajta fiatal parasztfiúkat pedig a lovassághoz. így lettem tagja én is a nemzetközi divíziónak, amiben rajtam kívül ukrán, román, bulgár fiatalok is voltak, legtöbben azonban magyarok. Szakaszparancsnok lettem, ami azt jelenti, hogy három éven át hatvan embert vezettem a harcba. Bizony, a tűzkeresztség nem jól sikerült. Az első bevetésen, Smérinkánál, a németek és a fehérek úgy átnyomtak bennünket a Dnyeszterén, hogy abban nem volt semmi hiba. De akkor végigjárt bennünket a parancsnok, nagy szőke bajszú egykori őrmester megmagyarázta, hogy ez nem olyan háború, mint az uraké volt. Bujkálni, hasalni, így nem lehet győzni. Attól kezdve az első lovas hadsereg soha nem szenvedett vereséget. Három esztendőn keresztül számtalan csatában vettem részt, de mi soha ki nem kaptunk. — Hogy hívták azt a parancsnokot? — Bugyonnijnak! Ha megdicsért — engem sokszor megdicsért — el kellett lovagolni előtte és megölelt, megcsókolt. Ez a kemény férficsók többet ért, mint egy akármilyen medália. A házasságom utáni napon riadó volt és hét hónapig nem láttam fiatal feleségemet, de nem álltunk meg Varsóig. Minden télen háromhónapos iskolára küldtek bennünket, szakaszvezetőket. — Ott mit tanultak? — Sokat. Hogyan kell viselkedni. Hogyan kell vezetni. Hogyan kell ébreszteni a harcra. — Lajos bácsi tudja, hogy a Bugyonnij vezette első lovas hadsereg milyen híres volt? Az öreg harcos eddig csendben, a gondolkozástól kissé meggörnyedve ült a kis pádon. Botja időnként megreszketett a megerőltetett gondolkozástól. Térde is remegett alig észrevehetően. Most megmerevedik a tiszteletteljes kérdéstől — (hiszen a hangsúlyon érezhette, mennyire meg vagyunk illetődve, hogy a híres Bugyonnij-hősök egyikével beszélgetünk), kihúzza magát, a reszketés megszűnik és meleg szemét ránk fordítva, emelt hangon mondja: — Az első lovas hadseregnek, édes fiam, nem volt párja a világon. Mióta emberek harcolnak, annál kiválóbb katonák nem küzdöttek a föld kerekén. — Mi volt ennek a titka? — Az, hogy győzni akartunk, győznünk kellett. Az, hogy a győzelemért nem ismertünk fáradságot. Az, hogy jól képeztük egymást. Az, hogy visszafelé nekünk nem vezetett utunk, csak előre. Az, hogy a parancsnokaink jól megtanulták a hadtudományt. Az elveszett falu A harcok odakint véget értek. Szilágyi Lajos leszerelt és hazaindult. Halmiban román állampolgárnak írták be, ezért nagyon sokáig tartott, amig hazaeresztették. Megfigyelő táborokban vallatták, volt-e vöröskatona? Kicsit gondolkozott csak, aztán elmondta. Akkor kinyitottak egy albumot, ott volt benne a fényképe, amint a szakasza előtt lovagol. Évtizedekig állt rendőri felügyelet alatt. Ha a kert alatt , ment ha az utcán, csendőrök szólították meg, kérdezgették. Aztán megérte azt, 1944 október 26-án, pontosan harmine évvel a bevonulása után, — hogy a falu temetőjéig eléje ment a szovjet katonáknak, öleléssel, csókkal köszöntötte őket oroszul. Természetesen keresték i közöttük a földieket. Végre egy fiatal tiszt prutnyiki volt. Tatjána néni a testvérei után érdeklődött. Csak nagynehezen tudták kivenni belőle, hogy a kis falut teljesen kiirtották a fasiszták, még a kutak is tele voltak holttestekkel, nem maradt életben egy csecsemő sem. Azóta már a Vöröskereszt útján is tudakolták, de úgy tűnik, hogy a Fedosz családból csak Tatjána néni maradt életben, aki elkísérte ide, Mándra a családját is védő hős katonát. Ezt bizony nehéz elviselni, még öregen, annyi minden után is. De Szilágyi Lajos hangja annál ércesebb, amikor fiatal hallgatói kérdései záporoznak feléje kis, rögtönzött előadásai után. S most már mi Is értjük a fiatalok érdeklődését. Gesztelyi Nagy Zoliik Theodorakisz és társai meshurcolásával a demokráciát és a szabadságot fogják perke A Hazafias Népfront Országos Tanácsának titkársága, az Országos Béketanács elnöksége és az Országos Béketanács tudományos bizottsága szerdán táviratban tiltakozott a görög igazság- ügyminisztemél Mikisz Theodorakisz, a világhírű zeneszerző és társai perbefogása ellen. — Magyar földön is őszinte megdöbbentést, mély megbotránkozást váltott ki a hír, hogy katonai bíróság elé állítják Mikisz Theodo- rakiszt, és azokat a hazafiakat, akiket az emberiség legszentebb eszméinek, céljainak szolgálatáért zártait börtönbe. Vádat emelnek ellenük, mert politikai meggyőződésükkel, tetteikkel azt a Görögországot képviselik, amely az értelem és a felvilágosodás hazája volt, s a tudomány, a kultúra, a művészetek megannyi nagyszerű alkotásával ajándékozta meg a világot. Theodorakisz és társai meghurcolásával, katonai bíróság elé állításával a demokráciát és a szabadságot fogják perbe. Bármi legyen is a vésztörvényszékek ítélete, a népek szemében a vádlók ülnek majd a vádlottak padján, s az elnyomók az igazi bűnösök. Kádár János beszéde FLOSY-offenzíva Adenben
