Kelet-Magyarország, 1967. november (24. évfolyam, 258-283. szám)

1967-11-16 / 271. szám

Szabadságharcosok sikeres támadása a Dák To-nál Bugyonnij katonája voltam Történetek a kommunizmus születéséről MURMANSZK A szovjet sarkvidéki Ko- la-félszigeten megkezdték a nagy atomerőmű építését. Az építkezési terület előké­szítése során 140 ezer köb­méter sziklás talajt kell megmozgatni. KAIRÓ Az A1 Ahram kairói na­pilap közlése szerint ked­den este Nasszer elnök fon­tos tanácskozáson elnökölt, amelyen részt vettek leg­főbb munkatársai is. A tanácskozáson elsősorban a Biztonsági Tanács most fo­lyó közel-keleti vitájával foglalkoztak. Az A1 Ahram bagdadi rádióra hivatkozva közölte, hogy rövidesen újabb arab csúcstalálkozóra kerül sor. Az iraki rádió nem jelölte meg a találko­zó időpontját, színhelyét és annak kezdeményezőjét sem. NEW YORK Thompson Pennsylvania állambeli főiskolai tanár „Hat másodperc Dallasban” címmel könyvet írt Kennedy elnök meggyilkolásáról. Thompson kétségesnek mondja Lee Oswald bűnös­ségét és úgy vélekedik, hogy a washingtoni kormánynak újabb vizsgálatot kell indí­tania Kennedy elnök meg­gyilkolása ügyében. MANILA Kedden a Fülöp-szigete- ken megrendezték az ország történetének legvéresebb közigazgatási és törvényho­zási választásait: a helyi hírügynökség jelentette, hogy hétfőtől keddig 24 személy halt erőszakos ha­lált A választási kampány július 1-én kezdődött az azóta elkövetett politikai gyilkosságokkal együtt, ösz- szesen 97 halottja van a választásoknak. KOPPENHÁGA Adam Rapacki lengyel külügyminiszter szerdán öt­napos hivatalos látogatásra Koppenhágába érkezett. Tárgyalásait, amelyek során dán kormányképviselőkkel gazdasági, műszaki és ipari együttműködési egyezményt ír alá, már csütörtökön dél­után megkezdte Hans Tabor dán külügyminiszterrel, majd Krag miniszterelnököt is felkereste. ALGÍR Kedden háromtagú jeme­ni kormányküldöttség érke­zett Algírba, El Attar gaz­daságügyi miniszter vezeté­sével, hogy tájékoztassa Bumedien elnököt a jeme­ni kormányváltozás körül­ményeiről és okairól. A de­legáció az esti órákban fel­kereste Bumedien elnököt. BONN Bonnban szerdán Kiesin­ger kancellár ázsiai utazásá­nak megkezdése előtt négy nappal bejelentették, hogy a Német Szövetségi Köz­társaság és Kambodzsa hi­vatalosan felvette egymás­sal a diplomáciai kapcsola­tokat. Eddig az NSZK-nak csak „képviselete” volt Phnom Penhben, amelyet mostantól kezdve nagykö­vetségi rangra emelnek. (Folytatás az 1. oldalról) népeinek és az elnyomott magyar népnek a sorsa, a vágya ugyanaz volt. Ezért találkoztunk, s összeforrtunk a szocialista forradalom esz­méiben, a marxizmus—le- ninizmusban. örülök, s a vezető testü- leteinket itt képviselő elv­társak mindegyike örül és meghatottságot érez, hogy ma este itt lehet. Az al­kalmat mégragadva szeret­ném én is hivatalosan és mégegyszer kifejezni őszin­te köszönetünket a Szovjet­unió Kommunista Pártja Központi Bizottságának, a Szovjetunió Legfelső Taná­csának és kormányának azért a nagy megbecsülés­ért, amit e kitüntetések je­lentenek, s amiről azt mond. hatjuk, arra érdemes embe­rek kapták, de mi úgy te­kintjük, hogy ez munkás- osztályunk, népünk és ba­rátságunk megbecsülése és értékelése is. Köszönjük, s hálásak vagyunk érte. Kedves Münnich elvtára. Saigon (MTI) Az amerikai 4. gyalogos hadosztály Dák To-i támasz­pontjának repülőterét szer­da reggelre heves támadás érte. A szabadságharcosok aknavetői a repülőtéren el­találták az amerikaiak két szállító repülőgépét és meg­rongáltak egy harmadikat. A lövedékek által eltalált gépek másodpercek alatt el­égtek. A füst több mint 300 méter magasságban terjen­gett a támaszpont felett. A heves támadás a dél-vietna­mi központi fennsíkon folyó elkeseredett harcok harma­dik hetét nyitotta meg. Hír- ügynökségi jelentések sze­rint a mintegy hatezer fő­nyi amerikai katonaságot a szabadságharcosok nyolc­ezres létszámú serege zárja körül. Dak To repülőterét a dél­vietnami szabadságharcosok szerdán a heves reggeli tá­madás után délután is ak­natűz alá vették. A körül­belül egyórás délutáni tá­madás főleg katonai jármű­vekben okozott kárt, és lő­Algir—Aden Néhány órával azután, hogy hivatalossá vált:Ahg- lia nem a FLOSY nevű ha­zafias szervezettel, hanem a rivális NLF-fel kezd tár­gyalásokat a dél-arábiai köz. igazgatási hatalom átruhá­zásáról, a FLOSY „általános offenzívát” jelentett be. Abdel Makkavi, a FLOSY (a megszállt Dél-Jemen fel- szabadítási frontja) főtitká­ra, az APS algériai távirati irodának adott nyilatkozatá­ban közölte: „a FLOSY fegyveres erői kedden álta­lános offenzívát indítottak Aden város ellen és folytat­kedves kitüntetett veterán elvtársak! Mi későbbi nemzedékeket képviselünk. Szeretném megmondani, hogy önök a döntő időben és a döntő he­lyen ott voltak és kiálltak az igaz ügyért, ahogy az méltó kommunistákhoz, a munkásosztály, a dolgozó nép, a magyar nép becsü­letes fiaihoz illik. Ezt mi nagyra értékeljük- önök ötven esztendővel ez­előtt nem az elismerésért tették, amit tettek, de bizo­nyára sokat jelent önöknek, hogy a szovjet nép is em­lékezik rá, s a magyar kom­munisták, az öntudatos em­berek mai és ifjabb nem­zedéke is tudatában van annak, mit tettek önök. Mi azon az úton járunk, ame­lyet önök törtek, igyekszünk ugyanolyan tisztességgel és becsülettel járni rajta, aho­gyan önök jártak. Engedjék meg, hogy a Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottsága, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa és kormán szerraktárakat robbantott fel. A kifutópálya teljesen megrongálódott, úgy hogy csak helikopterek tudnak le- szállni a repülőtéren. Az AFP különtudósítója, aki a második aknatűz idején a helyszínhez közel egy bun­kerben tartózkodott, tele­fonjelentésében Dien Bien Phu harci helyzetéhez ha­sonlította a látottakat. Mint mondotta, a lövedékek két- három percenként csapódtak be, s miközben a tudósító beszélt, Saigonban a telefo­non át hallani lehetett a lőszerraktárakban bekövet­kezett robbanásokat. A Dák To-i támaszponttól északra a partvidéken szabadság- harcosok lelőtték két napon belül a harmadik amerikai helikoptert, amelyen nyolc amerikai katona tartózko­dott. Mindannyian életüket vesztették. A VDK felett Nghe An tartományban a légvédelmi tüzérség lelőtt egy amerikai harci repülőgépet. A VNA közlése szerint ezzel együtt az amerikaiak 2530 gépet vesztettek. ják előrenyomulásukat, bár angol gépek bombázzák őket és a brit hadsereg az ellen­fél oldalán beavatkozik. A FLOSY vissza akarja szerezni azokat a pozíciókat, amelyeket Anglia „a dél- arábiai szövetségi hadsereg bizonyos elemeivel karölt­ve” átjátszott az NLF-nek. „A nemzeti felszabadítási front, fájdalom, hajlandó volt szerepet vállalni ezek­ben a manőverekben” — mondotta Makkávi. A FLO­SY főtitkára azt is közölte, hogy Dél-Arábia bizonyos körzeteit továbbra is a FLOSY ellenőrzi. nya nevében szívből, őszin­tén gratuláljak önöknek ma­gas és megérdemelt kitünte­tésükhöz. Mindnyájan — ma­gam is — azt kívánjuk: legye­nek sokáig közöttünk, mert nagy és jó érzés lehet önök számára tudni, hogy mi van ma a világon. Ez adja meg a legfontosabbat, azt, hogy nem hiába harcoltak. Mi igyekszünk a ma feladata­it meggyőződésünk és lelki­ismeretünk szerint becsület­tel elvégezni, hogy önök lás­sák és mi elmondhassuk nem hiába harcoltak. Emelem poharam a szov­jet népre, a magyar—szov­jet barátságra, a magyar népre, a kommunizmusra s az önök egészségére, kedves elvtársak! Az elkövetkező napokban magyar internacionalisták további csoportjainak ad­nak át szovjet kitüntetése­ket Több mint ezer sze­mély kap „Harci Érdemek­ért” emlékérmet. Ez alka­lommal valamennyi megye székhelyén rendeznek ün­nepségeket. Az alábbi riportunk­ban szereplő Szilágyi Lajos elvtársnak szer­dán Budapesten a Szov­jetunió nagykövetségén a Vörös Csillag Ér­demrendet nyújtották át. Húsz faluban ment híre Lajos bácsi előadó délután­jainak. Először a falusi pártszervezet, KISZ és az iskola szervezte meg a mándi és borzovai úttörők találkozását a hetvenhárom éves Szilágyi Lajos bácsi­val. Az eredmény meglepő volt. Záporoztak a kérdések és amikor az idős ember elfáradt a mesélésbe, azzal váltak el, hogy egy hét múlva folytatják. Október végén már negyedszer kell megrendezni a fiatalság találkozását 1919 hős kato­nájával, aki végigküzdötte a Szovjetunió Vörös Hadse­regében a polgárháborút. És a meglepő az, hogy a szom­széd községek, Vámosoroszi, Fülesd, Penyige, Kömörő ifjúsága, kis és nagydiák­jai kérték, őket okvetlenül értesítsék. Olyan időben tartsák, amikor nincs el­foglaltságuk. Mi a titka Szilágyi Lajos szava erejének? Ezt meg­tudni keltünk útra a szat­mári végekre, a parányi kis faluba, ahová lángoló bük- kök vérvörös sorfala kö­zött vezet az út a hulló fa­levelek aranyában úszó szí­nes őszben. Tatjána — Teréz — Tueska Mindjárt az elején meg­lepetés ért bennünket. Egy történet helyett kettőt, egy hős helyett egy hőst és egy hősnőt találtunk a ter­vezett történethez. Mert Szilágyi Lajos „orosz asz- szonyt hozott” haza a há­borúból a Vityebszk mellet­ti Prutnyikból, ahol hadi­fogoly is volt. Tatjána Szi- monovna Fedosza, vagy ahogyan a kis szatmári fa­luban elnevezték és megsze­rették, Teréz néni, Mánd életének jellegzetes figurá­ja lett, a falu legdolgosabb asszonya, messze földön hí­res háziasszonya a Fő ut­ca 10. alatti kis háznak, ahol példás rend van most is, ragyog a konyha, dús a kis veteményes kert. A szor­gos munka eredménye­ként, vidámsággal és éle­lemmel tele a kamra és néhány fiatal fenyő árulko­dik a távoli fehér-oroszor­szági kis faluról, ahol a fenyő volt minden kiskert dísze, és ahol Tatjána né­ni, — vagy ahogyan Lajos bácsi melegen becézi: Tucs- ka (ez a Tatjána orosz be­ceneve) — kislány volt öt testvére között. Először tehát halljuk en­nek az ötvenéves szerelem­nek a történetét. Mint ha­difoglyot, mezőgazdasági munkára adták ki Dmitrij Fedoszhoz, az öreg paraszt­hoz, akinek minden fia ka­tonáskodott akkor, kellett a munkáskéz. Szegényparaszt volt Dmitrij apó és a da­liás huszár szakaszvezető hamarosan megbecsült csa­ládtag lett nála. Ottmaradt a békekötés után is dolgoz­ni nála, mert be kellett vet­ni a földet és bár vágyott haza, úgy érezte, ez még kötelessége. A környéket ta­tárok dúlták és elvitték a két lovat. Szilágyi Lajos elment a tatárokhoz vissza­szerezni. Kissé hangosan is beszélt talán velük. Ottfog­ták. „Otthon” már aggód­tak érte, amikor a falu egy tatár barátja kiszabadította. És a lovakat is hazahozta, így történt aztán, hogy ami­kor a fehérek, németek elő­ször bejöttek a faluba, a háziasszony őt és két társát, meg a legnagyobb lányát, a kinyílt szépségű Tatjánát együtt rejtette el a széna­pajtába, a széna alatt épít­ve nekik egy kis búvóhe­lyet. — És ugye, ott született a szerelem? — kérdezzük a bácsit. Ránk néz, felemeli a szemöldökét: — Hogy képzeled, azt. édes fiam? Tiszta lány volt áz. Úgy vigyáztunk mi akkor ott, mint a kistest­vérünkre. Tíz napig bújtak a széna alatti kuckóban. Ez még 1918 őszén volt. Amikor a daliás magyar huszár vöröskatona lett, úgy járt haza Prytnyikba szabadságra, mintha haza­jönne. A következő évben, 1919-ben a honvágya is le­csitult, hiszen Magyaror­szágon is Tanácsköztársaság lett, úgy érezte, a hazájáért is harcol, egy front lett számára a világ. Májusban, 1920-ban esküd­tek örök hűséget egymás­nak. Amikor leszerelt, 1922- ben természetes volt, hogy az asszony kövesse az urát: hazahozta Magyarországra, így lett Tatjána Fedoszá- ból Teréz, majd Teréz néni Mándon. Két gyermeket ne­veltek fel becsülettel. Meg­értő, mintaszerű családi éle­tet éltek. Az a csodálatos első hadsereg! Kint ülünk, a ház előtti kis pádon. Süttetjük ma­gunkat a színarany őszi nappal. Botjával belekotor a hulló levelekbe, mintha a múlt avarját kaparná fel. Nagyokat gondolkozik, úgy mondja a régi történetet, ízesen, kihangsúlyozva be­lőle, ami fontos. — Húszéves voltam 1914, október 26-án, — ötvenhá­rom esztendeje — amikor bevonultam katonának. Nem egészen egy évig har­coltam. Akkor, 1915 május 28-án fogságba estem. Kiad­tak mezőgazdasági munkára. Fogságomról csak jót mond­hatok. Az orosz nép szere­tett bennünket, magyar ha­difoglyokat. Különösen Vi­tyebszk környékén, ahol először dolgoztam, mi is úgy éreztük magunkat, mintha itthon lennénk. Ugyanazok a sovány, agya­gos földek, ugyanazok a gondok, ugyanaz a szegény­ség. Nemcsak, hogy ellen­ségnek nem tekintettek bennünket, hanem egyene­sen családtagnak vettek. Voltak híreik arról, hogy a magyarországi falvakban is jól bánnak az orosz hadi­foglyokkal. Úgy érezték, ezt viszonozniok kell. Fa­lun lassan járnak a hírek. Amikor úgy jött híre, hogy vége a háborúnak, elindul­tam hazafelé. De amikor Kijevbe értem, meghallot­tam, hogy milyen bajban van a fiatal szovjet, körös­körül tépi az ellenség. Többszörösen az életemet és egészségemet köszönhet­tem akkor már az orosz szegénységnek, akiknek a szabadságát készültek leti­porni. Nem sok buzdítás kellett hozzá, hogy az akkor születő Vörös Hadsereg to- borzóinak tenyerébe csap­jak. Voltunk akkor így so­kan. Igen sok magyar ha­difogolytársam lépett be az első lovashadseregbe. Álta­lában az volt az elv, hogy az idősebbeket gyalogosnak, a középkorúakat tüzérnek vették be, a magamfajta fiatal parasztfiúkat pedig a lovassághoz. így lettem tag­ja én is a nemzetközi diví­ziónak, amiben rajtam kí­vül ukrán, román, bulgár fiatalok is voltak, legtöb­ben azonban magyarok. Szakaszparancsnok lettem, ami azt jelenti, hogy három éven át hatvan embert ve­zettem a harcba. Bizony, a tűzkeresztség nem jól sike­rült. Az első bevetésen, Smérinkánál, a németek és a fehérek úgy átnyomtak bennünket a Dnyeszterén, hogy abban nem volt semmi hiba. De akkor végigjárt ben­nünket a parancsnok, nagy szőke bajszú egykori őrmes­ter megmagyarázta, hogy ez nem olyan háború, mint az uraké volt. Bujkálni, hasal­ni, így nem lehet győzni. Attól kezdve az első lovas hadsereg soha nem szen­vedett vereséget. Három esztendőn keresztül szám­talan csatában vettem részt, de mi soha ki nem kaptunk. — Hogy hívták azt a pa­rancsnokot? — Bugyonnijnak! Ha megdicsért — engem sok­szor megdicsért — el kel­lett lovagolni előtte és meg­ölelt, megcsókolt. Ez a ke­mény férficsók többet ért, mint egy akármilyen medá­lia. A házasságom utáni napon riadó volt és hét hó­napig nem láttam fiatal fe­leségemet, de nem álltunk meg Varsóig. Minden té­len háromhónapos iskolára küldtek bennünket, szakasz­vezetőket. — Ott mit tanultak? — Sokat. Hogyan kell viselkedni. Hogyan kell ve­zetni. Hogyan kell ébresz­teni a harcra. — Lajos bácsi tudja, hogy a Bugyonnij vezette első lo­vas hadsereg milyen híres volt? Az öreg harcos eddig csendben, a gondolkozástól kissé meggörnyedve ült a kis pádon. Botja időnként megreszketett a megerőlte­tett gondolkozástól. Térde is remegett alig észrevehetően. Most megmerevedik a tisz­teletteljes kérdéstől — (hi­szen a hangsúlyon érezhet­te, mennyire meg vagyunk illetődve, hogy a híres Bugyonnij-hősök egyikével beszélgetünk), kihúzza ma­gát, a reszketés megszűnik és meleg szemét ránk for­dítva, emelt hangon mond­ja: — Az első lovas hadse­regnek, édes fiam, nem volt párja a világon. Mióta emberek harcolnak, annál kiválóbb katonák nem küz­döttek a föld kerekén. — Mi volt ennek a titka? — Az, hogy győzni akar­tunk, győznünk kellett. Az, hogy a győzelemért nem ismertünk fáradságot. Az, hogy jól képeztük egymást. Az, hogy visszafelé nekünk nem vezetett utunk, csak előre. Az, hogy a parancs­nokaink jól megtanulták a hadtudományt. Az elveszett falu A harcok odakint véget értek. Szilágyi Lajos lesze­relt és hazaindult. Halmi­ban román állampolgárnak írták be, ezért nagyon so­káig tartott, amig hazaeresz­tették. Megfigyelő táborok­ban vallatták, volt-e vörös­katona? Kicsit gondolkozott csak, aztán elmondta. Ak­kor kinyitottak egy albu­mot, ott volt benne a fény­képe, amint a szakasza előtt lovagol. Évtizedekig állt rendőri felügyelet alatt. Ha a kert alatt , ment ha az utcán, csendőrök szólítot­ták meg, kérdezgették. Az­tán megérte azt, 1944 októ­ber 26-án, pontosan harmine évvel a bevonulása után, — hogy a falu temetőjéig elé­je ment a szovjet katonák­nak, öleléssel, csókkal kö­szöntötte őket oroszul. Természetesen keresték i közöttük a földieket. Végre egy fiatal tiszt prutnyiki volt. Tatjána néni a testvé­rei után érdeklődött. Csak nagynehezen tudták kiven­ni belőle, hogy a kis falut teljesen kiirtották a fasisz­ták, még a kutak is tele voltak holttestekkel, nem maradt életben egy csecse­mő sem. Azóta már a Vö­röskereszt útján is tudakol­ták, de úgy tűnik, hogy a Fedosz családból csak Tat­jána néni maradt életben, aki elkísérte ide, Mándra a családját is védő hős ka­tonát. Ezt bizony nehéz elvisel­ni, még öregen, annyi min­den után is. De Szilágyi Lajos hangja annál érce­sebb, amikor fiatal hallga­tói kérdései záporoznak fe­léje kis, rögtönzött előadásai után. S most már mi Is értjük a fiatalok érdeklődését. Gesztelyi Nagy Zoliik Theodorakisz és társai meshurcolásával a demokráciát és a szabadságot fogják perke A Hazafias Népfront Or­szágos Tanácsának titkársá­ga, az Országos Béketanács elnöksége és az Országos Béketanács tudományos bi­zottsága szerdán táviratban tiltakozott a görög igazság- ügyminisztemél Mikisz Theodorakisz, a világhírű zeneszerző és társai perbefo­gása ellen. — Magyar földön is őszinte megdöbbentést, mély megbotránkozást váltott ki a hír, hogy katonai bíróság elé állítják Mikisz Theodo- rakiszt, és azokat a hazafia­kat, akiket az emberiség legszentebb eszméinek, cél­jainak szolgálatáért zártait börtönbe. Vádat emelnek ellenük, mert politikai meg­győződésükkel, tetteikkel azt a Görögországot képvi­selik, amely az értelem és a felvilágosodás hazája volt, s a tudomány, a kultúra, a művészetek megannyi nagy­szerű alkotásával ajándé­kozta meg a világot. Theodorakisz és társai meghurcolásával, katonai bíróság elé állításával a demokráciát és a szabadsá­got fogják perbe. Bármi legyen is a vésztörvényszé­kek ítélete, a népek szemé­ben a vádlók ülnek majd a vádlottak padján, s az el­nyomók az igazi bűnösök. Kádár János beszéde FLOSY-offenzíva Adenben

Next

/
Thumbnails
Contents