Kelet-Magyarország, 1967. november (24. évfolyam, 258-283. szám)
1967-11-12 / 268. szám
Szabolcs-szatmári tájakon Könyvespolc Változó tanyabokrok Felső sima, tanyaközpont, Soltész Albert rajza Nyíregyházától tíz kilométerre, a kálmánházi út jobb oldalán Hosszuhát-ta- nyabokrot jelöl a térkép. A valóságban pedig Hosszuhát márcsak egy utcarésze az alakuló Felsősima központjának. Meg is kértek, különösen a tisztségviselő emberek a párttitkár, a tanító, a tanácskirendeltség vezetője, hogy erről a részről az új nevén írjunk. Hiszen ami van, az már nem egyetlen tanyabokoré — nem is egy hozta létre — nyolc tanya 1600 lakója büszke arra. Most legújabban arra büszkék, hogy ennek a tanyavilágnak, pontosabban az ifjúsági klubjának a neve bejárta az országot. Újságok, rádió, televízió adta tudtul: sok száz ifjúsági klub közül országos első lett a felsősimái Petőfi Sándor művelődési tereir\ klubja. A* elsőséggel 30 000 forint, is jár, amiből már szépen lehet gyarapítani a klubot, aminek negyven tanyai KISZ-tag a gazdája és hírnévszerzője. Az lenne most a legkézenfekvőbb, hogy a klub eddigi tevékenységéről, tagjaikról, terveikről írjak, ahogy ilyenkor szokás. Elnézést kérek a fiataloktól, de rendhagyó leszek és a háttérről írok, amiből kinőtt az ő nagyszerű eredményük és még sok más említésre méltó dolog. A klub kiváló vezetője, Csertő Kálmán igazgató tanító és a terület párttitkára, Nagy Zoltán egy monográfiának beillő feljegyzésbe kezdtek. Ez Felsősima utolsó 30 évének jelentősebb eseményeit foglalja össze. A gyűjtésbe az általános iskolások és a művelődési terem honismereti szakköre is részt vesz. A kötetecske címe: Virrad a tanyán. Ebből olvashatjuk, hogy ez a rész elütött a többi tanyabokroktól. Ha a tanyabokrokról beszéltek, általában a fényesszőrű lovat hajtó, a nyíregyházi piacra taligán vágtató tirpák parasztról esett szó. Itt azonban egy 1200 holdas egyházi birtok volt, amit Kiár Sándor bérelt, s még két kisebb uradalom, a Kózsai és a Csengén foglalta el a java földet Kevés volt a szabad paraszt, annál több a cseléd. A háború utolsó éveiben a németek deportáltakkal és orosz hadifoglyokkal dolgoztattak a Kiár uradalomban. A lakosságnak kevés lehetősége volt velük érintkezni, de a rövid találkozások sem múltak el nyomtalanul, különösen nem az az embertelenség, ahogyan a németek bántak az agyonhajszolt páriákkal. A felszabadulás után nem véletlenül alakult itt meg elsők között a kommunista párt 1946-ban már a kommunista párt nyíregyházi városi székházában, a Rákóczi úton kultúrműsort adtak a tanyabeli kommunista fiatalok. A visszatérő nagybérlő fiát a szétosztott földekről a helyi kommunisták tanácsolták el saját erejükből. A környező tanya- bokpok gazdag paraszjainak gyűrűjében már a negyvenes évek végén termelőszövetkezetet alakítanak, egyidő- ben a városszéli agrárprole- tárökkal. Termelőszövetkezetük eléggé váltakozó sikerrel gazdálkodott. Olyan eredményt, mint a Ságvári, vagy a Dózsa, a két városszéli kertész szövetkezet, soha nem tudtak felmutatni. Nem örököltek sem épületet, sem kertészetet, vagy gyümölcsöst, csupán szántóföldi termeléssel foglalkoztak. Bizony az ilyen szövetkezetekre a fokozott állami beadás idején nem a legjobb idők jártak. De még az utóbbi években is nyomta őket a fentről adott terv, a 10—15 féle ipari növény termelési kötelezettsége. Nagy Zoltán párttitkár mondta el, hogy az itt élő javakorabeli emberek többsége dohányos volt az uradalomban. Dohánytermeléshez csak az utóbbi években foghattak, mert a város kiírta nekik, hogy hány hold cukorrépát, paradicsomot, vagy borsót termeljenek amihez nem volt kedvük, hiszen soha nem termelték, nem ismerték. Az állattenyésztéshez nem voltak meg az épületek. Pedig az uradalomban 20—25 literes teheneket fejtek azok az emberek, akik most is az állattenyésztésben dolgoznának szívesen. A pártszervezet és a termelőszövetkezet vezetősége a tagság véleményével egyetértve a növénytermelést most takarmánytermelésre és a dohányra állítja át. A dohány márciustól januárig ad munkát. Méghozzá olyan munkát, amit fiatalok, nők és öregek is el tudnak végezni. Az SZTK, a nyugdíj, a családi pótlék és a háztáji is azoknak jár, akik bizonyos munkanapokat letöl- tenek. Ehhez azonban munkaalkalom is kell. Ezért karolta fel a vezetőség a dohánytermelést és az állattenyésztést. Mind a kettő sok munkát és jó jövedelmet Is ad, ha hozzáértők végzik. Ez • a kis szövetkezet (1500 holdas) hatszáz hízót ad. el az idén is az államnak. Két és fél holdanként egy hízott sertés. Évente 20 000 baromfit is felnevelnek. Most a pártvezetőség azon gondolkozik, hogy a dohányosokat januárban—februárban cirokseprűkötéssel foglalkoztassák. így teljes évi munkaalkalmat nyújtanak és még többen mennek vissza fiatalok, olyanok, akik a távol a családtól most 1200— 1300 forintot keresnek, otthon pedig minden hónapban elérhetnek 1400—1500 forintot is. Nagyon drága yplt eddig a gépek üzemeltetése, mert egy csavarért is Nyírtelekre kellett behu- zatniuk az elromlott traktort, vagy munkagépet. Sokszor két gép esett ki a munkából egyik ami elromlott, a másik, ami behúzta a javítóállomásra. Már készül ' a saját műhely, ahol néhány fiatal munkát kap, de még ennél is fontosabb, hogy a félórás javításokkal nem kell napokat eltölteni. Hosszan lehetne még sorolni a szövetkezet új mechanizmusát, de e helyett annyit, hogy a sok visszásság ellenére is a szövetkezet honosította meg az ember munkáját megkönnyítő gépeket. Itt ismerkedtek meg a műtrágyával, a vegyszerekkel, új búza, kukoricafajtákkal és itt termelhetik újra nagyüzemileg, de saját hasznukra a kedvelt dohányt A kulturáltabb, az emberibb élet kibontakoztatását segítette a népi állam támogatása is. A három kilométer bekötő út az 1961-ben kigyult villany, a telefon- vezeték, a postaépület a kultúrház, sok milliójába került az államnak. A kiváló klubmunka hátteréhez tartozik, hogy 159 rádió, 14 televízió ad nap mint nap művelődési lehetőséget. Ez sokkal több volna, ha a szétszórt tanyákra is el lehetne vezetni a yillanyt, de erre nincs anyagi erőnk. A műveltség fokmérője, hogy a felszabadulás előtt újságot nem is látó emberek ma 18 féle képes és hetilap mellett 93 Szabad Földet, 26 Nép- szabadságot és 48 Kelet-Ma- gyarországot is olvasnak. Ezen a területen a múltban egy községi és egy egyházi tanító tanítgatott Most 8 tanteremben (jövőre még kettő épül) 9 pedagógus foglalkozik a gyermekekkel. A tanyának 1800 kötetes könyvtára van. Hetenként kétszer van filmvetítés. Az Igényeket jelzi, hogy 1962- ben tartottak egy író-olvasó találkozót és akkor 120 forintért vettek könyvet a megjelentek. Ebben az évben 1700 forint áru könyv fogyott el egy hasonló találkozón. Probléma? Van. Több buszjárat kellene. Mindenütt villanyt szeretnének. Nem elegendő még a jó ivóvíz, a mélyfúróit kút. A központban kijelölt házhelyeket már beépítették. A közeljövőben 14 család szeretne új házat építeni. Két év alatt huszonkettőt építettek. Dióhéjban ez lenne a háttér, ami lehetőséget és kedvet is ad a felsősimái fiataloknak a nagyszerű klubélethez, ahhoz a példás munkához, amivel az országos első helyre verekedték magukat. Nagy dolog ilyen versenyben az élre kerülni, de ez a hírnév csak akkor marad meg, ha nem a versenyért dolgoztak, hanem saját művelődésükre és szórakoztatásukra továbbra is ilyen munkát végeznek. Visszatérve még egyszer az igazgató és a párttitkár által szerkesztett Virrad a tanyán című gyűjteményhez. Abban ez áll:, „A múltban a fiatalságnak, nyáridőben egyedüli szórakozása volt az ürgebár. Ez azért kapta az „ürgebár nevet, mert ahogy az árokpartok, gyepek szabadon élő állata az ürge táncolt, úgy táncoltak a gyepeken, mezítláb egy szál ci- terára a fiatalok. Ma pedig magnóra táncolnak és tv- filmről vitatkoznak villanyfénynél. Csikós Baláss lovas Uszió: Gyökértől lombig Nyugodt, kissé melankolikus férfiére néz ránk ezekben a hetekben a Kossuth téri könyvesbolt ablakából. A fénykép alatt, aranysárga fedelű kötetek terítik be a kirakat alját. A kép Lovas László budapesti költőt,, a kötet — Gyökértől lombig — pedig a költő verseit mutatja be az olvasónak. Izgalmas dolog, ha valaki negyvenen túl, ötverhez közel adja kezünkbe első verseskötetét. Itthoni barátai, akik sok töprengő séta közös emlékét őrzik, tanúsíthatják, hogy Lovas László milyen áhitatos megszállottsággal, a színvallás milyen kemény kényszerével készült versei megírására, összegyűjtésére. Nyíregyházán született, Kossuth gimnazista volt, elégikus találkozások kötik ehhez a városhoz, ehhez az iskolához. Édesanyja ma is itt él. Érzékeny sorokban vall róla a könyv első költeményében: „Te bennem élsz, és mindig bennem éltél, te többet adtál, mint amit lehet; ' ha bántottak, Te szó nélkül értettél, közelséged is megpihenle- tett, s bár gyönge vagy, de harcra ösztönöztél, és lettél nékem egyre fényesebb.” (Anyám-) Az anyai közelségben töltött gyermekkor után Lovas Lászlónak is ki kellett innia a „gyűlölettel és sebekkel bélyegzettek” poharát: innen ered haragja mindenfajta elnyomással szemben, s vágyódása „szomjat oltó társak” után. Felszabaduláskor szenvedést feledve, sérelmet félretéve lépett rá a „messzenyíló útra” s amint a Curriculum vitae-ben írja, nem kis eredménnyel: „Teérted az Ember nehéz útját jártam, ’ s a keresgélés kanyargó labirintusában rátaláltam törékeny lombikodra.” Színekben, áradó látomásokban, mély értelmű jelzőkben, nagybetűs szimbólumokban tobzódó szabad versek beszélnek a költő eddig megélt életéről, etnber- fölfedező útja élményeiről. Mi ennek az útnak a tartalma, mondanivalója? Kőny- nyű is, nehéz is egy mondattal felelni rá. Megmér retni külső-belső világunkat, makacsul harcolni a még emberibb létért. Ez a szándék tetszik ki A bábu című míves szonettjéből éppúgy, mint A kegyelem oratóriuma című vers kaotikus kavargásából. S ugyanezért rokonit ja büszkén Lovas László a maga költői programját Apollinaire és Aragon vagy Voznyeszenszkij és Jevtusenko költői törek- véseiveL Sok a kötetben az olyan vers, mely a viviszekció ir- galmatlanságával boncolja a század emberének vétkét, vágyait. (Halál-tábornok, Dohog a Hudson-hajó, Tisztíts meg bűneinktől, Napok vonulása stb.) Ezekből a művekből érthetni meg leginkább Lovas László emberiköltői felelősségét, s elsősorban ezekkel tarthat számot az olvasó rokonszenvére, együttérzésére. Mint ahogy együtt érez vele a meleg hangú bevezető írója, a megyéjebeli József Attila-dí- jas költő, Rákos Sándor, a kötet nyíregyházi szerkesztője, Margócsy József és — reméljük — a szülőváros, a megye minden versszerető lakója. Bory Zsolt Ismeretterjesztés és propaganda Népművelők körében a minap az új gazdasági mechanizmusnak a kultúrára, oktatásra és népművelésre gyakorolt várható hatásáról beszélgettünk, vitatkoztunk. A vita során szó esett az ismeretterjesztés propagandájáról is. E kérdésben két álláspont alakult ki: az egyik szerint a tudomány komoly dolog, önmagunkban hordják igazolásukat, semmi ok nincs arra, hogy a tudományt propagáljuk, az ismeretekhez reklámízű eszközök frivoli- tásával közeledjünk. A másik az a felfogás, amely az ismeretterjesztést önmaga propagandistájává avatja. Eszerint a jó előadás, vagy a jó ismeretterjesztő írásmű önmaga vonza és teszi a hallgatókat vagy olvasókat . mind mennyiségben, mind érdeklődésben egyre növekvőbbé. Következtetés: nincs tehát szükség semmiféle propagandára. Ezeknek az álláspontoknak az eredménye, hogy a tudományos ismeretek közlésének alig-alig van valamiféle propagandája. Az ismeretterjesztés csendben, propaganda és reklám nélkül folyik és így tart ez már hosszú évek óla. Az áruk propogatív ajánlása: a reklám kívánatos az iidítő italoktól kezdve, a legkülönfélébb háztartási gépekig, és van lehetőség, nemcsak az üdülés és pihenés, hanem a szórakozás sokféle műfajának, köztük a legnemesebbek egyikének: a könyvnek és az olvasásnak a propagálására. Vajon szentség- törésnek kell-e tekintenünk azt a szándékot, amely az ismeretterjesztés fontos tevékenységét is a propaganda, vagy ha úgy tetszik: a reklám reflektorfényébe kívánja állítani? Úgy véljük: nem! Ennek kettős, igen komoly oka van. Egyfelől nem kétséges, hogy mind a társadalom-, mind a természettudományi ismeretek széles körű terjesztésére nemcsak adott, de egyre fokozódóbb intenzitású szükség van. A tájékozódás, a tengernyi ismerethalmaz közötti megbízható eligazodás mind egyéni, mind társadalmi oldalról ezt a munkát fenntartás nélkül igényli. Az igénnyé formálódott feladat- ellátást viszont — és itt jelentkezik a másik ok —, csak úgy lehet megvalósítani, ha az ismeretterjesztés is él azokkal az eszközökkel, amelyek a korszerűi propagandát jelentik és nem egyszer á reklám hatásait is biztosítják. A szellemi világ egyre szélesedő piacán — épp úgy mint az anyagok árusító fórumain — nemcsak valódi értékek jelentkeznek eladási igénnyel. Talmi cikkek vegyesen kavarognak valóságos gyémántokkal, és ha az előbbiek mellett hangosabb, elevenebb figyelem- felkeltés folyik, mint az Utóbbiak sokszor szerény, vagy legtöbbször semmit sem mondó némasága, úgy aligha kétséges, hogy a figyelem, a tömeges érdeklődés a kevésbé értékes, ke- vébé jelentős „árukat” juttatja érvényesüléshez. A folyamat ilyen alakulásának káros volta vitathatatlan, és éppen ezért az ismeretterjesztés munkája és munkásai számára sem lehet közömbös. Mind a szóbeli, mind a vizuális (képi és Írásos) ismeretterjesztés önmagát is propagálja, ha jó és értékes. Ezzel megelégedni azonban könnyelműség volna hiszen az a kör, amelyen belül az ismeretterjesztés megnyilatkozik minden esetben szűknek bizonyul. Kell tehát valami többlet, ami ezt a kört kitágítja, sokak számára hozzáférhetővé teszi. Ez a propaganda! Igaz ugyan, hogy az ismeretterjesztés legkülönfélébb alkalmait a hírközlés több tényezője: hírlapok, műsorfüzet, meghívók, olykor plakátok stb. az emberek tudomására hozzák, íme: a hiányolt propaganda itt van. De ez csak az előadás címét, esetleg előadóját jelzi, de senki és semmi nem szól arról, vajon az előadás puszta címe mit takar? És ez az a többlet, and a korszerű tudományos ismeretterjesztés propagálásából, közhírrétételéből minden esetben hiányzik. Az előadás egyszerű címe legtöbbször nem mond semmit vagy legalábbis nagyon keveset arról, amit a cím takar. Legfeljebb az avatottak érthetik, de a nagy és széles tömegek számára mindez hozzáférhetetlen. Nem a címek propagálása hiányzik, a címek mögötti tartalmat kell propagálni, s ha úgy tetszik, vagy úgy szükséges: reklámozni is. Hogyan? Mindenekelőtt és minden esetre: korszerűen. Ez azt jelenti, hogy a rendelkezésre álló propagatív eszközök minden modern és használható változatának széles körű alkalmazásával, amire a modem ember a körülötte nyüzsgő életben felfigyelni képes. Ugyanakkor az ismeretterjesztés propagandájának komolynak, ízlésesnek és mértéktartónak kell lennie. De bármilyen legyen is az az eszköz, amit az ismeretterjesztés propagandája adott esetben felhasznál, soha sem lehet szürke és unalmas. Ez a propaganda halála. A korszerű, tartalmas, komoly és ízletes, ugyanakkor eleven, színes és változatos ismeretterjesztő propagandáról gondolkodni, beszélni; vitatkozni kell. Be kell iktatni ismeretterjesztésünk napi problémáinak állandóan szőnyegen forgó kérdései közé, valahol oda, ahol az ismeretterjesztés módszertani módozatait tanulmányozzák az erre hivatottak, de talán elevenebben, kevesebb töprengéssel és több aktív megnyilatkozással. Cross Szilárd Új magyar Hímek Hernádi Gyula írta, Ré- nyi Tamás rendezte az „ötödik parancsolat” című filmet. A Középhután forgatott film a háború napjaiban játszódik egy faluban, ahová öt katonaszökevény vetődik el. A produkció felvonultat egy sor neves színészt, köztük Moór Mari- annt, Papp Évát, Konzc Gábort és Avar Istvánt. Ugyancsak vidéken forgatták a hamarosan elkészülő „Bohóc a falon”-t. Zenefelvételnél tart Fazekas Lajos első játékfilmje, a „Lássátok feleim” amely mai történet, mai fiatalokról. A főbb szerepeket Dőry Virág, Huszti Péter, Mentáros László ét Benkő Gyula alakítja. „Fiúk a térrSP címmel Szász Péter rendező fejezett be új filmet. A történet Budapest német megszállásának idején játszódik. „Nero várok holnapig” es az új címe a Komlós János forgatókönyvéből készült, s forgatása alatt „Tíz perc az nagy idő” néven szerepelt új filmburlesznek. A Kormos Gyula rendezte szabálytalan műfajú filmben a főszereplő Iglódi István mellé olyan közismert mulattatok sorakoznak fel, mint Kabos László, Kazal László, Alfonzé, Márkus László ét Lóránt Lenke.
