Kelet-Magyarország, 1967. november (24. évfolyam, 258-283. szám)

1967-11-28 / 281. szám

MEGfEGYZES:

Kollektív szerződés, kollektív előkészítés

Aggály Ap koveteímenv

(Jj beruházási politikánk-'s a szabolcsi iparfejlesztés

Megyénk gazdasági szakemberei, közgazdászai körében gyakran vitatott téma jelenleg a beruházási póliti- ka várható változása. Visz- Szatérő aggály, hogy. ' vajon mi lesz Szabolccsal 1968 után; amikor a beruházások .jelentős része — mintegy á - fele — vállalati döntés alapján a helyi fejlesztési alapból valósul meg. Többen ki is mondják: Ez a ma is

meglévő aránytalanságokat tbrmelné újjá s csak nőne a távolság más országrészek és megyénk között.

őjra termelődik-e ez aránytalanság?

Mit Is jelente az a bizonyos „saját fejlesztési alap”? Se kevesebbet, se többet annál mint amire valamely vállalat a lehetőségei és körülményei között képes: a nyereség egy bizonyos hányadát. Megyén belül is, de más megyékhez viszonyítva méginkább kiütközik a vállalatok közötti óriási különbség. Nyilvánvaló, hogy a kisvárdai bútorgyár megközelítően sem rendelkezik a jövőben olyan saját fejlesztési alappal, mint például valamely Pest környéki, több ezer fős bútorüzem, vagy mondjuk a Tisza vasvári Alkaloida. Ilyen formán valóban úgy tűnik: újratermelődnek az aránytalanságok.

Ez viszont sem a népgazdaságnak, sem az' adott országrésznek nem érdeke. A tervszerű ipartelepítés, a munkaerő célszerű igénybevétele sürgeti a megnyugtató megoldást, a differenciált beruházási politikát. Az, hogy a népgazdaság*lag rendkívül fontos és nagy volumenű beruházások továbbra is a kormány hatáskörébe tartozik, már önmaga is segít az aggályok szétoszla- tásában. Persze, nagyobb gyár, üzem telepítése súlyos milliókba — olykor százmilliókba — kerül, amit nem lehet máról holnapra előteremteni. Különben is az adottságok, a lehetőségek kiaknázása nem csupán va donatúj gyár építésével old ható meg. Megyénk kisebb teljesítőképességű helyiipari üzemei még eredménye sebben tudnának bekapcsolódni az ország gazdasági vérkeringésébe, ha módjuk nyílna a meglévő adottságok továbbfejlesztésére

Csakhogy itt a termelés volumenével arányosan a nyereség is kevesebb, mint egy hatalmas ipari nagyvállalat, nál, tehát, kisebb az az> ösz- s2eg -is,, amit öntevékenyen fejlesztésre- fordíthatnak.- Hova, mennyit?

Ezen a gondon .segít -az az iparfejlesztési alap, mely elsődlegesen az elmaradott területek — köztük kiemelten Szabolcs — iparosításának meggyorsítását szolgálja. Ez állami dotáció formájában jut el a szükséges üzemhez. További segítség, hogy a juttatás felhasználá- s It nem központilag döntik el a jövőben: ott csak az irányelveket, a megyei kereteket rögzítik. A konkrét igénybevétel — a hely és a mérték — meghatározása a mérvéi tanácsok hatáskörébe tartozik. Ezen a szinten döntenek tehát afelől, hogy egy-egy válla'at fejlesztési programját 20—50 százalékos nagyságon belül milyen mértékben támogatják, szoros összefüggésben a megye közvetlen érdekével. Indokolt, hogy az így kapott pénzösszegek ne aprózód.ia- nak el, mert gazdaságos fel- használásuk csak koncentráció útján történhet. Nyíregyháza, Mátészalka, Kis- várda és Nyírbátor kínálja erre jelenleg a legjobb lehetőségeket.

Bár az iparfejlesztési alap esetében is jelentős milliókról van szó, e lehetőségnél sokkal szélesebb a kedvezményes hitelfelvétel módja, mely jövőbeni beruházási politikánk egyik új vonása. Még akkor is, ha egy vállalat elég erősnek érzi magát saját erőből, bankhitel útján történő fejlesztésre, a hitel- kérelem sorolása vagy a visszafizetési határidő megállapítása döntően befolyásolhatja a kezdeményezés sikerét. Országos viszonylatban megyénket előnyösen

érinti majd a kedvezményes hitelfelvétel lehetősége, de megyén belül sem mindegy, hova jutnak el ezek a százezrek, milliók, összhangban a települések távlati fej lesztésével ez utóbbi lehető ség kiaknázása főként Nagy- kálló. Fehérgyarmat és Vá- sárosnamény esetében ígérkezik gyümölcsözőnek.

Első:

a gaidaságosfég >.

Persze, nem hagyhatjuk számításon kívül, hogy a több országos nagyvállalat a vidéki ipartelepítés keretében az elsők között keresi majd Szabolcsot. Ennek máris vannak jelei megyénkben. Ugyanakkor arról sem feledkezhetünk meg, hogy ezek a vállalatok a rendelkezésükre álló beruházási összegeket csak akkor siet nek felhasználni az iparilag elmaradott területeken, ha ott nagyobb hatásfokot tudnak elérni, mint központjukban, a szóban lévő ösz- szegek keletkezési helyén Ellenkező esetben ali gha segítenek valamelv megye város munkaerőfoglalkoztatási és más gondján. Indokolt, hogy a beruházások megvalósításához szükséges feltételek — kedvező terület, közmű, elegendő szakmunkás, — stb. — megteremtésében az eddiginél jóval kezdeményezőbbek legyenek a helyi tanácsok és más szervek.

Tehát kevés csak várni a segítséget a meglévő aránytalanságok felszámolásában. Beruházási politikánk legfontosabb követelménye a jövőben a minden eddiginél eredményesebb termelés felmutatása lesz.

Angyal Sándor

Megyénkből s vásárosnaményl rakodóról szállítják a legtöbb cukorrépát a Szerencsi Cukorgyárba.

A pedagógus párttitkár

Először úgynevezett „mintaüzemekben"’, az előkészítés „modelljeiben” kezdődött. Az egyik helyen kilenctagú „vezérkar” tárgyalta és küldte tovább az elgondolást, a másikban műhelyenként, a harmadikban „témafelelő_ •ők” bevonásával, illetve az ezek körül kialakított munkacsoportok révén juttatják el a gondolatokat — két irányba. Az egyik: „alulról” felfelé, a másik irány: a

már kialakult, körülbelül véglegesnek tekintett tervezet elgondolását „felülről lefelé”, ha ugyan ez az egész iránymegjelölés nem elavult ócskaság. Hiszen a kollektíva, a sokat emlegetett közösség, miközben a szakszervezetek „hangszóróján” a hangját hallatja, tulajdonképpen rajta tartja a kezét a vétójog új kódexén is. Ugyanakkor önmagunkat csapnánk be, ha azt állítanánk, hogy minden szakszervezet minden üzemi szerve képes is az egyenjogú partner szerepére, a jogok érvényesítésére,... és ez nem is titok, Most kell felnőni, ezekben a hónapokban {meg években, mert az új mechanizmus nem valami néhány hét alatt bejáratható „kisko. esi”) az új feladatokhoz, viták, az új bevezetésének nehézségei, gondjai, csalódásai, előreszaladásai és esetleges visszakozásai között.

Pesszimizmus ez? Nem, csak a realitások, az élet tényeinek előzetes figyelembe vétele. De hiszen a kollektív szerződések sem egye. bek, mint ilyen józan „költségvetések” a gyáron belüli lehetőségekkel. Nem kívánsághangverseny ez, nem is a „mit kíván a magyar nemzet” mai szintre vetített óhajlistája. A szerződés azért szerződés, hogy teljesíthető és ezért megkövetelhető igényekről szóljon mindkét fél részéről.

Mindkét fél alatt a gyárat (a holnaptól sokkal önállóbb gyárat) és a dolgozók közösségét (ezt a korábbinál ma már ugyancsak felnőttebb és érettebb együttest) értjük. És ezzel a két fél megnevezésével nem éri sérelem azt a szép és magasztos tényt, hogy az üzem vezetőivel együtt egy célért dolgozik.

Mert csak akkor dolgozhat jól, ha jól előkészített önként vállalt kötelezettségek biztosítják... mindkét felet elgondolásainak sikeré-- ről. Minél jobb ez az előkészítő munka ma, minél szélesebb a kör, amely véleményét hallatja és figyelembe véteti: annál széleNehéz megtalálni Kriston Gézát, a pedagógus párttitkárt Gáván. Az öreg Tömöri Sándor a tsz irodasegéd féléje felpillant a favágás közben, s ő újságolja.

— Géza mindig útban van. Ha nem tanít, a határt járja mióta megválasztották. Talpraesett, egyenes ember. Ismerem kisgyerek kora óta. — Én nem vagyok párttag kérem, de mióta itt van mintha megváltozott volna minden. Egyenesebb a fejlődés.

Széthúzás, egyenetlenség. Rokonizmus, s egymás hibáinak a kölcsönös elnézése bénította hosszú ideig a több mint három és fél ezer holdas közös gazdaság párt- szervezetének munkáját- Ez kihatott az egész tsz-re is. Akadt itt önjelölt jócskán, amikor arról volt szó, ki legyen az új párttitkár. Csak éppen Kriston nem gondolt arra, hogy neki szavaznak bizalmat

öt hónap óta két helyen áll helyt. A munka dandárjában, aratáskor választották meg. Szabadságra sem tudott elmenni. A 43 éves tzig-vérig fizikatanár, aki

sebb a bázis, amelyen holnap a termelés újszerű mechanizmusa dolgozni kezd.

Ez a közös felkészülés éppen ezért vizsga demokratizmusból. ,

A demokratizmus, a szocialista demokrácia: nagyon sűrűn emlegetett és mint az olvasó bizonyára tapasztalta, mindig továbbfejlesztendőnek nyilvánított vívmányunk. Nem írtak még le róla cikket és nem mondtak el beszédet ebben az országban, amely ne állt volna ki amellett, hogy jó ai, amit elértünk, de tovább kell fejleszteni. És ez Jgaz is: mert minden örvendetes eredmény új és új lehetőségeket tár fel, amelyeket tovább lehet mélyíteni és szélesíteni.

Az üzemi demokrácia, a munkahelyi demokrácia rendkívül sokoldalú tennivalói között ez a jelenlegi előkészítő időszak: nagy . lehetőségek forrása. A Munka Törvénykönyve ugyancsak széles körű vitája után most a nagyon gyakorlati, helyi feladatokhoz, a műhely életének körülményeihez, a gyár „testére szabott” program. jogok és kötelezettségek megbeszélése válik a dolgozó ember. elsősorban az üzemi munkás, műszaki, tisztviselő természetes közéleti tevékenységévé. Ahol formálisan történik meg a bevonásuk, ott semmitmondó és gyenge keretek születnek De ahol a szavakat az emberek valódi meggyőződése és őszintén, a közösség érdekében megformált (ha nem is mindig hibátlan) elgondolásai hozzák felszínre, ott valószínűleg messze a várakozást meghaladó eredményeket érhet el a gazdasági és politikai vezetés. A napokban írta egy gazdasági szakíró, hogy „az életbelépő gazdasági reform az ország minden lakosát érinti”. Egyszóval: tömegek kérdéseiről van szó. A kollektív szerződések kollektív előkészítése magában foglalja a tömegek alkotó válaszát az új viszonyok feltette kérdésekre.

Gondoskodni kell róla,

hogy ez a hang törés és torzulás nélkül jusson el minden illetékes fórumhoz és jó, egészséges „partneri viszony” ihletője legyen. Idő még van, — de nem túl sok idő. Ennek a vizsgának — demokratikus módszerekből, szocialista tudatból és józan realitásfelismerésből teendő vizsgának — közeledik a határideje.

<B.)

országos folyóiratban is publikálta tanítási eredményeit, szép eredményeket ért el a fizika és fotószakkör kialakításában, s olyan tanítványokat nevelt, akik ma már mérnökök vagy matematika—fizika szakos tanárok lesznek. Most itt nevel a tsz-ben. Három évet elvégzett az Agrártudományi Főiskolán is. Körülményei gátolták, hogy nem folytathatta. De ért az emberek nyelvén, szereti a földet. És ezt mindenki tudja róla.

Feszített a munkatempója, de nem panaszkodik. Hű maradt az iskolához is. „Le kellett mondanom a szakkörök vezetéséről, a főiskolára jelentkezők előkészítéséről, arra, hogy neki szavazzanak de 12 órában tanítom a fizikát”. Reggel öttől—hattól este tízig van talpon.

— Melyik a nehezebb?

— Nem lehet különválasztani. Elsősorban pedagógus

vagyok, de a púrttitárnak is pedagógusnak kell lennie. Elsősorban nevelő. Csak az iskolában a gyerekekkel, a tsz-ben pedig a felnőttekkel foglalkozom — mondja.

Kedvesen fogadták, hisz legtöbbje valamikor tanítványa volt, vagy azoknak a szülei. És ez nagy előny. Őszinték hozzá. Nem panaszkodik, hogy rossz lenne a munkamorál, a fegyelem, de mégis™.

— Az bánt legjobban, amikor látom, hogy nem az egyszerű emberek vétenek, hanem valamelyik vezető beosztású — mondja. — így jártam amikor a szénelosztást, vagy a burgonya, ku- koricarészelést ellenőriztem.

Eseteket említ, amikor intézkedni kellett, megbüntetni az egyik vezetőt, a traktorost, s úgy, hogy érezzék:

ebben a nevelés a cél. Nem

megsérteni az embert, emberségében. Az egyik tsz- vezetőségi tagot hat hónapig „kizárták” a vezetőségi tagsággal járó megbízatásából. A traktorost egy évre eltiltották a gép vezetésétől. Sokrétű a munkája. Legutóbb a taggyűlésen a káderhelyzetet elemezték. Korábban mindig az éppen vezető funkcióban lévők eldöntötték ki legyen brigádvezető. Ez megszűnt. Most egy brigádvezetői posztra a pártvezetőség öt személyt is javasolt.

— Választhat a tsz-veze- tőség, nincs megkötve a keze. De érvényesül a párt- szervezet vezető szerepe is. Itt volt az őszi vetések megtárgyalása. Először a kommunisták vitatták meg, mii hová vessenek. S, hogy ez miért jó? Azért, mert többségében közülük kerülnek ki a traktorosok, brigádvezetők, akiken lényegében múlik, hol legyen elvégezve a munka — sorolja.

Ezért is sikerült jó magágyat készíteni, s az őszi vetéseket sikeresen befejezni. Ott van az emberek között Járja a határt, ellenőrzi a munkákat. És az emberek szívesen fogadják. Tudják, hogy nem részrehajló... Pedig, am.kor megválasztották, akadtak, akik azt várták tőle, hogy ő majd most újabb garnitúrát, „klikket” alakit ki maga körül.

— Bízni kell az emberekben — vallja. — Néha nagyon nehéz, s ha nagyon bosszús vagyok, kipihenem magam a diákok között Itt mindig felüdülök. Élvezem a tanítást, nem jelent megterhelést.

Most újra taggyűlésre készül. Elemezni fogja a párt- szervezet. hogy mit mennyiből állítanak elő Végzi az önköltségszámítást. Kezd valóban tudományossá válni az új párttitkár áldozatos ! munkája nyomán a pártmunka Gáván.

Sokat várnak tőle az em-' berek.

Farkas Kálmán'

Az ígéret szép szó...

Az állattenyésztők elégedetlenek. Joggal, s ennek panaszos levélben is hangot adtak. A levelet kilencen írták alá és sérelmezik, hogy a pátrohai Rákóczi Termelőszövetkezetben nem tartják be az 1967 február 22- én tartott közgyűlés határozatait. E határozat szerint az állattenyésztőket havi 890 forintos bér és 30 munkaegység illetné. Jelenleg .300 forintot kapnak és 45 munkaegységet.

Hogy a 800 forint miként csökkent háromszázra, annak van elfogadható magyarázata. A tsz vezetői szóban megállapodtak az állattenyésztőkkel, hogy csökkentik a készpénzfizetést 500 forintra, ellenben tizenöttel növelik a jóváírandó munkaegységét. Végül is az 500 azért 300, mert a bank — a főkönyvelő szerint — a kifizetendő munkabér 60 százalékát engedélyezi.

Ugyancsak a főkönyvelő mondta, a gondozók nyugodtak lehetnek, megkapják a különbözetet és mindazt, amire jogosak.

A főkönyvelő válasza megnyugtató Ennek ellenére az állatgondozók nem érzik annak. Molnár István az érdekeltek egyike el is mondta, hogy miért. Ök ígéretet, kaptak arra is. hogy a természetbeni juttatásoknál — az átlagot véve alapul — megkapják részüket. Nos. ő kap 300 forintokat és természetben eddig mindössze 140 kilogramm rozsot és 140 kilogramm búzát vitt haza Mit vitt haza más? Az egyik növénytermesztő függetlenül a részes művelés reá eső jövedelmétől. rozsból közel hét mázsát, búzabé’ három mázsát, kukoricából négy mázsát, cukorrépából négy és fél mázsát és més epvéb természetbeni juttatást kapott.

Az állattenyésztők a 300 forintot nem munkadíiként kapják, inkább azért, hogy a tehenészetben és általában mindenütt hajnal háromtól este hétig dolgoznak, s a községtől hat kilométerre van munkahelyük. Ezt az utat, valamint a plusz munkát honorálják. Az állatte- nvésztők brigádvezetője elmondta, hogv egy évvel ezelőtt is igen leromlott volt az állatállomány, s ez részben a rossz takarmányozás, részben a hiányos gondozói munkából adódott. Az állatokhoz most fiatalok kerültek, olyanok, mint Molnár István, s ennek eredménye, hogy a gondozásra nem lehet panasz, az állatok szépek. Molnár István viszont azt mondja, évekig a 4. számú AKÖV-nél dolgozott, havi keresete mindig a 2000 forint fölött volt. Idén azért vállalt munkát a tsz-ben, mert ígérték, amit távol a családtól keresett, azt a tsz- ben is megkapja.

Az ígéret szép sző... a megtartása Pátrohán jelenleg még csak egyoldalú. Az .állattenyésztők mindent megtettek annak érdekében, hogy a gazdálkodás igen lényeges és alapvető ága, az állattenyésztés rendbe jöjjön, további fejlesztésre alkalmas legyen. Ezt nem csupán az ígéretek megtartásával kell honorálni, de a gondozók azon túl is jutalmat érdemelnének.

S. E.