Kelet-Magyarország, 1967. november (24. évfolyam, 258-283. szám)

1967-11-26 / 280. szám

ÉVSZŰKÖK

E#y harminc évvel ezelőtti felkér én Párizsban én

egy mai—Nyírbátorban

Beszélgetés Molnár István koreográfus, érdemes művésszel

Molnár Istvánt, a Magyar

Népköztársaság érdemes művészét kérte fel a nyírbátori zenei napok rendező bizottsága, hogy a következő alkalom reprezentatív programjaként készítse el a nyírbátori „Szentvér utca legendája” koreográfiáját. A művész a felkérést elfogadta, s majd együttesével az Állami Budapest Tánc- együttessel itt mutatják be először, s azt követően minden évben a Báthoriak korát megjelenítő táncjátékot

A legenda

és a „báfatáncoltató“

— A nyírbátori felkérés után azonnal hozzáláttam az anyaggyűjtéshez. Több napot eltöltöttem ebben a községben, s a szinopszist már elkészítettem. A koreográfiái munka most hónapokat igényel, az együttes betanítása pedig egy évet. A betanítást előreláthatólag a jövő év szentemberében kezdem, előtte alapos Stílustanulmányokat kell folytatnunk.

Az együttesnek nem ez az első szabolcsi témájú tánca. Molnár István tizennyolc- húszéves néprajzi gyűjtőmunkája során hónapokat töltött megyénkben is. Többek között itt fogant a „Bábtánccttató” ihlete is, melynek színhelye Nagykálló.

— A „Bábtáncoltató”, az ököritói fergeteges, a nyírvasvári botoló valóban mind

innen származnak, de ezeket a táncokat az együttessel kivittük szűkebb hazájából az ország és a világ színpadaira. Érdemes megjegyezni, hogy a „Bábtán-. coltató”-t, amelyet már sok helyütt bemutattak, itt Sza- bolcs-Szatmárban, tehát Nagykállóban sem volt módunk még előadni.

Vállaljuk a betanítást

A nyírbátori legenda bemutatását azonban exkluzívnak tervezik: ezt a táncdrámát csak itt és csak a zenei napok alkalmából láthatják majd az érdeklődők.

— Először 1969-ben adjuk elő a „Szentvér utca legendáját”, s már ezen a premieren szeretnénk helybeli szereplőket is bevonni a munkánkba. A későbbiek során fokozatosan átadnánk e táncot a nyírbátoriaknak. Vállaljuk a betanítást.

A koreográfus és együttese az első bemutatóig, s azt követően is gyakori vendége lesz a kultúrális rendezvény-hagyomány megteremtésén dolgozó szabolcsi községnek. Az eredeti történelmi színhely lesz e művészi munka egyik fontos „műhelye”.

Molnár István művészete Párizsból indult. Harminc évvel ezelőtt arra kérték az ott élő művészt, hogy csináljon egy igazi magyar estet. „Mi is az, hogy magyar”? — gondolkodott az ifjú táncos, s a választ itthon találta meg: hazajött, s ismerkedni kezdett hazája táncaival, zenéjével. A 3200 magyar faluból háromezrei járt be két évtized alatt. A szabolcsi falvak mindegyikét ismeri: avatott szakértője a szabolcsi, szatmári, beregi táncoknak.

— Nehéz volt a gyűjtőmunkám során az alanyokat táncra fogni, de mire ideértem Szabolcsba, már rutinosan gyűjtöttem.

Milyenek a mi táncaink?

A mai táncművészet jelentős alapját képezik a szabolcs-szatmári népi táncok. Mi jellemző leginkább megyénk táncaira?

— Itt a verbunk dominói. A táncok a férfiaktól kemény, katonás táncmodort, a lányoktól pedig a férfiakéval egyenlő erőt kívánnak. A szabolcsi, szatmári táncok hallatlan elevenségükkel Magyarország összes táncai közül a leglendületesebbek. Hogy ez mennyire így van, bizonyítja együttesünk műsora is: mindkét műsorfélidó végét szabolcsi tánc zárja, a tyukodi és az ököritói tánc. A peremvidékek népi tánc művészete mindig kölcsönhatást mutat, így a szatmári táncoKoan az erdélyi és az ukrán táncok kölcsönhatásait, s az ottaniakban a szatmári Hatást lehet felfedezni.

Szilágyi Szanolc*

Tamás Menyhért:

Görögország

Bár nem látom köveid káprázatát,

kisebesedett, konok tested, mint dőlnek hanyatt rajtad ájult ciprusfók, mint vörösük a sírástól éjszakáid szeme, ütődnek szikláidhoz a meggyötört emberarcok, mint hal meg mindennap vállaidon a virradat, fuldoklik homlokodon a sárral bekent értelem, vérzik melled a könyörületet nem ismerő fegyverektől retteg Iszonyú szakadékaid felett az ég.

... Nem láttalak, aggódó képzeletem visz hozzád,

egyesít partjaid nyugtalanságával,

hol kötözött lábbal is szirtakit lejt fiad, Zorba;

kötözött

lábbal is

tánc

a tánc,

homokba zuhant tündöklés az önkívület.

kötözött lábbal is tánc

a tánc —

kíséretül a mélység ritmusát zúgja a tenger és «zabiricígíból megtért hullámaival mossa sebeidet.

Nyíregyházi bábosok a tv-ben

A közelmúlt területi báb- fesztiválon a nyíregyházi

VI. általános iskola bábosai Szabolcs, Borsod és Hajdú megye résztvevői között a legjobbaknak bizonyullak, így érdemelték ki azt, hogy a Magyar Televízió meghívta a 10 fős együttest az országos bemutatóra, ahol részben felvételről, részben egyenes adásban adhatnak számot tudásukról. A felvételek a napokban zajlottak le. Most a nyilvános adásra készülnek, amit december

I6-án sugároz a tv A csoportos bemutatón kívül fellép majd Szarvad! Katgün VIII. osztályos tanuló 's, akinek rendkívüli bábn^ képességei felkeltették a tv szakembereinek figyelmét A kislány két báb szerepét egvedül iátssza. Visszatérésük után házán eg-'sz

es*ét betöltő műsorral lépnek közönség elé.

Vaszary János

100 esztendeje, 1867. november 30-án született a modern magyar festőműveszet érdekes, nyugtalan mes. tere, Vaszary János. 1939- ben hunyt el, és életének 7 évtizede alatt nemcsak az európai művészettörténet élt át addig soha nem tapasztalt, gyors és ellentmondó stilusváltozásokat; ezek a változások mind maradandó, művészettörténeti értékű nyomokat hagytak Vaszary életművében is.

Értelmiségi csalódból származott. Budapesten, Münchenben és Párizsban folytatott művészeti tanulmányokat; járt Itáliában, Spanyolországban. Kora minden új stíluseszményére érzékeny, minden szellemi újdonságért lelkesedő volt, s legalább hétszer változó alkotói korszakban mindig jelentősei — olykor kiválót — alkotott.

Fiatal művészként a finom naturalizmusnak nevezett stílus indította útjára, s a természethez erősen kötődő ábrázolásmódot „tejben oldott” lágy színekkel egyesítő századvégi irányzatban már olyan remekművei születtek, mipt a mai nézőt is megdöbbentő fiatalkori Önarcképe 1887-ből. Ezzel máris magáévá tette az irányzatot, hogy azután rögtön újabbal találkozzék, a századforduló szecessziónak nevezett törekvésével, amelynek erényei érett asszony- portréjának eleven vörösei, nagy feketéi, e stílusban komponált falkárpftjai mutatják, míg Aranykor című

— A Taormlnal göröe «típMz.

(MTI foto — Szebellédy Géza felvétele)

festménye bizonyítja talán y legjobban a szecesszió valóságtól menekülő sejtelme: misztikumát.

És közvetlenül ezután születtek életművének legkeményebb, a realitásokhoz legjobban kötődő kompozíciói. Életkapcsolata ekkor — századunk legelső évei ezek stílusában és társadalmi szándékában egyaránt megnyilvánul. A nemrég még elvágyódó Vaszary a legpontosabb festői aprólékossággal festi az egyik legégetőbb társadalmi jelenséget, a parasztság elesettségét, súlyos életét. Szolgalegényt ábrázolt és fáradt erős Részes aratókat, ünneplő parasztasszonyokat és pihenő búcsúsokat. Száraz, szinte kegyetlen előadásmódja először a népviselet-ábrázolásokban oldódik, vidámodik, hogy hamarosan lobogóan erős színekkel, nyugtalan formákkal teremtsen ismét újabb, kötetlen Vaszary korszakot. Ez a könnyed, magával ragadó színesség uralja majd életének utolsó, években és képekben legterjedelmesebb szakaszát, ezt idézi Taormina című képének reprodukciója is —, addig azonban még több új szándék keríti hatalmába hosszab-rövidebb ideig.

Az első világháború előtt a festőt még mindig a fiatalok között emlegetik, amikor immár 5—6. pálfordu- lásával gazdagítja a magyar művészetet. Valóban gazdagítja, mert mind az erősen megkomponált, új mértani rend szerint igazodó szobabelsői, mind fegyelmezett csoportkompozíciói — 1910. körül szigorú, kötött komponálással váltotta az eddigi oldott festőiséget — a korabeli piktúra legjobb alkotásai közé tartoznak. Akárcsak világháború szülte művei, frontoktól, szenvedő és elégedetlen katonákról. hadifoglyokról készített vásznai’ amelyek ugyancsak keményebb hangon beszélnek a tragikus világégésről.

Nemcsak sokat átélő festő, tanárként is példamutató mester volt. Évtizedeken keresztül a Képzőművészeti Főiskola tanára, s ezekben a legreakciósabb 20—30-as években a leghaladóbb professzornak tartják.

Életének utolsó 30 évét a nyugtalan színesség uralja. Nagyvilági témákat ‘est most. parkokat és pihenőket, tengert és fürdőzőket, választékos eleganciával. kitűnő tehetséggel és utánozhatatlan Ízléssel. S ha ekkor nem is ásott már oly mély igazságrétegekbe, mint hajdanán. kitűnő kénekkel '9- jezte be változatos életművét. amelyre lelkesen emlékszik az utókor most. századik születésnapján.

R. Gy.

Munkásarc

Soltész Albert rajz

H. Montarler rajz