Kelet-Magyarország, 1967. november (24. évfolyam, 258-283. szám)
1967-11-25 / 279. szám
Közlemény JUGOSZLÁVIAI UTINAPLÖ III. Elmélkedés (Folytatás az 1. oldalról) Az 1968-as évben a legfontosabb gazdaságpolitikai cél a tervezett gazdasági fejlődés megvalósítása és e közben a gazdaság zavartalan átállítása az új mechanizmus viszonyai közé, továbbá a reform minél teljesebb körű kibontakoztatása, szem előtt tartva a gazdasági fejlődés és az egyensúly követelményeit. Ezért a gazdaság; irányításnak elsősorban arra kell törekednie, hogy mérsékelt ütemű és kiegyensúlyozott gazdasági fejlődés, nyugodt és stabil fogyasztási piac alakuljon ki. A Központi Bizottság jóváhagyólag tudomásul vette irányelvként az 1968. évre vonatkozó fő tervmutatókat, melyek a nemzeti jövedelem 5—6 százalékos, az ipari termelés 8—7 százalékos, a mezőgazdasági termelés 3—4 százalékos növekedését irányozzák elő, és a kiskereskedelem terén mintegy 7 százalékos növekvő áruforgalommal számolnak. A Központi Bizottság szükségesnek tartja a beruházások finanszírozására felhasználható források és a beruházási anyagi eszközök minél jobb összhangjának megteremtését és fenntartását. A vállalati döntés; körbe kerülő beruházások arányának növelése mellett korlátozni kell a központi forrásból megvalósuló beruházások ösz- szegét az állami költségvetésből elsősorban a folyamatban levő beruházások folytatását kell biztosítom és csak kevés számú új nagy beruházás kezdhető eL A szocialista országokkal az árucsereforgalom hatékonyságának növelését kell elősegíteni. A belső piac egyensúlyát szem előtt tartva erőteljesen ösztönözni kell a tőkés export értékének növelését. Az állam; és a vállalati vezetés körében több és hatékonyabb kezdeményezés szükséges a tőkés külkereskedelmi egyenleg javítása, mindenekelőtt a jövedelmezőbb export érdekében. A Központi Bizottság elfogadta az 1968. évre tervezett életszínvonal emelkedésről és a fogyasztói árreformról szóló előterjesztést. Megállapítja, hogy a tervezett ár-, bér-, és jövedelem- politikai intézkedések megfelelnek a korábbi párthatározatoknak és a népgazdaság adott lehetőségeinek. Jóváhagyólag tudomásul veszi, hogy az 1968-as nép- gazdasági tervben az életszínvonalra vonatkozó előirányzatok értelmében a lakosság egy főre jutó reáljövedelme 3—4 százalékkal, az egy keresőre jutó reálbér 1,5—2 százalékkal emelkedik és a lakosság fogyasztása 5—6 százalékkal nő. A gazdaságirányítás reformjával életbe lépő szabad árformák körében várható áremelkedések és a hatósági árak körében foganatosítandó árcsökkentések együttes hatására a lakosság által vásárolt fogyasztási cikkek és egyes szolgáltatások árszínvonala 1—2 százalékkal emelkedhet oly módon, hogy a reáljövedelem tervezett 3—4 százalékos emelkedése megvalósuljon. Az alapvető szolgáltatások árait az árrendezés nem érinti. Az életszínvonal rendszeres emelése és a gazdaság- irányítási rendszer sikeres bevezetésének érdekében jó áruellátásról kell gondoskodni. Ezzel is lehetővé kell tenni a jövedelmek célszerű felhasználását, a fizetőképes kereslet lehetőség szerinti kielégítését. A Központi Bizottság szükségesnek tartja, hogy a kormányzati szervek az árszínvonal alakulásával folyamatos ellenőrzésen túlmenően, előzzék meg az indokolatlan áremelkedéseket, s a szükséges pénzügyi eszközökkel és jogi szankciók igénybevételével sújtsák a társadalmi érdeket sértő cselekményeket. A Központi Bizottság ismételten felhívja a figyelmet arra, hogy a gazdaság- irányítási rendszer reformja nagy horderejű társadalmipolitikai feladat, a szocializmus megvalósításához vezető forradalmi utunk egyik döntő állomása. A reform a népgazdaság és a termelés fejlesztése útján tovább erősíti társadalmunk szocialista jellegét és célja a dolgozók életszínvonalának, életkörülményeinek és munkafeltételeinek rendszeres javítása. A politikai felvilágosító munka a termelési és a gazdasági feladatok megoldására irányítsa a közvélemény figyelmét. Meg kell magyarázni, hogy a népgazdasági terv biztosítja a lehetséges összhangot a termelés és a szükségletek között. Ennek megvalósítása azonban az új körülmények között is a munka mennyiségén és minőségén, a dolgozók szocialista öntudatán, felelős magatartásán múlik. Meg kell érteni, hogy a vállalat fejlesztését, a dolgozók jövedelmének • növelését helyes és indokolt a termelő- munka eredményeihez kötni. A gazdaságirányítási reform életbe léptetésével a rendelkezésre álló eszközök helyes felhasználásával lehetőség nyílik a jó munka fokozottabb anyagi elismerésére, a szocialista elosztás elvének következetesebb alkalmazására. A Központi Bizottság hangsúlyozza, hogy a gazdaságirányítási reform bevezetésében, sikeres érvényesülésében, kibontakoztatásában, gazdasági feladataink eredményes végrehajtásában nagy fontosságú a dolgozók, a munkások, a parasztok, értelmiségiek, tudósok, a mérnökök és technikusok, az alkalmazottak, a gazdasági vezetők, a párt, állami és tömegszervezeti vezetők aktív közreműködése, a dolgozók kezdeményezéseinek felkarolása, az üzemi demokrácia továbbfejlesztése. A Központi Bizottság felhívja a pártszervezeteket, a kommunistákat, hogy a társadalmi erőkre támaszkodva, a dolgozók széles tömegeit mozgósítva folytassák tovább lendületesen felelősségteljes munkájukat az időszerű bel- és külpolitikai, valamint gazdaságpolitikai feladatok eredményes megoldásáért 51. — Hány csepp? — Most ötven. Hol csökken, hol több lesz. Az utóbbi fél óra alatt százhuszonöt köbcenti. Gyors számvetés: ez egy óra alatt kétszázötven, napi hat liter. Tehát ennyit kell beléje átömleszteni. Rossz májnál, vesénél ez majdnem halálos lehet. Meg aztán honnét veszünk ennyi sok friss vért? — Milyen az alvadékony- sága? — A hatodik percben képződik alvadók, igen gyenge. — Mindent beadtatok már neki, amit lehetett? — Tessék, felírtunk mindent. Gyima nyújtja a táblát. Nagy árkus, percek szerint beosztva. Nézem. Igen, mindent megtettek az alvadá- konyság fokozására. Dehát ki garantálhatja, hogy nincs-e valahol egy vérző BUDAPEST Komócsin Zoltán, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára pénteken elutazott Londonba, Nagy- Britannia Kommunista Pártja XXX. kongresszusára. NEW YORK A Biztonsági Tanács szerdai határozata értelmében U Thant ENSZ-főtitkár csütörtökön Gunnar Jarring svéd diplomatát nevezte ki hivatalosan közel-keleti személyes képviselőjévé.. Dr. Gunnar Jarring 60 éves, hivatásos diplomata, ENSZ ügyekben és a diplomáciában nagy tapasztalattal ren. delkezik. CHICAGO Dick Gregory, élvonalbeli amerikai néger színész, csütörtökön 32 napos éhség- sztrájkot kezdett az Egyesült Államok vietnami agressziója elleni tiltakozásul. Gregory ez alatt az idő alatt csak forralt vizet vesz magához, de fellép koncerteken és politikai előadásokat is tart. DELHI Péntekre Virradóra súlyosbodott a calcuttai helyzet. Szaporodtak az összetűzések a barikádokat emelő diákok és munkások, s a rendőrök között. Egyre több embert szállítanak kórházba súlyos sérülésekkel. A rendőrség eddig 900 személyt vett őrizetbe. LONDON Amerikai hivatalos személyiségek megnyugtató nyilatkozatai ellenére pénteken sem állt helyre a bizalom a dollár iránt és a világ aranypiacain fokozódott a hét elején kibontakozott példátlan aranyhisztéria. A világ különböző pontjairól özönlenek az aranyvásárlási megrendelések: feladóik az arany árának felértékelésére, azaz a dollár leértékelésére számítanak, mivel a dollár árfolyamát az aranyhoz viszonyítva rögzítették. LA PAZ A bolíviai hatóságok szerdán este engedélyt adtak a hadseregnek arra, hogy elárverezze a Bolíviában elesett Ernesto „Che" Guevara harci naplóját. A közel múltban már több ízben tekintélyes összegeket ajánlottak fel a napló közlésére igényt tartó külföldi folyó iratok. Az eladást engedélyező kormányrendelet kimondja, hogy a napló a bolíviai hadsereg tulajdona. Ily módon az árverezésre sor kerül annak ellenére, hogy Guevara családja tiltakozott a napló publikálása és értékesítése ellen. ereeske? Tán nem fordult még elő ilyesmi? S annál inkább, hiszen a szívet a mellkasfalon át préselték, amikor megállt... Állok, gondolkodom. A gondolat mindig több síkon mozog. A fő ez: mit tegyek? Szedjem ki a varratokat, vagy várjak? Természetesen egy-két nap és eláll a vérzés. De kibírja-e addig? Es mi lesz azután? Egy műtét — még akkor is, ha nem találom meg a nyilvánvaló vérzést, segítenie. Különböző helyeken átköthetnék, összeszoríthatnék néhány apróságot, vagy tán egyszerűen a szervezet magától hangolódik át... nem tudom. Általában segíteni szokott. De félek újra felnyitni. Újra meglátni a szívét, érezni ujjaim alatt az összehúzódásait! És lesni, hogy mindjárt megáll... „Masszázs! Defillibrátor!” Nem... A második sik. Az a nő szenved. Raja is. Egyiküket Split, az Adria parti fürdőváros, nemcsak kétezer éves műemlékekkel, a Dioc- letián palotával, a római és latin kultúra maradványaival dicsekedhet. A ma ott élő népek kultúrhagyomá- nyai is nagybecsűek. A jelenkor művészetét is kiemelkedő értékű alkotások képviselik. Közülük kétségtelenül Iván Mestrovics neve ' és művészete a legkiemelkedőbb. Alkotásait méltó keretek között őrzi Split. Az odaérkező látogatók, turisták között aligha akad olyan, aki fel ne keresné a Mestrovics galériát. A városból végig kell haladnia egy hosszú tengerparti sétányon, a Hotel Marjan toronymagasságba nyúló üvegkolosszusa előtt és ha történetesen senkitől sem kérdi, hol a Mestrovics múzeum, akkor is könnyen rátalál. Egy meredek ós dús mediterrán növényzettel befutott tengeröböllel szemben a külföldi rendszámú autóbuszok és autók sorát találja: a Mestrovics galériához érkezett. A szocialista Jugoszlávia aligha találhatott volna méltóbb helyett Mestrovics alkotásainak, mint a művész lakóházát. Belépve a kapun, mintegy harminc széles fehér kőlépcső vezet fel az udvarra. Magasan szabályosan nyírt zöld gyep, olajfák, pálmák és bokrok a kerítés mellett, a fák alatt a szabadon — Mestrovics alkotásai. Az utcáról nem látható a ház, csak a lépcső legmagasabb fokáról bontakozik ki. Klasszikusan görög templomstílus, dór oszlopokkal, érdekesen vegyülő szögletes reneszánsz vonásokkal. Az egész együttesen római császárkorabeli főhivatal, vagy előkelő patrícius otthonának benyomását kelti. E házban élt Mestrovics, és a látogató, ennek tudatában kissé megilletődve folytatja útját az udvaron, hogy újabb harminc fehér lépcső után belépjen az előcsarnokba. Beethoven IX. szimfóniája zeng a hatalmas átriumban. A zene és a monumentális szobrok hangulatában olyan érzés támad, hogy ez a muzsika is szobor. Örökre és végérvényesen, hangokból mintázva, amit csak pusztíthat az idő, de meg nem változik. Itt lakott a mester. A ház szobáiban, a földszinten és emeleten, a teremszerű helyiségekben a bútorok helyén szobrok, fehér carrarai márványból, fémből, fából készült alkotások. Termésem szerette. Ej, mit számítanak a szerelmi kínlódások! Inkább egy álló esztendeig kínlódnám szerelemtől és féltékenységtől, semmint itt álljak, választás előtt. Nem igaz: egy év az sok. Én is felüvöltenék. Azt mondanám: haljon meg inkább az egyik — a másik? Aljas természet. És még egy sik: a mieinknek itt lóg már az orruk. Már tizenegy óra. Mit ehettek? Valami semmiséget. Fiatalemberek, jó étkűek. Én már megtehetem, hogy nem eszem. Mi ez, már megint „én”? Nos hát, valamit mégis kell csinálnom. — Milyen a többi mutatószám ? Gyima: — Minden megfelelő. Pulzusa százhuszonnégy, vérnyomása száztól százharmincig. A vénáé száznegyven. A vénás vér telítése ötven volt, majd ötvenhét. — Vizelete? szetesen nem valamennyi Mestrovics alkotta szobor, de a termeket végigjárva a látogató előtt teljes az életmű. Nem cél itt művészetének méltatása,, de ebből annyi minden esetre nélkülözhetetlen, hogy nem a szolid ábrándok művelője Mestrovics. Szobrain sem a hatalmas arány a megdöbbentő, hanem az érzelmek .monumentalitása, amelyeket e szobrok stílusjegyekként magukon viselnek. A legmélyebb kétségbeeséstől, a meditációba vagy pihenésbe zuhant állapoton át, a rendíthetetlen nyugalomig vezet az érzelmek vonulata. Barátai és kiemelkedő történeti személyiségek mellet anyját, első és második feleségét, gyermekeit mintázta főleg. Legtöbbször az ő arcuk vonul el a madonnákban és harcosokban a látogatók előtt. És vonásaikban azt mintázta, ami az emberben — vagy amit szobrai képviselnek — az emberiségben elpusztíthatatlan: a vágyat, amellyel az ember a mága világát teremtette és teremti tovább. Kritikusai és ítélői a nagy francia szobrász, Rodin mellett jelölik helyét, akinek Mestrovics tanítványa, — Kevés. Lenya, mutasd meg a palackot. Ez az utolsó félóra. Mutatja. Mintegy ötven köbcenti sötét folyadék. Különben, nem is olyan rossz. Ha ilyen mértékben megy tovább, akkor mintegy két liter fog kifolyni. Bőségesen elég. — Légzés? öntudat? — Jó az is. Teljesen fölébredt, még nyugtalan is volt, ezért beadtam neki narkotikumot. Magától lélegzik, jól, ön is láthatja. Ha hozzájárul, nem... nem távolítjuk el a csövet. — Mennyi vér maradt? — Ljuba, nézd meg, mennyi a vér a hűtőszekrényben? — Miért nem tudod ezt te? Az ilyesmit minden pillanatban tudni kell. Pislog, mint akit tetten értek. Belül bizonyára szid. — Belezavarodtam, Mihail Ivanovics. Nemrég számítottam ki a teljes vérveszteséget és a pótlását. Gondolom. egy liter még lehet. — Gondolod?... Tudni kell. Kár kötekednem. De mégsem. Hányszor előfordult már ezzel a Gyimával, hogy egyszerre: „Nincs vér!” Ljuba számba vette az összes tartalékot. Még föl is irta egy cédulára. Sápadt, vézna, ajkán ruzsnyom. Szívesen kelleti magát, de követője és művészi pályatársa lett. A rangsorban tehát a legnagyobbak között említik és megjegyzik róla, hogy igazi népi tehetség. Mesék és népdalok hatására már gyerekkorában verselt és a kis pásztorfiú hamar elkészíthette első szobrocskáját. Tehetsége gyorsan utat tört, a bécsi Szépművészi Akadémián tanult, aztán Párizsban, majd Olaszországban, Svájcban és Angliában járt. A század első felében, kiállítások során ismerkedhetett meg művészetével Európa és Amerika. Szobrai Splittől Chikágóig a világ számos városában hirdetik művészetét. De nemcsak szobrai, hanem festményei és ma már műalkotásnak számító épületek sora is, amelyeket ő tervezett Csakúgy mint a házat amelyben lakott és most a Mestrovics galéria állandó székhelye. Jugoszlávia nemzeti kincse Mestrovics művészete. Az utókorra hagyott alkotásai nemcsak személyes tehetségének emlékei, hanem bizonyítékai a nép alkotó erejének, amelyből szármamost esze ágában sincs. Elcsigázott. Köpenyén vérfolt és ügyet sem vet rá. — ötszáz köbcenti van mai vérből és hétszázötven régi, tíznapos. Van ezenkívül régi vér az első csoportból, és vér a motorból, de magasfokú hemolizissel. — Ez hát a liter! Most világos a helyzet. És semmivel sem könnyebb. Határoznom kell. Ki is venné át a döntés terhét? Senki. Az én feladatom. Ilyet nem szavazás dönt el. Tán ébresszem fel ? Kérdezzem meg őt?... Elvégre róla van szó... Vagy Rajat, vágy ezt a másikat, Irinát?... Bolond vagyok. Az mondhatná meg, mi legyen? Mindenképp folytatni kell. Egyik oldal az ész — a másik az érzés. Hozzájuk közelebb áll, mint hozzám. Hát ő? Nem tudom. Szegény Irina. Fütyülök Irinára. Nem fog elpusztulni. Vagy — ki tudja, az Ilyesfélék néha belehalnak a szere’embe. Még ma is, a mi racionális korunkban. Függetlenül intellektuális érdeklődésüktől. Fogja magát és... Világos? A valószínűség nem nagy. Hát itt? Nem tudnám kiszámítani Természetesen, az esélyeink megnövekedtek, de még mindig maradt elég sok veszély. (Folytatjuk) zott. Kerekes Imre A Mestrovics galéria Ar!Ha nartí fíír_ NyikolaJ Átnőszov t Szív és gondolái” \ Regény Fordította: Radó György 1 I
