Kelet-Magyarország, 1967. november (24. évfolyam, 258-283. szám)
1967-11-03 / 260. szám
50 ÉVES A SZOVJETHATALOM ) A forradalom és a Nyíregyházi képeslap. Hammel J. fefr*». „HÚSGYÁR* a Málé§z8Üíai Állami Gazdaságban Álalakílofták a termelési szerkezetet az állattenyésztés érdekében Fél évszázad elég idő ahhoz, hogy lemérhessük: mit változott a világ attól, hogy a Szovjetunió — van. A világ persze, sok minden okból és sokfajta hatásra változik. De azon, amit a technika, a tudomány, az emberiség tudatosodása az utolsó ötven évben teremtett, felismerhetjük megkülönböztető bélyegét annak, ami a Szovjetunió hatására jött létre, ami azért, és csak azért történhetett így, mert a szocializmus, a kommunizmus megvalósításának kísérlete valósággá válik A Szovjetunió az egyetlen olyan ország —pontosabban születésétől kezdve a második világháborúig az egyetlen volt, amely egy eszme jegyében jött létre, egy korszerű, sok tekintetben korunk előtt járó, jövőbe mutató, de ötven esztendő viharaiban életképesnek. növekedésre késznek bizonyult eszme jegyében. Az eszme, a kommunizmus mindmáig nem valósult meg teljességében és tökéletességében. Ez természetes. Éppen azért, mert a kommunizmus nem ábránd és nem varázslat, csakis reális és csakis emberi módon, vagyis hosszú küzdelmes úton, győztes és vesztes csatákkal, magasra szárnyalva és megtorpanásokkal haladhat felé az emberiség. De az ötven esztendő ahhoz is elég volt, hogy bizonyítva lássuk: ez az az irány, amely felé a történelem, az emberiség halad. Hogy miből látjuk ezt? Abból is perzse, hogy 1917- ben Oroszországban volt egyedül szovjet hatalom, és ma 14 országban épül a szocializmus. Ez idő alatt, akárhogyan nézzük, összezsugorodott a Régi, és növekedett az Uj. A szocialista országok sorsa nem úgy alakult mint ahogy előre, sokszor telve illúziókkal, az úttörők, s itthon Magyarországon, mi magunk is elképzeltük. Mégis, ha ötven évvel ezelőtt megkérdezték volna az úttörőket: érdemes-e mindenüket, energiájukat, életüket odaadni azért, hogy megszülessen egy ország, amelyre egy világ acsarkodóit, bölcsőjében akarták megfojtani, a fasizmust szabadították rá, és az emberiség szabadságáért hozott második világháború nagy áldozatára is azzal feleltek, hogy megindították ellene a hidegháborút — bizonnyal azt felelték volna, hogy érdemes volt. Ha akkor előre látják, hogy a roppant ellenséges nyomás, az óriási problémák súlya alatt el is torzulhat az eszme, ha előre látják, hogy viszály támad a szocialista országok testvéri közösségén belül, — hogyne mondták volna akkor is, hogy érdemes volt, hiszen már nemcsak egy ábránd, már nemcsak egy országban valóság, hanem országok sorában, az emberiség egyharmada küzd azért, hogy megvalósuljon a szocializmus. Külön cikkek során, könyvtárra valót írhatnánk arról, hogyan befolyásolta a szocializmus országának léte, politikája, harca az emberek és népek szabadságának ügyét. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom idején a világrésznyi Oroszország fényes cári udvarával együtt maga is csak elmaradott gyarmat volt. Ma már alig vannak gyarmatok, bár az imperialista, gyarmatosító országok ma gazdagabbak és hatalmasabb eszközökkel rendelkeznek mint valaha Ma is van neokolo- nializmus, van a világban erőszak, elnyomás és kizsákmányolás. De ezzel szemben nemcsak az áll, hogy az emberi szabadságnak és a békének egy világhatalom és szocialista szövetségesei az őrzői. A Szovjetunió és a szocialista országok létének hatását a világtörténelemre, csak akkor mérhetjük le igazán, ha nemcsak azzal számolunk, amit ezek az országok elértek és megcselekedtek, hanem azzal is. amit a tőkés hatalmak nem érhettek el, és nem is cselekedhettek meg, ha azt is figyeljük, hogy ami rossz és kárhoza- tos, azért és csak azért nem zúdulhatott az emberiségre, mert van szocialista világhatalom. Külön tanulmány tárgya, hogyan változott meg a tőkés országok gazdasága, társadalmi rendszere a Szovjetunió létének hatására. Ma már el sem képzelhető, hogy a modern tudomány, a modern termelő erők kihasználhatók legyenek az „egyéni vállalkozás” a „szabad piac” hagyományos keretei közt, központi tervezés, állami beavatkozás, az erők nemzetközi méretű összefogása nélkül. Akarják, nem akarják a tőkés országok is csak így tudnak ma előre haladni. Minden arról vall, hogy a világban nem lehet többé a régi módon élni, hogy meg kell találni azt az új társadalmi együttélési módot, amelyben békésen és gyümölcsöt hozóan térnek meg korunk roppant energiái, amelyekkel az ember felépíthetné a földi paradicsomot, de amelyekkel meg is semmisítheti önmagát. A Szovjetunió, a kommunizmus leglényege, hogy kiküszöbölje az emberek életéből azokat az okokat, amelyek viszályt, erőszakot, háborúkat szőne. A kizsákmányolás, mások elnyomása, terület, hatalom, előjogok féktelen étvággyal, mások rovására megszerzése — sokan hiszik még ma is, hogy ez az emberi élet megmásíthatatlan törvénye. Pedig ez nem így van. A háborúk nem isten csapásai, az emberek szívesebben élnek benagyvilág csületesen és tisztán, ha ezzel jobban járnak, mint embertársaik elleni farkasviselkedéssel. A Szovjetunió, a szocializmus felépítésén fáradozva arra törekedett, hogy megszüntesse a háborúk okát. De addig is, amíg az egész világon megvalósul a szocializmus, arra törekszik, hogy ne zúduljon a világra atomkatasztrófa. Vannak az életnek, a gazdaságnak olyan területei, amelyben az Egyesült Államok előbbre van mint a Szovjetunió. Áll ez megfordítva is. De ami a legdöntőbb, azt a Szovjetunió ötven esztendő alatt el tudta érni: a világ legerősebb tőkés hatalmát is képes visz- szarettenteni az atomháborútól. Megérti-e vajon a világ, milyen veszélyben forogna, ha a földkerekség két leghatalmasabb állama közül az egyik nem szocialista ország lenne? Felmérhetetlen mit köszönhet az emberiség a Szovjetuniónak, már eddig is, és bízunk benne, hogy még többet köszönhet majd ezután. Azt már könnyebben lemérhetjük, mit köszönhetünk neki mi, magyarok. Ezt az országot a két világháború közt urai szovjet- ellenességre nevelték: 1919 után a fehérterrorral, aztán rágalmazó propagandával és hamis félfasiszta mítoszok terjesztésével, a Don kanyarba küldött, a Hitler utolsó csatlósaként elvérzett, félrevezetett magyarok keserves sorsával, s aztán még egyszer megpróbálkoztak ezzel, nyugati uszítok rágalmazó dajkameséivel: volt idő, amikor azt hallottuk a rádióban, hogy a Szovjetunió „Magyarország kizsákmányolásából tartja fenn magát” Vannak generációk, amelyek talán soha sem tudják teljesen kiheverni ezt a kórt, amit a régi Magyarország urai beléjük oltottak. De az új, felnövekvő nemzedék és az érett férfikorban járók megtanulhatták azóta, mit köszönhetünk mi, a tízmilliós, természeti kincsekben szegény, kezdetleges iparral félfeudális földműveléssel a szabadságba lépő magyarok az elmúlt két évtized alatt a 200 milliós, mérhetetlen természeti kincsekkel rendelkező, mindenkor elvtársi segítségre kész testvéri szomszédnak, a Szovjetuniónak. Azt köszönhetjük neki. hogy olyan ország, amelynek önérdeke az, hogy mi és a világ minden népe elnyomás és kizsákmányolás nélkül, szabadságban és jólétben éljen. A Szovjetuniónak nincsenek gyarmatai, a Szovjetuniónak nincsenek milliárdos profitokat hozó külföldi beruházásai, a Szovjetunió történelmi kísérleteket folytat egy új világ, egy új társadalom felépítésére amelyben megszűnik a háború és a szolgaság oka. Aki ezt akarja a saját népe számára, az támogatja ebben a Szovjetuniót. Patkó Imre Néhány éve még a milliós veszteségek gazdaságának tartották a Mátészalkai Állami Gazdaságot. Most? Az idén 700 ezer forint veszteséget terveztek be, s helyette három — ha nem több — millió lesz a nyereség. Hogyan és miért? — erről beszélgettünk Hegymegi Istvánnal, a gazdaság igazgatójával. Nincs föagronómus — A gazdaságnak 1634 hold szántója van, de nincs főagronómusa, az állattenyésztő feladata a szántó is. Ez nemcsak azért van így, hogy ne legyen rivalizálás a két fő-fő között (mert így azt etetik meg az állatokkal, amit megtermeltek,) hanem azért is, mert a szántó egyetlen funkciója, hogy kiszolgálja az állattenyésztést. (Közbevetve megjegyezzük, hogy a Mátészalkai Állami Gazdaságban sajátos termelési szerkezetet alakítottak ki. A gyümölcsös mellett csupán a sertés és juhtenyésztés maradt meg, tehát főként hús előállítására készült fel a gazdaság. Emellett nem foglalkoznak olyan növénnyel, amely ebbe nem illik bele, és nem is kifizető: például a rossz minőségű lápi burgonyával. Silókukoricára sincs szükség, mert fölszámolták a szarvasmarha negatívizá- ló állomást. Ezzel a fő termékeikre összpontosíthatják erejüket meg a beruházásokat.) — így alakult a gazdaság szerves egésszé. Ami megmaradt, azt aztán intenzíven kell termelnünk. Az állattenyésztő vagy megy a Dunántúlra takarmányért, vagy fokozza a termést. Az idén hét mázsa műtrágyát adunk a kukorica alá (ha nehezen is de sikerült beszerezni,) s ezzel a jelenlegi jó termést is lehet 7—8 mázsával növelni. — Most — a tavalyi 400 helyett — 25 ember töri le a kukoricát. Három év alatt hárommillióért vásároltunk gépet, de ezt ezentúl még fokozni kell. Az új nyereségelvonási rend követeli (nem előmozdítja, követeli!) majd a gépesítést, mert csak így tudjuk emelni a dolgozók jövedelmét. Ha kevesebb dolgozóra is lesz szükség, de azoknak kvalifikáltabbaknak kell lenniük. — így — a fehérjéken kívül — biztosítani tudjuk az állatok olcsó takarmányát. Ez pedig szükséges a gazdaságos termeléshez. Az idén nyereséges lesz az állattenyésztésünk is, a gazdaság fennállása óta először. És ez nemcsak árpolitika kérdése, — hanem komplex, összetett ügy, tartási viszonyok, káderek kérdése is. Nekünk nagyon rosszak a tartási körülményeink, korszerűvé kell tehát tennünk ezeket, csak úgy érhetünk el több nyereséget. Hűthető, fűthető — Ezért vált szükségessé a sertéstelep rekonstrukciója. Tájékozódtunk, s rájöttünk, hogy még Hollandiában és Dániában is csak kísérleteznek a korszerű sertéstartással. Iparosítani kell a sertéshústermelést, azaz: húst állítsunk elő. És ez nemcsak fogalmazás kérdése. Bejártuk a fél országot, hogy körülnézzünk. Láttunk sok rosszat, de sok jót is,' es igyekszünk kiszűrni számunkra a legmegfelelőbbet. Milyen tartási körülményekre van szükség? Gépesített, hőszigetelt, temperált (tehát hűthető és fűthető) helyiségekre, ezenkívül tisztára, mint amilyen egy kórház. — Eddig előírták a rekonstrukciókat a helyi ismeretek hiányában is. Most amit hazahoztunk (s a látottakon kívül nagyon sok szakember véleményét kértük ki), abból építünk, ösz- szedugtuk a fejünket, milyen legyen, hogy a lehető leggyorsabban áruvá váljék a leválasztott malac. S hogy ebben mi dönthes- sünk, ahhoz egy olyan beruházási rendszer szükséges, amilyet csak az új gazdasági irányítás vezetett be. — Lényegileg kialakult tehát a gazdasági lehetőségeknek legmegfelelőbb termelési szerkezet, s az a véleményünk, hogy ilyen szerkezet kialakítása nélkül nem lehet igazán nyereséges egyetlen üzem sem. Az említettekhez tartozik a szerkezetben — a gyümölcsös és ezer juh. A növény- termelés és a kertészet három dologban egészíti ki egymást: a gépek kihasználásában, az időszaki munkások fogiaikoztatásábso és a szervezésben. A juhokat ázérf tártjuk, mert van másra nem használható legelőnk, s a zuhogói üzemrész messze esik, nehéz lenne odaszállítani a szerves tráTiszaszentmárton, a Táncsics Tsz irodája. A telefonnál L. Szabó Bertalan elnökhelyettes, párttitkár. Budapesttel beszél, nem ez az első szállítmányuk a fővárosnak, de eddig nem volt gépkocsi, most már van, bármilyen megrendelést ki tudnak elégíteni. — Jó termésünk volt. De elég nagy gond az értékesítés — jegyzi meg L. Szabó Bertalan, s nem is tudja hirtelen milyen minőségben válaszoljon a kérdésekre, mint elnökhelyettes, vagy mint párttitkár. A tiszaszentmártoni tsz három évvel ezelőtt mozdult ki a holtpontról. Félreállították a tagságtól elszakadt, rossz vezetési gyakorlatot végző tisztségviselőket. Azóta fokozatosan javult a tsz-ben a közszellem, a munkakedv, a gazdálkodás eredménye. Két éve havi fizetést kapnak a taEgy ember két funkcióban gok, a ledolgozott munkaegységek értékének hatvan százalékát, a fennmaradó összeget pedig a zárszámadáson. Még gyenge tsz- ként tartják számon a Táncsicsot, de már erősen érnek a feltételek, hogy felzárkózzanak a jó tsz-ek közé. Nem könnyű egy Ilyen forrongó, változó, sok problémával küzdő tsz-ben a pártszervezet dolga. L. Szabó Bertalan, aki évekig hivatásos katonatiszt volt, eleinte türelmetlenül tapasztalta a lassú fejlődést. Különösen az emberek gondolkodását, az emberi természet tüskéit látta elkese- rítőnek. Egyéves pártiskolára küldték tavaly, az idén júniusban állt ismét munkába. — Bizony a szavak árnyalatai is sokat mondanak az embernek. Az övék helyett a „miénk” már egv- egy ember változó felfogásáról, gondolkodásáról beszélnek. Nem lennénk jó pártmunkások, ha egyik napról a másikra akarnánk átnevelni a tagokat. Nincs itt baj a munkával; a tagság kétharmada nő. A közeli Záhony „elszívja” a férfi munkaerőt, akikre a munkacsúcsoknál lehet számítani. Az apró emberi problémák erősebben jelentkeznek, a bánásmód, a hang, ahogy a brigádvezetők szót értenek a tagokkal elsőrangú politikai kérdéssé is válik. A nyáron a traktorosoknál az idősebbek és a fiatalabb traktorosok közti ellentétek hátráltatták a munkát, de főképpen a jó munkakedv kialakulását. A párttitkárnak a tsz elnökével is volt ebben az ügyben baráti szóváltása, míg sikerült a fiatalokat „jogaikba" visszaállítani. A párttitkár fizetsége is szóba kerül, bár nincs olyan hang, hogy a párttitkár nagy pénzt keres. Az egész falu tudja, hogy L. Szabó Bertalan néhány éve, traktoros beosztásában ezer forinttal többet keresett, mint később, amikor elnökhelyettes, s párttitkár lett. Azóta a közgyűlés, a vezetőség kiegyenlítette a hátrányos keresetet, most már annyit kap, mint traktoros korában. Nem a keresetről, a tsz- beli igen fontos feladatokról mondja: — A két funkció között olykor az egyiket sem tudja az ember tökéletesen ellátni. Az elnökhelyettesi és a párttitkári munkakör is külön embert kívánna. Hisz ma már ott tartunk, van mit osztani, a gazdálkodásunk jól halad, de még a nevelés, a napi politikai munka csorbát szenved, mert nincs idő rá. Tiszaszentmártonban és más községekben is olyan munka ez, a pártszervezeteké, melyet nem lehet befejezni, pontot tenni utána. Mindennap kezdődik élőiről, s az egész közösség megérzi, ha fáradnak, vagy fél erővel állnak helyt a küzdők. (PG) gyát. De a tejes- és pecsenyebárány mind exportra megy... Sok időszaki keli — Egyre intenzivebb gazdálkodást folytatunk. Ez szinte megoldhatatlan ellentmondásként vet fel egy kérdést, éspedig azt, hogy ilyen gazdálkodással egyre kevesebb állandó dolgozóra van szükség, viszont a csúcsidőben egyre több időszakira. A nehézségeket csökkenteni fogja a hamarosan felépülő almatároló és hűtő, továbbá a lé- és aszalóüzem (ezekre konkrét elképzeléseink vannak, s meg is valósítjuk őket), de meg nem oldhatja. A megoldást a következő évek hozhatják majd meg. Kun Istváa
