Kelet-Magyarország, 1967. november (24. évfolyam, 258-283. szám)
1967-11-22 / 276. szám
MEGJEGYZÉS Béremelés —1968 Mivel a gazdasági mechanizmus reformja a vállalatok gyakorlati feladatává vált, egyre konkrétabban körvonalazódnak a közeljövő kérdései is. Napjainkban gyakran foglalkoztatja az embereket, hogy milyen béremelésekre számíthatnak 1960-ban. Az eddigi gyakorlat szerint a lebontott nép- gazdasági tervek — lényegében a végzett munka színvonalától, eredményességétől függetlenül — az állami költségvetés terhére biztosították a vállalatok évi másfél-két százalékos bérfejlesztését A vállalatok 1968- ra már nem kapnak központi tervutasításokat, önállóan határozzák meg feladataikat és a végrehajtáshoz szükséges eszközöket is. Ezzel megszűnik a béremelések eddigi egyenlősdi gyakorlata a vállalatok között Minden vállalat ugyanis saját részesedési alapja terhére emelheti csak januártól a dolgozók keresetét. A részesedési alap nagysága pedig attól függ hogy. milyen nyereséget ért el a vállalat 1968-ban. A vállalatok tehát már jövőre eredményeiktől függően különböző mértékben emelhetik a dolgozók bérét Hogy két szélsőséget említsünk: lesz, ahol változatlanok maradnak az átlagbérek, másutt viszont esetleg négy százalékkal is növekednek. A 4 százalék az átlagbérek emelésének felső határa 1968-ban! Ez átmeneti korlátozó intézkedés és mindenekelőtt azért szükséges, hogy a munkabérként kifizetésre kerülő jövedelmek mértéke ne haladja meg a józan számítások szerint előteremthető árualapok színvonalát. Ennek a következménynek szigorúan eleget kell tenni, ha biztosítani akarjuk az életszínvonal stabilitását és emelését, ha elejét kívánjuk venni az inflációs jelenségeknek. A béremelések felső határának maximálása azért is indokolt, nehogy esetleg az egyes vállalatok 1968-ban elhamarkodottan olyan béremeléseket eszközöljenek, amelyek fedezetét a későbbi években nem tudják majd előteremteni. (Mint ismeretes, a munkások alapbérét akkor sem lehet csökkenteni, ha a vállalat veszteséggel dolgozik.) Helyenként tévesen értelmezték az 1968. évi négy százalékos béremelési lehetőséget, s arra számítottak, hogy ez — a korábbi évekhez hasonlóan ,— valameny- nyi vállalatnál automatikusan megvalósulhat. Valójában nincs szó ilyen egységes és általános béremelés-, ről. Ez ellenkeznék is a reform elveivel, de legfőképpen anyagi lehetőségeinkkel. A túlzó várakozásnak nincs reális alapja, a vállalatoknak előreláthatóan csak egy töredéke él majd a négyszázalékos béremeléssel, mint maximális lehetőséggel, s a többségük — mert gazdasági eredményük Jelenleg 150 fő — jórészt nők — dolgozik a nyíregyházi „UNIVERSIL” új üveg- technikai üzemben. Az üzem fejlődése állandóan újabb dolgozók betanítását igényli. Képünkön: Veress Zoltánnét, Székelyhídi Ferenc művezető isirfrteti meg a gázláng hatására, — tetszés szerint hogyan formálható az üvegcső. csak ennyit enged — kénytelen lesz beérni a szolidabb, 1—2 százalékkal. Az anyagi érdekeltség új rendszere 1968-tól megszünteti tehát a vállalatok közötti egyenlösdit a bérezésben. A vállalatokon belül már nehezebb szakítani a kialakult gyakorlattal, az egyenlősdi hagyományaival amely a középszerűséget erősíti és fékezi a kiugró teljesítményeket, a tehetsé gek érvényesülését, általában a képesség szerinti munkát. De azért remélhetőleg mégsem marad minden tel jesen a régiben. Mivel a dolgozók személyi jövedelmét (bérét, fizetését, prémiumát, jutalmát, nyereségrészesedését) ezután egységesen a vállalati nyereség nagyságától függő részesedési alap terhére növelhetik, a béremelésekre fordított összegek tulajdonképpen levonást jelentenek ebből a közös vállalati alapból. Ha a béremelést azonban a több és jobb munka hatékony ösztönzésére, a teljesítmények szerint differenciált kereseti arányok kialakítására fordítják, akkor a felhasznált összeg többszörösével növekedhet a vállalati nyereség és a részesedési alap. Ez a gyakorlatban azt jelenti: ha mondjuk a vállalatnak 2 százalékos átlagbér emelésre van lehetősége, ebből azoknak, akik erre rászolgálnak, akár 10—15 százalékkal is növelhető az alapbérük, mig másoknak természetesen változatlan marad. A kulcsemberek fokozottabb megbecsülése révén, javul a vállalati munka eredményessége, létrejönnek azok a gazdasági feltételek, amelyek szélesebb körű és nagyobb mértékű béremeléshez szükségesek. A vállalatok 1968-tól tehát önállóságot kapnak a béremelésekben, s ennek csupán anyagi lehetőségei és átmenetileg a négyszázalékos plafon szab határt. A dolgozók egyéb jövedelmei viszont jó munka esetén máris központi kötöttségek nélkül növekedhetnek. Ezért az 1968-ban képződő részesedési alap terhére érdemes konkrét feladatokhoz kötött jutalmat, vagy célprémiumot fizetni a dolgozóknak, amely hozzájárul majd a minőség javításához, az ésszerű anyagtakarékossághoz, a gyártmány- és gyártásfejlesztéshez, a változó piaci igények rugalmas követéséhez, vagyis a vállalati nyereség és a részesedési alap számottevő növeléséhez. K. J. A legnehezebb feltétel u Egy szocialista brigád vállalásai Higgadt emberek, mind a 14-en. Harmincon felüliek. Szakmunkások, segédmunkások. A Müller-brigád — így tartja őket nyilván a nyíregyházi VAGÉP közvéleménye. Eddig négyszer nyerték el a szocialista címet. Téved, aki azt hiszi, hogy ez könnyen ment. A munkával nem volt probléma. A magatartással sem. A kulturális feltételek teljesítése jelentett gondot. Tizenegy vidéki — Vidékről járunk be lien — mondja Müller Mihály, a brigád vezetője. Átlagban napi négy órát utazunk ide- oda. Nem oiyan egyszerű nálunk ez a kulturális vállalás. Ide sorolom azt, hogy a közelmúltban ketten végeztük el az általános nyolc osztályát. Ketten most készülnek szakmunkásvizsgára. Voltunk közösen kirándulni, s időnként el-elszóra- kozgattunk együtt. De nem ebben látom én a lényeget. Hanem az egyéni akarásokban. Ezekből lesz a brigád kulturális előrelépése. Való igaz, nem néhány formális együttlét a meghatározó. Értelmetlen lenne a vidékről bejáróktól elkívánni, hogy utazás előtt még végigüljenek egy ismeret- terjesztő előadást, hogy megoldhatatlan körülmények kö_ zött színházba vonuljanak. Hiábavaló dolog családos emberektől azt kívánni, hogy tartalom nélküli eseményeket írjanak a naplójukba, csakhogy kistrigulázzanak egy feltételt a cím elnyeréséhez. De vajon mi az az „egyéni akarás”, amiről Müller Mihály beszélt? Tv, mozi, színház A nyitott színen keresztül- kasul fúj a szél. A téli nap csak süt, de nem melegít. Itt dolgozik a brigád. Pufajkák- ban. Gara István hegeszt. Észre sem veszi, hogy megállunk mellette. Meglepődik, amikor kérdésünket hallja: — Kultúra? Kérem, nekem ezt a tv jelenti. A szomszédban szoktam nézni. Elmegy. Könyvem nincs. Olvasni alig marad időm. Most készülök a szakmunkásvizsgára. — Tv-ről van szó? —kérdez közbe Sziráki Béla. írja csak meg nyugodtan, hogy rossz a műsor. Mert mit játszanak ott olyat, ami nekünk munkásoknak szól? Van tv-m, s rajtam kívül még nyolcnak a brigádban. Vitázunk mi erről sokat. Olyat szeretnénk, amit élvezünk is. Több nótát, vidámságot, jó filmet, tanulságot. Higgye el, nyolc óra munka után nekünk nem kell nehéz darab, meg opera. ■ Munkások vagyunk. Tanulni akarunk a tv-ből, nem aludni mellette. Szívesebben olvasok. Van könyvem, újság is jár. Két gyerek mellett ez a legfőbb szórakozásom. — És a mozi? Színház? — Erről mi rakamaziak beszélhetnénk — vág közbe az egyik brigádtag. Eddig volt. Most cipőket csinálnak a kultúrházban. Mondja, miért csak a bálnak jut hely? Mennék én, de már nincs hová. Kell a ktsz-nek. Fontos a cipő, de a faluban a színház volt a fő esemény. Közben csendben hallgat Hajcsák András, a brigád egyik tanulója. A kötelező olvasmányokat már végigolvasta, most bizonyára egy ponyván jár az esze. Rinal- dót olvasta a napokban. Ponyvát. Ehhez jutott hozzá. Ezt szereti. Gyűlnek körülöttünk a brigád tagjai. Itt könyvekről esik szó. Ott a tv-t szidják. Kevés a nótaszó. A tanuló ponyváról elmélkedik. Hódi József, a brigád érettségizett tagja az összetett világban ismerkedik az élettel. Ami olyan nagyon más, mint ahogy ő tanulta. Csak okosan Aztán Müller veszi át a szót. Ez a kiváló lakatos. Es közkedvelt brigádvezető: — Látja, nem egyszerű. Van igénytelenség, van ponyva, de van könyv és vágy, túllépni az eddigieken. A bejáró melós kulturális ügyei nem egyszerűek. De mi érezzük, hogy van haladás. Érdeklődünk. Vitatkozunk. Televíziót veszünk. Kritizálunk. És tanulunk. Hja, jön a mechanizmus. Többet akarunk keresni, többet kell tudnunk! Ez nem kulturális vállalás? Az. Nézem őket. Kemény emberek. 30-on felüliek, jó szakmunkások, higgadt emberek. Napi nyolc órát dolgoznak, négyet utaznak. S a maradék 12-ben művelődnek, alszanak, a családdal élnek. Könnyű a dolguk? Erről szó sincs. Mégis, bírják, akarják a jobbat. Ha másért nem, már ezért is megérdemlik a szocialista címet. Bürget Lajos Tanya — tél előtt Az őri Petőfi Termelőszövetkezet egy tekintélyes tanyaközpontot épített ki az elmúlt években. Több milliós értéket őriznek itt épületekben, gépekben, tei menyekben. A műúton tovahaladó utas olyannak látja ezt a hatalmas tanyát, m;nt amilyennel általában az erősebb szövetkezetek r. n- delkeznek. A major n.m- csak távolról, belülről is gazdag, szépségével azonban közelről már baj van. Az egyik helyen hata maa kupac műtrágya éktelenkedik, fedetlenül és ez már olyan készlet, amit az idén nem használnak fel. Máshol megrokkant ládák halmaza, törött szekéroldalak, vetőgépkerekek. A vályog oldalas pajtán — amiben az almát tárolják — akkora rések tátonganak, akár egy ember könnyen ki-be járhat rajta. A teteje becsorog. A kazlak egy kis igazításra várnának, Ilyen látvány a száraz augusztusban sem szép, de nemcsak a szépségről van szó. A rozsda, a víz, a korhadás mindig, de ősszel és télen még sokkal jobban vámolja az annyi verejtékkel megszerzett értéket. Ha csak őrben lenne így akkor az ottani beszélgetésünkkel el is intéztük volna ezt a dolgot, de sajnot nagyon sok hasonló majorral találkozunk a megyében. Vége a betakarításnak, van munkaerő. Megéri mindenütt, hogy néhány munkaegységet áldozzanak, a már megszerzett értékek megóvására! A. B. Ellenségekből — partnerek Hét ráHalat o s/eíogásának kezdeti sikerei a fermentálóayárban Hat évig tartott a hat kísérleti kamra beépítése a Nyíregyházi Dohányfermentálóban. Ez a nem is túl nagy beruházás gyakran jutott holtpontra, a vállalatok között elromlott az egyébként kötelező jó viszony, mindenki védte a maga érdekeit, s az ötmilliós munka befejezése szinte mellékesebb ügynek látszott, mint a kötbérmérleg javítása. Viharos döntőbizottsági tárgyalások és több kilónyi, teljesen értéktelen levél, — ezt eredményezte a gyors befejezés helyett a hat év. A Központi Döntőbizott. ság rossz példaként említette éves krónikájában a nyíregyházi kísérleti rekonstrukciót. Tavaly az egyik érdekelt budapesti vállalat szocialista brigádja furcsa módon bírálta ezt a tengeri kígyóhoz hasonlító ügyintézést. Szokatlan módon olyan feladatot vállalt, ami nem lett volna kötelessége- — s el is végezte ezt a speciális munkát. Különös bírálatuk eredményezte azt, hogy az idén megkezdődhet a nagy rekonstrukció, mert a vállalaA mikor csárdát a „Leveli-béka* annak idején ünnepélyesen megnyitották, az érkező vendégek ámul- va néztek körül. A csárda a maga nemében csodálatos volt. A helyiséget nádasnak képezték ki, az asztalok tutaj formájuak voltak, a falakon elhelyezett stilizált békák szájából színes szökőkút csobogott. A pincérek békaembar öltözékben szolgálták fel, az étlapon békacomb, csigapörkölt, kagylósült szerepelt. A ruhatáros a blokkcédulával együtt egy-egy játékvitorlást nyújtott át a vendégeknek, akiket vacsora előtt csónakázni vittek a csárda előtt létesített mesterséges tóra. A hattagú „Lidérd'-zenekar sejtelmesen muzsikált, a tac4oatá$ virózsa jelmezbe öltözött portás mindenkinek köszönt. A „Leveli-béka” csárda hétköznapjai azzal kezdődtek, hogy a Béka és Csigaellátó VaHalat közölte: nem tud megfelelő szállítmányt biztosítani. — Sebaj — vigasztalódott az üzletvezető, — amikor nem lesz béka, marhapörköltet főzünk galuskával, azt legalább én is szeretem. Már-már túróscsuszára is rászánta magát, amikor kopogtatták az irodaajtón. A főpincér lépett be komoran. Áthelyezését kérte. — Asztmás vagyok — jelentette ki —, nem bírom a békaember jelmezt. — Sebaj — veregette meg vállát az üzletvezető —, maga csak vegye fel az Öltönyét. A többiek pótolják. A többiek viszont másnap úszónadrágot vettek fel, de az üzletvezető rájuk parancsolt, hogy zakót, inget és hosszúszárú nadrágot húzzanak fölé. A játékvitorlás elfogyott és utánpótlásra nem futotta a reprezentációs keretből. Viszont rájöttek, hogy a „Lidérd’-zenekar összhangja jobb, ha a trombitást és a tangóharmónikást elküldik. A tutajasztalokból lefürészeltek egy darabot, a szökőkút motorja elromlott, de ez nem volt baj, mert kiderült, hogy a vizet a mosogatóból vezetik el. ami ott bonyodalmakat okoz. A stilizált békák szájába citromot helyeztek, így is impozánsak voltak. Amikor 3 hét múlva a megnyitón részt vett vendégek bementek a „Levelibéka” csárdába, kiderült, hogy a csárda a maga nemében egyszerű kisvendéglő. A helyiségben asztalok és székek voltak, a pincérek kiszolgáltak, az étlapon ételek szerepeltek. Es senki nem köszönt senkinek. Bende Ibolya tok is gondolkodni kezdtek: abba kellene hagyni a sok pereskedést. Ez eredményezhet ugyan némi kötbért a másiktól, de a népgazdaság csak akkor nyer, ha a rekonstrukciót a legkorszerűbb módon, gazdaságosan és határidőre valóban be is fejezik. A határidő pedig nem lényegtelen, mert a magyar dohánytermés felét Nyíregyházán fermentálják, s a rekonstrukció alatt is el kellett látni a termelési feladatokat. A kétéves munka és a termelés érdekeinek összeegyeztetése nagyon nehéz lesz, ne nehezítsék azt még fölöslegesen is. Hét vállalat — a Magyar Dohányipar, a Nyíregyházi Dohányfermentáló, a Szabolcs megyei Állami Építőipari Vállalat, a CSŐSZER, az Országos Szakipari Vállalat, az Élelmezésipari Tervező Intézet és az IPARTERV — érdekelt a rekonstrukcióban. Ezek a vállalatok — kiindulva éppen a korábbi huzavonából, — szocialista szerződést kötöttek az újjáépítés gyors befejezése érdekében. A szerződés első eredményei máris jelentkeztek: az illetékes tervező idő előtt elkészítette a legfontosabb tervrészletet, s erre a napokban már meg is kötötték a kivitelezési szerződést. Ez a homlokzat átépítésére szól, hogy az életveszélyt a lehető leggyorsabban elhárítsák. (Az épület szinte telítődött vízzel, elporladt a szigetelés és félő, hogy gyorsan hullani kezd a burkoló pala.) Már az is, hogy a terv elkészülhetett a szűkre szabott időben, — ennek a szerződésnek az eredménye. A vállalatok képviselői vállalták, hogy a munka során állandó kapcsolatot tartanak fenn, sok közbenső információt adnak a tervezőnek, s elkerülnek mindenféle bürokráciát. fölösleges levelezést Ez azért könnyíti a tervezők munkáját, mert ilyen terv még nem készült, « csak a partnerektől kaphatnak szakmai felvilágosításokat. Az együttműködésnek a szocialista szerződésben számtalan formáját találták meg. Közösen igyekeznek előteremteni a hatósági jóváhagyásokat például, vagy a szükséges anyagokat, ami egyébként csak egyik vagy másik vállalat feladata lenne. Számukra azonban nem a feladatok elosztása, hanem a gyors befejezés a lényeges. Ezért tartanak gyakran megbeszéléseket, s így az esetleges akadályokat hamar elháríthatják. Persze, nemcsak a gyorsaság, hanem a gazdaságosság is fontos. Emiatt vállalták az építők, hogy a nagy mennyiségű bontási anyagot épen megőrzik, s ebből a lehetőségekhez képest minél többet visszaépítenek. Ami fölöslegessé válik, azt pedig csak ilyen gondosság mellett tudja majd a fermentáló jól értékesíteni. A rekonstrukció összetett, szocialista szellemű együttműködést követel az érdekeltektől, s jó, hogy erre — saját rossz tapasztalataikon keresztül — rájött ez a hét vállalat is. A kölcsönös segítőkészség megoldhat olyan nehézségeket is, amelyek egyébként megoldhatatlannak látszanak, van erre példa elég. (Hogy cs3k egyet említsünk: a Nyíregyháza—Záhony vasút villamosításának határidő előtti befejezését is ilyen szoo:a- lista szerződések teszik lehetővé.) Persze, a szerződés csak keret, azt az érdekelteknek kell hasznos tartalommal megtölteni. Kezdeményezésük azonban a beruházások más területein is követésre méltó, s éppen egyetlen alapelvük miatt: ne kötbér legyen, hanem épület. Kun István
