Kelet-Magyarország, 1967. november (24. évfolyam, 258-283. szám)

1967-11-19 / 274. szám

Szabolcs—szatmári tájakon

Iskola a tanyán

Kfg-Ázsia, Távol-Kelet, Párizs, Becs, Kárpátontul...

Szovjet vendégszereplés után először megyénkben

Bemutatjuk az Állami Budapest Táncegyüttest

A tiszavasvárí műúton, a ít2-es kilométerkő közelében balra, akácfasor között őszi avarral lepett földút kanyarog. A két fasort régen iskolások ültették. Jelnek, a későbbi nemzedéknek, a környező tanyák apró népének, hogy a téli nagy hófúvások idején el ne tévedjenek.

Iskolát rejt a fasor vége. Előtte új telepítésű szőlő, odébb almáskert. Tőle távolabb, ameddig a szem ellát kiserkent zöld vetések, kukoricatáblák. Épület

sehol. Oázis ez az iskola a pusztán. Távol Nyíregyházától Tiszavasváritól és a tanyáktól. Egykori birtokosáról nevezi a nép Bodor tanyai iskolának. Ö adományozta a telket. Azért épült ide a földekbe ékelődve, kívánsága szerint még 1940- ben. Azóta róják az uttalan utakat sárban, hóban a környéken lakó gyerekek.

Egy pedagógus házaspár él itt családjával. Szitárék, És senki más. A férj reggelente motorral indul Vasváriba felsősöket tanítani. Felesége, a hivatásának élő s a gyerekeket olyany- nyira szerető Rózsika asz- szony pedig csak a másik ajtón belép, s máris övéi között van. Az alsó négy osztályt tanítja. Tizenegy- néhány gyereket. Csillogó tanterem. Buksi kis emberkék figyelik minden szavát. A nagy. fekete táblán ez olvasható: ősz, őszi, ősszel...

Szitár Lászlóné szívből dicséri a hivatásának élő elődöt, Kramár Károlyt, aki tizenhárom esztendeig tanított itt.

— Még most is itt élne, ha nem körzetesítik az iskolát. A felsősök mentek, s ő is ment utánuk Tiszavas- váriba — mondja. — Az ő fáradozásának köszönhető, hogy társadalmi munkával megépült a második tanterem is... De annyira elnéptelenedik e szétszórt tanyavilág. hogy alig vannak.

Több tanyát nem is laknak. Környéküket felverte a gaz. Néhányat lebontottak. Társaitól elszigetelten nem élhet az ember. Behúzódnak a falvakba. Ezt mondja az öreg Kökényesi Dénes is, aki Nyíregyházától 18, Vasváritól 7 kilométerre él özvegyen gyermekeivel az egyik tanyán.

Apró szigetek. Itt vagy nagyon öregek, vagy nagy családosok élnek, akik nem szívesen mozdulnak.

— Vajkó Julika, hányán vagytok testvérek? — kérdi a tanító néni.

— öten.

— És ti Túri Csaba?

— Mi is öten.

— És nemsokára megszületik a hatodik testvérke —

A Bodor tanyai iskola.

egészíti ki Szitámé. — Szép, egészséges gyerekek. Álljatok csak fel Csaba; Tibi, Zoli... — Testvérek. Csaba negyedikes, Tibi másodikos, Zoli elsős. Egy padsor választja el őket egymástól.

— Csak sokat késnek. Eljátszanak az úton. Szedret szednek, rókalyukat keresnek, hörcsögöt fognak. Messziről, öt kilométerről járnak ide.

Itt a tanítónő édesanyát is helyettesít. Érkezés után csizmamosás, a gyerekek megmelegítése. Leveti róluk a kabátokat, meleg vízben megmossa arcukat, kezüket. Csak utána kezdődhet a tanítás.

— Ma reggel is fél óráig ezt csináltuk... Nagyon megszenvednek azért a kis tudásért, amit itt kapnak — mondja.

Vajkó Julika jelentkezik.

— Egyszer Vasas Marika sírt, mert fázott. Meg volt már kékülve. A tanító néni melegitette meg a kályhánál.

A szőke, negyedikes Szabó Imi a nyíregyházi út mellől, a Gazdag tanyáról gyalogol negyedik éve Egyik ősszel csizmástól beleragadt a sárba, úgy kellett kimenteni.

— A Gazdag tanyán van az egyetlen telefon is, amely összeköt bennünket a világgal.

— Amikor az öcsém beteg volt, édesanyám oda futott telefonálni orvosért — mondja egy kislány.

Kopognak. Nyílik az ajtó. Megérkezett a postás, Tóth Lajos. Ujjongnak a gyerekek. Szünet. Zsivaj. Körülfogják.

— Mindennap hűségesen meglátogat bennünket a postás bácsi — jegyzi meg Szitámé. — A „gyerekeim” szoktak segíteni, széthordani a leveleket, újságokat a szomszédokba.

Tanyaszomszédok. Kéf- három kilométerre egymástól. De a gyerekek örömmel vállalják ezt a feladatot.

— Mit mondunk azokra, akik ilyet vállalnak? — kérdi a gyerekektől.

— Kisdobos feladatot teljesítenek — felelik kórusban.

Tóth Lajoshoz legalább hatvan tanya tartozik. Ötven kilométeres körzetben rója a dűlőutakat. Míg járhatók kerékpárral, sárban, hóban gyalog.

Több szövetkezet földje öleli körül az iskolát. A tanyák népe jól él. Megtalálta számítását a tsz-ekben. Az „élő” tanyákon sok az aprójószág, sertés és megtalálható a tehén is.

— Ezt tapasztalom a családok látogatásakor is — jegyzi meg a tanítónő. Fáradságos munka ez itt. De gyalogol tavasszal, télen. Amikor ideje engedi. —

Soltész ^lbert rajza.

Szükséges, mert sok a probléma. Otthon nem tanulnak a gyerekek. Korán munkára fogják őket. Libát őrizni, disznóra ügyelni.Elég sok a hiányzás. És ez fáj a legjobban.

Amikor elindul Szitámé a tanyavilágba, visz magával könyveket is. Olvasnivalót a felnőtteknek. Ötszázkötetes könyvtára van a tanyasi iskolának.

— Rendszeresen küldök haza a gyerekekkel is. Sokszor 10—15 könyvet visznek. Kéthetenként hozzák vissza. Addig bejárják a környező tanyákat.

Örömmel újságolja, hogy kirándulásra vitte a gyerekeket szüleikkel együtt Egerbe.

— Olyan boldog voltam, mert előtte szülői értekezletet tartottam, valóságos Irodalmi órát az Egri csillagokból... Alig győztem válaszolni, amikor a várba látogattunk, „Ugye itt küzdött Bornemissza. Ott védték a várat az egri nők.” Ráismertek...

Vége a szünetnek.

— Ezt az egy évét már valahogy kibírjuk. Hamarosan felszámolnak bennünket. Megszűnik az iskola. Az alsósok Nagycserkeszre járnak majd.

Ide, a 32-es kilométerkőhöz gyalogolnak a gyerekek a következő tanév kezdetétől. Reggel nyolcra. Autóbusz viszi őket az iskolába. Szitámé pedig, aki e nehéz körülmények között még államvizsgázott is, felsősöket tanít majd történelemre és magyar irodalomra Tisza- vasváriban.

— Őszintén mondom, nagyon nehéz lesz megválni... Pedig, amikor ide kerültem idegen volt minden. Sokmindenről lemondtam. És mégik oly nehéz lesz elmenni.

Egy kemény tél vár rájuk. Sokszor kell sárban,, hóban eljutni évzáróig ezeknek a gyerekeknek az iskolába. Az elsősök most a t betűvel ismerkednek. A másodikosok számtant tanulnak. A harmadikban a 149. oldalon nyitják ki az olvasókönyvet.

— „Megjött a védő néni.” Ez az olvasmány címe. — Nem is olyan rég volt itt, ugye gyerekek. „Igen.” Miárt? Mond meg Marika. „Megnézni a tisztaságot.” És még? „Oltást is kaptunk.” Mit nézett még meg? „A táskánkat.” „Azért, hogy mibe hozzuk a tízórait.” És miben szabad? „Nylonzacskóban.”

Felelgetnek.

Búcsúznak az utolsó tanévtől a Bodor tanyai iskolában. Csak az épület marad, meg az akácfasor. Emlékeztető jelképnek.

Farkas Kálmán

Egy hete ismét a szabolcsi községek művelődési házainak közönsége látja vendégül a magyar néptánc egyik legavatottabb művész- együttesét, az Állami Budapest Táncegyüttest. A táncosok a Szovjetunió Kárpá- tontúli területén adott vendégszereplését követőgp — Beregszász, Upgvár, Munkács, Csap, Técső, Szlatina, Huszt színpadai után — megyénk közönségének mutatják be világhírű műsorukat.

A Kárpátontul sajtóvisszhangja

A nagy október 50. jubileuma tiszteletére mutatták be műsorukat az együttes táncosai szovjet testvér területünkön. Az ünnepi műsorban Ungváron nagy sikerrel léptek fel s a Kárpáti Igaz Szó című területi lap elismerő szavakkal méltatja a 45 tagú együttes művészetét. Szenes László műkritikájából idézünk;

„Két körülményre is érdemes felhívni a figyelmet: egyrészt, milyen gazdag a tánc világa, milyen bonyolult lelki élményeket tud kifejezni, másrészt, hogy a táncművészek milyen sértetlenül mentették meg a mának a magyar népi hagyományt. Mindez még inkább áll a botolóra, amely egyébként nyírvasvári tánc, tehát a szomszédos Sza- bolcs-Szatmárból való. Sok ismerős elemet találunk benne, amelyeket kárpátontúli népi énekkarunk táncegyüttese is nagy sikerrel vitt színre. Itt tehát megmutatkozik a népek hagyományainak kölcsönhatása. Gyümölcsöző hatás ez, mert új elemekkel gazdagítja két szomszédos nép élményvilágát.”

így ír testvérlapunk munkatársa a lap november 11. számában.

A legtöbb fellépés Szabolcsban

Az utolsó kárpátontúli fel_ lépés . után Ujfehértó fiatal közönsége ismerkedhetett meg az Állami Budapest Táncegyüttessel, majd a hét többi napjain Nyíregyháza, több járási • székhely és nagyközség színpadán léptek fel. Ha belelapozunk az együttes fellépéseit dokumentáló számokba: megyénk rekordot jelent. Az ország megyéi közül leggyakrabban nálunk lépett fel az együttes az elmúlt 10 esztendőben. Az évtized során felléptek Pap, Gacsály, Her- mánszeg, Csaholc, Kékese, Szamosangyalos, BeregdaHamarosan megalakulásának harmincéves jubileumát ünnepli a nyíregyházi vasutasok fúvószenekara. Négy év megszakításával három évtizeden át szolgálták gazdag repertoárjukkal a zenekultúrát, s a felszabadulás óta eltelt több mint két évtizedben társadalmi és politikai ünnepeink műsorait tették színesebbé fellépéseikkel.

A vasutas fúvószenekar négy évi szünet után —1963 és 1967 között nem működött az együttes: a vasutasok szolgálatait és a próbákat nem tudták összehangolni — az idén szeptember 1-ével újjáalakult hat taggal. Az első ünnepélyes fellépésen — november 7-én — már 24 réz- és fafúvós, valamint ütőhangszeren szólaltak meg az indulók, a klasszikus fúvósművek, forradalmi dalok.

Az együttest ezúttal avasutas szakszervezet kezdeményezésére a nyíregyházi városi és a csomóponti pártmég számos ■— összesen közel ötven szabolcs-szatmári község művelődési házaiban, kultúrtermeiben.

A fellépéseken túlmenően . még valami köti megyénk- hez a híres együttest. Gazdag repertoárjukbarf a nyírség néprajzát több tánc képviseli. A nyírvasvári botoló és a tyukodi csárdás például a legnépszerűbb számok között szerepel.

Temperamentumos, népi eredetiségű táncaiknak tapsolt az együttes fennállása óta eltelt 17 esztendőben Európa számos színházának közönsége, de jártak Eszak- Afrikában, Kis-Ázsiában, a Távol-Keleten és Indonézia, ban is. Ha csupán az idei esztendő elmúlt hónapjaira pillantunk vissza, útjukat a következő állomások jelzik: Teherán, Nyugat-Németor- szág több városa és Ausztria. Bécsben a Stand Halléban például 15 ezren hallgatták, nézték meg műsorukat.

Repertoárjuk: népzene, Liszt, Bartók, Kodály

A ma már világhírnevet szerzett táncegyüttes alapítója, művészeti vezetője, a

bizottság patronálásával hívták életre. A zenekarban tevékenykedő vasutasok szolgálati beosztását sikerült úgy koordinálni, hogy rendszeresen próbát tarthassanak.

A huszonnégytagú zenekar próbáinak a nyíregyházi vasutas művelődési ház ad otthont. Hetenként két este hangzik fel a fúvósmuzsika a próbateremben. Az együttes karnagya Vargha István vonatvezető.

Az újjáalakult fúvószenekar összetételében is őrzi a nyíregyházi vasutasok zenei életének három évtizedes hagyományát. Igaz, az 1938- as alapító tagok közül már csupán _ Gergely Sándor nyugdíjas vonatvezető vesz részt az új együttes próbáin, fellépésein, de többen vannak olyanok, akik a négy évvel ezelőtti zenekarnak is tagjai voltak. A szakmában dolgozó fiatal tehetségek nevelését is vállalták a vasutas fúvósok: a hagyományok folytatására gondostáncok koreográfusa Molnár István, a Magyar Népköz- társaság Érdemes Művésze. A színpadon bemutatott tán. cok fáradhatatlan gyűjtőmunkájának eredményei. Molnár István faluról falura járva gyűjtötte hazánk folklórjának kincseit, s men. tette át sértetlenül a színpadi táncművészet milliókat szórakoztató, tanító világába.

Négy reprezentatív műsorukkal állandóan járják az országot, s a világot — megyénkbe két-három évenként jutnak el — s évente 100—120 előadásukban népszerűsítik a magyar folklór gyöngyeit. A népi ihletésű számok mellett műsorukban helyet kapnak klasszikus magyar zeneszerr zők — Liszt, Bartók, Kodály — zeneszámaira alkotott koreográfiák is: táncjátékok, életképek, balladák.

Az Állami Budapest Tánc- együttes táncosai és Jónás Mátyás 12 tagú népi zenekara Indiától—Ausztriáig, Kis-Ázsiától—Ungvárig, Párizstól—Ujfehértóig mindé, nütt sikerrel népszerűsítik hazánk népi hagyományait és mai kultúráját.

kodtak az utánpótlás zenei képzéséről. Az új együttes legfiatalabb tagja a 19 éves Botrágyi László pályafenntartási technikus.

A hét közepén a vasutasok kulturális életének egy újabb eredménye született: megteremtették az alapjait egy kórus létrehozásának. Mind a fúvószenekar, mind a vasutas énekkar szorgalmas gyakorlásának időszaka következik. A téli hónapokban készülnek fel a tavaszi ünnepek fellépéseire. Hazánk felszabadulásának tavaszi ünnepén mindkét vasutas együttes gazdag és reprezentatív műsorral kíván fellépni.

A megyeszékhely kulturális életének részesei ismét a kék egyenruhás muzsikások: ünnepélyesen szárnyaló és tüzesen pattogó fúvósmuzsh kával ébresztik olykor a város lakóit, teszik ünnepélye- sebbé az ünnepet, s térzenéjükkel meghittebbé a pi henőnapok óráit.

(Sií

Szilágyi Szabolcs

róc, Kisar, Cégénydanyad es

Részlet a nyirvasvári botoló című táncból, C. Kovács Mar* git és Lászlóffy Ákos előadásában.

A kék egyenruhás muzsikusok között

Újjá alakult a harmincéves hagyományokkal rendelkező nyíregyházi vasutas fúvószenekar