Kelet-Magyarország, 1967. november (24. évfolyam, 258-283. szám)

1967-11-19 / 274. szám

Húsz éve államosították a bankokat 19*? november 20~án m magyar országgyűlés egy­hangúan elfogadta a nagy­bankok államosításáról szó­ló törvényjavaslatot, A felszabadulást követő el­ső három esztendőben, 1945 és 1947 között, koalíciós ala­pon tört előre lépésről lé­pésre a magyar nép érde­keit szolgáló kommunista politika. A szocialista átala­kulásra való törekvés meg­követelte a tőkés termelővi­szonyok fokozatos kiküszö­bölését. Koalíciós partnereink baloldala megértette és tá­mogatta az ennek érdekében tett lépéseket. Ezért már 1945-ben sikerült államosí­tani a szénbányákat, . 1946- ban a nehézipar egy részét és 1946 augusztus elsején a forint bevezetésével meg­szűnt a példátlan méretű in­fláció. Ámde a siker nem volt tel­jes, mert a nagybankok urai — a Fellnerek, Chori- nok, Weissek, Dréherek és a többiek — megtartották be­folyásukat a pénzvilágban, ök folyósították a hiteleket és lényegében ők döntöttek a nyersanyagok elosztásáról. E poziciók birtokában vi­szont alattomos támadásokat intézhettek a stabilizáció el­len. Halaszthatatlan demokra­tikus feladattá vált tehát a . nagybankok államosítása. Maga a Nemzeti Bank és a jelentős iparvállalatok egész sora a nagybankok „marká­ban” volt, s ezek a „jobb idők bekövetkeztéig” min­den eszközzel igyekeztek át­menteni hatalmukat- És mert tájékozódtak a haladó erők szándékairól, deficites mér­legeket készítettek. Ezzel akarták indokolni az államo­sítás célszerűtlenségét. „Os­tobaság növelni az államház­tartás deficitjét a bankok deficitjének átvállalásával” — magyarázták. Valójában óriási nyeresé­geket zsebeltek be. Miután ők döntötték el, melyik gaz­dasági szektor mekkora ter­melési kölcsönöket kapjon, gyorsan rekonstruálták ko­rábbi monopolhelyzetüket. Bekövetkezett az a fura álla­pot, hogy az újjáépítést szol­gáló nép — a nagybankok hatalmát szintén újjáépítet­te. Csakhogy a bankok nem a nép érdekeihez igazították pénzügyi politikájukat. Ki­zárólag a magánkézben ma­radt tőke profitéhségét igye­keztek kielégíteni. Tények bizonyítják ezt. A Leszámí­toló Bank például a stabili­zációt követő 8 hónap alatt a rendelkezésére álló 25 milliós hitelkeretből 15 mil­liót a saját vállalatainak adott. A Kereskedelmi Bank ugyanezt tette, ráadásul a pénze után 36 százalék ka­matot és a forgalomból 2,5 százalék nyereségrészesedést Városiasodó szabolcsi községek Ellátási körzet és vonzóhatás — Legyen-e táj központ? Koncentrált fejlesztés Mi mindent (s milyen szinten!) takar egyetlen ki­fejezés: városias jellegű te­lepülés. A községek ipari, mezőgazdasági, községgaz­dálkodási, egészségügyi, mű. velődésügyi és még számos más tevékenységét, lehető­ségét vizsgálták a statiszti­kai hivatal munkatársai, Az urbanizálódás folyamatá­nak, az állandó fejlődésnek köszönhető, hogy fejlettségi színvonalát tekintve 12 köz­séget illettek a hivatal egyik legutóbbi kiadványában ez­zel a jelzővel. Köztük ötöt — Fehérgyarmat, Kisvárda, Mátészalka, Nyírbátor, Vá- sárosnamény — az erősen városias jellegű települések közé soroltak. Nagy lélek szám, kisebb fejlettség Mindezek mellett azon­ban érdemes tovább elemez­ni a megye néhány nagy­községének helyzetét. Sza- bolcs-Szatmár települései sok évtizeddel ezelőtt ala­kultak ki, földrajzi fekvé­sük miatt az ország gazda­sági központjaitól távol. A mezőgazdaságot a nagybir- • tok uralta, melynek nem, volt érdeke várost fejleszte- j ni. A felszabadulás idején! így fejletlen termelőerő és igen alacsony színvonalon álló településhálózat volt megyénkben. Az azóta el­telt két évtized alatt a leg­több helyen nem volt terv­szerűen irányított település- fejlesztés. Ezt csak a közvet­lenül elmúlt néhány évben kezdték erőteljesen szorgal­mazni. Viszonylag nagy lélekszá­mú, az átlagosnál fejlettebb községek alakultak ki a Kisvárda—Nyírbogdány— Nyíregyháza—Nagykálló— Ujfehértó—Tiszadob vona­la és a Tisza által határolt területen. Ugyanakkor a Vásárosnamény—Mátészalka —Tiborszállás vonaltól ke­letre eső részen — a szat- már-beregi síkságon — a települések többsége kis lélekszámú, míg Nyírbátor, Baktalórántháza térségében — a Nyírségben — a lélek- számot tekintve nagyobb, de kevésbé fejlett települések találhatók. Városi funkció, községi ranggal Egy-egy fejlett település, város az adott terület tár­sadalmi, gazdasági életére jelentős kihatással van. Szabolcs-Szatmárnak jo­gilag csak egy városa, Nyír­egyháza van. Vonzása — részben közigazgatási köz­pont volta miatt — többé- kevésbé az egész megyére kiterjed. A város azonban nyilván nem képes egy kö­zel hatezer négyzetkilométe­res, 600 ezer lakosú terület valamennyi központi szerep­körét maradéktalanul ellát­ni. Ez nem is lenne helyes. A megye gazdasági súlyá­nak növelése, a lakosság ér­deke azt kívánná, hogy Nyíregyháza mellett több kisebb, táj központ szerepet betöltő hely legyen. Természetesen felvetőd­het a kérdés, hogy ezek a helyek rendelkezzenek-e vá­rosi ranggal, vagy meg kell-e várni, míg egy-egy telepü­lést jogilag is várossá nyil­vánítanak, s csak aztán fog­janak hozzá az intenzívebb fejlesztéséhez. Az igaz, hogy egy község városi rangra emelésével egyidejűleg jóval több központi segítséget kap, mint korábban. Hozzá lehetne azonban járulni a fejlesztéshez ezt megelőzően is: méginkább kiemelten kellene kezelni ezeket a te­lepüléseket, esetleg a me­gyei erőforrásokból is lehet­ne még koncentráltabban ideirányítani. Részben ilyen törekvések eredménye, hogy a megyeben is kialakult már néhány olyan község, amely városi funkciót tölt be, sót Kisvárda és Mátészalka több tekintetben fejlettebb, mint az ország sok, már eddig is városi rangra emelt telepü­lése. Különösen biztató az utóbbi időben Mátészalka fejlődése. A napokban elfo­gadott településrendezési terve — amely gondos, kö­rültekintő fejlesztési munkát tükröz — nyilván további lehetőségeket nyit meg. Ipar. vízmű, lársa- da'mi összefogás A már említett városias jellegű települések egy ré­sze olyan, amely különböző központi funkciója révén nagy területre, több község lakosságára vonzást gyako­rol. Ilyen Mátészalka és Kis­várda is. Emellett van a megyében néhány olyan köz­ség is, amely az előző tele­püléseknél kisebb mértékű vonzást gyakorol ugyan kör­nyezetére, de a belső, köz­vetlenül a saját lakosságá­énak ellátását szolgáló funk­cióit, főleg saját erőből, s viszonylag megfelelő szín­vonalon megteremtette, il­letve az folyamatban van. Ezáltal jelentősen kiemel­kednek a többi település so­rából. Ilyen többek között Nyírbátor, Tiszavasvári. Ezeknek, valamint Fehér- gyarmat és Vásárosnamény községeknek a fejlesztések során továbbra is, még ki­emeltebb szerepet kellene tulajdonítani. E városias jellegű telepü­lések fejlesztése szempont­jából az elsődleges feladat a már meglévő kisebb-na- gyobb ipari mag kiszélesí­tése lenne, ugyanakkor igen fontos a víz_ és csatornahá­lózat kiépítése. Ezek azon­ban olyan feladatok, amely­ben, sokat tehetnek ugyanaz illető települései: lakói, ve­zetői, de maradéktalan meg­valósításukhoz szélesebb kö­rű társadalmi összefogásra, további járási, megyei segít­ségre van szükség. Marik Sándor „Gavallérod* kötbérfizetés helyeit Z' varialanahb anyag- és alkatrészellátást várnak az üzemek „Sajnos, nem javult az alkatrészellátás” — mondja sajnálkozva a nyíregyházi autószerviz vezetője. Kiderül, hogy jelenleg is 150—200 olyan kisebb-nagyobb al­katrész hiányzik a raktár­ból, amely egy ilyen üzem­ben szinte mindennapos szükséglet. Egy Zastava sze­mélygépkocsi tulajdonosa például már körülbelül 6 hete vár arra, hogy megér­kezzen egy alkatrész, s ha- zavihesse a járművet. Id6, pénz, fáradság.*. Elsősorban futómű alkat­részek gátolják a Moszkvi­csok, Skoda Oktáviák és a Warszawa családba tartozó gépkocsik gyors javítását. A Warszawák javításához na­ponta átlagosan 6—8 darab függőcsapszegre lenne szük­ség. 8 hónapja egy darabot sem kaptak. Kénytelenek a régieket felújítani, de ezzel csak negyedannyi kilométert futhatnak újra a kocsik. Újabb időkiesés, pénz, fá­radság és bosszúság. Talán a nemsokára megnyíló gép- jármű-alkatrészbolt némileg segít a? gondokon, de a vég­leges megoldás a külkeres­kedelmi vállalatra vár; több alkatrészt kell behozni a gépkocsikhoz. A Nyíregyházi Vasipari Ktsz-hez tartozó, az ország 4. legnagyobb motorke­rékpárjavító részlegeinél a Csepel és Danuvia gyárakkal kialakított jó kapcsolat ré­vén a belföldi gyártmányú gépek alkatrészellátása lé­nyegében megoldódott­Ugyanakkor a kisvárdai és mátészalkai szervizek gyak­ran hoznak be hozzájuk da­rabokra szétszedett motor- kerékpárokat, amelyeket al­katrész hiánya miatt nem tudtak megjavítani. A kül­földi gyártmányú gépek al­katrészellátása itt is problé­ma. Pár csavar miatt ••• A Nyírbátori Vastömegcikk- ipari Vállalat ez évben 20 ezer darab fénycsőarmatúra gyártására vállalkozott. Az exportra készülő berendezé­sek készítését előbb műa­nyag és egyéb szelvények hiánya, késedelmes szállítá­sa akadályozta, s eddig csak ezer darabot tudtak elkészí­teni. Újabb akadályt jelent a fehér dukkófesték hiánya. Megszokott dolog már, hogy a Budapesti Csavar­árugyár a megigényelt old­Csendes beszélgetés egy garzonlakásban Tipikusan mai fiatalok, bár valószínű tiltakoznak, hisz már túl vannak a húsz éven. Garzonlakásukban ízléses bútor, a könyvszek­rényben friss és régi köte­tek. — Szeretem a Nóbel-dí- jasokat — mondja a fiatal- asszony. — És rendszerint azokat a könyveket veszem meg, amelyek az olvasás után megragadnak... A feleség vegyészmér­nök, a férj elektroműsze­részből előlépett műszaki diszpécser, mindketten a Nyíregyházi Konzervgyár­ban dolgoznak. Mondhat­nánk róluk azt is, gyárala­pítók, hisz együtt kezdték azokkal, akik innen a me­gyéből, és más városokból, vidékről jöttek Nyíregy­házára konzervgyárat ala­pozni. — A felségem kapta ezt a garzont, neki egyedül még elég volt — mutat a férj, Benkei László a ma már hármójuknak szűkös szo- bácskára. A rekamién, mint­ha megérezné az idegeneket, nyugtalanul feszeng a csa­lád legifjabb tagja, aki alig öthetes még. Benkeiné most szülési szabadságát tölti, itthon főz, mos, takarít. Benkei László a gimnázi­umi érettségi után a finom- mechanikai vállalat szak­munkása lett, s közben még egy érettségit is megszer­zett, a miskolci villamos- ipari technikumban. Nem mondott le róla, bár tudja milyen nehéz a munka, a család mellett, ha sikerül megpróbálkozik a műszaki egyetemmel. — Nagyon szeretem a szakmámat, izgalmasnak, érdekesnek találom. De csak a napi munka nem elégi tne ki. Ez kevés egy embernek — folytatja a gondolatot a férj. Evekig foglalkozott a fiatalokkal, a KISZ-szel a régi munka­helyén is, ugyanígy a kon­zervgyárban. Felesége a „főnöke volt”, KISZ-tit- kár, Benkei László pedig a szervezőtitkára. Sok-sok türelmet kívánt mindkettő­jüktől, hogy a számos hely­ről jött fiatal társaság községgé fejlődjön. (— Érdemes meglátogat­ni Benkei Laciékat, nemrég .vettük fel őket a pártba, Benkeiné most kapja a párttagsági könyvét — új­ságolta a konzervgyár párt­titkára.) Ezzel hivatalosan is vál­lalta a Benkei házaspár a kommunista életnormákat, a nagyobb felelősséget, mun­kát, olykor a küzdést is. Megkérdezték-e tőlük mi­ért akarták? — Nem. A szavak talán nem is tudják ezt eléggé magyarázni, summázni. A taggyűlésen egyhangúlag megszavazták a tagfelvételüket. Kérdés, ellenvélemény nem hang­zott el. — Azt hiszem a lényeg ezután jön — magyarázza mindkettőjük nevében a feleség. S ez a lényeg a kommunistává válás, amely hosszú, nehéz folyamat, ami csak elkezdődik az ünnepé­lyes taggyűléssel, a tag­könyv átnyújtásával. — Vártam, hogy utána megbíznak valamilyen mun­kával — inkább magának mondja mint nekünk. Fe­lesége igenlőn bólint. . S újra érezni a szavából, hogy ez a munkás, technikus, mérnök házaspár tenni akar a közért a maga eszközei­vel igyekezetével be ' akar avatkozni abba, amit úgy nevezünk: a társadalom mozgása, élete. Tudatosan vállalták a kommunista életformát, magasra állí­tották a mércét önmaguk­kal szemben, de igényesen, kritikusan szemlélik azt a közösséget, amely tagjává fogadta őket. őszinte természetesség­gel, kendőzetlenül fogalmaz­zák meg érzéseiket, gon­dolataikat A feleség meg is jegyzi, az idősebbek kö­zül sokan nem értik, miért tartják természetesnek a „huszonévesek” azt, ami azelőtt nem volt természe­tes, az érvényesülést, a to­vábbtanulást, megfelelő la­kás iránti igényt, s a nyílt, szókimondó természetet, a beleszólási jogot a közös ügyekbe. (— ők már a mi nevelé­sünk, mások mint mi vol­tunk, más világban nőttek fel — mondta az utánpót­lásról, a párt új tagjairól egy pártmunkás.) És a Bocskai utcai garzonlakás­ban is erről beszélt két optimista ember, Benkei László és felesége. „Más” emberek? A holnap és a holnapután élcsapatának harcosai nő­nek fel a régi küzdők mel­lett Fái! Gésa ható kötőelemeknek csak mintegy 30—40 százalékát szállítja le a Nyíregyházi VAGÉP Vállalatnak. Külö­nösen nagy hiány van évek óta koronás csavaranyákból és M—16-os és 12-es anyás­csavarokból. Ezek hiánya miatt gyakran okoz gondot a motoros szállítókocsik ha­táridőre való elkészítése. Megtörtént, hogy az egyéb­ként már kész gépeket pár csavar miatt nem tudták , készre jelenteni. Hiába a reklamáció; a csavargyáriak gavallér módjára fizetik az évente súlyos ezreseket je­lentő kötbért, s ezzel — úgy­mond — ők letudták a gondját; kifizették a VA- GÉP-et ért kárt. Törik a kulcs Sok új bűtorvásárló bosz- szankodott már azért, hogy a szekrényajtó zárja fordít­va működik, s amig meg nem szokja; még a kulcsot is beletöri. S mindez1 azért, mert a bútorgyár nem ka­pott jobbos, vagy balos zá­rat, s hogy szállítási kö­telezettségének eleget tegyen, beépítette azt ami éppen raktáron volt Lényegesen javult a Nyír­egyházi GELKA alkatrészel­látása ez évben. A javulást azonban elsősorban az okozta, hogy létrehoz­ták — az országban el­sőnek — a rádió- és tv-al- katrészgyártó és felújító üzemet. Pillanatnyilag már csak mintegy 10 féle alkat­rész hiányzik, ami azt ered­ményezi, hogy a bevitt gé­peket készülékeket nem tudják idejében megjavítani, átadni a tulajdonosoknak. E néhány példa igazolja; a külkereskedelmi szervek­nek alaposabban fel kell mérni az igényeket. Szüksé­ges, hogy a külföldi gyárt­mányú gépek, berendezések és készülékek megvásárlása­kor már előre, szerződésben kötelezzék a gyárakat megfe­lelő mennyiségű alkatrész szállítására. A szállítási kö­telezettségüket elmulasztó belföldi gyárak esetében pe­dig nem lehet megelégedni a kötbérek kifizetésével, hi­szen a „fájdalomdíj” a nép­gazdaság egészét ért káro­kat semmiképpen nem csök­kenti. A felettes szerveknek meg kel! vizsgálni — külö* nősen a csavargyáriak ese­tében, — hogy mi okozza aá évek óta fennálló kötelesség- mulasztásokat­Tóth Árpáé követelt. Ezek a „manőve­rek” károsan érintették a mezőgazdaság hitelellátását, és alaptényezőivé váltak egy új drágulási hullámnak. Érthető, miért tiltakoztak a nagybank«* exponensei az államosítás ellen. Olyan ne­hézipari nagyüzemeket szi- polyoztak, mint a Hoffer, a Kühne, a Lam part, a Buda­pesti Zománc, a Magyar Acél, a Vadásztöltény, a Láng, a Roessmann—Har­mata, a Magyar Radiátor, a Roeck, és a Budapest—Salgó­tarjáni Gépgyár. Uralkodott a bankokrácia csaknem az egész textiliparban- övé volt a Magyar Pamut, a Gráb textil, a Magyar Posztó, a Nyergesújfalui Magyar Vis- cosa, a Magyaróvári Műse- lyemgyár, a Rokka kötszövő, a Columbia textil, a Linum lenfonó, a Pannónia kender- üzem és sok más. Papíriparunk fele ugyan­csak a bankok érdekszférá­jába tartozott. A diósgyőri, a szolnoki, a fűzfői papír­gyárak hasznát hasonlókép­pen a bankok fölözték le. A cukoripar felett szinte kor­látlanul uralkodott a bank­tőke. A szerencsi, a selypi, a sarkadi, az ercsi, a szolnoki, a mezőhegyesi és a kapos­vári cukorgyár egytől egyig a bankok trezorjait gazda­gította. Tiszta jövedelmük meghaladta az évi 20 millió forintot, s az össztermelés 70 százaléka fölött diszponáltak. Kiterjedt a pénzügyi hatal­muk több bőrgyárra, tégla­gyárra, gázgyárra és malom­ra. Például a Mauthner, a Fhylaxia, a Hydroxin, a Ni- kotex,- a Gizella-, a Hungá­ria- és az István-malom, továbbá a Drasche-tégla- gyár, és mindezeken felül számos faipari, vegyipari, villamossági üzem, útépítő vállalat engedelmeskedett akaratuknak. Jellemző az akkori köz­hangulat erejére, hogy az ál­lamosítás ellen a parlament­ben nem mertek nyíltan til­takozni még az államosítá­sok ellenzői sem. Maguk a banktisztviselők, nagy több­ségükben, helyeselték az ak­ciót. A közületek és a nyug­díjintézetek, persze, kárpót­lást kaptak. A tőkések nem. A nagybankok államosítása révén száznál több iparvál­lalat 30 000 munkása szaba­dult meg a tőkésektől és gazdasági élétünk nagyot lé­pett előre a szocialista ter­melőviszonyok megvalósulá­sa felé. Megszűnt a kisem­berek kamatrabszolgasága. A hitelt az egyetemes nemzet- gazdasági érdekek szabták meg. Tervszerűbb lett az anyagelosztás, megszilárdult a pénzgazdálkodás. Mindez előfeltétele volt a 3 éves terv sikerének és a gazdasági élet stabilizálásának. Földes Mihály

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents