Kelet-Magyarország, 1967. október (24. évfolyam, 232-257. szám)

1967-10-10 / 239. szám

Ismerkedjünk az új törvényekké/ i A szövetkezeti földtulajdon kialakulása 1. Az országgyűlés szep­temberi ülésszakán tör­vényt alkotott a földtulaj­don és a földhasználat to­vábbfej lesztésérőL Ez a tör­vény az új termelőszövetke­zeti törvénnyel együtt kife­jezi mindazt a változást, amely hazánk mezőgazdasá­gában az utóbbi években végbement De nemcsak a jelenlegi helyzetet rögzíti a törvény, hanem meghatá­rozza azokat a rendezési el­veket is, amelyeket a gya­korlat a jövőben hosszabb időn át követhet A termelőszövetkezetek Jelenleg több, mint nyolc­millió kataszteri holdon gazdálkodnak. Viszont szö­vetkezeti tulajdonban arány­lag kevés föld van. A föl­dek nagyobb részén a tsz- eket csupán használati jog illeti meg. Hozzávetőleges adatok szerint a termelőszö­vetkezetek -által használt földek 37 százaléka van a tsz-tagok tulajdonában, 21 százaléka a tagok házastár­sának vagy idős családtag­jának tulajdonát képezi, 22 százaléka az állam, 20 szá­zaléka pedig a termelőszö­vetkezettel tagsági viszony­ban nem álló más szemé­lyek tulajdona. Az előbbi adatok bizo­nyítják, hogy a földek tulaj­donviszonya és használata között bizonyos ellentmon­dások vannak: a tulajdono­sok egyre csökkenő hányada tartozik a termelőszövetke­zethez, vagyis ahhoz a gaz­dasági egységhez, amely tu­lajdonképpen a földet, mint alapvető termelőeszközt használja. A most alkotott törvény elindít egy hosszabb ideig tartó folyamatot, amelynek során a földek nagy része termelőszövetke­zeti tulajdonba kerül. Elsődleges módja a ter­melőszövetkezeti földtulaj­don keletkezésének a kívül­állók földjeinek megváltása. Erről intézkedik a földtör­vény 3. és 4. paragrafusa. A törvény úgy intézkedik, hogy a kívülállók tulajdo­nában lévő olyan földek, amelyek a termelőszövetke­zet használatában vannak, megváltás ellenében — a Minisztertanács által megál­lapított időben — termelő­szövetkezeti tulajdonba ke­rülnek, kivéve, ha a tulaj­donost a megállapított idő­pontig termelőszövetkezetbe tagként felveszik. A törvény a végrehajtás során módot nyújt a szövetkezeteken kí­vülálló tulajdonosoknak ar­ra, hogy döntsenek: vagy belépnek a földjüket hasz­náló termelőszövetkezetbe és akkor tulajdonukat to­vábbra is megtarthatják, vagy pedig a meghatározott megváltási ár ellenében földtulajdonukat átadják a termelőszövetkezetnek. Termelőszövetkezeti tu­lajdonba kerül megváltás ellenében a tsz használatá­ban lévő olyan föld is, amelynek tulajdonosa a tör­vény hatályba lépése után vá­lik kívülállóvá; továbbá az a föld is, amelyet kívülálló örököl és a Minisztertanács által megállapított időn be­lül nem válik termelőszö­vetkezeti taggá, valamint azok a földek is, amelyek kívülállók tulajdonaként be­viteli kötelezettség alapján a törvény hatályba lépése után kerülnek termelőszö­vetkezeti használatba. Természetes, hogy a meg­váltási ár megállapításakor figyelembe veszik a földek minőségét, a rajta lévő ül­tetvény értékét. Vagyis: szőlők, gyümölcsösök eseté­ben magasabb megváltási ár illeti meg a kívülálló tu­lajdonost, mint például a szántóföldért. A szövetkezeti földtulaj­don kialakulásának másik formája az ál! ami,-földterü­letek átengedése a szövet­kezeteknek. A törvény 7. paragrafusa arról intézke­dik, hogy a termelőszövet­kezet a használatában lévő állami földek és erdők tu­lajdonjogát a Miniszterta­nács által megállapított fel­tételekkel megszerezheti. A 8. paragrafus pedig ki­mondja, hogy termelőszö­vetkezeti tulajdonba kerül­nek térítés nélkül a külte­rületen, a zárt kertben és a belterületen egyaránt a legeltetési bizottságok ke­zeléséből, a tsz-ek használa­tába adott ingatlanok és vagyontárgyak, továbbá a jogszabályban meghatáro­zott egyes megszűnt szerve­zetek tulajdonában és a termelőszövetkezetek hasz­nálatában lévő ingatlanok és vagyontárgyak, valamint a földalapi juttatásként vagy egyéb címen a terme­lőszövetkezet ingyenes és határidő nélküli használtá­ba adott ingatlanok és va­gyontárgyak. Nem érinti a törvény a termelőszövetkezeti tagok tulajdonában lévő földek tulajdonjogát. Tehát a ter­melőszövetkezet tagjai to­vábbra is tulajdonosai ma­radnak az általuk bevitt földnek és a közös haszná­latban lévő földjük után föld járadékot élveznek. De lehetővé teszi a törvény, hogy a tsz-tag földtulajdo­nosok földjüket a szövetke­zetnek átadják. Ugyanígy intézkedik a törvény arról is, hogy magántulajdonban lé­vő, de beviteli kötelezettség alá nem eső földek is fel­ajánlhatok a termelőszövet­kezetek részére. A termelőszövetkezeti földtulajdon kialakulása nem egyik napról vagy év­ről a másikra lezajló, ha­nem hosszú folyamat. A most megalkotott törvény egyik jellemző vonása ép­pen az, hogy szocialista fej­lődésünkhöz igazodva, hosz- szabb időre meghatározza és összhangba hozza a föld tu­lajdonjogát a föld használa­tával. (Folytatjuk) Hogy megszűnjön az idényjelleg Készail a télre az építőipar Gázkályhával is fűtik a helyiségeket A sikeres téliesítés követ­keztében az elmúlt télen mintegy félezer munkás fog­lalkoztatását biztosították a Szabolcs-Szatmár megyei Építő- és Szerelő Vállalat munkahelyein. A tervszerű előkészítés következtében az idén 25—30 munkahelyen tudnak téiiesíteni, ami azt jelenti, hogy még a két leg­hidegebb hónapban is 5— 600 dolgozó végezhet folya­matos munkát. Természete­sen arra törekednek, hogy még ennél is nagyobb lét­számnak biztosítsanak meg­felelő munkakörülményeket. Téliesítik a munkahelyet Nyíregyházán, a KlSZ-iakó- telep építésénél, ahol 48 la­kás folyamatos készítése vá­lik lehetővé. A falak már elkészültek, csak a tetőszer- kezet elhelyezése van hát­ra. Végig dolgozzák a telet — többek között — a Bal- kányban épülő bölcsődénél, a vajai és ópályi kultúrhá­zaknál és a tuzséri négy­tantermes iskolánál. Úgy tervezik, hogy a téliesítés- sel megteremtett munkale­hetőségeket hasznosítva a jövő év első negyedévében tizenötmillió forint értékű munkát végeznek eL A zavartalan munkához a feltételek jelentős része máris biztosított A négy nagy teljesítményű hőlég­fúvóhoz és az egyéb koksz- és széntüzelésű kályhákhoz a tüzelőt beszerezték, illetve kiszállították. Folyamatban van még ezenkívül tíz da­rab propán-bután gáztüze­lésű kályha beszerzése, me­lyeket az idén állítanak a vállalatnál először a télie­sítés szolgálatába. Ez nem «alt olcsóbb, hanem ké­nyelmesebb fűtési lehetősé­get is jelent majd. Az idén a téliesítés egyes kül­ső munkákra is kiterjed. Ezek fagyvédelmét mű­anyagtakarással oldják meg Erre a célra már kétezer négyzetméter felületű fóliát is beszereztek. Nincs hiány védőruhákban, megfelelő összeget tartalékoltak tea és cukor vásárlásához is. Miután a jó téliesítés leg­Maholnap mindenkinek van kocsija, de még akad­nak szép számmal, kik az Államvasutak szolgálatát ve­szik igénybe, és személyszál­lító szerelvény szárnyán kel­nek útra. Ragaszkodnak a hagyományos közlekedéshez, mert a vonat melegebb, csa­ládiasabb, vonaton az ember otthon van. Már amikor két rettentő bőrönddel belihegsz a jegy- váltócsarnokba, megkap an­nak hangulata. Csupa vág­tató tatár, sodrás, életigen­lés, harcos előre magyarok. Tíz véghetetlen sor a pénz­tárablakoknál és izgalmas totózás, melyikhez állj. Fe­leséged azt mondja, ne oda. Balázs, ott sok a nő és óra­szám totojáznak, amíg ki­számolják az aprót, lányod azt mondja, ide se, csupa katona, és azoknak igazol­ványt írnak alá, beállsz végre a legbiztatóbb mozgás fontosabb feltétele az idejé­ben megkezdett szervezés, a vállalatnál már a téli mun­ka programján dolgoznak. Ez módot ad arra, hogy az elkövetkező időkben szinte teljesen megszűnjön a vál­lalatnál az építőipar idény­jellege, s ne kelljen senkit fagyszabadságra elküldeni még a leghidegebb időszak­ban sem. <T. A.) végére, öt perc múlva meg­bánod, mert lám, kivel együtt indultál, a szomszéd sorban az a nyurga huligán már ott az ablaknál, előtted pedig még vagy tíz málészá- jú hadakozik a pénztáros­nővel, ki a jelek szerint sü­ket és vak, mert hogy mi az istennyilát tudnak csinálni, megfoghatatlan. S méghozzá sikitozó páriák furakodnak eléd, hogy az ő vonatuk rögtön megy, és hátul kó­rusban szidalmaznak, ne en­gedj senkit, mindenkinek rögtön megy a vonata. — Mondtam, ugye, Ba­lázs, hogy a jegyet váltsd meg előre, de neked hiába beszél az ember, és hogy miért fogadtad el kis bé­lyeggel, léged, persze, min­dig becsapnak — no, de nincs idő, roham a külső hatoshoz. Már a lépcsőn állsz, ne oda, Balázs, hátsó kocsi, ráz, ne is nagyon elő­Az Eletó partjáról Pakisztánba 4 finisben kilószámra fogyott a fekete — Egymillió dollárt „termelnek** A márka neve: Made By Metal and Electrical Corporation of Nyíregyháza Hajón utazik, nemsokára Pakisztánba ér egy magyar szállítmány, melyen ez ol­vasható; Made By Metal and Electrical Corporation of Nyíregyháza (Exported By Transelektro Hungary). Nyíregyházi munkások, technikusok, mérnökök ké­szítették a hivatalos nevén 0,4 kW kisfeszültségű kap­csoló és elosztóberendezést! Tíz darabot rendelt a távoli Pakisztán a Transelektro Külkereskedelmi Vállalaton keresztül a Nyíregyházi Vas és Fémipari Ktsz-től. Nagy angol és svájci cégeket elő­zött meg a nyíregyházi ktsz, amely két éve már 100 transzformátorállomást gyár­tott Egyiptomnak. De ez a 20 millió forinton felüli — egymillió dolláros megren­delés, amelynek első szerel­vénye a napokban indult el Pakisztán felé — felülmúl minden eddigi munkát. — Magunk is meglepőd­tünk, milyen óriási feladat­ra vállalkoztunk. Az indu­lás a lehető legrosszabb volt, nem kaptunk anyago­kat, a kooperáló vállalatok­tól, gyárakból üres kézzel jöttünk hazg. Itthon a mun­kások nem nagyon lelke­sedtek, nem nagyon bíztak, hogy sikerül megbirkózni ezzel a roppant nagy mun­kával. — Hajdú László mű­szaki vezető nem szépíti a helyzetet. Merész és kocká­zatos vállalkozásba fogtak. Külön nehezítette a mun­kát, hogy a ktsz eddig több­nyire az ég alatt dolgozott, két évvel ezelőtt még sok nyíregyházi emlékszik a le­zárt Vasvári Pál utcára, ahol az Egyiptomnak szál­lított transzformátorokat szerelték. Nem volt hely másutt. Ebben az évben a gépi berendezésekkel együtt négy és fél milliós beruházással bővítik, valójában egy ki­sebb gyártelepet építenek a Ságvári telepen, az Eletó partján. Már állnak az új műhelycsarnokok, de ami­kor a pakisztáni megrende­léshez kezdtek, még a szű­kös műhelyekben és a sza­badban ment a szerelés. Azaz ment volna, ha meg­érkeztek volna a kívánt anyagok. Hajdú László éj- jel-napal úton volt, járta az országot, szinte „kiszál­lásra” jött csak haza. És a kitartó „ostromból” hasznos zsákmánnyal, anyagokkal tért vissza. Épp a legjobb­kor, mert egyre sürgetőbbé vált az értékes exportmun­ka határideje. — Mikor aztán megkez­dődött a hajrá, elfelejtet­tük, hogy vasárnap van — mondja Sarlós László, akit több társával együtt ott­honról szólítottak munkába. Balázs László, Bajtai Sán­dor és a többiek is egy szó­ra jöttek Nemcsak a mű­vezetők, a normások, a mű­szakiak az irodákból, mond­hatni a ktsz apraja-nagyja részt vett a finisben, szep­tember utolsó napjaiban. Éjjel reflektoroknál folyt a szerelés, az összes kávéfö- zőgép kint volt, kilószámra fogyott a fekete, a helyszín­re vitték a vacsorát, a fris­sítőt. Emberi akarattal, tudós­sal kellett pótolni a kiesést, amit az anyaghiány okozott. Szükség volt a saját talá­lékonyságukra is, mérőbe­rendezést kellett konstruálni az érzékeny elektromos be­rendezések ellenőrzésére, Sö- rényi István, Fazekas Mi­hály és Hagymási János ké­szítette el a „jóság” ellenőr­ző masinát. Hajdú László műszaki vezető, — aki né­hány napot éppen a meg­feszített munka miatt bete­geskedett, — saját tervezé­sű támszigetelőt „ötlött ki”, melyet a dömsödi Dózsa Tsz­szel készítettek el, műgyan­ta felhasználásával. Közben elfogyott 50 tonna vörösréz, 140 tonna vaslemez, 120 tonna szögacél, 20 mázsa számra a festék, krómfürdöt kapott vagy 100 mázsa csa­var. A finis utolsó óráiban megérkezett a pakisztáni cég képviselete és a minőségi ellenőrző központ, s az ex­portcsomagolási szakember. Szakáll József szállítási vezető és Bácskái József fő­könyvelő-helyettes az utolsó simításokról beszél, melyek egyáltalán nem voltak „si­mák”. Tengeri szállításra alkalmassá kellett tenni az értékes elektromos berende­zéseket, melyek egyenként 330 mázsát nyomtak, a 16 ládához egyenként 14 köb­méter deszkát használtak fel. A polietilén fóliákba különleges vegyianyagot hintettek, amely a bent ma­radt minimális páramennyi., séget is elszívja, majd be­forrasztották a fóliákat. El­indulhatott a négy elektro­mos berendezés, egy irány­vonathoz csatolták, s zöld utat kapott a jugoszláv kikötővárosig, Rijekáig, ahonnan hajó viszi Pa­kisztánba. Magyar munkások, tech­nikusok készítik a pakisz­táni jutagyárak lelkét, me- lyeken a felirat egy isme- retlen „céget”, a nyíregy­házi ktsz-t takar, melynek termékei betörtek a világ­piacra. Az év végéig még 6 berendezést indítanak útnak az Eletó partjáról, ahol dollárokat „termelnek” a szorgalmas kezek. S nagyon megnőtt az önbizalom, a munkáskollektiva vállalkozó kedve. Páll Géza Motel épülhet Sóstón Fellendülőben van me­gyénk idegenforgalma. A vadregényes Tisza-parton, műemlékeinken, jellegzetes tájainkon kívül igen sok látogatót vonz a Sóstó. Ezért az országos Idegen- forgalmi Hivatal elhatároz­ta, hogy ha megfelelő terü­letet kap a várostól, akkor motelt épít a saját költsé­gén. Szakembereik megte­kintették a környéket, s legalkalmasabbnak a szo­ciális otthon melletti részt találták. Hogy az elképzelés való­ban formát öltsön, annak egyetlen akadálya volt: nem készült el a Sóstó részletes rendezési terve. Készen van viszont egy programvázlat, melybe már a leendő motel helyét is bejelölték. Ennek alapján a városi tanács vb építési és közlekedési osztá­lyán közölték, hogy a terü­letfelhasználási hozzájáru­lást egy-két napon belül kiadják. S ha a megyei ta­nács is kéri a motel építését, már aligha lesz akadálya a munka megindulásának. A tervek szerint a motel a szociális otthontól a vas­út felé eső részre kerül. Az első ütemben kétszer 18 ágyas rész készül el, utána egy teljesen hozzá hasonlót építenek. így összesen 73 vendéget tudnak majd elhe­lyezni. Az építési költség mintegy egymillió forintba kér ÜL A Színház utca végén, az Éren át új híd építését kezdték meg. Képen: Munkáb an a cölöpverők. H. J. re, hátha összeütközünk. Föl hát, menetirányban, ab­lakhoz, igen ám, de ülőhely sehol, ugye, mondtam, Ba­lázs, hamarabb induljunk, de neked hiába beszél az ember. Mit tesz Balázs a folyo­són? Benézeget a fülkékbe. Ho­gyan? Reménykedően. Ho­gyan néznek vissza a bent- ülők? Dühösen. Miből tudja Balázs, hogy szabad hely van? Abból, hogy a kérdésre: van itt még szabad hely? — bentiek azt felelik, hogy nem tudják. Miért nem tud­ják? Mert hátha tovább­megy az ürge. Mi történik a csomaggal? Az, hogy mindenki ordít, ne az enyémre, ne a kala­pomra, ne lökje le, ne nyomja Össze, ne tiporja, míg végül ölestermetű Igaz­ságcsináló kiragadja kezed­ből és a többinek a hegyére tornyozza. Attól kezdve? Általános találgatás, ki­nek esik a fejére? Hogy ami fentről csöpög, melyik csomagból csöpög, és mi lé­gyen, meggylé, pálinka, te­héntúró vagy fáradtolaj? Mi történik az indulás pillanatában? Rémült anya felkiált, hogy hova lett a gyereke, mert a büdös kölök az utol­só pillanatban eltűnik, anyu vészfékhez kapkod, ám a vészfékre nincs szükség, bü­dös kölök előkerül, és büsz­kén mutatja tenyerét, bele­mászott a legvastagabb ku- limászba. Ilyen minden ren­des vonaton van, de baj nincs, mert odatörli nadrág­jához és tiszta. Miről folyik további cse­vegés? Hogy az ablakot kinyis­suk, becsukjuk, félig nyis­suk, harmadig csukjuk, függönyt lehúzzuk, feleresz- szük, friss levegő nem árt, cug kiviszi a fejemet, azért a fejért nem kár, és hogy micsoda emberek vannak. Van végre hely? Nőd, leányod ül. Jómagad. A fo lyosón. Ahol is? Népvándor lás. Hova mennek? Büfébe. Hányszor löknek hátba? Monorig háromszázhuszon- hatszor. Attól kezdve meg szűnik? Attól kezdve nem számo lód. Kisjó Sándor; Hétvége a vonaton

Next

/
Thumbnails
Contents