Kelet-Magyarország, 1967. október (24. évfolyam, 232-257. szám)
1967-10-01 / 232. szám
A megyei tanács határozata Növelni kell a fiatalok képzési és foglalkoztatási lehetőségeit A megyei tanács legutóbbi Ölesén behatóan foglalkozott az ifjúság iskolai képzésének, továbbtanulásának helyzetével, lehetőségeivel. A társadalmi összefogás és felső szervek támogatása eredményezte, hogy 1960-tól mostanáig 327 általános és 104 középiskolai tanterem épült. A középiskolai tanárok száma 81 százalékkal több. Ennek megfelelően a középiskolák első évfolyam mának tanulólétszáma 88 százalékkal magasabb. A továbbtanulók aránya mégsem nőtt ilyen mértékben, mert 1960-ban az általános iskola 8. osztályát csak 6500 tanuló végezte el, 1965-ben pedig már csaknem 12 000, azóta ez a szám minden évben meghaladja a 11 000-ret, 1969-ben pedig eléri a 12 500- zaL Igény és lehetőség A feltételek tehát bővültek, de a megnövekedett igényeket most sem elégíti ki, s az ellátottság az országos átlag alatt marad. Országosan az általános iskola nyolc osztályát végzőknek 85 százaléka vonható be középiskolai vagy szakmunkásképzésbe, Szabolcsban csak 58 százaléka, és a más A kisari kérdőív szenzációja Ahol az út minősíti az almát Mi van legmesszebb Nyíregyházától tsa Téglaégetőt keresnek a fehérgyarmati járásban Az ezer ötlet hazája megyei beiskolázásokkal együtt is csak kétharmada. Ez az arány a harmadik 5 éves terv végére is előreláthatólag csak a 70—71 százalékot éri el. Különösen megnőtt az érdeklődés a szakmunkásképző, vagy szakmát nyújtó középiskolák iránt. A .közép- iskolákbá jelentkezettek 63 százaléka szeretett volna technikumban, vagy szakközépiskolában tanulni, de csak 32 százaléka jutott be. Az érdeklődés és a társadalmi igény a szakközépiskolai hálózat gyorsabb ütemű bővítését teszi szükségessé. Bővíteni kell a tagozatos osztályok számát is. Az idén a Nyíregyházi Vasvári Pál Gimnáziumban híradástechnikai, a Kölcsey gimnáziumban egészségügyi szakközépiskolai osztályokat szerveztek. 1970-ig a Művelődésügyi Minisztériumhoz tartozó iskolákban még újabb szakközépiskolai osztályokat indítanak a helyi lehetőségek kihasználására. Javul a helyzet a Nyíregyházára tervezett 16 tantermes szak- középiskola felépítésével is. Ehhez azonban szükség van kollégium létesítésére is, mert a területi beiskolázás csak ezzel együtt valósítható meg. A tanácstagok kérték a végrehajtó bizottságot: mindent kövessenek el, hogy ez az iskola 1963. szeptemberre megépüljön. Hatvan szakmában 4000 tanuló Az ipari szakmunkásképző intézetekben a tárgyi feltételektől függően évről évre növekszik a tanulók száma. Hatvan féle szakmában több mint 4000-ren tanulnak. A jelenlegi adottságok mellett más megyei beiskolázási lehetőségek figyelembe vételével a jelentkezetteknek 80 százaléka vehető fel. A vállalatok tanműhelyek létesítésével segíthetnek a probléma megoldásában. A harmadik ötéves tervben 48 tanterem épül. Ez enyhíti majd a teremhiány okozta nehézségeket. Többszörös a túljelentkezés a kereskedelmi és vendéglátóipari szakmunkásképző iskolában, amelynek lényegében még önálló épülete sincs. Erre pedig nagy szükség van. Az elmúlt években még nem volt, de ma már Nyíregyházán, Tiszabercelen, Baktaló- rántházán, Mátészalkán működik bentlakásos mezőgazdasági szakmunképző iskola. Ez az oktatási forma azonban ma még nem minden esetben találkozik a szülők és gyerekek igényével. Pedig a gépesítés és ke- mizálás előrehaladásával a mezőgazdasának egyre több és jól képzett szakmunkásra lesz szükség. Gyorsítani az iskolák építését A tanácsülés határozata szerint tovább kell növelni a képzési és foglalkoztatási lehetőségeket. Meg kell gyorsítani az ipari szakmunkásképző iskolák és a nyíregyházi 16 tantermes szakközépiskola építését. A megyei erőforrások felhasználása mellett a felső szervek fokozottabb támogatását kell kérni a feladatok megoldásához. Nagyobb társadalmi összefogás szükséges. Nem lehet azonban megelégedni az általánossá gokkal. Pontosan ki kell dolgozni az állami, társadal mi, gazdasági és kereskedelmi szervek együttműködésé nek formáit. Az oktatási szerveknek állandósítani kell kapcsolataikat a szomszédos megyék szakiskoláival beiskolázási lehetőségek kutatása céljából. Fontos feladatként jelölte meg a tanács a pályaválasztási munka javítását, állandósítását. Hódi László Dóka József portréja bitó szám csalt bennünket, hogy ott egy kilagramm sertéshúst alig 4 kilogrammos abrakfelhasználással, 14 forint 92 fillérért tudnak előállítani. Óriási különbség, ha az aranyosapáti Béke Tsz 35 forintos, vagy a gyürei Béke Tsz 30 forintos önköltségéhez hasonlítjuk. Az öreggel való beszélgetést megelőzően korábban az elnök, a főkönyvelő szolgált is bőven elismerésre méltó adatokkal. A sertésállomány átlag évente 900 körül van, ebből 53 anyakoca. Hízónál egy kilogramm súlygyarapodás költsége: — 1967. I. fél év— abraktakarmány 16,69, élőmunka 1,80, általános költség 2,43 forint. Augusztusban — mert jobb a tartási körülmény — a közölt számok még kedvezőbben alakultak. A termelőszövetkezet vezetői egyebek között leginkább a gondozókat dicsérték. 900 sertés körül mindössze öt ember dolgozik. Megnéztük őket. így találkozhattunk Dóka Józseffel és egy másik gondozóval, aki lényegében egy vele. A fiaztatóban érkezésünkkor mint a patikában, olyan volt a rend és tisztaság. A szerfás ól keceiben tucat számra hemzsegtek a malacok. Dóka Gyula nem kis büszkeséggel mutatta birodalmát. Szokványos kérdések hangzottak el: — Hogyan alakul a fialást átlag? — Tizennégy körül van. — Milyen az elhullási százalék? — Ez nincs nyilvántartva, mert nincs elhullás. Érthető. A gondos tisztaságban nem fordulhat elő betegség, az erőszakos elhullást pedig — a gondozóknak és a tsz-eknek is egyaránt kedvező — anyagi érdekeltség gátolja. Dóka Gyula, akárcsak apja, átlag 3000 forint körül keres havonta. Megkérdezni, hogy elégedett-e, nem volt értelme. Az igazat megvallva ez az írás végül is nagyon eltért az eredeti elhatározástól. A sertéshúselőállítás 15 forintos önköltségen eleinte arra ösztönzött, hogy kizárólagosan a jó takarmányozás, a körültekintő tenyésztés és hizlalás tükrében azt propagáljam: kifizetődik az állattartás. így is van a Vörös Csillag Tsz-ben. Gond is akad, korszerűtlenek az épületek, a saját takarmány megtermelése sem könnyű. Szóval eltérve az eredeti elhatározástól ott, a sertésólak között az állattartásnak egy másik, igen lényeges része került előtérbe. Doke-féle emberek kellenek hozzá. Olyanok, akik szeretik az állatokat, és szorgalmas munkájukat önmaguk és másuk előtt is azzal indokolják: ez mégis csak a miénk. Seres Érni Élelmes Tiszahát Kellemes meglepetést kaptak a klsariak minap járási tanácstagjuktól, dr. Molnár István főorvostól. Mindössze egy darab papírról van szó, de a kis Tisza- partj, 'községben — melynek életét a közelmúltban elhangzott rádióriport alaposan felbolygatta, s a kedélyek még mostanig sem csillapodtak le egészen —, egyszóval Kisarban még senki sem osztott szét ilyen kérdőíveket. ÖT KÉRDÉS ÉS ÖT IPARÄG Az okos papirlapocska a következő öt kérdésre vár választ a falu lakóitól: — milyen panasza, személyes elintéznivalója van? — milyen megoldást javasol problémája elintézésére? — előnyös volna-e a községben valamilyen ipartelepítés? — milyen iparágban? — milyen javaslata van a község, a járás, a megye, vagy az ország életével kapcsolatban? A kérdőív szavai között egyetlenegyszer sem szerepel a szocializmus szó. Maga az: hiszen a közösség ítéletére bízza a döntéseket, az állampolgároktól kéri kezdeményezésüket. Még inkább értékelni lehet Molnár főorvos kezdeményezését, ha megnézzük tanácsi beadványát, melyben jelzi, hogy kö- t rülbelül ötféle munkalehetőség megteremtésére lát — }4 egyszerre, vagy sorban — lehetőséget a tiszaháti községben. Mégpedig: háziipari tevékenységet a nőknek, betonelemgyártást a tiszai homokból, szilvaaszalót a vásárosnaményi mintájára (esetleg szivalekvárfőző részleget a Nyíregyházi Konzervgyár segítségével a környék gyümölcskincsének feldolgozására) és egy téglaégető kemence felállítását, vagy dobozgyártást. Az érdekes és újszerű kezdeményezésről beszélgettünk dr. Kertész Istvánnal, a járási tanács titkárával. Mintaszerűnek tartja a falusi munkahelyek megszervezésének ezt az elkezdését, mert — mint mondja — hiába a legszebb elgondolás, a legnemesebb akarat is egy, vagy egynéhány embertől, ha az nem a helybeliek elgondolására, (igényére, szakértelmére, kezdeményező kedvére épül. Vegyük csak a tanácstag javaslatai közül a téglaégető kemencét. Ha kiderülné, hogy Kisarban van néhány ember, aki ért a téglaégetéshez, és ahhoz való agyag is van — vagy bármely más községben a fehérgyarmati járásnak ez a két feltétel adva van — ott nagyon hasznos lenne azonnal nekikezdeni. Nemcsak munkaalkalmat jelentene, hanem előbbrejutást is. Hiszen az egész országban épp ebben a járásban van még a legtöbb „faszeres” építmény, itt most kezdődik a nagy építkezések kora. Minden mennyiségben kell a tégla. És nem jobb itt helyben gyártani, mint messziről szállítani? — s még akkor is sorbaállni érte. A KÖZVÉLEMÉNY HŐMÉRŐJE A tanácstitkár egy kimutatást őriz, amit joggal nevezhetünk a járás közvé- ménye hőmérőjének. Az idei tanácsválasztásokon kezdték összeállítani a megválasztottak, foglalkoztak vele a májusi tanácsüléseken. A kollektívák rendszerezték, rangsorolták, értékelték, típusokba sorolták, így kialakult a járás négy problémacsoportja — ezekhez szóltak hozzá a jó íté- letű állampolgárok a jelölőgyűléseken döntő többségben. Mégpedig: útviszonyok, közlekedési nehézségek, ivó- vízellátás és a tsz-ek bekötő útjai. Bizony — sóhajt a titkár — tapasztaljuk, hogy a megyei székhelyhez a főváros is közelebb van, mint a mi járásunk. Nagyon körülményes a közlekedés. Az is baj, hogy mire a nábrádi, szamosújfalui. vagy a gyü- gvei elsőrendű, hatforintos exportalmát a néhány kilométeres távolságra behozzák, a rossz út három vagy négyforintos áruvá osztályozza le, összetöri. ÖNALLŐ KEZDEMÉNYEZÉSEKET De mi az oka ennek? Ha ipartelepülést várunk, még a kisipari szövetkezetek, még a háziipariak is egész évi folyamatos termeléshez ragaszkodnak. Itt pedig nem a nők problémája csak a foglalkoztatás. A járás egész lakosságának a fele a téli hónapokban a szó szoros értelmében nem csinál semmit. Rájöttünk tehát — fejezi be a titkár elvtárs —, hogy amit külső segítség nélkül, a magunk erejéből megtehetünk, az a leghasznosabb. A tiszaháti ember élelmességét bizonyítja a milotaiak cirokseprűgyártása, kavicstermelése. Már külföldről is érdeklődtek a rizsszalmafo- nás iránt. Micsoda értékeket lehetne ebből előállítani. Vagy módszeres fűztelepítéssel a kosárfonás (a tanács- titkár választóinak javaslata). Van javítani való az építő, szabó, cipész javító szolgáltatásokban. Csupa munkahely! Drótkerítésfonás is szerepel választóink kezdeményezései között. Búcsúzóban benéztünk a mezőgazdasági osztályra. Egy termelőszövetkezet érdeklődött : felállíthatna-e pálinkafőzőt. Közösen néztük meg a törvényt: pálinkafőzés nem szerepel a mellék- tevékenységek listáján. Ellenben sörfőzés szerepel. Ezt mi sem tudtuk. A tsz- beliek nem hökkentek meg. Homlokukra ütöttek: —Ez is hiánycikk! Ennek utánanézünk! Természetesen mi is kiváncsiak volnánk a tiszaháti sörfőzdére. De tréfán kívül: aki maga mindent megtett boldogulásáért, több joggal kérhet, mert egy részt mór megoldott. Minden problémát ennek a világvégi járásnak az emberei nem tudnak megoldani. De talpraesett emberek közé az ipar is szívesebben települ. Van jövője ennek az élelmes járásnak! Gesztelyi Nagy Zoltán Álltunk a kerítés mellett, néztük, hogy az öregember csorba peremű vödörrel hosz- szú betonvályukba hordta szét a pépes abrakot. Az ólba zárva legalább 100 hízó visított. A fényképész felállt a téglából rakott kerítésre, beigazította a lencsét és várt. Minden vályú megtelt. Az öreg elindult az ajtóhoz, két tenyerét a valamikor kék köténybe törülte, aztán ügyes mozdulattal kiakasztotta a kallantyút. A visítás megszűnik, a szabadjára engedett falka vályúra rohant. Szép látvány volt a sok, eleven 90—100 kilóra gömbölyödött sertés. — Kuss már odébb! — legyintette mpg az egyik hízót a gondozó. — Dóka Józsefnek hívják — közölte a vásárosnaményi Vörös Csillag elnöke — derék öregember. Most jött vissza szabadságról, valamikor cselédember volt, már jóval túl van a hatvanon. E három tény: a nyaralás, a cselédsor és a kor kíváncsivá tett. Az öregember érdekes válaszokat adott: — Hogy bírja a munkát és miért éppen a sertések körül dolgozik? — Hát lehet munka nélkül élni? És hát mi van abban, hogy a disznók körül szeretek dolgozni? A disznóról sok ember azt tartja, piszkos állat. Az, ha nem tartják rendbe. Különben nem mindegy. Én itt szolgálom a közöst, más meg másutt. Egymásért dolgozunk, összefogás nélkül nem boldogulnánk. — Hallom cseléd volt. Meg tudná fogalmazni a két élete közötti különbséget? — Voltam cseléd. Itt ezen a helyen. Nem kaptunk soha jó szót. Rúgást, így is, meg úgy is, mindig. Itt most minden a miénk. Ez a különbség. A nyaralásról meg tömören az volt Dóka József véleménye : „először volt, jó volt, rövid volt”. Véletlen volt a találkozás. A tsz látogatására az a csáHazánk felszabadításáért a szovjet hadsereg oldalán magyar partizánok is fegyvert fogták. A pócspetri falu végére épített házat. Az öreg porta mellé, ahonnan 1943 októberében behívó szólította az orosz frontra, öreg apját, három testvérét hagyta itthon B. Sitku András. így vall: „Hazudnék, ha most azt mondanám, hogy partizán akartam lenni. Nem tudatos forradalmárként kerültem a frontra. Inkább csak éreztem, nekem semmi keresni valóm a németek oldalán. Láttam az SS-ek gazemberségeit, s azt, hogy minket magyarokat küldtek mindig előre, s kezdtem gondolkozni. Megérett bennem fokozatosan, ha lehet átállok." Említi a kijevi támadást, amelyben egyszerűen úgy vett részt, hogy a fedezékben maradt, s míg a többiek elmenekültek, ő ott maradt. „Fogságba ejtettem magamat. Kilenc napig voltam a táborban Kijev mellett. Többször meglátogattak bennünket magyar pártvezetők, közöttük Nógrádi Sándor elvtárs Partizánként a Kárpátokban is. A szovjetek tudták, hogy mi önként álltunk át. Kértek, vegyünk részt hazánk felszabadításában.” Itt jelentkezett partizánnak a magyar szakaszvezető. Rövid átképzésen vettek részt. „A Kárpátokban kerültünk bevetésre. Szovjet repülők hoztak bennünket a bércek fölé, s ledobáltak az ellenség hátába. Az volt a feladatunk, hogy a visz- szavonuló német páncélosok előtt az utakat és a vasutakat aláaknázzuk. Egy szovjet őrnagy Garasin elvtárs volt a parancsnokunk. Nem sokáig működtünk. Csupán három-négy hétig Addigra elért bennünket a szovjet hadsereg.” Innen pihenőre került Ki- jevbe egy hónapra. Várták az újabb bevetést, de erre már nem került sor. „Haza kerültem Debrecenbe, s. az akkor megalakult ideiglenes kormánynál teljesítettem szolgálatot. Hat hétig.” Utána a Honvédelmi Minisztériumban, a 1945 karácsonya előtt három nappal szerelt le. A „Fegyverrel a hazáért” partizán emlékérem tulajdonosa. Igazolványának száma 01140. Aláírta Révész Géza főtitkár. Nem is ő őrzi, hanem a felesége e könyvet. 1945-ben elsők között lépett be a pártba. Most 46 esztendős. Beteges. Kifázott a fronton. A szövetség támogatja, gyógyíttatta. Ott állt helyt mindig, ahová a párt állította az elmúlt huszonkét esztendőben. „Voltam községi bíró, párt- titkár, a legnehezebb időkben tsz-elnök.” Most csatornaőr. Ritka vendég otthon. Tizenhat kilométeres szakasz tartozik hozzá. „Ezen a tavaszon volt úgy» hogy éjjel-nappal kinn kellett lennem. A belvíz száznyolcvan holdat rabolt el a ts/ földjéből, a kertekből Szinte egyedül küzdött ellene. Néha a tanács adott két-két embert segítségére, s így mentettek meg 160 holdat. Helytáll a szürke hétköznapokon is az egykori partizán. Az ár- és belvíz- védelmi kormánybiztos oklevéllel tüntette ki. Jutalmat is kapott. Nem dicsekszik ezzel... Ha baj van, szívesen segít. „Ha nem is vagyok itthon, á szolgálati könyvbe beírom, hol tartózkodom. Ebből a család tudja, merre járok. Volt rá eset, hogy a ham így hozott utánam este enni.” Mert az ilyen szolgálatkész ember soha nem tudja, meddig és hol van rá szükség a határban... Pontos ember. Katonás. Tudta a harcban, tudja a munkában is kötelességét. öt gyermekük van. Felesége a tsz-ben dolgozik. „Most már könnyebb, mert a két nagyobb gyerek is keres. Én 1050 forintot kapok, s két öltöny ruhát: egy őszit, egy tavaszit. És kétévenként egy pár gumicsizmát.” Van egy szolgálati kerékpárja. Ezzel járja a csatornákat tavasztól őszig Farkas Káimia
