Kelet-Magyarország, 1967. október (24. évfolyam, 232-257. szám)
1967-10-05 / 235. szám
Péter János beszéde az ENSZ-ben (Folytatás az 1. oldalról) — A kedvezőbb európai fejlődés útján álló fő akadály az úgynevezett német kérdés egyes vonatkozásaival! kapcsolatos, amíg a két német állam jelenlegi határait az összes érdekeltek el nem ismerik, és amíg a két német állam létezését összeurópai szinten el nem fogadják, Európa igazi biztonsága nyitott kérdés marad, és a jelenlegi úgynevezett európai biztonság inkább csak látszat lesz. — A német militarizmus és revansizmus máris felújította a német határok kérdését, és megindult a i,drang nach osten und westen” a betörés keletre és nyugatra egyaránt. A második világháború befejezése óta huszonkét év telt el. A nyugat-németországi szélső- jobboldali mozgalmak fokozódó tevékenységének fényében nem nehéz felismer, ni, hogy a Német Demokratikus Köztársaság léte és hatalmas befolyása nélkül a német militarizmus és re- vansizmus ismét felújította volna már a német határok kérdését még Nyugat-Né- metország jelenlegi szövetségesei, nyugati szomszédai tekintetében is. Alig néhány nappal ezelőtt az amerikai közvélemény reális képet kapott a mostan} nyugatnémetországi politikai viszonyokról „A németek” című televíziós riportban. Ez meglepő bepillantást nyújtott a különféle újfasiszta árnyalatok növekvő áradatába. Nemcsak mi, Kelet-Euró- pa szocialista államai, hanem Nyugat-Európa államai is elismeréssel tartoznak azért a történelmi jelentőségű hatásért, amelyet a Német Demokratikus Köztársaság gyakorolt Európa békés fejlődésére. A két német állam létezése történelmi tény és történelmi szükségesség lett, csak e tény elismerésével és a két német állam törvényes képviselőinek akcióival lehetséges az újraegyesítés feltételeinek megteremtése. A Német Demokratikus Köztársaság miniszterelnöke a közelmúltban a Német Szövetségi Köztársaság kancellárjához intézett levelében közvetlen tárgyalásokat javasolt a két német állam kapcsolatainak normalizálását célzó szerződés megkötésére, A nyugatnémet kormány igen jót tenne Európa népeinek, beleértve a németeket is, ha magatartását hozzáigazítaná az új javaslathoz, amely új fejezetet nyithat a két német állam történetében. A nyugat-európai államok és más kontinensek államai azzal segítenek majd a Német Szövetségi Köztársaságnak megtalálni igazi és konstruktiv szerepét egy megújuló Európa életében, hogy fokozzák hivatalos kapcsolataikat a Német Demokratikus Köztársasággal. A békés egymás mellett élés erőinek türelmessége, kitartása, ál- hatatossága és eltökéltsége révén Európában az idő — keleten és nyugaton egy- ránt — a szilárd biztonság javára dolgozik. Péter János hangsúlyozta, hogy az év egyik legörven- detesebb jelensége Afrikában játszódott le: az Afrikai Egység Szervezete állam- és kormányfői értekezletének az? elmúlt hónapban Kinshasá- ban tartott negyedik ülésszaka. Az értekezlet sok nehézség ellenére összeült, ezzel erősítve az afrikai népek összefogását. A Magyar Nép- köztársaság kormánya nagy figyelemmel kísérte a kins- hasai afrikai csúcsértekezlet tanácskozásait és határozatait. Megértjük és teljesen méltányoljuk azt a törekvésüket, hogy elhárítsák az afrikai államok szétszakadásának veszélyét és erősítsék a tagállamok együttműködését — Latin-Amerika, Afrika és Ázsia politikai és gazdasági viszonyai különösen megromlottak a vietnami háború fokozásának káros nemzetközi kihatása következtében. Ha a világ népeinek közös erőfeszítésével véget tudunk vetni ennek a fegyveres konfliktusnak, akkor új lehetőségek nyílnak arra, hogy nemzetközi szinten eredményesen foglalkozzunk a fejlődő országok súlyosodó gazdasági problémáival. Ezért nagy figyelmet szentelünk az ENSZ kereskedelmi és fejlesztési konferenciájának, amely Uj-Del- hiben ül össze. A magyar kormány kész együttműködni más kormányokkal, függetlenül azok gazdasági rendszerétől, hogy elősegítse e konferencia munkájának eredményességét. A nukleáris fegyverek eltiltása — A Szovjetunió által a jelen ülésszakon benyújtott javaslat a nukleáris fegyverek alkalmazásának eltiltására vonatkozó egyezmény megkötéséről, elősegítheti az általános légkör javítását a leszerelés! tárgyalásokon. Amig egy nukleáris nagyhatalom agresszív részvételével tovább folyik a háború Vietnamban, addig lehetetlen megteremteni a minimális kölcsönös bizalom légkörét, jóllehet ez a leszerelés terén teendő minden komolyabb lépés előfeltétele. A nyilvánvaló nehézségek ellenére is a magyar kormány amellett van, hogy az atom- sorompó-szerződést alá kell írni, hogy valamelyest javítani lehessen a nemzetközi politikai viszonyokat. Ugyanilyen várakozással nézünk az új szovjet javaslat tárgyalása elé is. Ha a nukleáris nagyhatalmak meg tudnának állapodni az új egyezmény elfogadásában, ez fokozná a biztonság érzését a nem nukleáris államokban. — A jelenlegi nemzetközi politikai válság okozta nehézségekre és veszélyekre való tekintettel nem volna reális, ha nem számolnánk a nemzetek életében bekövetkezett nagy változásokkal, amelyek elősegítik, hogy erőnket e nehézségek leküzdésére és a veszélyek kiküszöbölésére összpontosítsuk. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulója alkalmából emlékezhetünk itt, a közgyűlés tanácstermében arra, hogy a —'T "= = szervezet 1959-ben, fennállása idején először, a Szovjetunió javaslatára foglalkozott egy olyan átfogó tervezettel, amelynek célja az általános és teljes leszerelés megvalósítása. Ennek a javaslatnak nem volt köny- nyű áttörnie az ellenállás gátjait. Az akkori viták jegyzőkönyvei örökre igen izgalmas olvasmányt nyújtanak. Az eddig elért részleges megállapodások és a most tárgyalás alatt álló egyezménytervezetek ennek az alapvető javaslatnak szerves részei. Az általános és teljes leszerelés eszméje, amely reményteljes új távlatokat nyitott az egész emberiség előtt, a fennmaradás egyetlen alternatívája lett a termonukleáris pusztulás veszélyeivel szemben. Ugyancsak a Szovjetunió javaslatára alkotta meg a közgyűlés 1960-ban a gyarmati területek függetlenségéről szóló nyilatkozatot. A szocialista államok fejlődése és a nemzetközi politikai életben való részvételük nagymértékben hozzájárult á nemzetközi viszonyok kedvezőbbé tételéhez, a gyarmati elnyomás alatt élő népek függetlenségi harca számára. A fejlődő országok jelenlegi igényei és részvételük a nemzetközi szervezetekben azt követelik tőlünk, hogy szembeszálljunk a háborús veszélyekkel és a mesterséges hidegháborús kérdésekkel és harcoljunk az emberiség létét érintő időszerű kérdések igazságos megoldásáért. — 1963-ban a moszkvai részleges atomcsendszerző- dés idején remélhető volt, hogy az éles hidegháborús akciók hiábavalósága és a fegyveres beavatkozások meghiúsulásának tapasztalataiból okulva rendezettebb nemzetközi élet felé fogunk haladni. A várakozásokat azonban megcáfolta egy sor káros esemény, mindenekelőtt a vietnami háború felelőtlen eszkalációja. A vietnami háború befejezése nélkül nem lehet jelentős előrehaladást elérni. A gyarmati rendszer maradványait a lehető leghamarabb fel kell számolni. A Biztonsági Tanács öt állandó tagjának együttműködését helyre kell állítani. Létre kell hozni azokat a feltételeket, amelyek mellett biztosítani lehet a Kínai Népköztársaság részvételét a szervezet munkájában. Meg kell teremteni a lehetőséget, hogy Francia- ország visszatérhessen a leszerelési tárgyalásokhoz. Az ENSZ-ben eddig nem képviselt államoknak megfelelő lehetőséget kell biztosítani az egyenlőség alapján való részvételre, amint azt a főtitkár jelentése javasolja. Az Egyesült Nemzeteknek meg kell szabadulnia a múlt szégyenletes terheitől. A Távol-Keleten a szervezet még most is a koreai háborúban részt vett hadviselő félnek számít, a fegyverszüneti szerződés hatálya alatt. Hogyan szabadulhat meg az Egyesült Nemzetek a múlt bonyodalmaitól? Van-e egyáltalán valaki, aki azt az idejétmúlt elgondolást támogatja, hogy az Egyesült Nemzetek nevében békeszerződést kellene kötni a Koreai Népi Demokratikus Köztársasággal? Csak egy reális mód létezik a múlt felszámolására : szüntessék meg az Egyesült Nemzetek szerepét ebben az ügyben és vonják vissza az összes idegen csapatokat Dél-Koreá- ból. — A jelenlegi helyzetben, a nemzetközi viszonyok további romlásának veszélyével szembúi a legfőbb és legsürgősebb feladat: meggyőzni az Egyesült Államokat, hogy meg kell kezdenie a vietnami háború deeszkalációját. Ennek kedvező kihatásai hamarosan megmutatkoznának. A tagállamok kormányai sokat segíthetnek, ahogyan sokan máris segítenek növekvő meggyőző erővel, hogy megnyíljon az út a deeszkalá- ció felé — mondotta befejezésül Péter János. A magyar külügyminiszter beszédét a világszervezet közgyűlésének résztvevői érdeklődéssel hallgatták meg. A beszéd végén tapssal köszöntötték a magyar külügyminisztert. Nyikolaj Amoszov: Szív és gondolat Regény Fordította: Radó György 16. Két évvel később Az út felfelé vezet. Munkába igyekszem. Nézegetem az embereket, a fákat, a gépkocsikat. Gondolataimban még beszélgetek is velük. De az csak a felszín. Mert belsőmben folyton csak a műtétek villognak. Gondolatfoszlányok. „Erről nem szabad megfeledkeznem. Talán jobb, ha amúgy csinálom. Itt várni kell. Kivárni. Megkérdezni az érzéstelenítő orvost...” Egy kissé még gesztikulálok is. Ebből elég. Lám, mennyi gyönnyörűség. Májusi reggel. Almavirágzás. Zsenge levélkék párát ontanak. Tavaszillat. A szavak csak vesztünkre törnek. Egyébként — a szavakra szükség van. Az írói tehetség, úgy látszik, abban rejlik, hogy valaki szóval tud érzéseket kiféjezni... De mégsem', ezenkívül bizonyára az érzéshez is érteni kell. Milyen egyszerű és kellemes : kitalálni, megérezni, leírni. Elegem van az érzésekből. Tán ezért nem is nézegetem az almafák virágait. Eh — minden sokkal egyszerűbb, én vak vagyok. Úgy rémlik azonban, valamikor én is szerettem az alkonyatot, meg a napföl- keltét, nem? Régen. Még a háború előtt. Számomra a háború azóta sem ért véget. Reggel nem gondolok magára a betegre. Reggel még erősen tart minden fék. Csak a műtét jár az eszemben, csak a betegség, a szív, a tüdő. Sőt — a pszichikum. De arc nélkül. Szem nélkül. Ma nem tudom fékezni magamat. Különleges eset a sebészi gyakorlatban: mikor az emberek hozzá közel álló betegen kell műtétet végeznie. Mégpedig veszélyes műtétet. Az ördög hajtott rá, hogy azokat a beszélgetéseket folytassam vele és behatoljanak a lelkivilágába. * Nem, nem igaz: a leikébe nem hatoltam be. Csak az eszébe, a gondolatvilágába. Ez sem igaz. Mégis a leikébe. Amely különös, gyengéd és ugyanakkor olyan száraz is volt, mint‘egy képlet. Professzorom, te fejlődői. Állj meg! Ez veszélyes. Mélyebb légzés, nagyobb lépések. Minden érzésnek véget vetettél tegnap este, lefekvés előtt egy jókora adag luminállal. Aztán mélyen aludtál. Hát ő? Igen fontos, hogy a beteg jól kialudja magát. Az izgalom szörnyű ellensége a szívnek. Még az egészséges szívnek is. Dehát hogyan lehetne kiküszöbölrf az izgalmát, amikor ő mindennel tisztában van. Mások bizakodnak, nem értik, miről van szó, azokat könnyű rászedni. Szasa matematikus, mindent számításba vett: az összes lehetőségeket, a véletlen tényezők esetleges szerepét. Én, sajnos, nem érzem megnyugtatóaknak a számításait: túlságosan derűlátóak. Néhány körülményt — matematikai nyelven szólva: korrekciós faktort — nem közölhettem vele. Én magam azonban meglehetősen jól ismerem ezeket. Még van idő. Még odamehetek és felfüggeszthetem a műtétet. Jobban megnézhetem. Nyomasztó história. Egész valóm lázadozik az ostoba bajok ellen, amelyekből az élet áll. Minek a sok betegség, veszekedés, háború, emberüldözés? És megint buta kérdéseket teszek fel magamnak, mint néhány évvel ezelőtt. Ezekre már van felelet, illetve szabatosabban: lehet rájuk feleletet kapni. És megint Szasa — a vele folytatott beszélgetések után sok minden megvilágosodott. Nem győzött lelkesedni a koponyájáért. Egészséggel és egy cseppnyi becsvággyal mennyire vihette volna! Ez a szó „egészség” épp a mai napon igen furcsán hangzik. Hiszen maga az élete jutott ma mezsgyéjéhez. Nagyon kívánom emlékezetemben sorra venni ösz- szes találkozásainkat, minden beszélgetésünket. Nem szabad! Majd ha a műtét véget ért, akkor lesz rá idő, elég. A szerkezet lejár, a rugó elernyed, már semmi sem csinálható visz- sza... akkor jöhet az emlék, rogyásig. Tízéves az íírkorszak Ünnepi megemlékezések Moszkvában Az egész szovjet nép szerdán nagy jelentőségű évfordulót ünnepelt: az „űrkorszakot” megnyitó Szputnyik —1 fellövésének 10. jubileumát. Az ünnep jegyében sok ezren vettek részt a „hősök fasorának” felavatásán. A moszkvai Béke sugárút és az égbetörő Kozmoszemlékmű közvetlen közelében nyílik a „hősök fasora” a sétány mentén három méteres talapzaton állnak a szovjet űrkutatás hőseinek mellszobrai. A hősök galériáját Vlagyimir Komarov- nak, a hősi halált halt űrhajósnak a szobra zárja le. A szerdán megjelent moszkvai lapok terjedelmes cikkekben méltatják a nagy nap jelentőségét. „A kozmoszba vivő utat a szocializmus nyitotta meg” — „Október hazája — a szputnyik hazája”, — „A Szovjetunió a világűr első felfedezője” — ezek a vezércikkcímek is azt húzzák alá, amit a Pravda hangsúlyoz: az első műhold fellövésének elévülhetetlen érdeme a szovjetek országát illeti. A tíz évvel ezelőtt végrehajtott hőstett fényesen példázta a szocializmus alkotó erőinek nagyságát, az októberi forradalomban született új rendszer gazdasági hatalmát és gigászi teremtőerejét, a szovjet tudomány és technika nagyszerű sikereit. Az évforduló alkalmából a szovjet lapok hasábjain rendre megszólaltak a kozmosz hősei, az űrpilóták, Gagarin, Tyitov, Leonov, Feoktyisztov, Nyikolajev nyilatkozott a sajtó képviselőinek. As amerikaiak újabb fekete napja Hanoi (MTI) : Újabb fekete napot könyvelhetnek el a Vietnamban tartózkodó amerikai Vietnamban csapatok. Hivatalos jelentések szerint szerdán a Vietnami Demokratikus Köztársaság légi terében nyolc repülőgépüket lőtték le. A lagosi csapatok elfoglalták Emikul Lagos (MTI): Az AFP a lagosi kormány közleményére hivatkozva gyorshírben jelentette, hogy a szövetségi csapatok elfoglalták Enugut, a sza- kadár Biafra fővárosát. Szovjet-jordániai tárgyalások Moszkva (MTI): Szerdán a Kremlben folytatódtak a szovjet—jor- dániai tárgyalások. A megbeszélésekben szovjet részről Nyikolaj Podgor- nij, a Legfelső Tanács elnökségének elnöke, Dmitríj Poljanszkij, a minisztertanács elnökének első helyettese és más államférfiak, jordániai részről Husz- szein király és kíséretének tagjai vettek részt. Francia paraszttüntetések háromszáz sebesülttel Hivatalos közlemény szerint csaknem háromszáz sebesült, köztük egy életveszélyes állapotban lévő áldozata van a Franciaország sok vidékén hétfőn lefolyt nagyszabású paraszttüntetéseknek, amelyek helyenkint zavargás képét öltötték. A hétfői ösz- szecsapásokkal a miniszter- tanács kedd délelőtti ülésén foglalkozott. Az itt elhangzott állásfoglalások De Gaulle tábornok és Edgar Faure földművelésügyi miniszter részéről azonban nem nyugtatták meg a háborgó parasztokat és szervezeteiket, akik elsősorban amiatt elégedetlenkednek, hogy a közös piaci vámhatárok 1963- ban bekövetkező eltörlése és az ezt előkészítő árszabályozás tönkremenéssel fenyegeti az állattenyésztéssel és tejtermeléssel foglalkozó kis- és középparasztokat Francia- országban, és egyúttal az ország nyugati felében kiterjedt vidékeknek súlyos gazdasági nehézségeket okozhat. Most azonban szaporázd a lépteidet! Gyorsabban! A sebész legyen szívós és aszkéta. Azt hiszem, minden előkészület már tegnap megtörtént. Még külön megbeszélést is tartottunk, mi a műtét résztvevői, úgy, ahogy három évvel ezelőtt tettük, az első motoros operációk előtt. Az egész klinika fel van ajzva, Szasa a kedvencünk. Többen bizonyára ezt gondolják: jaj, csak a főnök ne legyen goromba. Ezúttal nem a sértésektől félnek — azt mondják: rosszabbul operálok olyankor, ha gorom- báskodom. Logikus dolog, de régebben nem így volt. Hja, a kor. Nem leszek goromba. Nem szabad gorombának lennem. Már itt is van a klinikánk. Szép épület, előtte sápadt levelű nyárfák. Ilyennek látják, nyílván, akik elhaladnak mellette. Én nem tudom ilyennek látni. A szenvedések mindig komorrá tették számomra. A műtét utáni helyiségnek két ablaka van. Az egyik nyitva áll, korai virágokból kötött csokrot látok benne, mögötte azonban gondolatomban felmerülnek az oly sokszor látott képek. Ne! Elűzöm őket, nem fogok visszagondolni. Nem szabad. Csak minél kevesebb érzést. Padok. Már itt ülnek a betegek hozzátartozói. Mindig itt ülnek, kivéve a leghidegebb napokat. Anyák, kis pácienseink szülei. Némelyik boldog, mások szerencsétlenek. Kifürkészhetetlen arckifejezéssel haladok el mellettük. Hogy is mosolyoghatnék, amikor a lelkem csupa szorongás. S egyáltalán — nem szeretek a hozzátartozókkal beszélni. Nem mintha hiányoznék belőlem a türelem és a tapintat, de a hangomban nincs elég melegség. Ez, persze helytelen. Valahogyan azonban védekeznem kell a szomorúság ellen, amely érzem itt körös körül mindent átitatott. Nem hallgathatom végig problémáikat. Szerencsétlenek, de mégis — egészségesek. Elég nekem maga a beteg. Hét igen, Szasa felesége vár rám, Raisza Szergejev- na, röviden: Raja. Általában véve, jó asszony. Mégsincs kedvem, hogy vele találkozzam. Mindent megmondtam neki, nincs további közlendőm. Raja nem érti férjének súlyos állapotát és irtózatosan retteg a műtéttől. Más embert ilyen körülmények közt nem is operálnék meg. Hiszen a beteg, ha maga kívánja is a műtétet, meghalt, a hozzátartozók azonban itt maradnak. Es bizonyítani semmit sem lehet. Mindig a sebész az oka a bajnak. (Folytatjuk)
