Kelet-Magyarország, 1967. október (24. évfolyam, 232-257. szám)

1967-10-29 / 256. szám

50 EVES A SZOVJETHATALOM A Forradalom és hazánk Több vonat Szabolcsban, jobb csatlakozások az országba íj gyors járatú személyvonatok — Gyorsmotor közvetlenül Szegedre — Újabb expresszek Budapestre „A leninizxnus két arcvo­nalon bontakozott ki: az egyik a béke, a másik a szocializmus frontja.” (Barta Lajos) Visszaemlékezések és ta­nulmányok, történelmi és szépirodalmi művek gazdag tárháza áll rendelkezésünk­re, hogy megmutassa: mi­lyen hatást váltott ki és milyen következményekkel járt a Nagy Októberi Szo­cialista Forradalom világ­szerte és hazánkban. E most következő néhány gon­dolat, korabeli sajtócikkek­ből vett szemelvények a magyar nép hangulatát tük­rözik a forradalmat közvet­lenül követő novemberi na­pokban. A háborútól, éhségtől, ha­láltól, gyásztól elcsigázott nép megértette: az oroszok útja a béke, a kenyér, az igazság útja! Elismeri ezt még a hadifogoly leveleket cenzúrázó cs. és kir. bizott­ság 1917 november 17-i je­lentése is: egyre súlyosbodó vi­szonyok nyomása alatt a szociális mozgalmak iránti szimpátia is mindinkább erősebb. Nem külpolitikai áramlatok hatása, sem a nemzetközi szocialista áram­latok irányítják, hanem tel­jesen bent az ország határai között született okok terem­tik és erősítik: ...a béke és a megélhetés problémája." A pétervári események hí­re a magyar sajtóban no­vember 9-től látott napvi­lágot. Idézzünk fel néhányat az elsárgult lapok cikkeiből: „Pétervárott kitört a for­radalom. A bolsevikiek el­foglaltak fontos állami épü­leteket... Rendzavarásról ed­dig nem érkezett hír, kivéve néhány apacs garázdálkodá­sát.” (Az Est). „A csodák korszakát él­jük, s ebben a meglepeté­sek országa Oroszország. Év­századok tunya elnyomatá­sában lassan erjedi a nagy orosz néptömegben minden modern eszme... A béke kormánya győzött. Az an­tant búsulhat rajta.” (Pesti Hírlap november 14.) / „A munkások és parasz­tok. kormánya történelmet csinál és a fejezeteknek, amelyeket ragyogó tettekkel tesz örökre dicsőkké, sors­döntőbb hatásúk lehet Eu­rópa életére, mint amilyen­nek a vagy francia forra­dalom volt... Emlékezzünk Leninre, akit üldöztek, aki eltűnt, akit halálra keres­tek... aki hónapok alatt M indig bosszankodom, ha ezt a két szót hal­lom: apró bosszúsá­gok. Van ebben a két szó­ban némi lenézés, lekicsiny­lés: mit akarsz, mit ugrálsz, miért vagy ideges? Ezek miatt az apró bosszúsáét miatt? Ugyan, kérem! Szó­ra sem érdemes!... Ha valami apró bosszú­ság ér, akkor véged: soha­sem fogsz orvoslást kapni, mert az illetékesek nem fog­lalkoznak apró bosszúsá­gokkal, nem aprózzák el magukat. Ha majd valami nagy, égbekiáltó bosszú­ság ér, akkor majd intéz­kednek, fellépnek és oda­hatnak, de apró bosszúsá­gokért nem ők, hanem az Élet felelős. Azt a kifejezést, hogy „az élet apró bosszúságai” — véleményem szerint — az illetékesek találták ki. Te­hát, ha valami apró bosszú­ság ér, fordulj panasszra az Élethez, az az ö ügyköre, ők nem tehetnek semmit. Tisztázásra szorul még az a kérdés, hogy meddig apró egy bosszúság, és mettöl nem apró. Mutatóba el­mondok néhány bosszúsá­got, remélem, hogy ezek már nem nevezhetők aprók­nak: „Tizenhárom évig vártunk az autóbuszra: a feleségem Ágota nevű leánygyerme­kem és én. Szörnyű __ évele voltak ezek. Az időjárás évek munkáját végezte eL.” (Dél-Magyarország novem­ber 11.) A Magyarországi Szociál­demokrata Párt november 11-i kiáltványában kijelen­tette: „Az orosz proletárság a forradalmi bátorságnak, áldozatkészségnek és esz- ményiségnek ez a legma- gasztosabb történelmi kép­viselője, hatalma ormára feljutva: a kölcsönös mé­szárlás abbahagyására és a béke munkáihoz való visz- szatérésre szólítja fel az egész világot?’ — írja a ki­áltvány. S hol állt, mit tett az ország népe? Hallatta sza­vát a béke érdekében — de ezen túl, a nagyobb darab kenyér, a demokratikus jo­gok követelésén is — az orosz» példa követését fogal­mazta meg gyűléseken, tün­tetéseken. Hiába próbálták a jobboldali szociáldemokra­ták csendesítő szóval mér­sékletre inteni: „Nem rom­boló tüntetésre, hanem nagy békeeszméink mellett való nyilvános hitvallásra akar­juk elhívni a dolgozó és a háború igáját viselő Buda­pestet” — szólt a november 25-i városligeti Iparcsar­nokban tartandó gyűlés fel­hívása. S a Népszava a gyű­lés után így számol be: „A rendőrség és a belügymi­niszter... nem tudták meg­akadályozni, hogy a főváros és a környék munkásseregei ne olvadjanak egyetlen ha­talmas tömegbe, amely el­árasztotta a körutakat és az Andrássy utat... A menet­ben százezernél több mun­kás vett részt... A házak ab­laksorait és a járdákat a nézők nagy tömegei lepték ' el és fehér meg vörös ken­dők lobogtatásával köszön­tötték a béke harcosait..." És ezen a napon, ezen a gyűlésen hangzott el a tö­megből: „Általános sztráj­kot!” „A magyar proletárság tanuljon az orosztólí" A gyűlés szónoka, Bokányi De­zső javasolta: „Meg kell alakítani mindenütt a kézi- és fejmunkások tanácsát eb­ben az országban...” Nem csak a főváros népe mozdult meg. Tüntetések, gyűlések voltak Kisterenyén, Nagykanizsán, Győrött, Mis­kolcon, tüntettek a vasuta­sok, a Diósgyőri Vasgyár ve­zetősége karhatalmat kért a munkások felvonulásának megakadályozására. A Galillei Kör békelevele­zőlapokat küldött az ország- gyűlési képviselőknek, ezzel a felhívással: „A háború viszontagságai ellen gödröt ástunk a földbe, és ott tengettük nyomorúságos életünket. Ha megremegett a föld, mindnyájan kisza­ladtunk: hátha autóbusz közeledik. Kislányom, Ágo­ta, ott nőtt fel az utcán. Ti­zenhárom éves korában el- csavargott. Állítólag egy megállóban éldegél: közös háztartásban egy idősebb úrral. Néhány hónappal ez­előtt a feleségem megörüli: űrhajót látott közeledni a megálló felé. Én teljesen megőszültem, hajamat vad- szölö fonta be. Bőrem olyan lett, mint a fák kérge: há­tamon harkály kopácsol. Ezúton kérdem tisztelettel: nem lehet sűríteni a jára­tokat?” Ugye, ez már nem apró bosszúság? „Néhány nappal ezelőtt betértem a Ló utcai minta­boltba. Nem vettem észre, hogy a pult előtt vizesárok húzódik végig: belezuhan­tam. Az eladók látták, hogy beleestem, de kisujjukat sem mozdították. Nem tu­dok úszni, a víz húzott le­felé, kétségbeesetten ordí­tottam segítségért, de nem után nem kérdik öntől, hogy volt-e a fronton, de meg­kérdik öntől, hogy mit tett a békéért? Mit felel majd erre?” S idézünk a levele­zőlap szövegéből: „Állan­dó békét akarunk.. Akarjuk a népek békeszövetségét, mely az államok között fel­merülő minden konfliktust hatályos nemzetközi jogi szervezet hatáskörébe utal. A békeszövetséghez tartozó államok kötelesek megvaló­sítani a férfiak és nők egyenjogúságán alapuló de­mokráciát, a teljes parla­mentarizmust és a külügyek demokratikus ellenőrzését.” Termékeny talajra talált a háború alatt a békéért har­coló Forradalmi Szocialis­táknak 1917 decemberében a magyar katonákhoz intézett röplapja is: „Testvéreink, eszméljetek! Az orosz ka- t.cmák már rájöttek arra, hogy a föld, amelyet meg kell hódítaniok, a saját or­szágukban van, hogy az el­lenség, amellyel ha kell fegyverrel is szembeszáll- nak — a földesgrófok és iparbárók élősdi csapata, amely a különböző nemze­tiségű Földtelen Jánosokat és Nincstelen Pétereket egymásra uszítja, nehogy az igazi ellenséget felismerve, ellenük forduljanak." S még egy dokumentum, minden kommentár nélkül — egy katonának 1917 no­vemberében a bukovinai orosz fronton írt leveléből: ..Még mámorosak voltunk a hirtelen ránk robbanó orosz változások bombaszerú híré­től... Mikor ma délelőtt ránkszakadt az újabb meg­lepetésszerű hír: Balra tő­lünk a pécsi hatosok, meg amodább a honvédek már barátkoznak az oroszokkal. Hogy történhetett ily gyor­san a barátkozás? Nagyon egyszerű. A kíváncsiság moz­gásba hozta a fiúkat innen is. túlnan is. Kandi fejek ütődnek ki a lövészárokból... Hosszúi várakozásteljes, ag­godalmas percek. Mi fog történni?.,. Vajon fognak-e lőni rájuk? Észrevették és nem lőttek. Egyenként, egy­más után, azután csapatosan másznak ki az árokból. És integetnek... Egy pillanatnyi tétovázás. Mintha egymás leikébe akarnának belepil­lantani... És megindulnak egymás felé. Innen is, túl­nan is... A szorongás már oszladozik a telkekből. Es egy mámoros nagy érzés lopózik helyébe: az egyete­mes emberszeretet meleg villamosárama fut keresztül az idegeken.” figyelt rám senki. Egy-két percig mág harcoltam az életemért, aztán, erőim fogy­tával, elmerültem. Már csak a néhány buborék je­lezte, hogy vevő van a víz­ben, de az eladók még a buborékokra sem figyeltek fel. Három hát múlva halászott ki két ellenőr... Kérdem: miért nem udvaria­sabbak a Ló utcai mintabolt eladóir Ez — azt hiszem — már valamicskével több, mint egy apró bosszúság. (Lehet, hogy tévedek?) „Már hosszabb ideje nem lehet bezárni az erkélyaj- tómat. Jelentettem a Ház­kezelési Igazgatóságnak, de nem intézkedtek. Egy éj­szaka lépéseket hallottam az erkélyen. Ki lehet az? — csodálkoztam. A feleségem ott aludt mellettem. A szom­széd szobából kihallatszott egy vidéki rokonom hor- tyogása. Ki mászkál oda- künn? Kisvártatva nyílt az erkélyajtó, és belépett a szobába egy három méter magas, hosszú karú, kétfejű szörnyeteg. Odalépett az ágyunkhoz, és alvó felesé­gemet a karjába emelte. Mi­A MÁV menetrendjével kapcsolatban több alkalom­mal írtunk lapunkban. Leg­inkább a mátészalkai, csen- geri és fehérgyarmati járás közlekedési gondjai, a mű­szakba járók nehézségei és a reggeli órákban a fővá­rosba induló gyorsvonat kedvezőtlen érkezési idő­pontja jelentette a problé­mákat. Vizsgálta ezt a Népi Ellenőrzési Bizottság is, majd az érdekelt felek rész­vételével tanácskozást ren­deztek Szabolcs-Szatmár vasúti közlekedésének haté­kony javítására. A MÁV a napokban valamennyi lé­nyeges kérdésben döntött a most készülő és jövőre ér­vényes menetrenddel kap­csolatban. A debreceni va- sútigazgalóságon arra kér­tünk választ, mennyire ren­dezik ebben a régen várt közlekedési gondokat, mi­lyen változásokat jelent az új menetrend. Megoldódik a szalmái i közlekedési gond Az igazgatóságon csak­nem minden lényeges kér­désre megnyugtató választ kaptunk. Jelentősen hozzá­járult ehhez a vasútvilla- mosítás, az állomások kor­szerűsítése és az érdekelt szervek jó együttműködése. A fővárossal való össze­köttetést tovább javítják. Ebben az évben indult elő­ször a Tokaj-expressz, amely jelenleg elsősorban a Bu­dapestről érkezőknek ked­vező. Ezt mindkét irány­ban jövőre is megtartják. Ugyanakkor új gyorsvonatot indítanak a Nyíregyháza— Miskolc—Budapest Keleti pályaudvar útvonalon, amely Nyíregyházáról hat óra előtt indul, s három­órás menetidővel háromne­gyed kilenc után néhány perccel érkezik a Keleti pá­lyaudvarra. Megmarad a _ reggeli Hajdú Expressz is, amely tíz órára ér Debrece­nen át a Nyugati pályaud­varra. A reggeli zsúfoltság így lényegesen csökkenni fog. Megoldották a szatmá­ri részek közlekedési prob­lémáját is: új vonatot indí­tottak, amely Mátészalka felöl kb. 5,40-re ér Nyíregy­házára, így mindkét Buda­pesti gyorshoz csatlakozása van. Újdonság lesz a jövő évi menetrendben a most indu­ló városközi gyorsvonatpár, amely Miskolcot Szegeddel köti össze a Nyíregyháza— Debrecen—Szolnok útvo­elött észbe kaphattam volna, a szörny már el is tűnt az asszonnyal. Kirohantam az erkélyre: láttam, hogy szár­nyakat bont, és vijjogó ne­vetéssel eltűnik a házak között. Másnap ismét arra kértem a Házkezelési Igaz­gatóságot: csinálják meg végre az erkélyajtót! ígére­tet kaptam, hogy kijönnek, de nem jött ki. Amikor este lefeküdtem, egy széket tettem az erkélyajtó elé. Éj­féltájban újra megjelent a szörny. Egy könnyed moz­dulattal eltolta a széket, és már bent is volt a szobá­ban. Azt hittem, hogy értem jött de nem: a vidéki roko­nomat vitte el. Szegényke, vásárolni jött fel Pestre... És mindez az erkélyajtó mi­att... Reggel kétségbe­esetten telefonáltam a Ház­kezelési Igazgatóságnak... Eredménytelenül... Sietnem kellett ezzel a levéllel, mert valami mocorgást hallok az erkélyen... Arra kérem az illetékeseket: csinálják meg az erkélyajtómat... Jaj, már itt is van a szörny... Miért kell ennyi ideig várni az asztalosokra?... Hess Innen! Állandóan nyúlkál azzal a zöldpikkelyes kezével... Fára­dozásukat előre is köszö...” Ha még a fenti esetek is csak apró bosszúságok, az élet apró bosszúságai, akkor már igazán nem tudom, hogy mitévő legyek. nalon. Ez a vonat Rakamazon áll majd meg, így reggel hat­ra erről a vonalról is be­hozzák az utasokat. A gyors motorvonat Miskolcról öt órakor indul, s átszállás nélkül tíz órára • érhetnek vele Szegedre az utazók. Menetben Nyíregyházára reggel hat órakor érkezik. A Miskolc—Szeged gyors Szolnokon is megáll. így nincs szükség arra. hogy a Hajdú-expresszi is1 megál­lítsák. A többi gyorsvonat meg­marad, csupán a Budapast- rö! Nyíregyházára induló Hajdu-expressz indulási időpontját hozzák előbbre, hogy Nyíregyházán 17 óra­kor minden irányban bizto­sítani tudják a csatlakozást. Aki később akar utavni, Budapestről 17 órakor in­dulhat a Keletiből és 20 órára érkezik Nyíregyházá­ra (ez a reggeli villanyvo­nat párja) vagy 18 óra után a Nyugatiból induló, most is közlekedő gyorssal utazhat. Csengerből is egy nap alatt elérhető a főváros A távolsági személyvona­tok közlekedési rendjén nem lesz különösebb változtatás. Továbbra is közlekedik a Budapest—Mátészalka vo­nalon járó személyvonat A csatlakozó vonatok indulási időpontjain több helyen iga­zítottak, így nem lesz' csat­lakozásmulasztás. , Uj a Debrecen—Mátészalka kö­zötti gyorsjáratú személy- vonat, amely az esti gyors­hoz csatlakozik. Mátészalká­ig csak három helyen Haj­dúszoboszlón, ' Nyíradony- ban és Nyírbátorban áll meg, majd Mátészalkáról Zajta, Csenger és Ágerdő felé közvetlen csatlakozást biztosítanak. Ugyancsak újdonság lesz Gazdasági jegyzetek Nem alaptalanul járta az a hír, hogy 1968 januárjától változás következik be a ta­nulmányi szabadság rend­szerében. Megyénkben is több példa akad arra, hogy az esti vagy a levelező ta­gozaton tanulók sok esetben megközelítőleg sem olyan szakon képzik magukat, amely valamiképpen kapcso­lódnék munkakörükhöz, na­pi feladatuk jobb ellátásá­hoz. Ennek ellenére a vál­lalatnak kötelessége volt biztosítani a sokszor évi másfél hónapot kitevő fi­zetett tanulmányi szabadsá­got. Ilyenkor gondoskodni kellett az illető pótlásáról, ami igen sokszor sikerület­len, félmegoldás volt s hátrányt jelentett a válla­lat, üzem gazdálkodásában. Az új Munka Törvény- könyve ezután is lehetősé­get teremt a továbbtanu­a kora délutáni órákban Nyíregyházáról inda., gyors­járatú személyvon. .mely a fővárosba megy: üsúj­szállás után csa'; néhány helyen áll meg, s így je­lentősen megrövidül az utazási idő. Májusban lép érvénybe A helyi személyvonatok menetrendjét a dolgozók munkalielvre utazásához és hazautazásához igazították. Ennek érdekében reggel hat óra, délután két óra és este tíz óra előtt huszonöt perc­cel minden vonalról beér­keznek a személyvonatok, s a műszakváltás után szin­tén fél órán belül indul­nak vissza. Ezért új vona­tot állítottak be a vásáros- naményi vonalon, amely fél kettőkor érkezik majd Nyír­egyházára. A dolgozók ké­résének tettek eleget azzal is, hogy 22 óra után indul az utolsó kisvonat Balsára. így a budapesti csatlakozás és a műszakba járók köz­lekedése is megoldódik. Lé­nyeges javulás lesz a Nyír­egyháza—Záhony, Mátészal­ka—Zajta, Mátészalka— Csenger és a Mátészalka-— Agerdőmajor közti vonala­kon. A sürgető igények miatt ez utóbbi három vonalon soron kívül október 9-i ha­táridővel új vonatokat in­dítottak , csatlakozva a Nyír­egyházáról és Debrecenből Mátészalkára érkező esti személyvonathoz. A jövő évi, pontosan ki­dolgozott, májusban érvény­be lépő vasúti menetrend rövidesen nyomdába kerül. A most fő vonalaiban is­mertetett menetrend — ame­lyen még kisebb változások lehetőségesek — lényegesen megjavítja Szabolcs-Szat­már és Nyíregyháza közle­kedését. Marik Sándor lók támogatására fizetett szabadság révén, de a vál­lalat hatáskörébe utalva an­nak eldöntését, hogy érde­ke-e a kollektívának az ilyen fajta támogatás. Ma­gyarán: a jövőben a tanul­mányi szabadság nyújtása is befektetésnek számit majd. amelynek kamataira joggal számíthat a gyár, az üzem. Tehát aligha történ­het meg, hogy statisztikus például munkaadója „szám­lájára” szerez tanítói okle­velet, hogy aztán viszonzás­ként hátat fordítson segítő­jének. Aki mégis ezt az utat akarja járni, teheti^ de a saját terhére. Remélhetően ez a váltó* zás magával hozza a válla» latok, üzemek, hivatalok .szakemberellátottságának jaj vulását. Angyal Sándaf Mikes György: Apró bosszúságok A presztízs Bosszankodnak egyik me­gyénkbe)! élelmiszeripari üzem vezetői: a kereskede­lem utóbb az ő „profiljuk­ba” tartozó áruk egy ré­szét Debrecenből igényli s szerzi be. Amellett, hogy ez bevétel szempontjából sem közömbös — mondják — a presztízs miatt is ké­nyelmetlen. Mert — szerin­tük — az Ő készítményeik semmivel sem rosszabbak, mint a debreceniek, csak- hát a kereskedelem ezt még „nem vette észre”. Ha tényleg így volna, cso­dálkoznunk kellene a keres­kedelmieken, akik csak azért, hogy debreceni árut kínálhassanak a vevőnek, még a szállítással járó több­letköltséget is vállalják. Nyilván azért választják ezt a megoldást, mert nekik így előnyösebb: jobb minő­ségű élelmiszert tudnak kí­nálni a vásárlóknak, s na­gyobb a választék is. In­kább arról van itt szó, hogy máris érezteti hatását a konkurrencia. Erről jut eszünkbe: a jövőben még arra is mód nyílik, hogy egy idegen megyebeli válla­lat építsen, nyisson boltot Szabolcsban, Nyíregyházán. (Tervezik, hogy pályázathír- detés útján gyorsítják majd a kereskedelmi hálózatfej­lesztést!) Várható, hogy az ilyen lépések kellemetlen órákat, napokat szereznek majd egyes vállalatoknak, vagy őket is a kereskedelem, a vásárló kegyeinek elnye­résére ösztönzik. Annyi máris biztos: mind­ebből a lakosságnak kizáró­lag előnye származik. Ez is befektetés!

Next

/
Thumbnails
Contents