Kelet-Magyarország, 1967. október (24. évfolyam, 232-257. szám)
1967-10-01 / 232. szám
Képes megsemmisíteni bármilyen agresszort! A „Dnyeper44 hadgyakorlat fffl Munkavacsorák évadja ifi: Sorompóallenörzés fff: Az AASZ és Kuba jffj Két szavazás között Moszkva (MTI) Péntek este befejezó- dött a „Dnyeper” hadgyakorlat, amelynek körzete Ukrajnára és Belorussziára terjedt ki, s amelyen a szovjet hadseregnek valamennyi fegyverneme részt vett. A hadgyakorlat legnagyobb páncélos csatájában mindkét fél részéről több ezer harckocsi indult rohamra. MI—4 és MI—6 típusú helikopterek, továbbá száz és száz korszerű szállítógép messze a feltételezett „ellenség” vonalai mögött tette le tömeges arányokban a Kis Csaba, az MTI washingtoni tudósítója írja: Johnson elnök a hidegháború legsütétebb korszakának szótárából vett frázisokkal vette védelmébe pénteken a vietnami háborút a mindinkább szélesedő belső és nemzetközi bírálattal szemben. Johnson kijelentette, hogy az Egyesült Államok nem változtat vietnami politikáján és „folytatni fogja előretörését”. Azt mondotta, hogy Vietnamban az Egyesült Államok „a kommunista terjeszkedés legagresszívebb formájával áll szemben”, s „a béke igaz védelmezői azok az amerikai katonák, akik jelenleg a demilitarizált övezet mentén New York (MTI) Az ENSZ székházában közzétették VI. Pál pápának U Thant ENSZ-főtitkárhoz intézett levelét. A pápa üzenetében kifejezi reményét, hogy az ENSZ közgyűlésének XXII. ülésszakán sikerült „békés és tisztességes” megoldást találni a vietnami konfliktus rendezésére, majd teljes támogatásáról légi gyalogos egységeket. A hadgyakorlat során kialakult feltételek nagyon hasonlítottak egy korszerű háború reális harci helyzeteihez. A gyakorlat folyamán adódó feladatokat, így például a Dnyeperen történt erőszakos átkelést, a szovjet katonák és tisztek rekordidő alatt, rendkívül magas fel- készültségről téve tanúbizonyságot, mesterien oldották meg. A szovjet lapok nyomatékosan aláhúzzák, hogy a hadműveletek sikeres végrehajtásában rendkívül nagy állnak őrt Vietnamban, s magukra vállalják az ellenség legsúlyosabb csapásait.” Mint ismeretes, az elmúlt napokban megsokasodtak az éles hangú bírálatok az Egyesült Államok vietnami agressziójával szemben, s csupán ezen a héten az ENSZ közgyűlésének szószékéről olyan államférfiak szólították fel Washingtont a háború befejezésére, s különösen a Vietnami Demokratikus Köztársaság elleni légitámadások megszüntetésére, mint a dán miniszterelnök, a kanadai, a francia és a svéd külügyminiszter. Velük szemben az amerikai elnök a dél-koreai elnök, vagy a thaiföldi külügyminiszter véleményét sorakoztatta fel a háború iga * VI. biztosítja a főtitkárnak a vietnami háború békés rendezését célzó erőfeszítéseit. VI. Pál pápa levelében hangsúlyozza: A vietnami háború mérhetetlen szenvedéseket okoz a vietnami népnek és nyugtalansággal tölti el a világ népeit. Felszólítja a háborúban érdekelt feleket, hogy kezdjenek tanácskozásokat a konfliktus megszüntetéséről. tanulságai szerepe volt a hadsereg politikai munkatársainak, a hadsereget szolgáló kommunisták és kom- szomolisták példamutató magatartásának. Moszkvai katonai szakértők felhívják a figyelmet arra, hogy a Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfordulójának előestéjén lezajlott „Dnyeper” hadgyakorlat újból megmutatta: a szovjet hadsereg varsói szerződésbeli fegyvertársaival együtt képes megsemmisíteni bármilyen agresszort, képes megvédelmezni a békét. (MTI) zolására, felelevenítve a sokszor hallott domino-el- méletet és más amerikai teóriákat. Johnson ismét arra hivatkozott, hogy két hivatali elődje, Eisenhower és Kennedy is hasonló nézeteket vallott, s kijelentette, a vietnami háború — az elnök szavaival — „az agresszív külső hatalom uralma elleni küzdelem” — egyben „az Egyesült Államok nemzeti érdeke”. Megszaporodott belső bírálóival, különösen a törvényhozás népes békepárti frakciójával szemben viszont az elnök azzal érvelt, hogy annak idején maga a szenátus és a képviselőház hatalmazta fel a katonai akcióra. Johnson ismét elutasította a bombázások megszüntetésére irányuló javaslatokat, s felújította az amerikai követeléseket az előzetes garanciákra vonatkozóan. Az elnök gyakorlatilag azzal vádolta meg politikai ellenfeleit, a békét követelő amerikaiakat, hogy „félre- vezetik-Hanoit” az amerikai nép magatartásáról, s ezért tulajdonképpen ők felelősek a háború folytatásáért. Politikai megfigyelők arra a következtetésre jutnak, hogy Johnson harcias hangú beszédét egyrészt a növekvő ellenállás leszerelésére, másrészt a rendkívül befolyásos háborús párti politikusok, üzletemberek és ka- * tonai vezetők megnyugtatására szánta. Az ENSZ-palotában lezárult a közgyűlés általános vitájának második hete és a várakozásoknak megfelelően nem hozott drámaian új fejleményeket. A küldöttségek vezetői, akik általában az illető országok külügyminiszterei, kifejtették álláspontjukat, s ez a tárgyalt témák sokféleségéből, valamint a határozott véleménynyilvánításból következően nem igen adott lehetőséget beható tárgyalásokra. Ugyanakkor megkezdődött a „munkavacsorák évadja”, s ezeken a személyes találkozókon már jobb alkalom kínálkozik az esetleges érintkezési pontok ki- tapogatására. A különböző páros találkozók közben így került sor a héten a legfontosabb összejövetelre: a négy nagy külügyminisztere U Thant vacsoravendége volt. Jellemző a tanácskozás sűrí- tettségére, hogy még tolmácsok sem voltak jelen, tehát tizennyolc szem között vitatták meg az ügyeket. A „tizennyolc szem” a külügyminisztereket, az állandó ENSZ-nagykövetek, valamint a világszervezet főtitr kárát jelentette. Természetesen még az ilyen, önmagukban jelentős találkozóktól sem szabad valamifajta szenzációs eredményeket várni. Nyilvánvaló ugyanis, hogy a vietnami helyzet elmozdítása a holtpontról nem az egyes külügyminiszterek képességein múlik, hanem azon, hogy az Egyesült Államok hajlandó-e végre lemondani a katonai megoldásról, s — első lépésként — valóban minden feltétel nélkül beszüntetni a VDK bombázását. (Ennek azonban nincsen jele, s miközben Goldberg amerikai ENSZ-delegátus békeszándékát bizonygatta a világ- szervezetben, a héten csak tovább erősödött a légitámadások hulláma. ismét B—52-es szuperbombázók dobták le halálos terhüket a demilitarizált övezetben, s megszólaltak a szirénák Hanoiban is.) Hasonlóképpen, a másik viszálygóc, a Közel-Kelet ügyében sem történt előrelépés. Sőt, muA Kínai Népköztársaság kikiáltásának 18. évfordulója alkalmából a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa táviratban üdvözölte a Kínai Népköztársaság államtanácsát. Az évforduló alkalmából Péter János külügyminiszter táviratot küldött Csen Ji kínai külügyminiszternek. A Magyar—Kínai Baráti Társaság elnöksége és tatkoztak bizonyos új veszélyek is. Egyrészt kitűnt a fegyverszünet törékenysége; az elmúlt napokban súlyos izraeli—egyiptomi tüzérségi párharc volt a Szuezi-csa- tornánál, — másrészt Izrael látható erőfeszítéseket tesz, hogy hosszabb távra rendezkedjék be a megszállt területeken. Akár az a célja, hogy véglegesen bekebelezzék ezeket a vidékeket, akár csupán nyomást akarnak gyakorolni a másik félre — az események aggodalomra adnak okot. A külügyminiszteri találkozó ily módon lényegében csak két vonatkozásban hozhatott pozitív fejlődést. Általános érdeklődéssel fogadták U Thant indítványát, hogy a Biztonsági Tanács tartson rendszeres zárt üléseket, s a tagállamokat e külügyminiszterek képviseljék. Ez a forma tulajdonképpen egy időről időre ösz- szeülő külügyminiszteri értekezlet rendszeresítését jelenthetné. A másik terület, ahol kétségtelenül mozgásba jött a nemzetközi politika, az atomsorompó-tárgyalá- sok ügye. Az ENSZ előtt fekszik a párhuzamos, azonos szövegű szovjet és amerikai javaslat az atomfegyverek továbbterjedésének megakadályozásáról. Lényegében már csak az ellenőrzés kérdésének tisztázása van hátra. A Szovjetunió, a szocialista országok és számos más állam az ENSZ bécsi Nemzetközi Atomerő Ügynökségére kívánja bízni a kontrolt, míg egyes nyugati hatalmak, főként a Német Szövetségi Köztársaság, az Euratomot kívánja ellenőrző hatóságnak tenni. Mivel az Euratomnak csak a Közös Piac hat országa tagja, egy ilyen ellenőrzés megbízhatósága és pártatlansága legalább is erősen kétséges... Uj elemként em- lithétjük tehát, hogy az előzetes tárgyalások után, dr. Jávor Ervin, a magyar— kínai műszaki tudományos együttműködési bizottság magyar elnöke szintén táviratot küldött kínai partnerének. Az évforduló alkalmából a Szakszervezetek Országos Tanácsa üdvözlő táviratot küldött a Kínai Szakszervezetek Országos Szövetségének. az atomügynőkseg bécsi közgyűlésén úgy a szovjet, mint az amerikai küldött helyeselte az ENSZ-ellenőrzést. Bécsben a magyar diplomácia is fontos kezdeményezést tett. Hazánk küldötte bejelentette: Magyarország az ENSZ-szerv ellenőrzése alá helyezi atomreaktorait, ha ugyanezt teszi Ny ugat-Németország is. Hasonló bejelentés történt már korábban Csehszlovákia, Lengyelország és az NDK részéről is. Bonn válaszán múlik tehát, hogy sikerül-e kialakítani a közép-európai „ENSZ-ellenőrzéses atomzónát”, amely egy atommentes övezet előfutára lehetne. Kevéssé rokonszenves diplomáciai akcióról érkezett hír Washingtonból. Az Amerikai Államok Szervezete tanácsülésén újabb Kuba-elle- nes bojkotthatározatokat fogadott el. Újra kiderült, hogy a latin-amerikai államok ahelyett, hogy saját társadalmi ellentmondásaikon próbálnának változtatni, „Kuba kezét” keresik a lakosságuk körében megmutatkozó elégedetlenség mögött. Az értekezlet még így sem ért el teljes sikert. Mexikót nem sikerült rábírni a Kubával fennálló diplomáciai kapcsolatok megszakítására, Brazília és Chile pedig viszonylag mérsékeltebb nyilatkozatokat tett. Az AÁSZ-döntés némi nehézségeket támaszt amerikai—angol viszonylatban is, London ugyanis a washingtoni nyomás ellenére sem kívánja feladni kereskedelmi kapcsolatait Kubával. Nem lenne teljes a heti krónika a francia járási választások említése nélkül. Vasárnap tartották meg az első fordulót, és október 1-én kerül sor a másodikra. A két szavazás között máris adódhatott néhány tanulság. A demokratikus baloldai ellenzék a szavazatok 56 százalékát szerezte meg, egyedül á kommunisták szavazataránya 26 százalék fölé került. Mivel ? lakosság csaknem fele járt'1 urnákhoz, ezt szinte a megmegelégedetlenség fejezésének foghatjuk fe kormány rendkívüli fel talmazása és szociális nr szorításai ellen. Ugyané figyelemre méltó, hogy jobboldali ellenzék, amr De Gaulle külpolitikáját t madta, — erősen visszaese A két szavazás között fc tos egységtárgyalások z; lottak le a baloldal párt;i között, s minden bizonny a második fordulóban i megmutatkozik majd növekvő befolyásuk, vonzerejük. Johnson hidegháborús beszéde A pápa a vietnami válság békés rendezését sürgeti üdvözlő táviratok a kínai nemzeti ünnep alkalmából Fordította: Radó György Nyikolaj Amoazov t Szív és gondolat Regény 13= — Jóéjszakát, papa. Miért vagy olyan rosszkedvű? Kísérj el az ágyamig! — Jóéjszakát, kicsikém. Eredj csak egyedül, én még fekszem. Elfáradtam. Megcsókolt és elfutott, hosszú hálóingében bukdácsolva és közben egyre csacsogva. Én nyilván nem vagyok alkalmas sebésznek. Kell az ördögnek az olyan folgalko- zás, amelynél emberek halnak meg! Azt szokták mondani: a műtéteknek megvan a szabályos halál-arányszámuk. A balsikerek és hibák világstatisztikája. Mínálunk? Többé- kevésbé tartjuk az általános színvonalat. Néha alatta maradunk, máskor fölébe kerekedünk. A számok mögött azonban nem látszanak a halottak. Fényképeiket nem közlik az újságokban... Milyen komoly tekintete volt a tegnapi kislánynak’ Maja pedig jókedvű, életvidám volt. Volt. Voltak. Igyunk egy pohár kával! Pokolian keserű dolog. No nem, nem iszom le magam. Mi az, talán sajnálom saját magamat ? Elvégre nem mind halnak meg. Hát azok a gyerekek a kórteremben, azok nem kedvesek? Sok ilyen hasonló jön el a hétfői ellenőrző vizsgálatokra. Megnőttek, jókedvüek, csinosak. Aki rájuk pillant, abból menten eltűnik minden harag és keserűség, És újra beleveti magát.» Harminc év óta foglalkozom sebészettel Igen nagy idő. Lelkes ifjúként érkeztem. Álmaim: szervek átültetése, megfiatalítás. Az orvostudomány csúcspontja a kés. „Majd én megmutatom!” Most messziről pillantok akkori énemre — kissé szomorúan, kissé megvetéssel. Hogy sajnálom- e? Aligha. Általánosságban: nem éltem le rosszul az életem. Különösebb külső hatások nem játszottak közre, minden a szokás szerint történt, csendesen, szerényen. Aspiráns, asszisztens, docens, professzor. Körülbelül úgy, mint azok az orvosok, akikről a regények meg a színdarabok szólnak — korlátolt, kissé nevetsé- séges pedánsok. De mégsem! Én a mennyben jártam. A sebészet szenvedélyekkel ajándékozott meg, amilyeneket semmi más nem adhatott volna. Alkotó vagyok. És végrehajtó is. Szabad ember, csak a tulajdon lelkiismeretemnek felelek tetteimért. De ki támaszthat ennél nagyobb felelősséget?... Ejh, szavak, szavak. Szép szavak. Pedig csak nehéz fáradságot láttam. Ma úgy fekszem itt, mint akit elgázoltak, ábrándjaimat ugyanolyan távolnak érzem, mint a kezdet kezdetén. Nincs igazad öregem, A bánat és a fáradtság okozza. Sok minden elindult... Elekszel, a harmincas években — a gyomorcsonkolást, a veseeltávolítást mi, aspiránsok, a sebészet nonpluszultrájának gondoltuk. Bálványaink csak igen félénken mertek hozzányúlni a mellkasüreghez és csaknem mindig kudarcot vallottak. Majd hosszú időre abba is hagyták. Most pedig az én osztályom orvosai mitrális sztenózist operálnak a szívben és a betegek életben maradnak. No igen, ezért nagy árat kellett a pácienseknek fizetniük. És a sebészeknek is. Milyen keveset tudtunk, milyen keveset értettünk mi akkor! A folyamat azonban észrevétlenül érlelődött. Itt a vérátömlesztés, ott a helyi érzéstelenítés és a betegápolás, a diagnosztika rengeteg apró vívmánya. Látható: egyre kevesebben halnak meg. Gondoljuk csak el: sikerült! Egyre súlyosabb eseteket operálunk, aztán egyszerre — nesze neked! A földön fekszel, arcod a sárban. Miért nem álltam meg ezen a ponton? Azután visz- szamegy az ember és megint keres, kutat valamit. S ugyanígy megannyi sebész, szerte a világon. A háború után hatoltunk bele a mellkas üregébe. Tüdő, nyelőcső. Én akkor már professzor voltam. Bár ez igazán mellékes. A sebészet egyenlővé tesz mindenkit: az egyszerű orvost és az akadémikust — azt mutasd meg, mit tudsz. Sokuk már elfelejtette, hogyan citerázott és hebegett, amikor megvédte szegényes kis disszertációját. őszintén azt hiszik, hogy ők „gazdagították” a tudományt. Sokunk? Kik? Hát te? Talán a te dolgozatod? — „A nervus phrenicus változatai abból a szempontból, hogy...’" ez talán „gazdagítás”? Ne legyünk kicsinyesek. Becsületesen dolgoztam. Nem becsültem túl rangomat, beosztásomat. Mindez lehetőséget ad az embernek egy jó klinikára, ahol megteremtheti a nagyszabású sebészeti munka előfeltételeit. 1949. Az első pulmonek- tómia —- féltüdóirtás. Hat és fél óráig tart. A páciens sokkot kapott, én még leülni sem bírok, végigterülök a pamlagon. Szó, ami szó — nehéz eset volt. A beteg meggyógyult. Nagy öröm számunkra. Vajon hogy érezheti magát most Szemjon, a mi Szenya barátunk? Már öt esztendeje nem jelentkezik. Az utolsó alkalommal jól érezte magát. Falusi postás. „Napi húsz kilométert is megteszek...” Jóleső emlék. Pedig halálra volt ítélve. Sok ilyen Szerr.jonunk akadt. Különben hogy bírhattuk volna ki? Most azonban valahogy nem ezek sorakoznak fel emlékezetemben. Szemjon esete után hamarosan meghalt Pavlik, akit idült tüdőtályoggal operáltunk meg. Artériasé- sülésből eredő vérzői1 Ugyanígy feküdtem után otthon. Fogaimat csikorga tam, nem találtam a hely met... A tüdővel azután mé* előbbre jutottunk. Ez nv már meghódított terű Szinte garanciával tudu operálni. S ehhez én hozzájárultam valamive. Ejh, hagyjuk. Hozzájárul- tam-e? Azt hittem, jó módszert dolgoztam ki a hörgők bevarrására, de aztán kidé- rült, hogy már előttem felfedezték. Ennyiből állt az, amivel és „hozzájárultam”. No jó, beszéljünk nyíltan: kifundáltam mindenféle apró fogást, s ezekből egész csinos kis rendszer kerekedett ki. Megtanítottam rá sebészeket. Most már sokan csinálják. Jól csinálják. A betegek meggyógyulnak, hala nekik. És végeredményben mi a fontos? Természetesen — s ez a vigasztaló ö- „a legfőbb érték az ember”. Milyen nehéz önmagunkat elbírálni. Ha ilyen napjaim nem lettek volna, már-már nagy tehetségnek képzelném magam... Nos, az ember hajlandó másokat sértegetni és hangsúlyozni, hogy « maga milyen becsületes.. CFolytatjUD Egy hét a világpolitikában
