Kelet-Magyarország, 1967. szeptember (24. évfolyam, 206-231. szám)
1967-09-14 / 217. szám
A vállalatok fejlesztési alapja SÓSTÓ A SZEZON VÉGÉN Sokat fejlődött, de többre érdemes A centralizált gazdaságirányítási rendszerben, minden beruházás forrása — az elenyészően csekély vállalatié.] lesztési alapot leszámítva — a költségvetési juttatás volt. Ez gyakorlatilag annyit jelentett, hogy a ■vállalat, akkor és annyit ruházhatott be, — az előzetes igény bejelentése után — amikor és amennyi beruházási keretet kapott az irányító, felettes hatóságán keresztül a költségvetésből. Ezek a keretek éves jellegűek voltak, felhasználásuk naptári évhez volt kötve. A vállalat csupán a keret minden áron való elköltésében volt érdekelt. A beruházási terv teljesítését a keret és a felhasználás százalékos arányában értékelték. Rosszul teljesítette beruházási tervét az a vállalat, ahol ez az arány a 100 % alatt maradt, és ez a vállalati össztevékenység megítélésénél is számított Ha feltételezzük, hogy a keretek igénylése csak a szükségletek mértékéig történt, és hogy a felhasználás elé semmiféle akadály nem gördült, akkor az ilyen értékelés helyénvaló is. De mit igazolt sok esetben a gyakorlat. Először is a vállalatok általában magasabb igényt jelentettek be, egyrészt mert így könnyebben hozzájuthattak az alacsonyabb, de a tényleges szükségletnek megfelelő eszközökhöz, másrészt pedig úgy gondolták nem árt egy kis tartalék, amiből év vegén más igényeket is ki lehet elégítem. Másodszor a beruházás megvalósítása során különböző akadályok, nehézségek merülnek fel, s objektív jellegük miatt a vállalat nem tehet semmit ellenük. Ez utóbbi esetben vagy vállalta a beruházó az irányító hatóság felelősség- revonasával járó következményeket a beruházási terv lemaradása miatt, vagy más, kevésbé szükséges vagy éppen felesleges beruházásra költötte el a fennmaradó vagy felhasználatlan ösz- szeget. A következő évben vagy években pedig ismét jelentkezett az elmaradt beruházás megvalósításához szükséges eszközigényével. Népgazdasági és vállalati szempontból ez utóbbi volt a rosszabb megoldás, mégis inkább ezt választották, az egyéni érdek ehhez kapcsolódott. „Karácsonyi vásár” jelzőt kapta ez a módszer (általában december hónapban bonyolították le az ilyen jellegű beruházásokat) és éveken keresztül küzdöttünk ellene több, de inkább kevesebb sikerrel. Az új gazdaságirányítási rendszerben a költségvetés csak az új nagy létesítmé— Képzelje, Herr Panter, tegnap este hallottunk egy remek viccet, el kell mesélnünk önnek. — Egy férfi... Walter, ne szórd a dohányt a szőnyegre ! Teljesen összepiszkolod a szőnyeget... Szóval a vándor eltéved az Alpokban. Micsoda? Jól van, akkor nem az Alpokban, hanem a Dolomitokban, de ez teljesen mindegy. Bandukol az éjszakában, megpillant egy távoli fényt, és egyenesen odatart... Hagyjál már, hadd meséljem! Igenis hozzátartozik.. Ott a kunyhóban lakik egy parasztember és egy parasztaisszony. Az ember öreg, az asszonyka pedig fiatal és nagyon csinos. Már ágyban fekszenek, illetve dehogy, még nem feküdtek le... — A feleségem nem tud viccet mesélni. Inkább én. Te majd a végén megmondod, hogy így volt-e vagy sem. Szóval, egy férfi bolyong a Dolomitokban, mert eltévedt. Illetve... most veszem észre, hogy összezagy- váltad az egészet, a vicc nem is így kezdődik. Egészen másképp. Szóval, él a Dolomitokban egy öreg panyek, új üzemek, valamint a kommunális jellegű beruházások költségeit fogja fedezni. Minden olyan beruházást, amely a működő vállalat fenntartásával, fejlesztésével kapcsolatos — a vállalati érdekeltség alapelvéből kiindulva — a vállalat saját fejlesztési alapjából finanszírozza. Ebből az következik, hogy az eddig képzett úgynevezett vállalatfejlesztési alappal szemben többszörösére nőtt az igény. Első lépésként meg kellett teremteni a vállalati fejlesztési alapot, amelynek forrása az amortizáció vállalatnál visszahagyható része és a vállalati nyereség erre a célra fordítható hányada. E források közös és legfőbb jellemzője, hogy belőlük a vállalat olyan alapot képezhet, amelynek felhasználásáról, ho ráfordításáról önmaga dönt és amely alap elveszíti keret jellegét, nincs naptári évhez kötve a felhasználási lehetőség, az esetleges maradvány átvihető a következő évre, sőt a következő évek képződő alapját a tervévben — ha arra szükség van — meg is lehet előlegezni. "(Erre a bank hitelt folyósít.) Nagyfokú vállalati önállóságot, egyben felelősséget is jelent az új saját alap kezelése. A vállalati saját alap létrehozásában 1966. év az első úgy is mondhatnánk kísérleti év volt, mégis hasznos tapasztalatokra tettünk szert. így megállapíthattuk, hogy vállalataink — a még szerény lehetőségek határain belül is — siettek kielégíteni olyan igényeket, amelyeket . azelőtt felsőbb szervektől való függőség következtében nem tudtak megoldani. Ezek között találunk több szociális jellegű létesítményt vagy berendezést. Túlnyomó többségük olyan jellegű, amely a termeléssel van közvetlen összefüggésben. Egy-két kisebb épület, néhány új korszerű gépbeszerzése, amely a termelés mennyiségi és a termékek választékának növelését segítette elő. Termelőüzemeink vezetői, dolgozó kollektívája kereste, és a pénzügyi fedezet rendelkezésre állása következtében meg is találta azokat a fejlesztési lehetőségeket, amelyek kis befektetéssel a korszerűbb termelést segítették elő. Egyszóval pozitív értelemben megnőtt a beruházási kedv. A másik megállapításunk — és ez sem közömbös — hogy először 1966-ban nem volt „Karácsonyi vásár”. raszt a fiatal feleségével. Az éjszaka kellős közepén egy vándor kopogtat az ajtón, mert eltévedt, és éjszakai szállást kér. Ámde nekik csak egy ágyuk van és már úgyis ketten alszanak benne. — Walter! A hamu! Nem tudod odavenni magadhoz & hamutartót?! — Ne szakíts folyton félbe! ... Szóval, végül is be- bocsátják a vándort a kunyhóba, mert közben az eső is eleredt és a szerencsétlennek a ruhájából facsarni lehet a vizet. 'így hát azt mondja a paraszt, hogy megalhat az ágyban, az asszonnyal. — Dehogyis! Egyáltalán nem így volt! Egészen rosszul meséled! Középen kell aludnia, az öreg és a felesége között. — Tőlem legyen középen. Teljesen mindegy. — Szóval, odakint nagy zivatar van. Véget ért a szezon, s a számok újra rekordot döntöttek. Eddig ebben az évben háromszázhúszezer fürdő- ző kereste fel a nyírségi oázist a tavalyi kétszáznyolcvanezerrel szemben. És ebből kétszázötvenezer volt a strandoló. Vagyis a napi vendégátlag kétezer volt. Minden nyíregyházi öt. szőr kereste fel ezt a divatossá váló fürdőhelyet. Még csak kirándulóhely Persze, nemcsak nyíregyháziak voltak itt. Sokan jöttek a környező községekből. S idén először csoportosan (többször és több százan) voltak Sóstón Özdról és Kazincbarcikáról külön buszokkal. s a bejárat előtti parkolóhelyeken, a szálló előtt láthattunk szovjet és svéd, angol és román, osztrák és jugoszláv, cseh és német rendszámú kocsikat. Volt olyan vendég, aki egy napra jött és két hétig maradt. De olyan is akadt, aki hosz- szabb időre jött és gyorsan távozott. Pedig Sóstó idén sokat változott. Elsősorban kulturáltságában és elsősorban a strandja, a fürdője, de a szálló is szebb lett, s elkészült a körforgalmi bitumen, út is. Elkészült az új kerítés, a pénztár, az új bejárati épület, szép üzleti gombákat építettek, bővült a strandterület. És olyan torna- és játékfelszerelés várja a vendégeket, amilyen nincs más strandokon. Meleg vizet adtak az úszómedencébe is, jobb a hőfok, kellemesebb a víz. Naponta cserélik már a vizet a termál és a gyermekmedencékben, a tisztaságra nem lehet kifogás. Régi kívánság teljesült, amikor összekötötték a termálstrandot a hideg tóval. Sóstó ezek ellenére sem divatos fürdőhely még inkább csak hét végi kirándulóhely. A sós víz és a termálvíz — együtt? Most lebontják a régi bejárati épületet, új kutat fúrnak — ez a leglényegesebb, mert kevés a víz- és már tervezik a két új medencét, az egyiket debreceni, a másikat gyulai mintára. Ha sikerül (egyelőre nincs rá pénz) jövőre elkezdik építeni. Ezek megoldanák az idősebbek, pihenni vágyó betegek és a gyermekek külön— Megint rosszul mondod. Éppen hogy eláll az eső, békésen elalszanak, majd később felébred az öreg és azt mondja a feleségének... Trude, vedd már fel a telefont!... Nem, természetesen nem ezt mondja... A paraszt azt mondja a feleségének. Ki az? Ki van a telefonnál? Mondd neki, hogy később hívjon vissza, most nincs időm... Szóval azt mondja az öreg: kimegyek, megnézem a kecskéket, mert ha elszabadulnak, akkor holnap nincs tejünk. — Walter, bocsáss meg, hogy félbeszakítlak, de Paul azt mondja nem tud később hívni, csak este. — Rendben van, hívjon este. Szóval, az öreg.. Hozzál nekünk egy kis kávét... Kimegy és alig csukódik be az ajtó, a fiatalasszony oldalba böki a férfit... — Rossz! Egészen rossz. Ez nem az első alkalommal választását, virágok, ágyások szépítenék az ottlétet. Az új és igen reprezentatív bejárati épületben megkezdi a munkát az étterem és az eszpresszó, megnyílik a könyvtár és az ajándékbolt, az orvosi rendelő, bevezetik az új Idényben a masszírozást és a napolajozást. Májusra működnek már a zuhanyozó csoportok hideg—meleg vízzel, bőséges és jó vizet adnak az ivó- kutak, amelyek közül egy gyógyvizet ad a vedégeknek. Fontolóra veszik, amit egy pesti orvos javasolt a nyáron: a hideg tó sziksós gyógyvizébe vezessék a meleg vizet, s kitűnő összetételű fürdőt nyerhetnek. Ez egyelőre megoldhatatlan, de úgy tervezik. hogy megfordítják, s a meleg gyógyvizet keverik a tó sziksós vizével, ha a vegyelemzés után jó véleményt kapnak. Szép elgondolások, nagy részük hamarosan meg is valósul. De Sóstó még többre lenne érdemes. Emlékeztetünk egyik téli cikkünkre: pusztul a gyönyörű erdő, hiányzik a gyógyszálló/ egyetlen üdülő épült fel a tervezett sok közül, s hosz- szú viták dolga a motel és a camping építése is. pedig Ugyancsak meglepődne némely vásárló, ha a bolti eladó őtőle kérné a panaszkönyvét és beírná, hogy türelmetlen. udvariatlan volt. Ugyanis a pult másik oldalán állva: a t. vevő sem mindig angyal... A boltban mindenki siet, de azért igényes kiszolgálást vár. — Kettőn áll a türelem, az udvariasság — mondja Farkas József, a nyíregyházi Állami Áruház férfidivatosztályának egyik eladója. — ha mi előzékenyek vagyunk, legtöbbször az a vásárló is lecsillapodik, aki különben nagyon siet, vagy ideges természetű. Ha bőven van áruválaszték, a vevő tud válogatni, s meg is találja, amit keres, akkor nincs összeütközés. A Nyíregyházi Állami Áruházban naponta 4—5 ezer ember fordul meg, mintegy nyolcvan eladó szolgálja ki ezt a hatalmas tömeget. Egyes napokon, különösen ünnepek előtt, vagy fizetéskor egy tűt nem lehet elejteni, annyi a vevő. történik. Az öreg kimegy, de a fiatalasszony csak harmadszorra kezd bökdös- nl. — Tehát visszajön az öreg. Aztán hirtelen újra felkel és azt mondja: meg kell néznem a kecskéket — és ismét kimegy. — És ekkor oldalba böki a fiatalasszony a vándort és azt mondja: na! — Szó se róla, Walter. Egyáltalán nem azt mondja. — De még mennyile! Hát mit mondjon ? — Azt: most itt az alkalom. — Épp ellenkezőleg: igenis azt mondja, hogy na. és oldalba böki a vándort. — Legalább hagyd, hogy befejezzem, te ellövöd a poént. — Ne dühíts fel, Trude! Ha elkezdek egy viccet, akkor be is fejezem. — Én kezdtem. — Mindegy, akkor is elmondom most már végig; te különben sem tudsz egy azokhoz alig kell helyi beruházás. A helyzet azóta sem változott, az erdő nem lett parkerdő, s az értetlenség és a közömbösség a gátja annak is, hogy a Sóstó kitűnő vizét palackozza az ipar és árusítsa a kereskedelem. Elegendő víz, medence, elegendő öltöző és üdülő, megfelelő szálloda nélkül Sóstó csak idény jellegű, s hét végi kirándulóhely marad a jövőben is. Legyen egy kézben a város kincse Hogy mégse legyen az, ah. hoz sok minden kell. Elsősorban persze pénz. nem utolsósorban több leleményesség, jobb és hatásosabb városi, megyei összefogás a tanács és az illetékes szervek, a különböző vállalatok között. És &z Is, hogy legyen gazdája a Sóstónak, mert jelenleg öt vállalat dolgozik, vállal felelősséget a fejlesztésért, s egyik sem képes azt a legjobban csinálni. Még nem dőlt el a vita, de azok pártjára állunk, akik azt mondják. És nemcsak azok jönnek, akik vásárolni akarnak, sokan csak tájékozódnak, s velük is egyenrangú partnerként kell bánni. — De jönnek reklamációval is — folytatja Szabó Imréné, a férfidivat osztályvezető-helyettesé: — Visszahozzák a minőségileg kifogásolható árut. És nagyon hálásak, ha minden huzavona nélkül kicseréljük azokat. De vannak ideges emberek, akikkel nehéz bánni, mert nem értik meg, hogy csak a jogos reklamációnak tudunk eleget tenni. Megnézzük Lendvai János áruforgalmi vezetővel a földszinti panaszkönyvet: nem sok a panaszos bejegyzés, még kevesebb a dicséret. Az emberek természetesnek veszik a szíves, előzékeny kiszolgálást — az elismerés legtöbbször elmarad. „Nekünk az a legnagyobb elismerés, ha máskor is hozzánk jönnek vásárolni” — mondják az áruház eladói. Nem is gondolná a gyatörténetet tisztességesen elmondani. — Ha nem tetszik, ne figyelj oda! — Nem is figyelek, hanem végre-valahára elmondom a végét, hogy Herr Fanternek valami öröme is teljék benne. — Ha te azt hiszed, hogy valakinek örömet szerez, hogy téged hallgat... — Trude! — Most mondja, Herr Panter, hogy lehet ezt ki-, bírni! Egész héten olyan ideges, hogy én... — Te vagy ideges... — A te fegyelmezetlenséged... — Mindjárt azt mondod, „komplexumaid”. Ezt nálunk rossz nevelésnek hívják. — Az én gyerekszobám... — Ki csinálta vissza az egész dolgot az ügyvédnél? No, ki? Talán én? Te! Te kérted, hogy vonjam visz- sza a válókeresetet... — Hazugság' Bumm! Ajtócsapódás jobbra. Ajtócsapódás balra. Most itt állok egy fél viccel. Vajon mit válaszolt a vándor az ifjú asszonynak? Fordította: Zilahi Judit hogy legyen egy Sóstói Fürdő Vállalat, amely összefogja a szállodát, éttermeket, boltokat, a fürdőegységeket és a parkokat, s felel a Sóstó tisztaságáért. Mert a javulás ellenére sem lehetünk elégedettek a szálló, az étterem kulturáltságával, a vendégek ellátásával (ezt különben az idegenek is szóvá tették) a kiszolgálással, a zenével és még sok mindennel. A közlekedés, az ígéret szerint, jövőre már rendszeres csuklós buszjáratokkal történik. Ez is jelentős gondot old meg. De mér most is meg lehetne kezdeni például, hogy vállalatok, szervek küldjenek téli pihenésre, gyógyulásra dolgozókat az olyankor üresen álló. szállodába, s főként a most megépült, s bizonyosan kihasználatlan svájci lakba. Ezzel kihasználhatnák nemcsak a szállót, de a fedett medencét, a súlyzót, s télen is üzemelhetne az étterem nagy kapacitású konyhája. És még számos lehetőség kínálkozik a Sóstó-fejlesztési bizottság számára. Olyan lehetőség, amit nem lehet figyelmen kívül hagyni, s ami ezt a nyírségi kincset valóban oázissá emeli. Kopka János nútlan vendég, hogy a néhány lépésnyi Kossuth téri kenyér boltban egy-egy nap 3—4 ezer fogyasztó is megfordul. Ennyiszer üti le a számológép billentyűjét Cseszlár Andrásné pénztáros: — Nekünk nincs bajunk a vevőkkel. Legfeljebb, akik sietnek a villamoshoz, azok tolakodnak néha, felbomlik a ^ sor, nézeteltérés keletkezük. “ Ha jó a kenyér, a péksütemény, nincs panasz, mondja Polek Gyűl óné boltvezető-helyettes és" Jeles Zoltánné eladó. A Zrínyi Ilona utcai gyermekkonfekció boltot egy évtől 18 éves korig látogatják, plusz a szülők. Gátfalvi Bamabásné boltvezető szerint a legtöbb vita abból származik, hogy kevés a próbafülke, sorba kell állni. — Néha lehúzott rolió mellett kell kiszolgálni. Csak szét kell nézni, a zsúfoltság mindent elárul, miért van súrlódás a vevő és vevő és az eladók között. És még egy az is igaz, sok vásárló itt akarja behozni az Időkiesését, az utcán ráér, de a boltban minden perc várakozás bosszantja — mondja Gátfalvlné. Egy olyan boltot is felkerestünk, ahol nem sietősek, nem türelmetlenkednek az emberek: a 28-as illatszerboltot. Itt majdnem 500 féle szépítő, tisztálkodási és egyéb cikk között válogathatnak a betérők, csak ajakrúzs 20—25 féle van. Garai KáJmánné boltvezető és Hidegkúti László- né, a helyettese dicsérőleg beszél a vásárlókról. — A munkaidőnk egy részében nemcsak kiszolgálunk, hanem ajánlunk, tanácsokat adunk, névnapra, s egyéb alkalmakra milyen ajándékokat vegyenek. Főleg a férfivásárlók szorulnak „támogatásra”. így látják a Pult második oldaláról a vásárlókat a bolti dolgozók. Megerősítik, hogy valóban kettőn áll a jó kapcsolat, s ebben a kereskedelem több ezres eladógárdája kíván a kezdeményező lenni. Az eladók is jogosan elvárják azonban, hogy megbecsüljék őket. Nem.kémek külön jutalmat, — csak szíves szót, megértést, és azt; ne „ellenfélnek" tekintsék őket Pál! Gél® Bogdányl Ferenc Kurt Tucholsky.* Egy házaspár viccei mesél A í. vevő sem mindig angyal Gyorskép, ezúttal a PULT másik oldaláról
