Kelet-Magyarország, 1967. szeptember (24. évfolyam, 206-231. szám)

1967-09-02 / 207. szám

Magyar államférfiak üdvözlő távirata a vietnami nemzeti ünnep aSkalmából Befejeződött az arab csúcstalálkozó Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottságának első titkára, Losoncai Pál, a Magyar Népköztársaság El- , nöki Tanácsának elnöke és Ppck Jenő, a magyar for­radalmi munkás—paraszt kormány elnöke Ho Sí Minh elvtársnak, a Vietnami De­mokratikus Köztársaság el­nökének, a Vietnami Dolgo­zók pártja elnökének, Pham Van Dong [ elvtárs­nak, a VDK miniszterelnö­kének és Truong Chinh elvtársnak, a VDK nemzet- gyűlése. állandó bizottsága elnökének címzett üdvözlő táviratukban a vietnami nép nemzeti ünnepe, a Vietna­mi Demokratikus Köztársa­ság kikiáltásának 22. év­fordulója alkalmából a Ma­gyar Szocialista Munkás­párt Központi Bizottsága, a Magyar Népköztársaság .El­nöki Tanácsa, a magyar forradalmi munkás—paraszt kormány és pz egész magyar nép nevében testvéri üdvöz­letüket küldték. „Dolgozó népünk csodá­lattal és elismeréssel követi vietnami testvéreinknek az amerikai imperialista be­tolakodók elleni hősi küzdelmét. Szívünk pa­rancsára a jövőben is készek vagyunk minden szükséges, tőlünk telhető segítséget megadni. Meggyő­ződésünk, hogy harcukat,' győzelem fogja koronázni” — hangzik többek között a távirat Nagygyűlés a VDK kikiáltásának 22. évfordulója alkalmából A Vietnami Demokrati­kus Köztársaság kikiáltásá­nak 22. évfordulója alkal­mából nagygyűlést rendezett pénteken a Magyar Pamut­ipar Dallos Ida Jtfűvjglődéjji Házában a Magyar Szocia­lista Munkáspárt Budapesti Bizottsága, a szakszerveze­tek budapesti tanácsa és a Hazafias Népfront Buda­pesti Bizottsága. Részt vett az ünnepi megemlékezésen és a? elnökségben foglalt helyet Nemes Dezső, az MSZMP Politikai Bizottsá­gának tagja, jelen volt a kormány, a budapesti párt­bizottság, valamint a társa­dalmi és tömegszervezetek számos képviselője. Ugyan­csak az elnökségben foglalt helyet Phan Van Chieu, a Vietnami Demokratikus Köztársaság földművelés- ügyi miniszterhelyettese, aki a mezőgazdasági kiállításra érkezett hazánkba. A himnuszok elhangzása után Nagy Mária, az MSZMP IV. kerületi bizott­ságiénak első titkára üd­vözölte a megjelenteket, majd Birg József, külkeres­kedelmi miniszter mondott ünnepi beszédet. — Elmondhatjuk, hogy történelmünk szabad kor­szakának első pillanatától sorsközösségben élünk, al­kotunk és harcolunk föld­rajzilag tőlünk nagyon tá­vol eső vietnami testvéreink­kel. Az együvétartozás, a szobdarhás volt a legelső kapocs Vietnam és Magyar- ország között — mondotta. A továbbiakban meleg sza­vakkal méltatta a vietnami nép szabadságszeretetét, el­szántságát, hősiességét Csak a csodálat, a mélységes meg- ipdtűtpág hangján lehet megemlékezni arról, hogy az amerikai támadások sűrű­södése ellenére soha, egy percre sem gyengült a vi­etnami nép harci kedve, lendülete és elszántsága. Ez a hősies magatartás és cselekvés a legfőbb biztosí­téka, hogy az Egyesült Ál­lamok a háborút nem nyer­heti meg.. Legforróbb testvéri jókí­vánságunk csakis egy lehet: Arasson Vietnam népe észa­kon és délen mielőbb teljes győzelmet az imperializmus és a neokolonializmus erői és minden ügynöke fölött. Minél előbb jöjjön el az a nap, amelyen az utolsó ame­rikai katona is távozik ázsiai földről. És a vietnami nép megülheti második felszaba­dulásának napját Ezután a nagygyűlés résztvevőinek meleg ünnep­lése közben Hoang Luong, a Vietnami Demokratikus Köztársaság magyarországi nagykövete emelkedett szó­lásra. Beszámolt a demok­ratikus Vietnam népe szo­cialista építőmunkájának sokasodó eredményeiről, egyebek között arról, hogy ma kétszer annyi rizst ter­mesztenek mint a francia gyarmatosítás időszakában, és a háború ellenére 3 400 000 fiatal tanul az pr- szág iskoláiban. ­— A vietnami nép szom- júhozza a békét, de csak a valódi békét fogadja el. amely elválaszthatatlan a függetlenségtől és a szabad­ságtól. Álláspontja világos: az amerikai imperialisták vessenek véget az agressíiós háborúnak, vonják vissza saját és csatlós csapataikat Dél-Vietnamból és a béke helyreáll *-» mondotta. Felszólalt a nagygyűlésen Dinh Ba Thi, a Dél-vietna­mi Nemzeti Felszabadítési Front budapesti állandó képviseletének vezetője is. Khartoum (MTI): Pénteken este véget ért az arab államfők khartoumi tanácskozása. A záróülést helyi idő szerint 17,25-kor Azhari szudáni elnök nyitot­ta meg. Az elnöki széket elfoglaló Azhari szudáni elnök méltat­ta a csúcsértekezlet munká­ját és megköszönte a részt­vevőknek, hogy elfogadták meghívását. . A csúcstalálkozó határoza­tait Azhari elnök felkérésére Mahgub szudáni kormányfő ismertette. A határozatok a következők: 1. A csúcstalálkozó részt­vevői megerősítik a casab- lancai szolidaritási paktu­mot; 2. kinyilvánítják közös fe­lelősségüket az izraeli ag- reszió következményeinek felszámolásában; i 3. egyesítik politikai és diplomáciai erőfeszítéseiket az agresszió következmé­nyeinek felszámolására és ki­jelentik; 4. azonnali hatállyal meg­szüntetik az olajbojkottot és folytatják az olajszállításokat a háború sújtotta arab orszá­gok gazdasági helyzetének megsegítése végett; 5. Kuwait javaslatára kö­zös arab pénzalapot létesíte­nek és az agresszió által súj­tott országokat támogatják belőle; 6. megerősítik az arab or­szágok katonai erejét; 7. felszámolják az arab országok területén lévő ’de gén katonai támaszpontokat. Mahgub szudáni miniszter- elnök közölte, hogy a közös pénzalapba Kuwait S3, Szaud-Arábia és Líbia 30 millió font sterlinget ad. A befizetéseket októberben kezdik meg és háromha- vonként folytatják- Mindad­dig, amíg teljesen fel nem számolták az agresszió kö­vetkezményeit. Az ünnepélyes zaroülés után az arab országok elnö­kei, királyai és az államfők képviselői öleléssel, baráti kézszorítással búcsúztak egymástól és a szudáni ven­déglátóktól. Hadgyakorlat®!« LengYdorsxógban Augusztus utolsó napjai­ban I-engyelország észak- nyugati részén a Lengyel Népköztársaság fegyveres erői kiképzési tervével össz­hangban hadgyakorlatokat tartottak a lengyel fegyve­res erők. A szovjet hadsereg és az NDK nemzeti néphad­serege egységeinek részvéte­lével A hadgyakorlatok meg­mutatták a fegyveres erők nagyfokú harci felkészültsé­gét, a parancsnokság és a törzsek jó felkészülését, va­lamint a különböző fegy­vernemek akcióinak össz­hangját. A hadgyakorlatokon részt vett Mario Spychalski mar­sall, a Lengyel Népköztársa­ság nemzetvédelmi minisz­tere. Megtekintették a hadgya­korlatokat*- Ryszard Strze- lecki, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Politikai Bizott­ságának tagja, Wladyslaw Wicha, a LEMP Központi Bizottságának ' tagja és azoknak a vajdasági pártbi­zottságoknak 4 titkárai, amely vajdaságok területén a hadgyakorlatok lefolytak. LTgyancsak jejen volt a Varsói Szerződésben részt­vevő országok egyesített fegyveres erőinek vezérkari főnöke Mihail Kazakov had- geregtábornok, továbbá a szovjet hadsereg és az NDK nemzeti néphadserege kül­döttsége. Ellentmondásos jelentések Nigériából Mobolai Johnson Lagos katonai kormányzója pénte­ken bejelentette, hogy újabb két hónapra meg­hosszabbítják Lagos ban a rendkívüli állapotot Ennek megfelelően november 3-ig tilos Nigéria fővárosában nyilvános gyűléseket tarta­ni. Miközben továbbra is el­lentmondásos jelentések ér­keznek a szövetségi erők és a biafraiak közti harcokról, mindkét résziül folytatód­nak a diplomáciai tapogató­zások. Wenike Briggs a la- gosi kormány oktatásügyi minisztere hat afrikai or­szágban, a brazzavillei Kon­góban, Gabonban és a Ni­ger Köztársaságban tett lá­togatást. Mind a hat or­szág vezetői, akikhez Q°- won vezérőrnagy személyes üzenetet intézett, támoga­tásukról biztosították a ni­gériai szövetségi erőket Ni­géria etiópjai nagykövete, akit jelenleg jelentéstételre Lagosba rendeltek, elmond­ta, hogy a biafrai kormány megbízottai több ízben si­kertelenül próbálták meg­környékezni az etiópiai kor­mányt. Meghalt Ehrenburg Az SXKP Központi Bizottoápánok gyász jei&ntéso Mos»kva (TASZSZ): A Szovjetunió Kommunista Pártjának Központi Bizott­sága, a Legfelső Tanács elnöksége és a minisztertanács méiy fájdalommal közli, hogy augusztus 31-én életének 77. évé* ben hosszas betegség után elhunyt Hja Ehrenburg, a Szov­jetunió Legfelső Tanácsának képviselője, kiváló szovjet író és közéleti személyiség, nemzetközi Lenln-békedíjas, a Szov­jetunió állami dijának kétszeres kitüntetettje, Hja Ehrenburg holttestét szeptember l-én ravatalozzák fel Moszkvában az írók központi székházában. A temetésre ugyanaznap délután három órakor kerti! sor, Hja Ehrenburg, a kiváló szovjet író, publicista és közéleti személyiség 1B9J- ben született- Az 1903-ös forradalmi események idő­szakában kapcsolódott be az illegális mozgalomba. Le­tartóztatták, majd kiszaba­dulása után 1908-ban Fran­ciaországba emigrált. Pá­rizsban jelent meg 1910-ben első versesköteie. Az első világháború kitörésekor is Franciaországban tartózko­dott. A háborús években az orosz lapokat tudósította a nyugati frontról pacifista szellemben. A februári orosz forradalom után 1917. már­ciusában hazatért, majd 1921-től kezdve ismét Pá­rizsban élt. Az európai helyzetről több riportsoro­zata jelent meg a szovjet lapokban. Külföldi tartóz­kodása éveiben irta Jeanne szerelme, Julio Jurenito, Moszkvai . sikátor, Európa pusztulása, stb. című regé­nyeit, amelyekben a kapi­talista életforma bírálata az emberiség jövője miatt ér­zett aggodalommal és szkep­ticizmussal párosult. A 39-as évektől kezdve új­ra a Szovjetunióban élt és irodalmi munkásságával a realista irányzat egyik je­les képviselője lett. A spa­nyolországi polgárháborúról mint szemtanú megrázó tu­dósításokban számolt be. Életművének egyik legjelen­tősebb időszaka volt a Nagy Honvédő Háború. Mint ha­ditudósító körülbelül 3000 cikket írt és gyújtó hangú hazafias érzelmektől a fa­sizmus gyűlöletétől átitatott írásait a szovjet központi lapok1 szinte naponta közöl­ték. Párizs bukása című regé­nyéért 1942-ben, Vihar oíimí művűéért pedig 1947-ben Sztálin (állami) dijat kapott. Mindkettőben a háború ese­ményeit jeleníti meg. A bé­keharc problémájává) fog­lalkozik a Kilencedik hul­lám című regénye. 1954— 1950 között megjelent Olva­dás című kisregényében a szovjet élet Új jelenségeit próbálta ábrázolni, Műveit a Szovjetunióban közel 10 millió példányban adták ki. A szovjet folyóiratok még néhány hónappal a halála előtt is újabb és újabb részleteket közöltek Embe­rek, évek, életem című visszaemlékezéseiből, ame­lyek a Szovjetunió életének több évtizedét ölelik fel. Memoárjainak első részét legtöbb művéhez hasonlóan máris több nyelvre lefordí­tották. Ehrenburg mint a Béke­világtanács alelnöke nagy közéleti tevékenységet fej­tett ki. Számtalan külföldi utazása alkalmával a nem­zeti kulturális együttműkö­dés fontosságára hívta fel a figyelmet. A háború utáni publicisztikai tevékenységé­ben is ez áll a békeharc mellett a fő helyen. Mint a világbékemozgalom egyik legtevékenyebb harcosát 1952-ben nemzetközi Lenin- békedíjjal tüntették ki. Munkásságát a Szovjetunió­ban Lenirí-renddel és más kitüntetésekkel méltányol­ták. fiz RSEflH új imperialista szövetség Moszkva,' (TASZSZ): A Pravda pénteki számá­ban L. Gyemin cikkében rámutat, hogy az Egyesült Államok és szövetségesei leplezetlen lelkesedéssel fo­gadták az ASEAN, a dél­kelet-ázsiai államok új szö- vetségénék megalakulását. A nyugati sajtó mindenek­előtt arra a tényre hívja fel. a figyelmet, hogy az új re­gionális társulásban részt vesz Indonézia, amely ily módon olyan államok part­nerévé vált, amelyek a SEATO-hoz és hasonló ka­tonai paktumhoz kapcsolód­nak. A cikkíró a továbbiakban rámutat: számos sajtóhang megjegyzi, hogy a jövőben az ASEAN is „védelmi” jel­leget nyer, vagyis nyíltan katonai szervezetté válik. Ily módon nem nehéz kita­lálni az imperialista körök óhaját: erőfeszítéseiket ar­ra irányítják, hogy az ASEAN-t politikájuk eszkö­zévé, a SEATO ikertársává változtassák. 0 ♦ Öten a százezerből Százezer magyar vörös­katona harcolt Szovjet- Oroszországban a forra­dalom győzelméért. A ne­ves és ismeretlen harcosok közül ragadtunk ki ötöt, hQgy bemutassuk olvasó­közönségünknek. I. Kom fogás Leninnel Gyerekfejjel sorozták be katonának az osztrák—Ma­gyar Monarchia hadseregé­be. Számára azonban az első világháború hamaro­san véget ért. Garasin Ru­dolf úgy esett orosz fogság­ba 1915. oktoperébpn, hogy szinte még a puskáját sem süthette el. Három hadifo­golytábort is megjárt, ami­kor Ljubin városába került. Itt agy nyomdatulajdonos­hoz helyezték ki munkára. Az orosz mester megszeret­te munkását, s Garasin ha­marosan szabadon járt-kelt a városban. Lassacskán orosz munkásokkal is ba­rátságot kötött, akik arról beszéltek, nincs messze az idő, amikor a munkások és parasztok veszik kezükbe Oroszország sorsának irá­nyítását. S amikor 1917, no­vemberében megalakult a forradalom fegyveres csa­pata, a vörösgárda Garasin — negyvened magával — Jelentkezett a hadifoglyok közül. Ütközetekben, harcokban vett részt. Bátorságával ha­mar. kitűnt, s húszegyné­hány éves fejjel, 1918. janu­árjában már vörösgárda in­ternacionalista részlegének parancsnoka volt. Ekkor vették fel a pártba. Ápri­lisban Moszkvába utazott, ahol összehívták a szovjet­hatalom mellett álló hadi­foglyok összoroszországi koijgresszusát. Nem volt minden kaland híján a moszkvai utazás, Garasin többször is életve­szélyben forgott. Végül is egészségben lépett be a Drezda-szálló kapuján. Ott székelt a párt magyar szek­ciója. Az orosz katonaruhás, kozákos kucsmát, hosszú kardot viselő magyar inter-- nacionalista benyitott az egyik szobábla. Legszíveseb­ben máris visszafordult vol­na, mert látta, hogy fontos, heves vitát zavart meg. Egy férfi kissé türelmetlenül, oroszul kérdezte tőle, mit óhajt? Garasin elmondotta, hogy magyar hadifogoly, a vörösgárda zászlóaljparancs­noka, aki a kongresszusra jött. Az érdeklődő bemutat­kozott : — Kun Béla vagyok! Bemutatkozott a másik kettő, Szamuely Tibor és Jancsik Ferenc is. Maguk közé ültették, s érdeklődtek, miként harcolnak a magyar forradalmárok arrafelé, ahonnan Garasin jött. A hadifogoly kongresszuson az Orosz Bolsevik Párt mellett működő magyar csoport ne­vében Kúp Béla szólalt fel. Arról szólt, hogy mi a fela­datuk a hadifoglyoknak hazájukba való visszatéré­sük után. — Láttátok az orosz forra­dalmat — mondta, — a forradalom megmutatta mindannyiótoknak, hogy a proletáriátus megmentése saját kezébe van. Ne ijesz- szenek meg benneteket sem a főispánok, sem a rendőr­főnökök, csendőrök és ren­dőrök. Mondjátok el testvé­reiteknek, hogy mi történt itt, mondjátok ej, hogy csak a forradalom menthet meg minket... Garasin elvtárs a többi­ekkel együtt éltette a ma­gyarországi forradalmat, amelynek szervezésére Kun Béla és a hadifogoly kong­resszus magyar résztvevői közül sokan nemsokára út­nak is indultak. Ga­rasin elvtársat azonban Szovjet-Oroszországban ma­rasztalta a forradalmi köte­lesség. Egyike volt annak a százezer magyar harcosnak, akik, az emberiség történe­tének első proletárforradal­mát védelmezték. A frissen szervezett Vörös Hadsereg so­raiban harcolt Jaroszlavban az eszer-felkelés ellen. A nemzetközi dandár lovas­zászlóaljának törzsét vezet­te. Két évig küzdöttek Uk­rajnában, huszársapkájukról vörös ördögöknek becézték őket. Kergette Mahnót, Petrljurát, később Gyenyi- kin ellen védte a szovjet államot. Aztán 1921-ben az Altáj vidékére küldték, ga­bonáért, mert Moszkva és Leningrád éhezett. Az orosz forradalom ka­tonájaként is megmaradt m agyarnak. Magyarországon ekkor tombolt a fehérterror, a Magyar Tanácsköztársaság egykori vezetőinek élete ve­szélyben forgott. A Bolse­vik Párt Központi Bizottsága és a kommunista Interna- cionálé elnöksége Garasin Rudolfot bízta meg a ma­gyar politikai emigránsok ügyeinek intézésével. A szovjet állam részéről Csi- cserin külügyi népbiztos tárgyalt Horthyékkal. Tisz­teket adtak minden kom­munistáért. A költségeket a magyar kormány dollárban kérte. Emiatt a csere köz­ben a pénzügyi népbiztos kijelentette: nem tud több pénzt adni. Garasin Lenin­hez fprdult beadványával. Az írást személyesen vitte fel a Kremlbe, s átadta Le­nin elvtárs titkárnőjének. Egyszer csak nyílt az ajtó, — s a magyar forradalmár megpillantotta Lenint, aki megkérdezte: — Lovaskatona elvtárs, melyik csapattesthez tarto­zik? Lenin barátságossága és közvetlensége úrrá lett Ga­rasin elvtárs megilletődött- s Mién. Elmondta, hogy az internacionalista hadsereg magyar katonája. Vlagyi­mir Iljics hozzálépett, s a vállára tette a kezét: — Derék gyerekek ma­guk! — mondta. Aztán az iránt érdeklő­dött, hogy mi járatban van a Kremlben. A titkárnő át­adta a kérvényt, amelynek tartalmával Lenin azonnal megismerkedett. Aztán be­vitte a magyar kommunis­tát a dolgozószobájába, s a legapróbb részletekig- terje­dően kikérdezte a magyar elvtársak sorsáról. Ezután felhívta telefonon a pénzügyi népbiztosságot, érvelt és vi­tatkozott, s aztán közölte: — Megkapják a pénzt, amire szükségük van! Búcsúzóul melegen meg­rázta Garasin Rudolf kezéé. A szovjet hatalom-megszi­lárdítása után tanult Gara­sin: hamarosan vegyészmér­nök lett. A második világhá­ború idején ismét fegyvert fogott. Azután a magyar ha­difoglyokat tanította az anti­fasiszta iskolán. Eredménye­sen működött: számos tanít­ványa jelentkezett önként partizánnak, a nácik, a ma­gyar fasiszták elleni harcra. Éppen három évtizedes tá­voliét után, 1945 februárjá­ban tért vissza Magyaror­szágra. Ma 72 esztendős, nyugdíjban van, de nem tét­len. A nyomdászszakszerve­zetben és partizán szövet­ségben dolgozik. Nemrégiben jelentek meg rendkívül ér­dekes emlékiratai. Megismer-. Retjük belőle Garasin Ru­dolf életútját. Egy a száz­ezerből, egy magyar inter­nacionalista, aki az orosz forradalomért fegyvert fo­gott. Pintér IstváB

Next

/
Thumbnails
Contents