Kelet-Magyarország, 1967. szeptember (24. évfolyam, 206-231. szám)
1967-09-07 / 211. szám
A szovjet párt- és kormányküldöttség Budapesten KÖZLEMÉNY a szocialista országok kormányai képviselőinek belgrádi tanácskozásáról (Folytatás az 1. oldalról) rendőri díszmotorosok kíséretében szállásukra hajtattak. Amerre a gépkocsioszlop elhaladt, zászlódíszbe öltöztek az utak, a terek, s magyar és orosz nyelvű feliratok üdvözölték a delegációt. Végig az Üllői úton, a Nagyvárad téren, a Nagykörúton, a November 7 téren, a Marx téren, a Margit- hídnál tízezrek álltak, s integettek, köszöntötték őszinte szeretettel a szovjet vendégeket, valamint pártunk és kormányunk vezetőit. A szovjet párt- és kormányküldöttség L. I. Brezs- nyevnek, az SZKP Központi Bizottsága főtitkárának a Szerdán a déli órákban az Országházban, az Elnöki Tanács tanácstermében megkezdődtek a magyar és a szovjet párt- és kormányküldöttség tárgyalásai. A magyar tárgyaló küldöttséget Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára vezeti, a delegáció tagjai: Fock Jenő, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a forradalmi munkás—paraszt kormány elnöke, Komócsin Zoltán, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára, Vass Istvánná, az országgyűlés al- elnöke, Péter János, az MSZMP KB tafeja, külügySzóffia (BTA): A Bolgár KP Központi Bizottsága és a bolgár minisztertanács meghívására szerdán Walter Ulbrichtnak, az NSZEP Központi Bizottsága első titkárának, az államtanács- elnökének és Willi Stophnak, az NSZEP PoliVarsó (MTI): Charles De Gaulle. a Francia Köztársaság elnöke feleségével szerdán délután 16,30 órakor különrepülőgé- pen — Couve de Mur- ville külügyminiszter és A. Peyrefitte közokvezetésével szerdán délben az Országházban látogatást tett Kádár Jánosnál, az MSZMP Központi Bizottságának első titkáránál, Lo- sonczi Pálnál, a népköztársaság Elnöki Tanácsa elnökénél és Fock Jenőnél, a forradalmi munkás-paraszt kormány elnökénél. A szívélyes baráti légkörben lezajlott találkozón jelen volt Komócsin Zoltán, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára, Vass Istvánná, az országgyűlés alel- nöke, Péter János külügyminiszter és Szipka József, a Magyar Népköztársaság moszkvai -nagykövete. miniszter és Szipka József, az MSZMP KB tagja, a Magyar Népköztársaság moszkvai nagykövete. Szovjet részről a tárgyaló küldöttséget L. I. Brezs- nyev, az SZKP Központi Bizottságának főtitkára vezeti, a delegáció tagjai: A. N. Koszigin, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, a minisztertanács elnöke, A. A. Gromiko, az SZKP KB tagja, külügyminiszter, K. V. Ruszakov, az SZKP KB Revíziós Bizottságának tagja, a KB osztályvezetőhelyettese, T. P. Janus- kovszkaja, az SZKP KB Revíziós Bizottságának tagja, a tikai Bizottsága tagjának, a minisztertanács elnökének a vezetésével párt- és kormányküldöttség érkezett Szófiába. Az NDK küldöttsége a bolgár fővárosban aláírja a két ország barátsági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási szerződését tatásügyi miniszter kíséretében — hivatalos látogatásra Varsóba érkezett A Francia Köztársaság elnökét a varsói repülőtéren Wladyslaw Gomulka, a LEMP Központi Bizottságának első titkára, Edward Ochab, a Lengyel Népközközoktatási és tudományos dolgozók szakszervezetének elnöke és F. J. Tyi- tov, az SZKP KB tagja, a Szovjetunió budapesti nagykövete. A tárgyalásokon részt vettek a két küldöttség szakértői is: magyar részről Erdélyi Károly, az MSZMP KB tagja, külügyminiszter, helyettes, Gyenes András és Katona István, az MSZMP KB osztályvezetőhelyettesei, Némethy Béla és dr. Ustor Endre, a Külügyminisztérium főosztály- vezetői, szovjet részről A. M. Alekszandrov, az SZKP KB főtitkárának titkára, B. T. Bacanov, a minisztertanács elnökének titkára, I. I. Ippolitov, a külügyminiszter titkára, O. N. Hlesztov, a külügyminisztérium osztályvezetője, N. V. Sisiin, az SZKP KB nemzetközi pártkapcsolatok osztályának konzulánsa, A. I. Ivanov, az SZKP KB külügyi osztályának munkatársa. Vacsora a vendégeli tiszteletére A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a népköztársaság Elnöki Tanácsa és a forradalmi munkás-paraszt kormány szerdán este az országház vadásztermében vacsorát adott a szovjet párt- és kormányküldöttség tiszteletére. A meleg baráti légkörben lezajlott vacsorán Kádár János és L. I. Brezsnyev pohárköszöntőt mondott. A szófiai repülőtéren a vendégeket Todor Zsivkov, a Bolgár KP Központi Bizottságának első titkára, a minisztprtanács elnöke, Ge- orgi Trajkov, a nemzetgyűlés elnökségének elnöke és más bolgár vezetők fogadták. társaság elnöke, Józef Cyran- kiewicz miniszterelnök, Adam Rapaczki külügyminiszter, Marian Spychalski nemzetvédelmi miniszter, Czeslaw Wycech, a szejm elnöke, valamint a lengyel állam és kormány más vezetői fogadták. Belgrád (MTI) A szocialista országok kormányainak képviselői 1967. szeptember 4—6 között Belgrádban tanácskozást folytattak az arab országok gazdasági támogatása és a velük való gazdasági együttműködés kérdéseiről. A tanácskozás munkájában küldöttségek vettek részt: a Bolgár Népköztársaság részéről Lcsezar Avramov, a minisztertanács elnökhelyettese, Csehszlovák Szocialista Köztársaság részéről Oldrich Cernik, a kormány elnökhelyettese, az állami tervhivatal elnöke, a Jugoszláv Szövetségi Szocialista Köztársaság részéről Kiró Gligorov, a szövetségi végrehajtó tanács elnökhelyettese, a Lengyel Népköz- társaság részéről Stefan Jedrychowski, a miniszter- tanács elnökhelyettese, az állanü tervbizottság elnöke, VIETNAM : Da Nang (MTI) A dél-vietnami partizánok szerdán hajnalban bravúros rajtaütést hajtottak végre Tam Ky város, Quang Tin tartomány székhelye ellen. A partizánok több zászlóalja tüzérségi támogatás mellett behatolt a városba és egyidejűleg intézett támadást a kormánycsapatok hadisaállása, az amerikai katonák szálláshelye, a délvietnami rendőrkapitányság, a közigazgatási épületek, a városi börtön és a városból kivezető országút egyik stratégiai fontosságú hídja ellen. Miközben a városba behatolt partizánok utcai harcot vívtak a kormány- csapatokkal, a városon kívül maradt partizánegységek az utakat vágtak el, hogy megakadályozzák erősítések érkezését. A csata négy óra hosszat tartott, majd a partizánok napkeltekor visszavonultak. A Tam Ky-i támadás volt az utóbbi időben a partizánok ötödik rajtaütése az úgynevezett első taktikai övezet jelentősebb központjai ellen. Ez a támadás folytatása a körülbelül tíz nappal ezelőtt megindított a Magyar Népköztársaság részéről dr. Tímár Mátyás, a Minisztertanács elnökhelyettese, a Német Demokratikus Köztársaság részéről Gerhard Schürer, a Román Szocialista Köztársaság részéről Gheorghe Radulescu, a minisztertanács elnökhelyettese,- a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége részéről Vladimir Nyiko- lajevics Novikov, a minisztertanács elnökhelyettese vezetésével. A tanácskozás során az országok képviselői részletes tájékoztatást adtak és véleménycserét folytattak az országaik által az arab államoknak nyújtott gazdasági segítségről. A tanácskozás résztvevői készségüket fejezték ki, hogy kétoldalúan és más megfelelő formában konkrét intézkedéseket vizsgáljanak meg az arab országokkal való együttműködés további kiszélesítésére. nagy partizánoffenzivának. Tam Ky-től egyébként alig 25 kilométerre a rajtaütés előtt néhány órával fejeződött be a szabadságharcosok és az amerikai tengerész- gyalogosok közötti két napig tartó összecsapássorozat. Ez alatt a két nap alatt az amerikai tengerészgyalogoA Trybuna Lúdu pekingi tudósítója jelenti: — A pekingi városi hatóságok, más néven a pekingi „forradalmi bizottság” felhívással fordult a forradalmi és egyéb tömegszervezetekhez, hogy támogassák Mao Ce-Tungnak a „kulturális forradalomban” kifejezésre jutó irányvonalát, állítsák helyre a közrendet, a termelési és a munkafegyelmet. A pekingi bizottság hangsúlyozza, hogy „kulturális forradalom” megvalósításán a munka befejezése után Egyidejűleg tájékoztatást adtak a nyújtandó támogatásra és a gazdasági együttműködés kiszélesítésére vonatkozó elgondolásaikról és terveikről. A találkozón részt vevő országok meggyőződése, hogy az ilyen együttműködés segítséget nyújt az arab országoknak a fennálló nehézségek leküzdésére Irányuló erőfeszítéseikhez, nemzeti és gazdasági függetlenségük erősítéséhez és újabb kifejezése lesz a szocialista országok ' szolidaritásának az arab népek iránt az imperializmus és a neokolonia- lizmus ellen vívott igazságos harcukban. A tanácskozás részvevői megállapodtak abban, hogy a tanácskozás munkájáról és eredményeiről tájékoztatják az érdekelt arab országokat. A tanácskozás a barátság és kölcsönös megértés szellemében folyt le. sok 54 halottat és 104 sebesülte vesztettek. Thaiföldi támaszpontokról felszállt amerikai vadászbombázók és a haditengerészet légierőj ének gépei kedden a VDK déli részét támadták. A repülőgépek bombáikat Dong Hoh térségében szórták le. kell fáradozni. A bizottság sürgeti, hogy a lakosság folytassa a harcot, „Mao még szét nem zúzott ellenségei ellen”, szüntesse be az erőszak alkalmazását a politikai harcban, a belső „polgárháborúkat” az állami vagyon és a közlekedési eszközök megrongálását és tönkretételét, állítsa helyre a munkafegyelmet és mindenki térjen vissza munkahelyére.-A fenti felhívást a pekingi „forradalmi bizottság" szeptember 1-én megtartott kibővített ülésén hozott határozat tartalmazza. A párt- és kormányküldöttségek tárgyalásai NDK párt- és kormányküldöttség utazott Szófiába De GauSBe Varsóba érkezett l*a s*tim&Mitá ni adós egy íarioEtiáiiyi íőwár^ ellen Felhívás a közrend helyreállítására Kínában ♦ ♦ Öten a százezerből Százezer magyar vörös- katona harcolt Szovjct- Oroszországban a forradalom győzelméért. A neves és ismeretlen harcosok közül ragadtunk ki ötöt, hogy bemutassuk olvasóközönségünknek. 5. A halálraítélt Grózner István hadifogoly, — vagy ahogy a gazdája, Vaszilij Fjodorovics és a falubeliek neveztek, Sztyepán — Piszmonka faluban bé- reskedte végig az első világháború második és harmadik esztendejét. A cári hadvezetőség — ugyanezt cselekedte fordítva a Monarchia katonasága is — a hadifoglyok egy részét amolyan ingyen béresként kiadta módos párasatokhoz. A hadifogoly tartozott gazdája parancsa szerint látástól vaku- lásig dolgozni, amelyért cserébe teljes ellátás illette meg. Ezt épp úgy a gazda szabta meg, mint a munkaidőt. így érthető, hogy a hadifoglyok nem híztak el. Igaz, akadtak olyan munkáltatók is, akik megszerették az idegent, de Vaszilij Fjodorovics — Grózner István gazdája nem tartozott ezek közé. Sztyepán alig várta a napot, hogy megszabadulhasson tőle. De jóllehet, már 1918 tavaszát írták, s érkeztek kósza hírek arról, mi történt Pétervárott, s Oroszország nagy része már a forradalmároké, ez az alkalom még mindig nem érkezett el számára. Piszmonka falu a fehérek kezén maradt Végre Piszmonka körül is ropogni kezdtek a fegyverek. Vaszilij Fjodorovics gyűlölködve figyelte a hangjukat. Három fia a fehér hadseregben szolgált, őket is féltette, a saját földjét is. Ö hozta a papirt, amelyben az állt, hogy Grózner István köteles a bugulmai járási elöljáróságon jelentkezni, hogy besorozzák a fehérekhez. A gazda megengedte, hogy az egyik lovat felnyergelje és azon lovagoljon be a járási székhelyre. Sztyepán azonban nem nagy kedvvel nyergelte a lovat. Elege volt már a háborúból, alig várta, hogy hazajusson hazájába, Magyarországra. Éjszakánként szülőföldjéről, Göcsejről álmodott, szerette volna már viszontlátni szüleit, testvérért. S hazatérés helyett most egy idegen hadseregbe álljon? Elindult. A ló lassan po- roszkált, hideg szelek fújtak, de már magukkal hozták a tavasz lehelletét. Grózner elhatározta, hogy lesz, ami lesz, nem teljesíti a parancsot, megszökik. Dehát mi lesz vele idegen földön, sok ezer kilométerre a hazájától- barátok, ismerősök, pénz nélkül? Hiszen még egy térképe sincs, hogy megpróbálhatna azon eligazodva elindulni Zala felé. Belovagolt az erdőbe, amelynek sűrűjében ott állt egy kis méhészház. Ismerte a ház tulajdonosát, né- hányszon beszélt vele, s úgy tartotta, hogy nem szereti a fehéreket. Amikor odaért, megkocogtatta az ajtót. Csak sokára nyitották ki az ablakot, ahonnan három puskacső meredt rá. A gazda és még két falubeli nem nagy örömmel fogadta őt. Éppen arról tanácskoztak, mit tegyenek a továbbiakban. S most ez az idegen a nySkukra jött. El is bocsátották békével, némi elemózsiát adtak csak neki. Sztyepán egész nap az erdőben bolyongott, estére pedig visszalopakodott a faluba. Egy ismerős házban bebocsátást nyert. Ott tudta meg: a gazdája már hírül vette, hogy nem jelentkezett Bogulmában. Halálra keresteti. S egyébként is, a helyzet rossz: a fehérek a falu mellett visszaszorították a vörösöket. S mintha csak a háziak szavait akarnák igazolni, a fehér csapatok éppen ekkor törtek be a faluba. 1 A magyar hadifogolynak a kertek alján sikerült megszöknie. Hosszú ideig a folyóban, egy fűz rej tekében húzódott meg, s csak az éjszaka második felében csurom vizesen, agyonfázva mert előbújni. A szomszéd majorban, Sztaroverec- ben is voltak ismerősei. Ott kopogtatott be, s ezúttal szíves fogadtatásra talált. Menedéket kapott, de csak ennyi eligazítást: — Maradj Itt. Majd lesz valahogy. A „valahogy” azonban csak másnapig tartott, amikor Sztaroverecbe is betörtek a fehérkozákok. Sztye- pánt két altiszt fogta közre, egy olajmécses fényénél vallatták. A gazda hiába mondta, hogy a magyar hadifogoly rendes ember, szorgalmas munkás, a fehérek rásütötték, hogy vörös kém. Elhatározták, hogy a parancsnok elé állítják. A parancsnok pedig felemelte a kan csukáját. — A pokolba vele! Ez annyit jelentett, hogy halálra ítélte Grózner Istvánt. Néhány órába telt, amíg hóhért találtak. Egy középkorú, komor, sebhelyes arcú kozák vállalkozott az ítélet végrehajtására. A magyar hadifoglyot átadták ne. ki. A kozák lóra szállt, karabélyát maga elé tette a nyeregkápára, áldozatát maga elé parancsolta és megindultak egy szűk erdei ösvényen. Grózner István azt fi- • gyelte, hol kínálkozik alkalom a szökéshez. Már egy jó negyedórája mentek, s még mindig semmi. Megrettenve várta, mikor emeli a kozák vállához a karabélyt, hogy leadja a gyilkos lövést A kozák azonban soha nem sütötte el fegyverét. Egy domboldalon, ahonnan keskeny, kanyargó folyót látott a völgy aljában, a kozák megállást parancsolt. — Ide figyelj, magyar! A tieid ott vannak a túlsó parton. Fuss és úgy harcolj, mint egy isten. Jaj neked, ha újra elfognak. Ezzel megfordította a lovát, s visszafelé ügetett. Gróznernek még hálálkodni sem maradt ideje. A kozák bizonyára rokonszenvezett a bolsevikokkal, de családja a fehérek uralma alatt lévő területen élt, s ha maga átáll a vörösökhöz, a családon álltak volna bosszút Nem volt könnyű az átkelés. Éppen a folyónál tombolt a harc. Ideát a fehérek, odaát a vörösök. Aztán mégis átjutott. Tetőtől talpig vizes volt, amikor megpillantotta az első vöröskatonát. Azok nem sokat értettek abból, amit a jövevény tört oroszsággal mesélt. Any- nyit azért magértettek, hogy az előttük álló, s a hidegtől, félelemtől reszkető ember magyar. Előhívták néhány társukat, volt magyar hadifoglyokat, akik velük harcoltak. Ök már szót értettek Grózner Istvánnal. Kenyérrel és vodkával vendégelték meg. Aztán azt mondták neki: lépjen be közéjük, harcoljon azok ellen, akik halálra ítélték. És Grózner István harcolt. A háború végéig nem is tette le a fegyvert. Állta a sarat Kolcsak, a pánok és Vrangel ellen is. Azután is Szovjet-Oroszországban maradt. Dolgozott a Don medencében, majd Moszkvában lett gépkocsivezető. Csak évek múltán került haza. A felszabadulás után a Középülettervező Vállalat gépkocsivezetője lett. Onnan ment nyugdíjba, ö, akit fiatalon halálra ítéltek a fehérek, jóval hatvan felett most a Nagy Októberi Szocialista Forradalom, az ä forradalma 50. évfordulója- nak megünneplésére készül. Pintér István
