Kelet-Magyarország, 1967. szeptember (24. évfolyam, 206-231. szám)

1967-09-05 / 209. szám

Kádár János fogadta a Jugoszláv nagykövetet Tűzharc a Szuezi-csatornánál Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottságának első tit­kára hétfőn fogadta Géza Tikvicki jugoszláv nagykö­vetet. A nagykövet tájé­Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti bizottságának első tit­kára fogadta Tömpe And­rás rendkívüli és meghatal­mazott nagykövetet, hazánk Új berlini nagykövetét, aki a közeljövőben utazik állo­koztatást adott Joszip Broz Ti tónak, a Jugoszláv Szo­cialista Szövetségi Köztársa, ság elnökének egyes közel- keleti országokban tett láto­gatásáról. máshelyére. Fogadta a nagy­követet Losonczy Pál, a Népköztársaság Elnöki Ta­nácsa elnöke, Fock Jenő, a Minisztertanács elnöke, va­lamint Kállai Gyula, az or­szággyűlés elnöke. Kairó (MTI) Az egyiptomiak és izraeli­ek között hétfőn délelőtt indult tűzharc helyi idő szerint 15,30 órakor fejező­dött be, — közölte a kairói rádió. Az egyiptomi katonai köz­lemény beszámol arról, hogy a harcban mindkét fél olda­lán részt vett a légierő, a tüzérség és páncélosok. Egyiptomi részről a veszte­ség egy halott és három se­besült, egy olajvezetéket ta­lálat ért, de a tüzet eloltot­ták. Kairói jelentés szerint az ellenség vesztesége két tank, egy rádióállomás, egy kato­nai tábort szétdúltak. Tel Aviv Részletesen beszámolt a tűzharcról az izraeli katonai szóvivő is. A szóvivő sze­rint délelőtt helyi idő sze­rint 10,30 prátój folyt a tűzharc egy órán át. 12,45 órakor az izraeli verzió sze­rint az egyiptomi tüzérség újabb támadást indított, amelyet az izraeli erők vi­szonoztak. Az ENSZ-megfU gyelők felhívására a tűzszü­net 14,15 órakor beállt, de öt perccel később újabb lö­vések érték a Sinai-félszi- geten lévő izraeli állásokat. Az ENSZ-megfigyelők má­sodik felhívására a lövések elhallgattak, a tűzszünet 15,3Q órakor érvénybe lé­pett. Az izraeli erők egy halottat és egy sebesültet vesztettek. A tűzszünet bejelentése után Izrael olyan jelentést közöl, hogy az egyiptomi légvédelem helyi idő szerint 16,30 órakor egy izraeli he­likopterre lövést adott le, a helikoptert találat érte. Kádár János, Losonczi Pál, Fock Jenő és Kállai Gyula fogadták hazánk új berlini nagykövetét Kállai Gaules látogatás® cs kiállításon A YBK korit!*anyénok nyilatkozata Hanoi (MTI) A Vietnami Demokratikus Köztársaság kormánya nyi­latkozatban üdvözölte a pél-yietn,ami Nemzeti Fel- szabadítási Front új politi­kai programjának közzété­telét A nyilatkozat hangsúlyoz­za, hogy a DNFF héf évvel ezelőtt közzétett alapprog­ramja 14 millió dél-vietna­mit egyesített az amerikai agresszorok és dél-vietnami szövetségeseik el Jen folyta­tott elszánt harcban. Hét év alatt ragyogó győzelmek szü­lettek, s ezek rendkívül fon­tosak Észak-Vietnam védel­me szempontjából is. Az amerikai imperialisták hangsúlyozza a VDK kor­mányának nyilatkozata — napjainkban fokozzák az ag­ressziót és nyíltan azzal fe­Ä2 Humanité a kínai vezetőkről nyegetnek, Hogy a hámorát kiterjesztik az ország észa­ki részére is. Egész Vietnam népére és katonaságára újabb küzdelmek és győzel­mek várnak. A DNFF most nyilvános­ságra hozott programja hangsúlyozza, hogy a dél­vietnami nép küzdelmének célkitűzései közé tartozik az egész vietnami nép egyesí­tése. A DNFF politikai programja hangsúlyozza a Dél-vietnami Nemzeti Fgl- szabaditáai Frontnak, mint a dél-vietnami nép egyetlen törvényes képviselőjének szerepét. A Vietnami Demokratikus Köztársaság kormánya és az észak-vietnami nép melegen üdvözli és határozottan tá­mogatja ezt a politikai prog­ramot. Kállai Gyula, az MSZMP Politikai Bizottságának tag­ja, az országgyűlés elnöke hétfőn ellátogatott az Orszá­gos Mezőgazdasági Kiállítás­ra. Társaságában volt dr. Dimény Imre mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter. A vendégeket Szőke Mátyás, a kiállítás igazgatója kala­uzolta. A látogatás után Kállai Gyula nyilatkozatot adott a Magyar Távirati Iroda mun­katársának: Az idei kiállítás valóban impozáns, s úgy • gondolom, hogy értékelésével komolyan kell majd foglalkoznunk. Amit itt láttunk, hű tükre a szocialista magyar mezőgaz­daság fejlődésének, jelenlegi helyzetének. Annyit egy rö­vid látogatás után is megál­lapíthatunk: a legutóbbi öt­hat esztendő alatt, amióta a magyar mezőgazdaság szo­cialista átszervezése befeje­ződött, a termelőszövetkezeti parasztságunk, termelőszö­vetkezeteink, a fejlődésben nagy utat tettek meg. Ez idő alatt az elmaradott kisparasz­ti gazdálkodás helyén kor­szerű nagyüzemi szocialista mezőgazdaság fejlődött ki, Hétfőn Budapestre érke­zett Gheorghe Cioara, a Roman Szocialista Köztár­saság külkereskedelmi mi­nisztere. A miniszter tár­gyalásokat folytát a két or­szág közötti kereskedelmi kapcsolatokról és az 1968. amely növekvő mértékben alkalmazza máris a legmo­dernebb technikát és az ag­rotechnikai eljárásokat. — Mezőgazdaságunk ma már teljesíteni tudja nép- gazdasági feladatait, megfe­lelő mennyiségben és minő­ségben ellátja élelmiszerrel a lakosságot, biztosítja a fel­dolgozó iparágak nyers­anyag-szükségleteit, s ugyan­akkor igen jelentős rész­aránnyal szerepel külkeres­kedelmi mérlegünkben is. A kiállítás azt is bizonyít­ja, hogy mezőgazdaságunk kezdi visszafizetni azokat a hatalmas összegeket, ame­lyekkel pártunk és kormá­nyunk éveken át segítette a fejlődést. Azt hiszem, egyik fontos tanulságként azt is megállapíthatjuk, hogy pa­rasztságunk teljes mérték­ben összeforrt a termelőszö­vetkezeti mozgalommal és visszavonhatatlanul ebben látja most már boldogulásá­nak lehetőségeit. Itt említem meg, hogy az országgyűlés őszi ülésszaka két nagy fon­tosságú mezőgazdasági jel­legű törvényjavaslatot tár­gyal: a föld jogi és a terme­lőszövetkezeti törvényjavas­latot. évi árucsereforgalom kiszé­lesítéséről. Bíró József külkereske­delmi miniszter hétfpn hi­vatalában fogadta a román kollégáját és a megbeszélé­seket megkezdték. (MTI) Párizs (MTI) A L’Humanité élesen bírálja a kínai vezetők szov­jetellenes tartalmú üdvözle­tét, amelyet a vietnami nem­zeti ünnep alkalmából a VDK vezetőihez intéztek. Mao Ce-tung, Lin Piao és Csőn En-laj „a kulturális forradalomnak” nevezett káosz irányítói már nem tisztelnek semmit sem, még a vietnami nép kemény har­cát sem- Äz a céljuk, hogy zavarba hozzák a hanoi kormányt, amely tettekkel és nem szavakkal száll szembe nap mint nap az amerikai agresszióval. Tu­dott dolog, hogy az észak­vietnami vezetők üdvözlik azt a hatékony segítséget, amelyet a Szovjetuniótól kaptak. E pillanatban is a VDK-nak egy küldöttsége tartózkodik Moszkvában, hogy kidolgozza az 1968. évi segélyprogramot. Ugyan­abban az időpontban, ami­kor a kommunista és mun­káspártok közös frontot akarnak létrehozni Vietnam megsegítésére. Mao Ce-tung és csoportja még Hanoihoz intézett üzenetükben is han­goztatják megosztó szándé­kukat. Ha valami nyilván­való, akkor az az, hogy ezek a cselekedetek a Vietnam­nak nyújtott segítséget gyen­gítik és objektíve segítséget jelentenek az agresszornak — állapítja meg a L’Hu­manité. Budapestre érkezett a romáit külkereskedelmi miniszter Eltemették Eb i*en lm r jjot Moszkva (MTI) Hétfőn délelőtt zuhogó eső­ben moszkvaiak ezrei vártak a Herzen utcában az irodal­márok háza előtt, hogy utol­jára tisztelegjenek a halott író, a rendíthetetlen béke­harcos: Ilja Ehrenburg előtt. Ehrenburg ravatala gz iro­dalmárok házának vörös és fekete drapériákkal díszített nagytermében áll. Végtelen sorbaA vonulnak előtte munkások, értelmiségiek, fia­talok és idősek. Ä párt, a legfelső tanács, a moszkvai városi tanács, a békebizottság, a különböző szervezetek vörös koszorúi­val borított ravatal mellett szovjet írók és költők áll­nak díszőrséget. Ott látjuk Ehrenburg felfedezettjét, Borisz Szluckij költőt, Mar­garita' Aljgert, akivel a há­ború idején dolgozott együtt a Krasznaja Zvezdánál. Ott van Szergej Komyejcsuk, talpig gyászban áll a rava­tal mellett Ligyja Ehren- burg, az ípp özvegye, aki­nek most megszámlálhatat­lanul sokan nyilvánítják részvétüket. Eljöttek a végső tisztessé­get leróni a Francia Kom­munista pánt küldijttej Guy Besse-nek, az FKP Politikai Bizottsága póttagjának ve­zetésével, az előtt a férfi előtt, aki Ara­gon szép szavai szerint „ele­ven kapcsolat volt a Szov­jetunió ós Franciaország kö­zött”. A csehszlovák írók képviseletében Jan Drda bú­csúzott Ehrenburgtól. Eljött a ravatalhoz a Moszkvában tartózkodó AUan SUlitoe, a „Hosszútávfutó magányossá­gának” írója. A béketanács nevében Ivor Montagu búcsúzott meg­annyi békekonferencia szen­vedélyes szónokától. Délelőtt moszkvai idő sze­rint fél U-től egy óráig tartott a moszkvaiak búcsúzása Eh­renburgtól. A gyászszertartást Boris* Polevoj író nyitotta meg, majd Vlagyimir Ligyin pro- zaíró, az elhunyt regi barát­ja méltatta Ehrenburg mun­kásságát. Jurij Zsuko új­ságíró, a szovjet békebizott­ság alelnöke hangsúlyozta, hogy a közélet egyetlen te­rületén sem nyilvánult meg Ehrenburg jelleme oly kris­tálytisztán és szenvedélye­sen, mint a békeharcban. Ehrenburg temetésére húsz országból érkezett küldött­ség. Részvéttáviratot küldött Pablo Picasso, NiCblda Gü- illgn és John Bernal. Hja Ehrenburgot sok ezres tömeg kísérte utolsó útjára, a novogyevicsi temetőbe. A sírnál Isabelle Blume, a Bóke-világtanácg ügyveze­tő elnöke mondott beszédet, A gyászbeszédek elhang­zása után a koporsót a szovjet himnusz hangjai mellett leengedték a sírba, amelyet hamarosan elborí­tottak a köszönik. KÜLPOLITIKAI LLu»Jf MOSZKVA Az ejgő szpútnyik felbo­csátásának 10. évfordulója alkalmával Leány id Szedov akadémikus, a Nemzetközi Űrhajózási Szövetség alel­nöke nyilatkozatot adott a TASZSZ tudósítójának. Hangsúlyozta, hogy az első szpútnyik fellövésével megkezdődött a kozmikus korszak. A világűr megis­merésére irányuló szovjet kísérletek a XX. század alapvető és legfontosabb tudományos és technikai vívmányai közé tartoznak. CHICAGO Mint már jelentettük, Milwaukee városában a fehér bőrű Groppi katoli­kus lelkész vezetésével több száz polgárjogi tünte­tő vonult végig' az utcákon, tiltakozott a négerek jog- fosztottsága ellen. A tünte­tő menetben felvonult Dick Gregory neves néger színész is. SZALONIKI Mint a rendőrség jelentet­te, vasárnap reggel Szaloniki kornyékén egy csendőr hul­lájára akadtak. A vizsgáját szerint a csendőrt tőrrel agyonszúrták. A rendőrségi jelentés szerint a csendőrt valószínűleg akkor ölték rr>eg, amikor tüntetőkre tá­madt, akik a vasárnapra vir­radó éjjel röplapokat ragasz­tottak a faiakra! LONDON \ Brighton tengerparti für­dőhelyen az „elsőrendű szó­rakozások palotájában” hét­tőn komor hangulatban kez­dődött meg a brit szakszer­vezetek 99, évi kongresszusa. A tudományos dolgozók szer­vezete és négy más szak­szervezet javaslatot nyújtott be, amely elítéli a kormány gazdaságpolitikáját és köve­teli a villanyáram emelésé­nek hatálytalanítását. Ä ja­vaslat benyújtását hosszas viaskodás előzte meg; ugyan­is Woodcock, a TUQ főtikára ellenezte a demonstratív fel­lépést a munkáspárti kor­mány ellen. PÁRIZS Georges Pompidou francia miniszterelnök az Express című lapnak adott nyilatko­zatában minden alapot nél­külözőnek minősítette azokat a híreszteléseket, hogy De Galle tábornok visszavonu­lásra gondolna, s ennek elő­készítésére népszavazást ter­vezne­♦ ♦ Öten a százezerből SzAzez«r magyar vörös­katona karcolt gzovjel- Oroszországban a forrada­lom győzelméért. A neves é* ismeretlen harcosok kp- zül ragadtunk ki ötöt, hogy bemutassuk olvasóközönsé­günknek. 3. Látogat, s a kozákoknál Wien ermann Jenő Jász­berényben bádogoslegény> volt, Novouzenszkiben had­osztályparancsnok. Egysze­rű internacionalista har­cosból verekedte fel magát a magias beosztásig. A jó­isten a megmondhatója, hol tanult meg olyan töké­letesen lovagolni, de ami­kor felállt a nyeregbe. s rohant vezényelve elkiáltot­ta magát „huj, hűi, hajrá magyarok!", úgy tűnt, mint­ha kora gyermekkorától kezdve arra nevelték vol­na, hogy lovascsapatokat vezényeljen. Futottak is egységei elől a kozákok. Mindent söpört a vöröskatona rohama, amelynek Wienermann vág­tatott az élén. így lett zász­lóaljparancsnokból ezred­parancsnok, aztán hadosz­tályparancsnok, s ami több „a Wienermann". Legendás híre volt, s páratlan bátor­sága. Hónapok alatt járta ki harcban a legmagasabb katonaiskolát. Olyannyira, hogy a fehérek megkörnyé­kezték: álljon át hozzájuk; tábornoki címet kínáltak neki. Wienermann elvtárs elő­ször nagyon felháborodott, amikor hírét vette az ellen- forradalmárok ajánlatának, aztán hirtelen vidám lett, mert már készen volt a terve. Ha a kozákok azt várják, hogy elmenjen a parancsnokságukra, akkor elmegy. Csakhogy egészen másképpen, mint ahogy ők gondolták. Személyesen vá­lasztott ki az önként je­lentkezők közül 16 embert, akit magával vitt. Az 1916 szeptember 29-i kozákverés történetét így írta le a novouzenszkí kommunista zászlóalj egyik derék ma­gyar vörösvitéze, a ' Moszk­vában megjelenő magyar nyelvű forradalmi lapban, a Szociális Forradalom­ban: „Wienermann elvtárs... vitt magával egy páncélos teherautót, amelyen egy gépfegyver volt a bataillo- nunkból és egy könnyű autót, amelyen szántén egy gépfegyver volt. Célnak volt kitűzve... a kozákok teljes megsemmisítése. A várostól hát versztre eső majorban voltak á kozákok előőrsei. Ezeket hirtelen rajtaütéssel lekap­ták a körmükről, és... min­den oldalról megközelítet- ték a falut. A kozákok ép-, pen ebédnél ültek és iga­zán nem sejtették, hegy milyen meglepetést készí­tettek elő a részükre a mieink. Az, autókról meg­kezdték a tüzelést; a kozá­kok fejüket vesztve rohan­tak az ágyúkhoz, de a tava­kat befogni csak az egyik­be sikerült. Wienermann ezeket is kilőtte gépfegyve­rével. A kozákok, látva, hogy minden veszve van, az egyetlen szabad úton pró­báltak menekülni, de az csak kevésnek sikerült az ott lévő 600 főnyi csapat­ból. A többiek gépfegyve­reink t özétől nagyrészt el­estek, vagy a tizenöt fogoly­nak kivételével, akiket el­hoztunk magunkkal, a falut körülfogó vízbe szaladlak, és ott vesztek el. A hadi­zsákmány egy 12 pip-es ta­rack sok munícióval, Azon­kívül három gépfegyver, nagyon sok fegyver, kard, telefonfelszerelés és min­denféle más hadianyag... Hazatérésünk után nagy ovációban részesítették a győzteseket, különösen Wie­nermann elvtársat, aki ez­zel a kis kalanddal még jobban öregbítette bataillo- nunk jó nevét... Amikor Wienermann mind a 10 sértetlen embe­rével visszatért a rajtaütés­ről -r- két teherautójuk ma­gasan megrakva zsákmá­nyolt fegyverekkel ■=- be­ment a parancsnoki irodá­ba, letette a sapkáját, ame­lyet ötágú vörös csillag dí­szített, megpödörte baju­szát, s csak annyit mon­dott: — HŰ, de éhes vagyok! Nem volt nap, hogy a hadosztályparancsnok sze­mélyesen ne indult volna harcba. Az a hír járt# ró­la, hogy sebezhetetlen. Október 15-én maga in­dult egy kicsiny különít­mény élén, hogy felderítse a kozákok állásait. Erről a vállalkozásról többé nem tért vissza. Taborka tata- bán váratlanul kozák gya­logsággal találkoztak. Már majdnem kijütottak a falu­ból, amikor a kozák lakos­ság tört rájuk, Néhány kalmük harcos, ak} Wiener­mann egységében volt, már- már megadta magát. Wie­nermann pisztolyt rántott, s a kalmükök mégis har­coltak. Wienermann a tok­jába dugta lőfegyverét, s maga is magasra emelte kardját. Mint mindig most is legelői vágtatott.' Sike­rült is győzelemre vezetnie kicsiny csapatát a túierő ellen. A harc hevében a katonák észre sem vettek, mikor hanyatlott földre nyergéből parancénekük. Csak az ütközet után ta­lálták meg holtan. Egy horplokát Végigszelő kard­vágás végzett vele. A szomszéd faluban, Sza- yinká-o ravataloztak fel, ahpl zokogva búcsúztak tő­le a környékbeli parasztok. Aztán Szarátpvba szállítot­ták holttestét. Itt az egyko­ri hadifogoly bolsevik har­cosok búcsúztak tőle. Az utolsó végtisztességre Moszkvában, a Drezdá-szál- ló előtt került sor. Ebben a szállodában székelt a nem­zetközi hadifogoly mozga­lom magyar csoportjának vezetősége. Innen kísérték utolsó útjára a Hodinka mezején lévő forradalmi temetőbe, a vörös hősöket megillető pompával. Pintér István

Next

/
Thumbnails
Contents