Kelet-Magyarország, 1967. szeptember (24. évfolyam, 206-231. szám)

1967-09-01 / 206. szám

Űj mezőgazdasági létesítmények tervei a rajzasztalon A Szabol cs-Sza tímár me­gyei Tervező Iroda fő meg­rendelői, többségüket te­kintve a termelőszövetkeze­tek. Az év második felé­ben a tervezők már 1968- ra készülnek. Az asztalokon félig kész rajzok: kutak, irodák, istállók és magtá­rak tervei. A beruházások nagyságát tekintve a megyében há­rom járás halad az élen, a fehérgyarmati, a csengeri és a baktalórántházi, hiszen együttesen több, mint 100 tnillió forint értékű mező- gazdasági létesítmények terveit rendelték meg. Nagyobb összegű beruhá­zást kap az óféhértói Búza- kalász Tsz, ahová fúrott ku­tat, vasbetonvázas szint, egy sertésfiaztatót és egy 32 vagonos magtárt tervez­nek. Komlódtótfalu 96 férőhelyes tehén istállók inig Tiszavasvári részére egy 300 férőhelyes juhhodályt terveznek. Termelőszövetkezeteink gazdasági épületei, központ­jai általában távol Vannak a lakott helyektől. Korsze­rű bekötő úttal csak nagyon kevés tsz rendelkezik a megyében, így főleg tavasz- szal és ősszel a közlekedés a feláaott földutakon szinte lehetetlen. Éppen ezért mind többet fordítanak bekötő utak építésére. A Tervező Iroda dolgozói jelenleg is 11 bekötő Utat terveznek a megye különböző részeire. Uj, szilárd burkolatú bekö­tő utat kap a jövő évben többek között a nyíribronyi Uj Élet Tsz, a tiszaádonyi Zöld Mező Tsz is. A kész tervdokumentáció­kat a Tervező Iroda köz­vetlenül a kivitelező válla­latoknak küldi meg legké­sőbb december végéig A kivitelező vállalatok már a jövő év elején hozzákezd­hetnek a tervek megvalósí­tásához. Dohányosok Szinte meghökkentő a lekopasztott, árválkodó kó­rók sorának látványa. Mintha kegyetlen jégvihar pásztázott volna át rajta, nem hagyva még egyetlen valamire való levelet sem. De nem ítéletidő uralkodott, hanem a tiszaeszlári Petőfi Tsz tagjainak a szorgalma szedi rendbe ezen a napon is a 60 hold dohány jókora tábláján a leveleket. És mi­csoda leveleket! Ültetés után azt hitték, nem lesz semmi. Nagyon satnyán fejlődött a dohány. Négy-öt levelében volt, amikor egyszer jól megön­tözték. S érdemes volt hordani, szerelni a csöve­ket. Olyan fejlődésnek in­dult a siratni kezdett nö­vény, meg sem állt addig, míg ember kilátszott belő­le. Még Ardai József elnö­köt is eltakarta, pedig — Szavával mondva — ő ugyancska kinőtt a csizma­szárból. Reggel hat órakor kezdik a törést, naponta nyolcva- nan, százan. Délben bevo­nulnak a pajtákba fűzni. Itt fogyasztják el az ebé­det is. Ezúttal megint Alexa Fe­renc bácsi maradt legutol­jára a rétesével. Nem a leg­jobbak már a fogai, lassan őrölnek. Annál szaporább a beszéde. Most nem éppen áldást mond a legújabb tí­pusú pajtára. ,;Mégha úgy tudna hajlókázni az ember, mint a kígyó, akkor is kunc lenne a kötözés. A szerűig rudakat úgy építették be, hogy valóságos küzdelem a kötözésük. Egyik kijjebb van, mint a másik, nem lehet tá­maszkodni, fogózkodni. Le­het, másutt jobban csinálják meg. Nálunk fucser mun­kát végeztek az új pajták építői. Szerencsére nem mind ilyen.” A nők fűznek, a férfiak kötöznek. A pórémadzagöt hosszú, kovácsolt hegyű vastűvel öltik át a levelek tövének fő erezetén. Egy póréra 200—220 levél ke­rül. Nagy kézügyességet,' gyakorlatot követelő mun­ka. S ügyelni kell, hogy minden második levél szem­befordítva jusson zsinórra, és óránként meglegyen a négy-öt póré. özvegy Zagyi Lajosnénak friss kötés van a jobb mu­tatóujján. „Annyi beszéd van munka közben, hogy muszáj odafigyelni. Csak azon vettem észre magam, véres az ujjam. Mert éles ám a tű. Ügy jó, ha az, ne tépje, szakítsa a ko­csányi. Gyerekkorom óla ismerem a dohányos mun­kát, ördög tudja, miképpen történt velem ez a kis sérü­lés”. Somos István dühösen morcog. „A fene ette Volna meg. Már másodszor szakad el ugyanaz a zsineg. Nem tudnak jobbat csinálni? Má­sodik éves, mégis, szinte hasznavehetetlen.” Ez is baj bizony. Az elszakadó zsi­negről visszahullanak a le­velek. Újra fűzni kell, fe­lesleges munkát végezni. És nem lehet az idővel potyázni. Még jó két hétig eltart a törés, fűzés. S ad­dig esti hazamenet után meg kell jó néhányszor mosni VIM-mel a kezet, mert szappan nehezen vi­szi le a kövér dohány „zsír­ját”. „Ruha is csak olyan való ide, ami halálra van ítélve — mondja . Kanyuk József né. 750 ezer forint bevételt tervezett a tsz dohányból, bizakodva hiszik, meglesz érte az egymillió is. Mint a munkája mutatja, nem könnyű pénz. De szorgalma­san csinálják, kifizetődik. Meg, mindenkinek van még más területe Is, kukorica, burgonya, répa, amit ugyan­csak be kell takarítani a tél elől. Asztalos Bálint Nagy sikere van a mezőgazdasági kiállításon az új szer­kesztésű nyíregyházi Unifrux szuper gyümölcsosztályozónak. ÍGV TÖRTÉNT... 1930. szeptember elsején zajlott le a Hortliy-fasizlmtis korának* legnagyobb mun­kástüntetése Budapesten. |M unkakönyvében — t’-*- amelyben az utolsó beírás 1929. november 16. volt, ami azt jelenti, hogy immáron tizedik hónapja nem dolgozik. — így fes­ti le a hatóság: „Arca: ren­des, haja: barna, szája; rendes, szeme: barna, foga": szabályos, termete: közepes. Már ekkor, a könyv kiállí­tásakor — ellopták a mo­solyát, mely legényes, kes­keny bajsza körül bújkált, ellopták csokoládébarna arcának kedves, ravaszkás tekintetét, amelyet talán kisfiúsán oldalra választott haja kölcsönzött neki. Utolsó estéjéről a lapok csak ennyit írtak: „Dar­nyik János, 28 éves galga- hévizi állványozó már a forró szeptember 1-ét mege­lőzően este elindult a fő­városba." Ez is, hogy történt? Tíz órakor keltette az asszony. Aludt már a csa­lád, a három gyerek. Csak Mihók Róza virrasztóit, hogy a csillagok feljötté­vel keltse urát, útnak in­dulni az erdőkön át, gya­logosan Pestnek, munkáért, kenyérért. Nem vitt magával mást, csak a tarisznyát Üresen. Nekivágott a feketedő esté­nek — nagy törzsű tölgyek kísérték Gödöllőig, — onnan már az érkező hajnal vilá­gította meg fehéren az utat a város felé. Reggelre értbe Pestre. Régi pallérját, Gazsó Mihályt kereste, talán ő va­lahogy be tudná szerezni munkába. De nem találta, se otthon, se az épületeknél. Üresek az állványok, amer­re ment, mintha ünnep, ko­moly vasárnap lenne. Gazsót keresed? — mond­ják neki a sétáló, ismerős kőművesek, állványozók, — akkor csak gyere velünk, ő is kint van most a Liget­ben... S már viszi őt Is a hullám, csepp e bizakodó, erős sodró folyamban. Aréna út... Hősök tere... Kiáltja ő is: „Munkát, kenyeret!”, s lóbálja magasba — mintha zászlaja lenne — a tarisz­nyáját. Kétoldalt rendőrcsa­pat sorakozik arcvonalba. Az Andrássy útról m^r éles karddal vagdalkoző lovas- rendőrök vágtattak feléjük. A rendőrgyűrű a Vajdahu- nyad vár felé szorítja a tö­meget. Mikor a karcsú, kis hídon áthaladnak, ezt mond­ja szomszédjának, Deszpoda Mihály kőművesnek: „Ti­zenegy éve jártam itt utol­jára... Itt kértem meg egy vasárnap Rozim kezét, ak­kor építettük együtt a pa­pírgyár kéményeit.” Ekkor dördültek el a ren­dőrök fegyverei. Itt, a Vaj- ‘ dahunyad .vára tövében halt hősi halált Darnyik János állványozó, Deszpoda Mi­hálynak ideje sem volt, hogy elbúcsúzzék, lefogja pajtása szemét: menekült az éles kardok elől. Aztán, mikor tiszta lett a tér, jött a rendőri bizottság és hivatalosan megállapítot­ta: „Egy állványozót, Dar­nyik Jánost, megölt a tün­tetők egy eltévedt golyója.” Megállapította, hogy munka­könyvében az utolsó bejegy­zés 1929. november 16. Meg­állapította még — hivatalo­san, — hogy az elhunytnál egy üres tarisznya volt, pénz­tárcájában 4, azaz négy fil­lér. Csak vasárnap reggel tud­ták meg Galgahévízen a vasutasoktól, hogy a község lakossága egy emberrel ke­vesebb lett. Mihók Rozália fekete kendőt kötött, és só­gorával beutazott a város­ba, megnézni a férjét. De nem engedték, hogy lássa: ehhez rendőri enge­dély kell. Elmentek a fő- kapitányságra. Mikor temetni vitték a szülőfalujába, Budapestről Galgahévízig, az út tele csendőrrel. Pedig a kopor­sót nem is a főúton hozták; kora hajnalban, titokban in­dult el a hullaszállító a mellékútou — talán éppen Százfokos meleglifn, pilierés nélkül Naponta harmincezer téglán ielüli teljesítmény Fehérgyarmaton Üres a rakodótér a Fehér- gyarmati Téglagyár égető­kemencéje körül. A frissen kihordott kupacok sem so­káig maradnak gazdátlanul. Férfiak, asszonyok, gyerekek rakják fel gyors ütemben a szekerekre, vontatókra. Viszik a még meleg téglát az épülő lakásokhoz. Nincs az a téglamennyiség, ami órák alatt el ne fogyna. A járásban és a környéken sok kárt okozott a belvíz. A szűk helyiségben Kapi Jenő irodavezető kimutatá­sokat lapoz. Még ez is kevés — A napi terv 27—28 ezer égetett tégla, de mindig harmincon felül kerül ki a kemencéből. Tegnap például több mint negyvennégyezer, volt a teljesítmény. Már negyvenhatot is készítet­tünk. És ez is kevés. A gyáriak közül is né­gyen építkeznek. Tóth Ist­ván, Piros Imréné, Tóth Miklós és Mercz Gergely. Talán innen is a nagy igye­kezet, a megértés? — Májusban még csak ép- penhogy teljesítettük a ter­vet — folytatja az irodave­zető. — Aztán jött a felhí­vás, hogy adjunk több tég­lát. A dolgozók megértet­ték. Júniusban már terven felül égettünk, júliusban pedig kétszázezer Volt a plusz. Az éves terv nyolcmillió 200 ezer darab égetett tégla készítését írja elő. Ha így haladnak meglesz a kilenc­millió is. Igyekeznek ki­használni a jó időt is. Elő­reláthatóan egymillió da­rabbal többet kazaloznak be, mint az elmúlt évben. — Ha sikerül, újig el leszünk látva nyerssel — magyarázza Gégény Béla gyárvezető. — Nem kell leállni az égetéssel. A tűzfolyam mellett Az égetőkemence szabad­dá tett folyosójában pokoli a hőség A kirakok munka­ideje már lejárt, helyükön a berakok dolgoznak Docsa István vezetésével. Nekik is igyekezni kell, hogy az agyagszürke téglák­ra mielőbb rászabadítsák a közel .ezerfokos tűzfolya- mot. Még lélegzeni is ne­héz, nem hogy dolgozni. A berakok meztelen felsőtes­tére tapadt vastag porréteg­ben csikókat hasít a lecsur- gó izzadtság arra, amerre néhány nappal ezelőtt szegény Darnyik Já­nos a városba indult. Még a határból is bejöttek a kint dolgozó parasztok a teme­tésre. Szuronyok gyűrűje, fogta körül a gyászoló tö­meget. Mikor az utolsó rög Is a sírdombon pihent, ment az özvegy a bérelt „lakásba”, összecsomagolt, mindenüket hátára vette, s maga előtt engedve a gye­rekeket, elindult a szomszéd községbe, anyjá­hoz Hévízgyörkre. Mert ott kellett hagyniok a házat, amelyben laktak, most már egy percig sem hiteleztek nékik. Másnap este fogta Mihók Rózái a férje tarisznyáját — s akárcsak az ura, — a csillagok feljöttével megin­dult az erdőnek, Pestnek. Ment, keresni azt a Gazsó Mihály pallért, akitől Dar­nyik János is munkát re­mélt. Végigment a Kerepe­si úton, s ahol csak állvá­nyok nyúltak a magasba, kérdezte az embereket: mer­re találhatja meg Gazsó Mi­hály pallért, aki őneki biz­ton munkát szerez. A kő­művesek — az Aréna út végén — nem engedték, hogy tovább menjen: felvé­tették téglahordozónak. Kö­zös kívánság volt ez: fel kel­lett Mihók Rózáit venni. Ki­csi volt a munkahely — az élet, — összébb húzódtak hát a szegények, helyett szo­rítottak az özvegynek. Kőbányai György De pihenésre nincs idő. A csilleköcsikon egyre-más- ra érkezik a nyers tégla. A másik oldalon már szellőzik a nemrég még izzó tégla. A réseken keresztül látni a tűz hátulját. Nemrég itt embe­rek dolgoztak. Talán nyolc­van, vagy száz fokos meleg­ben. Ahol a tempót dikti lják Felkapaszkodunk a ke­mence tetejére, ahol Szege­di Zsígmond irányítja a tüzet. — Ha száraz a tégla, le­het a tüzet is jobbon szor­galmazni — magyarázza. — Persze az is sokat segít, ha az éjszakás égető az ajtó­bontást is elvégzi. így gyor­sabban hűl a tégla, háma- rabb lehet kiszedni. — Tavaly a kemence lég­köbméter-kihasználásában országosan negyedik helye­zést értünk el — teszi hoz­zá a gyárvezető. — Ha most a tempót továbbra is tart­juk, az első helyet is meg­szerezhetjük. A régi gyár mellett már épül az új. automata UZfem. Ha elkészül, mintegy öt­szörösére növekszik majd a kapacitás. Téglára azonban addig is szükség van. Sok család feje félő! hiátiyzik még a tető, s a téglagyár dolgozóin is múlik, hogy mikor költözhetnek új ott­honukba az emberek. Ezért nem lehet a napi harmincezren alul.., Tóth Árpád Nem könnyű Szabolcsban utazni Tisztltatian kocsik, zsúfolt várótermek, rossz információ Egy statisztikai adat sze­rint megyénkben minden tizedik ember rendszeresen utazik. Nemcsak az igázók- ról van szó, hanem azokról is, akik naponta a munka­helyükre vonatta], vagy au­tóbusszal érkeznek. Szep­tembertől a forgalom csak tovább növekszik. hiszen igen sok gyermek busszal jár be az iskolába. Mint azt egy korábbi vizsgálat megállapí­totta, megyénk vasúti és közúti közlekedése még sok kívánnivalót hagy maga után. Közismert, hogy ke­vés az autóbusz, a vasúti személyszállítást pedig — megyén belül — 216 vasúti kocsival bonyolítják le. Eb­ből mindössze húsz mond­ható korszerűnek. Éppen ebből következik az utazás kulturálatlansága. A vasúti személykocsik többsé­génél a víztartály használ­hatatlan. Természetes, hogy így nem működik a mos­dó sem, nincs víz, hiányzik a szappan. Az efféle hibfikat azonban nem lehet pusztán a korszerűtlenségre fogni, van ehhez köze a nemtörő­dömségnek, gondatlanságnak is. Mátészalkán például rendkívül rövidek a szerel­vények fordulói, s 15—20 perc alatt nem tudják a ko­csikat kitisztítani. A mátészalkai állomáson naponta 6—8 ezer utas fordul meg, a váróteremben viszont mindössze ötvenen férnek el. A pénztár körül állandó a tolongás, sok ember száll fel jegy nélkül. Általában a vá­rótermek a 70 évvel ezelőtti forgalomhoz lettek méretez­ve, s ebből következik a zsúfoltság is. Számítani le­het rá, hogy ez a probléma a jövőben még élesebben je­lentkezik majd. Az autóbuszokat általában tisztán tartják. Itt sokkal na­gyobb gond a várótermek hiánya, vagy a meglévők rendben tartása. Állandó vi­tatéma, hogy a várótermek építése, tisztántartása a ta­nácsnak, vagy az autóközle­kedési vállalatnak a felada­tai. A várótermek hiányát különösen a vásárosnaményi, kisvárdai, mátészalkai, fe­hérgyarmati utasok érzik, hiszen a meglévők a Vára­kozók egyharmadát sem képesek befogadni. Nagy gond ez a vidékről naponta bejáró iskolásoknak, esős, fa­gyos időben. A autóbuszutasok leg­inkább azt kifogásolják, hogy nem kapnak tájékozta­tást az utazás körülményei­ről, csatlakozásokról, késés­ről. Kétségen kívül a teljes megoldást új várótermek épí­tése, az autóbuszok számá­nak lényeges növelése, kor­szerű vasúti kocsik beállítá­sa jelentené. Mindez azon­ban népgazdaságunknak sú­lyos millióiba kerülne. Azon. ban tucatnyi apróság van, melyek megvalósítása nem igényel különösebb beruhá­zást. Bogár Feren« V Válasz cikkünkre 11 panasz jogos volt - Intézkedtek Július 25-i számunkban a fehérgyarmati járás téjfel- vásárlási problémájával foglalkozó cikket közöltünk. A kérdéssel kapcsolatban a Szabolcs megyei Tejipari Vállalattól levelet kapott szerkesztőségünk. A vállalat közli, hogy vizsgálatot tar­tott és intézkedett. A cikkben közölt tejgyüj- tők többsége a helyi tsz-ek kezelésében van. A tejet a tsz-ek alkalmazásában álló kezelők vásárolják fel a la­kosságtól, ők vizsgálják á zsírtartalmat, és a tej árát a tsz-ek pénztárába fize­tik ki. A vállalat ellenőrei ezeket a tejgyűjtőhelyeket is látogatják, észrevételei­ket írásb"n rögzítik. Fel­hívták a tsz-ek vezetőinek •figyelmét, hogy szigorítsák meg az átvételi rendet, biz­tosítsák a tényleges zsír­szint szerinti fizetést. A tej. vizsgálatokhoz szüksége* vegyszereket, eszközöket — amennyiben megrendelik — minden esetben a tsz-ek rendelkezésére bocsátja á vállalat. A műszaki problémák megoldása (szennyvízelve­zetés, szivattyújavítás stbj a vállalat feladata, s az e téren szükséges intézkedést megtette. Elismerte a kis­palád! tejszállítóknak a tej­gyűjtés idejére voiiatkoZö jogos panaszát. Azonnal megváltoztatta a tejszállító gépkocsi menetrendjét, és a cikk megjelenése óta egy órával későbben érkezik a gépkocsi Kispaládra, mint azelőtt.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents