Kelet-Magyarország, 1967. szeptember (24. évfolyam, 206-231. szám)
1967-09-29 / 230. szám
Dimény Imre előadói beszéde a termelőszövetkezeti és a földjogi törvényről — A következő évek feladatainak megoldásában nagy szerepük lesz a mező- gazdasági termelőszövetkezeteknek. Ezért nagyon fontos, hogy valamennyi zökkenőmentesen, jól illeszkedjék bele a gazdaságirányításunk tervezett reformjával kialakuló új gazdasági környezetbe. E beilleszkedés legfőbb törvényes alapjait kívánja megteremteni az a két fontos törvényjavaslat, amelyet a Minisztertanács felhatalmazása alapján a tisztelt országgyűlés elé terjesztek. A mezőgazdasági termelőszövetkezetekről, valamint a földtulajdon és földhasználat továbbfejlesztéséről szóló törvénytervezetek szocialista társadalmunk széles rétegeit érintik, s ezért mind társadalmi, mind pedig gazdasági előrehaladásunk szempontjából megkülönböztetett figyelmet érdemelnek. — Az előterjesztett javaslatok hosszú előkészítő munka eredményei. A Magyar Szocialista Munkáspárt IX. kongresszusának, a termelőszövetkezetek I. országos kongresszusának, a Szövetkezetek Országos Tanácsának, az országgyűlés illetékes bizottságainak állásfoglalásaiból, széles körű nyilvános vita gazdag tapasztalataiból születtek Méltán állíthatom, hogy tízezrek véleményét testesítik meg. A beterjesztett javaslatok törvényerőre emelésével szocialista mezőgazdaságunk, termelőszövetkezeti mozgalmunk újabb fejlődési szakasza kezdődik meg. Engedjék meg ezért, hogy ezen a fordulóponton visszapillantsak a szövetkezeti mozgalom fejlődésére. — A termelőszövetkézete- ink működésének, gazdálkodásának újabb szabályozása természetes következménye annak a folyamatnak, amely a mezőgazdaság szocialista átszervezésével kezdődött meg, s a szövetkezeti gazdálkodás általánossá válásához, megszilárdulásához, a mezőgazdaságban a szocializmus alapjainak lerakásához vezetett. — Pártunk a marxizmus —leninizmus szilárd alapjaira támaszkodva dolgozta ki a mezőgazdaság szocialista átszervezésének irányelveit, s ezek érvényesítésének tö- retlenségét a szervező munka egész időszaka alatt biztosította. Az átszervezést, illetve a későbbiekben a fiatal szövetkezeti gazdaságok megszilárdítását szocialista társadalmunk minden rétege aktívan támogatta. Mezőgazdaságunk eredményesen oldotta meg az úgynevezett kettős feladatot: a mezőgazdasági termelés a szocialista átszervezés időszakában is növekedett. A nagyüzemi gazdálkodás rövid idő alatt alapvetően megváltoztatta a parasztság élet és munkakörülményeit, a szövetkezetek tagjai valóban a szövetkezetek gazdáivá váltak. Megismerték a nagyüzemi gazdálkodás módszereit Tovább szilárdult a munkás—paraszt szövetség — A szocialista nagyüzemeinkben tízezrével nőttek fel olyan tehetséges vezetők, akik felelősségérzettel kiválóan helytállnak a közös gazdaságok legkülönbözőbb parancsnoki posztjain. Eltűntek az egyéni gazdálkodás idején meglévő alapvető vagyoni különbségek. A legfontosabb értékmérő a munka lett. Fokozódott a közösségért, az egymásért érzett felelősség. E tényezők hatására kialakulóban van az egységes termelőszövetkezeti paraszti osztály. A szociális, kulturális ellátottság javítása — a társadalombiztosítás kiterjesztése az egész szövetkezeti tagságra, a nyugdíj problémák rendezése és más intézkedések — révén parasztságunk szociális helyzete ismét számottevően közelebb került a munkásosztályéhoz. A szövetkezeti gazdálkodás feltételeit, a tagság élet-és munkakörülményeit javító intézkedések tovább szilárdították a munkásosztály és a parasztság szövetségét. A párt és a kormány helyes és következetes politikája, a parasztság hozzáértő, szorgalmas munkája nyomán a termelés növekedése lehetővé tette a lakosság élelmiszerfogyasztásának, a mezőgazdasági és élelmiszeripari termékek exportjának emelését. Biztonságosabb a feldolgozóipar nyersanyagellátása. Ugyanakkor a mezőgazdaság anyagi-műszaki bázisának fejlődése megkönnyítette a fáradságos paraszti munkát, ami természetesen nagymértékben hozzájárult a mezőgazdaságban a munka termelékenységének növekedéséhez. Valamennyien méltán lehetünk büszkék azokra a nem is kezdeti eredményekre. Az igények azonban tovább növekednek. Mezőgazdaságunk képes is arra, hogy az eddiginél gyorsabb ütemű fejlődés révén kielégítse ezeket az igényeket. — Ezek a meggondolások és felismerések vezették a pártot és a kormányt az utóbbi évek több fontos, a mezőgazdasági termelés és a szocialista nagyüzemek fejlesztését, erősítését szolgáló intézkedés kezdeményezésében és megvalósításában, valamennyi a gazdaságirányítás reformjának szellemében, született. Céljuk az, hogy a szövetkezetekben is megteremtsék az önálló vállalati jellegű gazdálkodás elemeit, illetve feltételeit. — A fejlődést zavaró különböző tényezők mélyreható elemzése eredményezte azt a felismerést, hogy a gyorsabb ütemű előrehaladást sokban akadályozzák gazdaságirányítási rendszerünk fogyatékosságai. Egyebek között azért került sor a gazdaságirányítási rendszer átfogó reformjára, amelynek szerves része a mostani országgyűlés elé terjesztett törvényjavaslatok kidolgozása is. azóta elmúlt nyolc esztendő alatt azonban, épp a fejlődés következtében a nagyüzemek gazdasági viszonyai nem egy vonatkozásban ellentmondásba kerültek a fennálló törvényekkel. Ez, s nem kevésbé az a követelmény, hogy a gazdaságirányítás új rendjének elveivel összhangban megteremtsük a termelőszövetkezetek önálló vállalati gazdálkodásának feltételeit, új és átfogó jogrendszert követel. — A termelőszövetkezetek olyan szocialista mezőgazdasági nagyüzemek, amelyek vállalatszerűén gazdálkodnak. Pénzügyi és gazdasági helyzetüket tehát úgy kell megváltoztatni, hogy mind nagyobb mértékben legyen módjuk és lehetőségük arra, hogy saját pénzeszközeikből biztosítsák a továbbfejlődésükhöz szükséges pénzügyi, anyagi feltételeket. Ez pedig csak úgy valósítható meg, ha új módon szabályozzuk a bevételeket és a jövedelem felosztását, felhasználását, valamint a szövetkezeti alap képzését. Ennek megfelelően a jövőben szövetkezeteink termelési költségként számolhatják el az elhasznált forgóeszközök értékét, az amortizációt, a munkadíjat és a föld járadékot. A szabályozás módot nyújt arra, hogy az eddiginél nagyobb mértékben fedezzék saját eszközeikből a bővített újratermelés pénzalapjait. Indokolt mértékben fizethessenek tagjaiknak részesedést, s ezenbelül garantálhassák a munkadíjakat. — A vagyoni önállóság fontos előfeltétele, hogy tovább szélesedjék és erősödjék a termelőszövetkezeti tulajdon. A földtulajdon és a földhasználat továbbfejlesztésére vonatkozó törvényjavaslat is elsődlegesen ezt a célt szolgálja. Lehetőséget nyújt arra, hogy — megfelelő differenciálással és térítés ellenében — megszerezhessék a használatukban lévő földek tulajdonjogát. — A törvényjavaslat lényege ebből a szempontból a nagyüzemi földtulajdon és a földhasználat fokozatos megteremtése, s megfelelő intézkedéseket tartalmaz a zárt kertekkel kapcsolatos problémák rendezésére is. A felszabadulás után a földreformmal megindult, majd a mezőgazdaság szocialista átszervezésével folytatódott nagymértékű tulajdonosváltozások bonyolult labirintusában kívánunk rendet teremteni. A törvényes szabályozás alapelvének egyrészt azt tekintjük, hogy a nagyüzemileg művelhető zártkerti területek átcsoportosításával növeljük a nagyüzemi hasznosítás alatt álló területet, másrészt, hogy — a személyi tulajdonjog tiszteletben tartásával — megakadályozzuk a spekulációt és biztosítsuk minden talpal? ♦’’vi föld megművelését. Elsőrendű feladatunk a föld védelme — A földtulajdon és a földhasználat továbbfejlesztéséről szóló törvényjavaslat benyújtásakor szeretném hangsúlyozni, hogy kormányunk elsőrendű feladatnak tekinti, legnagyobb nemzeti kincsünk, a termőföld védelmét, _s termőképességének fokozását. — A mezőgazdasági termelésünk növelése szempontjából nagyon számottevő tartalékok rejlenek a termelőszövetkezetek tevékenységi körének kibővítésében. Az elmúlt időszakban a szocialista nagyüzemek — különösen a termelőszövetkezetek — úgynevezett kiegészítő tevékenységét sok jogszabály korlátozta. E jogszabályok a nemzeti jövedelem olyan forrásaitól fosztották meg a népgazdaságot, amelyeket egyébként a meglévő mezőgazdasági kapacitások teljesebb kihasználásával biztosíthattak volna. Ugyanakkor ez hátrányosan hatott a szövetkezetek tagságának foglalkoztatottságára is. A törvényjavaslat — összhangban a nemrég megjelent erre vonatkozó kormányrendelettel — a tevéuk, hogy a népgazdasági igények kielégítése mellett a szövetkezetek többségével mód nyíljék a termelési költségek fedezésére, a folyamatos, garantált és megfelelő mértékű munka díjazására, a tagok rendszeres foglalkoztatására. — A gazdálkodási önállóság változtatásokat igényel a közös gazdaságok vezetésében is. E tekintetben fontos feltétel, hogy a tagok, mint tulajdonosok magukénak tekintsék szövetkezetüket és ilyen alapon vegyék ki részüket a közös munkából. Jobban éljen jogaival a tagság kenységi kör kialakítására csupán elvi kereteket ad, azzal a kikötéssel, hogy az segítse elő a nagyüzemi gazdálkodás fejlesztését, a gazdasági erőforrások kihasználását, a népgazdaság szükségleteinek jobb és gazdaságosabb kielégítését, a gazdálkodás jövedelmezőségét. Senki sem gondolhat arra, hogy az állami nagyipar feladatait a szocialista mezőgazdasági nagyüzemek veszik át. Termelőszövetkezeteink alapvető feladata a mezőgazdasági termelés fejlesztése, gazdaságosságának javítása, melyről az üzemi tevékenység körének bővítése sem vonhatja el a figyelmüket. — Az állam és a szövetkezetek viszonyának újbóli szabályozásánál a gazdaság- irányítás reformjának megfelelően — a törvényjavaslat abból indul ki: olyan állami irányítási rendszer szükséges, amelynek fő jellemzője az üzemi önállóság fokozása. A tervszerű, központi irányításnak közgazdasági befolyásoló eszközök — a dotáció, adó, hitelrendszer — révén kell érvényesülnie. Az említett eszközöknek úgy kell hatni— A szövetkezeti vezetési rendszer fejlesztésének egyértelműnek kell lennie a színvonal javításával. A vezetés demokratizálásának ezzel együtt járó szélesítésétől viszont azt várjuk, hogy a tagság az eddiginél aktívabban éljen jogaival, erőteljesebben bontakozzék ki a szövetkezeti demokrácia, ugyanakkor az operatív vezetés érdekei is jobban érvényesüljenek az eddiginél. A termelőszövetkezeti gazdálkodás fejlődése nagymértékben függ attól, hogy a tagság alapvető jogai biztosítva legyenek. A jogokra csak azok a tagok tarthatnak igényt, akik teljesítik kötelezettségeiket. E kötelességek nemcsak a rendszeres munkavégzésre vonatkoznak, hanem a szövetkezeti életben való részvételre, a közös vagyon védelmére, sőt a szövetkezeti tevékenységért érzett felelősségre is. — A törvényjavaslat külön fejezete foglalkozik a háztáji gazdaságokkal. A pártnak és a kormánynak az a törekvése fejeződik ki ebben, mely szerint a háztáji gazdaság fenntartása, támogatása nem időleges, hanem hosszú távra szóló gazdaságpolitikai elhatározás. Kimondja a törvényjavaslat, hogy közös, és a háztáji gazdaság szerves egységet képez. A tagok háztáji föld használatára csak akkor jogosultak, ha meghatározott részt vállalnak a közös munkából. Uj vonásként szeretném kiemelni — és ez főleg a fiatalok szempontjából nagy jelentőségű —, hogy a háztáji földre minden olyan közös munkában részt vevő tagnak joga van, aki teljesíti a közgyűlés által előírt' munkakötelezettséget. — A termelőszövetkezetek gazdasági és szervezeti önállóságának kialakulásával, valamint az állami irányítás említett átalakításával szoros összefüggésben kerül sor a szövetkezetek társadalmi érdekvédelmi szevezeteinek létrehozására. E szervezetek működését és irányítását a törvényjavaslat részletesen szabályozza: — A beterjesztett törvényjavaslatok mezőgazdaságunk fejlődésének új távlatait nyitják meg. A lakosság élelmiszer, a hazai ipar nyersanyagellátása és az export növelése szempontjából fontos fejlesztés azonban megköveteli, hogy iparunk az eddiginél is nagyobb mértékben, s jobb minőségben lássa el a mezőgazdaságot korszerű termelési eszközökkel, gépekkel, berendezésekkel, műtrágyával. Gondoskodnunk kell arról is, hogy megoldódjanak az értékesítési, szállítási, fel- dolgozási nehézségek. E célból növeljük a felvásárló szervezetek, a feldolgozó ipar technikai felkészültségét. A mezőgazdaság teljesíti tervét — A harmadik ötéves terv első éve a mezőgazdaságban kedvezően alakult. Az ez évi eredményeket még korai lenne értékelnünk. Kenyérgabona a tervezettnél is több termett, a kapásnövények terméskilátásai viszont az aszályos időjárás miatt — a vártnál gyengébbek, s ezért abraktakarmánygondjaink vannak. — Szocialista nagyüzemi gazdálkodásunk erejét mutatja, hogy a súlyos idei aszály sokkal kevésbé éreztette és érezteti káros hatását, mint annakelőtte a kisüzemi gazdálkodás idején. Az aszály okozta károkat át tudjuk hidalni anélkül, hogy állatállományunk csökkenne. Végül is teljesíteni tudjuk állati termék termelési tervünket is. Mindent összevetve mezőgazdaságunk sikerrel zárhatja a harmadik ötéves terv második évét. — Az előterjesztett törvényjavaslatokat sokoldalúan megtárgyaltuk. A viták egyértelműen bizonyítják, hogy szükséges e törvények megalkotása. Kérem a tisztelt országgyűléstől a mező- gazdasági termelőszövetkezetekről, valamint a földtulajdon és a földhasználat továbbfejlesztéséről szóló javaslatok megvitatását én elfogadását. Az önállóság feltételei — A termelőszövetkezetek működését meghatározó első átfogó jogszabály az 1959-ben megalkotott 7-es számú törvényerejű rendelet volt. Az Az ország gyűlés ülésterme a tanácskozás alatt.
