Kelet-Magyarország, 1967. szeptember (24. évfolyam, 206-231. szám)

1967-09-27 / 228. szám

51 milliós befektetéssel bővítik a város víztermelő telepét Járul a Bujtos, a Ságvári telep és a Guszer lakótelep vízellátása (Jlést tartott a városi tanács vb Lényeges problémát —• városunk ivóvízellátásának helyzetiét!—tűzött napirend­jére keddi ülésén a Nyíregy­házi Városi Tanács Végre­hajtó Bizottsága. Mint isme­retes, befejeződött Nyíregy­házán az egységes vízmű építése, melynek költsége 55,5 millió forintba került. A lefektetett csőhálózat hossza meghaladja a 18 ki­lométert. A jelenlegi kutak naponta nyolcezer köbméter jó minő­ségű ivóvizet tudnak adni, azonban ennek csaknem fe­lét a konzervgyár használja fel. Igaz, a konzervgyár élelmiszeripari üzem, s ivó­víz minőségű vízre van szük­sége. Mégis célszerű lenne alaposan felülvizsgálni, hogy vajon minden munka­folyamat ilyen minőségű vi­zet igényel-e? Elképzelhető, hogy egyes üzemrészekben megfelelne az ipari víz is, így többet kaphatna a la­kosság. Különösen fontos lenne ez a nyári hónapok­ban, amikor városunk víz­igénye megközelíti a napi tízezer köbmétert Azonban a fenti elgondo­láson kívül is van még mód a lakosság igényeinek jobb kielégítésére. Elsősorban a központi fekvésű, több eme­letes bérházak már koráb­ban rendelkeztek törpe vízművel. Elképzelés sze­rint a jövőben ezeket utca­locsolásra, parkok öntözésé­re lehet használni. így pél­dául a Béke ház törpe víz­müvével a Beloiannisz te­ret, a Nyírvíz palotáéval pe­dig a Szabadság teret le­hetne locsolni. Gyakran tapasztalható, hogy egy-egy utca lakói tár­sadalmi összefogással vég­zik a vízbekötést. A társa­dalmi munka elsősorban a tervezésre, árokásásra kor­látozódik. Ez önmagában helyes kezdeményezés, azon­ban sokkal nagyobb problé­mát jelent, hogy a vízveze­tékkel együtt nem építenek szennyvízcsatornát Legtöbb helyen az udvaron lévő ásott kutakat alakítják át derítővé, ez viszont talaj­vízszennyeződést okoz és egyéb egészségügyi szem­pontokból is erősen kifogá­solható. És ehhez a problémához kapcsolódik egy másik is. A bekötések ötletszerűen történnek, Ha most nem is, de évekkel később a további fejlesztésnél gondot okoz­hatnak és felesleges plusz­munkát jelenthetnek majd a városnak. Ezért fogadott el olyan javaslatot a végre­hajtó bizottság, hogy sürgő­sen el kell készíttetni a víz- és szennyvízhálózat bővíté­sének tanulmánytervét, mely alapja lehet a tóvábbi bekötéseknek. Igen fontos ez, hiszen vá­rosunkban ma is vannak ivóvízben rendkívül szegény városrészek. Ide sorolhat­nánk a Búj tost, a Ságvári telepet, vagy a Guszev la­kótelepet is. A Bujtos hely­zetén javít a Soltész Mihály utcai gerincvezeték, mely­nek építéséhez még ez év­ben hozzákezdenek. A gu­migyár beruházásával pár­huzamosan készül a délnyu­gati városrész fővezetéke a Derkovits utcán, a Róka mely Gu­bokori út mentén, alapjában biztosítja szev telep és a Ságvári te­lep ivóvízjellátásét. A vízműtelep továbbfej­lesztésére a Víz- és Csator­namű Vállalat megrendelte a kiviteli terveket a vízter­melő telep második lépcsőjé­re. Itt újabb kutakat fúr­nak, szűrőberendezéseket helyeznek üzembe, s ezek­kel a megoldásokkal napi 16 ezer köbméter vizet tud­nak biztosítani a városnak. Azonban ennek a munká­nak a teljes befejezése 51 millió forintba kerül, éppen ezért megvalósítása — az anyagi erőtől függően — évekre átmehet. Igen sok ipari vállalat te­lepül a déli ipartelepre, s közöttük több igen vízigé­nyes. Már magának az építkezéseknek is egyik feltétele, hogy víz legyen. Éppen ezért tervet készíte­nek a déli ipartelep ivó-, ipari és szennyvízcsatorna ellátására, mely előre lát­hatólag 18,5 millióba ke­rül majd. MEGfEGYZÉSEK: Ha egyszer nincs színtársulatunk a A vetélkedők, fesztiválok korát éljük. Jó dolog ez; lendületet, izgalmat, tö­meghatást vihet a népmű­velési munkába. Fesztivál­ötletnek jóllehet nem va­gyunk híján, mégis egy újabb ötletet szeretnek köz­ve ti feni. A napokban ’Színházi szakemberekkel beszélget­tem. Nyíregyháziakkal, más vidékiekkel, fővárosiakkal. Az ötlet itt született: éspe­dig az alföldi színházak fesztiváljának gondolata. Kaposvár otthont adott a dunántúli színművészek ne­mes versengésének. A múlt évadban nagyszerű színházi esték izgalmas hangulata gazdagította Kaposvár kul­turális életét. Nem véletlen, hogy éppen Nyíregyházára gondoltak az említett színházi szakembe­rek. Tudvalevőleg a Nyírség fővárosának színpadát a debreceni Csokonai, a Dé­ryné, az ŐRI és az Országos Filharmónia „látja el” mű­sorral, nem lévén önálló színtársulatunk. Havonta át­lagosan 10—15 színházi ese­ményről számolhatunk be. öNyftEfth ■ a„ kfjszínház mel­lett az ország egyik legszebb ^szajáádíéíi izínfmda is ren­delkezésre áll. Ezeket a tényezőket — amelyek önmagukban is érdemessé teszik színházt fesztivál teremtésre Nyír­egyházát — kiegészíti a kö­zönségigény, amit az évi 70 ezer színházlátogatóval, a kétezer bérlettulajdonos- sal, a csaknem állandó táb­lásházzal illusztrálhatunk. A fesztivál — ha megva­lósulhatna — heteken át nyújthatna közönségünk­nek gazdag, színvonalas színházi eseménysorozatot. Szilágyi Szabolcs Az indokolatlan veszteségek ellen Közeleg az őszi szállítási csúcs, hetenként több ezer vagon almát, burgonyát szállítanak el megyénkből. Mindez alaposan megnö­veli a szállítás irányítóinak és a közlekedésrendészet munkáját is. A más megyé­ből érkező járművek veze­tői, különösen azok, akik egyébként nem gyümölcs- zoldségíuvarozással foglal­koznak, gyakran esnek a gyorshajtás, figyelmetlen ve­zetés hibájába. Az is tapasztalható, hogy a gépjárművezetők — egyetértésben a rakodómun­kásokkal — a hivatalos munkaidő lejárta előtt egy­két órával már a célállo­más előtt leállnak, hogy ne kelljen újabb fuvarral ki- indulniok, amelyről esetleg már csak az esti órákban térnének vissza, Ugyancsak sok esetben tapasztalható az indokolatlan „műszaki” pi­henő is — akár az utakon, akár az állomáshelyeken. Ezekkel súlyos százezre­ket vesznek ki a népgazda­ság kasszájából. A felületes fuvarozásból, a gyorshajtás miatti károsodásból, az indo­kolatlan törődésből szárma­zó károkat mindenképpen csökkenteni szükséges. Hoz­zá kell tenni azt is, hogy a KPM Közúti Igazgatóság sem vizsgázott jelesre ez év őszén: az utakon sok a buktató, kátyú, amely kü­lönösen a megye útjain ritkábban járó gépkocsive­zetőket veszélyezteti. Helyes lenne, ha a jövőben erre több gondot fordítanának más fontos feladataik mel­lett, s esetleg egy-két ex- presszbrigád szervezésével a viszonylag kis befektetés­sel megoldható időleges ja­vításokat legalább a gyü­mölcsszállítás szempontjából exponált utakon soron kí­vül elvégeznék. E munkák ára sokszorosan megtérül­ne. A notórius gyorshajtók, az indokolatlanul „műszaki” pi­henőiket beiktató járműveze­tők ellenőrzését az illetéke­sek már tervezik. Ennek széles körű megvalósítása egyre sürgetőbb, hiszen az őszi esőzésekkel, az idővál­tozásokkal újabb gátló aka­dályok jelentkezésére lehet számítani. Csak közös mun­kával, a szállítók és szállít­tatok, valamint a gépkocsi- vezetők összefogásával lehet biztosítani, hogy az a 16 ezer vagon alma, s ugyan­csak több, mint tízezer va­gon burgonya és más me­zőgazdasági termék, ame­lyet megtermeltek, minél kisebb veszteséggel eljusson a fogyasztókhoz. Marik Sándor Befejeződtek a megyei műszaki napok Kedden véget ért a Sza- bolcs-Szatmár megyei mű­szaki napok rendezvényei­nek eseménysorozata. A több, mint húsz előadásból álló immár harmadízben megrendezett tudományos szintű tanácskozás utolsó napján „A megye úthálóza­tának állapota és várható korszerű perspektívája”, va­lamint A MÁV és a AKOV összetett darabáru fuvarozás helyzete, illetve bevezetése kérdéseiről hangzott el elő­adás. A délelőtt sorra kerülő konzultációk előadói Páczelt Ferenc, a KPM Útügyi Ku­tató Intézet műszaki osz­tályvezetője és Merza Gábor főmérnök. a KPM megyei Igazgatóságának megbízott igazgatója, valamint Dezső Sándor, a KPM Autóközle­kedési Vezérigazgatóságának képviselője, és Sipos Bela, az 5-ös számú AKÖV és a MÁV megyei darabáru szál­lítási főnökség vezetője voltak. Délután a Geodéziai- és Kartográfiai Egyesület ren­dezésében Tóth Elek osz­tályvezető főmérnök: „A geodézia feladata ho­mokvidékeink termésered­ményeinek javításában” címmel tartott előadást, majd műszaki film vetítésé­re került sor. Tornyai emlékkiállítás nyílik Nyírbátorban Nagy művészeti esemény színhelye lesz vasárnap, október 1-én a nyírbátori Báthori István Múzeum. Itt nyílik meg a nagy magyar festő, Tornyai János emlék- kiállítása. Ez az esemény egyben a községben a mú­zeumi hónap megnyitását is jelenti. A kiállításra ke­rülő képek a hódmezővá­sárhelyi Tomyai-múzeum­ból és a Nemzeti Galériá­ból kerülnek a tárlatra. A kiállítás és a múzeumi hó­nap ünnepélyes külsősé­gek között nyílik meg, azon a tervek szerint a megye művelődési életének ve­zetői mellett más megyék is képviseltetik magukat. Ezen a napon került sor a magyar—lengyel baráti kör találkozójára is. mitől nyírségi sí Nyírségi Ősz? Csak elismeréssel és öröm­mel beszélhetünk a kezde­ményezésről. Szabolcs-Szat- márban is rendeznek ünne­pi eseménysorozatot a me­gye jellegzetességének is­mertetésére. A programfüze­tek sok ezer példányban már eljutottak az ország legkülönbözőbb részedbe. Nyírségi Ősz — október 1-től 15-ig hirdeti a prospektus. „...idegenforgalmi, ven­déglátóipari, kereskedelmi, kulturális és egyéb jellegű programok ötvözete...” — hirdeti az előszó. És ez az a pont, amikor a legjobb szándék is nyugtalansággal vegyül. A legnagyobb mér­tékben segíteni és támogat­ni akarjuk a rendezvények sorozatát, s mégis, a túl­zott összetettség egy kicsit elgondolkodtat. Nem sok ez egy kicsit? Nem húzódik meg e mögött a sokrétűség mögött valami kényszere- dettség? Minden program valóban nyírségi? Ha végiglapozzuk az elő­zetes programot, az derül ki, hogy az események egy részét nyugodtan tarthatnák nyáron, sőt tarthatnák altár Zalában is. Nem nyírségiek, s nem megyénk tájainak csodálatos gazdagságát sugá­rozzák. S itt szeretnénk elő­re leszögezni: egy ilyen eseménysorozatnál nem is annyira az ősz a lényeg, hanem a Nyírség jellege. Divatbemutatót, vendég­látó hetet, bárhol és bár­mikor-'lehet rendezni. Úgy vélem, mindenki örült vol­na, ha a mostanra sűrített nyíregyházi rendezvények egy része a meglehetősen szegényes nyári programot gazdagította volna. De hát úgy látszik minden erőt az őszre tartogatott mindenki. Lehetett volna lemezparódé nyáron is és főzhettek vol­na nyírségi ételeket .az egész szezonban. a vendéglátó konyhái. Igaz, nyíregyházi esemény lesz a sebészván­dorgyűlés is, de hogy ez miért' eseménye a Nyírségi Ősznek, az rejtély. Ismételten és nyomatékkai szeretném hangisúlyozni: a Nyírségi Ősz kiváló kezde­ményezés. Úgy látszik azon­ban, hogy a pénzügyi fede­zet biztosítása késztette a rendezőket a megalkuvásra, engedményekre. Ha csak az foglaltatna a két hét prog­ramjában, ami kétséget ki­záróan nyírségi, akkor csak az egyetemleges lelkesedés sugallná minden sorunkat, így azonban a nagyon ve­gyes műsor óvatosságra int. Nem kétséges: ez a ren­dezvénysorozat az' év ki­emelkedő eseménye, lesz. De milyen esemény? Kulturá­lis? Vendéglátó? Sport? Ide­genforgalmi ? A jelleg, a ha­tározott karakter az, ami hi­ányzik. Mondhatjuk úgy: kevesebb több lett volna. A vendég nem szédülne bele a sokféle programba, nem kapna tucatnyi benyomást, de megismerkedne azzal a Nyírséggel, ami értékekkel, hagyományokkal, ". sajátsá­gokkal teli szűkebb hazája. Gazdag irodalmi hagyo­mányunk, a történelmi múlt megannyi haladó emléke, sajátos szabolcsi iparunk és növénykultúránk, gazdag képzőművészeti múltunk és jelenünk,. idegenforgalmi látványosságaink olyan gaz­dag tárházat jelentenek, ami képes egy valódi nyírségi ünnepségsorozat programját kitölteni. Ezt várja mind megyénk lakossága, mind az idelátogató. Csak az igé­nyesség, a mértéktartás és gondos válogatás ad majd rangot ennek a remélhetően, nemcsak most megrendezen­dő őszi két hétnek. Legyen az év minden szakában em­lékezetes esemény Szabolcs- Szatmárhan. A nyírségi ősz azonban legyen nyírségi, le­gyen igényes, legyen a koro­na az egész évi műsoron. Bürget Lajof November 7-re készülnek a kisvárdai járásban A Nagy Októberi Szocia­lista Forradalom 50. évfor­dulóját a nagy eseményhez méltó módon'ünnepük meg a kisvárdai járásban is. A rendezvények célja, hogy mi­nél több emberrel megis­mertessék a Szovjetunió éle­tét, politikai, gazdasági, kul­turális vívmányait és azt a szerepet, amelyet a világ első szocialista országa be­tölt a békéért, a szocializ­musért, az elnyomott népek felszabadításáért folytatott harcban. Az évforduló tiszteletére indult versenyben kimagas­ló eredményeket elért dol­gozókat az ünnepi nagygyű­lésen anyagi és erkölcsi el­ismerésben részesítik. A köz­ségi KISZ-szervezetek és az úttörőcsapatok élménybe­számolókat terveznek, me­lyekre hivatalosak lesznek a községekben élő veteránok is. „Ki mit tud a Szovjet­unióról”' címmel vetélkedőt szerveznek a KISZ-fiatalok részére. Szeptember és ok­tóber hónapban az általá­nos- és középiskolákban az osztályfőnöki órákon emlé­keznek meg a Szovjetunió életéről, harcáról, a politi­kai, gazdasági és kulturális területen elért eredményei­ről. A községi művelődési há­zak és a TIT programját úgy állítják össze, hogy az szolgálja a magyar—szovjet barátságot, A Hazafias Nép­front és az MSZBT közö­sen tartanak élménybeszá­molókat. A járási könyvtá­rak közül tíz községben könyvkiállítást tartanak a szovjet irodalom népszerűsí­tésére. Az évforduló tiszteletére több községben jubileumi parkot létesítenek és az ál­lami, valamint a szövetkeze­ti építkezések átadását is november 7-re tervezik. November 7-én reggel Kisvárdán és a nagy obb köz­ségekben is zenés ébresztő­vel kezdődnek az ünnepsé­gek. Ezt egész napos kultúr- és sportműsor követi. Farkas Pál Tízéves a megyei bal­eseti és helyreállító sebésze­ti osztály. Tíz év munkájá­nak eredményét nehéz len­ne néhány mondatban ösz- szefoglalni. Jelentőségét is csak azok értik meg igazán, akik hosszú, lelkiismeretes kezelés után gyógyultan tá­voztak az osztályról. Hogy hányán vannak? Csak 1966- ban szakrendeléseken több, mint 77 ezer embert láttak el. A 77 ezer közül egynek a kartonját emeltük ki. Bán Ferencné, Nyíregy­háza, Vécsey utca 5. II. emelet 9. — Amíg élek, nem felej­tem el azt a napot — mond­ja Bánná. — 1966. október 22-e volt, fél 12 után 2 perc. Az a villamosszerel- vóny, amelyiken mint jegy vizsgáló teljesítettem szolgálatot, ekkor ért a halászcsárda elé. A követ­kező pillanatban nekünk jött egy autóbusz, össze­roncsolt lábakkal feküdtem a kövezeten, de mindenre emlékszem. Arra is, amikor a mentőkocsiba valaki oda­súgta a sofőrnek: sies­sen, már csak percei van­nak hátra... Láttam arcu­kon a csodálkozást, amikor megkérdeztem, hogy értik ezt... Ami ezután következett, arra Bán Ferencné nem tud sírás nélkül visszaemlékez­ni. — örültem, hogy élek, de szörnyű aggodalommal töl­tött el az a tudat, hogy mindkét lábam amputálni kell. Lábak nélkül.élni!... Dr. Illyés Zsigmond főor­vos éppen otthon volt, ami­kor megkapta a telefont, rohant a kórházba. Műtét műtétet követett. Szeptem­ber hatodikán végezték el az ötödiket. . A főorvos csontátültetést hajtott vég­re. Azóta Bánné elhagyta a kórházat, sebei szépen gyó­gyulnak. Amputálásról most már szó sincs. Az alig húsz­éves fiatalasszony előbb- utóbb járni tud. — Májusban kaptunk la­kást a Vécsey utcában. Saj­nos, a második emeleten. Pedig úgy érzem, nekem na­gyon indokolt lenne a föld­szint. Az egyszoba garzon he­lyett elkelne a kétszobás, hiszen évekig még segítség­re szorulok. Nem egyetlen eset, hogy valakinek visszaadták az életkedvét, segítették, hogy ismét megtalálja helyét tár­sadalmunkban. Feltétlen ide tartozik a nyírszőlős! Ke-» vács Margit esete is. Húsz-' éves koráig nem tudott jár; ni. Az osztályon megopef rálták, s ma — igaz, egye; lőre segítséggel — mái jár. . . B. V Egy csendes jubileumra . .. Aki újra jár

Next

/
Thumbnails
Contents