Kelet-Magyarország, 1967. szeptember (24. évfolyam, 206-231. szám)

1967-09-23 / 225. szám

Szolgáink és eszközeink Szímpozion a gyümölcsösben Szovjet vendégekkel az új fehértói kísérleti telepen Ujfehértó, gyümölcskíséi­Az űjfchcrtói gyümölcskísérleti telepen dr. Pethő Ferenc kandidátus tájékoztatta a vendégeket. Hammel József. A Béke eszpresszóban ül­tünk barátommal a fiatal irodalomszakos tanárral. Nyugtalan ember, szüntele­nül töpreng, vívódik, emész­tődik. Beszélgettünk mindenfélé­ről természetesen az új gazdasági mechanizmus élet- színvonal emelkedést vár­ható hatásáról is. Azt mond­ta: — A nagyszabású anyagi fellendülés, az jó. Hogy az üzletek tele vannak és még bőségesebben tele lesznek áruval, no meg, hogy szapo­rodnak a fénycsőkandelábe­rek. A gazdag kirakatok­ban nylonholmi, frizsider, meg televízió. De mi a perspektívája ennek? Töprengve bámult a he­lyiség sárgás fényeibe, az eszpresszógépre, amelyből illatos, aromás kávé csordo­gált — Azt hisszük, hogy ez­zel minden rendben van. Na haragudj, ha őszintéin be­szélek. Az életszínvonal emelése, amit mi itt ötven­hat után csináltunk, az áru­bőség, a mosógépek, ez a gépesedési tendencia — ez még nem a szocializmus. Irodalomtanárunk nincs egyedül ezzel a véleményé­vel. Különösen értelmisé­giek körében, gyakran hal­lani ilyesfajta nézeteket: a technikai civilizáció előre­törése, ami ma velejárója a programszerű életszínvo­nal-emelésnek gyengíti a közösségi tudatot, erősíti az individualista elzárkózó ha­tásokat az önzést, a szer­zésvágyat. A gépi civilizáció „nyo­mása” ellen emelnek vádat Az embert féltik, a társa­dalomban élő embert, akit a családi ház vagy a főbér­let teljes komfortja, a ház­tartási gépek, a televízió, a gépkocsi bekerít és beszorít az otthonába, elszigetel a társadalomtól, önzővé, közö­nyössé teszi embertársai ügye, a társadalmi gondok iránt Ennek a félelemnek a ka­pitalizmusban van reális oka. „Mindenem megvan, senkire sem vagyok ráutal­va, a gépek tökéletesen szolgálnak. Nagyszerűen megélek magamban is, mi közöm másokhoz?” — gon­dolja valóban a maga kis individualista birodalmába bezárkózó ember, s ezzel már el is jutott abba az életformába, amelyet a tő­kések kieszeltek számára —, hogy önmaguk profitját megmentsék. De vajon át lehet-e ül­tetni ezt a félelmet a mi életformánkra? Aligha. A mi jelszavunk: mindent az emberéit a tömegekről szól. Mindenekelőtt a gyárak, a földek dolgozóiról, akikre ránehezedik a fizikai mun­ka fáradtsága, akik a ter­mészettel vívott harc front­vonalában állanak. A föld­művelőről, akihez távoli ta­nyákra, messzi falvakba vi­szi a város szellemi gazdag­ságát, fényét a televízió és a rádió; a háziasszonyról, akit a mosókonyha gőzéből, lucskából, ólomfáradtságából szabadít ki, második mű­szakját könnyíti a mosógép, a padlókefélő, a porszívó. A mi gépesítésünk nem elgé- piesedés; az embert szolgál- ja. Azok a kételyek és aggá­lyoskodások, amelyeket iro­dalomszakos barátomtól idéztem, néhány vonatko­zásban a nyugati félelmek­kel tartanak rokonságot. Közös jellemzőjük, hogy az anyagi jólét túlburjánzásá­nak veszélyeire hívják fel a figyelmet, szembeállítják a vilianyboylert, a felevíziót, a hűtőszekrényt a kulturáló- d ássál, az egyén politikai fej­lődésével ; különböző intéz­kedéseket ajánlanak, hogy a dolgozó ember ne váljék a jólét nyomása alatt „pszi­chológiai szörnyszülötté”. S mivel ezek a kételyek a közvéleményben is han­got kapnak, talán nem fe­lesleges a felületes párhuza­mok és azonosítások ellen szót emelni. Azok, akik a televíziót szembeállítják Brechttel, megfeledkeznek arról az alapvető, s igen nagy je­lentőségű (bátran nevezném forradalmi jelentőségűnek is!) tényről, hogy hazánk­ban tíz és tízezrekhez ép­pen a televízió viszi el Brechtet, s kapcsol be újabb tömegeket a színházi kultú­rába. Nem gondolnak arra, hogy a mi sok mindenért bírálható fiatal televíziónk műsorát nem a rémfilmek és nem a vadnyugati ro­mantika, nem a rágógumi reklám jellemzi, hanem a szocialista kultúra terjesz­tésének szándéka hatja át. A tömegek életében épp az a jelenség válik tipikussá, mindennapossá, hogy a dol­gozó nő hazatérve otthoná­ba, megfőz a villanytűzhe­lyen, kimos a mosógéppel, férje kitakarít a padlókefé- lővel, porszívóval; utána le­ülnek a televízió elé, hogy előadást hallgassanak az új magyar irodalomról, megnézzék Ibsen Rosmer- sholm drámáját. Miért veszélyezteti ez a közösségi vonásokat, s ne­tán ez a család még vil- lariyboylerre is gyűjt, miért veszít a humánum, a kul­túra harmóniájából? Meg kell kérdezni a dolgozó em­bert, bárkit Kisvárdáról vagy Tarpáról. Azt fogja mondani: gépeket! Olcsó és sok gépet! Okos és hasznos gépeket tömegével! Nemcsak a gyárban és a födeken, de televíziót is, mosógépet is. motorkerékpárt is. És ahogy lehet, amint lehet, autót is. Sokkal inkább az a baj, hogy Nyíregyháza perem- kerületében még kevés a fénycsőkandeláber, még ott vannak a sártengerbe me­rült utcák, a rozzant há­zak. Még sok helyről hiány­zik a gáz- és vízvezeték. A külterületekre, a vidékre ráégette nehezen eltüntet­hető bélyegét a feudalizmus ezer éve. Átalakítjuk az életet Fel­szárítjuk a nyomor, a sze­génység, az alkoholizmus, még meglévő mocsárfoltjait — s helyükön nemcsak kép­letesen, de valóságosan is ragyogó új, modem lakóne­gyedeket építünk. (Kell-e szebb példa erre, az Északi Alközpontnál?) Ellátjuk és felszereljük padlókefélővei, porszívóval, televízióval és frizsiderrel az otthonokat De ezt a jólétet a szocialis­ta rendszer nyújtja mind dinamikusabb, növekvőbb tempóban. Azért hogy fel­emelje, megszabadítsa a dolgozó embert, különöskép­pen az asszonyokat a házi­munka nyűgétől, hogy könnyítse és rövidítse a ter­melést, hogy több időt ad­jon a kulturálódásra, a kö­zösségi gondok vállalására, megoldására. A szocializmus perspektívája nem az asz- kétizmus, de a szabadság által szült rend, a közösség erejében és biztonságában kiteljesedett derű és öröm. Gépeink a mi szolgáink, eszközeink, a szocialista tu­dat formálói, a szocializmus­hoz tartozás erősítői. Rágyújtok egy cigarettá­ra, kifújom a füstöt, az­tán méla tekintettel szem­léletem, hogyan viselkedik a hamutartóban a hamvadó cigarettavég, mely, mint a hajdani sláger mondta, las­san végig ég. De milyen las­san! Persze, ki tudhatja e lassúság okát? Talán túl kemény ez a cigaretta, ta­lán túl puha, netán a meg­engedettnél nagyobb a ned­vességtartalma, esetleg rosszul ragasztották, vagy egy megátalkodott fináncláb makacskodik benne... ki lát bele egyetlen szivarkába?... Azért figyelem ilyen mé­labúval a füstrudacskát, mert e szemlélődés búcsú is egyben... búcsú a nem sze­leié, a széteső, a dohányt hullató, a degeszretömött, a leti telep. Jonatánfák utcáin lépdelünk a homokon. Dél­után háromkor indultunk, s lassan lenyugvóban a nap. Fényében mint sok-sok óriá­si katicabogár, csillognak a piros jonatánok. Középtör- zsüeken, törpéken, sövénye­ken. Egy-egy parcella előtt tábla, rajta a kísérletezéssel járó számok, eredmények. Fáradhatatlanul magyaráz dr. Pethő Ferenc kandidá­tus, e kert jó ismerője, a kísérletek egyik folytatója, s a delegáció tagjai szorgal­masan jegyeznek, s kérdés kérdést követ. Tanácsokat adnak, visznek Sesztyigyiszjátnij, a szov­jet Kárpátontúl öttagú me­zőgazdasági küldöttségének vezetője elnézést is kér, de Kucin Vera Prokofjevna, ez a szőke asszony, a Tyá- csevszkij rajon Marx Károly kolhozának elnökhelyettese tovább faggatta a kutatót. Mennyi műtrágyát használ­nak, hogyan történik a táp­anyag visszapótlása, s kü­lönösen a metszés érdekli. Előkerül a metszőkés. Szakszerű magyarázat. Való­ságos tudományos szimpo- zion van a fák között. Zsúfolt a programja a ven­dégeknek, de itt időznek, így van ez szakemberek, kedves barátok között. A Szabolcsba látogatott szov­jet küldöttség tagjai min­denhol szívesen' látott ven­dégek, tapasztalatokat gyűj­tenek, tanácsokat adnak és visznek is magukkal. Pethő doktor precíz. Min­den kísérleti parcellát meg­mutat Sorolja, hogy 347 hold van gyümölcsössel be­telepítve, ebből 220 hold az alma, melyből 160 hold a termő. Az idén 400 vagon — kiemelkedő — a várható termés, s ennek felét a Szovjetunióba exportálják. Naponta 6—10 vagonnal szállítanak. Nemcsak a tv-ben szép A beszélgetést megrakott vontatók dübörgése szakít­ja félbe. Megvárják míg elhalad, aztán újra folytató­dik a tudományos eszme­csere. Sesztyigyiszjátnij kér­dez: mennyi a kutatók lét­száma, technikusoké, mi­lyen a gépesítettség? Mi a célja a rügyvizsgálatnak, s mennyi a holdankénti át­lag, mi az oka a termésin­gadozásnak. Hogyan, alakul az önköltség? Érdekli a költségvetés rendszere, a tu­dományos munkák. Kissé meglepik a kérdé­sek Pethőt. Megtudom, hogy Sesztyigyiszjátnij elvtárs ko- rábban kutatóintézeti igaz­gató volt, az ökonómiai tu­dományok kandidátusa. Közben kilométereket gya­logolunk. Bocskáj elvtárs, a XXII. Pártkongresszus el­nöke elragadtatással beszél: „Amíg csak a tv-ben lát­magát csillagszórónak kép­zelő cigarettától. Október 1-től ugyanis, mint olva­som, a hazai füstszűrös ci­garetták csak az új szab­ványelőírás szerinti minő­ségben készülhetnek. Ami azt jelenti, hogy a füstszűrő a cigarettában lévő kátrány­nak és nikotinnak legalább húsz százalékát nem enged­heti át, maga a szivarka pe­dig nem lehet sem túl ke­mény, sem túl puha, sem kocsányos, sem hibásan ra­gasztott... azaz csak olyan lehet, amilyennek egy jó cigarettának lennie kell. Hogy illetékesek milyen ko­molyan gondolják a dolgot, azt csak aláhúzza a szab­ványrendeletnek az az uta­sítása, miszerint ezután minden cigarettán fel kell tam, hihetetlennek tűnt. Örülök, hogy itt tapasztala­tokat szerezhetek. Gyönyö­rű ez a kísérleti gyümöl­csös. Nehéz szavakat találni dicséretére. Engem nagyon érdekel, mert a mi kolho­zunkban is van 96 hektár. Olyan feladattal bízott meg a tagság, hogy ami jót itt látok, azt honosítsuk meg, s adjam át a többi kolhozban is. Ezekről beszámolunk majd.* Aztán a kisvárdai Rákó­czi, a mándoki Kossuth és Uj Élet Tsz-ekben, valamint az AGROKER-nél és a ta­karmánykeverőben tapasz­taltakról esik szó a beszél­getés során. Nagyszerű létesítmény Sesztyigyiszjátnij élvtárs­nak a sok élmény közül leginkább a takarmányke­verő nyerte el a tetszését. „Nagyszerű létesítmény. így megfelelő összetételű takar­mányhoz jutnak a tsz-ek, s így pótolhatják a takar­mányfehérjét. Úgy tudom, hogy a nyíregyházi takar­mánykeverő évente 2 ezer vagon keveréket állít elő. Ha ezt a mennyiséget nem táp formájában etetnék fel a gazdaságokban, legalább 15 százalékos lenne ^ tartal­mi vesztesége, több takar­mány kellfene 1 kiló hús elő­állításához. így viszont ja­vul az önköltsége.” Magya­rázza, hogy ő tudja, a me­gyében több ilyen takar­mánykeverő üzem van, de nehéz lenne megmondani, milyen az igény. „Minden esetre célszerű lenne a ta­karmánykeverőkben a mun­katermelékenységet fokozni, hogy megfelelően ellássák a tsz-eket.” Sesztyigyiszjátnij elvtárs 1961-ben védte meg disszertációját. Témája a mezőgazdasági üzemek spe- cializációja a Kárpátukrajna területén. Ezt hasznosítják a tüntetni a gyártási adatokat. A szenvedélyes dohányosok és kiváncsiak tehát a pofon- egyszerű számséma alapján gyorsan kódolhatják, hogy amit oly tűzzel szívnak, azt melyik dohánygyárban, me­lyik termelő gépen, melyik műszakban, mely évben, melyik hónap hányadik nap­ján sikerítették olyan tökéle­tessé. Hát ezért búcsúzom most a megszokás némi nosztal- gájával a sok-sok selejtci- gitől, elmúlt ez is, és ha hin­ni lehet a szigorú szabvány­nak októbertől kénytelen le­szek jó minőségű cigarettát szívni. Ejnye, el ne felejtsem meg­említeni: szabványelőírás ed­dig is volt, s ha emlékeze­tem nem csal, az is előírta, hogy a cigaretta nem lehet finánclábas, se túl kemény, se túl puha, se rosszul ragasz­tott, és a többi... Na, gyújtsunk rá! Ne vár­junk holnapig. flt—gy) gazdaságokban. „Egy-egy ágazatot komplexen gépesí­teni, nagy volumenben termelni, így a költségek csökkennek.” J. Sz. Rudiknak, a Huszti Járási Pártbizottság titká­rának, J. V. Maszkel^vics- nek, az irsavai termelési igaz­gatóság vezetőjének és a kolhoz-elnökhelyettes asz- szonynak nagyon tetszett a kisvárdai Rákóczi Tsz ser­tés törzstenyészete. „Külö­nösen az — hangsúlyozták — hogy kevés emberrel, nem nagy beruházással érik el az eredményeket, s ki­válóan alkalmazzák az ér­dekeltség elvét.” Bocskáj elvtárs megjegyzi, hogy a csíráztatott burgonyater­mesztést bevezeti g Is a kol­hozában, amelyet Mándokon tapasztalt. Sesztyigyiszjátnij elvtárs hangsúlyozza: „Fon­tos, hogy a burgonyavetőgu- mó-termesztésben irányító szerepe van a kísérleti in­tézetnek, mert így az agro­technikai módszerek helyes alkalmazását állandóan fi­Nem szokványos munka­tervet készítettek a KISZ megyei bizottságán a fiata­lok kulturális munkájának segítésére. Tartalmi vonalát történelmi események szab­ják meg, teljesítésüket von­zó ötletek, lelkesítő célok biztosítják. Az egyik legnagyobb tö­meget megmozgató ese­mény a most is zajló Ki mit tud d Szovjetunióról vetélkedő. A járási döntők október 1-ig be is fejeződ­nek. majd ezt követően ok­tóber 8-án rendezik a me­gyei döntőt. Jellemző volt, hogy ez iránt a szellemi ve­télkedő iránt hatalmas ér­deklődés nyilvánult meg, s ennek megfelelően nagy tu­dás jellemezte a részvevő­ket. Október közepén kerül sor a szovjet költészet és dal estjére Nyíregyházán, a színházban. Ez alkalommal azok a fiatalok lépnek fel, akik megyénket az országos bemutatón is képviselni fogják. Általános tapaszta­lat, hogy a Nagy Októberi Szocialista Forradalom ju­bileumával kapcsolatos ese­mények tömegsikert hoztak. A KISZ megyebizottság kulturális terveit az jellem­zi, hogy a fiatalok érdeklő­dését szem előtt tartva, cselekvésre késztet. Él­ményt ígér. Ezt mutatja a forradalmi ifjúsági na­pokra való felkészülés is. Irodalmi, képzőművészeti, népművészeti pályázatok in­dulnak, ösztönző díjazással. S ami a legfőbb, az ered­ményt kiállításon mutatják be a nagyközönségnek. így lehetőséget adnak tehetsé­gek kibontakozására, nyil­gyelemmel kísérhetik. És e* nagyon fontos.” Elismeréssel szól arról a fejlődésről, amelyet Nyír­egyházán és a falvakban lá­tott. „1963-ban jártam Nyír­egyházán. Azóta sokat fejlő­dött. A falvak többségében a házak fele szinte újjá­épült. És ez az új szocialista falu, lakáskultúra fejlődését bizonyítja.” Otthon elmondjuk S, amikor a vendéglátók­hoz fordul ezt mondja: „Otthon elmondjuk, olyan forró fogadtatásban része­sültünk, mint ahogy azt a testvéreikkel teszik a ma­gyar emberek. Tetszett az őszinteség, az a figyelmes­ség, amellyel elhalmoztak bennünket.” Újra erősödött a két nép barátsága. Személyes barát­ságok szövődtek, s ennek nyomát a megemlékezés so­rai jelzik a kísérleti intézet és az újfehértói gimnázium emlékkönyvében. Farkas Kálmán vánosságot biztosítanak in­duló művészek számára is. Az ifjú alkotóknak sok té­mát ígér a forradalom ju­bileuma, a Kommunista Kiáltvány, a magyar sza­badságharc 120. évfordulója, a Magyar Kommunista Párt és a magyar kommunista ifjúsági mozgalom megala­kulásának 50. évfordulója. Emellett a mai témák egé­szítik ki a pályázók reper­toárját. Megyeszerte készülnek a jövő évi pol-beat fesztivál­ra. A szórakoztató programok gerincét a klubokban terve­zik kiépíteni. Ennek érde­kében pl. a KISZ a ME- SZÖV-vel együtt újabb klu­bokat hoz létre Szabolcsban is. Nagy lendülettel már meg is indult a felszabadu­lás 25. évfordulója tisztele­tére létesítendő 25 új klub szervezése is. A középisko­lák közül a vencsellői. a nyíregyházi Zrínyi és Köl­csey alakít ki diákklubot. Amint a munkaterv elké­szítői mondják, céljuk volt, hogy a kulturális tevékeny­séget csak maradandó, ér­tékes, tudást fejlesztő, él­ményszerű események fém­jelezzék. Sablonok helyett új kezdeményezések, rutin­munka helyett átütő ötletek kellenek. Ennek jegyében rendezik meg Nyíregyházán a felsőoktatási intézmények művészeti bemutatóját: ezt a célt szolgálja a Veled va­gyunk Vietnam kiállítás isj a VIT előtti akciók, a for­radalmi ifjúsági napok pá­lyázatai és eseményei is e gondolatból fakadnak. ». I* Orosz Szilárd BÚCSÚ Tudást és élményt Elkészült a KISZ-fiatalok kulturális programja

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents