Kelet-Magyarország, 1967. szeptember (24. évfolyam, 206-231. szám)
1967-09-22 / 224. szám
Á közélet nem csillogás... Válaszok a kisvárdai kerület képviselőjétől — Mivel foglalkozik egy mai képviselő két ülésszak között? — Naponta hat órát tanítással : matematikával és fizikával. A többit főzéssel, mosással, takarítással és kertószkedésisel. Meg a dolgozatok javításával, a felkészüléssel. A választókkal, akik eljönnek, segítséget, tanácsot várnak. Vagy leveleket írnak, amire válaszolni kell. És persze a törvények, tervezetek tanulmányozásával. És... Precíz, pontos ember dr. Kovács Magdolna, a kisvárdai gimnázium tanára, a kisvárdai választókerület országgyűlési képviselője, öt éve különösen az, amióta óráin kívül az ülésszakokra is készül. — Sikerül fői ötvözni a nevelői és a képviselői munkát? — De hiszen az utóbbi végeredményben pedagógia. A tulajfionképpeni képviselői tevékenység nem más, mint a parlamentben aprólékosan megfigyelni mindent, azt elhozni a választókhoz és megfordítva. Szabályos transzmissziós szerep. Amit persze lehet rosszul is csinálni. Úgy érzem, a szabolcsi képviselők jól csinálják. Az elmúlt években reálisan, őszintén az ország elé vitték az itteni gondokat. Természetesen nem változhat meg minden egyik napról a másikra. Anyagi erőink végesek. De tudja, milyen jólesik, hogy már a dunántúli Á berkes# Bajcsy-Zsi- linszky Tsz még az év elején elhatározta a sertéstenyésztés lehetőségének fokozottabb kihasználását. Saját kasszájából elegendő pénzt tartalékolt korszerű, 250 férőhelyes süldőistálló építésére. Az anyagbeszerzésnél jelentkezett az első akadály: „Sajátérős építkezéshez nincs mód tanácsi anyagkiutalást adni” — kapta a tsz ezt a választ. Mit lehetett tenni? A szövetkezet vezetői többször is beutazták a megyét, hogy megpróbálják beszerezni a szükséges anyagokat Eredménytelenül. Végre a pátrohai fmsz-szel kötöttek megállapodást, s az fmsz vállalta, hogy szeptemberre beszerzi és a helyszínre szállítja a kívánt anyagokat Nem ingyen, persze, amire a tsz a terv készítésekor nem számított. De fontosnak tartotta, hogy végtére is kellő időben tető alá kerüljön a süldőszállás. Ekkor azonban egy minden eddiginél nehezebb bökkenő „ugrott” elő. A tsz a süldőszállást a már kialakított tanyaközpontja természetes folytatásaként akarta elkészíttetni. Ám azon a területen egy régről maradt szeszgyárféle áll ellent, mintegy kéthold- nyi puszta területtel. Tulajdonosa a szeszipar országos központja, s Budapesten székel. Oda is küldték hát a levelet ésszerű ajánlattal; a tsz mintegy 300 ölnyi területért, amire a „gyári” körletből lenne szüksége, ugyanannyit ad cserébe a másik oldalról, szintén a kéményes, immár erősen beteg épület mellett. A válasz; nem. Azaz az ellen- ajánlat szerint, vegye meg a tsz az egész gyárat körletével együtt, amit ez esetben leszerelnének. (Megjegyzendő, hogy a helyiek tanúsága szerint, az utóbbi évtizedben mindössze néhány hónapot üzemelt a „gyár”.) Ez aztán igazi meghökkenést, újra időthúzó kérdőjelek egész sorát jelentette. Mire venné meg a tsz az egész telepet, amikor amúgy képviselőtársaink is úgy ismerik a megye helyzetét, mint a sajátjukat? Vagy majdnem úgy, s érdeklődnek, ezzel-azzal mi van? Úgy látom, jól adtunk hangot a megye helyzetének. A kormánynál is érzékenyen reagálnak ránk, az intézkedések már ismertek. Emlékszik az első felszólalásra, a költségvetést tárgyalták öt éve. Azt mondta el, kevés a tanterem, a szaktanár, az iskolareform ezen áll, vagy bukik. — Azóta általános iskolák épültek. És micsoda gimnáziumok, s van egy nagyszerű főiskolánk. Vannak már szaktanáraink is. Említi: mi vagyunk ennek ellenére a „leg” megye. Még közel sem tartunk ott, ahol kellene. Itt a legtöbb a gyerek, a legkevesebb még mindig a tanterem, a tanár, az orvos... a... — Mivel telik el egy itthoni képviselői negyedév? — Utón hat község között. Kékese, Szabolcsve- resmart, Dögé, Tiszakanyár, Dombrád és Kisvárda — ezeknek a választói bíztak meg. Voltam minden községben. Beszélgetni, tanulni, meggyőzni. Mert erre is szükség van, ahol ma még túlméretezett az óhaj. Az útnál, villanynál t— be kell látnunk, ha nem telik. — Sok tapasztalatot gyűjtött. A lényege? — Erősíteni kell a szövetkezeteket. Ez az alapvető, s akkor minden más köny- nyebb. Itt a tsz-ből élnek — nincs ipar stb — s csak sem használt területétől csak kisebb részre van szüksége? Mit kezdjen a teljes teleppel? Arra külön tervezés, számítás kell, hogy esetleg a régi épületet átalakítva, valamilyen segédüzemág céljára hasznosítaná. De a vételre egyébként nincs fedezet. A tsz nem számolva a váratlan nehézségekkel, év közben 20 darabbal megnövelte kocaállományát. S most 60 koca fialása megkezdődött. Fél esztendőtől jóval több időn át tartó levelezés, szaladgálás, ajánlatokon töprengés után most mégis csak hozzá kell kezdeni a süldőszállás építéséhez. S a lehető leggyorsabban befejezni, még a tél előtt Mintegy félezer malac várja elválasztása után a megfelelő helyet Természetesen, a tsz megépítteti az istállót Ha nem az általa legjobbnak látott helyen is. De mindezt miért így? A. B. abból járulhatnak a ködöshöz, a község építéséhez, a kultúrához, sporthoz, ami onnan van. Hol vagyunk még attól, ami virágzó tsz- eknél természetes: saját bölcsőde, óvoda, egészségház? Itt egyelőre kérnek az államtól. Meggyőződésem, hogy jó évek kellenek, s új mechanizmus — változás lesz. Vannak nagy és kis gondok ezeken kívül is. Munkahely, vékony beruházás, városiasodásj akadályok. Kevés és zsúfolt az autóbusz, rosszak az utak. „Pedig építettünk. De elég gyenge minőségben. Erre is vonatkozik, hogy amit megcsinálunk, azt kellene jobban, kifizetődőbben, okosabban.” Panaszokról szól: állás, gyerek felvétele, családi ügyek — a legelmér- gesedetteik, mire ideérnek. — Hogy érvényesül; a képviselő szava a nép szava? — Nem a hangoskodás a lényeg. Hanem, hogy például egy törvény valóban alulról születik. Itt van két tervezet. A földről és a munkáról. Mind a kettőt jó előre kiadták. Megbeszéltem a dombrádi tsz-tagok- kal, vezetőkkel. Minél több ember véleménye, kívánsága jut el a legfelső fórumokhoz, annál szilárdabb törvény születik. Az egész öt év alatt az a benyomásom, hogy a kormány igényli, sőt várié ezt a segítséget. Mi szabolcsiak, ebben is igyekszünk. Minden felszólaló képviselő a saját véleményét mondja el, de előtte közösen mérlegeljük, mi a megyének a legfontosabb. „Bedolgozunk” egymásnak — ez nagyon hasznos. — Mi a véleménye a választóiról? (Az ellenkezőjét sokszor kérdeztük már.) — Rengeteget fejlődtek az emberek. Bámulatos^ hogy egyszerű tsz-tag is hogy ért a közösség dolgaihoz. Az emberek nem azok, akik csak öt éve is voltak. És öt év múlva még többen jutnak el odáig, hogy lássák: minden eredményhez csak kitartó munkával lehet eljutni. Szerencsésnek tartja, hogy saját községét képviseli. Ismerős közvetlenséggel alakul ki a kapcsolat. Optimista a jövőt illetően. „Lesz változás az iparosításban is, amit any- nyit hajszolunk. De még egyszer: a fontos, hogy a tsz eljusson a nagyüzemhez.” Kérdi, hogy nagyon távoli dolog ez? Ugye nem. Ezt hiszi. — Mert egy pedagógus mindig optimista. De azzal, hogy világos előtte, a közélet nem csillogás. Hanem több munka. Ennyi dióhéjban a megyei 18. választókerület képviselőjének ars. poética-ja. Kopka János A. Szkojlisz: A DAKSZLI tszomorú hír futott végig ** hivatalunkon: Bisztak- lisz kollegát megharapta egy kutya. Az esemény részleteit Kramsz, a szakszervezeti bizalmi mesélte el: — Ez a szegény Bisztak- lisz nyugodtan megy az utcán. Honnan, honnan nem, előtte terem egy dakszli. A szeme vérben forog. Hirtelen nekiugrik Bisztaklisz- nek, és se szó, se beszéd, belefal egy szerfölött érzékeny testrészébe. — A dakszliharapás nehezen gyógyul — jegyeztem meg, — különösen, ha a dakszli fajtiszta. — Rohadt dög minden kutya! — mondta Lielodz, a kárvallott legjobb barátja. Andrumsz, aki Bisztakliszt gyerekkorától ismerte, kijelentette: ha rajta állna, minden kutyát agyonlövetne és az oroszlánokat etetné velük. Ezután Kramsz bejelentése hatott meg bennünket: a sebesült ott ácsorog a lakásán (mivel ücsörögni nem tud) és roppantul unatkozik. — Meg kell látogatni — sóhajtott fel Lielodz — hadd érezze szegény a kollektíva erkölcsi támogatását. — Feltétlenül — kapott a javaslaton Kramsz. — Sőt, bedobunk fejenként egy-egy rubelt és veszünk neki valami nyalánkságot. Aztán mindenki elhallgatott... Hosszú, néma csend állt be. — Szerintem, — törtem meg a kínos csendet — mindenekelőtt azt kellene talán tisztázni, hogyan is történt az a támadás. Lehet, hogy Bisztaklisz incselkedett a kutyával. MEGIEGYZÉS : Vegye meg a gyárat ? A sertéshústermelés és a lehetőség A Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériumban Gergely István miniszterhelyettes a sertéshústermelés és ellátás helyzetéről, valamint a fejlesztést szolgáló fontosabb intézkedésekről tartott sajtótájékoztatót. A húsfogyasztás -rt mint azt a miniszterhelyettes többek között elmondotta — a felszabadulás előtti évhez viszonyítva jelentősen, 33 kilogrammról 52 kilogrammra növekedett. Ebből az egy lakosfa jutó sertéshúsfogyasztás az elmúlt hat évben 25—26 kilogramm kö- rijl alakplt. A társadalmi igény azonban ettől nagyobb, kívánatos a húsfogyasztást 66 kilogrammra növelni, a sertéshúsfogyasztást 30—33 kilogrammra. A hústermelés, főleg a vágóállat termelésnél a jelentős növekedés ellenére lassú, sőt 1965 évtől kezdődően csökkenést mutat. Ennek egyik legfőbb oka a gazdaságosságban, jövedelmezőségben kereshető. A sertéstartás fejlesztését hátráltatta, hogy az ágazat több helyen nem volt kifizetődő. A sertéstartás, hizlalás jövedelmezőségét nagymértékben javítja az október 1-én érvénybe lépő új sertésfel- vásáriási ár. Az új felvásárlási ár (2+1 forinttal) történő növelése már megfelelő anyagi ösztönzést jelent a sertéstartás gyorsabb ütemű fejlesztéséhez. A felvásárlási ár növelése mellett azonban a jövedelmezőségben nagy szerepe van a tartási technológiának, amely ma még alacsony színvonalú- Ez gyors megoldást követel. Az 1959 előtt épített istállók, majd azt követően a tömegesen készített szerfás ólak átmenetileg segítették ugyan a sertéstartás növekedését, de jelenleg egyre kevésbé elégíti ki a nagyüzemi sertés- tartás követelményeit. Uj istállókat, korszerűen felszerelt fiáztatókat. hizlalókat, s egyéb sertésólakat kell építeni. Ehhez a tsz-ek jelentős támogatást, 70 százalékos dotációt kapnak január 1-től. A felvásárlási ár qjávelé- se, beruházásokhoz az állami támogatás, vgjarpint. hogy az állam biztosítja a hiányzó abraktakafpianyt import útján is, nem nélkülözheti. hogy a terhelő üzemek adottságaik jphb kihasználásánál is nqvel.iék a sertéstenyésztés gazdáSÚsos- ságát. A tartási technológiák korszerűsítése mellett növelni kell a tenyésztési munka színvonalát. Különös hangsúllyal bír ebben a takarmányozás leghatékonyabb módszereinek alkalmazása. A takarmánybetakarítás. tárolás és felhasználás ésszerű megszervezésével a tenyésztés, tartás és hizlalás termelékenységi mutatói nagymértékben javulhatnak, növekedhet a jövedelmezőség. A sertéshústermelés jelentős növekedéséhez több esztendő szükséges. Az alapok lerakásához azonban már megvan a lehetőség, s az a gazdaság jár jól, arqely késlekedés nélkül hasznosítja is a lehetőségeket. S. E. Újítások, huzavonák, pereskedés Tapasztalatok a kisvárdai Vulkánból Nem vádolhatok azzal, hogy „jöttek, láttak, győztek”, akikről szó lesz. Ä kisvárdai Vulkán nyugtalan emberei nem aratnak köny- nyű győzelmeket, néhányuk több éves kálváriát vállalt magára azzal, hogy változtatni akart a régin, újított. Több száz munkás és műszaki rövidíti szabad idejét ebben gyárban, hogy modernebbé változtassák a termelést. Csak az 1967-es év első felében százan adtak be újítást, szám szerint 68 darabot, melyekből 26-ot elfogadtak, 19-et be is vezettek. Az ötletek, melyeket a finomabb öntvények, radiátorok, s egyéb fontos iparcikkek formájában öltenek testet, 1 millió 42 ezer forintos pluszt eredményeznek a népgazdaságnak fél év alatt. Ezen- belül 305 ezer forint értékű importanyagot is megtakarítottak. Jobb munkakörülmény — Ami pedig szántén lényeges, ?5oo munkaórát is megtakarítottunk az újítások segítségével. Az újítóknak 51 300 forintot fizettünk ki az év első hat hónapjában — sorolja az adatokat ■11' ■■ í ■■■■■■'■ ....... * — A dakszli okos kutya, csak úgy, minden ok nélkül nem támadja meg gz embert, — támogatott Lielodz. — Ismerem én ezt a Bisztakliszt. Néha nemigen nézi, hová csap a botjával. — Nemcsak bottal üt, hanem még kövekkel is hajigái az a szemét alak — kapcsolódott be Andrumsz Is. — Ha meglát valahol egy ártatlan jószágot, rögtön megkínozza. Mit kerteljek: ez a Bisztaklisz egy szadista! Mindannyiunknak egész sereg eset jutott eszébe, amikor Bisztaklisz embertelenül, undorítóan, sőt gáládul viselkedett: tolakodott a villamoson, öklét rázta a biztosítási ügynökre, a járdára köpött... A pénzt azonban mégiscsak összedobtuk. Igaz, fejenként nem a tervezett egy rubelt, hanem csak tíz kopeket. De az egész összegért kolbászt vettünk és elvittük a dakszlinak, (amelyik megharapta Bisztakliszt.) Ford.: Antal Miklós Jerkus Ferenc újítási előadó. Mindez szép eredmény, azt mutatja a Vulkánban nemcsak a szorosan vett munkaköri feladatokkal törődnek a dolgozók. De az újítások útja a megvalósulásig nem ilyen sima, mint a számok sejtetik. Onda Antal, a temperön- töde üzemvezetője „gyógyíthatatlan” újító. Első igen jelentős munkája, amely a forgó rendszerű héjmag- szállító kemence megépítésére vonatkozott, évekig vajúdott. Nemcsak milliós megtakarítást, hanem jobb munkakörülményeket is eredményezett az újítása. Ma már éjjel-nappal üzemel ß kemence. — Az elsőt, a legnehezebb elismertetni, elfogadtatni. — emlékezik Onda Antal. — Ha már egy jelentősebb újítással befutott az ember, a többi gyorsan megy. Sorolja, hogy a második kemence modernizálása már ütemesen halad, és dolgozik a harmadik, még érdekesebb munkán. Segítőtársa a kivitelezésben Csizmadia István, a tmk-mű- hely vezetője. A késői bölcsek Az 6 újításuk viszonyig^ hamar révbe jutott, csak néhápy gondolkodni rest, irigykedgsre hajlamos ember megjegyzésével kellett megküzdeni. „Hát ezt mi is meg tudtuk volna csinálni” — mondják egyesek, akik az újítás bevezetése után már szintén felcsapnak „bölcsnek.” Ezek töbhnyire pillanatnyi jelenségek, nem zavarják komolyan az újítók kedvét, vállalkozó szellemét. Van azonban a Vulkánban egy kusza újítási ügy, amely tengeri kígyóra emlékeztet, s itt már többről van szó, mint emberi irigységről. Három újítócsoport küzdelme folyik ma már a gyáron, sőt a pesti műszaki igazgatóságon túl is. A laminális beömlő rendszer körüli három variációban készült újítás dolga, az újítók díjazása ma már a bíróság elé került. A Frindt—Pap, a Frindt—Répási—Viktor és a Búza—Bagonyi csoport valamennyi tagja a termelékenyebb. eredményesebb eljárás érdekében dolgozta ki újítását. Az ügynek sok az ága-boga, az újítók egymással is „pereskednek” az ötletek eredetisége, és a díjazás mértéke miatt. De aá egyik csoport „óvja” a felettes hatóság, a műszaki igazgatóság általuk kevésnek tartott díjkulcsát is. Munkakör, vagy újítás? Makiári Lajos főmérnök önkritikával kezdi mondanivalóját, első fokon is történtek megmásított intézkedések az újítások elfogadása körűi, A lényeges az, hogy a viták, huzavonák, pereskedések ellenére a több mil- üős népgazdasági hasznot hajtó újításokat már be is vezeték zömében. Anyagilag nem éri hátrány a népgazdaságot. Mégsinc$ rendben minden, egy ízben hét, majd 3 hónapig „ült” az ügy a felettes hatóságnál, időkieséssel is járt a huzavona, melynek egyik pontja: meddig terjed a munkaköri kötelesség az újítóknál. Vagyis: újítás-e, vagy munkaköri kötelesség a beadott műszaki elképzelés. Ez ma sincs megnyugtatóan eldöntve. A sürgpsen levonandó tanulságok között szerepel: jobban kellene védeni az újításokat, kizárni a „kopí- rozas” gyanúját is. Másrészt: világosabb rendelkezésekre lenne szükség főként a munkaköri kötelességek meghatározásánál. Igen fontos még az egyértelműbb, alaposabb és gyorsabb elbírálás minden fokon. Az újítási szabályok, rendelkések jobb megismer- tetese, hogy az üzemi, nép- gazdasági haszon mellett növekedjen az újítók vállalkozó kedve, energiája is. Páll Géza
