Kelet-Magyarország, 1967. augusztus (24. évfolyam, 179-205. szám)

1967-08-12 / 189. szám

M terme/ő&sővBfkexatelr mzővelméget (3.) Az alapvető cél és feladatok Nyírbátori képeslap: az fmsz-áruház. Foto: Hammel József Teljesítetlen vállalás Kisvárdán „Ez a gyár a míntaünk“ A megalakuló termelőszö­vetkezeti területi szövetsé­gek tevékenységi köre mi­re terjed majd ki és mi­lyen főbb feladatokat lát­hatnak el? Alapvető eél és feladat, hogy a népgazdaság érde­keivel összhangban előse­gítsék egy-egy sajátosan megegyező táj, körzet jobb együttműködését, a termelői és értékesítési érdekvéde­lem hatékonyabb ellátását. Segítsék a társ tsz-ek, tszcs-k általános gazdálko­dását, a szövetkezeti pa­rasztság aktivizálódásának növelését, erősítsék a mun­kás-paraszt szövetséget. E fő feladatoknak megfelelő­en: — Megvitatják a csatla­kozott szövetkezeti gazdasá­gok üzemi terveiből, a nép­gazdaság igényeiből adódó feladatokat. Ezek megoldá­sára javaslatokat dolgoznak ki. Javaslatokat tesznek, hogy mit milyen nagyság­rendben érdemes az adott üzemben termelni. Értékelik a gazdasági ösztönzők ha­tását — A közös gazdálkodás erősítése érdekében módo­zatokat dolgoznak ki a munkaszervezésre, a munka­díjazásra, valamint a ter­melési specializóciók lehető­ségeire. Segítséget adnak az üzemek középtávú vagy távlati terveinek elkészíté­séhez. — Tájékoztatnak az érté­kesítés, beszerzés lehetősé­geiről, a minőségi követel­ményekről, a piaci lehető­ségekről. Az adott rendel­kezések határán belül köz­reműködhetnek a közvetlen értékesítésnél, áruátadás­nál, átvételnél és minősítés­Tér»y az. hogy városunk­ban is rohamosan nőtt a lakosság közétkeztetés irán­ti igénye. Ma az üzemi kony­hákon, diákotthonokban és vendéglátói éttermekben körülbelül 25 ezer ember étkezik városunkban. na­ponta. Ezzel a megnőveke- dett igénnyel párhuzamosan sem a vendéglátás, sem az üzemélelmezés, sem a diákélelmezés nem fejlő­dött. Ennek terheit most egyosapásra érezzük. Saj­nos a túlterheltség először a kiszolgálás kulturáltságá­ban, az ételek minőségében jelentkezik. Ugyanakkor olyan fontos kérdés, mint a közegészségügy — ami sokszor csak lelkiismeretes­séget igényel — másodla­gossá vált és a szakemberek kellő gondot, pontosan a túlterheltség miatt erre nem fordítottak. Annak ellenére, hogy az utóbbi években épültek új üzemi konyhák — almatá­rolóban, konzervgyárban — a túlterheltséget és ét­kezési gondjainkat nem csökkentették. Az üzemek nagy részében csak az étel­kiosztásra alkalmas helyi­ség áll rendelkezésre, ahová az ételeket más vállalattól, vagy a vendéglátó vállalat­tól hordják ki. Megoldatlan az általános és középiskolások élelme­zése. Ilyen jellegű igény a korábbi években minimá­lis volt. Ma természetes már az az igény is, hogy a nyári szünidőben segít­sük a dolgozó szülők gyer­mekeinek élelmezését. Kö­rülményeink sajnos ma erre nem adnak lehetősé­get. A megoldás első lépcsője, hogy a vállalatok és üze­mek a közelmúltban meg­jelent — 8/1967. (III. 24.) sz, G. B. határozat szelle­mében szívügyüknek te­kintsék és megoldják a vál­lalat dolgozóinak étkezte­téséi­nél; bekapcsolódhatnak a szerződéskötésekbe, az ár­vitákba és óvják a tsz-eket a számukra hátrányos megállapodások kötésétől. — Szakmai tanfolyamo­kat, tapasztalatcseréket, an- kótokat, tájékoztatókat szer­veznek, közreműködnek a szaktanácsadásban, a szak­munkásképzésben.-r- Megszervezik a tagszö­vetkezetek jogvédelmét, il­letve közreműködnek a szö­vetkezeti jogtanácsosok mun­kájának és intézkedéseinek hatékonyságának növelésé­ben. — Szervezik és támogat­ják — a társadalmi szervek segítségével — a szocialista munkaversenyt és brigád­mozgalmat a tsz-ekben. — A jogszabályok alap­ján ellátják a társszövetke­zeti gazdaságok önsegélye­ző csoportjaival kapcsolatos feladatokat, •— Vizsgálják, hogy á szövetségben társult tsz-ek előnyösen milyen tevékeny­ségre társulhatnak, ehhez segítséget nyújtanak. —• Szervezik és támogat­ják a hozzájuk tartozó tag­szövetkezetek választott (szo­ciális, kulturális, ellenőrző, fegyelmi és háztáji) bi­zottságainak munkáját, hogy azok a közgyűlési ha­tározatoknak megfelelő fel­adataikat végrehajthas­sák. — Együttműködnek az illetékes állami szervekkel a különböző állami támoga­tás rendszerének kidolgo­zásában és alkalmazásában, s vizsgálják azok hatékony­ságát. — A társadalombiztosí­tási szervekkel együttmű­ködve foglalkoznak a tsz­1968. január 1-től a kér­désben a vállalat a felü­gyeleti szervek különösebb beavatkozása nélkül önál­lóan dönthet, tehát végle­gesen megoldják a vállalat­nál fennálló ez irányú prob­lémákat. A vállalatok intéz­kedése már eleve azt fogja eredményezni, hogy csök­kenni fog az ételkihordások száma, a vendéglátó kony­hákat nem kell olyan mér­tékben túlterhelni, mint ahogyan az ma van. Ugyan­akkor a III. ötéves tervben új kereskedelmi vendég­látó egységeket létesítünk a városban, amelyek biz­tosítani fogják a színvonal emelését, az egészségügyi és higiéniai követelmények meg tartását. Mint valamennyi szak­ma, a vendéglátás is igen nagy lelkiismeretességet igé­nyel. Joó reggelt., joő reggelt... joó reggelt... csikorogja egy kút az ablak alatt. Valahol egy lusta kakas elkésett ku­korékolása harsan. Messze egy Zetoy köhög. A házak előtt seprők susogása. Ha­tárba sietők beszéde az ut­cán. Ez ébreszt vasárnap reggel Tiszakanyáron. Csendesebb nap van ma, mint máskor. Csak ritkán hallatszik egy autó, vagy motor zúgása. Csak a harang kondul gyakrabban. Temp­lomba hívogat, öregeket. Ünneplés asszonyok sietnek. IrrJ dságos könyvvel. Sza­pora léptekkel, komor ar­cokkal. A fiatalja másfelé megy. A Tiszára. Vagy egy sörre. Egy fröccsre. tagoKat érintő szociális es társadalombiztosítás elvi és gyakorlati kérdéseivel. — A gyenge és mérleghiá­nyos tsz-ek eredményesebb működésükhöz, gazdálko­dásuk javításához segítsé­get nyújtanak. — Támogatják a szövet­kezeti csoportok közös gaz­dálkodásának fejlesztését, figyelembe véve azok sajá­tosságait; közreműködnek a tszcs-k beszerzési és érté­kesítési tevékenységekben is. A felsoroltakból érzékel­hető, hogy az egyes szövet­ségek főképpen a gazdasági kapcsolatok területén fejtik ki tevékenységüket, de konkrétan nem gazdálkod­nak. Ugyanakkor elláthat­ják a tagszövetkezetek ál­tal létrehozott értékesítő, szaktanácsadó részlegek és egyéb közös szövetkezeti vállalkozások felügyeletét, amennyiben ezt a társult gazdaságok rájuk bízzák. Ezeken túlmenően, a szövet­ségek azzal is segíthetik a tsz-eket, hogy önkéntes be­fizetéseikből kölcsönösen igénybe vehető pénzügyi ala­pot hozhatnak létre. Az alapból a segélynyújtás mellett közös gazdasági, vagy szociális létesítménye­ket is megvalósíthatnak (pl. üdülő, stb.). A területi szövetségek ál­tal elvégezhető feladatok­nak a korántsem teljes fel­sorolása is mutatja, hogy az új feltételek között mi­lyen fontos szerepet tölt­hetnek be a szövetkezetek érdekvédelmi képviseleti szervei. Asztalos Bálint Ügy gondolom, a zsúfolt­ság, a túlterheltség nem jogalap arra, hogy egyes vállalatoknál, vagy akár a vendéglátó egységeiben az előírt higiéniai és közegész­ségügyi követelményeket semmibe vegyék. A KÖJÁL eddig nem egy esetben el­néző volt, mert a jelentke­ző problémát csak úgy tudtuk megoldani, hogy vállaltuk a zsúfoltságot, az előírások megsértését. Nem lesz könnyű dolog a nehézségeinket máról-hol­napra felszámolni, de az egészségügyi és higiéniai kö­vetelmények tekintetében elnézőek nem leszünk, s a megfelelő felelősségre vonást a mulasztóval szemben minden esetben ér­vényesíteni fogjuk. Netnes Imre, * megyei tanács vb. elnök- helyettese A kövesd ton tűsarkok koppannak. Kerékpáron Karikáznak. A bisztró előtt csoportok vitáznak. Idehal- lik az orgona szűrt hangja. Hozzácsatlakozik egy táska­rádióból áradó tánczene. A nap melegen süt. De min­denki ünneplőben van. Fe­hér ingek villannak. Tarka lányruhák. Aztán mindenki haza­megy. Ebédelni. Csalogat a vasárnapi ebéd. A gőzölgő leves. Az asztal, ahol ma együtt a család. A hét köz­ben eljáró. Az egész héten a mezőn izzadó. A család, ahol vita dúl, ahol öröm van. Ünnepi órák ezek. Mint uralkodó ül az asztal­főn az apa. Napégette bar­Elkeseredett sorok Rosszkor jött — fogad a munkaveirseny-felelős. —­Nem is emlékszem, mikor álltunk ilyen gyengén. Egy­millió-kétszázezer forintot kitevő eredményjavulásra hangzott el az ígéret, húsz bri­gád írta alá. Ennél jóval több most az adósságunk. Kiteríti az asztalon az utolsó értékelést: a szürke­öntödében három és fél, a temperben pedig 1,35 száza­lékkal emelkedett a selejt. És itt, az Öntödei Vállalat kisvárdai üzemében még a tizedszázalékok mögött is százezres termelési érték rejlik. Idézet a jelentés vé­géről: „...így várható, hogy a gyáregységek közötti ver­senyben is az utolsók le­szünk.” Mi a véleményük erről maguknak a munkásoknak? Az okok — munkásszemmel Tóth Pál művezető: — Nekünk olyan emberek kel­lenének, akik a normát te’- jesíteni tudják. És md volt ehelyett? Egy csomó új em­ber jött és ment is. Két hétig bajlódtunk egyikkel másikkal, tanítgattuk, mit hogy kell. Aztán egy napon már nem jött, még el sem köszönt. Norma persze volt rájuk is. így nem csoda, hogy utcahosszal elmarad­tunk. Jakus István brigádveze­tő: Mindenféle ember volt az újak között, de csak kevés olyan, mint aki az én brigádomban megragadt, a volt fodrász, aki előtt le a kalappal. Az volt, hogy míg mi tanítgattuk ezeket a sérafikálókat, akik azt hit­ték, hogy az öntödében esak a fizetést kell majd felven­ni, tőlünk is elment az idő. Persze hogy siettünk, ne­künk is családunk van, kell a kereset Kiszella András formázó: Persze, több lett így a se­lejtes radiátor. De a homok IfAri VPT*P f Délután van. Nagyon csendes. A házak előtt a kiapadón ülnek az öregek. Beszélnek. Folyik a szó er­ről is, arról is. A fiatalok elindulnak a falu széle felé. Meccsre. Csapatosan. Nagy izgalom ígérkezik. Berenes az ellenfél. Latolgatják az esélyeket. Mint egy rang­adónál. Nevek röpködnek. Az összeállítás. S mire har­san a síp, 3—400 ember a pálya körül. Kanyár győzött, öt egyre. Nagy küzdelemben. „Jasin nagy volt” — mondják, s veregetik a kapus vállát, „Garrincha mindent kiha­gyott” — emlegetik a jobb­szélső barna fiút. „Misi volt a csapat esze.” Megérdemlik a halászlevet a játékosok. Ebben mindenki egyetért. De máris a jövő vasárnap a téma: mit hoz a következő összecsapás? miatt is van: áttért az üzem a három műszakra, a felté­tel meg a kiszolgálás a régi maradt. Főző István szakmunkás: Mióta a három műszak van, kevés az ember a gépekhez, némelyik tétlenül áll. Ezért kár volt a bővítés. Miskolci András formázó: Idegesíti az embert, ha egy dolgot százszor is el kell mondani az új munkásnak. Többet is termelni, meg tanítgatni közben, egyszer­re nem megy. Rózsák Sándor művezető: Kevés a maghéj, emiatt is állnunk kell. Meg ott van a magszekrények mozgatá­sához való sín. Mint a hul­lámzó Balaton, szállítás közben himbál a már kiön­tött vas. így nem csoda, hogy több a selejt. Mond­tuk már, csinálják meg, egy kis cement kellene hozzá. Még mindig úgy van... Két vezető válasza Boros Sándor üzemvezető azt is elmondja közben, kell a radiátor az országnak, a tavalyi 240-el szemben az idén már 310 ezer négyzet­méter. Létszámot kaptak hozzá, új munkalehetőséget, s ez itt. Kisvárdán nagy szó. Két műszakban nem fért a több ember, háromba meg egy kicsit sok.. Nem is a mennyiséggel van itt baj, ha a sok selejt csökkenne, nem állnának olyan rosszul év végén. Vécsi Gyula, szakszerve­zeti titkár (különben prog­ramozó) szerint nem volt más kiút, mint a három műszak. A gyár jövője szempontjából nem mind­egy, megfelelnek-e a vára­kozásnak, tudnak-e 70 ezer négyzetméterrel több radiá­tort adni az új lakásokhoz, épületekhez. Felidézi, hogy a vezetők az első negyedév­re arányosan kevesebbet terveztek, de ezt sem sike­rült „hozni”. A selejtes termék is elképesztő mére­tű volt ekkor. (Százból min­den tizenhatot el kellett dobni.) Április óta van a Párok Indulnak a mozi felé. Megtelik az italbolt. A tv-k képernyője előtt széksorok alakulnak. Ez jut estére. Nevetés harsan, majd egy anya kiált gyereke után. Fiatalok kéz a kéz­ben sétálgatnak. A nap már lement. Lassan vége a vasárnapnak. A szabadszombatosek út­rakelnek. Dombrád felé. Gyalogosan. A másnap munkába menők lefeksze­nek. Rövid az idő napkel­téig. A bisztróból mulatók éneke hallik. A moziból jö­vők is lassan elszélednek. Hűs szellő fúj a Tisza felől. A Hold pengéje sárgállik az égen. Csillagtakaró a falu felett. A sötét fátyola elte­met egy napot. Csendes napot. Egy kis világ sze­rény vasárnapját. három műszak. És bár elég­gé ideges a légkör, — ez a változás velejárója , olyan hónap is akadt, amikor a megengedett ti* százalék alá szorították a selejtet. Vé- csel programozó szerint, ahogy nyugodtabb lesz a légkör, minden jóra fordul. Bosszúság és pénztárca Újra a munkások. Ki.szel- ia András nem titkolja, né­ha már restelli az egész selejtügyet. „Jönne már va­lamilyen újabb gond!" Ja­kus: „Ez az igazság, még a felesége előtt is szégyenli az ember a dolgot, nem be­szélve a kevesebb pénzről.” Czifra József a selejtért já­ró levonást büntetésnek vé­li, i>edig most minden fillér nagyon kellene, három gyer­meke megy az iskolába Má­sok is elmondják, többet dolgoznak, mint tavaly, job­ban igyekeznek, helytáll­tak akkor is, amikor á ká­nikula miatt néha 50 fok volt a kemence körül, de a selejt megdézsmálja a ke­resetet. Ekkor egy alacso­nyabb termetű ember köz­beszólt: Zsaruja János: Nemrég jött Boros elvtárs, az üzem­vezető, mondta, most is lesz selejtlevonás. Hogy mi­re gondoltam az első pilla­natban, arról most én nem beszélek. A fontos csak az, hogy szóltam Czifra szak­társnak, esinálnl kellene va­lamit, hogy küáboljunk eb­ből a bajból. De mit? Ak­kor gondolkodtunk: egy kicsit jobban meg is figyel­hetnénk a formázó magokat, szólni kell a vezetőknek, tegyenek ők is valamit, hogy ne legyen hiány a magokból, ami miatt kap­kodunk, civakodunk sok­szor. Nem sorolom én to­vább: úgy döntöttünk, ha valami kis segítséget is kapunk, megpróbáljuk a selejt leszorítását. Hogy le­kopogjam, még csak pár nap telt el a vállalás óta, amihez a társbrigádok is kapcsolódtak, és eddig nincs veszély. Csak így haladjunk tovább! Egy kis helyreigazítás Hangosan felolvastam a beszélgetés résztvevőinek azt a bizonyos elkeseredett néhány sort a jelentés végé­ről. Volt, aki emiatt pilla­natig megint idegesebb lett: „Vajon a vezetők mindent megtettek, hogy másként alakuljon?" Később Jakus, Zsanda, Kiszella és a töb­biek egyszerű szavakkal „mondták tollba” a helyre- igazítást, a munkások ne­vében. Valahogy eképpen: „Ez a gyár a mindenünk. Nekünk se mindegy, hogy milyen hír járja rólunk, megbíznak-e bennünk. Az­után meg itt keressük a család kenyerét. Mi nem mondunk le egykönnyen a jó eredményről. Ez a vála­szunk.” Válasz cikkünkre Meg kell tartani a közétkeztetés egészségügyi követelményeit Falusi vasárnap na keze megszegi az új B. L. Angyal Sándor

Next

/
Thumbnails
Contents