Kelet-Magyarország, 1967. augusztus (24. évfolyam, 179-205. szám)

1967-08-09 / 186. szám

A 311967 kormám/rendelef nyomában

Mind több asszony él új jogával

Hét hónap távlatában jól kibontakozik ma már a

gyermekgondozási segélyről szóló 3/1967-es kormányrendelet hatása, hármas funkciója: a két és fél éves szülési szabadságra távozó anyák gondosabb nevelést biztosíthatnak gyermeküknek az óvodáskor előtt, csökken a bölcsődék túlzsúfoltsága, s a szabadságukat igénybe vevő asszonyok munkahelyén újabb munkalehetőség nyílik az amúgyis szegényes munkalehetőségű Szabolcs- Szatmárban.

Fontos segítség

A rendelet megjelenése, illetve érvénybe lépése óta jelentősen megnövekedett a lehetőséggel élő asszonyok száma. Míg indulásnál 26 szabolcsi asszonynak folyósította az SZTK az 500 illetve 600 forintos gondozási segélyt, most augusztus elején 51 alkalmazott — ipari, hivatali, kereskedelmi dolgozó asszony — és 67 termelőszövetkezeti dolgozó nő segélyét regisztrálja megyénkben az SZTK.

A rendelet hatásáról érdeklődtünk néhány olyan munkahelyen, ahol Sok a dolgozó nő. A Nyírség Ruházati Ktsz-ben eddig három asszony élt új jogával, s a közeljövőben másik három kismama két és fél éves szabadságával számolnak itt. Helyettesítésüket újabb bedolgozók felvételével oldják meg. A Népművészeti és Háziipari Szövetkezetben már csaknem hagyománnyá, rendszerré vált, hogy a szülési szabadságot igénybe vevő édesanyák távozása előtt egy-két hónappal , betanítanak egy-egy újonnan felvett asszonyt Ebben a szövetkezetben a 288 állandó létszám 66 százaléka nő. Eddig heten vették igénybe a két és fél éves szülési szabadságot, s az idén még 25 asszony szabadságigényét elégítik ki. A szövetkezet dolgozóinak fontos segítség ez a rendelet: legtöbbjük még bölcsőde nélküli községben éL

Csökkenteni az idényjelleget

Néhány nagyüzemünkben, gyárunkban — ahol számos szerződéses idénymunkásnő dolgozik — gyakorta felvetik az asszonyok a szakszervezeti értekezleteken, hogy a

szerződésesek hátrányos helyzetben vannak: a rendelet értelmében ők nem vehetik igénybe a két és fél évet. A Nyíregyházi Konzervgyárban például a három és fél ezret meghaladó munkáslétszám mellett eddig csupán öten kaphattak 600 forintos gyermekgondozási segélyt.

Ugyanilyen problémák jelentkeznek a nyíregyházi dohányfermentáló gyárban is, ahol az asszonyok ezt már nem egyszer szóvátet- ték a szakszervezeti bizottságon. A dohánygyárban eddig két kismama távozott szabadságra, s csupán két- három asszony hasonló igényével számolnak a közeljövőben. Ebben az üzemben a szülő asszonyoknak csupán egyharmadát érinti a rendelet.

Ennek megoldását a rendelet nem teszi lehetővé, hisz a jelenlegi lehetőségek is áldozatvállalást jelentenek népgazdaságunk részéről a dolgozó nők érdekében. A szerződésesek hátrányos helyzetének csökkentését egyrészt a minél több állandó munkahely létesítése oldhatja meg, másrészt az a gyakorlat, amely szerint hosszabb szabadságolás, vagy egy-egy dolgozó nyugdíjazása folytán felszabaduló létszámra elsősorban olyan, eddig szerződéses dolgozó nőt alkalmaznak, akit a családalapítás jobb lehetőségéhez juttat az állandó foglalkoztatottsággal kapott jog.

A februárban napvilágot látott F. M. rendelet a gyermekgondozási segélyt kiterjeszti a termelőszövetkezeti tagok részére is. A megye

Rosszabb családi körülmények között élő általános Iskolai tanulókon segít a városi tanács művelődés- ügyi osztálya. Több mint hétezer forintot fordítanak ebben az iskolai évben is diákjóléti kiadásokra. Ebből vásárolják meg a rászoruló tanulók füzetei t, könyveit, valamint a bejárók bérleti díjait egészítik ki.

Különösen sok cigánytanuló él rendezetlen körüllegtöbb közős gazdaságánál jól értelmezik, s a jogszabály alapos ismeretében bírálják el az asszonyok kérelmét, azonban néhány tsz- ben vitás kérdések adódnak.

A vitás kérdések megoldására

A társadalombiztosítási központ megyei igazgatósága a vitás ügyek tisztázása, illetve az alapos jogszabályismertetés érdekében tájékoztató szolgálatot szervezett. Az igazgatóság egyik munkatársa rendszeresen járja a termelőszövetkezeteket — kivétel nélkül minden tsz-t felkeres — és a gyermekgondozási segélyről, valamint egyéb, a tsz-tago- kat érintő új rendeletekről tájékoztatja a gazdaságok vezetőit. E látogatások során már néhány jogtalanul elutasított kérelmet sikerült „kiszűrni”, s ezáltal biztosítani a kérelmező törvényes jogait.

Ugyancsak hatással lesz a kormányrendelet a bölcsődék munkájának színvonal- emelésére is. A statisztika adatai szerint a megye 44 bölcsődéjének mintegy

1500-as létszáméra évente rendszeresen 1800 gyermeket vesznek fel. Érdemes megjegyezni emellett, hogy a böl- csődés korú — 0—3 éves — gyermekek száma a megyében közel 30 ezer! Az új rendelet várhatóan enyhít a bölcsődék túlzsúfoltságán, illetve a legifjabb korosztály gondosabb otthoni és bölcsődei nevelését biztosítja. I

Szilágyi Szabolcs

menyek között a Ságvári- telepen és a Bon kő bokorban. Az ide tartozó iskolák igazgatói még szeptember elején felmérik az igényeket, s részükre 60 ezer forint értékű iskolai felszerelést. cipőt és melegítőt vásárolnak.

Az elmúlt tanévben 130 általános iskolai tanulót részesítettek ilyen segélyben, az idén számuk körülbelül ; hasonló lesz.

Anyagi segítség iskolás gyermekeknek

Tíszavasvári Gyógy szerve giyészeH Gyár

A közel egymilliárdos bővítési program keretében új gyárrcszlegeket is építenek. Képünkön; az épülő szintetikus gyógyszert gyártó csarnok cs a hozzá csatlakozó kiszolgáló épület.

Foto: Marik Sándor

Ünnep — csépiés után

Nyírtelekiek a sóstói üdülőben

Nyíregyháza Sóstón a tanácsüdülő épületét és környékét, a ritka szép helyet a nyírteleki Szabad Nép Tsz tagjai, családjai vették birtokba egy napra. Ünnepet csináltak abból az eseményből, hogy emlékezet óta most fejezték be leghamarabb a nyár legnagyobb munkáját, az aratást és a cséplést.

Keresem, ki a legnépszerűbb ember a sokadalom- ban. Úgy mondják: a két Mihály. Fazekas és Veres.

Egyik népes asztalnál ülnek. Egymás mellett.

Fazekas Mihály a fiatalabb, még harmincon innen. Veres Mihály úgy húsz évvel idősebb.

— Nem csináltunk mi semmi különöset, csak amit az akaratunk, a becsületünk diktált — mondja a népszerűség ellen Fazekas.

— Na azért, ötszázötven holdról lekombájnolni az aratnivalót, nem gyerekjáték — veti közbe egy ősz hajú ember. — Pontosan ötszáznégy holdról egyme- netesben, negyvenhat hold keresztjeiből pedig egyenesen zsákba tenni a terményt harmincöt nap alatt... Nyolcezer-egyszázharmine- négy mázsát! Tudjátok, egy ezres cséplőnek mennyi munka az? Legalább hetven nap. De már asz- tagból. Ami előtt ott az aratás, hordás, asztagolás. Temérdek munka. Szóval, jól álltátok meg a helyeteket. Emberek vagytok! Egészségetekre!

Söröspoharakat fognak meg az inas, kemény kezek. Mások meg csak egyszerűen, pohár nélkül csípik nyakon a zöld üveget.

— Hogyan történt? — próbálom bővebb információra bírni a két Mihályt.

A fiatalabb kombájnos szánja rá magát.

— Én nyolcadik éve vagyok traktoros. Hatvan óta a tsz-ünkben. Veres bátyám körzeti szerelőnk a gépjavító állomáson. Idén, hogy kaptuk az új kombájnt, azt mondták, én legyek a vezetője. Úgy vállaltam, ha Veres bátyám, a szomszédom lesz a társam. így kerültünk össze. Június 29-én, délután három órakor végeztük a próba kombájnolást, de mindjárt tíz hold árpa leborotválása lett az eredmény. Attól kezdve gyerünk, mindennap. Vasárnap is. Hajnalonként a a gép mellett vártuk a harmatszáradást. Este is csak az szállított le bennünket. A harmat. De pontos karbantartás nélkül egyszer sem tértünk haza. A gépet szeretni kell. Ennyi az egész.

Veres Mihály kiegészítésképpen megjegyzi, hogy nem ez volt az első összefogásuk. Három éve megvett a tsz egy állami gazdaságból kiselejtezett kévekötő aratógépet. Azt is ketten javították ki üzemképesre. A négyezer forintért vett gépel háromszázhetvenkét holdat arattak le, s más tszeknél is kerestek vele a Szabad Nép kasszájába több, mint ezer forintot.

— Jólesett az a gondoskodás, hogy mikor távoli határrészben kombájnoltunk, ebédet küldetett a tsz.

— Sőt előfordult, hogy Balogh Gábor párttitkar elvtárs maga, a vállán zsákban hozott utánunk üdítő italt.

— Mennyit kerestek?

— Ha a tíz-tíz mázsa prémiumba kapott kenyérnek valót is pénzbe számítjuk, külön-külön kilencezer forint körül.

Többen helyeselnek, közbeszólnak, hogy nagyon megérdemlik. Míg nyugodtak voltak a kalászosok betakarítása felől, más egyéb munkák sem maradtak el. Jutott munkaerő mindenfelé.

— Még a tarló jó levágásáért is ígért az elnök elvtárs prémiumot — jegyzi meg Veres Mihály. — Mert úgy leborotváltuk mi azt, hogy mérni sem igen lehet a magasságát.

Nevetnek, helyeselnek a körülállók.

— S mikor vége lett, mit mondtak egymásnak?

— Semmit. Kegyetlen rosszul váltunk el egymástól — mosolyog és Veresre hunyorít Fazekas Mihály. Sokan összenéznek, s hitetlenül a fejüket csóválják. — Megöleltük és megcsókoltuk egymást. így történt. Két jó szomszéd ezt megteheti.

Asztalos Bálint

Földes György:

DÍSZKULACS

ÍZ ütönösképpen nagyon ** rendes ember Bod a Dénes. Főkönyvelője egy nagy export-import vállalatnak. És mivel rendes ember, igen nagy megbecsülésnek örvend. Ebben még nem lenne semmi kü- lönö.s, mert olyan rendes ember, mint Boda Dénes, hála istennek, még sok van as országban. De olyan feleség, mint amilyen Ibolyka, akit Boda Dénes vallhat magáénak, hála istennek, kevés van az országban. De azért itt-ott akad még egynéhány...

— Neked még egy szegény rokonod sincs külföldön — jegyezte meg ismételten Ibolyka nagy szemrehányással a férjének —, nemhogy egy gazdag rokonod volna.

— Nem értem, miért baj

ez? — kérdezte Boda. — Miért kellene nekem pont külföldi rokon, amikor én a belföldi rokonokkal is eléggé meg vagyok áldva?

— Mert te nem tudsz kombinálni, mert te élhetetlen vagy, mert benned

nincs semmi fantázia! — rí- pakodott a férjére az asz- szony. — Ha volna külföldön rokonod — legalább egyetlenegy rokonod —, akkor mi is kaphatnánk egy Ford Taunust, mint ahogy Kéméndiék is kaptak a nagybácsijuktól.

— És aztán én is lebukjak vámcsalásért. mint ahogy Kéméndi is lebukott, mert Kéméndi nem a nagybácsijától kapta a kocsit.

— De valahogy mégis megúszta.

— Hát én nem akarom megúszni — zárta le a vitát a férj, — különben is az egész világon nincs any- nyi rokon, mint ahány rokoni kocsit küldenek Magyarországra. De főleg nincs annyi jó rokon.

— Te még csak egy vacak külföldi kiküldetést sem tudsz magadnak szerezni — replikázott az asz- szony.

— Utazz már egyszer külföldre, édes fiam. ha ez Ibolykát megnyugtatja — szólt közbe kedvesen a nagyi, Ibolyka mamája. —

Látod, milyen ideges. Pedig különben ugye milyen jó feleség?

— Ezt senki sem tagadhatja, kedves mama — felelte csendesen a jólnevelt vő. — Mihelyt kíküldenek, megyek.

A sok családi sürgetés sem bírta rá Boda Dénesi arra, hogy akár egyetlen lépést is tegyen a hivatalában azért, hogy őt külföldi útra küldjék. Mindennek eljön az ideje, gondolta, és nem is csalódott. Fontos üzleti tárgyalásokra másodmagával Párizsba küldte a vállalat, repülővel, oda- vissza tizenkét napra, szállodai költséggel és napidíjjal.

— Hétfőn utazom Párizsba — jelentette be otthon, amikor kézhez kapta az útlevelét.

Ibolykának elállt a lélegzete a bejelentésre, aztán átölelte a férjét és kedveskedve így szólt:

— Hát mégis elintézted, nincs még egy ilyen jó férj a világon.

Boda nyelt egyet, de nem mondta, hogy ő bizony nem intézett el semmit, hanem egyszerűen kiküldték hivatalból, mert a tárgyalásoknál szükség van rá. Ibolyka gondosan becsomagolt, a ruhák közé betett három

nagy rúd téliszalámit, két üveg fütyülős barackpálinkát, egy óriási csikóbőrös díszkvlacsot és egy pár jól megtermett matyó babát. Boda elhülve nézte a csomagolást.

— Minek ez a cucc? — kérdezte meghökkenve.

— Sajnos, Dinikém, te buta vagy ehhez! — nyugtatta fölényesen az asszony.

— Ezek magyar specialitások. Párizsban jó árat és sok frankot adnak érte. Könnyen el lehet adni.

— Én nem seftelni megyek, hanem dolgozni és tárgyalni — mondta nyomatékkai Boda. — De különben is, mindennel el vagyok látva, szálloda, napidíj, dologi kiadás...

— Lehetetlen alak vagy

— idegeskedett az asszony.

— Mindenki ezt csinálja, csak a kulacs egyedül hétszáz forintnál többe került. Csak így tudsz a gyereknek, meg a nagyinak valami ajándékot hozni, nekem pedig egy nerc siólát, kint úgyszólván fillérekbe kerül.

— Majd spórolok a napidíjból — próbált még vitatkozni Boda, de már nagy megadással, egészen erélytelenül.

— Az helyes! — hagyta rá az asszony. — Spórolsz a

napidíjból is! A három rúd téliszalámiból megeszel egyet reggelire és vacsorára; raktam még a kis bőröndbe tíz doboz májkrémet, két vajat. Olykor még ebédre is futja ebből. A két rúd szalámit, a többi cuccal együtt eladod vagy Párizsban, vagy Bécsben.

Az élet szerfelett különös, és végül is Ibolyka akarata érvényesült: Boda Dénes a tervezett időben kollégájával és az eladásra szánt cuccal együtt elutazott Párizsba. Tizenkét napot töltött ott. Tárgyalt, megnézte a Louvret és az összes párizsi nevezetességeket. Mindent bevásárolt, amivel úgy gondolta, nagy örömet szerez majd kis családjának.

A repülőtéren érthető izgalommal várta Ibolyka, meg a gyerek is. A vám- vizsgálaton hamar túlesett, aztán a család fogadta ölelő karjaiba. Ibolyka még ott kint a repülőtéren megemelte Boda két bőröndjét.

— Jó nehezek — szólt nagy megelégedéssel. — Úgy látszik, sokat spóroltál.

Boda ráhagyta, hogy sokat spórolt és alig értek haza, Ibolyka felnyitotta a bőröndöket.

— Majd én kicsomagolom! — avatkozott közbe

Bpda és hozzálátott az aján. dékok kirakásához.

Pistike majdnem kiugrott a bőréből örömében. Az egyik nehéz bőröndből, összes kellékeivel, sínnel, mozdonnyal együtt, előkerült a villanyvasút.

A nagyi kapott egy szép mohair kardigánt.

Ibolyka kapott egy in- lágoskék nylon, steppelt háziköntöst.

— Ezt neked hoztam, Ibolykám — mondta Boda, amikor rápróbálta a remekbeszabott házikabátot.

Ibolyka felsikoltott ét a férje nyakába ugrott örömében.

— Es ezt Is neked hoztam — folytatta Boda szemtelenül, aztán sorra-rendre kirakott Ibolyka elé két doboz májkonzervet, két rúd téliszalámit, két üveg pálinkát, két matyó babát, cs egy csikóbőr díszkulacsot. Ez maradt meg abból a cuccból, amit a felesége csomagolt be neki a párizsi útra. — Láthatod, mennyire spóroltam — mondta kedvesen Ibolykának. — 4Hg ettem meleg ételt.

Hogy Ibolyka erre mit mondott, az már nem tartozik az olvasóra és ai igazat megvallva, annyira illetlen, hogy el sem mer* ném mondani.