Kelet-Magyarország, 1967. augusztus (24. évfolyam, 179-205. szám)

1967-08-08 / 185. szám

XXIV. ÉVFOLYAM, 185. SZÁM ÁRA: 50 fillér 1967. AUGUSZTUS 8, KEDD A téshtérországok életéből A boríték: belül és kívül Szemléletes közvetlenség­gel és összefoglaló megje­löléssel „borítékon kívüli”- nek nevezzük azokat az in­gyenes, társadalmi juttatá­sokat, amelyek a fizetési borítékok mellett érkeznek ugyan, de azért természete­sen számolatlanul beleszá­mítanak a családi költség- vetések bevétel rovataiba. Beleszámítanak? Érdemes már az itt tapasztalható ket­tősségen. a megítélésben különbségeken is elgondol­kodni. Nyilvánvaló, hogy társadalmi méretekben, or­szágos jövedelemelosztási nézőpontból, a társadalmi juttatások millióit is a jö­vedelmi tényezők közé kell sorolni. Változik a kép, ha a másik oldalról: e be­vételek címzettjei szempont­jából nézzük. Kitűnik, hogy a társadalmi juttatások számottevő része ma már annyira megszokottá, ter­mészetessé vált, hogy az egyes ember lényegében — nem érzékeli! Magyarán: sok ilyen közvetett, társa­dalmi juttatást már réges- régen nem szokás nálunk a család jövedelmébe sorolni. Egy újszerű statisztikai vizsgálat a közelmúltban érdekes módszerrel derítet­te fel: hogyan ítéli meg a közvélemény a jövedelmek emelkedését Kiderült a vizsgálatból, hogy a közvé­lemény általában csak na­gyobb meretű életszínvonal- emelkedést érzékel, s azok a háztartások, ahol egy év alatt az életkörülmények 3—5 százalékkal javultak, a kérdőíveken azt rögzítet­ték : helyzetük „nem válto­zott”. Logikusan következik ebből, hogy az országos jö­vedelmi adatokban szerep­lő közvetett juttatások el­ismerése háttérbe szorul az értelmezési rangsorban. Érdemes áttekinteni: vol­taképpen milyen összegeK- ről, jövedelmi alanyokról van itt szó? Nos, a lakosság összes jövedelmében — 1965- ben — a munkaviszonyból származó jövedelmek 49,8 százalékkal részesedtek, a társadalmi juttatások pedig 23,8 százalékkal. (A többi: mezőgazdaságból, kisipari és egyéb tevékenységből eredő jövedelem). A társadalmi juttatások zöme a szocialista társada­lom vívmánya, amelyet ter­mészetesen a jövőben is nagy összegekkel bővítenék, fejlesztenek. Ide sorolható például a lakosság teljes jövedelmében 4,8 százalék­kal szereplő ingyenes egész­ségügyi ellátás (s ezt, tegyük hozzá, folyamatosan bőví­tik, mindenekelőtt a tsz- paraszíság társadalombizto­sítási szolgáltatásait közelít­ve a munkásalkalmazotta­kéhoz) ; ilyen juttatás to­vábbá az ingyenes oktatás, amely a lakosság jövedel­mében 4,3 százalékkal sze­repel, s amelyet ugyancsak milliárdos . költséggel fej­lesztenek a jelenlegi terv­időszakban is. Az alapvető társadalmi szolgáltatások, a szociális, kulturális stb. in­tézmények. illetve az erre fordított kiadások természe­tesen akkor is szükségesek, ha mindezt olykor annyira természetesnek tekintjük, hogy kevéssé érzékeljük. A harmadik ötéves terv II nyíregyházi járás túlteljesítette gabonafelvásárlási tervé! Nagy teljesítményű szovjet gépek segítik a raktározást A tiszalöki járás után augusztus 7-én kenyérgabona­felvásárlási tervét a nyír­egyházi járás is teljesítette. A Gabonafelvásárló és Fel­dolgozó Vállalat kenyérga­bona-felvásárlási terve eb­ben a járásban 1050 vagon volt, s a termelőszövetkeze­tek hétfőig 1069 vagon ter­ményt adtak át. Az átadás illetve átvétel még tart, így várhatóan a felvásárlási terv túlteljesítése 250 vagonos lesz. A nyíregyházi járás 37 termelőszövetkezete közül több túlteljesítette értékesí­tési előirányzatát A ven- csellői Szabadság Termelő- szövetkezet például 80 va­gon kenyérgabona helyett 150 vagonnal, a balsai Pető­fi 42 vagon helyett 62 va­gonnal, a nagycserkeszi Kossuth 12 vagon helyett 60 vagonnal, a nyírteleki Zöld Mező 15 vagon helyett 38 vagonnal adott át a Ga­bonafelvásárló és Feldolgozó Vállalatnak. Az értékesítés és felvásár­lás határidő előtti teljesíté­sét több tényező is lehetővé tette. A gyors aratás mellett fontos szerepe volt annak, hogy a gabonafelvásárló nö­velte a natúr átvétel kapa­citását. A járás területére közvetlen a kombájnoktól natúr átvételre 800 vagonos mennyiséget terveztek, 300 vagonnal többet mint tavaly és ha az átvett árpa meny- nyiségét is számítjuk augusz­tus 7-vel a natúr átvétel meghaladta az 1100 vagont. Az átvétel ilyen nagy ará­nyát a jó munkaszervezés mellett az tette lehetővé, hogy az átvevőhelyeken nagy teljesítményű szovjet gépeket helyeztek üzembe. Kótaji átvevőhelyen üzemelt például az országban egye­dül az úgynevezett szovjet gyártmányú gabonaágyú, amely óránként 80 tonna szemes terményt képes a raktártérbe lövellni. Egye­dülálló teljesítmény az is, hogy az átvétellel egyidő- ben a kenyérgabona 90 szá­zaléka tisztítatlan kerül tá­rolásra. Ezt az OPV 20-as és ŐSZ 45-ös nagy teljesít­ményű szovjet tisztítógépek tették lehetővé. Igénybejelentés augusztus 31-ig Bankhitellel is lehet gépeket importálni a szocialista országokból Beruházások a íejlesztési alapból A gazdasági bizottság ha­tározata értelmében előny­ben részesítik azoknak a vállalatoknak és szövetkeze­teknek a hitelkérelmét, amelyek 1968-ra a szocialis­ta országokból rendelt gé­pek vásárlására augusztus 31-ig igényelnek hitelt A rendelkezés összefügg az új gazdasági mechanizmus be­vezetésével, s azt a célt szolgálja, hogy a vállalatok, szocialista gépimport-igé­nyeinek kielégítésében az általános hitelfeltételek megjelenéséig se legyen fennakadás. Egyben ösztön­zik a vállalatokat, hogy a szocialista országokból vá­sároljanak gépeket. A Magyar Beruházási Bank és a Magyar Nemzeti Bank kidolgozta az említett hitel nyújtásának, feltételeit, igénylésének, folyósításának módjait. Valamennyi válla­lat és szövetkezet kérhet hitelt a szocialista országok­ból megrendelt gépek, mű­szerek és technológiai be­rendezések beszerzésére, ha azokat várható jövő évi fej­lesztési alapjából nem tud­ja kifizetni. Hitelt kaphat­nak a forgóalapjuk kiegé­szítésére is, ha az említett gépek üzembe helyezése újabb forgóeszközöket tar­tósan leköt. A bankok leg­feljebb 48 havi visszafizetés­re vállalt hitelek ügyében azonnal állást foglalnak, a hosszabb lejáratú hitelek feltételeit a hitelpolitikai irányelvek alapján később állapítják meg. A most kérhető középle­járatú hitel után minimáli­san hat százalék kamatot kell fizetni, ugyanakkor azonban a hitellel finanszí­rozott álló- és forgóeszkö­zök után a tartozás vissza­fizetéséig nem kell 5 száza­lékos eszközlekötési járulé­kot fizetni. így a kamat va­lójában csupán egy száza­lék. A kérelmeket egyéb­ként a beérkezés sorrendjé­ben bírálják el. Megvizs­gálják a hitel célját, a vál­lalatok fizetőképességét, s a döntésről az illetékes bank értesíti a vállalatot. Ezeket a hitelkereteket az új mechanizmus elveinek megfelelően veszik majd fel a vállalatok; a visszafizetés forrása már teljes egészé­ben a fejlesztési alap lesz. Mintegy kísérletképpen már 1966—67-ben is vettek fel a vállalatok olyan beruhá­zási hiteleket, amelyeket a korábbitól eltérően nem közvetlenül nyereségükből, hanem az eddig szerényebb mértékű beruházási alap­jukból 1968-tól addig kibő­vülő fejlesztési alapjuk­ból törlesztenek. Ezentúl már minden fejlesztési hi­telt alapjaikból kell visz- szafizetni. A fejlesztési alap köztudomásúan annál na­gyobb, minél nagyobb a nyereség, a vállalatoknak tehát érdekük lesz, hogy olyan berendezésekre vegye­nek fel hitelt, amelyeknek segítségével nő a nyeresé­gük. így a kölcsönt is gyor­sabban vissza tudják fi­zetni, ugyanakkor részese­dési alapjuk is növekszik. Bulgária: Három évvel ezelőtt adták át rendeltetésének a burgászi kőolajvegyészeti kombinát első egységeit. A kom* binát kezdeti kapacitása évente kb. kétmillió tonna nyers­olaj feldolgozása volt. A nyersolajat főleg a Szovjetunió szál­lította. A kombinát jelenleg kb. 3 millió tonna nyersolajat dolgoz fel évente, az előirányzat szerint 1970-ben az évi ter­melés 6 miiló tonna lesz. Képünkön: a gyár látképe. NDK: A második világháború előtt a mai NDK területén 202 000 tonna nyersvasat, és 1 199 000 tonna nyersacélt ter­meltek. 1965-ben a nyersvas termelése 2 338 000 tonna, a nyersacélé 3 890 000 tonna volt, vagyis az egy főre jutó ter­melés 133, illetve 254 kilogramm. (Az egy főre jutó termeiéi átlaga világviszonylatban nyersvasból 93, nyersacélból 136 ki­logramm). Ma az NDK a világ első tíz ipari állama közé tar­tozik. Képünkön: a keleti vaskohókombinát nagykohoinak egy része látható. Szovjetunió: „Polivinilacetát” üzem. A jereváni (ör­mény SZSZK) „polivinilacetát” üzem fontos nyersanyag gyár­tását kezdte meg, mely igen sok műanyagféleség előállítá­sára alkalmas. Ezentúl ez az üzem szállítja az ország többi üzemébe ezt a terméket. Képünkön: az üzem látképe. — lényegében már az új gazdaságirányítási rendszer szellemében —, a jövede­lemelosztásnak mégis azt a módját hangsúlyozza, amely­ben elsősorban a munkához kapcsolódó, a végzett mun­ka minőségétől, mennyiségé­től függő jövedelmek emel­kednek. A Központi Bizott­ságnak a gazdasági mecha­nizmus reformjáról szóló határozata ilyen módon is kifejezi ezt az elvet: „Nép­gazdaságunk jelenlegi hely­zetében a fejlődés nagy tartalékát képezi a vállala­ti dolgozók munkaerejének, munkaképességének jobb hasznosítása, aminek egyik feltétele, hogy lényegesen jobb munkával lényegesen többet lehessen keresni.” ! A munka szerinti elosz­tás — történelmi horizont­ból nézve — átmeneti jel­legű. Százszor igazságosabb a kapitalizmus elosztási formáinál, ahol a termelő­eszközök magántulajdona, a rang, a születés és egész sor egyéb — munkán kívüli — tényező alapvetően meg­szabja a jövedelmeket. Más­részt viszont a munka mint elosztási mérce, még nem veheti teljes egészében fi­gyelembe a tényleges szük­ségleteket — ez majd hol­nap, a történelmi jövő el­osztási módja lesz. Ma még az az igazságos, s az felel meg a közmorál értékrend­jének is, hogy az keressen többet, az éljen jobban, aki többet ad a társadalomnak, jobban dolgozik. Igaz. egész sor területen — a munkától függetlenül — a valóságos szükséglete­ket kell már ma is a tár­sadalmi gondoskodás mér­céjének tekinteni. Csak egyetlen példa erre: a több gyermeket nevelő családok számára, munkájuktól füg­getlenül, intézményesen is több társadalmi juttatás jár; ugyanez vonatkozik az idősekre, a betegekre. Egészében azonban — tehát a társadalom jövedelemel­osztási alapelveként —, cél­szerű mégis a munka rang­ját, életszínvonal mégha tá­rozó erejét növelni. Ez jó a társadalomnak, hiszen így teremthetjük meg az élet- színvonal általános emelé­sének anyagi feltételeit, s jó annak is, aki az átlagos­nál többet, jobban, korsze­rűbbet ad munkájával, gon­dolataival. a közösségnek, s természetes, hogy magasabb színvonalú ellenszolgáltatást is várhat érte! <T. AJ

Next

/
Thumbnails
Contents