Kelet-Magyarország, 1967. augusztus (24. évfolyam, 179-205. szám)

1967-08-04 / 182. szám

Ülést tartott a Minisztertanács Szovjet vendégeink — megyénkről Négy napon át ismerked­tek megyénkkel egy szov­jet kulturális delegáció tag­jai: öten, a Szovjetunió Kárpátontúli területe párt­ós tanácsi szerveinek veze­tő munkatársai. Ismerked­tek tradícióinkkal és új lé­tesítményeinkkel. munká­sokkal, termelőszövetkezeti tagokkal, KISZ-esekkel és úttörőkkel. — Másodszor vagyok Ma­gyarországon, Szabolcs-Szat- már megyében. Két és íél évvel ezelőtt jártam itt elő­ször. Régi ismerősökhöz, barátokhoz jöttem. A Nyíregyházi Tanárkép­ző Főiskola folyosóin — két látogatási program között mondja ezeket a szavakat Szemjon Iván Vasziljevics, a Kárpátontúli területi pártbizottság agitációs és propaganda osztályának he­lyettes vezetője, a küldött­ség vezetője. — Egyetlen év is jelentős időszak egy nép életében, két és fél év pedig különö­sen sok eredménnyel gaz­dagít egy országot, illetve egy országrészt. Ide. Sza­bolcsba olyan gondolattal is érkeztem, hogy két és fél év változásait, fejlődését megismerjem. Most, látoga­tásunk utolsó előtti napján már nyugodtan elmondha­tom: a szabolcsi emberek kezenyomán szépen fejlő­dött ez az országrész, Véle­ményemet a konzervgyár­ban, a tiszalöki járási könyvtárban, szabolcsi tsz- ekben és állami gazdasá­gokban szerzett tapaszta­latok birtokában mondom. Iván Vasziljevicsnek szo­cialista építésünk eredmé­nyei mellett történelmi, munkásmozgalmi tradíció­ink ápolása adott értékes gondolatokat. — Különös vonzódással léptem be a nyíregyházi színházba és a szabadtéri színpadra — veszi át a beszélgetés fonalát Vas Emil Vasziljevics, a munká­csi pártbizottság első titká­ra. Három éve jártam itt. Akkor megkaptuk a nyír­egyházi szabadtéri színpad tervdokumentációját, s ná­lunk ennek alapján egy ha­sonló szép park közepén 3 és fél ezer nézőt befogadó amfiteátrum épüit fel. Most jártunk a stadionban is. Értékes tapasztalatokat vi­szünk haza: a nagy október 50. évfordulóján átadásra kerülő munkácsi stadion építésénél nyíregyházi mód­szereket is igyekszik fel­használni. Horváth Zoltán Vaszilje­vics, a Komszomol területi Horváth Zoltán Vasziljevics, a Komszomol területi bi­zottságának titkára és Szemjon Iván Vasziljevics, a területi pártbizottság osztályvezető-helyettese Tarasz Sevcsenko kö­tetét dedikálja Tiszacsécsén. Móricz Zslgmond szülőházánál, az író emléktáblája előtt a küldöttség tagjai. (Foto: Hammel József) bizottságának titkára fe­hérgyarmati ifjúsági veze­tőkkel és úttörőkkel talál­kozott, Kocán Margit Szem- jonovna nagyrakoveci ta­nácselnök asszony Tunyog- matolcs vb-titkár asszonyá­val és több magyar kollé­gájával cserélte ki tapasz­talatait. — Engem a magyar párt-, tanácsi vezetők és ipari, mezőgazdasági üzemek ve­zetőinek magas fokú köz- gazdasági érzéke, szemlélete lepett meg. Az anyagi ér­dekeltség elvének érvénye­sülése, az egyre jobb mun­kaszervezettség eredmé­nyeit hat év távlatából mértem le. 1961-ben jártam először Magyarországon — mondja Voloscsuk Mihail Jurijevics, a Voloveci Járási Pártbizottság első titkára. — A vendéglátó megye egészségügyi intézményeit Is meglátogattuk — folytatja Szemjon I. Vasziljevics, a delegáció vezetője. •— Jár­tunk a nyíregyházi anyás csecsemőintézetben és az új fehérgyarmati kórház­ban. Ideális rend és üszta- ság fogadott minket a két intézményben. Orvosokkal Is beszéltünk, s rövid ott- tartózkodásunk idején sike­rült meggyőződnünk arról, hogy ez az orvosi gárda a legnehezebb, s egyben a legszebb feladatok teljesí­tésére is képes. Négy nap alatt sok száz kilométert tett meg a kül­döttség Szabolcs-Szatmár útjain. Noteszlapok teltek meg oroszul, magyarul, uk­ránul írt sorokkal; múl­tunkról, jelenünkről és jö- vőnkről. Szilágyi Szabóié« Újra lehet kezdeni (Regény) 22 (Folytatás az 1. oldalról) a szövetkezetek anyagi hoz­zájárulását és közreműkö­dését a kulturális feladatok megvalósításában. {fii •A tanácsok gazdasági •* jeladatairól A különböző szintű ta­nácskozások és tanácsi szer­vek gazdasági feladatairól szóló kormányhatározatnak a lakosságot érdeklő főbb előírásai a következők: A tanács mint testület a saját területére meghatároz­za a távlati és a középtávú gazdaságfejlesztési koncep­ciókat. Megvitatja és jóvá­hagyja a tanácsnak a la­kosságot szolgáló gazdasági és ellátási terveit, ezeket összehangolja a népgazda­sági igényekkel és lehető­ségekkel, valamint a terü­letén lévő, nem tanácsi irányítás alatt működő vál­lalatok és intézmények fej­lesztésével. A végrehajtó bizottság a népgazdasági tervet és a központilag meghatározott szabályozó eszközöket fi­gyelembe véve a helyi sa­játosságoknak megfelelően érvényesíti a kormány és az ágazati minisztériumok, valamint a tanács gazda­ságpolitikai célkitűzéseit, s szervezi a művelődésügyi és az egészségügyi politika megvalósítását. Irányítja a község-, illetve városfej­lesztést, dönt az ilyen cé­lokat szolgáló beruházások­ról. Koordinálja a vállala­toknak, valamint a szövet­kezeteknek a lakosság ér­dekében végzendő tevé­kenységét — különösen az iparfejlesiztés és a város-, illetve településfejlesztés (Folytatás az 1. oldalról) A minőségi előírások mó­dosítása anyagilag is érde­keltté teszi a termelő üzeme­ket a jobb minőségű ter­mékek előállításában, mint­hogy az ilyen termékekért a felvásárló szervek külön felárat fizetnek. Ugyanakkor az előírtnál gyengébb minő­ségű termékek átvételénél a felvásárló vállalatok levon­hatnak az alapárból. Uj ele­me az árrendszernek, hogy az eddiginél sokkal nagyobb súlyt kap a különleges ex­portminőség fejében kifize­tett felár. A tej felvásárlási áránál — a fizikai tisztaság szerinti megkülönböztetés révén — a termelő üzemek anyagilag érdekeltté válnak a tej megfelelő kezelésében, illetve a nagyüzemi, szállí­tásra való jó előkészítésé­ben. Ezenkívül — a terme­lési költségek eltérésének megfelelően — a termelők a jövőben, a tejért a téli idő­szakban magasabb árat kap­nak, mint nyáron. Nagyüzemi felár­módosulás Az állami gazdaságok és a mezőgazdasági termelőszö­vetkezetek a felvásárló szerveknek átadott egyes mezőgazdasági termékek után továbbra is nagyüzemi felárat kapnak. Az előírt feltételek szerint átadott, de a tagok háztáji gazdaságá­ból származó mezőgazdasá­gi termékekért ugyancsak nagyüzemi felár illeti meg a termelőszövetkezeteket, ha a tagokkal kötött megegyezés alapján saját nevükben köt­lek szerződést a felvásárló szervekkel. A termelőszövet­kezeti csoportok és egysze­rűbb mezőgazdasági szövet­kezetek részére nagyüzemi . íár csupán a közös terme­sből származó és közösen C ékesített mezőgazdasági termékek után fizethető. A nagyüzemi felárak mértéke <-Halában módosult: vágó­marhánál az eddigi kilo­grammonkénti 1 forintról 2 forintra, hízott sertésnél 2 'o'rintról 3 f rintra emel­kedett. A baromfifélék összehangolása érdekében. A jogszabályok alapján dönt tanácsi vállalatok ala­pításáról, költségvetési üze­mek és intézmények létesí­téséről (átszervezésükről, megszüntetésükről, stb), irá­nyítja és ellenőrzi a szak- igazgatási szervek tevé­kenységét, összehangolja munkájukat, gondoskodik a kormányhatározatok és rendeletek, valamint az ágazati és funkcionális mi­niszterek által kiadott ren­deletek és utasítások vég­rehajtásáról. A tanácsok gazdasági te­vékenységével összefüggő hatósági feladatok rendezé­sére a kormány az alábbi főbb irányelveket határozta meg: A tanácsok és szakigazga­tási szerveik rendelkezze­nek azokkal a hatósági jog­körökkel, amelyek szüksé­gesek ahhoz, hogy működé­si területükön Hatékonyan elősegítsék a kormány gaz­daságpolitikájának és a gaz­dasági mechanizmus re­formjának érvényesülését, az állampolgárok alapvető érdekeinek hatósági eszkö­zökkel való védelmét. Ilyen hatósági jogkör például az építési, a működési engedé­lyek kiadása, a minőség el­lenőrzése, stb. A gazdasági döntések de­centralizálása azt igényli, hogy a miniszterek a je­lenleg hatáskörükben lévő egyedi hatósági jogosítvá­nyokat adják át a tanácsok megfelelő szakigazgatási szerveinek. A különböző szintű tanácsszervek közül azt kell az adott hatósági jogkörrel felruházni, amely annak gyakorlására a leg­megfelelőbb feltételekkel rendelkezik. A járási, váro­nagyüzemi felárát egysége­sen 2 forintban állapították meg kilogrammonként, a to­jásnál viszont az eddigi da­rabonkénti 0,20 forintról 0,10 forintra (kilogrammon­ként 1,8 forintra) csökkent. A termelőszövetkezeti cso­portok és egyszerűbb me­zőgazdasági szövetkezetek részére kifizethető nagyüze­mi felár hízott sertésnél 2,50, vágóbaromfinál 1 fo­rint Változás a cukorrépa, kenyérgabona felvásárlásánál Az egyes mezőgazdasági termékek felvásárlási árá­nak meghatározásánál né­hány ingyenes, illetve ked­vezményes juttatást meg­szüntettek. így például az új árrendszerben a cukorré­patermelők nem részesülnek ingyenes takarmányjuttatás­ban: a melléktermékeket csak térítés ellenében kap­hatják meg a cukorgyárak­tól. Ugyancsak megszűnik a cukorrépamag kedvezmé­nyes juttatása a termelők részére. Ezek ellensúlyozása­ként azonban a cukorrépa mázsánkénti felvásárlási árát, a kormány által meg­határozott árszínvonaleme­lésen felül, további 4 fo­rinttal emelték. Az új ár­utasítás külön meghatároz­za, hogy az egyes mezőgaz­dasági termékekért a ter­melőket milyen mértékű ta­karmányvásárlási jogosult­ság illeti meg. E tekintetben a leglényegesebb változást az jelenti, hogy az élelme­zési célra felvásárolt ke­nyérgabona minden mázsája után — a termékértékesítési szerződés megkötését köve­tően, 1968 január 1-től fo­lyamatosan — mázsánként 10 kilogramm korpát vásá­rolhatnak a termelők ható­sági áron. Ugyanakkor meg­szűnik az egyéni termelők és a termelőszövetkezeti tagok tejkorpa-vásárlási jogosult­sága, illetve a termelőszö­vetkezetek tejelő tehéntáp- vásárlási lehetősége, amely eddig az átadott tej után illette meg őket (MTI) si kerületi, illetve községi tanácsszerveknek kell át­adni azoknak az ügyeknek a hatósági eldöntését, ame­lyek a lakosságot közvetle­nül érintik és a döntés nem igényel a különböző illeté­kes szervek között széle­sebb körű koordinációt. A kormány határozata előírja, hogy egyszerűsíteni kell a hatósági eljárásokat, sőt meg is kell szüntetni azokat, amelyek a gazdasá­gi mechanizmus reformja következtében már nem indokoltak. A Minisztertanács fel­hívta az érdekelt minisz­tereket, hogy az irányelvek­nek megfelelően saját ha­táskörükben módosítsák rendelkezéseiket és utasítá­saikat, a magasabb szintű jogszabályok megfelelő mó­dosítására pedig tegyenek javaslatot az országgyűlés­nek, illetve a Miniszterta­nácsnak. A tanácsok végrehajtó bi­zottságai szakigazgatási szer. veinek irányításáról hozott kormányhatározat kimondja, hogy e szervek a tanácsok végrehajtó bizottságainak szakmai osztályai, a vb. uta­sításai szerint járnak el, te­hát a végrehajtó bizottságok irányítják és ellenőrzik munkájukat. A szakigazgatá­si szervek vezetőit a végre­hajtó bizottság nevezi ki és működésük eredményességé­ért is a vb. felelős. A1 szakigazgatási szervek központi irányítása oly módon alakul át, hogy a mi­niszterek és az országos ha­táskörű szervek a végrehajtó bizottságok útján érvényesí­tik az ágazati politikát, illet­ve irányító tevékenységük érvényesítése érdekében ren­deleteket, normatív jellegű utasításokat, általános érvé­nyű szakmai irányelveket és elvi állásfoglalásokat adnak ki. . A miniszter joga, köteles­sége és felelőssége a szak- igazgatási szervek irányítá­sában valamennyi ágazat­ban alapvetően azonos. A funkcionális irányítást ellátó minisztériumok a népgazda­sági tervezés, a költségvetés, az egyéb pénzgazdálkodási és munkaügye szabályozás­nak megfelelően, a gazdasá­gi ágazati miniszterek az ágazati felelősségről hozott kormányhatározat alapján végzik irányító tevékenysé­güket. A kulturális, az egész­ségügyi és szociálpolitikai ágazatot irányító miniszte­rek felügyeleti jogai úgy ér­vényesülnek, hogy meghatá­rozzák, a tanácsok által fenn­tartott oktatási, népművelési, egészségügyi és szociális in­tézmények és szervek szer­vezeti és működési elveit és ezek végrehajtását ellenőr­zik. Dobozy Imre: Az uralkodó osztály minden­hez ért, amig nyeregben bir maradni. Következésképp ő ért legjobban, sőt, gyakor­latilag csakis 5 ért minden­hez, a nemzeti történelem­től az orfeum műsoráig. De- sővel kellene erről beszélni, de valamiért rossz kedvű, bosszúsan rángatja le ma­gáról köpenyét. — Hideg van — mondja megborzongva. — Nem ár" tana befűteni. Bartal készséges. örül, hogy a szőrös mentőangyalt ránk sózhatta. — Ott a fa, hátul, a gá­dorban. Ne sajnáljátok. Ha elfogy, három vagy négy öl odakint is van, jó, száraz cserfa, sokáig kitart, isten­kém, addig csak vége lesz... De megyek, anyátok az ágy szélén ül biztosan, mindig ott ül, ha későn megyek. Sorki mozdul, tüzet gyúj­tani. Deső utána szól. — Utolsó parancsom ez. Reggeltől fogva nem va­gyok felettesetek. A törzsőrmester megper­dült. Süppedt szeme ég. — Főhadnagy úr, ne tes­sék... — Szerettem volna ezt az utolsó parancsot az egész század előtt elmondani. Mi­lyen szép század volt, mi­lyen gyönyörű század.. Fésűs Járó tüt, cérnát vesz elő, köpenye szakadá­sain öltöget. Meg-megdör- zsöli bozontos képét a keze fejével. Látom, a szemén, beretválkozni szeretne, utálja tulajdon elhanyagolt­ságát, de nem kér szerszá­mot, mi meg nem ajánlunk neki. Pattog a tűz a kály­hában. a négy katona kö­rülüli, külön világ ők most, talán a századot siratják könnytelenül, jobban s eset­tebben össze tartozónak lát­szanak, mint mikor a fe­gyelem fogta őket. Géza fejét rázza, nem. nem aka­rok gondolkodni, de csak bámul dülledten maga elé, mégse bírja elhessenteni gondolatait Reggel heves ágyútűzre ébredünk. Délre valahol a mándori rév körül dübörög a tüzérségi párbaj. A prés­ház mögül, bakhátra állva hallgatózunk. Erőltetik az áttörést, morogja Gallai, az anyjuk szentségit, már ezeknek is van annyi eszük, ne menjenek fejjel a falnak, délről akarják körülnyalábolni az egész délbudaí frontot. Fésűs Já­ró is kimerészkedik, valaki mégis megszánhatta, Sorki vagy Tarba, adtak neki be- retvát, körül is kaparta a képét, furcsán pucér, mint­ha levetkőzött volna. Most készül a báró, mondja Gé­za, odább topogunk a szőlő szélében, a venyigerakások mögé, innen épp be lehet látni a kastély udvarára, a szérűikért fái között Az eső elállt, hűvös szél fod­rozza a meggyűlt tócsákat A kastély udvari feljárója előtt bőrrel bevont karos- szériájú, fedett utihintó áll, mögötte három szekér. Az istálló előtt hosszú lábú, erős vasderes mént nyer­geinek, az uraság hátaslo­vát Gáldy bolyhos vadászka­bátban, puha szárú csizmá­ban járkál a gömbformára nyírt tujabokrok között. Badalik kocsisgazda ellen­ben ordítva szaladgál az udvaron, vastag kampós- botját rázza, Dornies, a kurva anyádat, hol vagy. Úgy látszik, a harmadik kocsis elaludt. Ismerem ezt a Dornicsot, mogorva rác ember, Bittára való, egy­szer vele vitettek haza a kastélyból, zuhogott az eső, egész úton szitkozódott, megáznak a lovai semmiért. Dornies, te átkozott teker­gő. kitiprom a beledet. Az ő szekerét rakják épp, hét markos cseléd egy barnára mázolt, roppant faládává) veszkődik. Egymást ririgóD jak, nyögnek, isteneinek, í rakomány mégse akar fel­kerülni a szekérre, a kéf cseléd láthatóan ' minden! elkövet, hogy ripityára zúz-' za a barna láda tartalmát (Folytatjuk) Megjeleni az síj mezőgazdasági termelői árakról szóló utasítás

Next

/
Thumbnails
Contents