Kelet-Magyarország, 1967. augusztus (24. évfolyam, 179-205. szám)

1967-08-25 / 200. szám

Leszerelési értekezlet: Roscsin ismertette a ixovjet javaslatot Eszkaláció — három irányban Az Észak-Vietnamból ér­kező egyre riasztóbb sajtó­Kozmosz­173 Moszkva (TASZSZ) A Szovjetunióban csütör­tökön Föld körüli pályára jut­tatták a Kozmosz—173 jel­zésű mesterséges holdat az 1902. március 16-án bejelen­tett űrkutatási program foly­tatása céljából. A szputnyik rátért pályá­jára. Keringési ideje 92,3 perc. A pályájának a Föld­től számított legnagyobb tá­volsága (apogeum) 528 kilo­méter, legkisebb távolsága (perigeum) 280 kilométer, hajlásszöge 71 fok. A szputnyikon elhelyezett tudományos berendezés ki­fogástalanul működik. Szovjet kísérletek a Csendes-óceánon Moszkva, (TASZSZ): A világóceán tanulmányo­zását célzó tudományos munkálatok keretében a Szovjetunió szeizmikus ku­tatásokat végez a Csendes­óceánban a földrengések és más természeti jelenségek előrejelzésére. Az említett munkálatok biztosítására bombázásokat végeznek a Csendes-óceán két megha­tározott térségében. A köz­lemény pontosan meghatá­rozza az említett térségeket határoló koordinátákat. A mérések elvégzésére az említett térségekbe a Szovjetunió megfelelő mű­szerekkel felszerelt hajókat küld. A bombázást az első térségben szeptember 2—5 között helyt idő szerint 10 órától 18 óráig végzik. A második térségbe!) pedig szeptember 5—10 között naponta 10—18 óra között helyi idő szerint A tengerhajózás biztonsá­ga érdekében a szovjet kor­mány kéri azoknak az or­szágoknak kormányait ame­lyeknek hajói az említett időpontokban a kutatások színhelyének közelében tar­tózkodhatnak, az illetékes hatóságok adjanak utasí­tást a hajók kapitányainak, kerüljék el a Csendes- óeeánnak a fenti koordiná­tákkal megjelölt térségeit. Sorki is felvidul, félmarok cigarettát húz elő valahon­nan, mindnyájunkat megkí­nál, az orosz altisztet is, aki fáradtan lógatja géppiszto­lya csövét, úgy kísér ben­nünket. Ahogy távolodunk Tarba hullájától, legbensőbb s legtitkosabb kis gondola­tunkat is birtokba veszi az élet. Sorki vigyorog. — Ha nincs baj, mindig arra kell menni, amerre a többi — mondja elégedet­ten. — De ha baj van, sose arra. Az újvárosi kaszinóban, ahol tegnap még a tábori csendörség két szakasza ta­nyázott, első pillantásra alig változott valami. Orosz őr­ség a kapuban, nyüzsgő ka­tonák a folyosón, ez az egész. Minden bútor a he­lyén, az állampolgárok oku­lására szolgáló faliképek is, melyeken bolsevista kéme­ket, szabotőröket, és más árulókat akasztanak fel a csendőrök nagy szakértelem­mel. Hitler képét leverte valaki, Szálasié azonban még ott lóg a falon, sőt, kissé távolabb Francóé is. Meglö­köm Fésűs Járót, te, ezt mégis le kellene szedni, vál­toznak az idők. Fésűs Járó elképed, hogy a fenébe ma­Genf (MTI): A genfi leszerelési értekez­let 325. ülésén, amely ma­gyar idő szerint csütörtök délután tizenöt órakor kez­dődött, Roscsin szovjet kül­dött szovjet határozati ja­vaslatot terjesztett elő a nukleáris fegyverek terjedé­sének betiltására vonatko­zóan. A szovjet javaslat szerint a szerződés megtiltaná, hogy a nukleáris hatalmak akár közvetlen, akár közvetett úton nukleáris fegyvereket- vagy más nukleáris robbanó szerkezeteket továbbítsanak bárkinek. Az atomhatalmak­nak a szerződés ugyanakkor azt is megtiltaná, hogy az atomfegyverek vagy más nukleáris robbanószerkeze­tek feletti ellenőrzést másra átruházzák. A szerződés ja­vasolja, hogy a nukleáris fegyverrel nem rendelkező országok kötelezzék magu­kat: iemondjanak a nukleáris fegyverek, vagy más nuk­leáris robbanószerkezetek gyártásáról, illetve birtoklá­sáról és semmilyen forrásból nem fogadnak el ilyeneket. Roscsin beszédében hang­Kairó (MTI): Mahgub szudáni miniszter- elnök ismerteti^ Nasszer el­nökkel a jemeni konfliktus megoldására vonatkozó ter­vét, amelyet kairói sajtóér­tesülések szerint Fejszál szaudi király jóváhagyott. Az Akhbar úgy tudja, hogy Szudán kész akár egyedül, akár Algériával és Tunéziá­val együtt csapatokat külde­ni Jemenbe az egyiptomi London (MTI): A Kínai Népköztársaság londoni külképviseletén ira­tokat égetnek, ami a diplo­máciai kapcsolatok megsza­kításának előjele — jelenti az AP hírügynökség Lon­donból. A Portland Place-i épület kéményéből megsze- nesedett papírfoszlányok szállnak fel és sűrű, fekete füst gomolyog. A jelenségre radt itt ez a disznó népség, kotorná is őket egyenként lefele, az orosz altiszt azon­ban rászól, ne hadonásszék, hanem álljon becsületesen, ahogy fogságban lévő egyén­hez illik. Alacsony, himlő­helyes arcú, fiatal tiszt lép a szobába, mögötte még vagy hárman. — A parancsnok — súg­ja Fésűs Járó. Köoenye kigombolva, de­rékszíja a kezében, megáll az asztal mögött, végignéz rajtunk. Erős álla van, mé­lyen előrenyúló csontos álla, nem látni tőle a nyakát, or­ra lapos, mint a bokszotoké, szeme nagy, furcsán, gye­rekesen nagy és kíváncsi. Int, egy rangjelzés nélküli egyenruhás férfi — a tol­mács — melléje lép. — Golovkin őrnagy va­gyok — mutatkozik be, — üdvözlöm önöket. Hallottam, hogy önök, zárt kötelékben, felvették a harcot a néme­tekkel. Ez nagyon érdekel minket. Kérem, mondják el pontosan, hol, mikor és ho­gyan történt a dolog. Az egyik tiszt leül, jegy­zetfüzetet vesz elő. Fésűs Járó idegesen nógatja Desőt. — Szólj már valamit, hát ezt te tudod, a te századod­dal történt! súlyozta, hogy a szovjet szer­ződéstervezet kifejezi a Szovjetunió politikai vona­lát, amelynek célja „a nuk­leáris fegyverek terjedésé­nek betiltásával kapcsolatos probléma megoldása és amely a Szovjetunió, a töb­bi szocialista ország és az összes békeszerető nép állha­tatos politikai harcának eredménye a nemzetközi fe­szültség enyhítéséért és az atomháborús veszély felszá­molásáért.”' A szovjet küldött hozzá­fűzte, hogy az előterjesztett szovjet szerződéstervezet mindeddig nem tartalmazza a szerződés betartását biz­tosító nemzetközi ellenőr­zésre vonatkozó cikkelyt. J£ cikkelyről további eszmecse­rék folynak, amelyek célja a szerződés egyeztetett szö­vegének kidolgozása. A csütörtöki ülésen az Egyesült Államok szintén határozati javaslatot terjesz­tett elő, amelynek szövege egyezik a szovjet szerződés- tervezet szövegével. Foster amerikai küldött az amerikai javaslat felolvasása után rö­vid beszédet tartott. erők leváltására. A terv sze­rint «után Jemenbe vala­miennyi politikai irányzat részvételével ügyvezető kor­mány alakulna, amely elő­készítené az ország jövő sorsáról döntő népszavazást. A lap szudáni forrásokra hivatkozva azt írja, hogy Fejszál király megígérte: megszünteti a jemeni mo- narchisták támogatását, ha az egyiptomi csapatok kivonul­nak Jemenből. az épületet körülvevő detek­tívek hívták, fel a külügymi­nisztérium figyelmét. Az angol külügyminiszté­riumhoz érkezett hírek sze­rint egyébként a Pekingben működő angol diplomaták már visszaköltöztek a kül­földi lakónegyedben levő la­kásaikba. Kedd óta az angol kirendeltség és a kínai kor­mány között „semmilyen hivatalos érintkezési forma nem áll fenn.” Deaő tiszteleg, bemutatko­zik, majd oroszul folytatja, elővéve zsebéből a tényváz- latot: tessék, ez hivatalos irat, benne van minden. A tisz­tek kézről kézre adják a pa­pírt, persze, nem értenek be­lőle semmit, végül is a tol­mácsnak adják, az aztán halkan és gyorsan lefordítja az egészet. Golovldn több­ször is bólint, végül kijön az asztal mögül, jobban megnézi Desőt. — Nagyon helyes — mond­ja. — önök tehát már el­kezdték a harcot a fasisz­ták ellen, csak folytatni kell. Híradósak nyomulnak be a szobába, huzaltekercset ci­pelnek, kopácsolnak, a tá­bori telefont szerelik, han­gosabban kell beszélnünk. — Én mondja Géza —or­vos vagyok, nőgyógyász, ké­rem nekem semmi közöm a katonasághoz. — Természetesen — je­lentkezem én is —r az igaz­sághoz híven nekem is kö­zölnöm kell, hogy annál a bizonyos tűzharcnál nem voltam jelen. Én csak teg­nap csatlakoztam Deső fő­hadnagyhoz. Golovkin írt. jelentések a VDK elleni amerikai légiháború három fű irányába történő kiter­jesztéséről közölnek komor beszámolót. A bombázások hevessé­gét, valamint a támadás jelentőségét tekintve a fő­város, Hanoi ellen állandó­suló bevetéseket kell első helyen említenünk. A Ha­noi elleni heves légitáma­dások a múlt év júniusában kezdődtek. Az amerikaiak azóta is gyakran küldték a főváros fölé vadászbombá­zóikat. Eddigi támadásaik azonban — bár belső terü­letek is kaptak találatok — elsősorban a város külső kerületei, a ki- és bevezető utak és vasútvonalak ellen irányultak A mostani tá­madások viszont a központ­tól mindössze két kilomé­terre fekvő hőerőmű, vala­mint a Hanoit kettészelő Vörös folyón átívelő híd lerombolására irányultak. A kompok készen állnak Hanoi erőműje gazdasági és katonai szempontból erő­sen másodrendű szerepet játszik. A főváros energia- szükségletének nagy részét távvezetékeken más erőmű­vektől kapja. A legfonto­sabb nagyüzemeket már egy évvel ezelőtt amúgyis kitelepítették. A híd jelen­tősége már jóval nagyobb, de korántsem akkora, mint az első pillanatra látszik, vagy amilyennek az ameri­kai légikalózok azt feltün­tetni igyekeznek. Igaz, hogy Hanoi nagy hídján — amely 2 kilométer hosszan ível át az itt már roppant viztö- megű Vörös folyón — fut a Hanoit Kínával és rajta ke­resztül a Szovjetunióval, valamint a többi szocialista országgal összekötő vasút­vonal és közút Igaz, hogy ez a híd kapcsolja össze Hanoit ílaiphonggal az or­szág ' egyetlen nemzetközi tengeri kapujával. Sőt a fővárosból a nemzetközi polgári repülőtérre vezető út is ezen a hídon visz át. A híd esetleges lebombázá­sa mindezek ellenére sen) jelentené, hogy a főváros teljesen elszigetelődjék. Harmadik éve folytatják már az amerikaiak pusztító légi háborújukat a VDK el­len. Ennek során vasúti és közúti hidak százait tették tönkre, a forgalom és a szállítások folyamatosságát mégis legfeljebb csak órák­ra tudták megbolygatni. Kompokon, ideiglenes hida­— Jó, majd később, ezek részletkérdések. A lényeg: hol ez ön százada? — Nem tudom — feleli Deső. Nos, van itt elég kato­na. Úgy értem, a nyilaso­kon, csendőrökön kívül, mert ők nem jöhetnek szóba, és persze a sebesültek sem: vál­lalnák önök, hogy beszélnek velük? Deső nagy szemeket me­reszt. — Miről? — Már szervezik az új, demokratikus magyar had­sereget, amely — velünk együtt — harcolni fog a né­metek ellen. Szeretném, ha minél több katona jelentkez­ne ebbe a hadseregbe. Ter­mészetesen nem erőltetünk senkit. De végül is most ar­ról van szó, hogy az önök hazája milyen gyorsan sza­badul fel a náci megszállás alól. És, ezt is közölnöm kell, aki nem jelentkezik, hadi­fogolyként kezeljük. — Én — mondja Deső — semmit sem tudok az új ma­gyar hadseregről. — Hogy-hogy semmit? Hát nem elég, hogy demokrati­kus? És harcolni fog a fa­sizmus ellen? Sorkinak megfeszül a bő­re, fényleni kezd. A sem­mibe volt zuhanóban, a fog­ság bugyraiba, a legrosz- szabba, mely katonát érhet, és íme egyszerre megnyílik a menny, tovább lehet tak­tusra lépni, fegyvert mar­kolni, parancsolni, élelmet felvenni: ez nem kicsiség, kon, szükségátkelőkön, ha lassabban is, de szünet nél­kül áramlanak a népgazda­ság és a honvédelem szá­mára fontos szállítmányok. Hanoinál is — minden es­hetőségre számítva — már egy év óta készenlétben vannak a kompátkelők és a pontonhíd elemek, Sú­lyos kár lenne, ha a hidat bombatalálat érné, de pó­tolhatatlan veszteséget vagy hosszabb időn át fennakadást nem okozna. Jól tudja ezt az ameri­kai hadvezetőség is. Más célja van azzal, hogy mégis erőszakolja a híd elleni tá­madásokat, Hanoi nagy híd­ja a Vörös folyó gátrend­szerére épült. Arra a gát­rendszerre, amely éppen most a nyári trópusi esőzé­sek alkalmával a főváros és környékén élő milliókat védi a pusztító árvíztől. A híd ellenj támadás egyben a gátrendszer bombázását is jelenti. A víz Vietnamban a szó igazi értelmében élet és ha­lál ura. A nyári esőzések­kor pusztító áradásokat okozhat, a téli száraz év­szakban pedig a vízhiány sorvadásra ítélheti az el­árasztásra váró rizsföldeket. Évszázadokon át roppant erőfeszítéssel éppen azért építette ki a nép az egész országot behálózó csatorna és gátrendszert, hogy az felfogja a lezúduló víztö­meget és megőrizze azt a vízben szűkösebb napokra. Gátszakadás — Vietnamban ez borzalmas árvízkatasztró­fát és tömegpusztító éhín­séget jelenthet. A gátok bombázása népirtás A VDK vízhálózatának rendszeres bombázását az amerikaiak már tavaly el­kezdték. Magam is hét olyan megyében jártam Észak-Vietnamban, ahol ilyen pusztítások voltak. Jártam például a Tonkini- öböl partján fekvő HoDong városkánál. A parasztok itt igen nagy munkával és költ­séggel három kilométeres töltést építettek, hogy elzár­ják a sós tengervíz beáram­lását egy 2000 hektáros rizsföldre. A töltés közelé­ben semmilyen más objek­tum nincs. Az amerikaiak bombákkal és levegő-föld rakétákkal súlyos támadást intéztek a töltés ellen. Százméteres gátszakadást okoztak és ottlétemkor már 1200 hektárnyi rizsvetésre nem is szabadna soká latol­gatni, hátha visszaszívja az orosz tiszt. — Főhadnagy úr, tisztelet­tel — mondja, és nyálzik izgalmában akármilyen hadsereg, de hadsereg... hát csak nem akar kivitetni minket a főhadnagy úr, er­dőt irtani? Golovkin az óráját nézi. — Nos? — kérdi, majd odalép Desőhöz. — Azt hi­szem, egy lövész századot össze lehetne verbuválni az itteni katonákból. Szeretném, ha ön lenne a parancsnok. Várakozókig áll, szeretné már hallani az igent, sok a dolga, s összehúzott sze­mén látszik, kicsit bosszant­ja is, hogy ajánlatán —épp csak kiszabadulva a bunker­ből — nem kapunk rajta. Deső azonban, mint mindig most is okoskodik: ahelyett, hogy majd a körülmények­kel s önmagával alkudozna, itt akar alkudni, ahol nem lehet. — Többet — kérdi, aggo­dalmas képpel — nem le­het tudni erről az új had­seregről? Például, hogy... ka­tonailag és politikailag ki­nek van alárendelve? — Katonailag természete­sen hozzánk tartoznak. Gon­dolom, ezt ön is magától értetődőnek tartja: egy most alakuló, kis hadsereg nem fog önállóan operálni a mi frontunkon. — Igen, de milyen magyar hatóság rendelkezései sze­rint szerveződik ez a had­sereg? (Folytatjuk) zúdult a sós víg. A gátsza­kadás eltömésére a falvak-' ból kiszaladó parasztokat szintén támadták az ameri­kai repülőgépek. A példá­kat sorolhatnám. Hanoinál a megduzzadt Vörös folyó gátján előidé­zett esetleges gátszakadás ezeknél sokkal súlyosabb következményekkel járna. A főváros egyes részei a folyó szintjénél mélyebben fek­szenek. Nincs kizárva, hogy éppen Vietnam példája le­begett ama nemzetközi jog­alkotók szeme előtt, akik törvénybe foglalták: Meg­duzzadt folyók gátjainak bombázása, a népirtás bű­nét is magába foglaló leg­súlyosabb háborús bűntett­nek tekintendő! A befeketített sáv Az Észak-Vietnam elleni háború kiterjesz'ésének második iránya; a VDK és Kína közötti határvidék. Ez a körzet — a kínai határtól délre húzódó mintegy 20— 30 kilométer széles sáv — az amerikaiak katonai tér­képein sötétre vonalazottan szerepelt és nemcsak a bombázások, hanem a be­repülések előtt is tiltott volt A tilalom feloldását a Pentagon most azzal „indo­kolja”, hogy a határroenti Lang Son vasútállomásán érkeznek Vietnamba a se­gélyszállítmányok a Szovjet­unióból és a többi szocialis­ta országból. A határmenti célok támadása közben azonban amerikai gépek mind gyakrabban „tévednek át” kínai területre. Nem ritka eset, — mint legutóbb is — hogy berepült gépeket a kínai légvédelem tüze tesz ártalmatlanná. Az amerikai légi háború Kínéig történt kiterjesztése érthe­tően nagy nyugtalanságot kelt az amerikai közvéle­ményben ; tekintélyes po­litikusok egész sora adott kifejezést aggodalmának. Az eszkaláció harmadik iránya az Észak és Dél- Vietnamot elválasztó fegy­vermentes övezet A leg­utóbbi napokban az ameri­kaiak ismételten B—52-es szuperbombázókkal támad­ták a fegyvermentes övezet északi részét. Úgy tűnhetik, hogy ama nagyon súlyos agresszió egészéhez képest, amit az amerikaiak Viet­namban elkövetnek, vala­mint ahhoz képest hogy ta­vasszal az amerikaiak tíz­ezer tengerészgyalogossal és harckocsikkal egy ízben már be is hatoltak az öve­zet déli részébe, a demili- tarizálj zóna északi felének szőnyegbombázása elenyé­sző, és legfeljebb csak jogi jelentősége van. Sajnos ez nincs így, E lépéssel gya­korlatilag megszűnt az Észak- é* Dél-Vietnam kö­zötti semleges zóna és a Dél-Vietnamban harcoló, hovatovább félmilliós had­sereget mindössze egy kes­keny folyó választja el Észak-Vietnamtól. Sok nyu­gati, köztük több amerikai politikus nyíltan kimondja: ez a lépés előjátéka lehet egy Észak-Vietnam elleni szárazföldi támadásnak. Utalnak arra, hogy ameri­kai katonai vezetők már hosszabb ideje mérlegelik, sőt tervezik Észak-Vietnam déli körzeteinek elözönlését. Nem lehet »,tárgyalóasztalhoz bombázni!“ A háború e három irány­ba történő kiterjesztésének van egy közös általános jel­lemzője: az amerikai had­vezetőség nem adta fel azt a rögeszméjét, hogy a bom­bázások fokozásával sikerül­ni fog megtörni a vietnami nép ellenállását. Pedig a háború eddigi tapasztalatai többszörösen is bebizonyí­tották : az amerikaiak min­den ilyen irányú erőfeszíté­se hiábavaló. Vietnam né­pét soha nem fogják „a tárgyalóasztalhoz bombáz­ni”. A háború befejezésének egyedüli útja: felhagyni az agresszióval és ennek első lépéseként beszüntetni Észak-Vietnam bombázását Dobozy Imre: Útra lehel Kezdeni (Regény) 39. Szudáni terv Jemenre Iratokat égetnek Kína londoni külképviseletén

Next

/
Thumbnails
Contents