Kelet-Magyarország, 1967. augusztus (24. évfolyam, 179-205. szám)

1967-08-23 / 198. szám

A három követelmény A közelmúltban leváltot­tak egy gazdasági vezetőt. Pedig előélete becsületes, év­tizedek óta végez társadal­mi munkát, megszerezte az egyetemi diplomát is. Csak vezetni nem tudott- Furcsa a képlet: politikai és szak­mai felkészültsége látszólag megfelelő volt, de az. embe­rek között mégis felkészü­letlennek találtatott. Bizal­matlanság, elzárkózás jelle­mezte, a segítőkész vélemg^ nyékét figyelmen kívül hagy­ta, elhamarkodott döntése­ket hozott: ez volt a mér­leg nehezebb felében. A pél­da tehát azt mutatja; pgltt tikai tisztesség, szakmai fel­készültség adott esetben mit sem ér, ha a vezető rosszul vezet™ Szocialista módon vezetni, — ma már ennek a fogalom­nak is története van. A gaz­daságirányítás reformjának első tavaszán, a jövő év márciusában lesz húsz esz­tendeje, hogy a bankok és vállalatok után államosítot­tuk a száz főnél többet fog­lalkoztató nagyüzemeket fs, eltikre pedig harcokban ki­próbált. szakmájukhoz értő munkásemberek kerültek. Nem sokkal később új útra lépett a magyar mezőgazda­ság, a szövetkezet; kollektí­vák éjére becsületes, de kis­üzemi vagy földmunkás ta­pasztalatokkal rendelkező pa- rasztemberket választottak. Ha az újonnan elismert ve­zetők esak azt mondták: „Fogjuk meg emberek a munka nehezét", százak és ezrek váltak hasonlóvá a népmesék hőseihez. Később bonyolódni kezd­tek a gazdasági viszonyok. A mennyiségi igény fokozato­san a választék iránti köve­telménnyel bővült, szükség szerint tért nyert a csín, a használhatóság vizsgálata, s nem volt közömbös a rá­fordítás mértéke, a korszerű­ség színvonala sem. Már ke­vesebbet ért a „hórykk”- stilus. követelőzni kezdett az összehasonlító gazdasági elemzés, a statisztika, a kor­szerű üzemszervezés. Meg­jelent a Minisztertanács 1021-es rendelete, amely ké­pesítéshez kötött sok veze­tői munkakört. Ezekben a hónapokban is­mét sok szó esik a korszerű vezetés tudományáról. A kor­szerű vezeitő... De milyen ;s lesz az? Kezdjük ott, hogy a vezetők túlnyomó többsége nem lesz új, de megedződ­ve, mint korszerűbb ismere­tek, tapasztalatok birtokában Várja az új feladatokat. Hi­szen a két szocialista évti­zed zömében felkészült, rá­termett, kulturált kádereket nevelt. Eleget tudnak tenni — az új követelmények kö­zött is — a párt Politikai Bizottsága által nemrégen hozott határozatnak: hűsé­gük, gyakorlati tapasztala­tuk, áttekintő képességükéi emberismeretük együtt teszi őket alkalmassá a megnöve- kedett feladatokra. Az említett párthatározat, a kádermunkáról, a sze­mélyzet; munkáról, e terü­let politikai ellenőrzéséről és fejlesztéséről intézkedik. Azf célozza, hogy a gazdaságirá­nyítás reformjának beveze­tésekor, a fokozott követel­ményeknek kellő önállóság­gal cselekedve eleget tud­nak tenni a vezetők: a reá­juk bízott társadalmi va­donnal és a vagyont gya­rapító emberek munkájával, alkotó szándékával hatéko­nyan gazdálkodjanak. Az új gazdasági mechanizmus az imént említett hármas követelményt sürgeti az élet minden szintjén. Mert egy- személyben dönthet és dönt is a gazdasági vezető. De az önállósággal szabad teret ka­pott vezető akkor dolgozik jól, intézkedéseit akkor kí­séri elismerés, ha azok vál­lalati és népgazdasági érde­kek szempontjából eredmé­nyesek, ha kivívják a párt és szakszervezetek helyeslését, s döntéseiben sűrítve ptt ta­lálható a dolgozók többsé­gének tapasztalata, igenlése, A kádermunkáról szóló párthatározat ilyen és ha­sonló gondolatokat tartal­maz. Rendelkezik a minősí­tésekről, az iskoláztatásról, az új káderek neveléséről is. Az előttünk álló időszakban helyi pártszervek és alap- szervezeti taggyűlések érté­kelik és vitatják tovább a sokrétű feladatokat. A helyi önállóság növekedésével pár­huzamosan egyre több irá­nyítási és beleszólási jogot kapnak a városi, járási és kerületi pártbizottságok. Megmozdul majd a? állami apparátus is, hogy a sze­mélyzeti munkában min­denütt érvényre jusson a po­litikai, a szakmai és veze­tés; erények hármas szabá­lya. Ezzel párhuzamosan ke­rül tető alá az új Munka Törvénykönyve, amely le­dönt sok — vezető cselek­vését bénító — korlátot, ám ezzel együtt megfogalmazza a szakszervezetek érdekvé­delmi és vétójogát is! Nem lesz abszolút határ­vonal vagy választóvíz az 1968-as év glső napja, De attól kezdve vizsgázni kezd a sokoldalúan felkészüli ve­zető, s az őt segítő, vele egy „mechanizmusban” élő, irányító szarv és termelő kollektíva. A vezető § az ál­tala irányított, illetve he­lyes terveiben őt támogató közösség, az önállóságot je­lentő nagykorúság küszöbé­re lép, hogy az egyéni és társadalmi érdekeket össze­hangolva gyorsítsa a gazda­ság fejlődését, az emberek boldogulását. Történelmileg ismét magasabb fokon foly­tatódik a szocialista építés munkája. Megnyugtató és sokat mondó az a tény, hogy a kádermunkáról szóló párt- határozat egyik folyamatos következménye a reformról szóló alaphatározatnak. Az előre tett lépést itt is a kommunisták kezdeményez­ték, elsősorban tehát a párt­tagság fórumain vitatják meg a gazdasági vezetés to­vább; javításának helyi fela­datait is. A végleges bizo­nyítvány pedig már — a kö­vetkező években ír*- esak az együttes munka gyümölcse lehet. •Juratus László .........*.............................- 1 .............................. 1 . ■11» ■ i ■ 6z építészeti összhang sem mellékes A második otthon népségéért — Baklalórántházán Ez a gépjavító sokkal szebb, mint a gépjavítók általában. Nemrég építettéi;, hiszen egy éve sem üzemel, s Játszik, nemcsak valamid lyen épület volt a lényeges, hanem a szépség, az építé­szeti összhang, a környezet is. Akkor mégis voltak, akik nem akarták otthagyni a pyfrmadai műhelyeket. Pe­dig azok — az igazgató sze­rint — putrik voltak a mostanihoz képest. Miért? Nyírmada 13—14 kilométer­re van Baktalórántházától, s nem könnyű naponta megtenni ezt az utat. Igaz, ehhez némiképp az AKÖV is hozzájárult. Műszak után a műúton harminc meg negyven ember várakozik. Stoppolja az autókat, s ha szerencséjük van, hgma- rabb hazaérnek, mint vm nattaL Vonat délután két és fél órával a műszak vége Után indul. Busz kellene. S a gépja­vító igényével nincsen egye­dül, hiszen a szakiskolába meg a gimnáziumba is so­kan járnak már Nyírmadá- r-ól. Utas lenne, ezt a NEB- vizsgálat is megállapította, amelyet nemrég folytattak le. Persze, később átok is át­jöttek, akik kezdetben Nyírmadán akartak marad­ni. Más jobb körülményes között dolgozni, és itt nem­csak 40—50 embernek van helye, hanem több mint kétszáznak. Nyírmadán egy mosdótál jelentette — az irodán — a szociális ellátást. Aki tisz­tálkodni akart, előbb haza kellett mennie a földes mű­helyekből. Baktalőrántházán? Aligha van még ilyen korszerűen ellátott gépjavító másik a megyében. (Több helyen most építkeznek.) Az ebédlő a legszebb. A bejáratnál két helyiségben négy mosdókagyló, kézmo­sásra. Más kérdés, hogy csak húrom csapból jön a víz, a negyedikből hiányzik az elfordítható fogantyú, — elromlott, s ilyen „fontos” alkatrészt csak Pester le­het s?ere?ni. Az ebédlőben színes, mű­anyag tetejű asztajok sora­koznak, a hozzájuk való Világos székekkel. Egyszer­re 60—70 ember tud meg­ebédelni. Ez máris kevés, és bizony gondot okoz néha a torlódás. Az ebéd olcsó, a dolgozó­nak öt forintot sem kell fi­zetnie, mert a vállalat egy- ötvenet megtérít. Gondolná ÓZ ember, ha jó is az az ebéd, (és jó, nincs rá pa­nasz,) meg ojeső is, akkor szinte mindenki él a lehe­tőséggel. De nem így van. Akadnak még, s nem is ke­vesen, akik otthonról ho­zott száraz koszton élnek, szalonnáznak, keserítik a gyomrukat, ahelyett, hogy főtt ételt ennének. Miért? Megszokásból? Nem anyag; kérdés, az biztos. A gépjavító dolgozóinak öltözője olyan, hogy egyes pesti üzemek is megirigyel­nék. Ezt — tekintve, hogy a jelenlegi dolgozók közül nem egy-kettő járt már a fővárosban, — sokan tudják Baktajórántházán. De azt is tudják, hogy jobban rend­ben kellene tartani. Saját gyártmányú ■ hamu­tartók figyelmeztetnek: itt Válam;t tettek az emberek nevelése érdekében. Mert tenni kellett, hiszen meg kell tanítani a? embereket, mit jelent közösségben élni, a környezetet maguknak meghecsülní- A munkahe­lyet, a második otthont. Hogy később mindenki megbecsüli majd ezt az üzemet, az is mutatja, hogy kívülről máris inkább ker­tészetnek látszik, mint gép­javítónak. (Ez nem baj, ha­nem eredmény.) Az út és a kerítés közötti szakaszt ak­kor erdősítették, amikor még az üzem készen sem volt. Denn igazán szép a kert! A rózsatövek beoltásra vár­nak, másutt is sok mun­káról vallanak a virág­ágyak. Ifátul, ahol a gépek állanak. Oft is fásították, egyenes fasorokat húztak a térbe. Szép ez az üzem, s ezt nagyon kevés szabolcsi vál­lalat mondhatja el a tele­péről. Szép és kényelmes, s egy kies;; előbbre is mutat: nem telhet el sok idő, s másutt ;s ilyen környezet­ben dolgozhatnak, csak akarni kell. Kun István A zok, akik a Dunában úszkálnak, azok, akik a Balaton hűs hullámaiban lubickolnak, azok, akik le­függönyözött szobában, ven­tillátor mellett üldögélnek, gondoljanak azokra, akik a legmelegebb napokon is helytálltak, nem törődve az­zal, hogy hány fokot mutat a hőmérő. Tóházi Ottó; a Ligetben kerestük fel, a munkahe­lyén: egy pádon üldögélt, összebújva Gizikével, szoro­san, szerelmesen. Már a lát­ványtól melegem lett. — Jó estét, szaki! — mondtam kókadozva. — A Hirharsenától jöttem. Nem hallotta. Éppen csókolózott. Gizikén csak egy könnyű kis strandruha volt, mély kivá­gással. Valósággal remegett körülötte a levegő. — Mondom, jó estét... Tóházi szaki abbahagyta Gizikét, kérdőn rám nézett. Homloka úgy ragyogott, mintha kifényesítették vpl- ne. — Phüestét.„ — felélte lihegve. — A Hirharsonától jöt­AZ ELLÁTÁS FONTOS RÉSZE: jó ivóvíz, ipari víz Fejlesztés 20 éves piogtom szeiint A NER megvizsgálta a megyében az ivó- és ipari vízellátás fejlesztésére for­dított beruházások haté­konyságát. Szabolcs-Szat- már ivó- és ipari vízellá­tása a megyei tanács vb. által jóváhagyott 20 éves távlati program szerint tör­ténik. Százhatvannégy- millió ivóvízre E program 1963—70 kö­között 34 község ivóvízel­látásét 164,5 millió forintos költséggel irányozza elő. Eb­ből eddig Szamostatárfal- Ván, GÚV'án, Yen csellón vízmű épült, elkészült a hálózat és működik. Tisza- vasváriban, Rakamazon, Jé- kén és Vásárosnamény- ban próbaüzemelések foly­nak. Nyírbátorban és Tiszátokon végzik a hálózat építését, Mátészalkán és Kisvárdán az ivóvíztársu­lat létrehozásán és a mű­szaki tervek készítésén munkálkodnak. Nyíregyházán a ki nein elégített lakossági, de főleg üzemi vízigények hátrál­tatták a város fejlődését, Az ipartelepítésre kijelölt déü ipar tértiét kommunális vízellátása hálózatfejlesz­tés hiányában ma sincs biz­tosítva, A sütőipari kombi­nát létesítése emiatt is ké­sik. A városi vízmű­nél a hálózatfejlesztés nincs összhangban a közműfejlesztéssel- A há­lózatfejlesztés alkalomsze­rűen történik. Ebből követ­kezik, hogy a vízműkapa­citás kihasználása még nem teljes. A közgégj vízművek a legipdokaltabb vízigénye­ket kielégítik. A városi víz­mű először a konzervgyár, alma tájoló gondján segített. Ugyanakkor a Bújtos és a Guszev lakótelep és a Ság- vári telep ivóvízzel való el­látása a legmostohább volt. Emiatt a lakosság részéről sok volt a panasz. Mpst ezen is segítenek. Ez évben a Bújtos egy részén és a Quszey lakótelepen a? ipar igényeivel összefüggően megoldódik a közműves vízellátás, melynek a mun­kálatait most végzik. Nem olcsó a viz Gondosan kell gazdálkodni vele. A Nyíregyházi Víz- és Csatornamű Vállalatnál egy köbméter víz termelési költsége 3,41 forint. Eladási ára az ipar számára köb­méterenként 6, míg a la­kosságnak 1 forint. Az ipar részére megállapított ár­rendszer arra ösztönzi a vállalatokat, hogy minél gazdaságosabban használ­ják fel a vizet. Az igénybe vett nagy mennyiségű víz a termelés; költségek között jelentős hányadot képvisel, így ennek csökkentése a f azdaságo-sságot segíti elő. rdeke a vállalatoknak a vízigénybevétel csökken­tése, s e vízmennyiség több­szöri vagy több helyen tör­ténő hűtése, saját vízháló­zat kiépítése. Ipari vízmű épül Nyíregyházán ? Nyíregyházán ipari vízel­látó mű építésének a gon­dolata merült fel. Ennek érdekében a város már tett intézkedéseket. Az ipartele­pítés igényeinek megfelelő­en a város déli részén jelöl­tek ki területet. A déli Ipartelep számára közmű­vesített tanulmánytervet ké­szít a MEEYEPTEIiV, amelynek fontos része az ipari vízellátás biztosítása. E készülő tanulmány­terv szerint a déli ipartelep mellett elhaladó VIJI. számú csatorna víz­gyűjtőjének felszíni vizét, vísgyűjfésré alkalmas he­lyen kiválasztott tározók­ban kívánják felfogni, ille­tőleg olyan módon kiegyen­líteni, hogy az az ipari üzemek számára naponta 6—10 ezer köbméter vizet szolgáltasson, Ez a megol­dás korszerű és a távlatok­ban is megfelelő. A város ívóvízmüvé­nek az indokolatlan ipari használattól való teher­mentesítését a belső háló- zet fejlesztésével ég a víz­igények növekedésével fo­lyamatosan oldják mag, az az elképzelés, hogy a váro­si vízmű a lakosság igénye­in túl csuk a kommunális iparok és intézmények igé­nyeit elégítse ki. Olyanokét, mint a konzervgyár, sütő­üzem, iskola, kórház stb. Az iparivíz-igényes üzeme­ket — városrendezési szem­pontból is — a déli iparte­lepre kívánják áthelyezni <f k.) tem... Olvasóink kiváncsiak, mit csinálnak ilyenkor a szerelmesek? ' — Hát kérem... Nekünk mindegy, tél vagy nyár... — Hány fok lehet? — Giziké közelében van vagy nyolcvan fok... — És mit cginál most? — Csókolózom. Valakinek ezt is meg kell csinálni, kérem. Én is szívesen für rödnék a Balatonban, de hát első a kötelesség... , — Meddig lesz még itt? — Nem sokáig. Kapuzá­rásra haza keli kísérnem a kislányt. A következő pillanatban már ismét Gizikéhez si­mult. Szé (felegye távoztam. Ha még egy percig ott ma­radok, és nénem őket: el­ájulok™ A Ligetből egyenesen a Bámexbumfértba mentem. Az épület már tejesen sötét volt, csak a raktárban láttam némi világosságot... Mintha egy zseblámpa fé­nye lenne. Benyitottam. Egy verejtékező férfi állt előt­tem, csíkos trikóban, fekete álarcban, vállán óriási ba­tyu. — Jó estét, jó estét! — köszöntöttem. — Nincs melege? — De nagyon meleg van. Amikor meghallottam a lépteit, még jobban mele­gem lett... — Nem meleg az az ál­arc? — Nagyon meleg, de nem vehetem le. Munkavédelmi okból... — Hány fok lehet itt? « Száznyolcvan, százki­lencven.„ — A batyu is nehéz...-Tr Nehéz, nehéz, "de mit csináljak? Nem bízhatom másra! — Nem irigy!; azokat, akik most a Balatonban fü- rödnék? — De nagyon... — sóhaj­tott fel az illető, megtöröí- ve az arcát. — Szabad a nevét? — Minek az, kérem? — szabadkozott a kartárs. — Minek az én nevemet ki­írni az újságba? Micsoda szerénység! Amikor elbúcsúztam tőle, úgy futott, mintha puská­ból lőtték volna ki. Ilyen melegben futni! Szörnyű melege lehetett, de helyt­állt, illetve helytfutott. Ezek ut.án hazamentem, és önmagámtól kérdeztem meg: — Mondd, hogyan tudsz ilyen melegben humoros dolgokat kitalálni? — Nem ugrok be provo- katív kérdéseknek — felel­tem ingerülten, és fejest ugrottam a fürdőkád vizé­be. Épül az ABC-árnház a nyíregyházi Kossuth téren- (Hammel felv-í Mikes György; Nyári riport

Next

/
Thumbnails
Contents