Kelet-Magyarország, 1967. augusztus (24. évfolyam, 179-205. szám)

1967-08-20 / 196. szám

ARANY BETŰK A MÁRVÁNYTÁBLÁN Kékesdi Gyula: Reform és nemzeti egység tr gy nép és nemzet éle- _ tében el sem képzel­hető nemesebb, magaszto- sabb cél, mint minden erőt összefogva, közösen munkál­kodni a közös boldogulá­sért. Történelmünk során jó néhány kísérlet történt már nemzeti erőink össze­fogására, egységes cselek­vésre. Hol szabadságharcok tüze tette próbára az össze­fogást, hol pedig gazdasági és kulturális vállalkozások, de a múltban soha nem si­került valódi nemzeti egysé­get teremteni. Osztálytársadalomban el- kepzelhetetlen a tartós nem­zeti egység. Egy-egy tetsze­tős eszme, vagy közös meg­próbáltatás ideig-óráig talán eltet} a csalóka illúziót. A látszat mögött azonban ha­mar kirajzolódnak a külön­féle érdekek és utak. A tő­kés soha sem tűrhet maga előtt olyan célt, soha nem akarhat olyan világot, mint a proletár, a földek urait semmiféle erő nem tarthat­ja egy úton a kisemmizet­tekkel. Az érdekek s az utak különbözősége hajdani történelmünk legszebb pil­lanataiban is megtörte az összefogás szándékát és ke­rékkötője lett a legnemesebb próbálkozásoknak. jYÍ i a szocializmus fel­1Ti építésén fáradozó szerencsés nemzedék va­gyunk. Szerencsések még akkor is, ha az utat, mely mai nagy vállalkozásainkig elvitt, számtalan próbatétel és botlás szegélyezte. Sze­rencsések, mert olyan esz­mék, olyan célok hordozói vagyunk, melyek a sok há­nyattatás után végre alkal­masnak bizonyultak a hőn áhított nemzeti egység megteremtésére. S hogy ez mennyire így van, az szánté lemérhető lázas napjaink­ban, amikor nemzetünk, né­pünk figyelme, erőfeszítése arra összpontosul, hogy to­vább lépjünk a boldogulás útján, megvalósítsuk az új energiákat felszabadító gaz­dasági reformokat, a gaz­dasági élet irányításának új rendjét. S nem kis öröm, hogy e nagy vállalkozás kö­rül ott sorakozik minden progresszív erő, tudva azt, hogy a nagy tett valóra váltása egységünk próbakö­ve is, s ezen a próbán jele­sül kell helyt állpia a mun­ka tisztességét őrző minden hazánkfiának. Hogyan alakult ez az egy­ség, hogyan fogott mindin­kább össze az emberekben, osztályokban elosztott ener­gia, válaszfalakat nem is­merő közös nemzeti érővé? A történelmi út, melyet 1945 óta megtettünk, is­mert. Nincs szükség ismétel­getésre, arra, hogy a ke­mény harc minden ütköze­tét felidézzük, hosszan tű­nődve a győzelmeken, meg­torpanásokon. Elég csak annyi, hogy a küzdelem nem csupán sikereket tar­togatott az új világ építői számára, s egy-egy megnyert csata még nem jelentett teljes győzelmet Az államo­sított gyár, vagy a később szervezett termelőszövetke­zetek nem lettek egycsapás- ra a munkások, a parasztok otthonai. A birtokbavétel csak az első lépés volt, a lehetőség arra, hogy dolgo­zó népünk az új hazában, mint tulajdon világában berendezkedjék. A szocia­lista tartalmú, kulturális fel­lendülés, a tanulás, az isko­lák kapuinak szélesre nyi­tása, az olcsó színház, mozi és könyv, a nézetek össze- igazításán fáradozó politikai nevelés, agitáció, egyszóval a közkinccsé tett kultúra nem teremtette meg egycsapás- ra art az emelkedett szel­lemiséget, a műveltségnek azt a minőségét, a gondola­toknak, a céloknak és a vá­gyaknak azt az egyöntetűsé­gét, mely nélkül szocialista nemzeti egység elképzelhe­tetlen. IT ogyan történhetett ■ mégis, hogy most, napjainkban mindinkább va­lóság lesz a nemzet egysége? S mi a biztosíték arra, hogy ez az egység olyan tartós és olyan szilárd, mely a boldogulás útját jelentő gazdasági reformoknak biz­tos alapul szolgálhat. Az el­ső kérdésre megadja a vá­laszt az a tíz esztendős kö­vetkezetes, felelős, nyugodt, túlzásoktól mentes politika, melyet az MSZMP kidolgo­zott és azóta is következe­tesen folytat. Az a politika, mely nem szavakban adta a dolgozó nép birtokába a gyárat, a földet, a tudo­mányt, a művészet eszkö­zeivel való alkotás örömét, hanem a tettek lehetőségé­vel együtt megadta a gazda önérzetét is. Az a politika, mely nem dic^ékedett, nem Ígért, nem festett ábrándké­peket, hanem őszintén meg­mondta, hogy a közös célt csak temérdek munkával, erőfeszítéssel lehet elérni. Az a politika, mely nem rejti véka alá, hogy még ma is sok a baj, a gond, — s néhány vezető, ha lelkét odaadja, nem képes megbir­kózni vele, hiszen a mi ten­nivalóink olyan nagyok, hogy csak az egész nép összefogott ereje bírhat meg velük. Mai izmosodó egy­ségünk magyarázata az a politika, mely közösen gon­dolkodni és tervezni hívott, munka közben próbálta ki mi a jó, és ml a rossz, s a rosszat mindig volt ereje elutasítani. Az a politika, mely szabad teret nyitott a szellemi munkánál!, a tudo­mánynak, hogy alkotó mó­TUDÓSÍTÁS A TUDÓSÍTÓRÓL — A M-adísz-ban tevé­kenykedtem Baktalóránthá- zán. Annak idején, 1949-ben fiatalos hévvel kerestük és bíráltuk azt, ami vélemé­nyünk szerint nem volt ösz- szeegyeztethető népi demok­ráciánkkal. A Madisz szer­vezetben többször szóvátet- tük, hogy a Baktalóránthá- za melletti vasúti megállót még mindig Majláth-tolep- nek hívják, holott Majláth a környék egyik grófja és föld- birtokosa volt. A megállót is neki építette a vasút Hasz­talan jelen tgeiésünk után megírtam ezt a megyei lap­nak és a MÁV rövidesen Li­gettanya megállóra változ­tatta. Ez volt az első leve­lem, amit lapszerkesrtóség- nek írtam — emlékezik vissza Kricsfalussy Béla, la­punk baktalórántházi tár­sadalmi tudósítója. Azóta 18 év telt el, hogy az akkori Néplap leközölte Kricsfalussy Béla első leve­lét Csak az időt tudjuk években kimutatni, amióta tudósítónk, de leveleinek számát nem, csupán annyit, hogy sok ezerre rúg. Nincs olyan hét, amikor a lapban két-három írást ne talál­nánk Kricsfalussy aláírással. — Jólesett az első íráso­mat olvasni, de még büsz­kébb voltam az eredmény­re, amit a lapon keresztül el­értünk. Ez a siker egy belső hajtóerőt adott nekem, hogy keressem az újság számára az érdekes témákat Ami ál­talában érdekli az embere­ket, az engem is érdekel. A sporttól a termelőszövetke­zeti gazdálkodásig, az okta­tástól az egészségügyig min­denről írok. "é" Kricsfalussy Béla főfoglal­kozása egészségőr a járási tanácson, de tagja a Haza­fias Népfront járási elnök­ségének, felügyelő bizottsági tag a földművesszövetkezet­nél, tevékenykedik az MHS- ben és nem utolsó sorban rendszeres tudósítója a lap­nak. — Korábban úgy gondol­tam, hogy valami hobby a tu­dósítói munka. Igaz, szenve­dély kell hozzá, de ennél több, ha nem mondok na­gyot, politikai munkának ér­zem. dón, merészen szólhasson bele az élet formálásába, se­gítve a jót, — leleplezve — elsimítva a rosszat. Az a politika, amely párbeszédet kezdeményezett közös dol­gainkról mely szenvedélyes vitákra szólította fel a nem­zetet, közös gondjaink meg­beszélésére. A vita közben észrevétlenül bontakozott ki az a magas erkölcsi felelős­ség és erkölcsi szilárdság, mely a régi erkölcs, a légi nézetek visszahúzó erejével, a szocialista, a közösségi ember felelősségtudatát, ha­tározottságát állította szem­be. S ez a felelősségtudat olyan tőke, mely már a jö­vőnek is kamatozik, s amely mostani nagy terveink si­kerét a közös útra lelt nemzet nevében garantálja. Ez a közös értékké nőtt fe­lelősségtudat dolgozta ki a gazdaságirányítás új reform­ját, bírálta el az elgondolá­sokat, győzött meg mind­annyiunkat arról, hogy az elképzelések jók, a közösség érdekében valók. Ezért tö­rekszik napról napra a gaz­daságirányítás új rendje mellett az akarati és az érzelmi egység, ezért támo­gatja a nemzet teljes súlyá­val a reformokat. Akarja a munkás, mert szabadabb, frissebb lesz az élet. Akarja a paraszt, mert megszabadul földhöz szorító gondjaitól, tágas táblákon teremthet olyan mezőgazdasági kultú­rát, olyan gazdasági és kul­turális létet, amelyről ré­gebben álmodni sem mert volna. Akarják az értelmi­ségiek, mert az új rend az alkotásra, a vállalkozásokra, a világ arcának okos átfor­málására ösztönöz, nem szab­va gátat a talentumnak, a teremtő képzeletnek. T1 ervek és tettek dől- gában ma már nincs nálunk ellentét, nincs ellen­tétes érdek dolgozó népünk fiai között. S amint az egység mindinkább megmu­tatkozik az új irányítási rend kialakítása közben, már az is tapasztalható, hogy 8 nagy vállalkozás nemcsak próbája, de további serken­tője, alakítója lesz nemcsal! a célok és tettek, de a kul­túra és az erkölcs mindin­kább izmosodó egységének is. Csak azt ne felejtsük egy pillanatig sem, hogy a gazdasági reformok megva­lósítása forradalmi tett, szo­cialista forradalmunk szerves része. S ezt nem lehet lan­gyosan, óvatoskodva vívni. Kell, hogy a munkánknak tüze és heve legyen. Az új gazdasági rend megteremté­sét célzó tettekben fényesen kell megmutatkoznia az egy­séges nemzet életrevalóságá­nak, merészségének, vállal­kozó kedvének is. A címzett 65 OOO-szer a megyei tanács HETVENÖT ÉVE áll a mai Beloiannisz téren az Alpári Gyula tervezte reprezentatív, eklektikus stílusú, szép épü­let. Két évtizede már, a szo­cialista államigazgatás sza- bolcs-szatmári legfőbb szer­ve: a megyei tanács székhe­lye. Egy megye, a mi megyénk legfőbb mai gondjai futnak itt össze, s alapozzák, alakít­ják az ország legtávolabbi részének jövőjét, holnapját. „A tanácsol!: biztosítják a dolgozók tevékeny részvéte­lét, kezdeményezését, és el­lenőrzését az államhatalom helyi gyakorlásában” — hangzik az alkotmányból vett idézet, amely fekete márványtáblán, arany betűk­kel fő helyen áll a megyei tanácson. Közel hatvanötezer ügy­irat érkezett az elmúlt év­ben, amelyeken a címzésen ott szerepelt: a megyei ta­nács. A feladók közületek és magánemberek egyaránt. Az intézkedések nem késleked­tek, a sok ezer ügyiratból mindössze 1,3 százalék volt olyan, amelyben harminc napon túl született döntés. És, hogy nem akármilyen, hanem a tanácshoz fordulók megelégedésére is, bizonyít­ja, hogy a tanácsi határoza­tok általában mintegy 3-t­3,5 százalékát találja sérel­mesnek az ügyfél, s a felleb­bezéseknek a fele megalapo­zott. PERSZE A HARMINC na­pon túl intézett ügyek kö­zött van néhány különleges is. Mint például Nyíregyhá­zán az egyik Vécsey úti la­kástulajdonos ügye. A jog­szabály szerint az első fokú hatóság kötelezte a telkén álló másik ház tatarozására, artielyet KIK-lakásként má­sok béreltek. A telek ugyan­is olyan kicsi volt, hogy csak természetben oszthat­ták meg — még 1938-ban —, telekkönyvileg nem. A jog­szabály szerint, mint telek- tulajdonos felelős mindkét ház állagáért. A megyei ta­nács közbenjárására tettek pontot az ügy végére, az Ingatlankezelő Vállalat vé­gezte el a tatarozást. Vagy egy másik panasz során, ami­kor a sóstói telektulajdonos frissen vásárolt, az OTP-nél még csak részben kifizetett telkének mintegy 50 négy­szögölén utat építettek. A jogszabály szerint, az útépí­tés céljára igénybe vett terü­let nem haladja meg a száz négyszögölet, nem fizetnek érte kártérítést, Az adott esetben szintén a megyei ta­nács közbenjárására, a kü­lönleges helyzet miatt mégis kárpótolták a tulajdonost, úgy alakították ki a telket, hogy a vevő ne károsodjon. Mindezeket — s niég né­hány másik esetet is — kü­lönlegességként mondtak el, amikor a jogszabályok al­kalmazásáról beszélgettünk. A jogszabály keret, amelye­ket az adott helyzetre, ru­galmasan kell alkalmazni. Az országos színtű elvi rendel­kezések nem tartalmazhat­nak helyi specialitásokat, ezekben a tanácsok munka­társainak kell dönteni — tevméáztesen a törvényesség­nek, a jogszabály szellemé­nek megfelelően. DE NEMCSAK PANA­SZOKKAL, hanem gyakran közérdekű bejelentésekkel is felkeresik a tanácsot. A legutóbbi választások során nyolc és fél ezer közérdekű bejelentést tettek a válasz­tók, s itt van már a megyei tanácson az a hatszáz javas­lat is, amelyek megoldását megyei, vagy országos se­gítséggel várják. A megyei tanács tíz osz­tálya azonhan nemcsak a la­kosság közvetlen ügyeivel foglalkozik. Itt zajlik me­gyénk belpolitikai életének egy jelentős része, az osztá­lyok napi munkájuk során arra törekednek, hogy ja­vaslataik alapján a megyei tanács, a végrehajtó bizott­ság tagjai alaposan dönthes­senek fontos kérdésekben. A tervosztály például mármost készíti a terveket a jövő évi kétszázmillió forint leggaz­daságosabb felhasználásúra, a beruházások megvalósítá­sára.. A megyei tanács egész­ségügyi intézményeiben évente hétszázezer esetben foglalkoznak az emberekkel; a művelődési osztály a járá­si szerveken, az iskolákon, óvodákon keresztül csaknem minden szy bölcs-szatmári la­kossal kapcsolatban áll, s nem utolsósorban az ipari osztály, amely negyvenkét intézmény, tanácsi vállalat tevékenységét irányítja. A mezőgazdasági és élelmezés- ügyi osztály, amely Szabolcs- Szatmár jelenleg legfőbb gazdasági ágazatának mun­káját koordinálja. MINDEZEK A TANÄCS hétköznapjai, és egyben ünnepnapjai is, amelyeken valóban azért dolgoznak, hogy biztosítsák a dolgozók tevékeny részvételét, kezde­ményezését és ellenőrzését az államhatalom helyi gya­korlásában. M. 8. Igen. Fontos politikai munka, amikor a járásról tá­jékoztatja a megye lakóit, amikor egy-egy hiba meg­szüntetéséért tollat fog köz­ügyét szolgál. Ezek a leve­lek a nyilvánosság előtt nem is mindig ismertek, mert sok panaszt, javaslatot közvetle­nül elküldünk az illetékesek­nek intézkedésre. — Nagy orom volt szá­momra, amikor megírtam, hogy az Apagyi Állami Gaz­daság egyik gyümölcsöséhez vezető út milyen gödrös és az sok kárt tehet az alma szállításánál. Két napra rá az útőr megállított és újsá­golta, a cikk nyomán már kint is voltak az Útfenntartó Vállalattól. Az utat rövide­sen, kevés költséggel befol­tozták. És még nagyobb lett az öröm, amikor az állami gazdaság igazgatója elmond­ta nekem, hogy több száz­ezer forintot jelentett nekik a kijavított út. Nincs nyilvántartásunk a szerkesztőségben az egyes cikkek hatásáról, de kapás­ból is tudjuk: sok köze van ahhoz a Kricsfalussy írások­nak, hogy Nyíregyháza és Vásárosnamény között Bak- tán egy nyilvános benzinkút épült. De így sorolhatnánk az apagyi tsz vízvezeték­ügyét és a többieket. — A községekben jól is­mernek, hiszen minden hé­ten öt napot a falvakban tqltök. Mint egészségőr az üzletektől az iskolákig, az ivó­víztől a fagylaltig és a mun­kahelyek tisztaságáig sok mindent vizsgálok. Ez is ren­geteg témát ad. De jönnek is hozzám az emberek: „Ezt ír­ja meg a lapnak”. A hosszú tudósítói munkám alatt meg­tanultam már azt is, hogy mit kell megírni. Sok min­dent ott helyben a szövetke­zet vezetőinél, vagy a ta­nácsnál elintézünk. ★ Kricsfalussy Béla tudósítói örömei közé tartozik, hogy az utóbbi években egyre több levele jelenik meg, amin egy szót nem változtat a szerkesztőség. Ezt valahogy így fejezte ki: „A Majláth telepi névváltozás óta sok minden változott, még én is.” j Csikós Balázs Az új városrész ifjú IakóL (Északi Alközpont) Érdekességek a mezőgazdasági kiállításon Az Országos Mezőgazda- sági Kiállítás és Vásár a szakmai látnivalók mellett jó néhány újdonságot nyújt a városi „laikus” közönség­nek is. A dohányipar újdonsága a régen ígért „Star” pi­padohány, amelynek a vásáron lesz a pre­mierje, s egyelőre csak ott árusítják. A Debreceni Do­hánygyár ígérete szerint a nyitásig mintegy 5000 cso­mag „Star” készül. A BNV-n nagy sikert aratott szovjet fagylalt el­ső ízben megjelenik a me­zőgazdasági kiállításon is. A kiállításon 4 kis pavilonban árusítják az óriás adag cso­koládé, mogyoró és tejszín ízű szovjet fagylaltot, 2,50 forintért. Nem mindennapos vásár­fiát is vihetnek haza a lá­togatók a kiállításról. Az országos hírű dunakömlődi halászcsárda ugyanis nem­csak heiyben szolgálja fel halételeit, hanem közülük a halászlé elvihető, egyli­teres patent befőttes üveg­ben. Az idén olyan filmpavi­lon is lesz a vásáron, ahol a szakmai filmeken kívül játékfilmeket is vetítenek naponta 14 és 17 órai kez­dettel.

Next

/
Thumbnails
Contents