Kelet-Magyarország, 1967. augusztus (24. évfolyam, 179-205. szám)

1967-08-01 / 179. szám

VARSÓ A varsói felkelés 23. év­fordulója 1944. augusztus 1- én négy órakor Varsóban eldördültek a fegyverek. A felkelés megkezdődött. Hu­szonhárom év múltával a történészek még mindig nem tárták fel a varsói fel­kelés minden mozzanatát. Egy azonban bizonyos: a tömegek harcának hazafias jellegét nem vitatja már senki. Var­só a hitlerizmus elleni hábo­rú 700 000 hősi halottal írta be nevét a történelembe. A főváros utcáin, terein több, mint 300 emléktábla jelzi a hitleristák nyilvános tö­megkivégzéseinek színhe­lyét. Virágerdő borítja őket, mécsesek égnek, úttö­rők, katonák és a felkelés, ellenállás veteránjai áll­nak mellettük díszőrséget. Varsó népe emlékezik. MOSZKVA A Szovjetunióban Föld kö­rüli pályára bocsátották a tudományos célokat szolgáló Kozmosz—170 mesterséges holdat SZÓFIA Todor Zsivkov, a Bolgár Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkára és Waldeck Rochet, a Fran­cia Kommunista Párt főtit­kára Szófiában megbeszélést tartott A tanácskozásról közös közleményt adtak ki. ESSEN Hétfőn, 59 éves korában meghalt Alfried Krupp von Bohlen und Halbach, Euró­pa leggazdagabb embere, a nyugat-németországi Krupp Konszern tulajdonosa. Ha­lálának okát nem közölték. HONKONG A honkongi koronagyar­maton angol katonákkal megerősített rendőrjárőrök a porcelánkészítők, a se­lyemszövők és a bőrcserzők szervezeténél tett „látogatá­suk” során 18 embert letar­tóztattak. Állítólag nagy mennyiségű fegyvert, röp­lapot és hangszórókat talál­tak náluk. FSIdrengéseEi Caracas, (MTI): Nem egészen 12 órával a szombat esti rendkívüli sú­lyos földrengés után, hat újabb — kisebb erejű ren­gés rázkódtatta meg vasár­nap Caracast, Venezuela fővárosát. A földrengésjelző készü­lékekben keletkezett károk miatt nem tudták pontosan megállapítani a földrengés központját, amely minden bizonnyal a fővárostól 350 kilométerre keletre volt. Nem hivatalos venezue­GrecsIiO marsall napi parancsa a szovjet flotta napján MOSZKVA: Az Auróra cirkálóról leadott lövéssel kezdődött vasárnap délelőtt a szovjet balti flotta 30 egy­ségének díszszemléje Lenin- grádban. A Néván felvonuló hadihajókat GorSkov flotta- tengernagy, a szovjet hadi- tengerészet főparancsnoka üdvözölte. A szovjet flotta napját mind a négy szovjet flottá­nál látványos parádéval ün­nepelték meg. Szevasztopol- ban a fekete-tengeri flotta tengeralatti árő-vadászatot mutatott be speciális repü­lőgépek felhasználásával. Tízezer kilométerrel kele­tebbre az Amúr torkolatá­ban a szovjet csendes-óce­áni flotta parádéján az in­diai haditengerészet vezér­kari főnöke is jelen volt. Az északi flotta számos új­donságával ismerkedhettek a murmanszki haditergeré- szeti díszszemle nézői. Ezt a flottát látogatta meg nem­rég Brezsnyev és Koszigin. Grecsko marsall, a Szov­jetunió honvédelmi minisz­tere a flotta napján kiadott napiparancsában rámutatott, hogy a reakciós imperialis­ta körök, élükön az Egye­sült Államok monopol bur­zsoáziájával, agresszív cse­lekményeikkel fokozzák a nemzetközi feszültséget. Az utóbbi időben nagyon kié­leződött a helyzet a Közel- Keleten. Emellett mind töb­bet hallatnak magukról a náci és a militarista erők Nyugat-Németországban. Grecsko marsall kijelen­tette, az SZKP és a szovjet kormány következetesen folytatja a lenini békesze­rető politikát, szüntelenül küzd az új világháború el­hárításáért és azért, hogy a vitás kérdéseket békés úton oldják meg. MILW AUKEEBEN IS... Puskaropogás a négernegyedhen A Szíriái KP köszöneté Damaszkusz (TASZSZ) Damaszkuszban nemrégen kibővített ülést tartott a Szíriái Kommunista Párt Központi Bizottsága. A plénum résztvevői a Szovjetunió Kommunista Pártjához intézett üzenetük­ben hangoztatták, hogy a Szíriái KP Központi Bi­zottsága forró üdvözletét küldi és szívélyes háláját fejezi ki az SZKP Központi Bi­zottságának és a szovjet kormánynak azért a politi­kai, gazdasági és katonai se­gítségért, amelyet a Szov­jetunió az arab országok­nak, főképp a Szíriái Arab Köztársaságnak és az Egye­sült Arab Köztársaságnak nyújtott mind az izraeli ag­resszió idején, mind pedig annak megszüntetése után. Az üzenet a plénum hálá­ját tolmácsolja az NDK, Bulgária, Lengyelország, Csehszlovákia, Magyaror­szág, Jugoszlávia, Mongólia, Vietnam és Korea kommu­nista és munkáspártjainak, valamint a francia, az Olasz Kommunista Pártnak és más testvérpártoknak. Venezuelában lai becslések szerint a szombati földrengésnek leg­alább 400 halálos és 2500 sebesült áldozata van. Százezerre tehető a hajlék­talanok száma. Az anyagi kár meghaladja a 15 mil­lió dollárt. Caracas lakossága hétfőn megpróbált visszatérni mindennapos tevékenységé­hez, a városban azonban általános a gyász. A men­tési munkálatokkal egyidő- ben újabb földlökések kel­tettek pánikot a városban. Milwaukee, (MTI): A faji zavargások vasár­nap este a Wisconsin állam­beli Milwaukee-ra terjed­tek át. A nyomor sújtotta négernegyed központjából fiatal négerek vonultak át a belvárosba, és tüntettek. A rendőrség lezárta a kör­zetet, de a tüntetők több­ször áttörték a kordont. Nagy verekedés támadt, többen megsebesültek. Hét­Washington (MTI): Johnson amerikai elnök hétfőn levelet kapott, ame­lyet ötvenegy olyan demok­rata párti politikus írt alá, aki részt vett a párt 1960-as és 1964-es évi országos jelölő kongresszusán, mint államá­nak küldötte. A levél aláírói azt javasolják, hogy John­son „a párt érdekében ne je­löltesse magát az elnöki tisztségre 1968-ban, mert ez­zel lerombolhatja azt, amit a A tűzvész és robbanások következtében félig roncs- csá vált Forrestal anyahajó hétfőn megérkezett a Mani­lától 80 kilométerrel észak­ra lévő Subic Bay amerikai tengerészeti támaszpontra. A hajó kikötését nagy riadalom előzte meg. A parton állók világosan hal­lották, amikor a hajó hang­szóróján elhangzott: „tűz, tűz, a hátsó felszálló fedél­zeten” kiáltás. Lángokat nem lehetett látni. A kikö­tőhatóságok véleménye sze­főn reggel a rendőrök már fegyverüket is használták, a négernegyedből folyamatos puskaropogás » hallatszd Egy tüntető életét vesztet­te, huszonöt ember megse­besült. Riadóztatták a vasárnap­ra virradó éjjel a nemzeti gárdát és az állami rendőr­séget Oregonban is, ahol a pOrtlandi négerek szintén tüntetést kezdtek. párt tagjai együttesen épí­tettek fel”. A demokrata párti politiku­sok rámutatnak, hogy kül­politikai irányvonala súlyos szakadást idézett elő a de­mokraták soraiban. Johnson jelölése esetén a republikánus előretörés elke­rülhetetlen, ezért a csoport tagjai „szükségszerűen Ro­bert Kennedyt támogatják” — mondotta a csoport szó­vivője. rint feltételezhető, hogy egy már elfojtott tűz éledt újra a hajó valamelyik fedélzeti részében. A legújabb adatok szerint a katasztrófának 76 halottja volt, 64 személy sebesült meg és 69 eltűnt. Már igen csekély a remény, hogy az eltűntek között bárkit is megmenthetnek. A hajóról néhány halottat már elszál­lítottak, a többit a közeli Clark légitámaszpontról kü- lönrepülőgéppel szállítják majd haza. Figyelmeztető levél Jehnsonhez Újabb jelentések a Forrestal katasztrófa fáról Kalózok és célpontjaik 4. Akiket nem lehet megtörni Nguen Za Nue ütegpa­rancsnok, az ellenállási há­ború veteránja beszél. Erő­dítményeket foglalt el, har­colt síkságon, háromszor se­besült. Négy kormánykitün- tetést kapott. Az ütegnél korban is ő a legidősebb. — Állásunk két esztende­je épült — mondja —. Tűz alatt tartják a levegőből és a tengerről. Az amerikaiak meg akarják semmisíteni a hamzsongi hidat, de ehhez előbb meg kell tisztítaniok az ide vezető légiutat. Ezért aztán dühödten támadják állásainkat. Amikor már a tömegbombázások sem segí­tettek, rakétákkal kezdték lőni ütegünket. De ez sem járt eredménnyel. Ekkor idő­zített úszóaknákat dobtak le a folyóba. Beszélgetésünket légiriadó szakítja félbe. Amerikai re­pülőgépek hatoltak be a Vi­etnami Demokratikus Köz­társaság légiterébe, s most Hamzsong felé közelednek. — Ilyen borús időben az A—6A típusú repülőgépeket vetik be, amelyek különle­ges készülékekkel vannak felszerelve — folytatja Nguen Za Nue, miközben le­kísér bennünket az óvóhely­re. Itt az egyik katona már rajzolja a táblára a közeledő repülőgépek útját. A radar­állomás közli koordinátái­kat. A parancsnok telefonon továbbítja az üteg kezelő­legénység számára az adato­kat. Mindez gyorsan, ponto­san, kapkodás nélkül törté­nik. A repülőgépek a folyó irányát követik. Néhány ki­lométernyire a hídtól azon­ban hirtelen megfordulnak és a folyó mentén kilépnek az ütegállás hatósugarából. A légiriadót lefújják. Folytatjuk a beszélgetést a parancsnoki sátorban. — A repülőgépek tizenöt kilométernyire voltak állá­sunktól — mondja Nguen Za Nue. — Ma van a má­sodik évfordulója az ameri­kaiak első tömeges légitá­madásának Hamzsong ellen. Fel is készültünk, hogy méltó fogadtatásban részesítsük őket. Úgy látszik, az ameri­kaiaknak kellemetlen emlé­keik vannak azokról a na­pokról s inkább Szamszon tengerparti üdülőhelyre do­bálták le terhüket. Az ütegparancsnok meg­említi az emlékezetes múlt évi szeptemberi ütközetet. Az ellenség légiereje nagy­szabású támadást intézett a híd ellen. Három napig egyfolytában robbantak a bombák. A légitámadásban 320 repülőgépből álló köte­lékek vettek részt. Egy-egy támadás alkalmával néha 40 hőlégsugaras repülőgép je­lent meg a híd fölött. — Akkor még állásunk egy másik helyen volt, az amerikai légltevékenység fő irányában, szemben a híddal — folytatja Nguen Za Nue. — Csupán egy nap alatt tíz légitámadást intéztek üte­günk ellen. Sűrű füstfelhő borította állásunkat. — Nappal visszavertük a légitámadásokat, éjjel új állomásokba költöztünk át. Harcosaink bátorságból, ki­tartásból jelesre vizsgáztak. Az ellenség nagy vesztesége­ket szenvedett, céljukat nem érték el. A hamzsongi híd él. Az üteg politikai tisztje, Nguen Hiú Ky hadnagy e szavakkal vesz búcsút tő­lünk: — Hadseregünk, népünk biztos a győzelmében. Látták állásunkban a légvédelmi egyúkat, amelyeket szovjet barátainktól kaptunk, A vi­etnami katonák megtanultak jól bánni ezekkel az ágyúk­kal. (Vége) Ho Si Minh Hanoi, (MTI): Hétfőn megkezdte mun­káját Japánban az atom- és hidrogénfegyverek betiltá­sáért küzdő 13. nemzetközi értekezlet. Ho Si Minh, a VDK el­nöke üzenetet intézett' az értekezlet részvevőihez. „A vietnami nép eltökél­te, hogy legyőzi az ameri­kai imperializmust, amely a hirosimai és nagasaki ka­tasztrófát okozta, s most a legbarbárabb agressziót kö­veti el a vietnami nép el­len. A vietnami nép — hangsúlyozza az elnöki üze­net — teljes mértékben he­lyesli és szívből támogatja a testvéri japán nép igaz­ságos harcát, amellyel a üzenete hidrogénbomba betiltását, s. japán földön lévő amerikai támaszpontok megszünteté­sét, Okinawa és Ogafawara visszaadását követeli és síkra száll a japán militariz. mus újjászületése ellen” — hangzik Ho Si Minh elnök üzenete. Mint a VNA hírügynökség jelenti, a vietnami béke- bizottság szombaton nagy­gyűlést szervezett Hanoi­ban. A nagygyűlés részve­vői tiltakoztak amiatt, hogy a japán hatóságok megta­gadták a belépő vízumot a VDK küldöttségétől, amely az atom- és hidrogén fegy­verek betiltásáért küzdő értekezleten kívánt rés2t venni. Dobozy Imrét íjra Ictic! kezdeni (Regény) 19. Esik. József a kapuig kísér bennünket, kezében emyőzött fényű, kis kézi­lámpát lóbálva. Lyukas sár­cipőjén ki-beszottyan az esővíz. Aprópénzt keresek, az öreg inas meghajol, nyu­godalmas jóéjszakát az urak­nak. A szőlőhegyi úton, az esőtől lucskos sűrű sötétben Gallai nyögve vizel. Micsoda gátlásos marha az ember, dünnyögi álmosan, ilyen fé­nyes helyen nem mer ki­menni, pedig már majd szét­repedtem. Különben a báró is csak kukac. Elmászik in­nen, rá ne lépjenek. Szép kis hierarchia, mondhatom: koldus kukac, tekintetes ku­kac, nagyságos kukac, mél- tóságos kukac, a szentségit, be ne csináljak, már épp csak az hiányzik. Bánatosat szellent, olyan hangot adva, •mint az elpattanó bőgőhúr. Nem, mondja Géza hirte­len, most sistereg ki belőle az ellenkezés, nem hiszem, hogy az egész csak azért tör­ténik, hogy minden marad­jon a régiben. A bunkót ki kell verni az ember kezéből, örökre. És a helyébe esz­ményt, eszményt kell adni a világnak, az erő már meg- utáltatta magát. Nincs ked­vem vitatkozni, ha a kas­télyban nem tettem, most még kevesebb értelme vol­na. Eszmény és ember? Szenvedélyes, szeszélyes sze­relem. Kurta beteljesülések­kel, folytonos perpatvarral, házasság nélkül. Nem hiszem hogy az ember hármi más­ra oly sok energiát szánna, mint arra, hogy ha kitalál valami jót, azt minél sokol­dalúbban és menthetetle- nebbül tudja lejáratni. Géza filozófiai repertoár­ját jól ismerem, tudom, most az igazság bölcsessége és a bölcsek igazsága követ­kezik. Platón lelkes méltatá­sa, a filozófusok államának rég megérett igénye. Azt is tudom, mit szoktam felelni rá, magával Platónnál: Mi­lyen kedvesek is az emberek! Folyvást doktorkodnak, nö­velik és bonyolítják bajai­kat, azt képzelik, hogy ki­gyógyíthatja őket valami titkos szer, amit valakinek a tanácsára kipróbálnak és állapotuk sohasem javul, sőt mind rosszabbra fordul. Hát nem oly mulatságosak, akár egy komédia, amikor meg­próbálkoznak a törvényhozás­sal, s azt képzelik, hogy reformokkal véget vethetnek az emberiség becstelenségei­nek és gazságainak — s nem tudják, hogy valójában egy hídra fejeit vagdossák?... Százszor eljátszott játék, magunk is unjuk, csak hát nem tudunk jobbat. Apám szokta mondani, valakitől hallotta, bár lehet, hogy maga találta ki, csak hát tulajdon gondolataként nem merte előhozni: az igazság olyan mint a szőlő, meg kellene várni, míg édessé érik, de az ember türelmet­len, lekapkodja savanyúan. Ezúttal Géza mégsem fut végig elméje billentyűin, a természetes inger legyőzi a londolatot, félreáll 8 is vizelni. Csendes a front. Mintha nem is lenne. Régi-régi őszi esték hangulata tá­mad fel bennem, brlcskák, szekerek nyekeregnek a szőlőhegyi úton, a préshá­zak nyitott ajtaján át fény- udvart vájnak a sötétbe a lámpák, mámoros neveté­sek hallatszanak, nagy, bő torkú, értelmetlen neve­tések, a tüzeken serceg a szalonna. Még el sem múlt, már csak a vonzóra emlék­szem belőle. Veszteség- pszihózis. Amit elvesznek tőlem, mindenestől sajná­lom. De minek is gondol­nék másra? Ha törleszke- déssel és szerencsével is, de itt lett belőlem valaki: városunk elitje befogadott, ha épp addigra is, mire vége az egésznek. Deső be­lebámul a sötétbe. — Próbálom elképzelni — mondja halkan — a vá­rosra zúduló apokalipszist. Lövedékek tüzes röppályá- ját, szertefröccsenő házte­tőket. felszökő lángokat, rémült futkosást. De nem megy. Ezerszer láttam ilyesmit, magam Is támad­tam, védtem ropogó fala­kat, vagy menekültem kö­zülük, mégse bírom fel­idézni a pusztulás képeit. Lehet, mert nagyon sze­retném, ha Gáld megmarad­na. Vágj' talán itt valóban nem is kerül sor erősebb ütközetre. Anyám valamit akart mondani. Kétségbe­esetten, iszonyúan akart, de- hát tudod... Igen, és Groed- ke századostól mást is hal­lottam, A bárónak nem mondtam, úgyse lett volna értelme, elmegy innen. Meg aztán ő másunnan, más­képp lát mindent, hátrafe­lé is, előre is. Fényszóró kékes sugár­kévéje lobbant fel a pesti oldalon, kapaszkodik fel­jebb, feljebb, egy pillanat­ra megmerül benne a ki- világítatlan Vár tömbje. Akár egy óriási koporsó. Még egy fényszóró, még egy, idegesen keresgélnek a lomhán vonuló felhők alatt, néhány légelhárító gránát robbanása szikrázik, de a hang sokára ér ide. — Látod? A Vár. — Láttam. — Igen... Groedkével, tu­dod, a sepetovkai fronton ismerkedtem meg. Bofors- ütegparancsnok volt ott. kitűnő tüzértiszt. Legutóbb, amikor találkoztunk, a vál- lamat veregette, talán me­gint szomszédok' leszünk, nagyszerű, őt is a dunai védővonalra vezényelték, a magyarokat is oda gyűjtik, lieber Kálmán, mégis jobb ismerősök között. Érted ezt? — Mit értsek? — Dunai védővonal... hát még ez is? A németek pusztulásra ítélték a fővá­rost. Ha a Duna a front, ez azt jelenti. A mi hadve­zetésünk, ebben biztos va­gyok, készségesen segédke­zik. Az elítélt ezúttal a hó­hér segédje, utolsó tényke­désével tulajdon nyakára illeszti a kötelet. Harmad­éves koromban jártam a Várban, a tanszék szervez­te a kirándulást. A királyi palota termeinek illedelmes körülcsoszogása után híg sört ittunk a Baltában, sós­kiflit ettünk, laposan ára­dozva a látott történelmi pompáról. Történelmi ha­zugság, morogta bosszúsan Szelgyényi professzor, a tanszék vezetője, barokk kripta Mátyás remek palo­tájának tetemei felett, de ha maguknak tetszik, hogy a Habsburgok milyen cifra sírkövet hengerítettek a magyar múltra, legalább ne előttem lelkendezzenek. Mi­lyen messze vannak a Habsburgok! — milyen kö­zel a dunai védővonal. Nem kell sokáig várni, a jelenre is sírkő hengerül. A rom­mező alatt aztán olyan mindegy lesz, melyik palo­ta volt felül, melyik alul. (Folytatjuk)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents