Kelet-Magyarország, 1967. július (24. évfolyam, 153-178. szám)

1967-07-15 / 165. szám

Foek Jenő záróbeszéde Termelőszövetkezetek as új gazdasági mechanizmusban (Folytatás a I. oldalról) igen gyakran rendben bo­nyolódik, csak éppen olyan­kor senki sem ve»zi észre, hogy ez is létezik. Amikor , ónban problémák adód­ik, akkor azokat igenis, egáljuk meg és a legsür- i sebben intézkedjünk. — De a felvásárlásnak nemcsak olyan oldala van — mutatott rá a miniszter­elnök —, hogy a felvásárló szerv olcsón veszi meg és drágán adja. A múlt évben Tildául kivételesen jó bur­gonyatermés volt, s a végén ■tépkednünk kellett, hogy it SZÖVOSZ akkor is vásá­rolja fel. ha ráfizet, mégpe­dig azért, hogy a termelési dv megmaradjon. \ parlamenti vitában több- ■ zór felvetődött a lakáskér­dés. — E témakörön belül fel­vetődik az állami lakások térdéit, mégpedig két szempontból — folytatta a kormány elnöke. — A probléma egyik oldala, hogy a tanácsok megkapták a ikusszámot és hozzá millió ; ormiban az összeget. S mivel as állami kivitelezésű lakásoknál, a házgyári építkezéseknél többletkölt­ség merül fel az eredetileg számítotthoz képest, joggal teszik fel a kérdést, hogy tulajdonképpen mi a mérv­adó: a lakásszám-e, s an­nak alapján több pénzt fog­nak kapni, vagy a pénz ha­tározza meg, hogy mennyi lakást tudnak építeni és ak­kor kevesebb lakás készül, A mi véleményünk az — hangsúlyozta Foe^t Jenő —-, hogy e megadott lakáaszá- mok változatlanul érvénye­sek és az ehhez szükséges anyagi eszközöket biztosí­tani kell a tanácsoknak ah­hoz, hogy az előirányzott lakásszámot teljesíteni tud­ják. Részletes választ adott a miniszterelnök az építő­anyagok árával kapcsolatos észrevételekre is. Felvető­dött például, hogy ha az építőanyagok megdrágulná­nak, ez a magánlakás-építés költségeit iS megnövelné. A kormány elnökének vélemé­nye szarint az építőanyagok arában esetleg les* némi változás, de maga az ár­színvonal nem fog emelked­ni az új mechanizmusban, ezért á magánlakás-építke­zés általában nem lesz drá* gább, mint eddig volt, — Sokan szóvá tették a vidék iparosításának prob­lémáját — folytatta Fock Jenő. A felszólalásokból is kitűnt, hogy az elmúlt esz­tendőkben ezen a téren elő­reléptünk, ha nem is olyan mértékben, ahogy az érin­tett megyék szerették vol­na. Felmerült azonban az aggály, hogy az ilyen irányú fejlődés — az új mechaniz­mus életbe lépésével —• le­lassul. 1957-ben az iparban foglalkoztatottak számát te­kintve a főváros részaránya 45, 1965-ben 41 százalék volt, s a harmadik ötéves láafoglalá* jellemezte. A hoz­zászólásokból azonban ki­csendült, hogy néhány kér­déssel kapcsolaban még mindig vannak kételyek. Úgy érzem, érdemes ismét egyértelmű választ adni pél­dául arra a kérdésre, hogy az új mechanizmus körül­ményei között teljesíteni fog­juk-e életszín vonal-elő irányzatunkat? Nos, a har­madik ötéves terv időszaká­ra 14—16 százalékos reáljö­vedelem-emelkedést tűztük ki célul, s ebből a múlt évi, továbbá az idei várható eredmények alapján 10 szá­zalékot megvalósítunk. Ha a következő három esztendő­ben az ipari és a mezőgazda- sági termelés — s ezzel együtt a nemzeti jövedelem — csupán a tervnek megfe­lelően növekszik, (nem pe­dig nagyobb ütemben, mint tavaly és várhatólag az idén) a tervbe vett 14—10 százalé­kos emelést körülbelül 20 százalékra fogjuk megvaló­sítani. Ehhez kapcsolódik az a kér­dés is; vajon értékálló lesz- e a forint a gazdaságirányí­tás új rendszerében? A kor­mány meggyőződése, hogy értékálló, a fogyasztói árszín­vonal pedig szilárd lesz. Amikor stabil árszínvonalról beszélünk, ezt úgy értjük, hogy lehet egy-két százalé­kos hövekedés, lehet teljes stagnálás, s lehet egy-két százalékos árszínvonal-csök­kenés is. Kitért Fock Jenő a fog­lalkoztatással összefüggésben felmerült kérdésekre is. Han­goztatta: ha jelentős mérté­kű munkaerő-áramlással kell is számolnunk, munkanélküli­séggel nem. A foglalkozta­tottság nagyobb arányú lesz, mint a múlt évben, vagy ebben az évben volt. A mechanizmussal kap­csolatban több felszólalás­ban hangot kapott ai áz igény, högy az üzemék miélőbb pontos, részletes, mindenre kiterjedő tájékoztatást kap­janak. Hozzáfűzték a fel­szólalók, hogy a kormány és a gazdasági biaöttaág dicsé­retes gyorsasággal hozta meg és tetté közzé azokat a konkrét határozatokat, ame­lyeket a párthatározatból eredően meg kellett alkotnia. Mégis jogos a sürgető igény, hogy á még hátralévő yí- szonylag rövid időben pon­tosabb eligazítást' adjunk az üzemeknek. Hozzá kell azonban tennem: a kívána­lomnak á körmény nem tud eleget tenni. Látni kell, hogy i960 átmeneti év lesz abból a szempontból, hogy a mechanizmus még kris­tálytisztán nem tud meg­mutatkozni, hiszen az év első félében az üzemek sok vonatkozásban még nem tud­nak a mechanizmus „játék- szabályai" szerint dolgozni. Részletesért kitért Fock Jenő áZókrá a felszólalások­ra is, amelyek arra vonat- kóztak, hogy az új mecha­nizmus nem veszélyezteti-e a szociális vívmányokat. Rá­mutatott, hogy meggyőző­dése szerint ettől nem kell tartani. Ismeretes, hogy ed­dig a kormány nyújtott tá­mogatást például az üzemi bölcsődék, napközik, óvo­dák fenntartásához, a köz- étkeztetéshez. A továbbiak­ban ugyanezt a támogatást biztosítja azzal, hogy átadja az üzemeknek, és azok ma­guk dönthetnek arról, hogy hogyan használják fel. Ha az üzemek szem előtt tart­ják saját távolabbi érdekei­ket, arra az eredményre kell jutniuk, hogy erősíte­niük kell a már meglévő szociális vívmányokat, nem pedig sorvasztaniuk. A külpolitikai kérdésekkel foglalkozó felszólalásokra válaszolva a kormány elnö­ke egyebek közt hangsú­lyozta: Egyetért a képviselői hozzászólásokban elhangzott állásfoglalásokkal. A hozzá­szólásokból az a bíztatás csendült ki, hogy a kormány a jelenlegi bonyolult nem­zetközi helyzetben is válto­zatlap következetességgel tartson ki eddigi külpoliti­kája mellett. Rátérve az országgyűlés munkájára, megemlítette, a kormány szeptember veién vagy október elején az or­szággyűlés elé terjeszti a Munka Törvénykönyv, a tsz* törvény és a földjogi tör­vény tervezetét. A tervek szerint november végén vagy december elején már a jövő évi költségvetést is az országgyűlés plénuma elé terjí**tik. összefoglalva a vitában elhangzottakat, Fock Jenő a következőket mondta: — Az országgyűlés a nép parlamentje, azok a gondos, eredmények, feladatok ke­rültek Itt szóba, amelyek dolgozó népünket foglalkoz­tatják. A felszólalásokból az a bizalom sugárzott, amely népünkben él pártunk, kor­mányunk politikája iránt Az új mechanizmus sok­ká! jobb lesz, mint az eddigi volt. de csupán a lehetősé­gét teremti meg annak, hogy jobban, hatékonyabban ér­vényesüljön á munka — ahogyan & költő mondja: az élet anyja —, amely alapja társadalmunk gyorsabb fej­lődésének. AZ országgyűlés tanácskozásából kitűnt a* is, hogy egyöntetű a vélekedés: Szorgalmas munkával meg­oldhatók a szocializmus épí- téáében előttünk álló fel­ödstöki Ezután Sugár Jánosne áz országgyűlés külügyi bi­zottságának titkáré a kül­ügyi bizottság nevében ha­tározati javaslatot terjesztett elő az európai biztonság kérdéséről, illetve a közel- keleti kérdésről. Pethő Tibor budapesti képviseld felszólalása Után Kállai Gyula, az ofsaíággyű- lés elnöke szavazásra tette fel áz európai biztonság két- déeéről, valamint a közel- keleti kérdésről szóló hatá­rozattervezeteket, amelyeket az országgyűlés egyhangúlag elfogadott. Kállai Öyula ezt követően köszönetét mondott a kép­viselőknek az ülésszak ala­pos és sokrétű munkájában tanúsított aktivitásukért Ab országgyűlés ezzel befejezte munkáját. A közös gazdaságok szövetségei 6. A GAZDASÁGI MECHA­NIZMUS reformjának meg­valósításával a termelőszö­vetkezetek állami irányítá­sának aúlypontja az egyen­jogú gazdasági kapcsolatok­ra, a termeié« közgazdasági eszközökkel történő terv­szerű befolyásolására helye­ződik át. Ennek egyenes foly­tatásaként megváltozik a termelőszövetkezeteknek a tanácsi szervekkel, az állami vállalatokkal, a bankszerve­zetekkel korábban kialakí­tott kapcsolata ia. Az állam- igazgatási szervek a jövőben általában nem avatkoznak be közvetlenül a szövetkeze­ti gazdaságok belső gazdál­kodási és szervezeti dolgaiba. Természetesen a tanácsok, a mezőgazdasági szakigazgatá­si szervek hatósági jogköre megmarad, továbbra is ezek látják el az állami támoga­tás lebonyolításával kapcso­latos teendőket és fontos sze­repet töltenek be A helyi gazdaságpolitikai irányítás­ban. A termelőszövetkezetek önállóságának növelése, amelytől joggal várhatjuk, hogy kedvezően befolyásolja a tsz-ek gazdálkodásának ha­tékonyságát, és elősegítse az árutermelés gyorsabb ütemű növekedését, a termelés sza­kosodását, szükségszerűen a gazdasági kapcsolatok fejlő­dése irányába is hat. A* új gazdasági mechanizmus szá­mos olyan ipari és kereske­delmi tevékenység megindí­táséra, fejlesztésére ád lehe­tőséget, amelyekkel a tsz-ek korábban nem számolhattak. Bár a tsz-ek jog szerint ed­dig is egyenrangú partnerei voltak velük kapcsolatban álló vállalatoknak, mégis — a tapasztalatok is ezt bizo­nyítják — gyakorlatilag sok­szór hátrányba kerülhettek á vállalatokkal szemben, mert érdekeik védelmére nem rendelkeztek megfelelő szervezetlei. Mindezeket fi­gyelembe véve tartja kívána­tosnak a párt a termelőszö­vetkezetek szövetségeinek létrehozását. „A szövetségek — állapítja meg a Központi Bizottság májusi határozata — Sajátos gazdasági közpon­tok él érdekvédelmi szerve­zetek legyenek, választott testületből álljanak, és csak kis függetlenített apparátus­sal rendelkezzenek", A TERÜLETI (érmeldsao- vetkezeti szövetségek létesí­tését, vagy már meglévő sió- vetségbe való belépést az érintett termelőszövetkezet közgyűlései önkéntesen ha­tározhatják el. Ehhez kap­csolódik egy másik fontos alapelV: a szövetségek azo­kat a feladatokat látják el, amelyekkel a szövetséget al­kotó termelőszövetkezetek megbízzák. E két sarkalatos alapelv érvényesítése lehe­tetlenné teázi, hogy egy újabb termelőszövetkezeti irányító szerv jöjjön létre. Az önkén­tesség «Ivének alkalmazása azt Jelenti, hogy csak az a szövetkezet lesz a szövetség tagja, amelynek tagjai így döntenek és a tagság addig tart, amig a közgyűlés más­ként nem határoz. Ugyanígy az a tény, hogy a tagszövet­kezetek egy-egy tagot kül­denek a szövetség küldött­közgyűlésébe és ők határoz­zék meg — a törvényes ke­retek között — a szövetség feladatait, működési körét, biztosíték arra is, hogy a szövetségek nem bürökrati- zálódnak el, hanem jól szol­gálják a szövetkezetek pon­tosan meghatározott igénye­lt. Éppen ezért a szövetsé­gek küldöttközgyűlései is csak javaslatokat, ajánlato­kat tehenek a tagszövetkeze­tek számára. A szövetség tisztségviselőit Választják. A saját maguk által kidolgozott alapszabály szerint működő szövetségek kis létszámú, jól képzett szakembergárdával is rendelkeznek majd. A TERMELŐSZÖVETKE­ZETI szövetségeket általá­ban a területi elv alapján — megyénként egyet, esetleg többet — célszerű létesíteni. Nem lesz semmiféle előírás arra nézve, hogy hány tag­ja legyen a szövetségnek. Ezt a körülmények, a helyi viszonyok figyelembe vételé­vel lehet csak eldönteni. Egy dolog azonban bizonyos:sem a túlságosán kis létszámú szövetségek — nincs megfe­lelő súlyuk, áttekintésük —, sem pedig a túlságosan nagy létszámú szövetségek — ne­hézkessé válhat a munka­nem alkalmasak a feladatok ellátására. Melyék ázok á feladatok, amelyeket a szövetségek el­láthatnak és milyen szerve­zet felél meg leginkább en­nek 7 A termelőszövetkeze­tek gazdálkodásának körül­ményeit, működésük feltéte­leit, a valóságos igényeket iá, . :n be véve, olyan szer­vezet létrehozása bizonyul­nak Hasznosnak, amely egy­részt a tsz-ek tanácskozó, tevékenységükét összehan­goló, érdekeikét egységes fel­lépéssel védelmező fóruma, másrészt á termelőszövetke­zetek megbízása alapján ön­álló gazdasági feladatokat is megoid. A szövetség megvi­tathatja a termelőszövetke­zeteket érdeklő problémákat, így a szövetkezetek fejlesz­tésével, a népgazdasági terv igényeivel, a termelési koor­dinációval összefüggő felada­tokat. Foglalkozik a szövet­kezeti gazdálkodás általános tapasztalataival, értékeli az értékesítés, az anyag és esz­közellátás helyzetét, stb. E kérdésekben, ha szükséges, ajánlásokat, javaslatokat te­hetnek á tagszövetkezetek­nek ée az állami szerveknek. A szövetség közreműködhet A közös érdekékét szolgáló feladatok — á Szakmái tan­folyamok, tápásztaleteserék, szakmai tanácsadás, szak- munkáképzó tanfolyamok, vagy a tsz-ek Jogvédelme — megszervezésében. A szövet­kezetek megbízásából — ter­mészetesen az érintettek hoz­zájárulásával — esetenkénti, vagy rendszeres vizsgála­tokat tarthat a szövetkeze­tekben. A szövetségek azzal is se­gíthetik a termelőszövetke­zeteket, hogy önkéntes befi­zetéseikből. kölcsönösen igény­be vehető pénzügyi alapot hoznak létre, amelyből a se­gítségnyújtás mellett közös gazdasági, vagy szociális lé­tesítményeket is megvalósít­hatnak, — például üdülő, sporttelep, Stb. — vagy üze­meltethetnek. A SZÖVETSÉG HASZNO­SAN közreműködhet a tsz-ek áruforgalmának értékesítési tevékenységük lebonyolításá­ban, termelésük fejlesztésé­ben, az együttműködés meg­szervezésében. A termelőszö­vetkezetek megbízása vagy saját kezdeményezése alap­ján javaslatokat tehet, tsz- közi társulások, közös vállal­kozások létrehozására, a tsz- ek önálló értékesítő tevé­kenységének fejlesztésére. Módszeres piackutatást Vé­gezve tájékoztathatja a ter­melőszövetkezeteket a be­szerzés és az értékesítés le­hetőségéiről, feltételeiről; közreműködhet az árukap­csolatok létrehozáséban. Sok segítséget nyújthat a tsz- éknek azzal is, hogy megfe­lelő szakértők bevonásával közreműködhet áruk minősí­tésében, átadásában és átvé­telében. A szövetségek által elvégez­hető feladatoknak korántsem teljes felsorolása is mutatja, az új feltételek között mi­lyen fontos szerepet játsz­hatnak a szövetkezetek e szervezetei. A termelőszö­vetkezetek szövetségei to­vább erősítik a szövetkezetek önállóságát, segítenek, hogy a tsz-ek saját dolgaikban maguk döntsenek, öntevé­kenyen keressék a legcélsze­rűbb megoldásokat, és egy­ben részt vállalnak a szoci­alista alapokon álló szövet­kezeti önigazgatás kialakítá­sában. A TERMELŐSZÖVETKE­ZETI szövetségek létjogosult­ságának alapvető kritériuma, hogy a tsz-eknek szükségük van-e rájuk, hogy működé­sük előnyös-e a tsz-ek szá­mára? A gyakorlati bizonyí­tás még hátra van, de min­den előzetes megfontolás ar­ra mutat, hogy a szövetsé­gekre szükség van, és a ter­melőszövetkezetek örömmel ragadják meg a szövetségek létrehozásának lehetőségét. (Vége) Dr. Dánkovlts László Dobozy Imre: fiira lehel kezdeni (Regény) 5 terv előirányzata szerint 1970-re 39 százalék lesi. Meggyőződésem, hogy as előirányzatot Ai Űj mecha­nizmus keretei között is be fogjuk tartani. A bankhiteleknél előny­ben részesítjük az iparilag elmaradott Vidékek ipará­nak fejlesztését. Ezehkívűl az állam adókedvezmény­ben fogja részesíteni fezokat a beruházásokat, amelyek­kel vidéken hoznak létre üzemeket. A Tervhivatal az eddiginél jelentősebb össze­geket kezel majd elkülöní­tetten az ipari üzemek Bu­dapestről történő kitelepíté­sének előmozdítására. A Minisztertanács elnöke ezután azokra a kérdésekre válaszolt, amelyek közvetle­nül a gazdaságirányítás új rendszerével összefüggésben merültek fel. Egyebek kö­zött hangoztatta: — Az országgyűlés tanács­kozását a mechanizmus irán­ti élénk érdeklődés, széles­körű, nagyfokú tájékozott­ság, s pozitiv, bizakodó ál­A következetességnek hit­tem, tudva, hogy á háború­ból való kilépés, fronton, harc közben, nem lehet Ci­vil Semlegesség. Csak fegy­veres semlegesség. Ez ázt kellett volna jelentse, hogy akik a döntést meghozzák, már korábban gondoskod­nak a fegyverszünet katonai realizálásáról, a németek­kel szemben. — Az oroszok oldalán? — Nem, erről nem volt szó. — Hogyhogy nem? Gon­dold végig: ha szembekerül­tünk volna a németekkel, lehetetlen elkülönülnünk azoktól, akik már régen szemben állnak vélük, Hal­lottam is erről valamit, Széntmártoni Lacitól, alti a testőrség tísstje volt, igen, állítólag a fegyverszüneti felhívást megelőző üzenet­váltás során szóba került, hogy magyar erőkét iá él kell indítani a németek el­len. — Erről nem tudók. Efről senki sem tud. De nem is hiszem. Tiszttáfseim. már akik gondolkoznak, kezde­nek megbarátkozni a vere­séggel, áz orosszal azonban nem. — Hát akkor? Csak úgy, a íttágad SZ&kállára? — Nem. Intézkedéseket féméltem. Csapa töSszevoná- sokat, a városok, kulcshelyek védelmének gyors megszer- vezését, a főbb útvonalak magyar katohal ellenőrzését, azt, amit ilyen helyzetben a hadviselés ábécéje szerint meg kell tenni. Lehet, hogy harcokra került volna Sot. A németek még nem vérezték Ki. az íz lehet, hogy a túl­ságosan németbarát tiszteket golyóval kellett volna rend­re tanítani. De ezekben a harcokban. ezt katonáim maga tart ásábói kezdtem megérteni, feltámadhatott volna a testileg-leiKilég szét­eső hadsereg. ★ Gallal szuszogva nyákaita a konyaköt, — Sorki sem azért lett? — mondta dühösen. »* Te iá tudod I Geső vállat vont —« Lőtt, Ez a lényeg. Méghozzá elsőnek. Ki sem adtam a tűaparanesot, ki­lőtte géppisztolyából az egész tárat aztán a piszto­lyát kapta élő, és mikor az is kiürült, teljes erejéből belevágta a szemközti ház ablakába. Furcsa... Két év alatt, sokféleképpen láttam Őt engedelmeskedni. Így Őrjöngve, a személyes bos­szúnak ilyen bősz indulatá­val még nem. — Elege volt, ez az egész! — Nagyon jól emlékszem rá — folytatta Deső. ügyet Sem vetve & közbeszólásra —, amikor á SepétoVka alól csürhemód vissZaözönlő szá­zad megpróbált feljutni a német teherautókra, és a németek csizrrtásárokkal rug­dosták a kapaszkodók kesét, a törzsőrmester is megkap­ta a magáét. Gémberedett Ujjáifól letaposták a kör­mét. Leh,uppant a hóba, vérző Ujját szopta. Aztán fel- tápászkodótt, köpött egyet, mindenki nem férhet fel. De még akkor orosz földön iáft á század. A Kárpátok­kal mintha valami érzelmi választóvonalat is átlépett volna Sorki minden közvet­len ok nélkül átkozm kezd­te a németeket. Ez a lomha eszű, nyers paraszt a maga módján érti a világot. A hasa sokáig, kivált idegen­ben nem jelentett neki mást. mint engedelmességet és az engedetem feltétlen megkö­vetelését. De mikor már itthoni földön folytatódott a visszavonulás, fájlalni kezd­te á talpát. Fizikai kínt ér­zett, amiért földet és me­gint földet kellett átengedni, tíz várost nem sajnált any- nyira, mint egyetlen baráz­dát Hátizsákjából apródként kidobált mindent, holmija helyét megtömte földdel, melyet útközben fel-felmár- kolt. Mindenféle földet összeszedett, erdei hu­muszt, nyíri homo­kot bihari anyagot, kunsági fekete földet, mit tudom én... a fél ország földjei keve­redték zsákjában. Cegléd alatt háromnapos eső áztatta a századöt. akkor Sárrá vélt. májd egyetlen tömbbé szá­radt az egész gyűjtemény. Különös földgömb lett belő­le, a törzsőrmester véletlen glóbusa, amelyben jelzésteien masszává gyúródott össze a hazai táj. Sorki aligha gon­dolkozik «Ben, szimbólumok­ról harangozni se hallott, csak etpéíi a földet és... (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents