Kelet-Magyarország, 1967. július (24. évfolyam, 153-178. szám)
1967-07-05 / 156. szám
Nyilatkozik dr. Czimbalmos Béla, a MÉK igazgatója Az új gazdasági mechanizmus bevezetése a MÉK- nél is változásokat eredményez. Eddig a zöldség-gyümölcs és a burgonya termeltetését, felvásárlását és értékesítését ők végezték a megyében. Emellett az fmsz-ek zöldség-gyümölcs felvásárlásában is szakmai irányítók voltak. Mint dr. Czimbalmos Béla, a MÉK igazgatója elmondta, ez azt jelentette, a burgonya, a zöldség-gyümölcs termelésében mintegy 200—250 tsz-szel álltak szerződéses kapcsolatban. Ezeknek a cikkeknek a felvásárlása alapvetően a MÉK által történt, s természetes, hogy az ország ellátásában, az exportban ia jelentős szerepük volt. Ez évben még a régi mechanizmus szerint is csaknem 13 ezer vagon gyümölcsöt, 2500 vagon zöldségfélét és mintegy 7— 8 ezer vagon burgonyát vásárolnak, s ezekből 10 ezer vagonnal exportálnak összesen. — Lesz-e változás a MÉK termeltetési, fel- vásárlási és értékesítési tevékenységében az új gazdasági mechanizmus szerint? Ha igen, miben jut ez kifejezésre? — Illetékes kormányszervek előtt most folynak tárgyalások arról, milyen legyen a felvásárlás rendszere az új gazdasági mechanizmusban. Már biztosnak látszik, hogy a tsz-ek és az fmsz-ek a termékeiket a MÉK mellett önállóan is értékesíthetik és a nagy felvásárló és kereskedelmi vállalatok, így a konzervipar, a BUNGARO- FRUCT a termelő üzemekkel közvetlen kapcsolatok kiépítésére törekedhetnek. Ez azt jelenti, hogy itt is a többcsatornás értékesítési rendszer valósul meg, — Ez milyen előnyökkel, esetleges hátrányokkal járhat a MÉK-re, Illetve a termelőszövetkezetekre? — E változásokat személy szerint nem tartom hátrányosnak egyikre sem. A MÉK-re azért nejn, mert évről évre növekvő feladatokkal kell megbirkóznia, főleg a nagyarányú gyümölcstelepítések következtében, a tsz-ekre pedig azért nem, mert ha önállóan végzik az értékesítést, a kereskedelem által élvezett árréseket vagy ennek egy részét ők kapják. De meg kell említenem, hogy ezzel egyidejűleg jelentősen növekszik a termeléssel, értékesítéssel járó kockázat, amelyet eddig a szerződött áruk esetében kizárólag a MÉK viselt. Ilyen eset volt a múlt évben a burgonyánál, amikor a bő termés következtében a MÉK folyamatosan nem tudta értékesíteni, s tárolni kényszerültünk, majd tavasszal a felvásárlási árnál lényegesebben olcsóbban hoztuk forgalomba, s ugyanakkor a tsz-ekkel szemben vállalt szerződési kötelezettségeinken túl is eleget tettünk. — Hogyan lesz ez az új gazdasági mechanizmus keretei között? — Amennyiben a tsz ki- záróleg a MÉK-kel köt szerződést, valamennyi termék termeltetésére, értékesítésére, úgy a MÉK a jövőben is vállalja az értékesítéssel járó összes kockázatot. Ha más szervekkel is szerződést köt a tsz ugyanezekre a cikkekre, akkor a MÉK ezekből az árukból teljes termelésre nem köt szerződést, Kötelessége csak a leszerződött mennyiségig terjed. Szerződésen felül csak akkor veszünk meg árut, ha el is tudjuk adni. — Az új gazdasági , mechanizmus lehetőségeit felhasználva, milyen új elemeit alkalmazza a MÉK a tsz- ekkel történő kapcsolatában? — Lényegesnek tartjuk, hogy a tsz-ekkel kö?»s ipari és kereskedelmi vállalkozásokat alakítsunk ki, Ezt már meg js kezdtük. A vásárosnaményi járás 11 tsz-ével közös vállalkozást hoztunk létre gyümölcs és zöldség aszalványok, illetve szárítményok készítésére, a nyíregyházi Dózsa Tsz-szel a városi piacon közösen üzemeltetünk zöldség-gyümölcs üzletet. Hasonlóról tárgyalunk a gulácsi tsz-szel is. Uj dolog, hogy a Nyírségi Mezőgazdasági Kutató Intézet által megszerveztük 9 szaktanácsadást azokban a tsz-ekben, amelyekben részükre szerződésre termelik a burgonyát. Ezzel az a célunk, hogy néhány éven belül ezek a közös gazdaságok maguk állítsák elő a minőségi vetőgumót. Már megkezdtük, de a jövő évben bővítjük a tsz-ek részére a termelőeszközökkel való ellátási tevékenységünket. Ennek keretében 25 UNIFRUKT III-us típusú almaosztályozót, 3—4 bur- gonyaosztályozót, s ugyanennyi burgonyaprizmá- zót bocsátunk a tsz- ek rendelkezésére. Ez évben 150 ezer forint értékben juttattunk különböző berendezéseket, eszközöket a vencsellői tsz-nek, amelyek a hajtatóház építéséhez szükségesek. Ezt a tevékenységünket a jövőben más tsz-ekkel is bővíteni kívánjuk. Hasonlóan segítjük a nyíregyházi Dózsa Tsz-t is. — A várható és bekövetkezett változások miatt nem éri-e hátrány a fogyasztókat, vásárlókat? — A tsz-ek az utóbbi években megerősödtek, biztonságos a termelésük, s jó áruellátást biztosíthatnak. Ilyen körülmények között a jövőben sem érheti hátrány a vásárlókat som árban, sem az áruk minőségében. Azt ellenben meg kell jegyeznem, hogy a terméstől függően a jövőben az árak Ingadozása nagyobb lehet. Az új gazdasági mechanizmus egyik célkitűzése, az áruk útjának lerövidítése, s így a költségek csökkentése. <É. K.) Tizennyolc évesek a laktanyában Három szabolcsi kiskatona a honvédelmi bizottság megállapításairól Helyszínen, a 37. Budapesti Forradalmi Ezrednél tanulmányozta hétfőn az országgyűlés honvédelmi bizottsága a behívásra került 18 évesek és az egyetemi előfelvételt nyert katonafiatalok helyzetét. Részletek a bizottság megállapításaiból: 1 „Tekintettel az alacso" nyabb korra, az egység megkülönböztetett figyelmet fordított az egyetemre előzetesen felvett és a IS. évüket betöltött fiatalok kiképzésére.” Spiczmüller József honvéd, ez a sudár termetű, tiszta szemű fiatalember Szabolcsból, pontosabban Nyíregyházáról került az ezredhez, tíz hónappal ezelőtt. — Meglepett a behívó? — Kicsit. Alig másfél hónappal korábban érettségiztem a kertészeti technikumban, ballagtunk, bankettoz- tunk. Aztán egy kis drukk a felvételin, ami sikerült: felvettek a Budapesti Kertészeti Főiskolára, ahol 1967 szeptemberében kezdhetem meg tanulmányaimat. Úgy éreztem, beteljesedett minden vágyam, valahogy eltelik az egy év és folytatódik a gondtalan diákélet. 4 — S hozta a postás a behívót.. «* Nehéz volt a katonaélet? — Eleinte. Nem is nehéz, szokatlan. Mint diák, független voltam, itt parancshoz kellett igazodnom. A rohampályán fáradtam el először, aztán fel sem vettem már. — Keményen hangzott a? a parancs? — Határozottan, de sohasem sértően, hangoskodva. A tisztek, akárha korábbi tanáraink lettek volna. Az első napokban még a kisebb hibákat is elnézték, mintha jó szülők akarnának lenni. Persze, később egyre nőtt a követelmény, akkor már viszont „öreg” katonák voltunk. — Étkezés, kimenő, eltávozás? — Itt nem lehet megéhezni, csak egy kicsit hosszú az idő a reggeli és az ebéd között nekünk, akik tízóraihoz szoktunk. Mindig bőséggel adnak, hát én a reggeliből mindig félretettem tíz órára is, Jutott. Híztam három kilót Van kimenő s négy alkalommal összesen 14 napot töltöttem otthon... 2 „Az egységnél állan- • dóan bővülnek a lehetőségek az egyetemre előzetesen felvett fiatalok igényeinek kielégítésére." — így van ez, Kiss honvéd? A kérdezett, teljes nevén Kiss Ferenc Nyíregyházán, a Vasvári Pál gimnáziumban érettségizett tavaly, születé- sileg vajai: — Pontosan. Mit tagadjam, én is Idegeskedtem amiatt, mi lesz 11 hónapig, mennyi mindent elfelejtek addig, kezdhetek mindent élőiről ha jönnek az egyeA Bp, Bőrdíszmű Ktss nagykállói üzemegységében exportra női táskákat készítenek. A képen: Borsi Erzsébet, Horváth Erzsébet Papp Katalin és Takács Irén. Foto: Hammel József A szőlőkben húződe? ta•í * ligaútról a lombok közül kikandikáló sárgabarack térített le. Valami kamaszkori csintalanság bujt belém, s eszem ágában sem volt tiltakozni ellene. Gusz- tusos-hamvasan kellette ma. gát az a gyümölcs, hát a fához léptem. Nyálcsordító mohósággal két szép szemet már be is faltam, amikor észrevettem az egyik tőke nyakánál ülő öreg parasztot „Na asivány — gondoltam ijedten — most lépre szalad, tál." Zavaromban szólni sem tudtam, de az öreg komótosan kivette szájából a pipát és barátságosan mosolygott: — Falatozzék csak nyugodtan. — Inkább elszaladni szerettem volna, nem a pár fillémyi kártétel miatt, hanem mert felnőtt * kopaszodó ember létemre sem tudtam ellenállni a kísértésnek. — Valósággal megfogott ez a szép gyümölcs —- próbáltam tréfával elcsapni a kínos pillanatokat. — Falatozzék csak — bólogatott az öreg, a mintha semmi sem történt volna, a pipájával kezdett bajlódni. ÖREGEMBER A HEGVEN Néhány szem barackot le. vettem még a fáról, aztán odakuporodtam az öregember mellé. Cigarettával akartam engesztelni, de nem fogadta el. — Nem azért, — magyarázta —, hogy megsértsem, de a pipánál nincs jobb. Ezt már csak akkor cserélem fel. ha a mennyországba jutok. s ott Is szagos szivarra, mert gondolom, hogy az isten angyalai nemigen tűrik a pipafüstöt. Szegény jó Terkám se birta, pedig ő aztán messze állt az angyaloktól— Házsártos asszony volt? — Nem a, csak a pipafüs. töt nem szívlelte. A tüdő- vész vitte el... Részvéttel hallgattam. Rövidke csend után megjegyezte: — Még élhetett volna — Egyedül van? — Egyedül. — Gyerekek? Lemondóan intett. Mereven bámulva a völgyre, * távolabb a hamvasan kéklé dombokra. Vártam a válaszát, de mintha lent a kaszálókon púposodé boglyá. kát számolta volna. Szerettem volna valahogy megvigasztalni mert ereztem a bánatát, de hirtelen és hangosan elnevette ma- gát. — Olyan az emberfia, mint a fán a gyümölcs — mondta —, ha megérik, elválik. Dehát mit tegyen a fa? Újra csak teremni kelj neki, amíg ki nem szárad, s tűzre nem vetik. Hát ilyen az élet... Bizonygattam, hogy amíg ide a hegyre fel tud lépked, ni, nincs nagyobb baj. Hát, ha még egy kupa borral is megbirkózna... — ...szén már megkínáltam volna az urat *— értette célzásnak a bar említését. — Tavaly nemigen termett, s az is olyan volt, mint a csdnger, hát azt adtam oda a gyerekeknek, ami a harmadéviről maradt. — Odaadta? — Mit csinál jak? — nézet rám egy kicsit szemrehányón — üres kézzel nem en. gedhetem vissza őket. — Aztán magának hoznak-e valamit? — Bőven — integet a kezével rr- meg küldenek is. Aztán vinnének magukhoz a városba. Az idősebb fiam Pestre, az egyik lányom Komlóra, a másik Győrbe. Még a legkisebb is hívott már Kanadába. — Miért nem megy? Úgy nézett rám, mintha a barackfáját a szőlőstől, pin. cégtől együtt hónom alá kaptam volna és szaladnék. Sokáig nem is szólt. Kiverte a hamut a pipájából, s mintha más dolga sem lenne, csak azzal bíbelődni, újra rátömött. Figyeltem az arcát. A ki- álló csontokon sárgásbarna bér gyúródott, Szögletes ál- lán egyhetes deres szakáll. A nyakán js mélyen baráztemi napok Debrecenben, af orosz—történelem szakon. — És? — Még ha akartam volna, sem lazíthatok. Meg sem álmodtam, hogy az egyetem valójában nekem már a lak- tanyakapun belül elkezdődik. Parancsnokaink időben gondoskodtak arról, az egyetemek tanárai eljöjjenek Ide rendszeresen s konzultációkat tartsanak nekünk, ahol felfrissíthetjük a gimnáziumi anyagot, sőt, bepillanthatunk az egyetemi anyagba is. — Leszerelés után lesz-« pihenő? — Ebben is kedveznek nekünk, most kezdődnek a kiképzési vizsgáink, tiszthelyettesekké léptetik elő, aki megfelel, s három hét múlva már otthon leszünk a családnál, egy hónapig még nyaralhatunk is. 3 „A 18 éves fiatalok • jól teljesítik a követelményeket, jó kollektívákat alakítanak ki, olykor jobb eredményt mutatnak fel. fegyelmezettebbek, mint a korosabbak, Mindez s a korábban történő behívás egyéni, népgazdasági, társadalmi haszna igazolja a rendelet helyességét A harmadik szabolcsi Székelyből való, de ugyanúgy Kissnek hívják mint rajbeli társát, sót neki is Tarr János volt az osztályfőnöke a „Vasváriban.” Kiss Jánosnak már van egy fehér csillagja is: — Május elején léptettek elő őrvezetővé. Nem adták könnyen, keményen meg kellett érte dolgozni, tökéletesen elsajátítani a lövész minden tudnivalóját. Az igaz, hogy érezzük a megkülönböztetett gondoskodást de a követelmény azonos az Idősebbekével. — Tehát jót tett ez a 11 hónap? — Nekem igen. Híztam vagy hat kilót, erősebbnek érzem magamat. Ha a fő.s- koláig dolgozom, pénzt keresek, költekezni kezdek, talán később a tanulásról eltereli ez a szokás a figyelmemet. így pedig ősztől folytatom a diákéletet, azzal a tudattal, hogy elegét tettem egyik alapvető kötelességemnek, s ha mint mező- gazdasági mérnök kikerülök, nyugodtabban kezdhetek munkámhoz. Amennyire szorongva érkeztem az ezredhez, annyira biztosabban öltöm majd fel újra a civil ruhát. Még húszéves sem vagyok s már megtanultam, mennyi minden szükséges ahhoz, hogy egész ember legyek. Ángy») Sándor dált a bőr, csak a homlokán feszes, noha ott Is elvégezte már mélyszántását az idő. Szerettem volna sok mindent tudni, s mintha csak megérezte volna, így szólt: — Mert úgy van az em bér néha, mint a kutya. Oldalt sompolyog a világtól. Ha nézem ezt az új világot, s azokban a piros cserepes szép új házakban — mutatott le a völgyben húzódó falura — a most induló fiatal életeket, hát azt mondom, jól van. Már ennek így is kell lennie. A mi időnk lejárt. Szerelj le vén huszár. — Sirva fakaszt! — No, az baj — fordult felém mosolygós arccal, — mert a férfiember, ha lehet a saját temetésén se bőgje el magát. Ezen már csakugyan nevetnem kellett. Aztán sze- delőzködtem, mert közben eljárt az idő. A nap már a csipkereki erdőkön is túllépett — Ha nem sérteném meg hazavámak. — Akit hazavárnak, nem szabad tartóztatni — feltápászkodott az öreg. Mondta hogy szedjek a gyümölcsből. — Tán még gyerekei is vannak? Mondom, hogy négy ia, s mind szép. Mélyen ülő kék szeme elhomályosodott- Felágasko. dott ő Is az alacsonyabbra hajló ágakhoz, s szedte a barackot a gyerekeimnek. Búcsúzkodásnál mintha támaszkodni való bot után kapna, megfogta a karomat: — Ha nem sérteném meg, még egyszer tudakolnám a nevét, Megmondtam. Sután esetlenül kapott napssitta kalapja után. Szikár alakja mintha jobban meggörnyedt volna, 8 így szólt: — Akkor Írja meg. Olyan ez a hely, mint maguknak városon a strand, a színház, vagy a kávézó -- körbemutatott a valóban festői tájon. — Olyan ez nekünk, véneknek. Elhallgatott Nyújtotta a kezét. Dávid Jó®«# Többcsatornás értékesítési rendszer Új vonások a MÉK tevékenységében a gazdasági mechanizmus hatására
