Kelet-Magyarország, 1967. július (24. évfolyam, 153-178. szám)

1967-07-30 / 178. szám

Az udvariasságról Levelet kaptunk Kótaj- ból, Perjést Ágnes küldte. Arról ír, sok gondjuk van a bejárással, az utazással. Foglalhatnak-e ülőhelyet társaiknak, mikor és kinek adják ót helyüket, kötele­ző-e ez, vagy sem. Ezek & kérdések csendülnek ki a levélből, amelyet egy konk­rét eset kapcsán vetett pa­pírra. Ahelyett azonban, hogy ezt az esetet elemez­nénk, kinek volt igaza: a fiataloknak, vagy a helyet erőszakkal elvevő felnőtt­nek, néhány mindenkor ér­vényes —- udvariassági — szabályt gyűjtöttünk egy csokorba. Ezek — reméljük — segítenek majd eligazod­ni levélírónknak, de mások­nak is, utazás közben látott, tapasztalt gondjaikban. Először is talán a hely- foglalásról. Ülőhelyet fog­lalni szabad nemcsak a ma­gunk, hanem társaink szá­mára is. De csak annyit, ahányan azon az állomáson felszállnak, s ismerőseink el is foglalnak. Többet nem, ezt a vasúti szabályok is tiltják. Nem illik azonban egy-egy fülkét, szakaszt, könyvekkel, csomagokKal telepakolni, hiszen a vona­ton kevés a hely és zsúfolt­ság van. Legyünk szeré­nyek és mór a felszállásnál engedjük magunk elé az idősebbeket, terhes, vagy kisgyermekes mamákat. Hadd legyen övéké a vá­lasztás lehetősége is. Ha már a vonatban uta­zunk és kényelmes helyünk van, azért gondoljunk azok­ra is, akiknek nem jutott ülőhely. Kínáljuk fel ilyen­kor, s adjuk át néhány percre, hogy ők is megpi­henhessenek. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy vissza sem kell adni a he­lyet. Ez nagy udvariatlan­ság lenne, hiszen azt bün­tetnék meg, aki kedves, fi­gyelmes volt. Mindenkép­pen át kell adni viszont — és elsősorban a fiatalok­nak — a helyeket, ha köze­lükben terhes anyák, bete­gek, vagy hajlott korú idős emberek utaznak — állva. Ugyancsak illik segíteni a nagyobb csomagok elhelye­zésében. Gyakran esik sző arról is — levélírónk szintén kérdezi —, mennyire kötele­ző ez. Tapasztaltuk ugyanis: nálunk nem sokkal idősebbek tüntetőén elvár­ják, adják át helyüket, hogy esetleg kényelmeseb­ben kártyázhassanak, beszél­gethessenek. Ha ez nem történik meg, mindjárt rossz szemmel néznek rájuk:, s kijelentik: „Ez a mai fia­talság!” Az ilyesmi persze éppen fordított következmé­nyekkel jár, nem lesznek udvariasak. Minden egyes esetre érvé­nyes tanácsot . nem lehet adni. Azt viszont elmond­hatjuk: udvariasság ürü­gyén nem szabad követelőz­ni. A jólnevelt ember — mégha fiatal is — saját­maga kell eldöntse, kinek és mikor adja át a helyét, vagy segítsen valamiben. Ezt kikövetelni, esetleg tün­tetőén, megszégyenítő mó­don hívni rá fel a figyel­met — maga is udvariat­lanság, s aki ezt teszi, na­gyobbat hibáz, mint akihez „intelme” szól. Természete sen a már többször említett különleges esetekben kisgyermekesek, rokkantak és mások — kötelező segí­teni. Utazás közben különösen fontos az udvariasság, nyu­godtság. Ezzel kellemeseb­bé tehetjük a magunk uta­zással eltöltött perceit, órá­it, de utitársainkét is. A legjobb, ha ez kölcsönös. Marik Sándor Autósok és motorosok figyelmébe Elindulni könnyebb, mint megállni... A gyorsuló gépkocsiforgalomban növekszik a fék szerepe Az egyre sűrűsödő és gyor­suló gépkocsiforgalom világ­szerte szigorú követelménye­ket támaszt a fékekkel szem­ben. A gépkocsivezető csak akkor lehet biztos ura jár­művének, ha jó konstruk­ciójú, üzembiztos fékrend­szer pedálján tartja a lábát. Daimlertől napjainkig Daimler 1886-ban épített első motorkocsiján még nem is volt 'fékpedál, csavarme­netes kézi karral féktuskót kellett hozzászorítani az egyik kerék vasabroncsához. Néhány évtizeden át csak az egyik hátsó kerékbe ha­tott a fékerő, a 20—30 ki­lométeres óránkénti sebes­séggel haladó jármű „meg- zabolázásához” ez Is megfe­lelőnek bizonyult. Lassan áttértek két keréknek egy­szerre történő fékezésére. 1920-ban Amerika útjain je­lent meg az első négykerék- fékeS modell (ezt megelő­zően egy „versenyautón” már 1914-ben is alkalmaz­tak négykerékféket.) Ettől kezdve általánossá váltak a lábpedállal működtethető, mind a négy kerékre ható dobfékek és az ezektől füg­getlen mechanikus áttételű kézi rögzítőfékek. A kezdeti huzaláttételes fékrendszere­ket idővel a hidraulikus szerkezetek váltották fel, s e jól bevált konstrukciókat kisebb változtatásokkal mind a mai napig alkal­mazzák a gépkocsikon. Használjuk a motorféket is A dobfék nenany ev óta már nem kizárólagos egyed­uralkodója az autótechni­kának. Riválisa: a tárcsa­fék, amelynek előnye, hogy könnyebb és kisebb, mint az azonos hatású dobfék és felszerelhető a kis kerekű autókra is. Emellett jobb a hűtése, kopása egyszerűen utánállítható, s nem szeny- nyeződik. A tárcsafékkei rendelkező személyautók „részesedése” a legtöbb autómárkánál ma már meg­haladja az 50 százalékot. Amerika autóipara elmaradt ebben a tekintetben, ám időközben ott is felismerték a tárcsafék előnyeit. Rossz vezetőnek tartják azt az autóst, aki lépten- nyomon a fékpedált nyomo­gatja. Nem egykönnyen el­sajátítható, de előbb-utóbb mindenkinek meg kell ta­nulnia, hogy miként gazdál­kodjék a gépkocsi lendüle­tével és a féket csak szük­ség esetén használja. A gépkocsi fékhatást kifejtő szerkezeti része maga a motor is. A közhiedelemmel ellentétben a motorfék használata nem ártalmas a motorra és az erőátviteli berendezésekre. Alkalmazása viszont ■— különösen a tartósan lejtős utakon való közlekedésnél — szinte fel­becsülhetetlen. Ha állandóan a kerékfékekkel akarnánk egyensúlyozni a hosszabb ideig lejtőn guruló gépkocsi gyorsulását, bizony még a jó hűtésű tárcsafék is hamar felmondaná a szolgálatot. Légtelenités A megfelelően gondozott fékek nem hagyják cser­ben az autóvezetőt. Éppen ezért állandóan figyelemmel kell kísérni a fékolaj tartá­lyának feltöltöttségét. Ha gyorsan fogy az olaj, azon­nal meg kell keresni az el- folyás okát, gondosan -ét kell vizsgálni mindazokat a helyeket, ahol a szivárgás előfordulhat. A fékrendszer fémcsöveit és összekötő gu­micsöveit is ellenőrizzük, a töredezett, repedezett felü­letű csöveket cseréltessük ki. Ha fékezésnél „felpum­pálásra” szorul a fékrend­szer, azonnal nézessük meg a légtelenítést. És végezetül: a fékpedál­ba csak végszükség esetén szabad „beletaposni”: lehe­tőleg gyengéd és többszöri nyomkodással hozzuk mű­ködésbe a fékrendszert. így elejét vehetjük a veszedel­mes meglepetéseknek. Hogyan készítsük a bólét ? A bólét — 10 személyre — legalább 2 órával a fogyasz­tás előtt kell elkészíteni és hidegben tartani. A legjobb őszibarackból vagy friss eperből. 5 db szép ősziba­rackot előzőleg meghámoz­va és kimagozva vékony szeletekre vágunk, és bólés- tálba tesszük. (Ha eperből vagy szamócából csináljuk, a gyümölcsöt jól megtisztít­va, jól megmosva és szi­tán lecsurgatva tesszük a bóléstálba. Ezekből 50 dkg- ot számítunk.) A gyümölcsöt 10—15 dkg porcukorral megszórjuk, majd leöntjük 15 cl likőrrel, 5 cl jó konyakkal és kb. fél óráig hagyjuk állni a hűtőben. Ekkor hozzáön­tünk 1 liter fehér bort, és letakarva a felszolgálás pil­lanatáig hűtőszekrényben tartjuk, vagy apróra tört jégre állítjuk. Még egy liter bort és egy üveg pezsgőt hűtünk hozzá, de ezeket csak a tálaláskor öntjük rá Jól előhűtött szódavizet is tehetünk minden adagba. Óvatosan, csak egyszer-két- szer keverjük meg, nehogy a gyümölcs összetörjön. Üj korszak a fogászatban A legutóbbi fogászati hé­ten hazánk fogorvosai új korszak megindítását sür­gették a fogászatban. Bár napjainkig is sokat tettek a fogak betegségeinek meg­előzése érdekében, de év­ről évre több a fogorvos, szaporodnak a fogorvosi rendelők. Alattomos ellen­ség a fogszú Fogszú vagy fogkariesz alatt a fog kemény szöve­teinek pusztulását és az emiatt keletkező kilyukadást értjük. A lyukképződés ugyan mindig kívülről, a kemény zománcon kezdő­dik, de a fog belső rétegé­ben gyorsabban, szinte ész­revétlenül Ívod a fog bel­seje felé. Forduljunk fogorvoshoz ha hidegre, édességre érzé­kennyé válik a fogunk, de panaszok nélkül is célszerű félévenként megvizsgáltat­ni fogainkat. A fogszú kez­detben alig látható a fog kemény zománcában, vagy a fogak között. Az érzé­kenység és a fájdalom is legtöbbször csak akkor je­Óvjuk arcbőrünket Szépségápolás a munkahelyen Ma már megfelelő mun­ka- és egészségvédelmi be­rendezések óvják a nőket a gyárakban, de azért nem árt, ha az ott dolgozó nők maguk is védik testi épsé­güket, szépségüket. A fej­kendő, amely kötelező a gépeknél, óvja hajukat a portól, a szálló pihéktől. Olyan termekben ahol me­leg és száraz a levegő, az érzékeny bőrűek a munka kezdete előtt kenjenek ar­cukra egy kevés krémet. Munka közben az arc pú­deressé, rúzsozása helyte­len, mert ha a piszok ráte­lepszik á púderes arcra, az nemcsak csúnya látvány, ha­nem igen nehéz az arc meg­tisztítása is. Munka végez­tével bő Vízzel, szappannal mossuk le arcunkat, kezün­ket, s töröljük jó szárazra. Mielőtt kimegyünk a ten­gőre, kenjük be arcunkat bőr­tápláló krémmel, erre aztán nyugodtan tehetünk egy ke­vés pudert. Munka után 3—4 percig erős kefével keféljük ha­junkat. Ez edzi a fejbőrt és megtisztítja a hajat a ráte­lepedett portól, piszoktól. Konzervgyárban vagy olyan üzemben, ahol a mun­kahely hideg, esetleg nyir­kos, igen fontos, hogy a célszerű öltözék mellett ar­cunkat, kezünket zsíros vé­dőkrémmel vagy olajjal véd­jük. Ha hideg a munkahely, különösen erősen védjük arcunkat krémmel, hiszen a sportolók is ezt teszik hosszabb szabadtéri verse­nyek, vagy távús^ás alkalmá­val Ha huzamosabb ideig dol­goztunk hideg helyen, előbb langyos vízzel mossuk meg arcunkat, kezünket és csak aztán meleg vízzel. A fa­gyott vagy kiázott kéznek igen jót tesz a váltott hi­deg-melegvizes öblítés, erős dörzsölés, majd kevés krém és meleg kesztyű. lentkezik, ha a fogállo­mány jelentősebb része már elpusztult. Bízzuk a fogor­vos döntésére, hogy tömés­sel, vagy más úton szabadít meg minket beteg fogaink­tól. A gyógyításnál is lénye­gesebb a megelőzés. Ennek talán a leghatásosabb esz­köze, ha nem neveljük „édes­szájúvá” gyermekeinket. A cukorban áztatott gumidud- lival követjük el a legelső bűnt a gyermek foga ellen. A fejlődő fogat a rendsze­res cukorhatás lemar­ja, leégetí, később; ami­kor már nagyobbacska, vagy éppenséggel iskolás­korú, legfeljebb a főétkezé­sek alkalmával kapjon cu­korkát, csokoládét, de az étkezés között, s főképpen este, a fogmosás után, a le­fekvést követően igen ká­ros az édesség fogyasztása. A gyermek fejlődéséhez ele­gendő az a cukormennyiség, amit az ételekben kap. A cukorka és csokoládé kerü­lése mellett a kiadós és bőséges rágás a fogak leg­jobb védelmezője. Ne ké­nyeztessük el tehát a gye­rekeket már eleve azzal, hogy a kemény kenyérhéjat levágjuk, ha ennivalóit át­törve, paszirozva készítjük el. Inkább adjunk rendsze­resen megtisztított nyers sárgarépát, karalábét, ke­mény húsú gyümölcsöt, hogy a rágást gyakorolja. Foginysorvadás a fogak másik fő el­lensége. A foginy, a foggyökér kö­rüli rugalmas rostokkal az állkapocs csontos medrével együtt képezi a fogágyat. Ez rögzíti a sok mozgásnak kitett fogazatot. A rugal­mas mozgást elsősorban a foginy és a foggyökér körüli rostok biztosítják. Ennek megbetegedése sajnos előbb- utóbb a fog elvesztésével jár. A foginymegbetegedést rendszerint az iny és a fog határán fellépő piroso- dás jelzi, felette az iny eny­he dörzsölésre vérezhet. Előrehaladottabb esetben a foginy élénkpiros, duzzadt, és a legcsekélyebb érintés­re is vérzik. A fogak nya­kán ilyenkor rendszerint puha lepedőket találunk és ez alatt fogkő rejtőzik. Még előrehaladottabb állapot­ban a fog nyaka és a fog­iny között üreges tíisakok képződnek. A bennük re­kedt ételmaradékokban viha­ros gyorsasággal szaporodnak a baktériumok, gennyes vá­ladékot termelnek, ami kel­lemetlen , bűzös szájszagot eredményez. Ezt követően a fogak meglazulnak, lö­työgnek és végül kihulla­nak. Előfordulhat azonban, hogy közvetlenül gyulladá­sos tünetekkel indul meg az inysorvadás és ezzel együtt az állkapocs fog kö­rüli csontos részének sor­vadása. A fogínygyulladást gyó­gyítani kell! A fogorvosok a meglazult fogakat rögzít­hetik a gennyes tasakokat feltárhatják és a foginyt ke­zelik. A fogkövet a fog­nyakról eltávolítják és a hiányzó fogakat műfoggal pótolják. Mint minden betegség­nél, úgy a foginysorvadás- nál is a megelőzés előnyö­sebb, mint a gyógyítás. A fogínygyulladás megelőzés — ugyanúgy, mint a fogszú megelőzésnél — kemény hú­sú gyümölcsök, nyersen fo­gyasztható zöldségfélék rá­gásából és rendszeres fog­ápolásból áll. Sütés TÜRÓS TORTA Hozzávalók: 12 dkevaj, 15 dkg liszt, 5 dkg cukor, fél citrom reszelt héja és né­hány csepp leve, egy csipet só. Ezekből tésztát gyúrunk, vékonyra kinyújtjuk, a fe­lét tortaformába tesszük és megsütjük. Tölteléket készí­tünk 30 dkg paszlrozott te­héntúróból, 3 dkg vajból, 12 dkg vaníliás cukorból, 3 tojássárgájából, kis bú­zadarából és reszelt Cit- romhéjból. Ezt rákenjük, a tészta megmaradt nyers ré­széből rácsot rakunk a tú­ró tetejére. Megkenjük to­jássárgájával és pirosra sütjük. MÁKOS PALACSINTA TEJSZÍNNEL Hozzávalók: 16 dkg liszt, 4 tojás, 15 dkg mák, 1 evő­kanálnyi méz, 10 dkg cukor, 2 dkg zsír, 2 dkg vaj, 3—4 dl tej, 1 dl tejszín, só. A tejbe habverővel bele­keverjük a lisztet, két egész tojást és egy csipet sót. A felmelegített zsírban 12 da­rab palancsintát sütünk a tésztából. Egy kevés cukros vizet forralunk, belekever­jük a megdarált mákot, majd levesszük a tűzről és hozzávegyítjük a mézet. Megtöltjük a palancsintá- kat, oldalt két centire be­hajtjuk és összesodorjuk. Vajjal kikent tűzálló tálba vagy lábaskába rakjuk. A tejszínt jól elkeverjük két tojássárgájával és egy ke­vés porcukorral. Utána rá­öntjük a palacsintákra és sütőben jól átsütjük. Főzés SERTÉSSZELET ZÖLDBORSÓVAL Kb 50 dkg felszeletelt meg­mosott sertéscombot jól ki­verünk. A szeleteket meg­sózva, lisztbe mártva for­ró zsírban mindkét oldalán átsütjük. A visszamaradt zsírban reszelt hagymát pi­rítunk, sózzuk, kevés vízzel felfőzzük. A szeleteket visz- szarakjuk bele és tovább pároljuk. Egy dobóz Zöld­borsót egy evőkanál zsíron, két kávéskanál cukorral fe­dő alatt puhára pároljuk'. Mikor megpuhult, a húsra öntjük. Szükség szerint kis vizet töltünk utána, 10—15 percig főzzük, meghintjük apróra vágott zöld petrezse­lyemmel. Adhatunk mellé párolt rizst is. . Korszerű szakácskönyv Nemrég jelent meg Tú­rós Emil legújabb szakács- % könyve: Zöldségfélék, salá­ták, gyümölcsételek. A zöld­ség- és gyümölcsidény ugyan már javában tart, de friss alapanyagok felhasználására találhatunk kitűnő ötlete­ket a kötetben. És az ötle­tek hasznosak lesznek a konzerv- és mirelitidényben is — bár ezek szakszerű felhasználására nincs össze­foglaló tanács és a receptek között is csak ötletszerűen említi meg a szerző, hogy melyiknek az elkészítéséhez lehet tartósított anyagot fel-' használni. Minden ismertetésnél töb­bet mond néhány szám. Mintegy 600 receptből 23 karfiol, 21 tök, 17 spárga, 16 karalábé, 16 paraj, 14 kel­káposzta, 12 zöldborsó, 10 zöldbab, 9 zöldpaprika el­készítési módot ismer meg az olvasó. A fejes saláta fel- használásának 40 módja között válogathat, 17-féle paradicsomsalátát, 11 me­leg, 7 hideg töltött paradi­csomot készíthet. 27 ol­dalnyi gyümölcscsemege: gyümölcssaláták, gyümölcs­sütemények, gyümölcskré­mek elkészítésének leírása után egy tucat gyümölcsital zárja a receptek sorát. Különösen érdeme a szer­zőnek, hogy új típusú re­ceptjei nemcsak hűséges követésre búzdítják a házi­asszonyokat, hanem olyan gondolatébresztő leírások is, amelyek segítségével való­ban \ áltozatosabbá és egész­ségesebbé lehet tenni a táp­lálkozást. Ezért nevezhetjük a Minerva Könyvkiadó leg­újabb szakácskönyvét irány- mutatóan újnak.

Next

/
Thumbnails
Contents