Kelet-Magyarország, 1967. július (24. évfolyam, 153-178. szám)
1967-07-30 / 178. szám
Termővé tenni a homokot Teichmann Vilmosról az emberről a índósról Holland mesterművek a XVII. századból A Szépművészeti Múzeum „koprodukció»** kiállítása — Jan Lievens: Parazsat fúvó fiú. Negyvenöt évig jártja a szabolcsi homokot. Élete volt a mostoha föld, amely főleg ifjúkorának éveiben cselédeknek, földműveseknek szűk marokkal mérte az áldást. Ismerősei azt mondják róla legjobban a gülbabát szerette, talán azért, mert ezzel a burgonyafajtával volt a legtöbb gondja, a legtöbb vesződése és legjobban ez fizetett fáradozásaiért. A gülbaba nemcsak országos hírű, világhírű fajta. Persze, dr. Teichmann Vilmos Állami-díjas kutató tudósra nem lehet azt mondani, hogy nagyon kivételezett alkotó munkájának egyik, vagy másik eredményével. Hiszen mindegyik: a gülbaba, az áldás, a Margit, a gondűző, az aranyalma, a nemesrózsa, a szeszöntő, a kisvárdai rózsa, a boldogító, a Lilla, és a mindenes fajták az első pillanattól, a kísérlet megkezdésétől a köztermesztósbe jutásig életcéljának megvalósulását jelentették. Segíteni a gazdálkodóknak, felvirágoztatni a sívó, >futó homokot. Mindent az emberért tett. Hogyan lett boldogító a boldogító? Jellemző eset, hogy amikor a boldogító fajtajelöltből fajta lett, a burgonya nevét egy igazán emberi véletlen határozta meg. Teichmann Vilmosnak más egyéb igen hasznos tulajdonsága mellett szokása volt, hogy nem elégedett meg azzal, amit a kísérletek bizonyítottak, munkája közben kikérte azoknak a véleményét is, akik a köztermesztésben gyümölcsöztették kutatásainak eredményeit. Amikor a boldogító burgonyával eljutott odáig, hogy most már a fajtának nevet is kell adni, igen nagy gondban volt Balkányban szüretelték. A kutató ott járt-kelt a hajladozó asszonyok, lányok között és bár leginkább az foglalkoztatta, milyen a hozam, nem mulasztotta el hogy szót váltson az eaabefekkel. Érdeklődése azonban nem zárult a szakterülettel, így vette észre, hogy a lány, akivel beszél, jegyes. A tudós megkérdezte, mikor lesz a lakodalom, s hogy boldog? A burgonyaszedő lány ne'e tett, majd azt válaszolta: — akkor lennék igazán boldog, ha ebből a burgonyából kapnék pár zsák vetőmagot. Az boldogítana bennünket. így lett a burgonya neve boldogító. A fiatal házasoknak tornácán a lakodalom napján ott volt az öt mázsa vetőburgonya, hogy boldogságuknak még jobb alapot teremtsen. Különben csak figyelni kell a nevekre, áldás, gondüző, szeszöntő, boldogító. Nem öncélú elnevezések ezek. Nem a kutatónak jelentett áldást, gond- úzést, de azoknak az embenéje, már ami a tőmegzenét illeti. Ez a beat-zene.kifejezi a mai kort. Tessék körülnézni a világban. Mindenütt feszültség. A távol-keleti bonyodalmak, ugyebár. Meg a közel-keleti helyzet. Nem tudom ismerik-e Pompidou nyilatkozatát, nagyon jelentős... De nem is ezt akartam mondani. Az egész világ forrong , gondoljunk csak a legutóbbi Nigéria—Biafra incidensre. Értik, Ugye, mire gondolok? De ami kevésbé látványos: a közgazdasági helyzetek. Ha megnézzük a nyugat-európai országok köz- gazdasági mutatóit... Ö, maguk, kedveseim, nem foglalkoznak külpolitikával? Talán a sport? Na jó ott van a labdarúgás. Ebben is a támadó modor a divatos. Lerohanni a labdával a kapuig, támadni, támadni... De a művészet sem nyugszik. Beszéljünk Henry Moore szobrászatéról, a megformált alaktalanságról...-r- ön látta eredetiben, asszonyom? — kérdezte érdeklődve Géza barátia. — Nem, eredetiben nem — mondta Dédus. — ön talán látta? reknek, akik földjeik számára megkapták (ezeket a fajtákat. Az „ördöghegyi csoda“ A burgonyafajtákon kívül Teichmann Vilmos mást is adott az országnak, Szabolcs- Szatmár megyének. Kevesen tudnak az „prdöghegyi csodáról”, csak -néhány szakember, közvetlen munkatársak, mint Gajdáicsi Ödön is. Kisvárda határában az Ördöghegyet, ezt a legrosszabb homoké dombot évszázadokon át csak disznólegelőnek használták, illetye annak sem volt jjó, mert nem termett rajta semmi- Még a legigénytelenebb növény, a tök sem hozott termést. Teichmanm Vilmos bevetette ezt a hegyet, s az yolt a csoda, hogy a homoki lucerna gyökeret eresztett, bő termést adott, A homok' lucerna a tudós szíyósségát, felelősségvállalását bizonyítja. Amikor a ma már áldást jelentő takarmánnyal kísérletezett, a felügyeleti hatóság; ki akarta szántatni a bevetett parcellákat azzal, hogy az nem tartozik Te- ichmaran Vilmos kutató munkái közé, ne foglalkozzék vele. Teichmann Vilmos vállalta a felelősséget azért is, hogy nem szántotta ki a táblákat és azért is, hogy ez a lucernafajta hasznára lesz majd az országnak. Az Ördöghegyen kívül 1955- ben a Nyírbogdányban elvetett hardline kilogrammnyi mag is azt bizonyította, a tudósnak van igaza. De ezt bizonyította a Balkányi Állami Gazdaság eredménye is. Ott ma már hatszáz holdem termelnek homoki lucernát, olyan bő hozammal, hogy nemcsak saját állatállományuknak jut takarmány, de legutóbb ezer mázsa mennyiséget társgazdasá- goknak is át tudtak adni. A homoki lucerna magja ma már nemcsak az országban, de a világon is keresett. Többek között Kanada U kért lucemamagot. Kis epizód csupán, de jellemző a tudós munkásságára az is, hogy a homoki lucerna előnyét népies módszerrel miként bizonyította. Azt mondta: tegyetek egy tehén elé a jászolba egy marék homokit és egy marék kéklucernát A tehén először a homoki lucernát eszi meg, mert felismeri, hogy jobb, ízlete- sebb. Teichmann Vilmos tett ilyen kísérletet és kijelentését erre alapozta. Sokoldalú volt a tudós munkája. Az ország asztalára munkásoknak és parasztoknak nem csupán burgonyát, homoki lucernán keresztül több húst, de kenyeret is adott. Szabolcs-Szat- már megyében kivétel nélkül mindenütt a kisvárdai rozsot termesztik! Ezt a rozsot Teichmann Vilmos a petkusi fajtából fajtafenntartással nemesítette ki. Az a szabolcsi homok, amely — Egy-két szobrát Rómában, a Modern Múzeumban... —t Ó, Róma — sóhajtott Dédus. — Róma, Firenze! A Ghiberti kapu! Hogy megrongálta az ár! — Talán az árvíz után járt ott? ' Géza nagy zajt csapott a poharakkal, és gyorsan közbevágott: — Egy kis süteményt, Dédus!... — Most az úrral beszélgetek — figyelmeztette unokáját az öregasszony, — Nem, nem jártam Firenzében, de jól ismerem- fis még Sok más várost. Meg a csendes-óceáni szigetvilágot, Afrikát, a kanadai Nemzeti Parkot.., De ön bizonyára sokat utazik. — A külkereskedelemben dolgozom, — mondta a vendég, — sokfelé járok. — Nyelveket is beszél? •Igen? Oh, do you Speak English? Yes? Also, sprechen Sie deutsch? loh auch. Prosit! — Be Dédus! n kiáltott fel Géza, miközben' ijedten ő is koccintásra emelte poharát, — én nem is tudtam... — Ö, fiam mosolygott Démás fajtákból csak olyan rozsot termett, hogy kalászba szökkenéskor if kilátszott belőle a nyúl, a tudós munkáját úgy hálálta, hogy kisvárdai rozsból 16—18 mázsás átlagtermést adott és ad ma is holdanként. Említést kíván a szöszösbükköny is, amelynek magjáért szinte könyörögnek a gazdaságok, nemcsak a honi területen, de külföldön is. Nem kell sok példa, elég ha azt említjük, hogy a nyírpilisi termelőszövetkezetben úgy kezdtek közel négyszáz hold szöszösbükköny aratásához; OZ kihúz bennünket a bajból. Mire telik egy ember erejéből. Teirfimann Vilmos élete ezt jól példázta és példázza jelenleg is, mert az a munka, és munkabírás példamutató. Tevékenysége nem merült k; azzal, hogy Végezze a nemesítési munkát. Nagyon sokan úgy ismerték őt mint fáradhatatlan szervezőt, oktatót. Napi programjából sohasem hí" ányzptt az a célfeladat, hogy tanítsa megyénk parasztságát, s azokat a fiatalokat, akik élethivatásukul a mezőgazdasági munkát, a burgonyanemesítést választották. Szervezőkészségére jellemző, hogy egyéb tevékenysége mellett a Kisvár- dát környező tsz-ekből hatezer holdra szervezett vető- burgonya-szaporltó csoportot , A cukorgyári munkás fia Ha fordított sorrendben is, de Teichmann Vilmosról el kell még mondanunk, hogy 1898 október 29-én született Usti-ban. Öt elemi és hét reáliskola elvégzése után Bécsbe ment tanulni, de egyrészt a világháború miatt és méginkább a szegénység miatt abba kellett hagyni tanulmányait. Apja eukorgyári munkás volt, keresetéből nem telhetett fia taníttatására. így került Teichmann Vilmos 1922-ben Magyarországra, Tornyos- pálcára az Eszenyi féle burgonyanemesítő telepre. Itt munkájával keresett annyit, hogy 1924-ben folytathatta bécsi tanulmányait és 1926- ban agrármérnöki oklevelet szerzett. 1929-ben jött újra Magyarországra, s 1930-ban Véglegesen átvette a nö- vénynemesítő telep vezetését. Munkája sokszor szenvedett törést, de sohasem adta fel a harcot. Teichmann Vilmos szerette Magyarországot. Azt a? országot, ahol csak 1947-ben kapott állampolgár" Ságot. (1932-ben megtagadták tőle a hatóságok.) Szerette Szabolcs megyét és homokját, szerette a szabolcsi embereket. Mindezt úgy bizonyította, hogy bármerre fordulunk ha látjuk a határt, az ott díszlő növényeket, vele és nevével találkozunk. Seres Ernő dús, T~ te azt sem tudod, fogadjuk, hogy Spencer Tra- cynak mi volt az utolsó filmje? A vendégek nevettek, találgattak. Géza elhülve dadogott. — Persze. Dédus tudja, mi? — kérdezte bosszúsan. — Én? Hát persze! Azaz, hogy... hm. Lehet, hogy én is elfelejtettem... — Igazán nem tesz semmit —» vigasztalta a vendég. — Hopp! — kiáltott fel Dédus. — Nem én felejtettem el! De nem ám! Tudnám, csak éppen adáshiba volt. Igen, igen! Sajnos, néha adáshiba van a tv-ben, így aztán nem tudhatok mindent. Sajnálom. Beszéljünk másról. Mondjuk a spoletói dalfesztiválról. Mit szólnak hozzá, elég unalmas számok voltak, nem? Kevés volt a beat. Igen, innen indultunk ki. A beat-zene. Kár, hogy gyenge a hangom, meg aztán gitározni sem tudok, az igaz, Dehát azt ne is várjam, ugye, hogy gitározni is megtanuljak a tv útmutatásai i szerint. Azt hiszem, hiába- I való kívánság lenne, nem j igaz? A XVII. század a hollgnd művészet hatalmas százada. Az 1600-tól 1700-ig terjedő száz esztendő történetileg, társadalmilag felszabaduló kiteljesedést, festészetben kápráztatóan gyors csúcsra jutást jelent, soha nem látott gazdagságát óriásalko- tóknak és nagy tehetségű kis mestereknek, műfajoknak és stílusoknak, képtermésnek és képvásárlásnak. 1609-ben az észak-német- alföldi tartományok végképp diadalra viszik politikaivallási harcukat, § legyőzve a spanyol katolikus feudalizmust, a holland tartományokban megteremtik Európa első kereskedő, iparos, polgár államát. S nyomukban a festők olyan polgár) realista művészetet alkotnak, amelyet a még feudális Európa jó ideig idegenkedő csodálkozással néz, aztán — századok elteltével — csodálni, vásárolni és gyűjteni kezd. Gyűjtenek a későbbi századokban a lengyel uralkodók és főnemesek, vásárolják a hollandi festményeket az első magyar műgyűjtők is, s ily módon mindkét ország közgyűjteményeibe változatos sorozata kerül a holland aranykor festészetének. Ezért kitűnő kezdeményezés, hogy a Budapesti Szépművészeti Múzeum a két ország műkincseiből rendezett most közös kiállítást, olyan bemutatót — 33 kép a Varsói Nemzeti Múzeumból, 35 a pesti múzeumból — amely teljességgel mutathatja a hollandok nagy korátA korszakot, amelynek festői egyek voltak új társadalmukkal, a polgártársaik érzéseit érezve, kortársaik gondolatait gondolva azt fejezték ki, azt festették, amit koruk társadalma várt és látpi akart. Nem véletlen, hogy a festészet hatalmasait és a műértők legkiválóbbjait termő korabeli Itáliában ekkor még fenntartásokkal, furcsálkod- va fogadják a holland festészet páratlan alkotásait: erényeiket elismerve is póriasnak és hétköznapinak ér. Zik, aprólékosnak és nem elég fennköltnek. Nem is érthetik még az akkori feudális Európában a realista módon számító amsterdami kereskedő, a józanul tervező és dolgozó delfti iparos szemléletét, amely a kor holland festészetébe is hétköznapi egyszerűséget plántál, de hétköznapi szépséget is. Kártyázó parasztokat, öntudatos polgárportrékat festenek a kor művészei, még bibliai jeleneteiket is saját környezetükbe telepítik, s keresetlen egyszerűséggel festik meg. A holland festészet a század legelején még a művészi nagyhatalomra, Itáliára figyel, de az Alpoktól délre tanuló művészotthon csakhamar elfelejti az ellesett itáliai törekvéseket. Adriaen van de Venne „Korcsolyázói” — Varsóból érkezett a kissé mesterkélt, olaszosan tarkán finomkodó kép — még az itáliai hagyomány átélését mutatja. A későbbi alkotók azonban már holland módra életteliek, polgár módra keresetlenek. Nem véletlen, hogy a következő, utrechti festőcsoport, ha itáliai példát keres is, a „leghollandabb" itáliai mester, nyomdokain indul, olyan műveket hagyva ránk, mint Caravaggio művészetének j Lievens darabosan kedves „Parazsat fújó fiú'’-ja, s „ikertestvére’’, Terbrugghen tenyeres-talpas „Pipára gyújtó fiú”-ja (az első remek ugyancsak Varsó tulajdona, a második — egyetlen jlyen — Egerből érkezett, s a budapesti kiállítás mutatja először letagadhatatlan szellemi rokonságukat), A csoport a művészettörténetben egyébként közvetlenül megelőzi és előkészíti Rembrandt és a remb- randisták mindenütt iámért művészetét. A mostani kiállítás nem magányos mestereket, inkább jellegzetes művészi köröket kíván megismertetni Rembrandtnak sem minden művét gyűjtötték ide, (de itt van a „Mészárszék’, s itt tanítványával, Pouval együtt festett „Példázat”-a, s egy szép portréja Lengyel- országból); a múzeum állandó németalföldi kiállítását csaknem érintetlenül hagyták, hogy a kiegészítéssel teljessé váljék a nagy hollandok bemutatása. A mostani kiállításon a Remb- randt-kövótők; eléggé ismeretlen munkásságát is jól láthatjuk, például a leghűségesebb, legkésőbbi tanítvány, Aert de Gelder drámai alakítását. S láthatjuk, hogy Rembrandt, a „mindent festő’’ mester utódai hogyan osztották fel téma szerint egymás között a festészetet. A holland polgár a korban sok képet vásárol, nagyon sok — több ezer — művészt dolgoztat, akik a versenyben egy-egy témakört választanak maguknak, Vásárlóik igénylik a róluk készült portrét, s az utánozhatatlan Prans Hals mellett portréfestők serege pő fel. A zsánerképet, a jellemző figurák és jelenetek ábrázolását Korányi Frigyesnek, a nagy magyar orvosnak szülőházát renoválják Nagykállóban, s elkészülte után állandó kiállítással emlékmúzeumnak rendezik be. Az emlékmúzeum avatását szeptember 24- én tartják, amelyen részt vesznek majd a debreceni orvosikongresszus küldöttei. Az orvoskongresszust szeptember 23-án kezdik. Korányi Frigyes 1828 decemberében született, s. tanulmányainak elvégzése után élete végéig, 1913 májusáig egyik úttörő kutatója volt az orvostudományoknak. Korányi munkásságának egyik kiemelkedő tette, az első magyar tbc-szanatórium létrehozása, illetve a tbc gyógyításának megkezdése, Az emlékmúzem létesítésével egyidőben a Korányi Frigyes emlékbizottság úgy határozott, bibliográfiát készítenek, amely tartalmazza a nagy orvos szakirodalmi tevékenységét, de részletes tájékoztatást nyújt Korányi életéről, munkásságáról: tartalmazza a klinikai tevékenységét, egyben közli Kois keresi a korabeli vásárló, olyat, mint =- egy a sok kitűnő közül — Ostade finom — életteli „A télimét- sző”-je. Vásárolja a tájképeket, Cuyp aranyos, Ruisdael erőteljes tájait, s Saendream műveit, Leginkább azonban a polgári éietképfestők és csendéletfestők finomodnak a század végére. A kitűnő Tér Boj'ch „Levelet író ka- toná”-ja már csaknem. olyan fennkölt, mint egy itáliai festmény (a mesternek nincs képe nálunk, ez Lengyelországból érkezett) Pieter de Hooch lányképe még hpilandian egyszerű, de Willem Kalf dús csendélete ugyancsak finomkodó — akárcsak a századvég holland polgára, aki néhány emberöltő alatt maga is finomkodó hatalom-birtokossá vált. Ebben a változásban ugyancsak követi a festészet, amely friss volt vele együtt és most hanyatló vele együtt; nemcsak szépséget, jó tanulságot is hagyva a? utókorra, e szép kiállítás nézőire is. R. Gy. rányi Frigyes életraj'zi adatait. A bibliográfia szerkesztésével Somogyi Jolánt a megyei könyvtár munkatársát bízták meg. A bibliográfiához eddig Korányi Frigyesnek 197 művét és szakcikkét gyűjtötték össze. Az orvos munkásságát méltató cikkek és művek száma hetvennyolc. A Nagykállói Járási Tanács népművelési osztályának irányításával az állandó kiállításhoz gyűjtik a Korányi Frigyes munkásságát szemléltető anyagokat. Nagy segítséget adott ebben a Tudományos Akadémia, a Széchenyi Könyvtár, de gazdagítják a kiállításra kerülő dokumentumokat az qpvos rokonai által megőrzött emlékek ig. Korányi Frigyes egyik Brazíliában élő unokája is küldött értékes dokumentumot Kéri az emlékbizottság, hogy akinek birtokában Korányi Frigyes munkásságát szemléltető eszközök, adatok vannak, jutassák el M emlékmúzeum részére. Korányi emlékmúzeum, kiállítás, bibliográfia
