Kelet-Magyarország, 1967. július (24. évfolyam, 153-178. szám)

1967-07-26 / 174. szám

Élmények, emlékek Angliából Sárközi Andor útijeoyzete Összehívták a kanadai kormányt De Gaulle beszéde nyomán Montreal (MTI) De Gaulle tábornok Que- becből hétfőn este 19,30 óra­kor megérkezett Montreal- ba, ahol a városházán Jean Drapeau Montreal polgár- mester fogadta. A francia elnök a városháza erkélyén rövid beszédet mondott az őt lelkesen ünneplő tömeg előtt, amelynek soraiban a résztvevők a nemzeti füg­getlenségi tömörülés jelsza­vait lobogtatták. Beszédében De Gaulle Franciaország nevében üd­vözölte „francia Montreal városát” s biztosította hall­gatóságát arról, hogy Fran­ciaország nagy bizalommal és szeretettel viseltetik a kanadai franciák iránt. Meg­állapította, a' franciák köte­lességüknek tartják, hogy hozzájáruljanak Francia— Kanada előrehaladásához, s ennek kapcsán utalt azokra a megállapodásokra, ame­lyeket Daniéi Johnsonnal, Quebec miniszterelnökével írtak alá. Az elnök azt mondta, hogy montreali fo­gadtatása és az utazása so­rán tapasztalt ünneplés az 1945. évi felszabadulás fran­ciaországi légkörére emlé­keztette, De Gaulle így fe­jezte be beszédét: „Éljen a szabad Quebec.” A New York Times keddi vezércikkében, amelynek a következő címet adta: „Za­varkeltő Kanadában” De Gaulle francia államfő qué­beci és montreali látogatá­sával foglalkozik. Az amerikai lap a többi között kijelenti, hogy a tá­bornoknak világosan az a szándéka, hogy nyilai az Egyesült Államokra pattan­janak vissza, amelynek igen szorosak a kapcsolatai a francia Kanadával. Ugyan­akkor nemcsak az angol nyelvű kanadaiak ellen in­téz kihívást, hanem Nagy- Britannia ellen is, amelyet teljesen el akar választani a nyugati félgömbtől. Kanadában épp úgy, mint magában Franciaországban, Londonban és Washington­ban, nagy port vert fel De Gaulle montreali beszéde. A kanadai kormányt kedd délelőtt egybehívták a De Gaulle-beszéd nyomán elő­állott helyzet tanulmányo­zására. Visszahívták tanács­kozásra Ottawába Paul Mar­tin külügyminisztert is, aki a francia államfővel együtt utazik. Pearson mi­niszterelnök szóvivője sze­rint a kormány „aggódó el­mélyüléssel” készül a kér­dés tanulmányozására. A kanadai miniszterelnöki hivatalt a tiltakozó távira­tok özönével árasztják el, olyan kérelmek is érkeztek, hogy a francia elnök kana­dai látogatásának hátralevő részét mondják le. Sikeres partizánakciók Saigontól délre Magyar államférfiak üdvözlő távirata a kubai vezetőkhöz DR. FIDEL CASTRO RUZ elvtársnak, a Kubai Kommu­nista Párt Központi Bizottsága első titkárának, a kubai for­radalmi kormány miniszterelnökének. DR. OSVALDO DORTICOS TORRADO elvtársnak, a Kubai Köztársaság elnökének. Havanna A Kubai Köztársaság nemzeti ünnepe alkalmából a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa, a magyar forradalmi mun­kás-paraszt kormány és az egész magyar nép, valamint a magunk nevében, baráti jókívánságainkat küldjük önöknek és a testvéri kubai népnek. ' E történelmi jelentőségű ünnep alkalmával ismételten kifejezzük testvéri érzéseinket és szolidaritásunkat a szocializ­must építő kub^i nép iránt. A kubai nép forradalmának győ­zelmes végrehajtásával és a szocializmus építésében elért si­kereivel kiváltotta a világ népeinek elismerését. Megelégedéssel állapíthatjuk meg, hogy az országaink kö­zött meglevő sokoldalú együttműködés és a közös célkitűzé­sekért harcoló népeink között kialakult eltéphetetlen barát­ság évről évre elmélyül. Biztosíthatjuk önöket, hogy a test­véri kubai nép mindig számíthat a magyar kommunisták és az egész magyar nép együttérzésére és önzetlen támogatásá­ra a szocialista társadalom felépítése feladatának megvalósí­tásában, a szocialista vívmányok megvédésében és a nemzet­közi imperializmus provokációinak visszaverésében. Budapest, 1967. július 25. KADAR JANOS, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, LOSONCZI PÁL, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, FOCK JENŐ, a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke. Véres ütközetek Detroitban Saigon, (MTI): Az amerikai légierő hét­főn folytatta a VDK elleni támadásokat. Másodszor bombázták a Vinh városka közelében lévő hőerőművet, Dél-Vietnamban a B—52-es, nyolc hajtóműves óriásgé­pek Hűé városától északra és Pleiku térségében szórták le egyenkint harmincton­Algír, (MTI): A Mobutu-rezsim és Iz­rael kapcsolata akadályozza Csőmbe kiadatását Kongó­nak — ez tűnik ki a Revo­lution Africaine című algé­riai folyóirat legfrissebb számából. Mint ismeretes, Algéria hadiállapotban lé­vőnek tekinti magát Izrael­lel, viszont Mobutu kor­mányának izraeli katonai tanácsadók nyújtanak segít­séget „Mi készek vagyunk ki_ adni Csombét Mobutunak — — De igen. Dédapám a kegyúri templom oltárképét festette meg vele, akkor ké­szült ez is. Meg az ebédlő mennyezetfreskója. Nem rossz. Én ugyan túlságosan kimértnek, mesteremberesen precíznek találom ezt a Maulbertschet, de hát... íz­lés dolga. Tessék, skót whisky. — A tálcára muta­tott, mint aki a világ leg­természetesebb dolgának tartja, hogy a háború ne­gyedik évében még van skót whiskyje. — De ha a ba­rackot szeretik, tessék, Ernő fiam, te itthon vagy, tölts az uraknak. A főjegyző a sarokban áll, marokra fogva egy poharat. Beleiszik, nem ízlik neki, de nem meri letenni. Csikós, kávébarna öltönye^ szekrény- szagú, száraz bőre csupa szélmarta repedés. Készsé­gesen tájékoztatja, akik rá­szorulnak. — A méltóságos úr, igen — mondja, homlokát töröl­ve —, diplomata korában nányi terhüket. A száraz­földről nem jelentettek ko­molyabb összecsapást. Sai­gontól délre a Mekong-del- tába vezető utat keddre virradóra elvágták a parti­zánok. Egy hete a szabad­ságharcosok támadásai szin. te mindennap megbénítják a forgalmat ezen a fontos útvonalon. írja a Révolution Africaine — azonban nem adjuk ki olyan valakinek, aki támo­gatja Izraelt és akinek or­szága hídfő Izrael afrikai behatolásához.” A UPI jelentése szerint algíri tájékozott források kizárják azt a lehetőséget, hogy Csombét idegen zsol­dosok megszöktessék. A Bu- medien-kormány minden elővigyázatossági intézke­dést meg fog tenni, hogy élve adja át a kongói kormány­nak Csombét, ha a kiada­tásra sor kerül. kedvelte a whiskyt. Követsé- gi titkár volt Londonban, igen, és mindenki mondja, milyen csodásán beszél an­golul. A főjegyző nyugtalan. El se teszi zsebkendőjét, foly­ton törölközik. Szaladna ha­za a falujába, Bitta is csak három kilométerre van a fronttól, de az uraság jelen­létében nem mer se türel­metlenkedni, se a gondjairól szólni. Gáldy szivarral kí­nál bennünket. Gallai a whiskyből is iszik, a ba­rackból is, ő az első, aki szivarért nyúl, láthatóan él­vezi a helyzetet. Desőhöz húzódom. Vékony, szép ar­cán tűnődő derű. Nézd a hadnagyot, mondja halkan, legendákat szokott mesélni róla, hogy miniszteri fogal­mazó korában micsoda tár­saságokban forgott, egy osz­tályfőnökkel vagy államtit­kárral vacsorázni neki csak ennyi volt, mint másnak, ha elmegy uzsonnára az anyó­sához. De valami disznóság (Folytatás az 1. oldalról.) Az Ohio állambeli Toledó­ban hétfőn az éjszakai órák­ban száz néger tüntetett. A rendőrök négyet közülük le­tartóztattak. A New York állambeli Rochesterben szintén össze­csapások voltak a négerek és a rendőrök között, egy négert agyonlőttek. New Yorkban Harlem Puerto Rico-i negyedében robbantak ki incidensek. Kétezer Puerto Rico-i vo­nult fel az utcákon és a polgármesteri hivatalhoz akart menni, hogy petíciót adjon át. A rendőrök fel­tartóztatták őket, lövöldözés kezdődött és két Puerto Ri- có-it meggyilkoltak. A tün­Bukarest, (MTI): A román nagy nemzet- gyűlés kedd délelőtt folytat­ta tanácskozását Többek között felszólalt Emil Bod­miatt hamar kirepült a fo­galmazáságból, amely — sajnos — annyi ideig sem tartott, hogy Gallai eltanul­hatta volna a társasági vi­selkedés alapszabályait Az­tán valami textilesnek ügy­nökölt, rengeteg pénzt ke­resett, a zsákot is el tudta adni leedsi szövetnek, de a modora érthetően tovább romlott. — Hová való? — Komárom megyei. Gerstenfeldernek hívták, jó- ravaló sváb, ezért káromko­dik folyton, überelni akar, zaftosabb magyart még nem láttál. Neve, persze, nem illett a tiszti uniformishoz, a hadseregben kérte a név­magyarosítást. Különben nem baj, ha iszik. — Igyon csak, hátha mond valami jó vastagot ezeknek a fabá­buknak, amitől megrándul a képük. — Nem hiszem, hogy a báró... — Mindegyik játszik. Igaz, a báró jóL De a többi? tetők üvegekkel és kövekkel dobálták meg a rendőröket és felgyújtottak egy benzin­kutat. Véres összetűzések rob­bantak ki a Maryland ál­lambeli Cambridgeben is. Ezernél több tüntető özön­lött az utcákra, bezúzta a kirakatokat és kövekkel tá­madt a rendőrökre. A váro­si hatóságok kérésére az ál­lam más részeiről két zász- lóaljnyi milicistát és rend­őrt vezényeltek Cambridge- be. A michigani Grand Ra- pidsben is összecsapások voltak. A 200 000 lakosú Vá­rosban néger tüntetők kézi tusát vívtak a rendőrökkel. Tizenhárom személy megse­besült, 12 tüntetőt letartóz­tattak. naras első miniszterelnök- helyettes, Ion Jonita, a fegyveres erők minisztere és Petra Enache, a Román Kommunista Ifjúsági Szö­vetség Központi Bizottságá­nak első titkára. Az esperes... hát gondolod, hogy a whiskyn jár az esze? És nézd a főjegyzőt, figyelmeztetni kellene, ne egye meg a zsebkendőjét, lesz vacsora. Irigylem Desőt. Nagyobb veszedelemben forog mint én, legalább olyan keserves volt neki elválni az anyjá­tól, mint nekem búcsú nél­kül Klárától, de most is parancsol magának, az egész társaságban, Gáldyt is beleértve, ő a legkorrektebb, legelegánsabb jelenség. — Nyáron nem iszom whiskyt — közli Gáldy, va­lahová közénk nézve. — Az angolok nyáron is isszák, jeges vízzel. Én nem. A főjegyző friss zsebken­dőt vesz elő. Egyet már te­leizzadt — Ősztől tavaszig mél- tóztatik, nagyon helyes — mondja az esperes, szóra szánva magát. — Mikor az ember érezni kezdi a csont­jában, hogy valamilyen idő van. akkor ezek a tömény szeszek nagyon jók. — Hát még, ha megjön az eső — bosszankodik a főjegyző, kellő reverenciá- val, szemét a báróra füg­gesztve. — Ilyenkor ősszel, ha rákezdi, se vége, se hosz- sza. Én ugyan a csontomban nem érzem, de a fejemben annál jobban. Egész nap 3 A British Múseumban Külföldi útján gyakran kerül válságba a látogató, mit is nézzen meg a ren­delkezésre álló mindig rö­vid idő alatt. Nincs gondja, ha hivatalos program sza­bályozza útját, de még ilyenkor is akad valamicske szabad idő, amelynek okos eltöltéséért ő felelős. Számomra a nehéz kérdés így . vetődött fel: National Gallery, vagy British Mu­seum. Az utóbbi mellett döntöttem, és ha érthetően fájt is a szívem a képtár mellőzése miatt, nem bán­tam meg választásomat. Nem kis dolog, ha az em­ber szinte megtapinthatja a tovatűnt századokat, s a múlt varázslatait, — tudo­mányos rendszerezésben, ugyanakkor az élet eleven­ségének ihletésével. Az egyiptomi emlékeknél órákig időzhet az ember; múmiák és épségben maradt kerámiák, mindennapos használati tárgyak, s a sír­boltokból előkerült éksze­rek közlik mondanivalóju­kat egy sok ezer éves vi­lágról. Szembetűnő helyen látha­tó a Rosetta-kő, amelynek megfejtésével az egyiptoló­gia megalapítója, a jeles francia orientalista, Cham- pollion különleges szolgála­tot tett az emberi kultúrá­nak. A kövön egymás alatt látható a képírás az egyip­tomi népi írás, s ugyanen­nek a szövegnek görög for­dítása. A követ, mint is­meretes, Napoleon egyipto­mi hadjárata alkalmával a Nílus deltájában, Rosette város közelében (arabul Ra- sid) találták meg 1798-ban. A tárló másik oldalán rész­letek olvashatók a jeles tu­dós művéből, aki leírja, hogyan hatolt be e három­fajta írás lenyűgözően tü­relmes, rendkívül fegyelme­zett egybevetésével a hierog­lifák rejtelmeibe, fejtette meg azt, és állította össze a képírás sajátos ábécéjét, elkészítve ennek ismereté­ben az ó-egyiptomi nyelv első nyelvtanát és szótárát. Azokról az elkápráztató adatokról, amelyekről sokat hallottunk, és olvastunk, — kezdetben tervszerűen ha­ladva, később botorkálva, szédelegve a termekben — legalább nagyjából k<jpet kap a látogató, mert arra aligha gondolhat, hogy át­foghatná a hatalmas anyagnak akárcsak a rendszerezését is. Számomra a régi fólián­fogatokért gyötörnek, Igen, a mi falunkban alig van ka­tona, de már mindegyik kü­lön fogattal járna: igen, de ha feláznak az utak, a pa­rasztot bottal sem lehet fu­varba hajtani. — Meg aztán — véli Gal­lai, szépen vörösödve a Ve­gyesen fogyasztott italtól —, ha a fenekébe durrogat a ruszkl, az még rosszabb. A paraszt az időnél is érzéke­nyebb a golyóra. Az esperes figyelmeztető- leg köhint. A főjegyző a ré­pa miatt kezd bánkódni gyorsan, kint van a földe­ken, nagyon bajos lesz be­hordani. — Nyáron — folytatja Gáldy, ahol abbahagyta, mintha megállapodás lenne köztük, hogy épp csak a há­borúról nem szabad beszél­ni — legjobb a száraz, könnyű bor. A Sör puffaszt. Nem is való magyar ember­nek. Jellegtelen lötty. A ma­gyar ember a karaktert ke­resi ételben, italban. Deső meglöki a könyökö­met, figyeljek. Gallai na­gyon jól érzi magát, derű­sen és megilletődötten jár- tatja szemét a finom ele- ganciájú, szép szalonban. Annyi olcsó esillogású, min­dig vasárnapias, úriszóbás- szalonos polgárlakás után, melyekbe az itthoni visszá­sok, az emberi gondolat hőseinek erőfeszítéseit be­tűkbe záró könyvek külö­nösen vonzóak és kedve­sek; szerencsémnek tartom, hogy külön kiállításon meg­csodálhattam a királyi könyvtárak néhány remek­művét, amelyek egyebek között a könyvkötés művé­szetének fejlődését és gaz­dagságát is illusztrálják. A British Museum könyvállo­mánya ma 7 millió, ezen kívül 60 ezer kéziratot és 2700 papirusztekercset őriz. A hétévi munkával elké­szített katalógus tartalmaz­za a múzeum kiállítási tár­gyainak leltárát, 263 kötet­ben több, mint 130 ezer ol­dalon. (Csekélység!) Még egy alkalmi kiállí­tást sikerült elkapnom. Té­mája nem rendkívüli, de a megoldás és a szellemes el­rendezés kedvéért érdemes megemlíteni. Jeles angol költők, s írók kéziratait' lát­hattam az alkotás gyötrel- mes pillanatairól tanúskodó törlésekkel, áthúzásokkal, javításokkal; mindegyik mellett látható a vers, vagy prózarészlet első nyomtatott kiadása, továbbá a költő portréja valamelyik művész rajzában megörökítve és a legszükségesebb tudniva­lók életéről, pályájáról. Már kavargóit bennem a szobrok, használati eszközök és művészi tárgyak soka­ságának látványa, amikor döbbenetes élményként egy ezüsttálca közepén a ho­rogkeresztet pillantottam meg. Itt, természetesen, ere­deti rendeltetésében, a szvasztika szimbólumaként évezredekkel ezelőtt az in­dusoknál, a kínaiaknál és a japánoknál a napot jelké­pezte díszítőelemként. Szá­munkra, még ilyen intim el­helyezésben is, nyomasztó képzettársítások sorozatát indítja el, hiszen ez az ezerszeresen gyűlölt rajzolat a jelképek világából a vé­res valóságba lépett ki. Nem tudom, vajon a Bri­tish Museum hazai látogató­in átvillan-e az emlékezés a tálca megpillantásakor. Bizonyára, hiszen ők sem felejthetik Coventryt, vagy éppen London bombázását, amely többek között a mú- zemuban is károkat oko­zott. E jel jegyében szervezett szörnyűségek és barbársá­gok után, — bár egy, s ugyanazon palotában lát­hatók — nem lehet többé kö­ze egymáshoz a horogke- resztet mutató ezüsttálcá­nak és a Rosetta-kőnek. Az utóbbinál mindig többen állnak. vonulás során bekvártélyoz- ta magát, ez végre valami eredeti és igazi. — Tiszteletem, méltóságos uram — mondja egyszer- csak, poharát a házigazdára emelve. — Engedje meg, hogy jó egészséget, boldog­ságot kívánjak. Gáldy iszik egy kortyot. — Őszintén mondom, nem az ital beszél belőlem — folytatja a hadnagy, bepá­rásodó szemmel —, fáj ’% szivein, ha erre a gyönyörű kastélyra gondolok. Leg­alább kétszáz éves. — Valamivel több — mondja Gáldy, mosoly nél­kül. — A közepét, amely­ben most vagyunk, 1440-ben kezdték építeni. Gallait nem zökkentette ki a helyreigazítás. — Annál jobban fáj a szivem. Mert szarrá lövik ezt a pompás kastélyt, mél­tóságos uram, nagyon rossz helyen áll, az ellenséges ágyúk lővonalában, és a ruszki fenemód ért az ágyú­hoz. Malikinóban egy lövés­sel széttúrták a tiszti ét­kezdét, egy másikkal az ez­redparancsnok úr klozetjét, és sajnos, személyesen ben­ne ült... Grétha esperes indulato­san rákiált — Elég! (Folytatjuk) Csombét fokozottan őrzik Folytatta munkáfút a román nemzetgyűlés Dobozy Imrei Cifra lead kezdeni (Regény) 14.

Next

/
Thumbnails
Contents