Kelet-Magyarország, 1967. július (24. évfolyam, 153-178. szám)

1967-07-23 / 172. szám

A szőfogadásról — Már megint nem fogad szót ez a gyerek! — halljuk szinte naponta a strandon, a villamoson, a parkban és másutt a rosszalló monda­tot. A szülők nagy része talán nem is talál nagyobb „bűnt” gyermeke tettei kö­zött, mintha nem fogad szót. Lehet a gyerek önző, gyá va, bizalmatlan és még sok minden más, ami nem izgatja a szülőket. De, hogy nem fogad szót?! Az indok legtöbbször ké­zenfekvő. Nevelni csak azt a gyermeket lehet — mond­ják ilyenkor — aki hallgat az idősebbek intelmeire. Pe­dig ez nem minden. Érde­mes boncolni a kérdést: va­jon miért gyakori a szófo- gadatlanság vádja. A szülők többsége olyan gyermeket szeretne, aki azonnal térül-fordul, s máris végrehajtja, amit kérnek tőle. Függetlenül at­tól, hogy az tetszik-e a gyermeknek, vagy sem. Közben a szülő nem is gondol arra, hogy ezzel ép­pen azt veszi el a gyermek­től, ámi korának szépségét, savát-borsát adja: az önfe­ledt játékot, a pajkosságot, a jókedvet fojthatja bele. Mert miíyen lesz az a gyer­mek, akit már apróság ko­rában arra szoktatnak, hogy kérdezés nélkül mindent - végrehajtson, amit monda­nak neki? Az ilyen fel­nőtt- korában is mindentől fél, s ha tudja, hogy iga­za van, akkor sem mer mellette kiállni. Ugyanígy megvan a későbbi követ­kezménye is: a gyengébbek­kel szemben olyan durva lesz, mipt vele szemben -Obitak.! A szófogadásra való neve­lésre receptek nincsenek. De van néhány olyan, álta­lánosan elfogadott érv, módszer, amelyen érdemes elgondolkodni. Elsősorban a személyes példamutatással éljünk. Ha a gyermek azt látja, hogy szülei, egymással és másokHxl szemben is mindig udvaria­sak, kellő tiszteletet adnak, benne is hasonló alakul ki. Különösen fontos, hogy a család legapróbbját i£ em­berszámba kell venni, nem szabad eljátszani a bizal­mát. Olyan modorban kell beszélni vele, amilyet tőle szerétnénk hallani. Használ­juk vele szemben is az ud­variassági kifejezéseket, hadd ismerkedjen meg már kicsi korában a legyél szí­vessel, a kéremmel, a kö- szönömmel és a többiekkel. Ha ennek ellenére előfor­dul, hogy a gyermek nem kellő tisztelettel beszél, nem fogad szót, nem szükséges mindjárt lerohanni, fenye­getni. Helyette sokkal cél­szerűbb felhívni a figyel­mét, vele hogyan beszélnek, hogyan teljesítik a kérése- ,'it, s arra, hogy tőle is ha­sonlót várnak. Fontos a helyes szokások kialakítása. Ezek közé tar- . tozik az evés előtti kézmo­sás,. tanulás pontos kezdé­se, a tanszerek, a játékok rendben tartása, az, hogy csak a szülők tudtával me­het el valahova, és így to­vább. Ahol ezeket a dol­gokat rendszeresen meg kell tartani — és a szülők is példát mulatnak —, ott a gyermek hozzászokik az önként való kötelességtelje­sítéshez, s a szófogadás kérdése, az udvariasság nem lesz állandóan visszatérő probléma. Az ilyen módon szófoga­dásra nevelt gyermek ér­deklődő, kötelességtudó. És nem a mindenkinek ked­vében járó, gondolkodás nél­kül ugráló, sunyi tó ember­típust alakítjuk ki, hanem a bátor, erős akaratú, fe­gyelmezett ember típusát Atarik Sándor Férfiaknak — kánikulában Hosszú időn át a férfiak számára a nyári nagy me­legben maradt a zakó, az ing és a nyakkendő, míg a nők lenge blúzokban, szellős nyári ruhákban jár­hattak. Amióta divatba jött a kiving, a férfiaknak sem kínszenvedés a kánikula. A divat változásainak kö­vetkezménye, hogy a férfi­ak is színesebben öltözköd­hetnek: ma már senkit nem lep meg, ha egy fiatalem­bert kockás, virágmintás, vagy Op-Art mintás kiving- ben lát. \ A kivlngeknek nagy előnye, hogy szellős, könnyű, jól mosható anyagból készül­nek. Viselésük kényelmes, nem kell a nadrágba gyűr­— Bordó, szürkecsikos ki­ving. Három zsebbel, rövid ujjal. Kunhímzés A Tiszántúlon, a Nagy­kunságban és Hódmezővá­sárhelyen a XVIII. század második felében alakult ki a kunhimzésnek nevezett hímzésfajta. Szőrös gyapjú­fonallal varrták, s ezért szőrhímzésnek is nevezték. Lenvászonból készült pár­nahuzatok, majd később té­rítők díszítésére használták. Az úgynevezett úrihímzés­sel rokon. Ebben a hímzés­fajtában is sok a törökös motívum: például a gránát­alma és tulipán s a kacs­karingó számos változata. A madár, a napraforgó, a ke­rek virág, a szív, a pillangó, stb. motívumokat később a XIX. század végétől alkal­mazták. Sajátos a színezése is: barna, búzakék, halványró­zsaszín és ennek számtalan finom, átmeneti árnyalata. Az egyes árnyalatokat úgy érték el, hogy a hímzőfona­lat nem egyszerre festették. Előbb a leghalványabb szín­nek megfelelőt áztatták a leghxgabb festékben és a legkevesebb ideig, majd egyre sűrűbbre keverték ugyanazt a színt és ebben áztatták egyre hosszabb ideig a fonalakat. Az egyes motívumokat hosszanti, vagy haránt irányban tagolták úgy, hogy a legközelebbi ár­nyalatú fonalakkal hímeztek kis sávokat egymás mellé. Ezek az árnyalatok a vilá­gostól a sötétig kellemes és igen finom színhullámzásban jelentkeztek. A barna szín. változatot még itt-ott elhe­lyezett egészen kevés búza­kékkel, illetve rózsaszínnel is élénkítették. A képen bemutatott hár­mas tagozású (három önálló virágsorból álló) párnavég- hímzésből egymagában is alkalmazhatjuk bármelyiket. Nagyobb felületen a széle­sebbet, kisebbre a keske­nyebb csíkot. A sorok között nem kell választócsíkot al­kalmazni. Ajánlatos azon! ban, hogy a térítők, vagy párnák széleit hímzéssel zár­juk le. Erre a legalkalma­sabb és a legegyszerűbb az úgynevezett „pelenkaöltés”. A hímzés többi része la­poshímzéssel készül. A gyapjúfonalak és a festés­hez szükséges gyári festékek kaphatók, így az árnyalatok házilag is előállíthatok. Dr. Pintér János Mire ügyeljünk a főzelékfélék készítésénél Á főzelékféléket legjobb csap alatt vízsugárral ki­mosni, de minden esetre többször váltott bő vízben mossuk meg, hogy föld, ho­mok és egyéb piszok ne ma­radjon bennük. Áztatni azonban egyetlen zöldség­félét sem szabad, különö­sen a feldaraboltakat nem, mert értékes tápanyagokat — ásványi sókat, vitamino­kat — oldunk ki belőlük, amelyeket az áztató vízzel elöntünk. Előbb mossuk a zöldségféléket, például a zöldbabot is és csak utána daraboljuk fel. A főzelék­féléket ezenkívül mindig sós vízben abáljuk, vagy főzzük, mert az csökkenti a tápanyagok kioldódását. A főzővizet pedig, pl. a bur­gonyalevet sohasem öntjük el, hanem használjuk fel leves készítésére, vagy fel- eresztéséhez. ni és a rajta lévő 2—3 zseb elegendő arra, hogy a nélkülözhetetlen apróságo­kat, zsebkendőt, aprópénzt, napszemüveget, igazolványt elhelyezzük benne. Sok változata ismert a kivingeknek: „Debora”-ra keresztelték a tarkán szőtt, sötét tónusú kockás kivin- get, a „Lala” világos pasz­tellszínekben, csikós min­tával készült. A rövid ujjú kiving, a „Freskó” például igen jól használható hét­köznapi viseletként munká­ba és sporthoz, kirándulás­hoz, nyaraláshoz. A hosz- szú ujjú változat — zakó helyett — este Is jól öltöz­tet. Racepfek GYÜMÖLCSTORTA 35 dkg lisztet 20 dkg vaj­jal, 2 tojássárgájával, 1 evő­kanál cukorral, 1 deci tej­föllel, csipetnyi sóval omlós tésztává gyúrunk. Vékonyra nyújtjuk és kibéleljük vele a tortaforma alját és olda­lát. Ezután a tésztára 3 sor klmagozott meggyet rakunk. 2 deci édesített tejszínhab­bal belekeverünk 4 tojássár­gáját és ráhalmozzuk a meggyre. A tetejét tésztával borítjuk be. Tojással meg­kenjük és előmelegített sü­tőben, lassú tűznél sütjük. GYÜMÖLCSRIZS A szokott módon cukro­zott tejberizst készítünk. A felét egy vajjal kikent tűz­álló tálba tesszük, erre újj- nyi Vastagon bármilyen lé nélküli kompótot, vagy gyü­mölcsöt teszünk, majd be­borítjuk a rizs másik felé­vel. 2—3 tojás keményre vert habjába savanykás lekvárt és kevés cukrot ke­verünk és a rizs tetejére kenjük. Forró sütőben, kis láng mellett 8—10 percig aütjük. GYÜMÖLCSE AGYL ALT Alapanyaga fél liter gyü­mölcslé, 40 dkg cukor 1 de­ci tejszín vagy egy tojás- fehérje. A gyümölcsöt áttör­jük, a 40 dkg cukrot fél li­ter langyos vagy hideg víz­ben felolvasztjuk, hozzáad­juk a fél liter gyümölcs­levet vagy gyümölcsvelőt. Fagyasztás előtt hozzáadunk 1 deci tejszínt vagy egy to­jásfehérjét. így készíthetünk meggy-, barack-, ribizli-, málna-, eper-, őszibarack- és mindenféle gyümölcs­fagylaltot. ORVOSI LEVÉL A hízásról és a fogyókúráról A felesleges zsírlerakódás a kövér ember szívét viselj meg legjobban. Minden kiló súlyszaporulat a szív szá­mára munkatöbbletet jelent és végeredményben a szív korai kifáradásához vezet. A zsír a szívizomrostok kö­zé befurakodik és elhájasít- ja a szívet. A hízás a szer­vezet ellenállóképességét is csökkenti. Az orvosoknak az a ta­pasztalatuk, hogy a legtöbb ember fájdalommentesen, a legcsekélyebb megerőlte­tés nélkül és gyorsan sze­retne eredményt elérni a fogyásnál. Pedig a fogyókúrát türe­lemmel kell végezni. Ez annál is könnyebb, mert a kúra alatt nem kell és nem szabad éhezni. Fogyni pedig lassan, szinte dekán­ként kell, mert a gyors fo­gyást megsínyli a szervezet. Az oktalan éhezés gyenge­séghez, idegességhez, a tes­ti és szellemi frissesség csökkenéséhez vezet. Enni tehát kell, de olyan étele­ket, amelyek nem hizlal­nak. Ismert az a mondás: „Reggel élj, mint egy fe­jedelem, délben mint egy polgár és este, mint egy koldus.” Sajnos sokan for­dítva csinálják. A reggel és délben elfogyasztott éte­leket a szervezet napközben feldolgozza. Az esti közös és bőséges vacsorát azon­ban néni. Ä fogyókúra/ide­je alatt tanácsos külön vacsorázni, mert a családtagok „Inspi­rálják” egymást a „pogány” étkezésre. Aki szereti a zsíros eteieket, sok édessé­get, tésztát, kenyeret, bur­gonyát fogyaszt, vastagon keni meg vajjal a kenye­rét, közben egy-egy adag tejszínhabot sem tagad meg magától, az ne csodálkoz­zék azon, ha hízik. Felvetődik a kérdés: fnit együnk és mit ne együnk? Ha egy mondatban kellene válaszolni, azt mondhat­nánk ne együnk túl zsíros ételeket, óvakodjunk az édességektől, tésztaféléktől és ne fogyasszunk sok folya­dékot. Száműzni kell tehát az étrendből a kövér disz­nóhúst, a tortát, a vajas süteményeket, a nagyobb mennyiségű burgonyát, édes borokat. Fehérjére a szervezetnek a fogyókúra ideje alatt Is szüksége van. Persze néha elkerülhetet­len egy-egy vacsorameghí­vás, amikor hagyományos értelemben jóllakik az em­ber. De másnap böjtőlni kell. A fogyasztószerek használata csak a lelkiismeret meg­nyugtatását célozhatja. Nemcsak az étkezés meg­szorításával kell küzdeni az elhízás ellen, hanem foko­zott mozgással is. Sokat se­gít a napi egy-másfél őrás séta, s az úszás. A felesleges zsírtól való megszabadulás nemcsak esztétikai, hanem orvosi kö­vetelmény is. Ha tehát úgy érezzük, hogy terhűnkre van az a néhány kiló, amelyet felszedtünk, kezdjünk ész­szerű fogyókúrát. De ne hétfőn, vagy a hónap ele­jén, hanem még ma. Dr. M. A. A harisnya és a zokni viseletéről Az időjárás most már évek óta olyan, hogy nyáron sem nélkülözhetjük rendszeresen a harisnyát. A forró napokat hirtelen hűvös, esős napok váltják és az igazság az. hogy ünnepi öltözethez, al­kalmi ruhához a legmele­gebb napokban is illik ha­risnyát húzni. Helyesebben rontja a jóloltözötlség hatá­sát. ha ünnepélyesen felöl­tözve mezítlábra húzunk ci­pőt. Az érzékenyebb lábúak közül azonban nagyon sokan hétköznapiasan sem tudnak mezítláb cipőben járni, mert a cipő felszívja, hólyagosra tori az izzadó láb bőrét. A harisnya, amely nélkü­lözhetetlen öltözködési cikk, egyben divatcikk is. Az évek jó tanács autósoknak Cseréljük időben ^ az olajszűrőbetétet Sokan tudják, de keveseb­ben törődnek azzal, hogy milyen káros a motorra az elpiszkolódott, fekete kenő­olaj. Káros, mert az olajba került korom- és kokszszem­csék csiszolópaszta hatással koptatják a motor főtenge­lyét, csapágyait, hengerét és dugattyúit Koptatják, és közben a motor élettarta­mát nem ritkán a normál Időnek felére csökkentik. Pedig van biztosíték arra. hogy ez ne következzék be. Az olajszűrőre gondolunk, amely ha jól működik, mintegy biztosítóként gon­doskodik arról, hogy moto­runk mindig tiszta olajjal járjon. Hiába vásároljuk, hiába használjuk a legjobb minő­ségű olajfajtákat, ha a szű­rőt időben nem cseréljük ki. Azt általában rá szokták ír­ni, hogy hatásuk meddig jó —, ez többnyire 5—10 OQO kilométer —, de higgyünk a szemünknek Is. Ha olajunk színe szürkülni kezd. a szű­rőbetétet cseréljük ki. Ugyanis a színeződés már a szűrő eltömődésére utal, és ilyenkor, hogy a motor még­se maradjon kenés nélkül, egy biztonsági szelepen ke­resztül szüretien, szennyezett olajat kap. során ennek is változott a divatja, gondoljunk csak a varrásos és a varrás nélküli, vagy a sima és a csipkekö­tésű harisnyákra. A női ha­risnyák közül a legáltaláno­sabban tartja a divatját a vékony szálú, varrás nélküli harisnya a hagyományos napbarnított színekben. Egyik tetszetős, tartós kivi­telű, új megoldású sarok- erősítővel készült képviselő­je az Éva nevű körkötött nylonharisnya. Mindennapi használatra a vastagabb 30 den. szálból készült nylon- harisnyák használata a cél­szerűbb, mert ezek tarto- sabbak, mint a hajszálvéko- nyak. Külföldön évek óta diva­tos a fehér és a színes, de áttetsző pasztellszínű ha­risnya és a különböző színű csipkekötésű nylonharisnyák. A fiatal, divatkedvelő lá­nyok dívatígényének a klelé. gítésére és talán örömére, kisebb mennyiségben nálunk is gyártanak, » kapható az üzletekben fehér és pasztell­színű színes varrás nélküli nylonharisnya és csipkemin­tás harisnyák is, sőt a nyár­ra praktikus, levegős necc- harisnyák is. Mindezek azon­ban elsősorban csak fiatal és karcsú lábú „hölgyeknek” valók. A divatossá é» ked­velt viseletté lett színes mintájú, csíkos, creppnylon háromnegyedes harisnya szintén az ő divatjuk. Ezek­ből azonban az egyszínű creppnylon és flór három­negyedes harisnyák mellett csak kisebb mennyiség ke­rül forgalomba.

Next

/
Thumbnails
Contents