Kelet-Magyarország, 1967. július (24. évfolyam, 153-178. szám)
1967-07-23 / 172. szám
HUMOR 0 HUMOR 0 HUMOR — Nézd, milyen elragadó ruha! (Quick karikatúrája) FELEDÉKENY ELEFÁNT — Időnként kihagy az emlékezetem! (Stern karikatúrája) „GONDOS” FONOK — Erre időről időre szükség van, nehogy elaludjanak! (Stern karikatúrája) — A* m érzésem, bogy letértünk s pártósé — Holnap jöjjenek, ma már van egy nevetséges film • tévében GYEREKEKNEK Törd a fejed! A csodálatos csokivár VÍZSZINTES: 1. Megfejtendő, 7. Kutyáé. 8. Vés, karcol. 9. Abroncs. 11. ... lom. 12. Tóth Rezső. 13. E helyre. 14. Azonos magánhangzók. 15. Megfejtendő. 19. Megfejtendő. 23. Idegen női név (Ibsen-re- gény címe). 24. Korhol. 26. GNA. 27. Esztendő. 29. Kereskedelmi értéke. 30. Azonos magánhangzók. 31. Perzsel. 33. Keresztül. 34. Megfejtendő, (első kockában két betű). FÜGGŐLEGES: 1. Ilyen hal is van. 2. Nyurga formájú madár. 3. Tisztás. 4. Ebet vezetik ezen. 5. Országos Rendező Iroda. ti. Boráról Űíáp&r fiai Csék, csék, bikacsék, eső esik, nem jég. Vízben topogunk, zápor fiai vagyunk, csék, csék, bikacsék. Zir-zur zivatar, a szivárvány mit akar? Villám a karmunk, égről levakarjuk, zir-zur, zivatar. ördög lánya a húgunk, zápor fiai vagyunk. Mennydörgés a kalapunk, zir-zur, zivatar, vizes lábbal elfutunk. Csoóri Sándor KERESZTREJTVÉNY nevezetes zempléni község. 7. El- szenderít. 10. Dolga, teendője. 16. Síkság. 17. Menyasszony. 18. Kicsinyítő képző. 20. Szintén. 21. össze-vissza ráz!!! 22. IIRÄ. 27. ÉGÉ. 28. Üt. 31 Lángol. 32. Személyetek. Megfejtendő: Haladó arab államok (vízszintes 1, 15, 19, 34.) Múlt heti megfejtés: Szabolcs-Szatmár nagy idegen- forgalmi eseménye lesz az idén a NYÍRSÉGI ŐSZ rendezvénysorozata. Könyvjutalom: Rudi János Nyíregyháza, Hanusi Margit Nyír- káta és Dékmár Júlia Besenyőd. Tudod-e ? ... hogy ma már a mező- gazdaság gépesítésében és az öntözésben is egyre több alumíniumot használnak fel. A fejőkészülékek, a különböző gazdasági gépek nagyrészt alumíniumból készülnek, és a Hortobágy szikes területeire is alumínium- csövön árad az életet adó víz. ... hogy sok ókori szerző művét nem eredeti szövegében, hanem arab nyelvről fordítva ismerjük. Az arab tudósok lefordították ezeket a maguk nyelvére. KésőDb, a középkor végefelé, különösen Dél-Európában ezeket az arab szövegeket fordították vissza latin nyelvre. Juhász Gyula egyik az évszakkal kapcsolatos verséből idézünk egy szakaszt. Beküldendő sorrendben: vízsz. 1, függ. 46, vizsz. 24. VÍZSZINTES: lí. Bibliai személy. X3. Német tábornok a II. világháborúban (fonetikusan). 14. Keresztül. 17. Belépni, franciául. 18. Szélein kapar! iá. Ujjúval Jelez. 22. Menyasszony. 23. Éktelen erdei növények. 25. Hegyaljai községből való. 27. Tedd ide, tedd oda legény. 29. Város Ausztriában. 30. Ellentétes kötőszó. 32. Éra. 33. Becézett női név. 34. Hegység Németországban. 35. Fakói. 37. Kor, korszak. 39 Kendben, angolul. 40. Borul. 42. Szovjet motorkerékpár típus. 43. Csapadék. 45. Német RT. 46. Épületrészek. 47. Igen kedveli. 50. RS. 53. Méhlakás. 54. Végtelenül méla! 56. Férfinév. 57. Mássalhangzó kiejtve. 58. EEEE. 59. Nem pergetett méz. 61. Ezek rohannak a fejünk felett. 63. Pest megyei község. 65. Nincs tele? függőleges : 1. Ritka férfinév. 2. Vörös németül. 3. Pata közepe. 4. Azonos betűk. 5. Zenemüvek elején olvasható jelzés. 6. LAA. 7. Európai folyó. 8. Mosogatószer. 9. Becézett orosz név. 10. Kétjegyű massalhangzó kiejtve. 11. Aroma. 15. Házimurik. 16. Régi kályhamárka. 18. Borfajta. 1». Mappa nagyobbik fele 20. Eg; helyben idegesen vár. 21. Komplexum része. 23. Egykori egyiptomi uralkodó. 25. Hasznos rovar (—•). 26. Éjjeli mulató. 28. Régi török méltóság. 31. Szár nyasok. 36. Takarmánynövény. 37. ,,Es” Vas megyében. 38. Pénz nélküli üzletkötés. 41. Halastóban van! 43. Származott. 44. Kötés közepe! 48. Mezőgazdasági eszköz. 49. Vissza: magot rak kertjének földjébe. 51. Tanít. 52. Női név. 54. Borsod megyei község. 55. Boritá. 59. Albán pénz. 60. Testi sérülés. 61. Nyúlj hozzám. 52. Mázol. 63. Mássalhangzó kiejtve. 64. Tagadó szó. 65. ÜÉ. Megfejtéseket legkésőbb július 31-ig kell beküldeni. Csak levelezőlapon beküldött megfejtéseket fogadnnk el. Július 9-1 rejtvénypályázatunk EGYSZER VOLT, hol nem volt, túl a marcipánhegyen egy harapással, de a csokoládé folyón még innen egy csettintéssel, volt egyszer egy cukrászműhely. Ebben a műhelyben dolgozott Édes János, a nyalánkságok atyamestere, aki olyan magas kuktasipkát hordott, mint a kályhacső, hogy elférjen alatta az a rettentő nagy tudománya. Leheletszínű rózsacsokor, kecses táncospár, vagy soktornyú palota, édesmindegy volt János mesternek. Különbül formázta ö, mint a szobrász vagy építész, márványból. Nem is múlt el dinomdánom, lakodalom, ünnepi alkalom, amire őt el ne hívták volna, hogy megízleljék ínycsiklandozó remekeit. Hanem hát éppen emiatt volt nagy bánata Édes Jánosnak. Minden édes-kecses remekét úgy megszerette, mintha édes gyermeke lett volna, és valahányszor belekóstoltak valamelyik csodálatos művébe, úgy érezte, mintha az orrát harapták volna le. Sóhajtott is aztán egyszer akkorát, hogy egy zsák csokoládéport kiskanállal kellett utána összeszedni. — Hej-hej — csengett Édes János nekikeseredve—, minek is formálom szépséges műveimet, hiszen jóformán nem is gyönyörködhetek bennük, amúgy igazából, máris mennek veszendőbe, a feneketlen bendőbe. Csak egyszer alkothatnék egy varázslatos remekművet, amibe restellnének beleharapni, és azt mondanák: „Vidd haza gyönyörűséges munkádat János, mi sajnáljuk megenni.” MEGHALLOTTA egyszer ezt a nagy sóhajtozást három pirinyó cukormanó. összekacsintottak, nagyot nevettek, bukfencért vetettek, és azt mondták egyszerre: — Egy házikó, nem egy város, egy kívánság, nem is páros, óhajtásod parancs, János! Azzal: sipp-supp — futott a három pirinyó cukormanó háromfelé. Az egyik súgott egyet a bal fülébe, a másik súgott kettőt a jobb fülébe, a harmadik meg beszórt a kuktasipka alá egy szekér tudományt és ráült a tetejére, hogy el né repüljön. Azon pillanattól fogva pedig János mester kezei olyan fürgén repdestek, iramodtak ide-oda, akár a tyúkok, ha megfejtése: A gyermekirodalom szorgalmas munkása. Verseit biankó Pista és Lányi Ernő zt- nésítette meg. Nyertesek: Augusztinyi Pálné, Berentés Károly, Kerülő Judit, Gellér Erzsébet, Németh József, Szabó Marta és Wagner György- né nyíregyházi, Pető Éva lasko- di, Dobos Olga nagyecseúi és Kónya Sándor nyírbogdányi kedves rejtvényfejtőink. A nyereménj könyveket pö6tán elküldtük. róka jár a ketrecben. Nem is telt hosszú időbe, és egy valódi csokoládévár kerekedett ki a keze nyomán. Nem hiányzott arról semmi, a csokoládésáncokon csokoládéágyúk kandikáltak kifelé, megtöltve apró csokoládégolyóbisokkal, a mellvédeken meg daliás mézeskalácshuszárok feszítettek. Akár a valódi. Még a szélkakast is úgy kellett megkenni egy kanál mézzel, hogy ne nyikorogjon. A LAKODALMAS HÁZBAN Édes János a csodálatot, meg a hódolatot kegyes mosollyal fogadta, arcát kötényével legyezgette, mint aki igen elfáradt a teremtésben. Mert jól mondják, hogy a nap se melegít jobban, mint a siker. Hanem azt már nem jól mondják, hogy minden csoda három napig tart. Ugyanis János mester csodája három percig tartott. Az első merényletet a csokoládévár ellen a násznagy követte el. Kisujja hegyével zsákmányolt a csábító nyalánkságból egy nya- lintásra valót. Éppen a pontot rabolta el a gyönyörű tejszinhabos jókívánságból: „Éljen a fiatal pár”. A torkos vőfény letörte a szélkakast, és a koszorúslányok sorra csipegetni kezdték a csokoládécserepeket. Édes János felkiáltott: — E pusztítást meddig tűrjem? Megeszik a remekművem! Segíts, három cukormanó, fusson a sok tortafaló! Jött is a három pirinyó cukormanó, egyenesen a sütőből, pulykavörösen a sértett hiúságtól, hogy nekik se sikerült olyat remekelni, amit az emberek sajnálnak megenni. Felugráltak szaporán a csokoládé vár tetejére, és elrikkantották magukat: — Vágd az ellent hős huszár, veszélyben a csudavár! No, hiszen a mézeshuszároknak sem kellett egy eb. Megfujták a marcipán trombitát, és bumm: Ágyúzni kezdték a násznépet. ELŐSZÖR A MENYASZ- SZONY patyolat csipkeruháját találták el egy csokoládé lövedékkel. A fekete ünneplőbe bujtatott vőlegényt hófehér tejszinbombával lőtték. Három macska ugrott a fejére, nyalni a vastagját. Aztán a násznép következett sorra, és elég annyi, hogy a mézes huszárok nem hagyták abba az ágyúzást, míg el nem puffogtatták az utolsó muníciót is. Akkor kitűzték a fehér zászlót, és a mé- zeskapitány lekiáltott a mellvédről: — Megadjuk magunkat, megehetitek a várat! Nem kellett már a díszes vendégseregnek!... Hiszen még a csizmájuk szára is jóllakhatott tejszínnel, meg csokoládéval. Első dolguk volt megkeresni Édes Jánost, hogy a nagy szégyent valamiképpen megtorolják. Meg is lelték őt a mennyezeten, ahová egy mézbomba úgy odaragasztotta, hogy le kellett vakami. De levakarták, le ám, aztán odaültették a remekéhez, kést, villát adtak a kezébe és azt mondták: — Itt a remekműved, János, edd meg, amit kisütöttél, ha tőlünk sajnálod! Mit tehetett János mester? Nekiült és megette a nagy piskótatornyot, lenyelt rá hét ágyút, de már a nagy kapu sehogy se ment le a torkán. Könyörgésre fogta hát a dolgot... EZUTÁN TOVÁBBRA is készített remekbe szabott tortákat, kecses cukorvirágokat, marcipán palotákat, és sok mást, ami kellemes a szemnek és a szájnak, de soha nem sajnálta többé, ha megették. Sőt, akkor volt igazán boldog, amikor látta, milyen élvezettel kóstolgatják remekeit. Ha egyet megettek, hát másikat készített helyette. G&ftgr
