Kelet-Magyarország, 1967. július (24. évfolyam, 153-178. szám)
1967-07-20 / 169. szám
FIATAL ARCOK A SŰSTÓI TERASZON Tervek és célok nélkül ? Telek, közmű, segítség i város lakásépítési programfa és a magánerő Merre lesznek új lakótelepek Nyíregyházán? HANS FALLADA RE- GÉNYCIME jut eszünkbe ahogy rájuk pillantunk a sóstói teraszon: Mi lesz veled emberke? Mi lesz veled így, szakma es iskola nélkül, tervek és célok nélkül, ahogy most élsz? Te például K. Laci, tizenhét éves vagy, kölyök arcodból elevenen villog a szemed, a gond és felelősség minden árnyéka nélkül. Szá- mondra nincs még se tegnap, se holnap, csak ma, csak az, ami éppen most történik veled. Meglátsz egy rikító moziplakátot, és ellenállhatatlan kényszert érzel, be kell menned, meg kell nézned, üsse kő az üzemet, a munkát, majd csak lesz valahogy. Kisüt a nap, enyhe szél fúj a Sóstó felől, hívogat a strand, fogod a sportszatyrot és elindulsz fürdeni — minden bejelentés nélkül. PERSZE AZ ISKOLA MELLÉ jártál sokat, megbuktál a hetedikben és ismételni kellett volna. Akkor már inkább az üzem — gondoltad, és így gondolhatta anyád is, legalább te is hozol néhány száz forintot haza. Mert otthon sose csináltak nagy tragédiát abból, ha valahova ellógtál, legalább addig se volt veled gond, a mamád elmehetett táncolni. Mindezt gondtalan kölyökvidámsággal mondod el, szemed nevet hozzá, szív- fájdítóan őszinte vagy és felelőtlen mintha az életnek nem lennének következményei. Pedig mennyire vannak és mennyi van! Nézd csak ezt a másik fiút, aki melletted ül most az asztalnál, és elmondja, hogy ő miért nem végezte el az általános iskola nyolcadik osztályát. Huszonkét éves és tekintete fáradt, arca a magaemésztő emberek sápadtságát viseli, minden kérdésre ironikusan mosolyog, mindennek az értelmét tagadja — már szinte pózol életun tságával. P. SÁNDOR gyötrő betegsége, hogy nem otthon az otthona, amióta a mama meghalt. Nővérei férjhez- mentek, tizenhárom éves kis öccsét ő szereti, ő gondozza egyedül, mert az apától se szeretetet, se gondozást nem kapnak. Különösen amióta balesetet szenvedett. Elütötte egy autó jó néhány évvel ezelőtt, csontjait összetörte, hosszú ideig kórházban feküdt Amikor hazament az apa azt mondta: „Mit kezdjek veled, te nyomorék?” Pedig akkor még nem is volt nyomorék, mert igazából nem a baleset, hanem ezek a dúrva szavak nyomorították meg, amelyek ridegen tudtára adták: teher vagy a háznál. P. Sándor azóta tényleg nyomoréknak érzi magát, szíve szúr — mondja — és nem érzi értelmét semminek. Szakmát tanulni? Minek az? Célokat maga elé tűzni? Nem érdemes. Akkor is magányába zárkózik, amikor felül biciklijére és karikázik az erdőben. Akkor is, amikor letelepszik egy vendéglői asztalhoz és egy konyakot rendel magának, akkor is amikor az üzemben a szerszámokat kézre adja a vízvezetékszerelőknek, amikor azok nevetnek, tréfálkoznak egymás között. Legfeljebb a könyvekhez menekül, mert azokban egy másik világ van, amelybe beleképzeli önmagát is. N. ERNŐ, aki most ugyanennél az asztalnál ül, egy városi szövetkezet raktárában dolgozik. Ö már huszonnégy éves, de a nyolc általánost ő se végezte el még. Semmiféle vágyak nem gyötrik, különösebb célok nem ösztökélik. A vasraktár neki az állandóság, megálla- podottság, biztos kereset; gyakran a kétezret is eléri a fizetés. Hogy szakmát is tanulhatott volna? Lehet, azonban nem így alakult. Az apa kiskorában itthagyta őket, nagyapa beteg volt, csak egy gyerekre áldozhattak, az öccsére. Azt taníttatták, s ehhez az ő keresete is kellett. A hetedik osztályból meg a saját hibájából került ki, mert nem túlságosan szeretett tanulni. Szórakozni? Hát egyszerű szórakozásai vannak. Leginkább az, hogy beül egy presszóba, felhajt néhány pohárral. Azt mondja: az utóbbi időben talán túl sok pohárral is, a cimborák viszik magukkal. Nem állandó cimborák, inkább ivópajtások, de meg hová is menjen a magafajta, aki harmadmagával lakik egy- szűk szobában. Egyiknek túl nagy a teher egyedül nem tud vele megbirkózni, a másik egy kicsit meggörnyedve hordozza, de az igazi ember úgy vállalja, hogy közben nem adja meg magát a puszta körülményeknek, újabb és újabb célokat tűz maga elé. Úgy, mint itt az asztal sarkán ülő loboncos hajú, eleven tekintetű fiatalember Z. Péter, aki a vasútnál dolgozik. Péter kisgyerek karában súlyos beteg volt, az életnek csak úgy tudták megmenteni, hogy plasztikai műtétet hajtottak végre rajta. Éveket töltött kórházban. Amikor kijött, már csak három évet járhatott iskolába, mert túlkoros volt. PÉTER ÉVRŐL ÉVRE szívósan dolgozza le hátrányát, a betegségtől elrabolt éveit. Pedig nem könnyű neki. Nemcsak a szakmanélküliség miatt, hanem azért se, mert egyedül tartja el a mamát, aki már nem tud dolgozni. Fiatalember, de minden pénzét hazaadja, csak száz forint zsebpénzt hagy meg magának. Közben technikumot végez, hamarosan végez és gépész- technikus lesz belőle. Mert akar és nem hátrál meg. Mert felelős családjának és önmagának, és érzi is ezt a felelősséget. A célok értelmet és tartalmat adnak életének, a sikerek, még ha más szemében kicsik is azok, újra és újra megerősítik. MI LESZ VELÜK? Ez jórészt tőlük függ. Az állam lehetőséget ad a továbbjutásra, nekik Viszont dolgozni és akarni kell, mint Péternek. De nem szabad elfeledkeznünk arról, hogy Szabolcs-Szatmárban több ezer harminc év alatti fiatal dolgozik, akinek nincs szakmája és nem végezte el a nyolcadik általánost sem — nagyobb részük sajnálatos családi körülményei miatt. S közöttük sok Laci és Sanyi van, aki tervek, célok nélkül él — ma is. Orosz Szilárd A növekvő bel- és külföldi turizmus indokolttá tette, hogy az ország nagyobb városaiban — s különösen ott, ahol az idegenforgalom fellendülése várható — mind több embert készítsenek fel a korszerű, kulturált ven-, dégfogadásra. A Tudományos Ismeretterjesztő Társulat országos elnöksége és az Országos Idegenforgalmi Hivatal ennek szellemében határozott úgy, hogy idegen- forgalmi szabadakadémiát indít ez év őszén. Nyíregyháza is a kiválasztott városok között szerepel. Az októberben kezdődő szabadakadémia 10 témakörrel foglalkozik. Helyet Nyíregyháza fejlődését nemcsak az ipari üzemek, gyárak építése, hanem a lakások számának szaporodása is jelzi. A második ötéves tervben a megyeszékhelyen 1068 állami, 480 szövetkezeti és 590 magánerős lakás épült. Figyelembe véve az OTP öröklakásokat is, öt év alatt 2180 új házba költözhettek be a lakók. ■ A következő években az állami és szövetkezeti lakás- építkezés tempója csökken, ezzel szemben zöld utat kapnak a magánerős építkezések. Elsősorban a többszintes társasházakról és a földszintes családi házakról van szó. A Gazdasági Bizottság határozata értelmében a harmadik ötéves tervben Nyíregyházán 1610 magánerős lakás készül el. Ezzel szemben 1970-ig 597 állami és 492 szövetkezeti lakást adnak át rendeltetésének. Éppen a Gazdasági Bizottság határozata alapján városunkban is megalakult a magánlakásépítési bizottság. Feladata, hogy az egyéni kezdeményezéseket felkarolja, segítse. A legnagyobb gond Nyíregyházán kétségen kívül a közműves telekbiztosítás. Ahhoz, hogy a városban található, építésre alkalmas telkek beépíthetők legyenek, alapfeltétel, hogy a város közműhálózatát á részletes rendezési tervek figyelembe vételével továbbkap ezek között az idegen- forgalom nemzetgazdasági jelentőségének elemzése, s az általános problémák mellett megyénk sajátos idegenforgalmi helyzete és problematikája is. így szó lesz Nyírbátorról, a beregi Tiszahát jelentőségéről, megyénk irodalmi emlékhelyeiről, műemlékeiről is. A szabadegyetemi témák kidolgozása most kezdődött el. A megyei Idegenforgalmi Hivatal a TIT megyei szervezetével együtt gondos munkával állítja össze az előadásokat, s választja ki az egyes kérdéscsoportok legjobb ismerőit az előadói tisztekre. fejlesszék. Ez a munka igen nagy anyagi áldozatot követel. A közművesítés mellett probléma a foghíjas telkek igénybevételénél egy-egy lakás lebontása, korábbi lakójának elhelyezése. Figyelembe véve a városunkra megállapított lakas- számokat, az építési osztály 1966-ban közel kétszáz építésre alkalmas telket alakított ki, adott át értékesítésre az OTP-nek. Ez évben kialakításra kerülő, vagy a már kialakított telkek száma 235. Felsősima Hosszúháti úttól nyugatra eső területen 40, Borbánya II. és III. ütem területén 44 telket alakítanak ki. A geodéziai munkálatokat már korábban elvégezték, a kisajátításokat és az értékesítést még az év végéig elvégzik. A fentieken kívül sokkal nagyobb arányú építkezésre számítanak a Ságvári telep délnyugati részén. Itt 86 telket bocsátanak az építkezni szándékozók rendelkezésére. A kiosztást még ez évben elvégzik, viszont a nagymérvű tereprendezési munkálatok miatt az építkezéseket csak 1968-ban lehet majd megkezdeni. Foghíjbeépítést hajtanak végre az úgynevezett XIX. jelű lakókörzetben, pontosabban az Ady Endre utca, Budai Nagy Antal utca és a Leningrad utca környékén. Itt 55 lakás építésére nyílik lehetőség. Természetesen a telkek kialakítását, kisajátítását a tanács 1968-ban tovább folytatja. Elsősorban a Ke- mecsei út és az Űszőlő út közötti részen, a Martinovics téren, a Csályi Ferenc utca mentén, a Krúdy Gyula út északi oldalával párhuzamosan nyitandó új utca mellett, valamint Borbányán kíván a tanács telkeket biztosítani az építkezőknek. A magánerős építkezéseknek legnépszerűbb formája a társasházépítkezés. Jelenleg a városban 154 társaslakás építkezése folyik és 108 lakás építésének előkészítésén dolgoznak. Ezeken kívül még 467 társaslakás építése valósítható meg Nyíregyházán a következő években, melyekhez már a telekkialakítás részben megtörtént. Megállapítható, hogy az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium által megszabott lakásépítkezés megvalósításához szükséges telek biztosított. A jövőben fontos feladat, hogy minden eszközzel — elsősorban az építésre alkalmas telkek közművesítésével — segítsék a magánerős építkezést. Bogár Ferenc MEG/EGYZÉSEK: Cd Bíztató Kerülni a sablont, bátran újítani — mindinkább életünk valósága lesz. Van már és nem is egy vállalát a megyében, amelynek munkatársai nem várnak felső utasításra, kísérleteznek, új gyártmányt, gépet konstruálnak. Csak egy közelmúltbeli példa: az építőanyagipari vállalat saját maga végez új és országos jelentőségű kísérletet, szerkeszt speciális gépet — és sikerrel. Most egy másik jóllehet kisebb jelentőségű — hírt kaptunk. A népművészeti szövetkezet a megyei termékbemutatóra készült és termékeit úgy mutatja be, hogyan lehet a modern lakásban népművészeti cikkeket elhelyezni. Jó ötlet — a szövetkezet és a lakosság szempontjából is. Az pedig, hogy e készülődés közben itt, helyben, fiatal lányok terveztek modern mintás perzsaszőnyegeket, már több ennél. Biztató ígéret a jövőre. A szőnyeg legalább olyan korszerű és szép, mint amit másutt álmodtak meg, s ittmarad a tervezési díj. Mindenképp nagy haszon, az emberi alkotókészség kibontakozásának példája is. <8 Szabálysértés Locsolják már a nyíregyházi utcákat. Naponta többször is — erre már nem lehet panasz. Mégsem vagyunk pormentesek, s ebben sem a szél, a Nyírség földrajzi helyzete a ludas. A városi tanács végrehajtó bizottsága kedden tárgyalta a szabálysértés helyzetét. Helyesen állapította meg, hogy a város utcái szemetesek, porosak, s utalt rá: „Szabálysértésekre sem kerülhetne sor, ha mindenki egyformán szeretné városunkat, s egyesek nem vétenének lépten-nyomon a köztisztaság ellen...” Meg kell mondani, a csatornázok, az árokásók és az utcákat feltúró vállalatok munkásai, vagy művezetői is ezek között az „egyesek” között vannak. A közművesítés városiasodást jelent, s ennek őrölünk. De annak nem, ha hetekig, hónapokig, sőt évekig nyitva tartanak egy utcahossznyi árkot, ahonnan viszi a szél- a homokot, a port, az emberek lakásaiba, a szemébe. Túl sokat és feleslegesen porozunk egy-egy építkezés örve alatt. Erről jut eszembe: külföldön ez is szabály- sértés. amiért a városok meg szokták büntetni a köztisztiság ellen vétőket. Még akkor is, ha azok vállalatok és éppen csatornáznak. Kopka János Idegenforgalmi szabadegyetem indul Nyíregyházán RENTABILITÁS A z Egységes Pattogatott Jrx Kukoricagyártó Művek vezérigazgatósága azzal kezdte az új gazdasági mechanizmusra való felkészülést, hogy megszervezte a rentabilitási bizottságot. A pénzügyi, kereskedelmi és adminisztrációs osztály vezetőiből álló bizottság gyors, szerteágazó, alapos munkát végzett. Forintos Gergely, a pénzügyi osztály vezetője annak a bizonyítását tartotta a legfontosabbnak, hogy minden eshetőséget figyelembe véve alakítsák az árakat. — Lehetnek — mondotta — előre nem látott vállalati ki- adások, és ezért a jelenlegi gyári eladási árat 20 százalékkal célszerű emelni. — Az értékesítésnél nagyon fontos — érvelt Kaufmann Gedeon — a vásárlók előkészítése. Ezért a reklámra a jelenleginél sokkal nagyobb gondot szükséges fordítani. Ne sajnáljuk rá a pénzt.' Természetesen a csomagolást is érdemes ízlésesebbé, szebbé tenni. Igaz, úgy az önköltség némileg növekedik, de ha megfelelő árakat alakítunk ki, úgy a rentabilitás nő. — Egyetértek a javaslatokkal — próbálta összegezni Toll Tóbiás, az adminisztratív osztály vezetője, a rentabilitási bizottság elnöke az elhangzott észrevételeket .—, de — hangsúlyozta — hadd tegyem hozzá a következőket: a könyvelés szinkronitását szükséges minden szinten biztosítani. A beszerzés, a feldolgozás, a szállítás és minden egyéb költséget már most úgy könyveljük, hogy a pattogatott kukorica 1968-as új árának megalapozottsága ne legyen támadható. A cél, úgy gondolom, világos. Anélkül, hogy bármi is történne a termelékenység növekedésében és a munka szervezettségében, biztosíthatunk évente legalább tízmillió forintos bevételi többletet. Ha ennek csak 25 százalékát béresíthetjük, akkor is jut elegendő a vállalat egész vezetésének. A bizottság részletes indokolással beterjesztette javaslatait a vezérigazgatóságnak. — Értik a mi osztályvezetőink az új mechanizmus lényegét! — dicsérte Kóró Adamér vezérigazgató a rentábilis bizottságot. És mert mindent ésszerűnek, megvalósíthatónak tartottak, az Egységes Pattogatott Kukoricagyártó Művek vezér- igazgatósága a rentabilitási bizottság javaslatait határozattá emelte. Az osztályok napok alatt megkapták az új, 1968-ra szóló kalkulációs koncepciókat azzal a határozott utasítással, hogy — a nyereséges gazdálkodás céljából — a rentabilitási bizottság utasításai szerint kötelesek cselekedni. i A beszerzési osztály, a most már vezérigazgatósági határozattá emelt javaslatok alapján, azonnal értekezletet tartott. — Valamit mi is tehetnénk — javasolta Balambér Dugonics osztályvezető. — De vajon mit? — kérdezték a beosztottak. — Tegyünk kísérletet « legfontosabb alapanyag árának a mérséklésére. — Ez valóban nagyszerű! — ismerte el az osztály mind a tizenhárom dolgozója. Es az ötletet villámgyorsan igyekeztek megvalósítani. Azonnal megfogalmazták a levelet, amelyben arról értesítették a Nyerskukorica Értékesítő Vállalatot, hogy 1968-tól csak akkor küldenek rendelést, ha 15 százalékos árengedményt eszközölnek. Két nap eltelte után a beszerzési osztályon volt a Nyerskukorica Értékesítő Vállalat levele. — Fantasztikus, hogy milyen gyors, a Nyerskukorica levelezése! — jegyezte meg Balambér osztályvezető. — Úgy látszik, az új mechanizmusnak már érződik a szele! Am. amikor a levelet felbontotta, és a folyó hó 19-i keltezést meglátta, csalódással állapította meg, hogy nem a várt válaszról van szó, noha a levél tárgya egyezett az Egységes Pattogatott Kukoricagyártó Müvek beszerzési osztályáéval. — Cégűnk — szólott a Nyerskukorica Értékesítő Vállalat igazgatóságának levele — az új mechanizmus előkészítésére rentabilitási bizottságot hozott létre. A bizottság feltárta a termelés, a szállítás, a raktározás, az amortizáció, az értékesítés, a beruházás, a felújítás, a kockázat, a pénzügy, az adó összes lehető és lehetetlen esélyeit, és arra a reális következtetésre jutott, hogy az új mechanizmus szellemében a költségeknek ott kell mutatkozniuk, ahol az árut megvásárolják. Szükségesnek tartjuk tisztelettel közölni az Egységes Pattogatott Kukoricagyártő Művek beszerzési osztályától, hogy 1968. január l-tői a kukorica árát 500 forintról kénytelenek leszünk 800 forintra változtatni. Balambér alighogy elolvasta a levelet, azonnal m vezérigazgatóhoz rohant. — Jó, hogy jött Balambér kolléga, mert a Csemegekereskedelmi Egyesüléstől levél érkezett. Valamiféle rentabilitási bizottságra hivatkozva azt írják, hogy 1968. január 1-től csak akkor tudják termékeinket átvenni, ha azt 30 százalékos árengedménnyel szállítjuk részükre. Alig tudok magamhoz térni a felháborodástól. No persze, hogy semmit te veszítsünk a révnél, nekünk még többet kell biztosítanunk a vámnál. — A mi osztályunk már tett lépést a beszerzési ár leszorítására... — Nagyszerű! — veregette meg Balambér vállát a vezérigazgató■ — Vállalatunknak rugalmasnak kell lennie, különben is mit gondolnak a velünk kooperáló vállalatok? Talán azt, hogy az új mechanizmusban mindenki kényekedve szerint össze-vissza intézkedésekkel, olcsó okoskodással növelheti vállalati rentabilitását? Lányai Sándor 1967. július 20.
