Kelet-Magyarország, 1967. július (24. évfolyam, 153-178. szám)
1967-07-19 / 168. szám
Ne bízzuk a véletlenre Törvényesített lehetőségek Bizonyos értelemben az új gazdasági mechanizmus azt is jelenti, hogy az eddig egyes rendeletek gátolta merevségek megszűnnek. A megváltozott helyzetben törvényes úton is biztosítva lesz a lehetőségek jobb kihasználása közös gazdaságaink részére. önállóbbak lesznek. Ez azonban nem minden. A rendeletek csak a lehető-1 séget biztosítják. Élni kell velük. És ehhez szükséges a tsz-vezetők leleményessége, az a felismerés, hogy felmérjék a helyi adottságokat. Ésszerű kockázatvállalással, a gazdaságosság elvének mérlegelésével, közgazdasági számításokkal eldöntsék: mivel érdemes foglalkozni a tsz-nek hogy azzal népgazdasági Igényt is kielégítsenek, de jól járjon a közösség és az egyén is. Csak néhány napja jelent meg a Minisztertanács határozata a mezőgazdasági üzemek, igy a termelőszövetkezetek tevékenységének a bővetítéséről. Máris vannak jelei, hogy Szabolcs egyes közös gazdaságaiban élnek a rendelet nyújtotta lehetőségekkel. És ez még csak a kezdet. Érdemes tanulságként az úttörők, a merészebbek példáját említeni. Mi a jellemző? Az, hogy növekszik a szakembereknek, elsősorban a közgazdászoknak, ipari szakembereknek és jogászoknak az érdeklődése a mezőgazdaság iránt. És ez érthető is, hiszen a vállalatszerű gazdálkodás törvényszerűen ezt követeli. A másik figyelemre méltó tényező az, hogy az új lehetőségek kihasználása közelebb hozta egymáshoz falun a tsz-eket és az fmsz- eket Koncentrálják az anyagi és szellemi erőt, a több szem többet lát elve alapján, így csökken azész- szerűtlen kockázat, s biztonságosabb az egész tevékenység, hiszen a tsz-ek vállalják á termelést, a feldolgozást, az fmsz-ek pedig az értékesítést A nyírteleki Szabad Nép Tsz betonüzemet létesített. Egymilliós szerződést kötött az fmsz-szel. A TÜZÉP biztosítja részükre a szükséges alapanyagot. Oszlopokat, cserepeket, járdalapokat gyártanak lakosságellátásra. És kiváló minőségben. A Debreceni Építőipari Vállalat másfél milliós szerződést ajánlott fel részükre betonelemek gyártására. Tervezik egy szárítóüzem létesítését is. Kótajban fűzfeldolgozó üzem létrehozásán gondolkoznak. Eddig hasznosítatlan 40 holdas területükön kívánják megoldani. A nyírpazo- nyiák kocsimosó szervizt akarnak építeni az országút mentén. Öfehértón faárukészítő üzemet tervez a tsz, s áruit az fmsz értékesítené. Tarpán, Tiszaszalkán, Tisza- kerecsenyben Cirokseprű üzem tervein gondolkoznak a tsz-ek vezetői és az fmszek. Fehérgyarmaton közös hajtatóház épül. Nagyecse- den drótkerítésfonón gondolkoznak, Hodászon már megkezdték a betonelemek gyártását, hasonlót terveznek Csengerben. Ezek azt mutatják, hogy újabb pezsgés indult meg falvainkban. Ez azonban a tsz-vezetők részére több gondot, figyelmet és megfontolást követel, hiszen nincs, vagy alig van tapasztalatuk a vállalatszerű gazdálkodásban. Tapasztalható bizonyos bátortalanság, sok latolgatás, s ez érthető is. Fontos, hogy csak olyasmibe fogjanak bele, ami nem haladja meg erőiket, szükség van rá a piacon és hasznos minden szempontból. A vállalatszerű gazdálkodás bizonyos elővigyázatosságot követel. Ügyeljenek arra, hogy ezekben a melléküzemágakban dolgozók és a tsz-tagok keresete között ne legyen aránytalanság. Kétségtelen, hogy az egyes szakmunkát igénylő vállalkozásokat csak úgy tudják eredményesen végezni, ha megfelelő szakemberekről gondoskodnak. De ezek a melléküzemágak elsősorban azért alakulnak, hogy a tsz-tagság egy részének egész évre biztosítsanak vele munkát. Van törekvés máris arra, hogy a tsz vállalatai részére a tsz-tagok közül szakmunkásokat képezzenek. Ezt teszik Öfehértón és másutt. Mindet! kezdet nehéz. Sok helyen most gondolkoznak azon, mit is kezdjenek az új nagy lehetőségekkel. A kormányzat törvényesítette ezeket. Most a közös gazdaságokon a sor, hogy alapos felméréssel és megfontolással döntsenek: ott helyben a tsz-nek mihez van adottsága, mi az ami számukra is és a lakosságnak is hasznos. És ezzel foglalkozzanak. Nagy energiát és eddig parlagon heverő tenniaka- rést szabadított fel a Minisztertanács határozata. Eredményesen ezt csak úgy tudják termelőszövetkezeteink kamatoztatni, ha a vezetők igénylik a milliónyi tsz-tagságnak az ötletét, javaslatát, s közös összefogással, ésszerű kockázatvállalással tevékenykednek a nágy közösség javára. F. K. ..A fiam mái* I>éask**itM>i*éé Bizalom, kényes kérdések — Egyéni gondok ? Társadalmi ügy! — Jól keresünk mind a kétten — mondja szomorúan égy csinos fiatalasszony — szép lakásunk van már és kocsink. De a férjemnek mind terhesebb a családja. Fiatal lányokkal jár kimarad, azt mondja, hogy senki sem vagyok már mellette, elmaradtam. Naponta ver és ijesztget, hogy elhagy, vagy kidob. A bíró, aki figyelmesen hallgatja, jegyzi a még számára is komor mondatokat, nyugodt hangon csillapítja az asszonyt és tanácsokat ad, közli, hogy intézkedik. — Tudja, nem könnyű a mi helyzetünk sem — mondja, amikor a panaszos távozik a nőtánács megyei irodájából. — Sok ilyen panaszt hallunk, rengeteg családi bajjal találkozunk, mióta tíz éve létrehozták ezt a jogi tanácsadást. M. P.-né csak egy a sok közül... Jön be a következő. „Szabadítsanak meg a férjemtől. Pesten dolgozik, a hét végén jön haza, mindig részegen, s akkor már elfog a rémület, szaladunk a gyerekkel. A nagyobbik fiam emiatt már búskomor.” Idősebb asszony mondta el a fentieket. A bíró — áki önzetlenül segít a gondok eloszlatásában, azt tanácsolja, váljon el. A néni erre le- horgaSztja a fejét és hallgat. — Sokan jönnek hozzánk — folytatja a gondolatsort a nőtánács titkára. Ugrásszerűen megnőtt a családi problémák száma, helyesebben azoké, akik emiatt felkeresnek minket. Iszákosság és perpatvar, azután az asz- szonyok bántalmazása, az öregek kisemmizése. Segítséget kérnék. Sok olyan esetben is, amikor sajnos, nem segíthetünk. Ha üzemi dolgozókról van szó, beszélnek a vezetőjével, a pártszervezettel, s nem egyszer más megye munkahelyeire is írnak levelet a család védelmében. — Előfordul, hogy van hatása, de sajnos olyan is van, hogy méginkóbb elmérgesedik a helyzet. Bizalommal fordulnak a megyei nőtanács jogi bizottságaihoz, És nem egyszer a panaszok országos összegezése alapján születik meg az általános érvényű következtetés, majd az új rendelet, a különböző családvédelmi intézkedés. — Sok a lakásügyi panasz is. Nem ritkán olyan, hogy megvolt a válás, bírósági határozat kötelezi a férjet, hogy a lakást tizenöt napon belül el kell hagyni. És alig van, aki elmegy. Olyan viszont rengeteg, hogy ottma- marad üldözi a volt feleséget, és a gyermekeit. Azt hisszük, jogos a kérdés: miért nem érvényesítik a meghozott határozatokat ?! Most nincs panaszos. A bejegyzéseket nézzük, amelyekben a legtöbb Szabolcs nagy gondja, a munkalehetőség. • Hány asszony, lány jön munkát kérni, különösen tavasszal amig nem indul a konzervgyár, almátárölő. Telefonálgatunk, s a legindokoltabb esetekben segítenek is a vállalatok. A család- fenntartó asszonyoknak ez létkérdés, kenyér. Sajnos, nem egyszer hiába telefonálunk. Arról beszélnek, hogy ez a kép is indokolttá teszi a szabolcsi iparosítás gyorsítását. A legkülönbözőbb esetekkel fordulnak ide. Családjától elszökött fiatal lányt szereztek vissza, adták át a gyámhatóságnak. Ujfehértón egy házigazda üldözi áz egyedülálló asszonyt és gyermekeit, hogy hagyják el a lakást, Ibrányban összedőlt egy sokgyermekes család háza, Győrteleken özvegyi járulékot kér egy kilenced magával élő asszony és így tovább. — Ezekből is nyilvánvaló a következtetés: a községi, járási tanácsok, a tanácstagok aligha ismerik az ilyen jéllegű gondökat. S há igen, miért nem segítenek? Vagy miért nem próbálnak társadalmi úton gyógyírt találni, felettes szerveiknél eljárni? A nőtanácsok hatáskörét ugyanis a legtöbb ügy túllépi. Sorolják az újabb eseteket: családi segély, gyermektartás, fiatai lányok kényes kérdései, nővédelmi ügyek, propaganda, amivel közel sem éltünk még eléggé. — Talán azért is dagad az ilyen panaszok sora, mert a a nők nem hajlandók tűrni a deformált családi életet, sok asszony keres, felszabadult a főzőkanáltól és nem hajlandó tűrni a megaláztatást. Javaslat is született, azt hiszem, helyesen: ne válaszszák külön a férj munkahelyi minősítését és családi életét. Nem lehet jó az a munkahelyen, aki ott szépeket mond és otthon vadember módjára viselkedik. A vezetők, a pártszervezet törődjön ezzel is. És felvetették azt is, miért csak falon lógó papír a vendéglőkben, kocsmában, hogy „ittas embert nem szolgálunk ki”?! — Védelmet a garázda férjek ellen — mondják. — Akik notóriusak, javíthatatlanok, azokkal szemben érvényesítsük törvényeink szigorát. Sok a panasz. Valóban nehéz tanácsokat adni. A nőtanács jogi bizottsága hétfői fogadónapján olyan problémák vetődnek fel, amelyek az egész társadalom ügyei is. Igaz a megállapítás, hogy ezek az ügyek mégsem kapnak elég figyelmet. M. P.-né és a többiek szót kérnek és meghallgatást várnak. Nem csupán a maguk, saját családjuk, de a felnövekvő generáció egészséges fejlődése miatt is. Ezt mutatta egy délelőtt Nyíregyházán, a nőtanács jogi bizottságán. Kopka János A városlakó áj problémái Hagyomány, összhang, torma és élettorma A városiasodás — az ur- banzáció — folyamata ma Nyíregyházán az egyik legizgalmasabb probléma, A törvényszerű fejlődés sok olyan újdonságot vetít előre, melyek mind a várostervezőket, mind a városban lakókat közvetlenül és közelről érintik. Ezek között is kiemelkedő jelentőségű az a kérdéskör, mely a gyors ütemű városiasodásnak a lakosság gondolkodására gyakorolt hatását, illetve a lakosság gondolkodásának a várostervezésre ható vonásait boncolgatja. Városok a városban Egy puszta rét közepén új települést megtervezni talán az egyszerűbb feladatok közé tartozik. A tervező úgy gazdálkodik a hellyel, ahogy akar, olyan logikusan épít, ahogyan csak tud. Ez az eset azonban a legritkább. A2 esetek többségében a települések fejlesztését) építését a kapitalista fejlődés ellent* mondásokkal teli település- szerkezeti keretein belül kell megteremteni, itt kell létrehozni az új társadalom gazdasági-technikai bázisát, a nép műveltségének és jólétének alapjait. Ez a körülmény jellemző Nyíregyházára is, de a megye más, várossá válás előtt álló településére is. Városunkban egy már adott kész tény figyelembe vételével indult meg az urbanizáció, s ehhez kell alkalmazkodnia a jövőben is. A belterületek viszonylagos megbolygáthatatlansága szükségszerűen hozta magával új városrészek — Északi és Déli Alközpont — kiépítését, s ezzel egyidőben a belterületeken is a korszerű épületek emelését. Ez lényegében azt jelenti, hogy a városokon belül új városok épülnek, s a régi település kénytelen együttélni a múltból maradt részekkel. Világos, hogy mindez befolyásolja a városban lakók gondolkodását, s állásfoglalásra készteti őket. Ugyanakkor az új települési forma is hatni akar az ottlakóra s tudatos tervezési elveivel befolyásolja mind igényeit, mind életformáját, előkésziti bizonyos tartalmi változásokra. Esztétikai élmény Döntő tényező a városiasodás folyamatában a városba beáramló új lakosok tömege. Az iparosodással egyenes arányban nő ezek száma. Legtöbbjük kis településről, faluból érkezik. Érthető, hogy számukra a város nemcsak lakhelyet jelent, hanem élmények forrását Is. De esztétikai élményt jelent a városlakó számára is az új lakótelep, épületcsoport. Tehát nemcsak rendeltetésszerű feladata van a város új épületének, részének, hanem szépérzéket fejlesztőnek, gyönyörködtető- nek, barátságosnak ia kell lennie. Természetes mindez együtt jár azzal, hogy például a nyíregyházi, aki nap mint nap látja az Arany János, a 'Toldi utca épületeit készen látja a Lehin téri mozit, s szembetalálkozik az új, kilencemeletes lakóházakkal, az építkezések formája alapján, a megoldások láttán új „szép” fogalom meghatározást alakít ki magában, és más esetekben is könnyen fogadja el a modern formai megoldásokat. Ugyanakkor az is érthető, hogy a vonalak és síkok játéka szoktatja a modern formanyelvhez, s ebből fakadóan fogalmazza meg az igényét a szobor, épületdísz, Szökőkút, park esetében is. Az új lakások, ahol az új otthonok alakulnak ki, természetszerűen lakberendezési, díszítési problémákat vetnek fel. Az új körülmény új megoldásokat tesz lehetővé, tehát nyilván, sok összeütközés lehetséges a régi ízlés és az ú,i körülmény között. Jelen és jövő problémák Nem szorul bizonyításra, hogy a várostervező is számtalan tényezővel kénytelen szembenézni. A hagyomány őrzése, a régi és új épületek összhangja, egy-egy városrész vagy Város sajátosságainak megőrzése mind- mind nehezíti & mühkát. Ugyanakkor számolnia kell a lakosság gondolkodásával, azzal az ízlésbeli fejlettséggel, ami az újat fogadja. A kétoldali gondok ezreket és ezreket érintenek Nyíregyházán. S mind nagyobb lesz azoknak a száma, akik a városiasodás néha meglepő fordulataival, tényezőivel, külső és belső megnyilvánulásaival szembetalálkoznak, A város'asodás tehát társadalmi probléma, s előre vetíti egy sor tudati kérdés — elsősorban esztétikai probléma — felvetését. Ebből ered viszont a népművelés egyik időszerű új munkaterülete: a lakosság felkészítése a városiasodás jelenségeire. Nem kétséges, hogy az urbanizáció esztétikai megnyilvánulásai, a lakáskultúra kérdései, a modernség értelmezése és befogadása nem bízható a véletlenre. Népművelési, nevelési munka kell, hogy ezzel egyidőben jelentkezzen. Nem túlzás, ha azt mondjuk: ezt az iskolában kell kezdeni. Mindez csak az urbanizáció egy része. De nem elhanyagolható. Egy Várossal egyidőben kell fejleszteni lakosságát is. Bürget Lajos Konca Lajos, a gyűrtelek! Arany Kalász Tsz kovácsa, ® fogas boronát hegeszti. Foto: Hammel József = „hajtás“ ember „Hajtós” embernek ismerik Császárszálláson Majoros Andrást, hajtós traktorosnak, kombájnösnak egyaráht. S a traktoron attól sem „riad” vissza, hogy amit ellesett, meglátott másutt, maga is alkalmazza: új alkatrészeket készít, melyek könnyebbé, jobbá, gyorsabbá teszik a munkát. Tizennyolc és fél évig dolgozott a nagykállói gépállomáson, mint traktoros. A tavasszal lett a császárszállási Uj Alkotmány Tsz tagja. Miért hagyta vajon ott régi munkahelyét? — Be kellett volna mennem a műhelybe. A gépállomás gépjavítóvá alakult, így csak szerelőkre van szükség, traktorosra nincs. A műhelybe meg nem akartam berhenni, nem adom én a határt Semmiért. Arról csak nehezen ejtett szót, hogy az öccse is itt traktoros, ebben a tsz-ben, már évek óta. És az ő keresete ts csábttólag hathatott a munkahely megváltoztatásakor. — Meg aztán — teszi hozzá, — a gépállomáson nem sokat voltam én benn, a tizennyolc év nagyobb részét itt töltöttem Császárszálláson, az itteni emberek között. Kisebbik lánya most megy az újfehértói gimnáziumba, a nagyobbik a nagykállói- ban harmadikos. A fia meg — a hármas brigádban szánt. Traktoros, mint az apja, s ügy néz ki, lesz is olyan traktoros, mint Majo ros András. Majoros András a kombájnon Sem tagadta meg önmagát: nem szégyelli, hogy a magas keresetért dolgozik, nem teszi hozzá, de szavai mögött pedig az is ott van. hogy a jó munkást meg kell fizetni. A tsz elnökével és főkönyvelőjével kerestük közösen a határban. Az elnök éppen akkor jött a vezetőségi ülésről. Ott a Szabad Föld egyik cikke volt a téma. hogy egy dunántúli tsz-ben különös módon premizálják a kombájnost: nemcsak a learatott terület nyomán fizetik, hanem a 200 mázsán felüli napi teljesítményért is fizetnek mázsánként egy forintot. A vezetőség úgy látta, nem ártana ezt Császár- Szálláson Sem bevezetni, még érdekeltebbé tenné a kombájnosokat az aratás gyorsabb befejezésében. Négy-öt hap időnyerés rengeteget számíthat. Akkor közölték Majoros Andrással a vezetőség döntését. — Mennyit teljesít mostanában ? — Tegnapelőtt 316 mázsát, tegnap 360-at. kétmenetes aratással Két napfa prémiumnak 276 forint. Fizetésnek se lenne Utolsó. (K. I,) 1967. július 19.
