Kelet-Magyarország, 1967. július (24. évfolyam, 153-178. szám)
1967-07-18 / 167. szám
Arab kis csúcs Szombatig lelőtt amerikai gépek száma: 2098 Hírügynökségek a partizánok újabb sikereiről Hanoi — Saigon, (MTI): A VNA vasárnapi jelentése szerint pótlólagos adatok érkeztek be a VDK felett szombaton lelőtt amerikai renülőgépek számáról, így az előző jelentésekkel szemben az amerikaiak repülőgép- veszteségének száma nem 2096, hanem 2098. Quang Tri és Hue között az 1-as számú országúton egy híd ellen a szabadság- harcosok támadást intéztek. A hidat őrző dél-vietnami egység 9 katonája esett a támadás áldozatául. 14 pedig megsebesült, a hidat szabadságharcosok felrobbantották. A dél-vietnami felszabadító hadsereg — Hanoiban kiadott összefoglaló jelentése szerint — az év első hat hónapjában közel 6000 amerikai és dél-vietnami katonát tett harcképtelenné és 27 nagyszabású támadással több mint 800 különböző típusú repülőgépet pusztított el az amerikaiak 15 délvietnami támaszpontján. Amerikai sajtójelentések is beismerték, hogy a Dél-Vietnamban elvesztett amerikai gépek 60 százalékát a gerillák semmisítették meg. Mint a jelentés hangsúlyozza a szabadságharcosok támadásainak igen nagy politikai jelentősége is van, mert éppen olyan időpontban zajlottak le, amikor az amerikai imperialisták tömegesen szállították katonáikat Vietnamba. A támadások világosan bizonyították, hogy a harctéren a kezdeményezés határozottan a felszabadító hadsereg és a nép kezében van. Amerikai katonai repülőgépek kutatják a Fort Walton Beach közelében elterülő tengerpartot, hatezer elveszett „miniakna” után nyomozva. Az amerikai légierő egy szóvivője közölte, hogy az aknákat tartalmazó ládát egy közeli öbölben „sürgős intézkedésként” dokták le. Az eset úgy került nyilvánosságra, hogy egy 24 éves fiatalember szem és kézsérüléseket szenvedett, amikor egy ilyen pénzdarab nagyságú miniakna a kezébe került és azt szét akarta feszíteni. Az aknákat titokban próbálták ki, hogy azután Vietnamban használják fel. Kairó (MTI): öt arab államfő: Nasszer, az EAK, Atasszi Szíria, Aref Irak, Bumendien Algéria és Azhari Szudán elnöke vasárnap este Kairóban megtartotta utolsó megbeszélését, ezzel, valamint a hivatalos közlemény kiadásával véget ért az arab csúcsértekezlet. Az öt államfő megegyezett azokban a hatékony lépésekben, amelyeket az arab országok ellen elkövetett izraeli agresszió következményeinek felszámolására szándékoznak tenni. A kairói rádió ismertette a találkozóról kiadott közleményt, amely többek között leszögezi: az arab nemzet rendelkezik azokkal az erőtartalékokkal, amelyek biztosítják annak a nejnes és igazságos célnak az elérését, amelyért eddig tevékenykedett. Az államfők megállapodtak abban, hogy a nem arab országok fennálló kapcsolataikat a jövőben annak fényében fogják megvizsgálni, milyen magatartást tanúsítottak a szóban forgó országok az agresszió idején. amerikai vasutasszlrájk A Pravda Mao Ce-tung irányzatának ártalmairól A nyugati államokban indított vasutassztrájk az Egyesült Államok szinte egész területére átterjedt. Az amerikai vasútvonalak 95 százalékán megbénult a forgalom. Az országos sztrájk a vasúttársaságok dolgozóinak héthónapos bérharcát tetőzi be. Az amerika kormány vasárnap rendkívüli minszter- tanácson foglalkozott a vasutassztrájkkal. McNamara hadügyminiszter kritkusnak nevezte a kialakult helyzetet, minthogy a munkabeszüntetések miatt akadályokban ütközik a Vietnamba irányított hadianyag és haditechnika átszállítása a csendes-óceáni kikötőkbe. Johnsos elnök felhívta az ülésen jelenlevő kongresszusi vezetőket, hassanak oda, hogy a szenátus és a képviselőház a renkívüli törvény- hozás eszközeivel kényszerítse a sztráj kólókat a munka felvételére. Surveyor—4 sikertelen Az amerikaiak negyedik holdszondája, a Surveyor—-4, magyar idő szerint hétfőn hajnalban elérte a Holdat, de néhány perccel előtte a pasa- denai földi megfigyelőállomás elvesztette vele a rádió- kapcsolatot, s így nem tudni, mi lett a sorsa. Lehetséges, hogy szétzúzódott a Hold felszínén, de az is lehet, hogy viszonylag épen sikerült végrehajtani a sima leszállást, csak éppen a rádiója vált használhatatlanná. Moszkva (TASZSZ): Vitalij Korionov, a Pravda politikai szemleírója a lap vasárnapi számában megállapítja, hogy Mao Ce- tung csoportjának antileni- nista irányvonala hatalmas károkat okozott máris Kínában a szocializmus építésének, világviskónylatban pedig a népek felszabadító harcának. Ez meggyőzően bizonyítja, milyen veszélyeket rejt magában az elhajlás a marxista—leninista irányvonaltól, különösen ha az együtt jár a nacionalizmus, a nagyhatalmi sovinizmus és hegemóniára törekvés megnyilvánulásaival. A cikkíró összefoglalja az SZKP Központi Bizottsága részéről az októberi forradalom jubileumára kiadott téziseknek a világ haladó sajtójában keltett visszhangját és hangsúlyozza: — A tézisekre válaszolva a világ kommunistái kijelentik: Lenin pártja a politikai érettség, hősiesség és állhatatosság példaképe, tevékenysége példát mutat arra, hogyan kell elvszerüen és következetesen védelmezni a kommunista világmozgalom egységét. A marxisták—leninisták világszerte egyöntetűen ezt a meggyőződést vallják: a szovjetellenesség annyi, mint kommunistaellenes- ség. Ezért minden kísérlet az SZKP-nak, s az októberi forradalom hazájának megrágalmazása, voltaképpen kísérlet az egész nemzetközi kommunista mozgalom befeketítésére. A marxisták—leninisták együttes munkájának ékesen szóló, gyümölcsöző eredménye az a fő irányvonal, amelyet a testvérpártok 1957. és 1960. évi moszkvai tanácskozásról kiadott két nyilatkozat fogalmazott meg. A moszkvai tanácskozások óta eltelt idő megmutatta, hogy azok a kommunista pártok, amelyek szilárdan és következetesen követik mozgalmunk fő irányvonalát, vitathatatlan sikereket érnek el. Viszont kudarcokra és vereségekre ítélik magukat azok, akik erről az útról a „baloldaliaskodó”, vagy a jobboldali opportunizmus ingoványos ösvényére térnek le. Kozmosz-169 Moszkva (TASZSZ): Hétfőn a Szovjetunióban Föld körüli pályára juttatták a Kozmosz—169 jelzésű mesterséges holdat, hogy tudományos berendezése segítségével folytassák a szovjet űrkutatási program megvalósítását. A szputnyik rátért pályájára. Mit csinál ma Sztahanov ? Mint a Rudé Pravo moszkvai tudósítója közli, Alekszej Sztahanov, a híres szovjet bányász, aki annak idején megindította a Sztahanov-mozgalmat, hű maradt élethivatásához. Jelenleg helyettes főmérnök Thorez városka egyik bányájában, a Donyec-meden. Cében. Hosszú évek után, amikor már úgy tűnt, hogy az első szovjet ötéves tervek e történelmi mozgalma már feledésbe merült, a Kom- szomolszknja Pravda most első hasábjain szerepeltette Sztahanovot, aki 1935 augusztus 31-én azzal vált híressé, hogy két bányaács- csal, Scsigolevvel és Kali- nyinnal együtt egy műszak alatt 102 tonna szenet fejtett, s ezzel 14-szeresen túlteljesítette az akkori normát. Hogyan alakult ezután Sztahanov sorsa? Az első sztahanovista a haladó munkamódszerek oktatója lett, majd ipari akadémiát végzett. Immár 40 éve, 22 éves kora óta dolgozik a bányászatban. „Az emberek ma sokat írnak a veteránokról, keresik őket. S én, nem a magam, hanem más, nem kevésbé érdemes emberek nevében azt kívánom, hogy ez ne csak jubileumi években legyen így” — mondotta Sztahanov a Komszomolszkaja Pravda tudósítójának. H titkos kapituláció A Maggiore-tó pártján Dulles és Wolff március 8-i találkozását követően az SS-tábornok alighogy átlépte az olasz határt, amikor a vámhivatal épületében egy Milánóból jött SS-tiszt átnyújtotta neki Kaltenbrun- ner levelét, amely űen sürgősen Innsbrucba hivatta Woi- ffot. Miközben ugyanis Woiff távol volt, Kaltenbrunner kereste és azt a választ kapta, hogy az SS tábornok Svájcban van. Ez gyanús volt... Wolff késő éjszaka azt az üzenetet küldte Kaltenbrun- nernek, hogy halaszthatatlan ügyei miatt nem tud utazni. Nyilván letartóztatástól tartott — írja Dulles. Egy váratlan fordulat Nagyjából ezzel egyidöotn még egy váratlan fordulat történt. Kesselringet visszahívták Olaszországból és helyére Wittinghof vezérezredest nevezték ki. Mint Dulles írja, ekkor érkezett meg az a két tiszt, akit Alexander tábornok küldött Caser. tából a tárgyalásokra. Az Egyik Lemnitzer tábornok volt, aki abban az időben Alexander tábornok törzsének helyettes főnöke volt, a másik egy brit vezérőr-, nagy, a hírszerzés főnöke. Dulles március 1^-én a francia—svájci határon találkozott velük és informálta őket a fejleményekről. A tisztek szintén értesüléseket hoztak a tarsolyukban — és ezekről az értesülésekről Dulles azt írja, hogy „vegyes érzelmekkel” töltötték el. A Wolf fal való találkozásáról készült jelentést ugyanis a vezérkari főnökök bizottságán keresztül elküldték Moszkvába, és az ottani katonai missziók révén eljuttatták a szovjet kormányhoz. Három nappal később Dulles olyan közlést kapott, hogy Wolff tábornok március 19-én érkezik a svájci halárra. A találkozó színhelyéül a Maggiore tó partján fekvő Asconát jelölték ki. Ezúttal Wolff Dollmann nélkül érkezett: az ezredest azért hagyta hátra, hogy ha időközben Himmlertől vagy Kalterbrunnertől az akciót befolyásoló távirat jönne, nyomban továbbítani tudja. Lemnitzer garanciái A találkozó színhelyéül egy hegyoldalban fekvő villa szolgált. A szövetséges hadvezetés tábornokai március 19-én reggel érkeztek. Wolff és kísérete akkor már Asconában volt. Dulles és Gaevemitz előzetes megbe—■■■' ---------- ■ i — szélest folytatói, V<- iiékkal, majd Dulles bemutatta a németeknek „katonai tanácsadóit” — valójában Lemnitzer tábornokot és a brit hírszerző főnököt. Ezúttal a kapituláció technikai részleteiről volt szó. Ha a németek el tudnak menni Svájcba, innen el tudják szállítani őket Dél-Olaszor- szágba. a szövetséges haderők parancsnokságához. Wolff azt mondta, hogy két német meghatalmazott kell: egy a Wehrmachttól és egy az SS-től. Lemnitzer hangsúlyozta, hogy a meghatalmazottak Svájcba lépésének pillanatától a szövetségesek garantálják, hogy a németeket titokban és biztonságban szállítják el a szövetséges parancsnokságra, illetve onnan vissza. Tíz nappal későbe, cius 30-án Zimmer átlépte a svájci határt és közölte, hogy Wolff találkozott Kes- selringgel, aki támogatta elgondolását és felhatalmazta, hogy ezt közölje Witting- hoffal is. Woiff azonban nemcsak Kesselringgel találkozott, hanem — Himm- lerrel és Hitlerrel is. /e/entés Hitlernek Woiff és Himmler találkozójára Berlintől száz kilométernyire északra, egy klinikán került sor, amelynek Hitler egyik személyes orvosa volt az igazgatója. Himmler — Dulles szerint — arra készült, hogy árulással vádolja meg Wolffot, aki erre felmutatott egy levelet. A feladó az olaszországi német nagykövet volt, a címzett pedig Hitler. A nagykövet levelében olyan utalás is szerepel, hogy a szövetségesekkel felvett érintkezés célja az, amit Hitler is el akart érni: a szövetségesek olaszországi előnyomulásának valamelyes visszafogása. Woiff kérte, hogy Himmler és Kaltenbrunner kísérje el Hitlerhez: az ő jelenlétében kívánt Berlinben beszámolni az akciójáról. Hitler maga az akciót ugyan alapos hatásköri túllépésnek minősítette, de: nem vádolta meg Wolffot azzal, hogy a háta mögött cselekszik. A kihallgatás vége felé kifejtette, hogy Wolffnak legalább hat-nyolc hétig ki kell tartania, mert addig 5, Hitler is tartani tudja magát Berlinben. Ezalatt pedig a szövetségesek között amúgy is kirobban a konfliktus. amire Hitler komolyan számított. — Térjen vissza Olaszországba. tartsa a kapcsolatot az amerikaiakkal, de igyekezzék jobb feltételeket kicsikarni — bocsátotta útjára Wolffot Hitler... (Folytatjuk) Dobozy Imre: fiira lehet kezdeni (Regény) 7, Kavargóit a gyomrom. Banda ez csakugyan, Desőt ki véve, de micsoda banda. Közösséget vállalni, ezekkel? Vagy én is ilyen lennék már, ha Kolomeától vissza nem hoz a sebesültszállító vonat? — Nem szépítem értelmes zendüléssé Sorki haramiadühét — mondta Deső. — Nem felejtem, hogy embereim azért ragadtak fegyvert, hogy végre eldobhassák és hazamehessenek. Azt sem tagadom, hogy legtöbb tiszttársam a zászlóaljnál inkább félt, egy új helyzet bizonytalanságaitól, mint a megszokott rossz folytatásától. De más is volt ott. Értsd meg, azon a hajnalon... a háború kezdete óta először voltunk magyar katonák. Istenem, ha ott vagy, te sem tehettél volna mást. Ha csak öt percig is, de végre rólunk van szó. Magyarországról... Óriási erkölcsi tőkénk gyülemlett fel, egyik pillanatról a másikra. El is tékozoltuk, egyik pillanatról a másikra. Micsoda tűz fulladt hamuba. Ha szétterjed köröskörül... Ne mondj semmit. Tudom. Mégse bánom. Pedig a végén magunkra maradtunk, iszonyúan egyedül. De két napig, vagy háromig... igen, tizennyolcadikéig bennünk testesült meg, amit sokan szerettek volna, de nem mertek. Csak akkor, tizennyol- cadika után ritkult el körülöttünk a levegő, mikor a németek megkapták a szükséges garanciát, hogy marad minden a régiben, pusztulunk tovább idegen parancsra: elszalasztva a nagy lehetőséget, melyet felkínált az idő. Nem tudtam követni gondolatmenetét. Nem is akartam. Kaland, mondtam volna, de valahogy mégse vitt rá a lelkem, pedig az volt, eszeveszetten szép és siralmas reménytelen kaland: egy század, egyetlen felbuzdult század tüzet nyit a németekre, mozdulatlan zászlóaljak, ezredek, hadosztályok gyűrűjébe szorítva, hát ez halálos huszárcsíny, vagyis őrültség. Idegesített az egész. Még inkább, ami mögötte kirajzolódott. Deső fantaszta koncepciója: magyar ügy, magyar erővel, elrugaszkodva attól a mindent meghatározó és eldöntő realitástól, melyet a két szembeálló óriás birkózása jelent, immár a mi földünkön. — Hogyan gondolhattad egy percig is? Két ekkora malomkő agyonőröl... Vagy a német, vagy az orosz, harmadik lehetőség nincs. — Lehetne. — Nem! Elméletben... de nem, az csak ábránd! Én is gyűlölöm a németeket... — Ez csak szó. Amíg beléjük nem lősz, ez semmi. — És én se tudom, hogy az oroszok mivelünk... — Nézd. én tizenhatodikán hajnalban a század első ütközetére emlékeztettem katonáimat. Két nappal Gyerehovó után kerültünk tűzbe. Számybiztosítás volt a dolgunk, kényelmes állásban, eleinte jó messze a hadosztály támadó műveletének centrumától. Embere, im gondtalanul sütkéreztek a napon, én Janus Pannó- niust skandáltam felhangon, fűszálat rágcsálva. Ez mind megmaradt bennem, minden részlet. Hiszen az életre csak ráfogják, hogy egység, nem igaz, csupa részlet, egymástól különböző és egymásnak ellentmondó részlet. Egy váratlan ellenlökés elfordította a frontszakasz tengelyét, századom heves fegyvertüzet kapott. Olyan hirtelen jött az egész, a félsszel ismerkedni se volt időm. Meglepően nyugodt fővel vezényeltem a századot, viszo- noztatva az oroszok tüzet. A támadást elhárítottuk. Utána tizenegy halottat, tizenhét súlyos sebesültet számláltam össze. A század egynegyede elveszett, pillanatok alatt. —. Hátrább vontak bennünket, pihenőbe. A kötözősátor szomszédságában ültünk, ottfelejtett rönkökön, fiatal katonám vonyított hörögve odabent. Mintha ráléptek volna a torkára. El akartunk menni onnan, de senki sem merte kezdeni, ott maradtunk mindnyájan. Valaki azt mondta. már nem is tudom ki: itt csak a jajgatás magyar. Hallgattam. Néztem a * furcsa formájú kazlakat, a nyírfákat, a szokatlan vonalú háztetőket, a palaszürke földet. Görgettem magamban a nehéz mondatot, mint a többiek, itt csak a jajgatás magyar. Egészségügyi katona szaladt ki a sátor, kötényébe törölve véres kezét: század parancsnok úr, magával szeretne beszélni, haza izenne. Mire odaértem, csend volt a sátorban. Hát ennyi az egész. Lövés, vo- nyítás, csend. Salomhegyen, amikor Thule őrnagy egysége fenyegetően szétterült, az iskolával szemközt kiabálni kezdtem. Fiúk, itt nemcsak a jajgatás magyar... a föld, a házak, a fák, minden. Én is tudom, ne bizonygasd: a dráma, ha nincsenek igazi szereplői, groteszkbe vált át. Ellenállás helyett végül is csak kvártély-vitába keveredtünk. Magunk helyett a szalmazsákot védtük a németektől. — De akkor... — Te csak azt látod, ami volt. Én azt is, ami lehetett volna. — De nem lehetett! Hát semmiképp nem akarod megérteni ? Elmosolyodott, aznap először. — Recrudescunt diutina inelytae gentis Hungáriáé vulnera — mondta csendesen. — öreg fiú, mi sohasem tudtunk győzni. Csak verekedni és meghalni. A kuruc szabadságharcból nemcsak Rákóczi brezáni kiáltványa igaz. Majthény is. Negyven- nyolcból nemcsak a Talpra magyar. Világos is. De eny- nyi most is telt volna tőlünk. És ha igen, szégyenünk helyett megint, még egyszer megmarad a szép legenda. Nem volt értelme vitatkozni. Eszembe jutott a legelső nap, a gimnázium kezdetén. Mándoki osztályfőnök úr ünnepélyes bemutatkozása után sorban fel kellett álla- nunk. és elmondani, ki fia- bomya vagyunk, mit csináltunk eddig. Nagy nevetések estek, erre senki sem készült, nehéz volt rendbe szedni a mondandót, össze- hordtunk egy csomó jelentéktelen ostobaságot. Amikor Deső került sorra. az osztályfőnök odaszólt neki: mondj el szépen mindent. Deső sötétkék ruhában, vékonyan, meghökkenve állt egy pillanatig, haja nedvesen fénylett, szeme nagyra tágult. Rögtön megértette, mit követelnek tőle. (Folytatjuk!
